Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-12 / 86. szám

1995. április 12., szerda Kunsági Extra - Kisújszállás 7. oldal Ötven éve jóban-rosszban együtt „Higanyosztály” őket, akit nemes egyszerűséggel csak „Szabolcsikarcsi”-znak. Azt is elárulták, Nagy Sanyi a legerősebb. Hogy ki mit gyűjt, széles a skála. Bélyegeket, nö­vényeket, Kinder-tojást, csoki­papírokat, kőzeteket, naptára­kat, régi pénzeket. Hogy minek készülnek? Ta­nárnak, autószerelőnek, ENSZ-katonának, természettu­dósnak, kamionosnak, mező­gazdásznak, kutyatenyésztőnek, kaszkadőrnek. Egy kivételével mindnek van testvére, és bizony elő-előfordul a tesiháború. Még néhány érdekesség: Rácz Jani meseíró, és legújabb alkotásával második helyezést ért el Abádszalókon. Mellesleg a tizennyolc diák szülei közül kilenc helyre jár az Új Néplap, így ezt a szerdát izgatottan vár­ják, ki lesz a képen. Jószerével azonnal Él a mankógyár, sajnos sok a megrendelés, jobban mondva nem csökken. Az üzem tevé­kenysége három fő területet ölel át. Az egyik az ortopéd- cipő-készítés. Rengeteget gyártanak belőle, különböző méretekben, de esetleges té­vedések elkerülése végett leí­rom: focicsapattól, válogatot­tól eleddig még nem érkezett kérelem. A másik fő területük a pe- lenkázónadrágok összeállí­tása. A legkisebbektől kezdve akár 150 kilós viselőknek is. A harmadik a rehabilitációs eszközök területe. Idetartoz­nak a mankók, a botok, kifej­lesztettek egy utcai kézi haj­tású kocsit. Német megrende­lésre pedig egy univerzális betegszállítót, amelyben ülve vagy fekve is vihető a beteg. Ezeken kívül szobavécék, új formájú, esztétikájú fürdő­szobakocsik, kórházi, moz­dítható csecsemőágyak is ké­szülnek. Végelszámolás a Módisztámál A polcokon lévő valamennyi táskatípust itt készítették, mint ahogyan azt is, amelyiket Oláh Lajos és Béres Bálint tart Tavaly év vége körül írtunk ar­ról, hogy a Módisztárnál fő­nökváltás lesz. Nos, ez január 1-jén be is következett, Oláh Lajost választották ügyvezető­nek, mielőtt nyolc hónapig munkanélküli volt. Akkor még közel harmincöt dolgozót fog­lalkoztattak, és sikerült bér­munkaszerződést kötni egy fő­városi kft.-vel. Mégpedig háti­zsákokra, közel ötezerre. Jelen­leg már csak huszonötén teszik a dolgukat, de sajnos, úgy néz ki, hogy nem sokáig. Ugyanis az adósságterhek, az öröklött gondok, a fizetési kötelezettség nagysága miatt végelszámolás mellett döntött a tagság. Ezt mint résztulajdonos, Béres Bá­lint vezeti le. Mindez valami olyasmit jelent: eleget kell ten­niük a fizetési kötelezettségük­nek, meg kell fizetni a tartozá­sokat meg a követeléseket. Mindez hosszadalmasnak ígér­kezik, mivel bírósági követelé­sek is látszanak, sőt lesznek. Ily módon várható, hogy a végel­számolás nyúlik, akár a rétes­tészta. Hogy azután mi lesz a céggel: ahányan vannak, annyi­felé mennek, vagy esetleg mindezek befejeztével valamit kezdenek, erre alkalomadtán visszatérünk. Telik az idő. Mit telik? Rohan, vágtat, száguld, akár a prüsz­kölő paripa. Hogy mást ne mondjak, 1995. március 26-án múlt fél évszázada, hogy a kis­újszállási Dávid István meg a karcagi Szabó Erzsébet a kar­cagi református nagytemplom­ban örök hűséget fogadott egymásnak. A fogadalmat azóta is tartják, pedig amikor egybekeltek, jószerével csak annyijuk volt, amit magukon hordtak. Nem csoda. Erzsiké nagy családból származott, Pista pedig 17 évesen egy szál egyedül maradt, akár az ujjam. Elveszítette az édesanyját, az édesapját is, és hirtelen felnőtt lett. El kellett tartani árva lány­testvéreit: mostak, főztek, ő pe­dig gazdálkodott. Megismert egy jóravaló, szép lányt Szabó Erzsébet személyében. Igaz, az ismeretség régebbi volt, hiszen leendő felesége apja meg az ő édesapja együtt katonáskodtak. A lagzi után irány a tanya: mégpedig saját tanya, és ott is éltek 1976-ig. Három gyerekük született: két lány és egy fiú. Időközben építgették Sugár úti mutatós házukat. Bizony, ez hosszú ideig tartott: ráadásul a családfőt belerángatták a kö­zösbe. Itt is lehúzott hat évet, és hogy nem akárhogyan dolgo­zott, bizonyítja: négyszer tün­tették ki, sőt brigádvezetőnek is megválasztották. A forradalom alatt azonban kilépett, és azóta is maszek. A rendszerváltozás óta negyven hektáron gazdál­kodik Pista fiával együtt, aki még jobban bírja a gyűrődést, lévén negyvenéves. Az idős gazda szereti a földet, szeret vele bajlódni, és mivel gépek­kel is rendelkezik, nem akármi­lyen eredményeket ért el. Ezért is kapta meg 1993 áprilisában az Aranykoszorús Gazda elis­merést, egyedül a megyében. Mellesleg a földművelési mi­niszter az országban hat embert tüntetett ki hasonló medállal. Szerencsére az egészsége jó: a doktorokat csak az utcán sü­vegeik Megvan a régi tanya is, ahol jószágokat tart. Az idén is lesz búzája, kukoricája, lucer­nája, tavaszi áipája, szóval az unalmat hírből sem ismeri. A jeles jubileum, az aranylakoda­lom alkalmából három gyereke, két unokája, egy dédunokája, a rengeteg rokon köszöntötte, ünnepelte a most már deres ha­lántékot viselő hajdani ifjú párt. Kivilágos-kivirradtig múlatták az időt, és a gyerekek egy szí­nes tévével tették emlékeze­tessé a napot. Majdnem elfelej­tettem mondani: Nánási Mihály tiszteletes úr újabb ötven évre összeadta őket. Legalábbis ezt írták alá. Hogy azután ebből majd mennyi valósul meg, majd elválik. Mi azt kívánjuk: haladjon még tovább életük közös sze­kere, ahogy eddig is tette jó­ban-rosszban 1945 tavasza óta... Túl a vasúton, a mankógyártól nem messze, jókora cég nyúj­tózkodik, amelyik pár éve a Lignin Faipari és Kereskedelmi Rt. nevet viseli. Hogy fogódzót adjak, elárulom, korábban a Szolnok Megyei Tanács Faipari Vállalata volt, utána előkerült a Jász-Nagykun is, de hát ennyire hosszú szövegű bélyegzőt lehe­tetlen tervezni, és egyszerűsítet­tek a néven: Faipari Vállalat, Kisújszállás. Jelenleg 105 em­bert foglalkoztatnak, akik keze alól sokféle termék kikerül: belső lakásajtók, tornatermi sportberendezések. A gyere­keknek asztali foci, de gyárta­nak hintákat is. Gyógyászati segédeszközöket szintén, de csak fából. Keresettek a háztar­tási áruik is. A fenyőfa gyúró­tábla, valamint nyújtófa. Dühös menyecskéket óvunk a haszná­latától: szaknyelven fogal­mazva nyolc napon túl gyó­gyuló sérüléseket is lehet vele okozni életük párjának. A fel­soroltakon túl kárpitozott bú­toralkatrészek, vázak is kike­rülnek tőlük. Háttértevékeny­ségként pedig a Perion akku­gyárba szállítanak jelentős té­telben fa- és fémszekrényeket., Nagy Lajos a bejárati ajtó lambériáját állítja össze Diák vállalkozók A „higanyosztály” diákjaihoz mi sem áll közelebb, mint a derű és a jókedv Akad a külvárosban, máskép­pen fogalmazva a Pitner-falu- ban egy tagiskola, a Sallai úti, amelyik az Arany János iskolá­hoz tartozik. Ide egy első, egy második, egy harmadik és egy negyedik osztály jár. Esetünk­ben a 4. d, amelyet találóan „hi- ganyosztály”-nak becéznek. Nem véletlenül, mert örökmoz­gók. Tizennyolc a létszám, és ez valahogyan úgy alakult, hogy három a lány, a többi fiú. A pa­dokat patkó alakban tolták ösz- sze, és hamarosan kiderült, Ku- bicsek Vilmos, Rácz János és Janó Márta a legjobb tanulók. Márta és Viki a Móricz Zsig- mondban folytatja, a nyolcosz­tályos gimiben, a többiek ötö­diktől a városközponti suliba járnak. Három súlyemelő-pa­lánta is akad az osztályban. Szabolcsi Károly pallérozza Nekem eddig még nem mondta senki, hogy abba kell hagyni, sőt orvosilag is indo­kolt, hogy folytassam a mun­kám, mondotta dr. Szűcs Aladár Bizony annyin, pedig lassan­ként 52 esztendeje, hogy dol­gozik. Dr. Szűcs Aladárnak hívják, a város Pro Űrbe díjasa, díszpolgára. Itt született 1921. március 15-én. Köztudomású: a 21-es nyerőszám, bár szerinte az ő életében ez nem egyértel­műen igaz. Ugyanis volt benne derű, meg ború is, szóval ke­verve, mint az időjárás. Az édesapja városházi írnok, iro­davezető. Egy húga született, aki már meghalt. Ali bácsi vi­lágéletében biológiai érdeklő­désű embernek számított, így lett belőle állatorvos. Első munkahelye a város, ahová 1994 áprilisában került. Kez­detben helyettesítő állatorvos, majd 32 esztendeig városi főál­latorvos, 11 évig nyugdíjas ál­latorvos, most pedig vállalkozó állatorvos. Tavaly Budapesten átvette az aranydiplomát. El­mondása szerint ezért semmit nem kellett csinálni, csak meg­érni a közte eltelt 50 évet. Há­rom lányuk született, meg már van nyolc unokája is. Egyik sem folytatta, folytatja nagyap­juk hivatását, eddig legalábbis nem. Társalgásunkat többször is látogatók szakították félbe, sürgős az eset, sietni kell az egyik házba. Búcsúzunk, és már rohan is. Elmondása sze­rint mindig tanul az ember, mert nincs két egyforma eset. Ez élteti a Pro Űrbe díjas doktor urat, aki az 52. munkaévét kezdte az idén áprilisban. Hogy merre vannak ezek az urak és hölgyek? Mondjuk, a gimiben, ahol hosszú idő óta adódnak közgazdasági osztá­lyok, amelyekben harmadiktól alapíthatnak a tizenévesek vál­lalkozásokat. Ennek az a lé­nyege, hogy a résztvevők rész­vénytársaságot létesítenek, 100 forintos névértékben pedig részvényeket bocsátanak ki. Ezeket azután kik vásárolják? Az osztálytársaik, a diákok, a tanárok, vagy éppen a szülők, mivel 10-20 ezer közötti az in­duló tőke. Legutóbb is azon a bizonyos fordított vagy diákna­pon jó néhány efféle vállalko­zás bemutatkozott. Az egyik az úgynevezett Ring-Finger Rt., anyagilag ta­lán ők a legtehetősebbek. Juta­lék formájában a Szalay könyvkereskedéstől különböző szépirodalmi, tudományos, if­júsági könyveket, kiadványokat árusítanak. A következő vállalkozás a Morzsi Rt. nevet viseli: ők új­ságkiadásra, -szerkesztésre szakosodtak. Az iskola lapját 300 példányban saját maguk csinálják, és árusítják is: dara­bonként 30 forintért. A modern idők szelét jelzi, hogy reklám is van benne: kisújszállási, sőt karcagi hirdetéseket is tartal­maz a lap. A Tyitrágy Rt. füzeteket, pa­pír- és írószereket árul, de saját készítésű művészeti termékeket is. Lett légyen szó ruhákról, nyakláncokról, klipszekről, festményekről. Ez a legkisebb részvénytársaság, hiszen a lét­számot mindössze két harmadi­Horváth Csilla és Parrag Andrea a Tyitrágy Rt. alapítói, a tagok harmadikosok. Andi az Iparművészeti Főiskolára ké­szül, Csillát a szociológia érdekli. Mindketten ügyes kezűek: varrnak, festenek is, mivel 170 centi felettiek, a modellszakma is szerepel esetleges távlati elképzeléseik között kos hölgy alkotja. A következő a High Speed (Nagy sebesség) nevű számítógépes kiadványt, biztosítási tevékenységet, mar­ketinget magába foglaló rt. Ők fiúk, és többek között a tanuló- biztosítást is szervezik. Van még egy: a kollégiumi büfét üzemeltető MC Móricz, ahol üdítőket, csokikat, tejet, joghur­tot árusítanak. Ily módon belekóstolnak az üzleti élet, világ mindennapja­iba, megtanulják a helyes számla- és nyugtavezetést, hogy innen kikerülve ne a nulláról kezdjenek valamilyen vállalko­zásba. »1« Vezetők kerestetnek A település képviselő-testü- lete - esetünkben ez tizen­hét személy - pályázatot írt ki néhány intézményvezetői állás betöltésére. így az Arany János Általános Is­kola, a Kossuth Lajos Álta­lános Iskola, a szakmun­kásképző intézet és a zene­iskola igazgatói állásaira. A pályázati feltételek között büntetlen előélet, megfelelő szakmai, felsőfokú végzett­ség, legkevesebb 5 éves szakmai gyakorlat szüksé­ges. A pályázatnak tartal­maznia kell a szakmai élet­rajzot, erkölcsi bizonyít­ványt, diplomamásolatot és az intézmény vezetésére vo­natkozó szakmai progra­mot, jövőbeni elképzelése­ket. A pályázatok benyúj­tási határideje 1995. április 28. Ugyancsak pályázni le­het a Művelődési és Ifjú­sági Központ igazgatói ál­lására is. Ide is szakirányú egyetemi végzettség vagy valamilyen felsőfokú szak­irányú oklevél szükséges, öt év szakmai gyakorlat, bün­tetlen előélet. A pályázathoz mellékelni kell az erkölcsi bizonyítványt, szakmai ön­életrajzot, a feladattal kap­csolatos elképzeléseket és az iskolai végzettséget bizo­nyító diploma másolatát. A pályázatokat a város polgármesteréhez kell be­nyújtani, ahol a részletek­ről szívesen adnak további tájékoztatást. Csigasebesség Elugrottunk a tégla­gyárba is, megnézni: mi változott. Nem találtuk a nagyfőnököt, és a kapus egy másik embert aján­lott. Kiderült, ő sem nyi­latkozhat, és megkért bennünket: várjunk a földszinten, felszalad az emeletre megnézni a ket­tes számú vezetőt, és rög­tön jön. Hogy milyen időszámí­tás lehetett nála a rögtön, az talány, mert eltelt egy pere, kettő, öt, nyolc, tíz, tíz-egvnéhány, és sehol senki. Ekkor fogtuk ma­gunkat, és angolosan tá­voztunk, mivel a mun­kánk java része még hát­ravolt. A csigasebességű hírvivő, nem tudom, azóta visszaért-e a föld­szintre. Csak remélni merem: a munka itt azért sokkal, de sokkal gyorsabban halad, mint a „rögtön jövök”-kel tá­vozó illetékes. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom