Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-18 / 90. szám

1995. április 18., kedd Hazai Tükör 3. oldal Bemerítési istentisztelet Győri Máté lelkész bementette, s ezzel a gyülekezet tel­jes jogú tagjává nyilvánította Vitárius Emesét Karcagon a baptista imaház­ban vasárnap bemerítési isten­tiszteleten emlékeztek meg Jézus feltámadásáról. Az imaóra után Gál János teológushallgató szólt. Mint mondta, Krisztus feltámadása azt is eredményezte, hogy nemcsak megtérhetünk, de a gyülekezethez is tartozha­tunk. Erről Krisztus követői hitvallást is tesznek, ám ezt megelőzte a döntés, Jézus Krisztus mellett. Győri Máté, a gyülekezet lelkésze ünnepélyes hitval­lásra kérte a bemerítkezőket. Mind a hatan elmondták ta­lálkozásukat az Úrral, s meg­erősítették hitvallásukat. Ezután a lelkész bemerí­tette őket hitvallásuk alapján, az Apa, a Fiú és a Szentlélek nevében, és ezzel a gyüleke­zet teljes jogú tagjává váltak, s már a délutáni úrvacsoraosz­táson is részt vehettek.-de­Vasutas-egyezkedés sztrájk előtt (Folytatás az 1. oldalról) kerülhet. Sipos István üzemelte­tési vezérigazgató-helyettes a még elégséges szolgáltatások mértékéről elmondta, hogy er­ről hétfőn sem sikerült meg­egyezésre jutni. Mindössze egy részmegálla­podás született a belföldi teher­forgalomról. A belföldi sze­mélyszállítást illetően MÁV így arra kényszerül, hogy az ál­tala szükségesnek tartott 492 vonattal szemben a szakszerve­zetek által elégségesnek tekin­tett 472 vonatot hirdesse meg a kilátásba helyezett sztrájk ide­jére. Ebben a vonatszámban így nem szerepel a főváros kör­nyéki, elővárosi forgalom, pe­dig ezeken a vonalakon körül­belül 400 ezer ember közleke­dik naponta. A felek a hétfői sikertelenség ellenére nem tartják kizártnak, hogy még lehetséges bizonyos változtatás a meghirdetett mér­tékekben, ezért kifejezték to­vábbi tárgyalási szándékukat. A hétfői sikertelen tárgyalási for­duló után várhatóan a Fővárosi Munkaügyi Bíróság mondja ki kedden a végső szót az elégsé­ges szolgáltatások mértéke ügyében. A MÁV vezérigazgatósága ugyanis keresetet nyújtott be, amelyben a MÁV arra kéri a bí­róságot, hogy nyilvánítsa jogel­lenesnek a bejelentett vas­utassztrájkot abban az esetben, ha nem jön létre megállapodás a még elégséges szolgáltatások mértékéről. Rigó Zoltán elmondta, hogy kedden 9 órától folytatódik a Vasutas Érdekegyezető Ta­nácsban a kollektív szerződés­ről az egyeztetés. Közölte tájé­koztatójában azt is, hogy a MÁV vezetése továbbra is olyan megállapodásra törek­szik, amely mindkét félnek megfelelő. Az MTI kérdésére, miszerint a MÁV részéről érkezik-e az egyeztetésre újabb javaslat, Rigó Zoltán azt válaszolta: a MÁV vezetése már minden le­hetséges javaslatát megtette, de továbbra is kész a kompromisz- szumra. (MTI) Raskó Károly öcsödi kötélgyártó műhelyében Túl a hetvenen - még dolgozik Reggeli előtt jár az idő, de Roskó Károly kötélgyártómes­ter már a műhelyében forgoló­dik. Ahogy fürgén hajlong, gyors mozdulatokkal fűzi a szá­lakat, nem mondaná meg az ember fia, hogy a tipp-topp mester hetven is elmúlt. Az apró műhelyben minde­nütt titokzatos gépek állnak, s körös-körül különböző rendel­tetésű kötélfonatok, kötőfékek lógnak le a gerendáról. A titok nyitja az, hogy mindegyik faj­tából kell egy-kettő', mert a vevő igényét így lehet legin­kább kielégíteni. Az idős mester elmondása szerint a családban legalább 200 évre nyúlik vissza a kötél­gyártó-mesterség gyakorlása. Rengeteget vásároztak Szarvas­tól Mezőtúrig. Igaz, hogy ’45 előtt mindent lóval végeztek az emberek, ezért keletje volt mindenféle kötélnek. Volt olyan szarvasi vásár, ahol négy soron huszonnégy kötélverő árulta portékáját, és sikerült eladniuk azokat. Féltő gonddal vesz a kezébe egy nyaklót, és mutatja. Még 1938-ban készítette az édes­apja. Vizsgálva a művészi munkát, a bonyolult fonatokat, úgy tű­nik, hogy valami dísznek ké­szült. Mint kiderült, ezt a nyak­lót rendeltetésszerűen használ­ták, csak hát a jó anyag és a mesteri munka nem kopott az évtizedek alatt. Akkortájt csak ilyen színvonalú munkával le­hetett állni a versenyt. Hogy hogyan lehet megélni belőle? Változóan, de meg tu­dott élni a szakmájából. A há­ború alatt kiutalták a nyers­anyagot - 25 kilogramm ken­dert (most egy nap alatt használ fel ennyit). De akkor is megta­lálták a módját, hogy nyers­anyaghoz jussanak. Azonban egy fontos dolog volt: csak az iparosok éltek meg, a „falmel- léki” kontárok nem. Sajnos, ma más a helyzet. Az ügyeskedők fölözik le a hasznot. Feleségével katonakorában ismerkedett össze, és a nulláról kellett kezdeniük mindent. Könny szökött a szemébe, visz­szaemlékezvén az akkori időkre, hogy mit tett a Szá- lasi-rezsim felesége családjá­val. A famíliából tizennégy ember soha nem jött vissza. Manapság - jóval túl a nyugdíjkoron - élete párjával dolgozik a kicsiny öcsödi mű­helyben. Fia Szarvason él, ott műveli az édesapjától örökölt kötélgyártó-mesterséget. A műhely előtti ápolt szőlő­lugas arról árulkodik, hogy a gazdája nemcsak a kötélverés­hez ért. Ha elfárad a műhelybéli munkában, pihentetőül a kis kertjét szokta művelgetni. A szakmáról csak annyit mond Károly bácsi, hogy a mai napig is szereti csinálni. Az a mester, aki bátran dolgozik és ki meri tenni a cégtábláját, s ke­lendő a portékája, az biztosan megél. Persze nem nyolcórás a munkája, s a vevők előtt mindig nyitva kell állnia a kapunak. S ha „a hegy nem megy Moha­medhez”? Akkor el kell menni a vásárba, ott úgyis kiderül, hogy milyen munkát végzett.-gálik­Lakás a lakóval együtt eladó?! Végrehajtói kulisszatitkok Hallomásból vagy éppen olvasmányainkból úgy „ismerjük” a végrehajtókat, mint gonosz és csúnya embereket, akik csalá­dokat raknak ki az utcára. A végrehajtás szó mindig is negatív jelentésű volt. Bár ezt a szemléletet megváltoztatni nagyon ne­héz, mégis érdemes betekinteni a „kulisszák” mögé: mit és ho­gyan csinálnak a végrehajtók ma Magyarországon. Minderről dr. Fülöp Ferenc tájékoztatta lapunkat. Tavaly szeptember 1-jén új végrehajtási törvény lépett ha­tályba, amely megváltoztatta a bírósági végrehajtási szerveze­tet. A korábban bírósággal, Igazságügyi Minisztériummal munkaviszonyban álló végre­hajtók önálló bírósági végrehaj­tók lettek. A végrehajtást kérő is fizet Működésükkel kapcsolatos költségeket a törvény szerint az adósokra hárítják, illetve annak egy részét a végrehajtást ké­rőknek kell megelőlegezniük. A végrehajtást kérőknek ez ma nagyobb anyagi megterhelést jelent, mint korábban: az előleg az ügyérték egy százaléka (mi­nimum 3 ezer forint), illetve a végrehajtó készkiadásait (pl. gépkocsiköltség) is a végrehaj­tást kérőnek kell előlegeznie. Természetesen vannak olyan ügyek, amelyek tárgyuknál fogva költségmentesek (pl. gyermektartás), ilyenkor az elő­leget az állam, pontosabban a bíróság fizeti. A végrehajtás iránti kérelmet annál a bíróságnál kell beter­jeszteni, ahol a beterjesztő kö­vetelését megítélték. Amennyi­ben a követelés összege kisebb mértékű (a határ a mindenkori legalacsonyabb nyugdíj ösz- szege), nem szükséges végre­hajtó, hiszen ilyen esetekben a bíróság is kiadhat letiltó vég­zést. Ha a követelés magasabb összegű, vagy az adósnak nincs letiltható jövedelme, akkor ke­rül a végrehajtó elé az ügy. És jön a végrehajtó A végrehajtó kimegy a hely­színre, és vagyontárgyakat fog­lal le. Az adósnak 15 nap áll rendelkezésre, hogy adósságát törlessze. Ha erre nem kerül sor, a vagyontárgyakat elszállít­ják és értékesítik. (Nem lehet lefoglalni gyermekek haszná­lati és játéktárgyait vagy alap­vető bútorokat, élelmiszert stb.) Amennyiben az adósságot sem a jövedelemből nem lehet letiltani, sem az adós ingóságai nem fedezik, akkor kerül sor az ingatlan-végrehajtásra. Az adós ingatlanjairól a végrehajtást ké­rőnek kell adatot szolgáltatnia. Megállapítják az ingatlan becs­Húsvéti ajándék, meglepetéssel Kaszanyi Istvánnénak, a szol­noki Széchenyi 100-as ABC dolgozójának két fia közül Ist­ván, az idősebb egy évvel előbb nősült, mint Zsolt. S íme a meglepetés: fél nap leforgása alatt, húsvét előtt mindkét menye megajándé­kozta egy-egy lányunokával. Ami talán már nem is vélet­len, hogy a Hetényi Géza kór­ház szülészeti osztályán egy szobába kerültek a kismamák, s a két család egymás mellett építkezik Szandaszőlősön. Mi is kívánunk az újszülöt­teknek, a szülőknek és nagyszü­lőknek jó egészséget és még sok ilyen kellemes meglepe­tést! Keddi Jegyzet Húsvétoltimk: ki így, ki úgy Még a húsvét előtti csütörtök este kifújtam a tojást. Mint más­nap ismerősömtől megtudtam, rossz technikával - nem kever­tem össze a fehérjét a sárgájával, a kifúrt lyukon belenyúlva a belsejébe egy hosszú, vékony varrótűvel -, így aztán fújhattam pirosodó arccal. A komikus szituáció emlékeztetett gyerekko­rom első trombitaóráira, amikor éppen csak ismerkedtem a re­zes hangszer fúvókájával, s a fúvástechnika ismerete nélküli kí­sérlet rekedtes, bugyborékoló hangokat kiváltó meddő arcpuk- kasztásban feneklett meg. Kifújtam hát a tojást. Előbb a fehér­jét, s aztán a sárgáját. Hatéves fiam örömmel vitte péntek reggel az óvodába, a tojásfestéses foglalkozásra, amit olyannyira fel­lelkesülve várt, hogy eszébe sem jutott - ahogy az utóbbi idő­ben már gyakran megtörtént - a hét utolsó munkanapjára az otthon maradást jelentő „szabadságért” kunyerálni. Az ünnepvárás, majd ünneplés hangulata önkéntelenül rám ragadt, s egészen tegnap estig, megbabonázva, rajtam maradt. Fiús apatársaim ezrei gondolkozhattak hasonlóan: már csak fia­ink öröméért, de idén is nyakunkba szedtük a várost, s ahogy ez illik, délig, fél egyig zsinórban kopogtattunk, s locsolkodtunk szagosabbnál szagosabb kölnijeinkkel a család, a jó barátok, jó szomszédok nő tagjainál. Remélhetőleg a szagos vízzel is csín­ján bántunk: a hölgyek az utóbbi időben mintha jobban örülné­nek parfüm helyett a gyorsan illanó, lehetőleg virágillatú kölni­nek, ne adj’ Isten, a tiszta víznek. De nem csak az apák, az anyák is kitettek magukért lányaikkal húsvéthétfőn. Kicsino­sítva, festett tojásokkal várták a fiúkat, férfiakat egy kis beszél­getésre, jószívű kínálásra. Asztalra került a kötözött sonka, a kemény tojás, a hozzá való mustárral, reszelt tormával. S asz­talra került sok helyen a jelképes mennyiségű finomság mellett - mert esetleg csak ennyire futotta - a remény, az újjászületés óhaja, a bizakodás a jövőben, mert hit nélkül, legyen az meg- győződéses vallási vagy elvilágiasult eredetű, az ünnep sem ünnep, a húsvét sem húsvét igazán. Ki így, ki úgy, de húsvétol- tunk. Ünnepeink az utóbbi években döcögősen indulnak. Fanyal- gunk, nincs rá időnk, egyébként is nyűgösek, fáradtak vagyunk. Az ölünkbe huppanó piros betűsöket gyanakodva fogadjuk, hi­szen átrendeződő világunkban jobb híján fetisizáljuk a ki-tudja-meddig még meglévő munkát, átrendezzük a naptá­runkat, alárendeljük az új időszámításnak a nappalainkat, az éj­szakáinkat, a betegségeinket s a szeretkezéseinket. A nagy megélhetéshajszában, profitorientált cégünk teljesítménycent­rikus, egymással is rivalizáló munkatársaivá válunk, feltesszük a szemellenzőt, s mint a bányalovak, húzunk. Túlélni akarásunk vak révületében jószerével észre sem vesszük: a tíz kicsi indi­ánból már legalább öt odaveszett mellőlünk. Amióta a „meg­szállás” piros betűsét nem ünnepeljük, saját magunkat szipo- lyozzuk ki, tartjuk megszállva: fiatalságunkat, szakértelmünket, összegyűlt élettapasztalatunkat. A létfenntartás ösztöne már csak ilyen. S megszállottan örülünk, ha a munkaerőpiac rozsdás darálója elkap bennünket még egy-egy fordulóra. A pénz egyre szükségszerűbb mindenhatóságát hál’ Istennek a húsvét, a szeretet, a reménység ünnepe, ha csak negyvennyolc órára, de szerencsére megtöri. A húsvét - a karácsony után - a nagymérvű tradícióvesztés ellenére is, második legelterjedtebb családi-egyházi ünnepünk. Miközben a legényeket, férfiakat az asszonyok, lányok, házaikba fogadják, a termékenységmítosz él tovább. S tovább él a jövőbe vetett hit, mint valami Bizánc korabeli, arany-, ezüst-, gyöngyház- és színes üvegkockákból kirakott pompás mozaik. Húsvétoltunk: ki így, ki úgy. Ne tanuljuk meg a kistigrisektől! Az ázsiai „kis- és nagy tigrisek” példátlan ütemű gazdasági fej­lődését az elmúlt évtizedekben gyakran állítják példaként a közép-kelet-európai országok elé. De van, amit nem szabad követnünk. Mert sok jel szerint drámai, mélyre ható és veszé­lyes környezetpusztítással járt ezekben az országokban a gaz­daság gyors, korlátozatlan fejlődése. értékét, majd következik az ár­verezés, amelyet meg kell hir­detni. Érdekes logikai bukfenc: amennyiben az ingatlanban laknak, akkor az ott lakókkal együtt árverezik el, s nem kerül sor kilakoltatásra. És a kilakoltatás? Kilakoltatásra csak lakásvégre­hajtás esetén kerülhet sor, pél­dául akkor, ha a lakbértartozást nem lehet letiltani az adós jö­vedelméből. Míg korábban szükséglakást kellett biztosítani az adósnak, addig ma már nincs ilyen törvény: kényszerkilakol­tatás következik a rendőrség közreműködésével. S hogy mindez mennyi időt vesz igénybe, vagyis mikor lát pénzt a károsult? Ha ingó­ság-végrehajtásra van szükség, akkor 1-2 hónap múlva, ha in­gatlan-végrehajtásra, akkor legalább 2 hónap. Legegysze­rűbb a helyzet persze akkor, ha az adósnak van bankszámlája s azon elegendő pénz: így 1-2 hét alatt pénzéhez jut a „károsult”. Kulisszák mögött Az országban évente mintegy 300 ezer végrehajtási ügyön dolgoznak a végrehajtók. Me­gyénkben körülbelül 10 ezerre tehető az ügyek száma; ezt a munkát jelenleg hét(!) végre­hajtó végzi.-csr­Tajvanban például az egy főre jutó éves nemzeti jövedelem már meghaladja a 10 ezer dol­lárt, ami több, mint számos nyugat-európai országban. Ugyanakkor azonban az egykor zöldellő, szubtropikus sziget vizeinek 90 százaléka nehéz­fémekkel fertőzött, sok iskola ablakait zárva kell tartani a kő­bányák tucatjainak zaja, pora miatt. Hasonló képet mutat a többi „kistigris” is. Az ENSZ felmé­rései szerint 2020-ra Ázsia la­kóinak a fele úgynevezett „megavárosokban”, több tíz­Pannonhalmi koncertsorozat Húsvéthétfőn megkezdődött a harmincadik koncertévad Pan­nonhalmán. A középkori bazilika falai között Áment Ferenc Lukács orgonaművész adott koncertet. A műsoron egyebek között Frescobaldi, Pergolesi, Bach és Mendelssohn műveit szólaltatta meg. Közreműködött a Budafoki Kamarakórus és a Budapesti Koncert Kamarazenekar Biller István vezényletével. A hang­verseny telt ház előtt zajlott, a hazai zenekedvelőkön túl oszt­rák és német vendégeket is fo­gadott a bencés monostor. Az évad során a továbbiakban is számos neves művész lép fel a koncertsorozaton. (MTI) milliós lakosságú tömbökben él majd, annak minden súlyos egészségi következményével. Bangkokban, Thaiföld egy­kor világszép fővárosában az autóközlekedés lázálommá vált, a szűk utcákon az átlagos sebesség óránként 4 km. A gye­rekek hajnali 4-kor indulnak, hogy eljussanak az iskolába, és a szennyezett levegő következ­tében sok gyereknél tapasztal­nak már tartós agyi károsodást és egyéb betegségeket. Dél-Koreában a szennyvíz­nek csaknem háromnegyede tisztítatlanul kerül a tavakba és a folyókba, s az emberek a hét végén a hegyekbe vándorolnak, hogy műanyag tartályokban hozzanak haza maguknak tiszta vizet a még megmaradt forrá­sokból. Egyes elemzések sze­rint a környezeti károk meg­szüntetésére kb. kétszáz évre lenne szükség. A környezeti szempontból időzített bomba a térség leg­újabb sikerországa, Kína, az ez- redforfuló „nagy tigrise”. A vi­lág tíz legszennyezettebb vá­rosa közül négy Kínában van, ezek közül az egyik éppen a fő­város, Peking. A több mint egymilliárd la­kosú ország légszennyezése egyre nagyobb, Kína további, korlátlan iparosítása az egész világot fenyegetheti. Ferenczy Europress Ötven évvel ezelőtt. 1945. április 2-án esküdött örök hű­séget Zsigmond Erzsébet és Turcsányi Miklós a török­szentmiklósi kéttornyú katolikus templomban. Tegnapelőtt ugyanannál az oltárnál fogadták a jubileumi áldást. Velük örült népes családjuk, köztük három gyermekük és hat unokájuk. Nyáron már négy nemzedékből áll majd a família, hiszen útban van a dédunoka is. fotó: il. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom