Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-03 / 78. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. április 3., hétfő Az emberek zöme nem a Kádár-rendszert, az elért vívmányokat sajnálja Csak Bokros úr meg ne tudja... „A társadalomnak az öregekkel szemben tanúsított magatartása meglehetősen kétszínű. Amikor a gazdasági helyzetükről kell dönteni, úgy viselkednek velük szemben, hogy nyomorúságos alamizsnát vetnek nekik, hogy tiszta legyen a társadalom lelkiismerete. Ezt a kényelmes öncsalást támasztják alá egyes közgazdászok és törvényhozók is, amikor azon siránkoznak, milyen terhet jelentenek az eltartott öregek a dolgozó lakosságnak. Mintha az utóbbiak nem is a jövő eltartottjai lennének és mintha nem is a saját jövőjükről gondoskodnának, amikor intézményesen szervezik az öregek eltartását...” - Simoné de Beauvoir Pluszpénzt kapnak a nyugíja- sok - írta az Új Néplap március 18-i számában, ugyanazon az oldalon, ahol Szekeres Imre, az MSZP frakciójának vezetője a szolnoki Hozam Klubban elhangzott nyilatkozata is megjelent. Ebből - többek között - megtudhattuk, hogy korábbi ígéretük ellenére nem lehet átfogó társadalmi-gazdasági megállapodást kötni. (De kinek a hibájából? ... a szociális kiadásokat le kell faragni, mert ezek összege a nemzeti össztermék 22 százalékát teszi ki. Úgy rémlik. Horn miniszterelnök úr másnapi tv-nyilatkoza- tában pár százalékkal többet mondott.) Szekeres úr kijelentette, hogy ezekkel a döntésekkel véget ért a Kádár-rendszer. Az emberek zöme nem a Kádár-rendszer megszűnését sajnálja, hanem azokat az elért szociális vívmányokat, melyek előnyeit a volt és jelenlegi kormánypárti, ellenzéki képviselők is élvezték, lehetőségeit ki is használták. A visszamenő- leges nyugdíjemelésről már korábban döntött az Országgyűlés (tehát nem pluszpénzről van szó!), de azt tapasztaltuk, hogy nálunk nagyon gyorsan megváltoztatnak, vagy végre sem hajtanak országgyűlési határozatokat. Néhány példa: Már a korábbi években döntött az Országgyűlés a nyugdíjemelések alapelveiről, mégis minden évben több millió nyugdíjast lealázó módon vitatkoznak, hogy mikortól, mennyit adjanak abból, amit 30-40 évi munkával megkerestünk, befizettünk. Általában visszamenőleg kaptuk-kapjuk meg a „pluszpénzt”, azt is két részletben. Még szerencse, hogy a képviselő urak — s gondoljuk, nem csak ők - január elsejétől, egy összegben kapták meg az emelést, így nem kell attól tartaniuk, hogy „lefaragják” a járandóságaikat. Ugyancsak több évvel ezelőtt döntött a parlament a régi nyugdíjak érték- vesztésének folyamatos pótlásáról. Ez csak egy esetben történt meg. Igaz, ezért az előző kormány és parlament a felelős, akiknek a volt tagjai mostanában a szegény nyugdíjasok érdekeinek védelmezőiként lépnek fel. Úgy látszik, ők is rájöttek arra, hogy a nyugdíjasok szavazataival lehet a legköny- nyebben hatalomra kerülni. Ugyancsak a régi parlament szavazta meg, hogy a társadalombiztosítás 300 milliárd értékű vagyont kap. Ezt a határozatot sem hajtották végre. Milyen alapon várják el az állampolgároktól a törvények tiszteletét és betartását, ha az Országgyűlés, mint legfőbb államhatalmi és törvényhozó szerv nem szerez érvényt saját határozatainak? Mi a véleménye mindezekről az Alkotmánybíróságnak? A tb vagyonhoz juttatásával kapcsolatos vitákban azzal érvelnek, hogy az elmúlt években a tb túlköltekezését az állami költségvetésből finanszírozták. Hozzák nyilvánosságra, hogy mennyi volt ez az összeg. De azt is mútassák ki, ugyanazon időszak alatt mennyit fizettettek ki a tb-alap terhére, amit egyébként a költségvetésből kellett volna fizetniük. Ha azt a követelményt szabják meg, hogy a tb bevételeiből fedezze a kiadásait, akkor adják vissza a korábban elvett vagyonát; hajtsák be a több mint kétszázmil- liárd forintot kitevő tb-hátra- léknak legalább azt a részét, amellyel az állami vállalatok, intézmények tartoznak. Ragaszkodunk a korábbi parlament által megszavazott, a tb részére átadandó összeghez. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr március 21-én a tévé-híradóban elhangzott nyilatkozata szerint ragaszkodik ahhoz, hogy ezt országgyűlési határozatban vonják vissza. Vagy ő, vagy a tb-nek a vagyonátadás - volt nyilatkozatának lényege. A tb vagyonához ragaszkodunk, mert azt a nemzeti vagyont, melynek jelentős részét sikerült eddig elherdálni, döntő részben mi, nyugdíjasok halmoztuk fel a különböző jogcímeken ki nem fizetett, visszatartott járandóságunkból. Az elmúlt 4-5 évben a nyugdíjak reálértéke közel 30 százalékkal csökkent. Az ismertté vált program végrehajtása esetén ez év végére a reálérték-csökkenés 40-45 százalék lesz. Közismert, hogy a névleges bérekhez, nyugdíjakhoz különböző kiegészítő juttatások is tartoztak. Ezeket az elmúlt években minden kompenzáció nélkül elvették tőlünk. Ugyancsak „ötletes” megoldás volt, hogy az elmúlt években az alacsony nyugdíjak, járadékok emelését az átlagosnál kissé magasabb nyugdíjak „mérsékelt” emelésének rovására oldották meg. így napjainkra sikerült - a ledolgozott évektől, átlagkeresetektől, a befizetett járadék összegétől függetlenül - egységesen leszegényített nyugdíjastömeget kialakítani. Mélységesen elítéljük, hogy az előző s a mostani kormány is azoktól veszi el a legtöbbet, akik semmiféle eszközzel sem rendelkeznek érdekeik védelmére. Minden év október elseje az idősek világnapja. Ünnepi köszöntők hangzanak el, ígéretek, fogadkozások az öregek megbecsüléséről, a róluk való gondoskodásról. Sajnos, a rideg valóságot jobban kifejezik a bevezetőben idézett sorok, melyek folytatása: „Az, hogy az ember élete utolsó 15 vagy 20 esztendeje alatt felesleges tehernek számít, ez a civilizációnk csődjének bizonyítéka. Az elöregedés tehát politikai problémává vált.” Bár a francia írónő „Az öregség” című könyvében ezt 26 évvel ezelőtt írta, gondolatai ma is aktuálisak, s nem csak Franciaországban! A Szakszervezetek Szolnok Városi Nyugdíjas Alapszervezete százhuszonkilenc fős tagsága nevében: Sziklavári Attila titkár Latin ritmusokkal - sikeresen Tisztelt Szerkesztőség! A Sátáni bűnök cím alatt, a március 25-ei, szombati lapszámukban megjelent intelmekhez lenne néhány megjegyzésem. A plébános úr a gyűlölet ellen emelte fel hangját, de úgy, hogy ezzel önmaga is gyűlöle- letet szít. Azt írja, hogy az istentelenek hazugok, gyűlöletet keltenek, gyilkolnak és milliókat meggyötörnek. Jómagam nem vagyok hívő ember, de úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok rosszabb egy katolikusnál. Katolikusok voltak az inkvizítorok, akik valóban megkínoztak és meggyötörtek mindenkit, aki nem akarta elfogadni a vallást, de katolikus volt Hitler is. Ehhez képest én tisztességesen dolgozom, becsületre és szeretetre nevelem a gyermekeimet. Az igaz, hogy mindezt nem az Isten, hanem egyszerűen csak a A mezőgazdaságban hosszú távra kell tervezni A Szolnoki MÁV Társastánc Klub tagjai az amatőr tánccsoportok regionális fordulóján, melyet március 25-én Nyíregyházán rendeztek, sikeres szerepléssel - „Latin ritmusok” című produkciójukkal - továbbjutottak. Ez egyben azt jelenti, hogy a fellépő 33 tánccsoport közül a legjobb tízbe kerültek. A budapesti Művész Színházban május 13-án tartandó országos fesztiválon vehetnek majd részt, és tudásukat ismét próbára tehetik. A tánccsoport felkészítője, koreográfusa Molnár Anna tánctanár. Lelkiismeretes, odaadó munkájáért - a szülők nevében - ezúton is köszönetét mondok: Sz. J.-né - Szolnok T| ” Ml / -| tt •• Ml Bűnök es bűnösök tisztesség nevében teszem. A plébános úr általánosít, és azt írja, hogy a Kádár-rendszer a hazugságot - mármint az istennélküliséget - intézményessé tette. Hogy írhat le ilyet egy pap, akinek a békességet kellene hirdetnie? Én mint nem hívő, soha nem jelentettem ki, hogy hazugság a vallás. Tisztelem és becsülöm az egyházakat, elismerem azokat az ősi értékeket, amiket képvisel. A Biblia ismerete hozzátartozik a művelt ember fogalmához, de számomra csak ennyi. Ezért úgy gondolom, hogy egyetlen vallás képviselőjének sincs joga ilyen általánosításokhoz. Az igazi értékmérő legyen maga az ember, aki becsületesen és tisztességesen éli az életét, tegye ezt az Isten segítségével vagy csak úgy, az önmagába vetett hit ügyén.- szén Ma gyakran esik szó a magyar mezőgazdaságról, a vidéken dolgozók nehéz helyzetéről. Azokról, akik számára az egyetlen megélhetést a föld jelenti, s akik már kétszeresen a politika áldozatai. Az idősebbek jól ismerik, hogy a parasztságot először a ’ 60-as évek végén fosztották meg tulajdonától - megszüntetve a szabad kezdeményezés lehetőségét. Az akkori diktatúra központosított irányítást vezetett be, majd csak 1990-ben, a rendszerváltással következett a tulajdon, az elvett földek visszaszerzése, kárpótlása. Az intézkedéssel egyetértettünk, azzal azonban nem, hogy egyesek - a kárpótlással - igazságtalanul nagy vagyonra tettek szert. Például aranykoronánként 500 forintért vásároltak földet, míg mások sokkal többért, aranykoronánként 1000-2500 forintért jutottak hozzá. így sokan az ősi földet sem tudtuk visszaszerezni, amiért a szüléink keményen megdolgoztak. Sajnáljuk, hogy a jól működő szövetkezeteket is tönkretették, és az értékes mezőgazdasági gépekhez egyesek nagyon olcsón jutottak. Ma tapogatózunk, hogy milyen termelési formát válasz- szunk: farmer-, családi gazdaságokat? Nálunk ezeknek az utóbbi 40 évben nincs hagyományuk, és az önálló gazdálkodáshoz ma már jól képzett szakemberre van szükség, mert másképp nem tudunk talpon maradni. A tulajdonok visszaadásakor sajnos nagyon sok helyen ösz- szeugrasztották az embereket; sok földbirtok elaprózódott, és tulajdonosaiknak nem lesz pénzük arra, hogy a szükséges mezőgazdasági gépeket megvásárolják. így a mezőgazdaságigép-parkkal rendelkező gazdaságok majd kihasználják a kiszolgáltatott helyzetben lévő kisgazdákat. Éppen ezért örültem volna a hitelszövetkezeteknek, a gépszövetkezeteknek, hiszen ma 50-100 hektár földre legalább 5 millió forint értékű talajművelő gép kellene. (A hitelkamat 28-30 százalék!) A mezőgazdaságban hosszú távra kell tervezni, nem pedig 4 éves időszakra, tehát a mező- gazdaság nem lehet a mindenkori politika áldozata! Szűcs Kálmán Jászberény A gyerekeket segítették A szolnoki Újvárosi Általános Iskola és Szakképző Iskola tizenöt tanulója nevében köszönetünket fejezzük ki Hecker Róbert metodista lelkész úrnak, aki az egyházak összefogásával 53 ezer forintot gyűjtött össze, s juttatott el iskolánknak. Az adományt a rászoruló gyermekek étkeztetésére fordítjuk. Önzetlen segítségnyújtásuk példa értékű, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Leelőssy Kálmánná, az iskola gyermekvédelmi felelőse Küldjük a címet „Igazságot" jeligére, tiszafüredi olvasónknak: az Emberi Jogok Európai Bizottságának címe: Comission Européenne des Droits de 1’ Hőmmé, Bp„ 431 R6, 67006 Strasbourg, Ce- dex. A magyar kormányképviselet az Igazságügyi Minisztériumban van, 1055 Bp., Szalay út 16. szám alatt. ________Expressz Ajánlott M agyar honban -magyarul Falugyűlésen járva, a mellettem ülő idős emberekkel együtt hallgattam meg több, igen okos és képzett felszólaló előadását. A tét igen komoly volt, hiszen a kisembernek fontos, zsebbenyúló témáról esett szó. Az előadás hosszú, néhol unalmas és többnyire érthetetlen volt, hiszen hemzsegett az idegen szavaktól és a szakkifejezésektől. A mellettem ülő hölgy kétségbeesetten fogta meg a karomat és kérdezte riadtan: mondja, aranyoskám, maga érti, mit mond az előadó? Ha őszinte akarok lenni, én sem nagyon értettem, hiszen az előadó dobálózott a fikció, frakció, restriktiv és még sorolhatnám, milyen kifejezésekkel. Elismerem, hogy ezeknek az idegen szavaknak, szakkifejezéseknek helye van a szakemberek szájában is, de meggyőződésem és hitem szerint nem mindenhol. Jól emlékszem, hogy a rendszerváltás idején mind az írott, mind az elektronikus sajtóban (amit korábban nagy előszeretettel neveztek médiának, médiumnak) csak arról lehetett hallani, hogy ortodox fundamentalista, moszkovita. Elterjedt divat volt mondatot kezdeni „úgy gondolom”-mal, és még véletlenül sem hangzott el a „szerintem, véleményem szerint”. Gyakran hallottuk azt is, hogy a médiumoknak micsoda felelősségük van. Ez igaz, hiszen gyakorta használták őket túlvilági lelkekkel való „párbeszédre”. A médiának is nagy a felelőssége, hiszen közvetíti a híreket, természetesen jobb helyen ezt is információnak nevezik. Az elektronikus média - be kell vallanom - a kedvenceim közé tartozik, bár nagyanyám egyszerűen csak televíziónak hívja. Örömmel látom, hogy a nagy iparvállalatok vezető beosztásaiban egyre több művelt, kedves fiatalember dolgozik. Szakmai tudásuk alapos, nekik már megadatott a nyelvtanulás gyönyörűsége, idegen nyelvű szakkönyvek olvasása, vagyis minden tekintetben valóban nagyon jól felkészültek. A műveltség azonban számomra azt is jelenti, hogy felmérem a hallgató közönségem felkészültségét, életkorát, a témában való jártasságát. Mindezek után úgy alakítom az előadásomat, hogy az mindenki számára érthető legyen. Kiváltképp fontos ez akkor, amikor egy falu mindennapjait érintő kérdésről van szó, és a terem megtelt idős, megfáradt emberekkel. Minden tiszteletem ezeké az öregeké, mert esetleges tanulatlansá- guk ellenére, óriási életbölcsességgel rendelkeznek. Ez a bölcsesség tudás, tapasztalat és a sors olyan keveréke, amelyet egyetemen nem tanítanak. A magyar nyelv nálam sokkal okosabb nyelvészprofesszorok szerint is az egyik legkifejezőbb. Ezen a nyelven is sok árnyalatát lehet elővarázsolni például a megy igének: siet, ballag, csoszog, fut, sétál, rohan stb. Lehet, hogy az olasz dallamosabbnak tűnik, lehet, hogy az angol logikusabb, de magyarul is sok mindent ki lehet fejezni érzékletesen. Anyanyelvűnk elég bölcs ahhoz, hogy ne szoruljon idegen „díszekre”. Ahhoz is elég bőséges a szókészletünk, hogy megtaláljuk mindazon kifejezéseket, szavakat benne, melyeket idős embertársaink is megértenek. Az eddig elmondottak csak egy szignifikáns szegmentje a populáris nyelvnek . .. Merthogy így is lehetne mondani, csak nincs értelme. Használják ott az idegen szavakat, ahol kell, ahol elengedhetetlen. Egyébként pedig beszéljünk magyar honban, magyarul! ß- «-'5U Küldjön egy képet! A nyolcvanadik születésnapon Drága jó édesanyánk, özv. Barna Istvánné nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük a közelmúltban. Az eseményen három gyermeke, azok családja, unokái, dédunokái köszöntötték - adta hírül e pillanatkép kíséretében lánya, Pócsi Lajosné Török- szentmiklósról. A jeles évforduló alkalmából kedves olvasónknak - szerkesztőségünk kollektívája nevében - mi is szeretettel gratulálunk, és hosszan tartó jó egészséget, sok boldogságot kívánunk. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
