Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-03 / 78. szám

Férfi kosárlabda NB I., rájátszás a döntőbejutásért Jöhet a bronzcsata és a kupa ZTE-Goldsun - Szolnoki Olaj KK 76-58 (38-23) Férfi vízilabda-bajnokság a Korona-kupáért Ködbe veszett a másik pont Hódmezővásárhelyi VSC-Plettác - Szolnoki VSE 9-9 (2-1, 3-2, 1-3, 3-3) Csupán Pintér Zoli nyújtott elfogadható teljesítményt Zalaegerszeg, 5000 n., v.: Vá- radi, dr. Páli ZTE-Goldsun: BENCZE 14/12, DZUNICS 15, MAR- KANNEN 17, Polszter 4, Bodrogi 14/3. Csere: Gál 8/6, Földesi 4. Edző: Stevan Tot, Simon Zsolt Szolnoki Olaj: Knézy 3/3, Alexe 13/3, Takács 2, Mérész 6, Ivkovics 12. Csere: Tóth A. 8/6, Katona 5/3, Jusztin 1, Varga 8. Edző: Rezák László, Tóth Zoltán. Kipontozódott: Markan­nen, Polszter A második percben Bencze triplája jelentette az első ponto­kat a hazaiak számára, a másik oldalon Ivkovics volt eredmé­nyes. Markkanen két kosarára újra Stojan válaszolt, majd Ta­kács találatával egalizált a Szolnok. Ezután megtorpantak a piros-feketék, Bencze és Bod­rogi ezt gyorsan kihasználta: rövid idő alatt tíz ponttal ter­helte kosarukat. A jelentős hát­rányt egyedül Varga büntetői csökkentették valamelyest, ám Bencze harmadik trojkáját és Földesi kétpontosát Bodrogi toldotta meg. Ivkovics és Alexe büntetett, de a finn center újabb két ziccerével ismét 15 pontra nőtt a különbség. A rengeteg faultot fújó játékvezetők né­hányszor az Olaj KK-nak ked­veztek, Mérész és Alexe fara­gott egy kicsit a hátrányból, de Dzunics két betörése után nyolc egerszegi büntető következett. Szerencsére csak a felét értéke­sítették a vendéglátók, ám így is tizenöt pontos előnnyel vo­nulhattak pihenőre. A második játékrész a két za­lai idegenlégiós kosarával in­dult, előbb Markkanen, majd Dzunics talált a szolnoki gyű­rűbe, Mérész válaszára több mint egy percet kellett várni. Újra a finn center következett, majd Bodrogi talált 6,25-ről a gyűrűbe a támadóidő lejárta után. Válaszként Tóth A. hár­masa, majd Varga zsákolása érkezett a szolnoki oldalról, ám Markkanen és Bencze gondos­kodott a húsz pontnyi különb­ségről. Alexe valamint Tóth A. révén próbált fölzárkózni a Szolnok, ám Dzunics és Gál nem engedte közelebb a vendé­geket. Alexe hármasa majd Iv­kovics büntetői révén még re­ménykedhetett a Szolnok, ám Bodrogi majd Bencze újabb há­rompontosa ismét húsz pontos előnyhöz juttatta a dunántúlia­kat. Néhány perccel a vége előtt Knézy és Katona triplája mér­sékelte a vendégek vereségét. A tudósítás Westel Rádió- telefonon érkezett. Hódmezővásárhely 200 n., v.: Madarasi, Lipovics. Hódmezővásárhely: CSA- NYI - LEHMAN 3, Nagy 2, Vörös 2, Király 1, Csányi Gy., KASZA 1, dr. Cseri, Kiss. Edző: ifj. Török Sándor. Szolnok: Sűrű - PINTÉR 5, Dubinák I, Mohi, Kiss I, Lu­kács 1, Tóth 1, Varga, Boros, Körmendi, Fazekas, Balogh. Edző: Urbán Lajos. Gól - emberelőnyből: 18/4, ill., 8/3. Négyméteresből: 1/1, ill. 1/0. Állt az ember a medence partján, és csak nézte a nagy semmit. Inkább a ködös Albi- onban, mint egy bajnoki vízi­labda- mérkőzésen érezhette magát az, aki kilátogatott szombaton a Vásárhely-Szol- nok alsóházi rangadóra. A „pu­cér” " uszoda minden áldását megkapták a felek, mivel - a széljárástól függően - meg­esett, hogy csupán az orrukig láttak a játékosok. Sokáig kérdéses volt, a leg­utóbbi edzésen sérülést szenve­dett Pintér tudja-e vállalni a fel­lépést a mindkét együttes szá­mára oly fontos derbin. Nos, a szolnokiak fenegyereke - né­hány injekcióval a vállában - a kezdők között csobbant a vízbe, és próbált hasznos tagja lenni a VSE-nek. Mint utóbb kiderült, nem ártott volna a csapattago­kat is beoltani - no nem ve­szettség -, egyszerűen csak in- diszponáltság ellen. Az Ur- bán-fiúk a győzelem reményé­ben szálltak harcba, de az első percek hamar rádöbbentették a vendégeket, ha ezen a találko­zón nyerni óhajtanak, akkor igencsak fel kell kötni az úszó- nacit. A Hódmezővásárhely nem sokat vacakolt, könnyedén érte el találatait a gyámoltalan­kodó szolnoki védők jóvoltá­ból, A második negyedben már 4-1-re megúszott a honi gárda, és félő volt, mindkét1 bajnoki pont eltűnik, mint szamár a ködben. A harmadik felvonás aztán meghozta a feltámadást, bár az egri sípmesterek továbbra sem viselték szívükön a Tisza-par- tiak sorsát. Egyenlítettek, majd 8-7-re átvették a vezetést Luká­csék. Nem mindennapi izgal­mak közt teltek a hátralévő má­sodpercek, a Szolnok előtt többször is alkalom nyílt a le­fordulásra, azonban a megszer­zett labdákat képtelenek voltak továbbjátszani az SZVSE titán­jai, ugyanis nem egyszer meg­történt, hogy a látóhatár három méter alá esett! Na már most... Passzolni csak annak lehet, akit lát az ember, a Mikasa meg nem csörgőlabda, így maradt az öreguras, tili-toli módszer. En­nek ellenére kétszer is kivív­hatta volna a végső győzelmet a vendégegyüttes, de az elfogult sípmesterek - melyet az embe­relőnyös helyzetek is hűen tük­röznek (18/4, ill., 8/3) - rendre megakadályozták, hogy révbe érjen az SZVSE. Még ha „lej­tett” is a hazai pálya, akkor is diadalittasan kellett volna ki­lépni a vízből, hisz az úton-út- félen hangoztatott terv megva­lósításához igen is szükség lett volna a bajnoki pontokra. így viszont rettentően nehéz napok elé tekint a temérdek gonddal viaskodó Szolnok, ráadásul a hét végén hazánk egyik legki­emelkedőbb együttese, a BVSC látogat a Damiba. Bízunk benne, csak a tejfölsűrű köd, valamint a játékvezetők kontó­jára írható a döntetlen, és szombaton már a Szeged ellen felmutatott formáját hozza az Urbán-csapat. Vasárnap Mérész is haloványabb volt, mint csütörtökön Junior női röplabdatorna, Jászberény Játszmaveszteség nélkül a négyes döntőben A BVSC (jobbról) juniorjai könnyűnek találtattak Portugál búcsú a Davis-kupától Szeptembertől februárig két csoportban - NB I. és Extra Liga - vetélkedtek egymással a junior női röplabdacsapatok. A jászberényiek óriási fölényei, veretlenül nyerték a bajnokság alapszakaszát, pedig egyetlen találkozó kivételével egyszer sem legjobb összeállításukban álltak fel. Mivel a felnőtt együt­tes három meghatározó tagja - Pesti Anikó, Hallgat Andrea, Tóth Andrea - és két kispadosa - Lukács Henrietta és Legény Katalin - is belefér ebbe a kor­osztályba, Litkei Gábor edző tetszés szerint variálhatta az együttes összeállítását. Általá­ban a legügyesebb serdülők mellé egy-egy rutinos játékos „ugrott be”, ám megszorítani így sem sikerült őket. Csupán a legnagyobb riválisnak számító Vértes Volán ellen léptek pá­lyára valamennyien. Áz „öre­geknek” köszönhetően 6:1-es összesítéssel utasította maga mögé a JRK a második helye­zett tatabányaiakat. Szombaton és vasárnap aztán már a négyes döntőbe jutás volt a tét a Hűtőgépgyári Sportcsar­nokban megrendezett körmér­kőzéses tornán. Az Extra Ligá­ból a tavalyi junior bajnok Deb­receni TE-DSI és a Vasas - so­raiban a Jászberényből nyáron eligazolt Szórád Líviával -, az NB I-es csoportból pedig a BVSC, Vértes Volán és a JRK célozta meg az „életben mara­dást” jelentő első két hely va­lamelyikét. A nyitó találkozó nem tartott sokáig, a házigazda herényiek alig harminc perc alatt 3:0-ra diadalmaskodtak a fővárosi vasutasok ellen. Pestiéknek tu­lajdonképpen még bemelegedni sem volt idejük, hiszen a három szettben összesen 5(!) pontot engedélyeztek vendégeiké­nek.A továbbjutás szempontjá­ból döntő fontosságúnak számí­tott a Debrecen-Vasas össze­csapás, mely óriási csatát és 3:2-es hajdúsági sikert hozott. Az angyalföldieket annyira megviselhette a vereség, hogy ezt követően váratlanul játsz­mát ajándékoztak a „harmatos” teljesítményt nyújtó BVSC-nek. Második összecsa­pásán sem sokáig hagyta kétsé­gek közt őrlődni szurkolóit a JRK, a kezdeti ismerkedést kö­vetően valósággal „lemosta” ta­tabányai ellenfelét a pályáról, 3:0. Ä nagy tudásbeli különb­ség itt is megmutatkozott, hi­szen csak tizenöt pontot szerez­tek a Komárom megyeiek. A Vasas megkínlódott a Vértes Volánnal (3:1), de a debrece­niek biztosan vették a BVSC el­leni akadályt, 3:0. Vasárnap mintha álmosab­ban kezdtek volna a továbbju­tás legfőbb várományosai, a hajdúságik például szettet aján­dékoztak a tatabányaiaknak. A Jászberény-Vasas összecsapá­son érezni lehetett, amelyik együttes veszít, bajba kerülhet. Meglepő módon idegesen ját­szottak a vendéglátók is, ennek ellenére győzelmük nem for­gott veszélyben 3:0. Az utolsó meccs, a JRK-Debrecen talál­kozó már tét nélkül zajlott, hisz mindkét együttes bejutott az április végi négyes döntőbe. A presztízstalálkozót 3:0-ra a ha­zaiak nyerték. Az Euró-afrikai zóna 1. cso­portjában, Budapesten találko­zott egymással a magyar és a portugál teniszválogatott. A pénteki, maratoni hosszúságú két egyes után 1-1-re állt az összecsapás, így a párosok ösz- szecsapása különös jelentőség­gel bírt. A páros világranglistapontok alapján a vendégek felé billent a mérleg nyelve, hiszen Köves Gábor a 163., Markovits László a 193., ezzel szemben az ibéria­iaknál Joao Cunha-Silva a 85., Emanuel Couto pedig a 92. az ATP-rangsorban. A magyar kettős mellett szólt viszont ösz- szeszokottsága, s az is, hogy Túrkeve, 200 n. v.: Bányász, Némedi. Túrkevei VSE: Hodroga - Nagy J. 4, Kelemen 3, Ko- vácsné 4, MLOCHNÉ 6, Sas 2, LAKATOSNÉ 4. Csere: Vad, Szabóné (kapusok), Er­dei 1 (1), Tóth 1, Nagy T. Edző: Lakatos Tibor. Kiállítás: 8, ill. 0 perc. Hétméteresek: 2/1, ill. 6/6. Valódi kiesési rangadóra ke­rült sor a hét végén Túrkevén, ahol a sereghajtó vendégcsapat szinte utolsó szalmaszálként kapaszkodhatott volna meg győzelmével a második vonal­ban. Igen ám, de a vendéglátók is nagy gondban vannak, nekik Markovitsék az utolsó lehele­tükig képesek küzdeni. Még Lisszabonba is eljutott a híre, hogy tavaly ősszel az olaszok ellen hat mérkőzéslabdát is há­rítottak. Bizony, a portugál új­ságírók is aggódva emlegették az esetet a szombati páros előtt... Az első játszma egyenlő erők küzdelmét hozta. Igaz, Cunha-Silva nem túl magabiz­tosan adogatott, de Markovit­sék nem tudták kihasználni a breaklabdát, a rövidítést pedig a vendégek nyerték, 6:7. A má­sodik szett elején Kövesék fel­pörögtek, mire az ibériaiak fel­eszméltek, már 3:0 volt a ma­gyar kettős javára, s ettől is égetően szükségük volt a két pontra. A tét súlyának viselése mindkét együttesre alaposan rányomta bélyegét, technikai hibák tömkelegével teltek az első percek. Ekkor még a Füzesabony állt jobban (1-2), de fokozatosan magához tért a TVSE, és elsősorban Mlochné parádés egyéni góljaival 9-2-re fordítottak a Lakatos-lányok. A játékrész végéig hétméteresek­kel közelített Füzesabony, ami talán azzal is magyarázható, hogy az ellenfél kispadján já­tékvezetőként működő edző pallérozta az együttest. Szünet után 17-11 -nél volt a forduló­pont, a 42. percben, ugyanis a kezdve nem lehetett megállítani őket, 6:2. Óriási küzdelmet, látványos, élvezetes játékot ho­zott a harmadik „menet”, mely ismét a rövidítésben dőlt el, sajnos a portugálok javára, 6:7. Kövesék szinte önkívületben játszották végig a hátralévő két órát, előbb 6:4-re nyerve egyen­lítettek, majd a döntő játszmá­ban 6:2-re diadalmaskodtak. Mivel vasárnap Noszály Sán­dor 7:5, 5:7, 6:4, 6:4-re le­győzte Cunha-Silvát, válogatot­tunk a befejező találkozótól függetlenül megnyerte a mér­kőzést, s jogot szerzett a Világ- csoport selejtezőjében való sze­replésre. hazaiak erősségét, Szécsit ki­pontozták, aminek következté­ben szorossá vált a küzdelem. Néhány perces regenerálódás azonban elég volt ahhoz, hogy a Lakatosné által vezérelt ke- viek az 50. percre 22-14-re ír­ják át az eredményjelzőt. Innen csaknem sétagalopp volt a befe­jező szakasz, a hazaiaknál job­bára azok kaptak feladatot, akik korábban kevesebbet jutottak szóhoz. Ennek a nagyon fontos győzelemnek nagymértékben növelhetné az értékét az a bra­vúr, ha a következő idegenbeli mérkőzésen mindkét pontot megszerezné Túrkeve a Levin KC otthonában. Női kézilabda NB I/B., Keleti csoport Borotvaélen táncoltak a lányok Túrkevei VSE - Füzesabony 25-20 (13-6)

Next

/
Oldalképek
Tartalom