Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-21 / 93. szám

1995. április 21., péntek 3. oldal Hazai Tükör Rendkívüli esemény nem történt / Éjszakai sztrájkőrjárat Itt nincs politikai „ász”, ez tiszta játék A MÁV szolnoki állomásfő­nökségén szerda este tizenegy óráig negyvenhetén léptek szolgálatba, ebből huszonhe­ten dolgoztak az elégséges szolgáltatás keretében. Ők azok, akik hiába is akartak volna sztrájkolni - a sztrájkbi­zottság és az operatív bizott­ság kijelölte őket, hogy a megegyezés tárgyát képező, minimális szolgáltatásban részt kell venniük. A kalauzok közül ketten jelezték, nem kí­vánnak részt venni társaik munkabeszüntetési akciójá­ban. 23.45-kor a pihenőhelyi­ségben gyülekeztek a vasuta­sok. Volt, akit asszonya két- napi hideg élelemmel ellátott, a lányok kávét és teát főztek. Előkerült az „F32”-es sza­A sztrájkot megsínyli az üzletmenet bályzat, ami álnevén a har­minckét lapos magyar kártya. Az ultitovábbképző - úgy tűnik - néhány napos elfog­laltságot fog jelenteni. 24 órakor a sztrájkőrség tagjai elindultak plakátot ra­gasztani, a többiek a rádió Éj­féli Krónikáját hallgatták. Mi­kor elhangzott Sipos István, a MÁV Rt. vezérigaz­gató-helyettesének nyilatko­zata, miszerint a vasutasok megosztottak, többen „hazu­dik!” - felkiáltással ki akarták kapcsolni a rádiót. Amikor a nyilatkozó kifejtette, hogy a munkáltatói jogok egy részé­nek átvállalásáért harcolnak a vasutasok - ami azzal járna, hogy a vezetés egyébként ész­szerű változásai is fennakad­nának a szakszervezetek háló­jában -, többen kijelentették, hogy „no igen, félnek tőlünk, ez tisztán látszik”. Az éjfél úgy tűnt, mint ami­kor várjuk az újévet és pezsgőt bontunk. A várakozás és a fe­szültség szinte kitapintható volt. Az utascsamok élte a maga éjszakai életét, 0.40 óra­kor még ment egy vonat Bu­dapest felé, mivel éjfél előtt indult el. Aztán elment az utolsó vonat. Néhányan még maradtak. Gyűrött arcú és ka- bátú férfit kérdeztem: mi a vé­leménye?- Hát, én ugye tán’ még örülök is neki. Kevesebben lesznek, ritkábban ébresztenek fel! - A sztrájkőrség tagjai mosolyogtak rajtam: pont egy hajléktalant szúrtam ki! A csütörtök hajnal teljes ké­szültségben érte a vasutasokat. Néhány korán kelő utas lézen­gett a csarnokban. A takarítóbrigád fertőtlenítő mosást végzett, az éjszaka sok román és hajléktalan talált itt szállást magának. Mocsok és bűz van utánuk, nincs mit szé­píteni rajta. Az újságos Turza Páltól in­kább napilapokat vettek, min­denkit érdekeltek a fejlemé­nyek. A forgalmon érezhető a megcsappant utaslétszám, bár a törzsvevők most is tőle vásá­roltak. Teljesen egyetértett a vasutasokkal még akkor is, ha várhatóan ez forgalomkiesés­sel jár. Ä csarnokban található Lila büfé vezetője egészen más vé­leményen volt. Mint el­mondta, egész éjszaka nyitva voltak, a közeledő hétvége ál­Hajnali lap-kelte tálában jó forgalmat jelent. Most azonban jelentős kie­sésre számíthatnak. - Én már csak üzleti szempontból sem értek velük egyet, hiszen a bérleti díjam ugyanannyi, mint ha ez nem lenne, de ha őszinte akarok lenni, elviekben sem. Nem hiszem, hogy a sztrájk a megfelelő módszer a problé­mák megoldására. Ilyen ala­pon bárki sztrájkolhatna - mondta a vezetőnő. Sűrűsödtek a telefonhívá­sok az Információban. A höl­gyek elutasítóak velem szem­ben. Hogy is van ez? - Félnek - mondta a kíséretemben lévő sztrájkőr. Egy kis rábeszélés után a fotó ugyan elkészülhe­tett, ám a szolgálatban lévő hölgyek nem voltak hajlandók nyilatkozni. Egy érdeklődő ha­jolt az üvegablakhoz és kér­A nem sztrájkoló vasutas dezte: meddig tart a sztrájk? - Honnan tudjam, micsoda em­berek vannak! - csattant fel az, akinek a dolga kedvesen, türelmesen felvilágosítani. A sztrájkbizottság vezetője elismerte, hogy sajnos az ilyen fásult, fáradt magatartás nem az ő malmukra hajtja a vizet. Ebben maradtunk. Tarsoly Sándor kocsivizs­gáló az a vasutas, aki nem sztrájkol.- Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem értek egyet a kollégákkal, de szerintem nem így kell rendezni a helyzetet. Meg egyébként is, én nem en­gedhetem meg magamnak azt a hatezer forint fizetéskiesést, amit a sztrájk jelentene. Nem vettem észre, hogy bárki a vé­leményem miatt kiközösítene, és úgy gondolom, ez így he­lyes. Nekem ez a nézetem, ne­kik meg más. Ennyi. Az „ultiparti” folytatódik, kérdés, hogy ki mondja^ be a .kontrát”. Csabai Ágnes Építőipar a Hungexpón Megütötte a börtönőrt „Nem elég gyorsan” engedte ki cigarettázni Hogy miért verekedik, üt az ember fia? Mert erősnek érzi magát, mert valamilyen fel­háborító sérelem érte, mert iszik és nem bír magával. Szóval széles a skála, és akad, aki ebbe a felsorolásba nem fér bele. V. Béla egy jászberényi család egyik sarja. A família többek között arról is híres: előfordult, hogy közülük egyszerre négyen is a börtönkosztot ették. Noha hősünk még innen van a har­mincon, már többször is meg­járta a benti világot. Legutóbb is 1993 szeptem­berében került a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Bünte­tés-végrehajtási Intézet egyik cellájába - rablás alapos gya­núja miatt tölti az időt az előze­tesben. Az igazsághoz hozzá tartozik: kisebb gondok akad­tak vele, de ezeket sikerült ren­dezni. Miért, miért nem, az utóbbi időben Béla megváltozott. Durva lett, a többiekkel köte­kedő, sőt haragjában az ablakot is összetörte. Fegyelmi indult ellene, majd elkülönítették. Mindez azt jelenti: magánzár­kát kapott. Az új törvények értelmében már ez sem a régi, olyannyira, hogy például dohányozni is le­het. Béla verte az ajtót, hogy cigizni óhajt. Jött is az őr, de benti főszereplőnk Szerint nem elég gyorsan. Szóváltás keletkezett, majd főszereplőnk az ajtónyitás után megütötte őrzőjét. Nem rajta múlt, hogy szak­nyelven szólva 8 napon belül gyógyulónak minősíthető az eset. Ezek után hivatalos személy elleni erőszak alapos gyanúja miatt is felelnie kell. így lett egy ügyből kettő. ítélet pedig minden bizony­nyal csak egy lesz - az említett esettel gyaníthatóan a benti hó­napok száma is több lesz majd néhánnyal, mint ha csak rablá­sért vonták volna felelősségre. D. Sz. M. A Budapesti Nemzetközi Vá­sárközpont április 25-től 29-ig három nemzetközi, építőipar­hoz kapcsolódó kiállításnak ad otthont. Megnyitja kapuit a Construma ’95 építőipari szak- kiállítás, a Decorstone ’95 dí­szítőkő-ipari szakkiállítás, va­lamint az Aqua-Therm fűtés-, szellőzés-, klíma-, szaniter- és környezettechnikai szakvásár. A Hungexpo Rt.-től kapott tájékoztatás szerint, dacára az építőipar lassú növekedésének, a Construma az elmúlt évben érte el eddigi legnagyobb sike­rét. Ám az idén is telt ház lesz, 458 hazai és 111 külföldi cég mutatkozik be a nemzetközi építőipari szakkiállításon. A Deconstrone-ra eddig 58-an je­lentkeztek, s várható, hogy ezen a kiállításon a legnagyobb választék idén is nyílászárók­ból, tetőfedő- és szigetelőanya­gokból, valamint építőipari gé­pekből lesz. Az Áqua-Therm szakvásárt a bécsi Expoconcept International GmbH-val közö­sen rendezi a Hungexpo. (MTI) Zsúfolt autóbuszok Tiszafüreden is biztosította a MÁV az alapszolgáltatást, így minden útvonalon - Debrecen- Füzesabony, Tiszafüred-Kar- cag - két-két vonatpár áll az utazóközönség rendelkezésére. Mivel ezek a vonatok legtöbb­ször a reggeli és az esti időpon­tokban közlekednek, a Volán megérzi a napközbeni megnö­vekedett utas számot, mert aki­nek halaszthatatlan az útja, az csak a Volán-járatokon tudja elérni úti célját. A Volán Rt. tiszafüredi disz­pécserirodájában legtöbbször a távolsági járatok felől érdeklőd­tek az utazni vágyók. A város­környéki járatok sofőrjei is azt a tájékoztatást adták, hogy érezhe­tően többen utaznak csütörtöki járataikon. Mindenesetre a vo- lánosok „szolgálatba állították” a tartalék autóbuszukat is, amely a legforgalmasabb útvonalakon - Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Tiszaörs - segít be a menetrend szerinti járatoknak. Füreden azonban bíznak ab­ban a Volán dolgozói, hogy még a hét vége előtt egyezség, illetve megoldás születik a vas­utassztrájk ügyében, mert jelen­legi gépparkjukkal - 14 autó­busz - a legjobb szándékuk el­lenére is csak a lehetőségeikhez képest tudják segíteni az érez­hetően megnövekedett utasfor­galmat. -p­Látlelet Kinek van igaza? Ha az igazság kényszerítő erejű lenne, sztrájkra sem lenne szükség. Csakhogy ez ritkán fordul elő, mert az érdekek igen különbözőek. Más a munkavállalói és megint más a munkaadói érdek. Ha pedig tárgyalásos megegyezésre nincs mód, a kény­szerítés és ellenszegülés sajátos mechanizmusa lép elő. Akár at­tól is függetlenül, hogy az engedetlenség milyen veszteséggel jár, s kiknek jelent ez valóságos kárt. De éppen ebben rejlik egy sajátos ellentmondás. Még ha úgy tűnik is, hogy a napokban zajló vasutassztrájknak csak vesztesei lehetnek, bizonyos haszna nyilvánvalóan van. Önmagában is figyelmeztető, hiszen az állami túlhatalom rendíthetetlenségét kérdőjelezi meg. Egy pillanatra sem szabad ugyanis elfeledkeznünk arról, hogy ha egy szervezet monopolhelyzetbe kerül, óhatatlanul diktálni akar. A maga vélt vagy valós igazának birtokában igyekszik arra késztetni mindenkit - akár akarja, akár nem -, hogy az ér­veket kételkedés nélkül elfogadja. Ánnak ellenére is, ha esetleg az érveknek alig van igazságtartalmuk. Könnyű persze azt mondani, hogy a mai helyzetben a töme­ges munkabeszüntetés semmilyen szempontból nem indokol­ható. A katasztrófa szélén álló gazdaság az újabb terhek alatt esetleg össze is roppanhat. Ám a képlet mégsem ennyire egy­szerű. Kivált azért sem, mert a sztrájk jogosultságáról vagy jo­gosulatlanságáról beszélve is szét kell választanunk két, egy­mástól teljesen eltérő elemet. Az, ami valóban bekövetkezhet, illetve annak magyarázatát. A munkaadóknak nyilvánvaló ér­dekük, hogy a saját igazukat fogadtassák el. S ha a meggyőzés kellően hatékony, egy idő után az is bekövetkezhet, hogy az ál­lampolgárokat sokkalta jobban foglalkoztatja majd az elkerül­hetetlen kár magyarázata, mint azok az okok, melyek a sztrájk­hoz vezettek. Még élesebben fogalmazva: az is elképzelhető, hogy a mostani sztrájkolók lesznek a bűnbakok, ha esetleg a kormány újabb forintleértékelésre kényszerül, vagy ha a köz­szolgáltatások ára újra emelkedni fog. Csak éppen ez nyilván­való félrevezetés. A gazdasági süllyedés azzal még nem állít­ható meg, ha az elkövetkezendő időkben nem engedélyeznék a sztrájkokat. Legfeljebb az a hamis tudat alakulna ki, hogy a kormányzati hatalomnak mindenben és mindenkor igaza van. Kerékgyártó T. István Francia vendégek a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán A pilóták csereoktatásáról tárgyaltak Kedden érkezett Szolnokra az a francia katonai küldöttség, melynek tagjai a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán tettek látoga­tást. Gilbert Dumaz tábornok és kísérete tegnap délután uta­zott haza, távozásuk előtt azonban a sajtó képviselőit tájékoz­tatták a két nap tapasztalatairól, valamint a két ország pilóta­képzését összekapcsoló együttműködési lehetőségekről. Tavaly Szolnokról utaztak Franciaországba a főiskolai de­legáció tagjai, látogatást tettek a salon-de-provence-i Repülő- tiszti Iskolában és a rochefort-i Repülőműszaki Szakiskolában. A Repülőtiszti Iskola parancs­noka, Dumaz tábornok és kol­légái ezúttal a magyar katonák vendégszeretetét élvezhették megyeszékhelyünkön. A magas rangú francia tiszt elmondta, hogy it-ttartózkodásuk egyik fő célja a kelet-európai volt szoci­alista országok és saját hazájuk pilótaképzésének csereképzési lehetőségeinek felmérése volt, ugyanakkor fontos a magyar repülőtisztképzés rendszerének megismerése is. A magas szintű megbeszélések során megegye­zés született arról, hogy minél előbb megkezdődjön a koope­ráció a két ország között. Le­hetséges, hogy ez már az 1995/96-os tanévtől kezdve először sport- és kulturális té­ren meg is valósul. A részletek­ről azonban mindkét részről szükséges a felettesek jóváha­gyása. A Szolnokon szerzett tapasz­talataikról megtudhattuk, hogy a külföldiek megítélése szerint a szolnoki repülőtisztképzést , jónak értékelik. Az oktatási módszerek hasonlóak. Bár a két ország méreteit tekintve nagy­ságrendben különbözik egy­mástól, Dumaz tábornok mégis úgy látja, hogy magyar kollé­gája, Nagy Szilveszter tábornok és csapata a legjobb úton halad afelé, hogy olyan elitet képez­zen ki a jövő számára, amely képes lesz majd az átszervezési feladatokat majd végrehajtani, amelyek révén Magyarország csatlakozhat a NATO-hoz. Figyelemre méltó a franci­áknak hazánkról alkotott képe, mely szerint országunkat az eJpíúl^évektyen sohasem veitek egy kalap alá az egykori Varsói Szerződés tagállamaival. Min­dig is úgy vélték, hogy Ma­gyarország nem akarta elfo­gadni azt a rabszolgasorsot, amit a nagyhatalom szánt neki. Ezt bizonyították az ’56-os és a ’68-as események is. H.Gy. A külföldi tábornok (a tolmács hölgy mellett balra) kész­ségesen válaszolt az újságírók kérdéseire fotó: mj Táncol a test és a lélek Egyszerre mozdulnak a lá­bak, lebben a szoknya, s a pezsdítő zenére még a nézők lába is ütni kezdi a ritmust. Ezt a hangulatot elevenítik fel április 30-án Szolnokon, az Olajbányász Sportcsarnok­ban, ahol immár másodjára rendezik meg a „B” osztályos országos társastáncbajnoksá­got. A sajtó képviselői tegnap ve­hették először kezükbe Juan Antonio Samaranch levelét, melyben értesíti a Nemzetközi Tánc sport Szövetséget, hogy ideiglenes olimpiai tagságot kapnak. Mint azt Jánosi László, a Kaiser Pelikán Táncsport Egyesület művészeti vezetője a sajtótájékozatón mondta: re­mélhetőleg 2000-ben már olimpiai versenyszámként sze­repel a versenytánc. Míg tavaly 51 pár vett részt az országos bajnokságon, addig az idén már 58 pár jelezte résztvételi szándékát az ország 19 táncklubjából. A bajnokság délután 13 órakor kezdődik, s várhatóan este 21 óráig lehet gyönyörködni a táncosokban. Az esemény első része a három korosztálynak két kategóriában meghirdetett verseny lesz. A „hivatalos” program után - az országban újdonságként - szuperbajnokságot rendeznek a gálán belül, melyen az összes korcsoport részt vehet. A gálán egyébként színpadra lépnek a „Palántanevelők”, vagyis a leg­ifjabbak, az utánpótlás, vala­mint a latin-amerikai táncok magyar bajnokai, Dudás Tibor és Jánosi Viktória (akik egyéb­ként egyenesen az Európa-baj- nokságról érkeznek Szolnokra, remélhetőleg mint európai baj­nokok). Az est másik érdekes­sége az egyesület két nagyszerű táncosának produkciója lesz: Krizovics Ferenc és Brezova Ildikó standard kűrt ad elő. A sajtótájékoztatón részt vett az egyesület két legnagyobb tá­mogatója, a Kaiser Sörgyár és a Helyőrségi Művelődési Otthon képviselője. A sörgyár marke­tingigazgatója szerint azt sze­retnék elérni, hogy a Kaisert a baráti társaságok kedvelt ita­lává tegyék. S hogy hogyan ta­lálkozott a tánc és a sör? Mind­kettőnek ugyanaz a célja: a jó hangulat. Pásztor Ferenc, a Kaiser Pe­likán Táncsport Egyesület el­nöke bemutatta a díjakat is, me­lyek közül két különdíjat - a szuperbajnokság két kategóriá­jában győztes pár díját - Szol­nok város polgármestere, il­letve a megyei közgyűlés el­nöke ajánlott fel. Jegyeket 200 forintért lehet vásárolni, tehát ugyanannyiért, mint tavaly. S még egyszer az időpont: április 30., 13 órától az Olajbányász Sportcsarnokban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom