Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-25 / 96. szám

1995. április 25., kedd Sport 11. oldal Elkerülhető lett volna a tragédia? „Nem tudom, hogy védhettem volna ki”- szólal meg a szolnoki autóversenyző Majdnem napra pontosan egy esztendeje, hogy a brazil Ayrton Senna és az osztrák Ro­land Ratzenberger életét vesztette az imolai Forma-l-es pályán. Már-már éppen azon törtük fejünket, miként emlékezzünk meg a két szerencsétlenül járt pilótáról, mikor a Ilyen esetekben mindenki gyorsan számba veszi ismeret­ségi körét, vajon ki az, aki a helyszínen lehetett, netalán ré­szesévé válhatott a történtek­nek. Mint kiderült, a szombati tragédiát sajnos nem szemlél­hetjük kívülállókként, hiszen duplán is érintve vagyunk a balesetben. Jász-Nagykun- Szolnok megyéből két autó indult a versenyen, s közülük a szolnoki Tisza Andor által ve­zetett Lada borult a nézők közé. Az már csak a fatális vé­letlennek köszönhető, hogy a jelen lévő kétszázötvenezer néző közül pont a megyeszék­helyhez közeli településről, egy jászalsószentgyörgyi fia­tal lányt temetett maga alá. Akkor még mindenki remény­kedett, talán sikerül megmen­teni Tóth Éva Cecília életét. Délután négy órakor azonban kiderült, a gondos orvosi keze­lés ellenére belehalt súlyos sé­rüléseibe. Két napnak kellett eltelnie, hogy Tisza Andorban egyálta­lában valamennyire összeáll­jon a kép, mi is történhetett va­lójában. A megtört arcú, vég­telenül fáradtnak, huszonki­lenc esztendejénél most sok­kal idősebbnek tűnő fiatalem­ber mondandója elején nehe­zen találta a megfelelő szava­kat, ám látszott, ahogy felidézi a balesetet, egyre jobban belelendül, megkönnyebbül, hogy végre kibeszélheti ma­gából a történteket.- A kisterenyei körverseny egyik leggyorsabb részét zárta le a balos visszafordító ka­nyar. Hosszú, meredek egye­nes végén - ahol megközelítő­leg százhat\’an kmlh-s tempó­val jöttünk lefele - következett a bal ötös kanyar. A hepehu­pás aszfaltút a felhordott murva következtében rendkí­vül csúszós volt. Ennek követ­keztében szinte keresztben ér­keztünk a kanyarba, ahol a nagy sebesség miatt két ke­rékre állt az autó. így is majd­nem sikerült túljutnunk a ka­nyaron, ám a szalagkorlát vé­génél megakadt a Lada eleje, s a majd három méter mély árokba fordult. Akkor nem éreztem, de mivel talpra érkez­tünk, teljes, 360fokos fordula­tot kellett pördülnünk. Amint nyugvópontra jutott az autó, a közelben állók azonnal jelez­ték, hogy valaki a kocsi alá ke­rült, s nyomban leemelték róla.- Hogy lehetett volna elke­rülni a tragédiát?- Én a 64-es rajtszámmal rádióból értesültünk a szomorú hírről, a Mól Salgó-ralin tragikus kimenetelű baleset tör­tént. Hogy az autóversenyzés veszélyes sportág, eddig is tudtuk, ám Magyarorszá­gon az elmúlt években nem akadt hasonló szerencsétlenség. tendeje vezetek, de még soha­sem borultam fel. Nagyon megrázott az eset, azóta is ál­landóan azon töröm a fejem, mit kellett volna másként csi­nálnom. De még most sem tu­dom, hogyan védhettem volna ki a borulást. Azt hiszem, az a legkevesebb, hogy mélységes együttérzésemet fejezem ki a szülőknek, hozzátartozóknak, de nem hiszem, hogy lesz lel­kierőm elmenni a temetésre. Nem is a velük való találko­zástól félek, hanem mert nekik sem tudnék újat mondani. Ké­rem, ezért ne haragudjanak rám!- Ült már azóta a volán mö­gött?- Igen, hiszen Salgótarján­ból valahogy haza kellett jön­nöm, de hogy versenyautót mikor vezetek legközelebb, még nem tudom. Lehet, a tra­gédia miatt egyelőre befeje­zem a versenyzést, hisz jelen­leg nirícs lelkierőm szágul­dozni. Az idő múlásával, remé­lem, én is megnyugszom, bár jelenleg még álom sem jön a szememre. (Géléi József) indultam, de előttem már két­szer is leintették a futamot, mert attól a helytől alig száz méterre két súlyos baleset is történt. Mégis nézők ezrei to­longtak az út mentén. Sajnos a szalagkorlát mindössze hetven centi magas volt, melyen nem­hogy egy autó, de még egy bi­ciklis is átbukfencezik, ha úgy ütközik neki. Ráadásul a mély árok miatt természetes, hogy a tehetetlenség következtében a korlát után sem áll meg az autó. Az az igazság, nem lenne szabad a nézőre bízni, hogy hova álljon.- Mi történt a baleset után?- Az első mentő viszonylag gyorsan befutott, a másik két rohamkocsi Salgótarjánból mintegy negyedóra múlva ért a helyszínre. Az egyik ver­senybíró visszavitt a rajt hely­színére, ott azonban jó ideig csupán tétlen várakozással töltöttem az időt. Este kilenc körül én mentem be a verseny- irodára, hogy mondjanak már valamit, akkor beszéltem csak rendőrrel.- Hogyan tovább?- Ót éve versenyzem, tíz esz­Éva Cecília elment Voltak, akik a szerencse gyermekének tartották az akkor ti­zennyolc éves jászalsószentgyörgyi Tóth Éva Cecíliát, dr. Tóth János polgármester lányát. Nem másért, mert azon a vonaton utazott, amelynek szajoli kisiklása annyi áldozatot követelt. Vele tulajdonképpen nem történt semmi, ha csak az ijedség nem számít annak. A múlt szombaton kéz a kézben iparkodott barátjával a debreceni egyetemista. Nem máshová, a Salgó-ralira. Visz- szafelé már csak a párja bandukolt szomorúan, egyedül. A lány életéért orvosok küzdöttek, hiszen egy, a korláton átre­pülő, -bukfencező kocsit úgy kellett leemelni összeroncsoló- dott testéről. Órák teltek el, a fiatal élet nem adta meg magát. Operáció operációt követett, a körülötte szorgoskodók min­dent megtettek, amit megtehettek. Azért, hogy továbbra is megnyithassa a szülői ház jól ismert kilincsét, apu nyakába ugorhasson, valamit súgjon anyu fülébe, és megkérdezze a húgát: tesóm, mizujs a gimiben? Szétnézhessen a szobájá­ban, megsimogathassa a kabalamacit, amely annyi, de annyi szerencsét hozott neki. Fájdalom, most az egyszer nagyon, de nagyon elpártolt tőle a szerencse, mivel délután négykor örökre elment minden földi ember végső útján. Itt hagyva összetört szívű családját, rokonait, ismerőseit, azt a fiút, aki­vel eljegyzésre készült, egyetemi jegyzeteit. Pedig semmit, de semmit nem tett, csak kilátogatott egy autósversenyre, szorítani a megyebelieknek. Összeszorult szívvel hallgattuk a hírt, és alig akartuk elhinni: mennyire törékeny, sebezhető az ember élete, léte.'Autósversenyre mentél, Ciliké, és autó hoz utolsó utadra is. Gondolom, te sem ilyenre gondoltál, hi­szen mennyi, de mennyi minden várt még rád. Ahová szom­bat délután érkeztél, ott már más törvények uralkodnak, ame­lyekbe földi halandónak nincsen beleszólása. Nem segít a gyász, a könny, a bánat, a leggondosabb újságcikk sem. Csak elképedve morzsolgatjuk a szavakat: lám, lám, mivé lett ti­zenkilenc év? D. Sz. M. Gólvadászok Több mint hármas mérkőzé­senkénti gólátlagot értek el a hét végén a megyei első osztá­lyú labdarúgócsapatok - szám szerint 29-szer zörgették meg a kapuk hálóit -, ami minden­képpen dicséretes teljesítmény­nek számít. Külön ki kell emelni a kisújszállási Hídvégi Attila és Dán György produk­cióját, akiket képtelenek voltak tartani a tiszaörsi védők. Nagy István (Újszász) két szabadrú­gásgóljával döntő érdemeket szerzett csapata rangadón kiví­vott győzelmében. A góllövőlista élmezőnye - 19 gólos: Bárány László (Rá- kóczifalva), 16 gólos: Majzik (Jászalsószentgyörgy), Tóth T. (Tószeg), 15 gólos: Mosonyi Cs. (Alattyán), Tóth G. (János- hida), Hídvégi (Kisújszállás), Babella (Törökszentmiklós), 14 gólos: Forgács (Mezőtúr), 13 gólos: Mérész (Újszász), Ra- mos (Törökszentmiklós), 11 gólos: Palásti (Jászapáti), Fel­földi (Vegyiművek SK), Erdei (Újszász), 10 gólos: Szabó I. (Jánoshida), Határ (Kunszent- márton), Peszeki (Szolnoki Bo­rovi FC). Mai műsor Labdarúgás. NB III., Mátra-csoport: Jászerény - Monor. Jászberény, 16.00. Kosárlabda. Megyei bajnokság: Sz. MÁV MTE - Sz. Olaj KK Sí. Véső u„ 18.45. Sz. Építünk - Ver­seghy. Olaj-csamok, 18.30. Kunszentmárton - Mezőtúr II. Mezőtúr 18.00. Az NB I. felé Asztalitenisz Esztergom-Sz. Tisza 5-10 Győzött: Fehér 3, Lesskó, Bé­res 2-2, Csiszár I, Csiszár-Bé­res, Fehér-Lesskó, illetve He­tzer 3, Éliás 2. Hosszú idő után ismét van NB I-es férfi asztalitenisz-csa­pata Szolnoknak! A tiszások a bajnokság folyamán végig megtartották kedvező pozíció­jukat, ennek ellenére még az utolsó forduló is tartogatott némi izgalmat számukra. Nem engedték ki azonban kezükből a bajnoki címet, így jövőre a legjobbak ellen játszhatnak. Röplabda Ózd-Szolnoki Titász 0:3 (-5, -13, -8) Titász: Nagy, Császi, Juhász, Szilágyi, Fekete, Hajdú. Csere: Tompa, Novák. Edző: Surányi Márton. A Titász idegenben is külö­nösebb erőfeszítés nélkül, alig 45 perc alatt „igázta le” ellenfe­lét. Ezzel a győzelemmel újabb lépéssel kerültek közelebb az férfi röplabda NB II. bajnoki címéhez Feketéék. Vízilabda utánpótlás-bajnokság Az ifjúságiak kiütötték az egri csillagokat Gyermekek Szolnok-Eger 6-7 (3-1,1-1,1-3,1-2) Repülőrajtot vett a Szolnoki VSE, hiszen Orosz Csaba, va­lamint Mráz góljával már két perc elteltével 2-0-t mutatott az eredményjelző. Rendkívül ma­gabiztosan, tetszetősen játszot­tak a Cseh-fiúk, olyannyira, hogy a második negyedben már három gólra nőtt előnyük. Ezt követően váratlanul magára ta­lált az Eger, mely apránként „felúszott” a vendéglátóra. A harmadik felvonás kiegyenlített küzdelmet hozott, és a mindent eldöntő utolsó felvonásnak 5-5-tel vágtak neki a fiúk. A Heves megyeiek ragadták ma­gukhoz a kezdeményezést, s máris 5-6. Ekkor jött a hazaiak „motorja”, Mráz, aki egyenlí­tett, 6-6. Elég volt azonban egy buta passz, és a vendégek a maguk javára billentették a mérkőzést, akik határtalan lelkesedésük újabb gyümölcsét szüretelhet­ték le. Serdülők Szolnok-Eger 6-7 (0-1, 2-1, 3-1,1-4) Ideges hangulatban kezdődött az összecsapás, ráadásul az első szolnoki emberelőny kimaradt. Vállvetve haladtak a csapatok, hol az egyik, hol pedig a másik félnél volt az előny. A Ti- sza-partiak 5-3-as vezetésénél úgy festett, kivívja a hőn áhított győzelmet az SZVSE. A finis - akárcsak a gyerme­keknél - most is az egri csilla­goknak sikerült jobban, akik a serdülők elől is elorozták a pálmát. Ifjúságiak Szolnok-Eger 15-6 (5-0, 2-2, 3-1, 5-3) Már csak az ifikben bízhattak az egyesületért aggódók. Nos, Bogdán Béla tanítványai úgy döntöttek: ők bizony magabiz­tos diadallal kívánják köszön­teni névnapjáp ünneplő meste­rüket. A nemes elhatározás a medencében öltött testet, ugyanis Fazekasék valósággal kiütötték vetélytársukat az első negyedben. A remek kezdés megadta az alaphangot a folyta­tásra, mivel az észak-magyar­országiak igen hamar beletö­rődtek sorsukba. Tetszés szerint érte el talála­tait a Szolnok, mely ily különb­séggel is megérdemelten nyert. OB II. Szolnoki Old Boys- Miskolci EAFC lí-10 Magbiztosan kezdtek az öreg­fiúk, hatalmas lendületük 6-2-ig töretlen maradt. Ezt kö­vetően viszont felocsúdott a miskolci együttes, mely zsinór­ban három gólt ragasztott a ha­zaiak kapujába. Óriási erőfeszí­téseket eszközölt a borsodi gárda, hogy megfordítsa az ál­lást, de, ha nagy nehézségek árán is, tartotta minimális elő­nyét az Old Boys. A pokoli hő­ségben mindkét együttes elké­szült erejével, ám a végered­mény már nem változott. IV. Kanizsa Tivadar-kupa Szolnokon immár negyedik íz­ben rendezték meg a város olimpiai bajnokáról elnevezett utánpótlástomát négy csapat részvételével. A hazaiak mellett Reutlingen, Kassa, valamint a Kecskemét gárdája feszült egymásnak. Az 1981-82-ben született srácoknak kiírt kupa a vendéglátók sikerét hozta, mi­után a döntőben könnyedén verték a német testvérváros, Reutlingen együttesét. További sorrend: 2. Reutlingen, 3. Kassa, 4, Kecskemét. Betét­számként a Szolnok Városi Pe­dagógus Válogatott csapott össze a diákválogatottal, ahol igazságos, 6-6-os döntetlen szü­letett. (sl.) 1. hét, április 29-30. ihem' lUlU/tlUIl dL UJ 1 iCjJlcljJ BEKÜLDENDŐ lUall* 1. Kunhegyes-Rakamaz — 2. Nagykálló-Karcag 3. Palotás-Jászberény 4. Alattyán-Rákőczifalva 5. Jászalsószentgyörgy-Törökszentmiklós 6. Jászboldogháza-Besenyszög 7. Szajol-Kőtelek 8. Tiszajenő-Tiszapüspöki 9. Zagyvarékas-Jászszentandrás 10. Tiszaderzs-Tiszaszentimre 11. Cibakhaza-Fegyvernek 12. Kunmadaras-Tiszaföldvár Feladó: .................................................................. Cím: ...................................................................... Tenisz, Szolnok-kupa Aranyos szolnoki lányok Vasárnap este sötétedésig pat­togott a labda a szabadtéri idény első megyei országos te­niszversenyén a Tiszaligetben. Még az ország távoli zugából is felkerekedtek, hogy az idei ver­senyévadot Szolnokon kezdjék meg. Az Agárd-Békéscsaba- Nyíregyháza-Százhalombatta négyszög 22 szakosztályából érkezett játékosok nyolc kate­góriában versengtek a helyezé­sekért. Egy szolnoki leányduó semmit sem bízott a véletlenre. A gyermek leányok között Sü- lyös Emese bebizonyította, hogy nem tétlenkedett a télen, első kiemelthez méltón három mérkőzés hat játszmájában mindösszesen három játékot engedett át ellenfeleinek. A szakosztályi pontversenyben a SZUSE lett a bajnok. Ebben Sülyös mellett Borsányi Bri­gitta vállalt oroszlánrészt, aki a másodosztály mellett a serdü­lőknél duplázott, úgyhogy a va­sárnapi öt mérkőzésén több mint 8 órán átjátszott az áprilisi nyári hőségben. A serdülő fi­úknál Czeglédi Laci Túrkevéről jött, játszott, és ismét győzött. A megyei szakosztályok most csak néhány napig szusszan­hatnak, hiszen a hét végén az Új Néplap megyei bajnokságán kell ismét helytállniuk. A Szolnok-kupa helyezett­jei. 10 éves fiúk: 1. Szeder (Százhalombatta), 2. Bana (T.miklós), 3. Krafcsik (Eger) és Németh (SZUSE). Gyermek fiúk: 1. Dányi (Csongrád), 2. Bagi (SZUSE), III. Kardhordó (Vasas) és Földes (Debrecen), A küzdelemből a fiúk is kivették részüket fotó: barna leányok: 1. Sülyös (SZUSE), 2. Babicz (Agárd), 3. Demeter (Római T. A.) és Baksai (SZUSE). Újonc fiúk: 1. Capó (DEAC), 2. Palatinszki (Baja), 3. Pós (Eger) és Szathmáry (SZUSE). Serdülő fiúk: 1. Czeglédi (Túrkeve), 2. Pece (Gyula), 3. Radvánszki (NYVSC) és Pós (Eger). Leá­nyok: 1. Borsányi (SZUSE So- lami), 2. Kokavecz (Békés­csaba), 3. Garamvölgyi és Szi­lágyi (mindkettő Jászberény). Férfi II. osztályt 1. Sziklai, 2. Viszokai, 3. Hankó (mind Bé­késcsaba) és Galgóczi (Agárd). Női II. osztály: 1. Borsányi (SZUSE Solami), 2- Pászti, 3. Csíziné és Rákóczi (mindhá­rom Szentes). Jászberény a bajnok Röplabdásberkekben a női szakág egyik legjobb vidéki utánpótlásbázisának tartják Jászberényt. Az előző években kétszer is ott álltak már a végső siker küszöbén a jászságiak, de mindkét alkalommal kiénekel­ték „szájukból” az aranyat. Két ezüst után aztán most végre si­került a csúcsra jutnia Litkei Gábor és Deme Gábor tanítvá­nyainak, akik húsz év után sze­reztek ismét juniorbajnoki ara­nyat. A lámpagyáriak sport­csarnokában zajlott a bajnoki arany és a helyezések sorsáról döntő körmérkőzés. Az első napon a jászberényi lányok re­mekeltek. Bemutatkozásként 3:0-ra verték a BSE-CSM gár­dáját, majd a címvédő debrece­nieket ugyanilyen arányban lépték le. Mivel a két fővárosi csapat mérkőzésén nagy meg­lepetésre a BSE-CSM 3:2-re verte a Tungsramot, így a záró­fordulóban a lámpagyáriak el­len már egyetlen szett megnye­rése is a bajnoki címet jelent­hette Tóth Andreáéknak. A jászberényi lányok semmit sem bíztak a véletlenre, óriási küz­delemben 15-13-ra nyerték az első játszmát, s ezzel számukra már nem volt tétje a folytatás­nak. Nem úgy a fővárosiaknak, akiknek győzni kellett, hogy a második helyet megszerezzék. Három befejezett szett után még úgy tűnt, hogy ez nem si­kerül, hiszen 2:1-re a JRK veze­tett, de aztán a jászberényiek a nagy siker tudatában már nem tudtak kellően összpontosítani, és nyert a Tungsram 3:2-re. Ez azonban mit sem von le a jász­sági lányok teljesítményéből. A jászberényi csapat tagajai: Legény Katalin, Hallgat And­rea, Tóth Andrea, Pesti Anikó, Lukács Henrietta, László Petra, Illés Anita, Bús Nikolett, Gócza Vera. Edző: Litkei Gá­bor és Deme Gábor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom