Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-19 / 91. szám

1995. április 19., szerda Kunsági Extra - Karcag 7. oldal Lézeres technológiával A Multitec Nagyteljesítményű Technológiai Rendszerek Kft.-nek jelenleg két tulajdo­nosa van, dr. Dorka Imre és Kosaras János, akik korábban a SZIM-ben dolgoztak. Amikor onnan el kellett jönniük, hat mérnök társukkal megalakítot­ták a kft.-t. Később a hat társuk különböző okok miatt kivált, s ’92 októbere óta ketten marad­tak tulajdonosok. Alakulásukkor olyan jellegű dolgokkal foglalkoztak, mint korábban, egy svájci céggel együttműködve szén-dioxid-lé- zeres technológiai berendezé­sek egységeinek tervezését, ki­vitelezését végezték. Ebből ki­sebb darabszámot a mai napig gyártanak is. Addig, amíg nincs olyan termék, mely sorozat­gyártó kapacitásukat lekötné, addig nem állítanak be saját gyártósort, hiszen sok szabad kapacitás van az országban, ahol ezt a munkát el tudják vé­geztetni. Az elmúlt években bekapcsolódtak volt munkahe­lyük LMC-250 típusú lemez- megmunkáló központjainak az értékesítésébe, és végezték a hozzá kapcsolódó szolgáltatást is. Csehországi exportra adtak el 8 kW-os hegesztő-hőkezelő lézert, melyhez biztosították a teljes körű szolgáltatást a beta­nításig. A kft. több olyan, nem profilba vágó tevékenységet is folytat, melynek eredményéből tudja finanszírozni az újabb terveit. Tavaly elindították le­endő termékeik prototípusainak a munkálatait, melyek várha­tóan már ez évben piacérettek lesznek. Folyamatosan végzik a korábban telepített lemezmeg­munkáló központok utógondo­zását is, több országban. A vál­lalkozás az eltelt idő alatt meg­erősödött, ezért úgy döntöttek tavaly májusban, hogy a ko­rábbi munkahelyükön gyártott alapgépet megvásárolják, és sa­ját célra lézeres egységgel ki­egészítve üzembe helyezik. Ehhez a többmilliós beruházás­hoz hitelt is felvettek. A BHG-ban bérelt üzemcsarnok- részben három műszakban dol­goznak a hét hat napján. A kez­deti háromról mára 11-re nőtt a foglalkoztatottak száma. Dön­tően azok vannak a kft.-ben, akik a gép előállításában, üze­meltetésében korábban a SZIM-ben részt vettek. Ez na­gyon fontos, hiszen a gép nem alkalmazkodik a környezethez, kezelőjének kell azt megtennie. A cég jelentős erőfeszítése­ket tesz azért, hogy újraindítsa a lemezmegmunkáló központok gyártását, értékesítését is. Ta­valy Budapesten adtak el és te­lepítettek egy olyan lézermeg­munkáló központot, amilyen a műhelyükben is dolgozik. Az irodájukban működik a regionális vállalkozásfejlesztési iroda, ahol szakemberek bevo­násával adnak adó-, gazdasági, jogi és hitelfelvételi tanácsot azoknak a vállalkozóknak, akik felkeresik őket. A sík lemezek megmunkálását ezzel a lézeres géppel végzik Apa és fia ősztől együtt röptét Az R30-as egyesület elnöke Buzalka Lajos, aki ’ 89-ben kezdett el „galambászni”. A kezdeti lépések nehezek voltak - emlékezik mert a karcagi sporttársaktól vásárolt postaga­lambokkal kudarc érte. Persze nem adta föl, hanem felkereste a Budapesten Horváth Károlyt, aki többszörös kerületi és zó­nabajnok, s elismert galambász. Tőle rengeteg segítséget kapott, hiszen ellátta szakmai taná­csokkal és galambokkal. Ezek­kel aztán évről évre jobb ered­ményeket ért el. Tenyészga- lambjainak ősei Hollandiából származnak. Első versenyére Szobra uta­zott, a leghosszabb, 860 km-es magdeburgi volt eddig.- A galambok speciális fel­készítése még előző év őszén elkezdődik, s márciusban folytatódik. A párosítással fejeződik be a felkészítés a versenyre. Jöhetnek a tréningutak, melyeket az egyesület je­löl ki, s a ke­rület határoz meg. Az RB30 egyesület a Hajdú ver­senykerület­hez tartozik, a szövetség Budapesten található. Az egye­sület tagjai most pénzügyi ne­hézségeink miatt olyan támoga­tót keresnek, aki anyagilag se­gítené a munkájukat, hiszen akkor még jobb feltételek mel­lett tudnának felkészülni a ver­senyekre is. A tenyésztőknek jelentős kiadást jelent a galam­bok utaztatása s a takarmány beszerzése is, mert azt az or­szág több részéből hozatják, hi­szen minőségi takarmány kell az állatoknak. A helyi kutatóin­tézetben ugyan lenne, ám az ár olyan magas, hogy onnan nem megoldható az ellátás. Buzalka Lajosnak jelenleg mintegy 30 versenygalambja van, melyek idén versenyezni fognak. A tenyészet 10 párból áll, ezekből szelektál. Ezeket külön versenyezteti az ősz fo­lyamán. Tavaly egyesületi má­sodik volt, s több „Champion” galamb jött ki a tenyészetéből. Legbüszkébb azokra, amelyek a dúcában keltek. Legjobban szerepelt a 978-as, neki eddig 4 ezer díjkilométere van. Ezzel a kerületi 10 legjobb között van. Nagyobbik fia szintén ga­lambász lesz. Ősztől külön ál­lományt kap, így a jövőben Bu­zalka Lajos és ifj. Buzalka La­jos néven fognak versenyezni. J'elvé telünkön egy igen jól repülő galamb, melyet tenyésztésbe fogtak Cigány szövetkezetei szeretnének Domokos Sándornévnl, a ci­gány kisebbségi önkormányzat elnökével beszélgettünk mun­kájukról.- Ön a városi önkormány­zatnak is tagja. Ott hogyan tudja a cigányok érdekeit kép­viselni?- Úgy érzem, hatékonyan, hiszen tagja vagyok az egész­ségügyi, szociális, a közrend-, közbiztonsági és az oktatási bi­zottságnak is. Mint a cigány vá­rosrészen élő, a testülethez be­érkező sérelmek, problémák megoldásában közvetlenül tu­dok segíteni, hiszen ott élek, így ismerem a gondokat, az örömöket. Az a véleményem, hogy akinek tudunk segíteni (lakástámogatás, ápolási díj, segély) az nem megy el lopni, egzisztenciáját nem rontjuk még jobban. A Gondozási Központban szeretnénk egy ci­gány családsegítőt alkalmazni.- Hány tagjuk van?- Becslésünk szerint a város lakosságának 20 százaléka. Ép­pen ezért lenne jó, ha létre tud­nánk hozni egy cigány szövet­kezetét, ahol dolgozhatnának a tagjaink, ám nincs földje a vá­rosnak, melyet nekünk tudná­nak adni.- Milyen programokat ren­deznek az idén?- A törvényből adódó lehe­tőségeink csak a kultúrára összpontosulnak, ám pénz és infrastruktúra nélkül nehezen tudunk tervezni. Most az ön- kormányzattól kaptunk egy irodát, egy asztalt hét székkel s egy páncélszekrényt. Ám itt nem tudunk rendezvényeket tartani. Pén­zünk nincs arra, hogy te­rembérleti dí­jat fizessünk egy-egy ren­dezvény meg­tartásáért. Ezen fel­adatokra egymillió fo­rintot kértünk volna a város­tól, ám csak az állami tá­mogatást, a 114 ezer fo­rintot kaptuk meg. A hét végén locso­lóbált tartottunk, s készülünk a gyermeknapra, melyet a Barát­ság parkban tartunk. A nyári napközis tábor megrendezése is a feladataink közé tartozik. Erre a programra pályázatot adtunk be, s pénzt kértünk a lebonyolí­tásra.- Mikor kereshetik Önöket? Ügyfélfogadásunk hétfőn 8-tól 10-ig, csütörtökön 9-től 12-ig tart a Pártok Házában ta­lálható irodánkban. Domokos Sándorné, Varga István, Szolnoki Zsolt, Kissné Horváth Erzsébet, Johan Anna megbeszélik idei munkatervüket A berberek földjén Berber férfi Ökrösné Bartha Júliát, a Györffy István Nagykun Mú­zeum muzeológusát törökor­szági kutatásairól ismerjük, hiszen évek óta kutatja a török nép szokásait, hagyományait. Feldolgozta az anatóliai törö­kök temetkezési szokásait is. Nemrég Afrikában járt.- Elsősorban arra voltam kíváncsi - mesélte -, hogy egy észak-afrikai ország kultúrá­jában az iszlám miként mutat­kozik meg. Afrika lakosságá­nak 80 százaléka mohamedán, tehát joggal várhat az ember egy igazi, tömény iszlám vilá­got. Ráadásul mindezt febru­árban, az idei ramadán alkal­mával. Törökországi tapaszta­laim alapján arra számítottam, hogy majd minden sarkon me­csetet látni, amelynek minaret­jéből szólítja a müezzin napi ötszöri imára az igazhitűeket. Nem így volt. A nagyobb vá­rosokban is legfeljebb csak 2-3 mecsetet látni, azok is jel­legzetes arab építészeti stílus­ban épültek, szögletes minare­tekkel. Alig tűnnek ki a lakó­házak közül. Tehát azt kell mondanom, hogy a törökök külsőségekben túltesznek raj­tuk. Ami meg végképp meg­lepő: a rádió mondja be, hogy aznap mikor megy le a nap, mikor jött el napi böjttörés ideje. Ä mohamedán világ a ramadán idején (egy hónapon át) böjtöl. Napkeltétől nap­nyugtáig tilos enni, inni, az élet egyéb örömeire meg még gondolni is. A tunéziai mu­zulmánok csendes elmélke­déssel töltik a napot. Nap­nyugta után aztán bepótolják az addig elmulasztottakat! Érdekes ország Tunézia. A háromezer éves történelme so­rán minden hódító birodalom rátette a kezét. A föníciaiaktól kezdve a rómaiak, vandálok, a bizánci császárság, arabok, tö­rökök, majd az újabb kori francia gyarmatosítók. 1956-ban szabadult a gyarmati függésből, aztán beleszédült abba a „nagy kalandba”, amit az élő személyről elnevezett terek, lovas szobrok, mauzó­leum jelez. Hahih Bourgiba volt az első köztársasági elnök, ő a né­vadó. Aztán 1987-ben a berbe­rek által kirobbantott „kenyér­háború” elmozdította Bourgi- bát. Mindez november 7-én történt, azóta a Bourgiba tere­ket November 7. térnek hív­ják. Olyan képet fest ez az or­szág, mint amelyik elvétette a szerepét. Arab muzsika helyett rockzene szól. Minden jel sze­rint a turizmusból akarnak megélni. Persze, erre csak a mediterrán éghajlatú ország­rész alkalmas. Délebbre, a fél­sivatagos, sivatagos vidéken lehet látni a valóságot. Az or­szág területének mintegy fele a Szaharába nyúlik. Fensége­sen félelmetes a sivatag! Évente 100 métert növekszik. Igazán az a torokszorító, aho­gyan pálmalevélből font kerí­téssel, faültetéssel próbálják megfékezni. A történelmi nevezetessé­gek jelentenek igazán nagy élményt, Karthágó romjait látni. Időszámításunk előtt 146-ban Cato római szenátor földig romboltatta, sóval hin­tette be az akkori világ legha­talmasabb metropoliszát. Amit ma látni lehet belőle - a pun hadikikötő romjait - an­gol régészek tárták fel. Döb­benetes a romkertben lévő pun szentély látványa. Itt áldozták fel a gyermekeket Tanít is­tennő, a város védőszentjének tiszteletére és engesztelésére. Az utolsó 500 gyerek életét követelő áldozat i. e. 310-307 között volt. A máglyán elégetett gyere­kek hamvait urnákban helyez­ték el. A romkertbe vezető út a gyermekáldozatok urnái kö­zött halad. A római kori emlékek közül El Djem amfiteátruma érde­kes, ami állítólag a XVII. szá­zadig sértetlen volt. No és per­sze a múzeumok római kori mozaikjai. A tuniszi Bardo Múzeum gyűjteménye méltán világhírű. Az 1987-es felkelés kap­csán említettem a berbereket. Valójában velük kellett volna kezdeni a beszélgetést, hiszen ez a föld eredendően az övéké, de amint a történelem több al­kalommal bizonyította már, a hódítókat ez a legkevésbé sem érdekli. A berberek kiszorul­tak a társadalom peremére, gyakorlatilag az ország pe­remvidékére is. Az Atlasz hegységben, a Matmata hegységben és a si­vatag szélén élnek nomád, fél­nomád életmódban. Közöttük a szerződések még szóban köt­tetnek, ez mutatja igazán a jel­lemüket is. Nyílt tekintetű emberek. Kevesen maradtak, de a nyelvüket, szokásaikat megőrizték. Érdemes miattuk elmenni Tunéziába. Karthágó romjai Keresik a vetőmagot a gazdák A Karcag és Vidéke ÁFÉSZ 80. számú vetőmagboltjában sok kistermelő megfordul mos­tanában, hiszen reménykednek abban, hogy jobbra fordul az idő, s lehet folytatni a kiskert­ben a veteményezést. Ezt ottjártunkkor is tapasztal­tuk, s erről számolt be Láng Zoltán boltvezető-helyettes is. Miután a városban sok a kerttulajdonos, a vetőmagvak mellett a mezőgazdasági kisgé­peket (répaszeletelőket, szi­vattyúkat, rotációs kapákat) is keresik. Már most készülődnek a termelők a vegyszerek vásár­lására. A háziasszonyok körében kedveltek Sz. Nagy István ke­ramikus, a népművészet meste­rének agyag virágcserepei, melyhez virágföld is kapható. A szakember úgy látja, hogy az idei vetőmagszezon a hideg idő miatt el fog húzódni. Töb­ben jönnek másodszor vetőma­gért, hiszen az először elvetett s kikelt magvak károsodtak, le­fagytak. Miután a boltvezető, Nagy Imre és helyettese maguk is gazdálkodnak, átérzik a vevők ilyen jellegű gondjait. Az emelkedő árakat kényte­lenek elfogadni a vásárlók, hi­szen erről nem a boltosok te­hetnek. Közel száz nagykerrel állnak üzleti kapcsolatban, s így tudnak olcsóbban árulni. A boltban a betérőknek szakmai tanácsot is adnak, s itt a gazdák is kicserélik tapaszta­lataikat, megbeszélik a kertben történteket. Itt csapódnak le azok a prob­lémák is, hogy sok olyan vegy­szer feltételes forgalmú lett, amelyeket korábban szabadon meg lehetett venni. Ilyen pél­dául a szúrólégy elleni, a virág­záskor használatos. Ezek he­lyett tudnak mást adni, ám a gazdák a régi megszokott vegy­szereket szeretnék, melyeket most már csak zöld könyvvel lehet megvásárolni. A bolt tavalyi forgalma a tervezettnek megfelelően ala­kult, az idén eddig mintegy 3,5 millió forintot árultak. A boltvezető-helyettes (középen) tanácsokkal látja el a gazdákat Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet - Fotók: Korényi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom