Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
1995. április 15., szombat 3. oldal Hazai Tűkör Közösen gyakorolnak. Április 27-én a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Ausztriában, a linzi Brucknerhausban ad koncertet, melyre teljes erővel készülnek a zenészek. Felkészülésüket a Budapesti Liszt Ferenc Kamarazenekar szólamvezetői is segítik. Képünkön Rolla János (jobb oldalt) a szolnoki vonósokkal gyakorol. -mészárosNegyven év vajúdó asszonyok mellett Amikor felsír a gyerek... Az a legszebb pillanat, amikor megszületik a baba, és felsír ... Túrái Gáborné szülésznő vallja ezt, aki a kunhegyesi szülőotthonban dolgozik. Negyven éve van a szakmában, most nyugdíj mellett jár munkába, helyettesíti gyesen lévő kolléganőjét.- Amikor kezdtem, mint községi szülésznő, még háznál szültek az asszonyok. De sokszor kellett éjjel segíteni! Családias légkör A negyven év alatt nagyon sokat változott a munkánk. Most már mindig ott van az orvos is a szüléseknél, és a műszerezettség össze sem mérhető azokkal az időkkel. A mi szülőotthonunk is sokat fejlődött, mióta Ács főorvos úr itt dolgozik. Van ultrahangkészülékünk, számítógépünk. Szóval, egész modem lett.- Úgy hallottam, hogy Nyugaton is van igény a szülőházak visszaállítására. Az asszonyok nem szívesen szülnek otthon, de a nagy kórházakat sem szeretik...- Más egy szülőotthonba bejönni. A bizalom is nagyobb a szülő nőkben, hiszen ismerjük egymást. Azt mondják, hogy azért szeretnek idejönni, mert itt olyan családias a légkör.- Negyven év alatt Önnek már sok tapasztalata összegyűlt: a szüléstől elválaszthatatlan a fájdalom? Gondolok itt arra, hogy sokszor kísérleteznek a fájdalom nélküli szüléssel, de igazából nem volt még áttörés.- Vele jár a fájdalom. Igaz, hogy ennyi idő alatt ez is nagyon megváltozott. Ma már nem kínlódnak napokig az asz- szonyok, mint régen, lerövidült a vajúdás ideje.- Mit szól hozzá a család, hogy nyugdíj mellett is dolgozik?- Elfogadják a munkámat, a vele járó terheket, az éjszakázást. De azt hiszem, hogy én már lassan befejezem, nem vállalok több munkát. Most már érem, hogy elég volt... Az álom valóra vált Túrái Gábomé kolléganője, Láng Józsefné a fiatalabb generációhoz tartozik. Tiszaroff- ról jár be. Reggel 5 órakor jön el otthonról, és este fél nyolcra ér haza, amikor nappali műszakban dolgozik.- Mindig is szülésznő akartam lenni. Amikor egészség- ügyi szakközépiskolába jártam, már akkor mondogattam, hogy én a kunhegyesi szülőotthonban szeretnék szülésznőként dolgozni.- Akkor teljesült az álma...- Igen. Eleinte nagyon sok szülés volt, mostanában, ahogy romlanak az életkörülmények, már egyre kevesebb.- Manapság sokat beszélnek arról, hogy megint háznál szülnek majd az aszonyok. Önnek erről mi a véleménye?- Nem vagyok híve, mert sok, előre nem látható dolog történhet szülés közben. És nagyon sok háznál nincs meg az a sterilitás, ami kellene. De sajnos, elképzelhető, hogy mégis előfordulnak majd háznál szülések. Ha bevezetik azt a rendszert, amiről már lehet hallani, hogy a kórházi tartózkodásért naponta 100 forintot fizessen a beteg, akkor... Sokszor egy fillér nélkül jönnek be ide az aszonyok, nem egyszer a saját zsebünkből adunk nekik pénzt, hogy haza tudjanak utazni. Sok asszonynak nem lesz ezer forintja arra, hogy befeküdjön tíz napra.. Segít a család- A szülések jórésze éjszakára esik: nem fárasztó ez a munka?- Nem. Mindig új erővel kezdjük. Sokszor előfordul, hogy egész éjjel fent vagyok, aztán a szülő nő mellett, aztán hazamegyek, és reggel el kell vinni a gyereket az iskolába, utána jöhet az otthoni munka. De szerencsés vagyok, mert az anyósoméknál lakunk, és így sokkal könnyebb. Paulina Éva Tiltakozás a létszámcsökkentés ellen A Televízió sztrájkbizottságának közleménye A Magyar Televízió (MTV) sztrájkbizottsága tiltakozik a televíziós létszámcsökkentés kétlépcsős végrehajtása ellen, amelyről a csütörtöki kormányülés döntött. A testület a parlamenti képviselőkhöz fordul, és kéri, hogy aláírásukkal támogassák a március 12-i kormányhatározattal kapcsolatos petíciójának soron kívüli alkotmánybírósági tárgyalását. Az MTI-hez tegnap eljuttatott közleményben a sztrájk- bizottság ismételten kijelenti, hogy az alkotmánysértő kormányhatározat beavatkozást jelent a televízió belügyeibe, és főként a tervezett koncessziót majdan megszerző vállakozó érdekeit szolgálja. A sztrájkbizottság továbbá nehezményezi, hogy a kormány a tévéelnök és az érdekképviseleti szervezetek által javasolt 560 fős létszámleépítésen túl az év végéig továbbra is összesen ezer fő elbocsátását írja elő. (MTI) A húsvétkor a kereszténység Krisztus feltámadását ünnepli, a niceai zsinat óta egységesen vasárnap. A locsolkodás szokása termékenységvarázsló rítusból szelídült kölnicsepegtetéssé. Eredetének egyházi magyarázata a keresztelésre utal, illetve arra, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat a zsidók vízzel leöntötték, így kényszerítve őket hallgatásra. A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, versikével már újabb keletű és főleg városi szokás. Faluhelyen még ma is él a szokás, minek alapján a locsolkodás napját vízbevető, vízbehányó hétfőnek hívják. Régebben a legények a lányoLocsolkodó kát a kúthoz húzták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelés legyen rajta. A lányok igyekeztek elbújni, ám kedden előkerültek, ugyanis akkor ők locsolták a legényeket. Az ifjú, még legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek locsolkodni, amelynek jutalma általában festett tojás volt. Arra a leányra, aki ablaka alatt tojáshéjat talált, valamiért haragudtak a legények. Az Ipoly mentén ilyenkor a leányok annak küldtek tojást, aki farsangkor megtáncoltatta őket. Székelyföldön mai napig szokás a határkerülés, amely a tavaszi vetést megvédi a jégkártól. A régen feudális beszolgálta- tási kötelezettséget is takart húsvét, hiszen ekkor kötelező ajándékkal "lepték" meg a földesurakat a bérlők. Mára ez is inkább a gyerekek ünnepe, a nyuszi által hozott ajándékok képében. S ha már gyerekekről van szó, ugyan minden évben elmondjuk, most sem árt: kisgyermekeknek semmilyen körülmények között ne adjunk szeszes italt, és ne húsvét hétfőn neveljünk belőlük felnőttet sörrel, borral, cigarettával! A felnőttség jele ugyanis a józan ész! Szentendrei Valóban feltámadt J ó nézni a húsvétkor éledező természetet. Megjelennek az első óvatos ibolyák és jácintok. Ha hűvös van is árnyékban, jó, ha végigsimítja arcunkat az első meleg sugár, és megérezzük a föld párolgó illatát, amely az élet csíráit melengeti keblén. A húsvét nemcsak a természet ébredése, hanem Krisztus feltámadásának ünnepe. Valóban feltámadt? - kérdezik sokan, és nem mernek válaszolni saját kérdésükre. El vannak foglalva a friss sonka és a főtt tojás ízével, a másnapi locsolkodással, és ezzel készen is van számukra a húsvét. Tudják, hogy van a templomban egy véget nem érő szertartás, amelynek szövegei elsiklanak fejük fölött, pedig a húsvét ősi lényegéről szólnak, és ősi századok hangja szólal meg bennük. Voltak, akik kifejezetten tagadták Krisztus feltámadását, mondván, hogy az emberi test biológiájában ilyen lehetetlen. Krisztus nem támadt fel, legenda az egész történet. A természet ébredésének kivetítése egy személyre, akit Jézusnak hívtak, és aki talán nem is élt, de a monda szövevénye behálózta, amelyből szilárd igazság alig állapítható meg. Akkor mégis, hogy keletkezett ez a „szép legenda”? - kérdezzük és kérdezték sokan. Erre a tagadók különböző válaszokkal kísérleteznek. Krisztus nem halt meg - mondják - csak tetszhalott volt. Elájult a kereszten, és a hűvös sziklasírban magához tért. Kivánszorgott az apostolok közé, akik azután ápolták, táplálták. Mivel saját reputációjukról is szó volt, diszkréten elvitték egy ismeretlen helyre, ahol nemsokára meghalt. Az apostolok elhíresztelték feltámadását, mivel nem akartak szégyenben maradni. Ennek a kísérletnek nyila azonban lepattant a tények kemény sziklájáról. Krisztus halálát bizonyították a kirendelt katonák, akik holtnak találták. Ezért a szokásoknak megfelelően nem siettették a halált azzal, hogy összetörjék alsó lábszárcsontjait. Bizonyosak akartak lenni a halál beálltában. Ezért lándzsával átszúrták oldalát, ahonnan vér és víz folyt ki. Bizonyítja a halál bekövetkezését a pogány százados, aki megállapította: ez valóban Isten fia volt. Bizonyítja a helytartó, aki csodálkozik azon, hogy Jézus már meghalt. Nem lehet Krisztus halálát tagadni, mondták mások. Sokkal egyszerűbb, amit a főpapok terjesztettek. Az apostolok nem akartak a hívők előtt megszégyenülni. Eszükbe jutott, hogy Jézus megjövendölte halálát és feltámadását. Nosza, vegyük elő ezt a jövendölést. Sajnos, nem támadt fel, de mi majd segítünk neki a feltámadásra váróknak. Ha ellopjuk testét, és valahová elrejtjük, nyugodtan hirdethetjük feltámadását. Nem maradunk szégyenben, uralkodunk az emberek hiszékenységén, és ezen a réven előkészíthetjük Izrael szabadságának kivívását, az általános felkelést a rómaiak ellen. Ezért éjszakának idején odalopakodtak a sírhoz, elhengerítették a zárókövet, ellopták Krisztus testét, és elhíresztelték, hogy feltámadt. Majd ezzel a csalással indultak el világhódító útjukra. A csalásba a főpapok is besegítettek, ők sem akartak szégyenben maradni. Lepénzelték a katonákat, hogy hirdessék a sírrablást a nép között. A katonák felmarkolták a pénzt, jól beittak, és hirdetni kezdték, hogy az apostolok ellopták Krisztus testét. A tények kemény sziklájáról ez a támadás is lepattan. Maguk a főpapok is a feltámadás tanúivá válnak. Megvesztegetik az őröket, hogy egy álhírt terjesszenek. Elismerik feltámadását a katonák, akik ennek hírét jelentik a főpapoknak. Mozdulni sem tudtak, amikor Krisztus fényesen elvonult előttük. Bizonyít az apostolok lelkiállapota is. Krisztus szenvedése és halála után bizonytalan volt hitük, de biztos volt a félelmük. Mi lesz velünk? - gondolták. Az orrukat sem merték kidugni rejtekhelyükről. Néhány napja ítélték halálra mesterüket, és bírái még hatalmon voltak. Ilyen lelkiállapotban szó sem lehetett éjszakai sírrablásról. Az emberi ész tovább harcol a maga igazáért. Nem, mondja, szó sincs itt sírrablásról. Az apostolok nem tudtak volna megküzdeni az őrökkel, akiket azért állítottak oda, hogy ennek a „csalónak” a tanítványai el ne jöjjenek, és el ne vigyék testét, mert akkor a baj „nagyobb lesz, mint előbb volt”. Az a test ott maradt, ahol volt, és minden test útjára, az enyészet útjára lépett. De nem oszlott fel az apostolok és főleg a nők képzelete, amelyben élénken élt a szeretett mester képe. Nem, Jézus nem támadt fel. Élt azonban az apostolok lelkében, és látomásos valóság képébe öltözött. A női lélek alkalmas volt a fantáziából valóságot kialakítani. Ezért látják először a nők, köztük a kétes előéletű Magdolna. Az ön- és tö- megszuggesszió valóságnak szemlélte a szeretett mestert, és ezt a képet hirdette és hagyta reánk. A tények kemény sziklájáról azonban ismét visszapattan a támdás nyila. Az apostolok egyszer s mindenkorra leszámoltak Krisztussal. Nemcsak mert kiölte emlékét a páni félelem a hatalomtól, hanem mert csalódtak reményeikben. „Mi reméltük, hogy helyreállítja Izraelt” - vallják az emmauszi tanítványok. Jézus nem teljesítette az ő elvárásaikat. Nem kiáltotta ki a Róma elleni általános felkelést, amit csodatevő hatalmával győzelemre vihetett volna. Mindez nem történt meg. Szenvedésével és halálával kompromittálta magát. Most már nem állhatnak mellé, aki becsapta őket. A főpapok, írástudók és a nép vénei még élnek, és ugyanazok, akik Krisztust halálra juttatták. Összetartottak tehát, megbeszélték, hogyan mászhatnának ki szorongatott helyzetükből. Az asszonyok? Biztosak voltak Jézus halálában. Lelkűk fájdalmán túl nem tekintettek messzebbre. Amikor „kiment a szombat”, kimentek, hogy befejezzék a balzsamozást, ezért vásároltak balzsamozó szereket. Már beszél Jézus Magdolnához, de nem ismeri fel. „Szeme tartóztatva volt”, azaz teljesen lehetetlennek tartotta a feltámadást. Még a nők lelkében sem volt elképzelés és vágy Jézus feltámadásáról. Jézus sírja kemény szikla, amelyről minden támadás lepattan. Volt, aki sziklára gondolt. Földrengés volt, vélte, a szikla megrepedt. A holttest belehullott a repedésbe, és örökre eltűnt, így Jézus környezete fáradság nélkül beszélhetett feltámadásáról. A szikla azonban ma is megvan, és látható. Nyoma sincs rajta repedésnek. Egybként is, amikor Péter és János betekintettek a sírba, ösz- szehajtogatva találták a halotti lepleket, külön helyen azt a kendőt, amivel arcát betakarták. Netán a halott, mielőtt a szakadékba zuhant, összehajtogatta szemfedőjét?... Badarság! A támadások nyilai tehát meg se karcolták a feltámadás szikláját. El kell ismernünk, hogy a magára álló emberi elmének nehéz megérteni és befogadni a feltámadás hitét. Korunkban nem látunk feltámadott halottakat. Aki egyszer belépett Charon ladikjába, és döngve becsapódott mögötte a halál kapuja, azt nem hozza vissza a legnagyobb fájdalom sem. Nem vetjük meg a problémával birkózó ember küzdelmét. Hogy azonban a feltámadást értelmezni tudjuk, nem hagyhatjuk ki Szent Péter első pünkösdi beszédének megállapítását: Isten feloldozta a halál bilincseit, és feltámasztotta őt. Krisztus feltámadt, mert nemcsak ember volt. Feltámadása nemcsak isteni természetének bizonysága, hanem rámutat az örök szellemi lét, közönségesen kifejezve a másvilág valóságára is, amely nélkül földi életünk ingatag bizonytalanságát nem tudnánk elviselni. A kereszténység a feltámadás zászlajával indult történelme fájdalmas, de bizakodó útjára. Hithirdetésé egy volt értelme és célja, sikerének egy volt esélye és eredménye, ami elhangzott Mátyás apostol megválasztásakor: szükséges, hogy valaki velünk együtt tanúskodjék az Ur Jézus feltámadásáról. Ez a tanúságtétel volt minden igehirdetés alapja: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették, s harmadnapra feltámadt. Amikor Pál ezeket írta, a feltámadott jelenésének tanúi még éltek. Életünk egyensúlya ezen a boldogító, optimista tényen alapul: valóban feltámadt. Miklós Béla kanonok A Magyar Demokrata Fórum karcagi szervezete tegnap hatvan családnak adott át húsvéti ajándékcsomagot. fotó: mészáros
