Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-14 / 88. szám

6. oldal Az IJj Néplap Tiszafüreden 1995. április 14., péntek Szükségmegoldás munkanélküliség ellen Kiváló dolgozóból főállású Újvári Imre 1972-ben lett he­gesztőtanuló. Miután felsza­badult, a hajógyárban helyez­kedett el, ahol tizennyolc évet húzott, jobban mondva hegesz­tett le. Kiválóan, hiszen két­szer is megkapta a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. Ekkor Az eddig törzsgárdának szá­mító, egy munkahelyes dol­gozó azonban ekkor még el tudott helyezkedni. Érdekes módon maradt a gyárban, ahol a hangzatos nevű „Blue Bírd Kft.” alkalmazottja lett, akik­nek hegesztőtudományával Az apuka fizetése nagyon hiányzik a családnak még nem hitte, hogy rövide­sen, a gyár csődjét követően, főállású apuka lesz. Hogyan került ilyen helyzetbe? Ennek a története a következő: A valóban kitűnő hegesztő­nek csak a legutolsók között mondott fel a gyár vezetése. kisbuszok javításával és gyár­tásával tudott segíteni. Újvári Imre álmainak „kék madara” a kft. csődjével hamar tovaröppent. Maradt számára először a munkanélküli-se­gély, majd a jövedelempótló szociális támogatás, ami éppen ebben a hónapban jár le a szá­mára. Hogy miből élnek most Újváriék? A feleség, Ibolya, a biztos kenyeret adó Reformá­tus Egészségügyi Gyermek- otthon alkalmazottja, ahonnan hó elején 16 900 forintot tud hazavinni, mint gondozónő. Ehhez jön még gyermekeik, a tizenhárom éves Imre, a haté­ves Lacika és az alig egyesz- tendős Ilonka után járó 11 250 forint. Ez összesen 28 150 fo­rint, amiből a lakástörlesztés, a gáz, a víz, a villany, a gyerme­kek iskolai étkeztetése stb. azonnal elvisz 18 ezret. Szűk tízezer marad a „luxusra”, amivel gyanítom, hogy Újvá­riék nem szúrnak szemet so­káig az APEH-nak. Ezek után nem csoda, hogy méltányos- sági alapon kérelmezték a Népjóléti Minisztériumtól, hogy a férj, aki amúgy is ott­hon van a kicsivel, részesül­hessen a gyermeknevelési tá­mogatásban (gyet), mert mun­kanélküliként minden lehetsé­ges juttatástól elesett már. Hogy miért nem dolgozik? A válasz fájdalmasan egyszerű manapság Tiszafüreden: NINCS MUNKALEHETŐ­SÉG! Azaz akadna, de csak Jászberényben vagy Budapes­apuka ten. Három gyerek mellett ez a verzió elképzelhetetlen Újvá­riék számára. Pláne, ha hozzá­tesszük, hogy ebben az esetben a szállás, az étkezés s utazási költségek nagy része tovább apasztaná a család nem éppen dagadó pénztárcáját. így, amíg Füreden nem lesz munkalehetőség - ebben az esetben még azt a „fényűzést” is vállalnák, hogy a kis Ilonka mellé gondozónőt vegyenek fel - addig Újvári Imre marad főállású apuka, s várja, hogy megkapja a gyetet, ami a min­denkori minimálnyugdíj ö'sz- szegére rúg, hiszen most csak a felesége keres. Ha ez az ösz- szeg megérkezne, akkor már 17 220 forintot tudnának ötfelé osztani havonta! Bizony, ha meglenne a fejenkénti 25 ezer bruttó, amit kiszámoltak, ak­kor szemrebbenés nélkül le­mondanának a családi pótlék­ról, de jelenleg az ő „egyfőre- jutójuk” még a hatezret sem éri el. A legnagyobb baj az, hogy Újváriék példája nem egyedi Füreden. A volt hajógyári családok többsége hasonló cipőben jár. Újváriék elmesélték, hogy mennyire tud ez a cipellő szo­rítani . .. Halas napi nosztalgiázás A város közvéleményét igen­csak foglalkoztatja egy kérdés: legyenek-e vagy ne legyenek „Halas napok” a településen jú­lius 14—16. között. A polgárok egyik részének egyértelmű vá­lasza az IGEN. Szerintük a kül­földinek kell a látványosság, a jó értelemben vett „cirkusz” - lovasfelvonulás, néptáncgála, modellezőbemutató, horgász­verseny és halfőző verseny, do­dzsem, sergő, vurstli, mézeska­lácsszív - ahhoz, hogy elköltse, s főleg a városban hagyja a pénzét. Mások szerint ebben a sanyarúan keserves világban nem ésszerű ilyen dolgokra pa­zarolni a város adósságokkal terhelt kasszájának tartalmát. Igaz mind a két állítás? Nem­csak gyanítom, de határozottan állítom is, hogy igen. Egyik ol­dalon az idegenforgalom fel­lendítése az érv, a másik pólus pedig a város működőképessé­gének fenntartásáért száll harcba. Mi akkor a megoldás? Talán az, ha nem a városi kasszát fogja karcsúsítani ez a valóban érdekesnek tűnő program. Tu­domásom szerint ez így is lesz, mert a város vezetése - bár a képviselők is megosztottak a kérdésben - pályázatok segít­ségével és vállalkozók szpon­zorálásával kívánja „életre kel­teni” ezt a korábban valóban országos hírű rendezvényt. Ha ez ily módon sikerül, s netán még hoznak is valamit a kony­hára a „Halas napok”, akkor senkinek sem fog fájni a feje. Talán csak a zömében „temp­lom egere” effektussal küsz­ködő munka nélküli családok­nak, akiknek a mézeskalácsszív és a vattacukor is meggondo­landó befektetés lesz az idén nyáron. Vásárfia nélkül pedig csak a „vizuális” élmény és a nosztalgiázás lesz az osztályré­szük: „Emlékszel, anyjuk, hogy nyolcvanhétben még ötször is felültethettük a gyereket a do­dzsemre ...?” „Színesebb” bajnokság - jó „Fordulat” Teremfoci-szezonzáró Veszélyes útkereszteződések A közelmúltban ért véget Ti­szafüred város kispályás labda­rúgó-bajnoksága. Nagy iram, kemény, de sportszerű küzde­lem jellemezte a mérkőzéseket. Az alapszakasz első hat csapata rájátszásban döntötte el a végső sorrendet. Érdekesség, hogy a tavalyi év első hat helyezettjéből öt ismét érdekelt volt. Hatodik he­lyen végzett a tavalyi bajnok Éamília csapata, ami bevonulá­sokkal magyarázható. Először indult a Napsugár együttese, mely NB III-as labdarúgókkal megerősítve bekerült a ráját­szásba, és az ötödik helyezést érték el. A harmadik helyért nagy versenyfutás volt a Tűzol­tók és a Membrán csapatai kö­zött. Az egymás elleni ered­mény nem döntött, hiszen 1-1 lett az eredmény, de jobb gól- különbségükkel a „lánglova­gok” léptek a dobogó harmadik fokára. Az első két csapat végig kiemelkedett a mezőnyből, vé­gül a fiatalos lendület döntött a Fordulat javára a Színes ellené­ben. Különdíjakért is folyt a ver­sengés. A legsportszerűbb csa­pat a mezőny második felében végzett Colgate lett. Egyedül náluk nem volt a tizenhat hét során kiállítás. Tehát az idei bajnokságban, melyről megállapítható, hogy egy jó „Fordulat”-tal „Szí­nesebb lett, gólkirályi címet ért el Bajzáth József a Színes csapatából harminckét góllal. A legjobb hálóőr - a csapatok szavazatai alapján - Magi Béla, a Membrán kapusa lett. Az 1994—1995. évi városi bajnokság végeredménye: 1. Fordulat 10 8 - 2 12-9 16 2. Színes 10 7 1 2 25-4 15 3. Tűzoltók 10 3 3 4 12-9 9 4. Membrán10 3 3 4 5-15 9 5. NapsugárlO 2 2 6 9-17 6 6. Família 10 1 3 6 2-11 5 Egy halálos közúti baleset kap­csán interpellált dr. Kandra Ká­roly képviselő a legutóbbi ön- kormányzati ülésen. Felszóla­lásának lényege az volt, hogy különösen a várost átszelő 33-as fő közlekedési út Örvényi úti és Ady Endre úti kereszte­ződésében lenne indokolt lassí­tóbordázat (úgynevezett fekvő rendőr) vagy esetlegesen - a pénzügyi lehetőség függvényé­ben - rendőrlámpák alkalma­zása. Ez utóbbi kerülne csak - információim szerint - 15 mil­lió forintba, kereszteződésen­ként. És ez jelenti az igazi gon­dot, mert a város „büdzséje” leginkább a leleményes mese­beli parasztember tarisznyájára hasonlít. A képzeletbeli hamu­ban sült pogácsát az intézmé­nyek morzsolgatják, s a szociá­lis feladatok orvoslására sem jut több szimbolikusan, mint a vöröshagyma és a szalonnada­rabka. Hogy van-e akkor meg­oldás ebben a helyzetben? A közvélemény szerint kell, hogy legyen, mert ez a forgalmas főút „fájdalmasan” sok áldoza­tot szedett az elmúlt pár eszten­dőben. A másik érv pedig az, hogy mióta felépítették ugyanezen főút igari úti kereszteződésében a jelzőlámparendszert, ott nem történt tragédia. Ez kell, hogy legyen a példa, a figyelmeztető is egyben. Még a tu- rista-..csúcs” beállta előtt. . . 1978-ban látványos volt a felvonulás Az oldalt írta és a fotókat készítette: Percze Miklós Előbb a számokat tanulta meg leírni A kisgimnazista matematikus Kovács Balázs, a 12 éves tisza­füredi kisgimnazista éppen olyan, mint minden alig „tízen túli” legényke. Szabadidejében szeret játszani és mókázni bará­taival, és ha teheti, a gimi kö- lyökcsapatában rúgja a „bőrt”. Égy-két dolog azonban megkü­lönbözteti társaitól. Amellett, hogy „dicséretes” kitűnő ta­nuló, szeptember óta - egy nyelvtan négyes kivételével - csupa ötöst kell szignóznia a szülőknek ellenőrző könyvé­ben. Az sem volt szokványje­lenség, amikor az óvodából ha­zafelé menet arról faggatta az anyut és az aput, hogy mi lesz, ha negatív számot negatív számmal szoroznak meg. Ilyen „előmenetel” után egyáltalán nem volt meglepő, hogy Balázs megnyerte a kelet-magyaror­szági kisgimisek matekverse­nyét, s legutóbb a Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei döntőjén sem engedte át a „do­bogó” legfelső fokát másoknak. Különösen értékes ez, ha hoz­zátesszük, hogy több mint négyszáz hatodikosnál kellett ehhez jobbnak lennie. Balázst, aki egyébként jól sakkozik, meghívták Kecskemétre, ahol szlovák, erdélyi és ukrán hato­dikosok tették nemzetközivé az előbb említett verseny országos döntőjét. Nos, annak ellenére, hogy itt nem sikeredett olyan fényesre a szereplése, Balázs méltón lehet arra is büszke, hogy a középmezőnybe rangso­rolták. Balázs édesanyja - nem mentegetőzésképpen - el­mondta, hogy fiacskája sokkal jobban szerepelt volna, ha nem lett volna fáradt, ugyanis a ren­dezők a verseny előtt hosszú gyalogtúrával és este 11 óráig tartó színielőadással „kedves­kedtek” a kis­fiúnak, aki hozzászokott a korai lefek­véshez. Per­sze a feladat is nehezebb volt - jóma- ' gam, igaz, hogy húsz évvel a leg­utolsó matek­szigorlatom után, egy-két feladvánnyal igencsak megkínlód­tam mint a megyei dön­tőn. Balázs, aki elmesélte nekem, hogy hibáit még másnap kijavította, el­mondta azt is, hogy miután el­végzi az egyetem matema­tika-angol fakultását, való­színű, hogy édesanyja szakmá­ját követi, és látszerész lesz. Látható örömmel említette, hogy hetente kétszer edz, s na­gyon megszerette azt a kis foci­csapatot, melyet Borbély Imre bácsi palléroz jószívű szigorú­sággal - „Ha valaki ront az is­kolában, annak plusz köröket kell futni, később pedig csak akkor jöhet focizni, ha javít. Az tetszik a legjobban, hogy a tré­ning után mindent megbeszé­lünk, s segíthetünk a másikon, ha baja van” - fejezte be a kis A számok után nem mellékes a focilabda sem matematikus, aki az elmúlt hét végén Szolnokon járt, ahol a Kalmár László verseny kifejtős feladatait igyekezett megol­dani. Eredményt még nem hir­dettek, de Balázs bízik a jó sze­replésben. Különben a fociteam egyik legutóbbi meccsén Imre bácsi, az edző ezt jegyezte a no­teszába: góllövő: Kovács Ba­lázs ... ÁLLÁSAJÁNLAT '• m I! II ANSALDO ;:;:xUx m m sss Ganz Ansaldo Villamossági Rt. FINMECCANICA GRUPPO IRI • -.jV-. X. • • • • XyX-X XvXvX . • • ; -X X X X XvX X.:: « a legnagyobb olasz-magyar vegyesvállalat amely transzformátorokat, nagyfeszültségű megszakítókat, villanymotorokat, vasútbiztosító berendezéseket, vasúti járműveket gyárt az energiaipar és a közlekedés számára KERES Tápiószelén épülő új gyára, a TEMM - Tápiószelei Elektromechanikai Művek telephelyére villamossági ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező, katonai szolgálatot már letöltött dolgozókat az alábbi szakmákba- transzformátor-szerelő, tekercselő- nagyfeszültségű készülék mechanikai szerelő- villamossági kábelező- szerszámkészítő- karbantartó (villanyszerelő, gépszerelő)- technikus, valamint szakmai gyakorlattal még nem rendelkező, de katonai szolgálatot már letöltött fiatal szakmunkásokat, akiket a fent felsorolt szakmákra betanít. AJÁNL néhány hónapos speciális szakmai képzést saját budapesti gyárában (a Munkaügyi Hivatallal közösen kidolgozott tematika alapján). A tanfolyamot elvégzők országosan elismert speciális szakmai tanúsítványt kapnak. KÍNÁL Tanfolyam után: 125 Ft/óra 140 Ft/óra Kezdő minimum órabér: Tanfolyam alatt: Szakmunkás, 0-3 év gyakorlattal: 100 Ft/óra Szakmunkás, 3 év feletti gyakorlattal: 120 Ft/óra További bérezési feltételek megegyezés szerint JELENTKEZÉS, INFORMÁCIÓ Gera Csilla, személyzetfejlesztés, Ganz Ansaldo 1024 Budapest, Lövőház u. 39. Telefon: 06-1/175-3322/136 és 156-3498 Nagygyörgy Lajos TEMM, Tápiószele, Györgyei út, Telefon: 06-53/318105 Bagi Mária, Ganz Ansaldo 5000 Szolnok, Körösi út 74. Telefon: 06-56/426-222/17 Csajbók Józsefné 5100 Jászberény, Rákóczi út 13. Telefon: 06-57/312-248

Next

/
Oldalképek
Tartalom