Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-11 / 85. szám

1995. április 11., kedd Jászsági Extra 7. oldal Újraindult a téglagyár Lehet már kapkodni a szalagról az anyagot Új bérlője van a jászkiséri tég­lagyárnak. Októbertől a Buda Industrial Kft. viszi az üzemet. A cég egy véletlen folytán csöppent ide. Az egykori bérlő által legyártott téglákat meg­vette egy téglagyáros. Csak­hogy a téglák még nem voltak kiégetve. A telepen van egy kemence, de régóta nem üze­melt, a téglákat elvitték égetni Tápiógyörgyére. Nos, a feladat adott volt, a kemencét fel kellett újítani. Itt jött a „képbe” a Buda Indust­rial, amely kemencéket, kazá­nokat, kéményeket épít és újít fel. A munka során megtudták, a telep egyébként bérbe vehető. Nem sokat teketóriáztak, bérbe vették. Nagy munkába fogtak, rendbe kellett tenni a gyárat, a gépeket, és még ott volt a gyár lelke, a kemence felújítása is, amivel még mindig nem végez­tek teljesen. A főbb elemek életre keltése sikerült, a minap indultak a téglagyártással. Öt évre bérlik a helyet az Agro- szövtől. Milyen téglát készítenek itt? Kisméretűt, amiből a kereslet felfutóban van. Tervük, hogy B 30-as építőelemet is piacra dobnak jövőre. Ha minden jól megy, 35-40 embert foglalkoz­tatnak majd. Ötmillió téglát akarnak gyár­tani az idén. Az építőanyag iránt felfokozott érdeklődés mutatkozik, Szikszói Pált, a te­lepvezetőt naponta keresik, hogy van-e már tégla. Tüzépek megrendeléseit, a lakosság igé­nyeit elégítik ki. Helyben is le­het majd téglát venni - tudjuk meg Csörgei Csongortól, a kft. egyik tulajdonosától. Kenyér a furgonból Megérkezett a friss, ropogós mindennapi Idős emberek várják a kenyeret Jászjákóhalma főutcáján egy kerítésnek dőlve. A kenyérszál­lító • teherautó megérkezését nagy megkönnyebbüléssel fo­gadják, most már biztos, hogy legalább ennyi betevő falat jut az asztalra. A kenyeret a jászszentand- rási K és G Bt. süti, szállítani Körösi György fuvarozó szál­lítja. A hét két napján, kedden és pénteken jönnek. Egy fuvar­ban látják el Jászjákóhalmát és Jászteleket. Ezenkívül persze máshova is jut az állítólag fi­nom és hosszan eltartható ke­nyérből: Pélyre, Jászkisérre, Jászapátira. Itt üzletekbe jut az alapvető élelmiszer, csak Jákó- halmán és Jászteleken árulják a furgonból. Három éve van ez a megoldás. Egy segéd osztja a kenyeret, György a pénzt szedi. A kenyéren kívül péksüte­mény is jut a műanyag ládákba és így az embereknek is. Viszik is a terméket, szinte minden al­kalommal mind egy darabja el­fogy a készletnek. Paprikások paprikás hangulatban Gondban van néhány paprikatermelő Jászfelsőszentgyörgyön és Jászfényszarun is. Az ország egyik nagy - ha nem egyetlen - maszek magtermelőjétől kapott mag egy része állítólag vírusos. A palántákat ki kellett dobni, nagy veszteséget okozva a terme­lőknek. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet békéscsabai területi vetőmag-felügyelősé­gén a beküldött magmintákat - a termelő tudomása szerint - csak tisztaságra, magsúlyra és csíraképességére vizsgálják, ví­rust nem „keresnek”. Erre kap fémzárolást az előállító, akit mostanában gyakran hívnak ki a parikatermelők, nézze meg, mi van a paprikapalántával. A palánta ugyanis csehül áll a fóliában. Levelei kemények, sodrottak, termést pedig kiülte­tés után csak párat képes hozni, azt is olyat, hogy jobb nem rá­nézni. A magelőállító baktéri­umfertőzésre, valamint „elke- zelésre” gyanakszik, amiben igencsak kételkednek a gazdák, hiszen minden helyen nem le­het ugyanaz a baja a parikának. Annak a paprikának, amit ta­valy is ettől a keceli embertől vettek. Nem is volt még eddig baja a keceli csüngős fehérnek, ezért nem is gyanakodtak idén. No, most aztán bőven főhet a fejük, mert a fertőzés miatt az egész állományt ki kellett hají­taniuk. Fényszarun volt, ahol több mint 10 ezer palánta látta kárát a műveletnek, nem is be­szélve a termelő többi káráról. A rossz palántában ugyanis ugyanannyi munka és pénz fek­szik, mint az egészségesben, csak eredmény nélkül. Ha va­laki meg is akar élni a papriká­ból, a kihajított helyett újat, máshonnan valót kellett besze­reznie. Az időkiesés miatt mag­ról hajtatni a palántát már nem lehet, azt „készen” kell venni, ami bizony méregdrága. Ráadásul ha tényleg vírusfer­tőzött a mag, az borzasztó. A ta­lajt évekre megfertőzi, nem le­het már bele paprikát, de még paradicsomot és uborkát sem ültetni. Miből éljenek meg vi­szont a családok, akiknek pap­rikából van a hasznuk? Szorongatják tehát a keceli magtermelőt, aki nem nagyon ismer el semmit. Csak néha szólja el magát, hogy nála is volt vírusfertőzött parika, de azt valahogyan kikezelte. Még egyébként maga sem tudja, iga- zak-e a vírusfertőzöttségre utaló vádak, mert szerinte Mo- noron, a kísérleti állomáson az ő magjából még nem tenyész­tettek paprikát, majd csak má­jusban teszik ezt meg. Fényszarun aztán nincs mese, egy termelőnél előkerül­nek a hivatalos iratok. Ezek fé­nyesen bizonyítják, vírusfertő­zött a mag. A fényszarui termelő nem nyugodott bele, hogy satnyák paprikapalántái, nem akarnak nőni. Vitt belőle Szolnokra, a növényvédelmi állomásra, de ott nem eredeztették vissza ví­rusra a gondot. Azt mondták, hormonzavaros, meg a hálózati vizet okolták. Ez nem elégítette ki emberünket, elment Gödöl­lőre, szintén a növényvédő ál­lomásra. Ott még ki sem tette az asztalra a palántákat, már azt mondták, vírusos. Hozzátették, ezt laboratóriumban meg kell nézetni. Elment Velencére, a Fejér Megyei Növény-egész­ségügyi és Talavédelmi Állo­más virológiái laboratóriu­mába, vitt magával palántát és magot is. Három nap múlva jött az egyik eredmény, a palánta mozaikvírusos. Másfél hét múlva ugyanez az eredmény érkezett a magról is. Huszonhét százalékos magfertőzöttséget állapítottak meg. Értesítették a magtermelőt, aki azt mondta, mossák le a pa­lántákat gyökérig, és nem lesz semmi baj. Csakhogy eseten­ként 17 ezer palántáról van szó! A gazdák segítségért futkos­nak. Mentek a Fölművelésügyi Minisztériumba, de ott azt mondták, nem tudnak segíteni, írtak Kis Zoltán FM-államtit- kámak is, de Torgyán József is bekerült a panaszosok látókö­rébe, neki is lehetne írni. A jelentős összeggel károsult paprikatermelők most azon gondolkodnak, hogy bíróságra viszik az ügyet. „Ezt nézze meg, nekem még ilyen paprikám nem volt!” A kapitalizmus még nem az igazi Sedon-tanyának épült, majd lett belőle sertés-, később hízó­bika-, aztán lúdtenyésztelep ez a Jászapáti és Jászszentand- rás közötti tanya. A rendszer- váltáskor a téesz üzletrészként adta a kilépőknek, így vette meg 1992-ben Borbás János. A 66 éves férfi 30 évesen, 1959-ben lépett be a szövetke­zetbe, addig a maga ura volt. Tíz évig brigádvezető volt, az­tán két évig agronómus, végül elnök. Tizennyolc évig vezette az apáti Velemi Endre Tsz-t. Minthogy a szövetkezet előtt is maszek volt - 18 hold családi földön gazdálkodott -, most is saját művelésre vágyott. A je­lenlegi családi föld összes terü­lete 25 hektár.- Ezen gazdálkodunk, azaz kínlódunk - így a volt elnök.- Én azt reméltem, másforma lesz ez a gazdasági helyzet, de ez szerintem csődöt mondott, és még ennél is rosszabb helyzet lesz. Nem tudunk ötről a hatra jutni. Itt vannak az épületek, jó­szágtartásra. Bele tudnék kez­deni, mert szerencsére van némi tőkém. Nem sok, de el tudnánk indulni. Viszont olyan bizonytalan a helyzet, hogy nem merek befektetni. A földhöz jó­szág kellene. A földön búza, ku­korica, lucerna, dinnye, para­dicsom terem. A terményt saj­nos el kell adnom, csak saját szükségletre tartok disznót. Li­bát akartam tartani 4-5 ezret, de hál’ istennek, nem kezdtem el. Ráfizettem volna. Jelenleg jó volna a sertéstartás. De há­rom-négy hónapja jó csak az ára, kezd is a sertés felfutni, mert olyan ez a magyar pa­raszt, ahonnan egy kis forintot tam már kihozatni, de milliókba kerül. Aggregátot kellene venni, de akkor itt kell lakni, mert mindent ellopnának.- Nincs jövő, és. ez nagyon elkedvetlenít. Ma is mondják, hogy nem lesz háztartási olaj, felemelik a gázolaj árára. Agg­regátort hajtassak a drága olaj­Borbás János, az egykori elnök nem sírja vissza a téeszt lát, arra fordul. Már most ol­csóbb is a választási malac, úgyhogy ha így halad, megint eljutunk oda, hogy nem lesz ér­demes tartani. Szarvasmarhám is lehetne, mert az épület meg­van rá. Viszont azt sem merek. Hibája is van ennek a tanyá­nak, mert nincs villany. Próbál­jál? Ha eladom a búzát, mit ka­pok érte? Egy vödör gázolajat? Elromlik a roncs traktorom? Arra is már az idén ráköltöttem több mint 50 ezer forintot. El­romlik a permetezőm? Egy kis öklömnyi szivattayú ára 60 ezer forint, plusz áfa! Mikor dol­gozza azt ki nekem? - teszi fel a költői kérdést az idős ember. Milyen ma egy gazdálkodó­nak, aki valaha téeszelnök volt? - Szerintem az az ember, aki soha nem volt niaszek, az ne* fogjon hozzá a magángazdál­kodáshoz, mert a szövetkezei­ben minden készen van. Én is azért léptem ki, mert korábban maszek voltam. Sokan mondják, hogy rabszolgaság volt a téesz- ben. Sokan így érezték, akiknek tulajdonuk volt. De itt van az én példám. Míg én vezető voltam, négyszer vol­tunk kiváló szövetkezet, terme­lési nagydíjat is kaptunk. Itt va­lahogyan normális helyzet uralkodott. Most sem léptek ki sokan. Nem sokkal jobb ám kint sem, csak annyival, hogy az ember saját maga csinálja a dolgát. Hogy ez a rendszervál­tás mit hozott? Azt mondhatom, hogy a szocialista termelési rendszer mindenhol megbukott. Bárhogyan is nosztalgiázunk, ez így van. Én nem kívánom vissza. Azért a vadkapitalizmus se fenékig tejfel. Az is csak azoknak jó, akik a hasznát élve­zik. Az átlagember azonban nem dúskálhat - véli a volt el­nök. Az oldalt készítette: Tóth András Nagy László egy tábla mellett, amit sokan nem „érteitek” Akik a község tisztaságát vigyázzák Jászladány ad a rendre, ezért is alkalmaz két közterület-fel­ügyelőt. A két férfi mindenna­pos „látvány” a községben. Az 52 éves Bagi István és a 35 éves Nagy László együtt tel­jesít szolgálatot, de most István szabadnapos, ezért csak Lász­lót találtuk bent munkahelyén, a polgármesteri hivatalban, aki egyébként a polgárőrség pa­rancsnokhelyettese is. 1993. április elsejétől létezik e beosztás a településen. Az önkormányzat rákényszerült a közterület-felügyelők mun­kába állítására, akkora volt ugyanis az illegális szemétle­rakás, de maga a falu tisztasága is nyomott a latban. A közren­det és a közbiztonságot is erő­sítik a felügyelők, akik min­dennap járják a falut. Sőt, al­kalmanként együtt járőröznek a rendőrökkel. István és László nem volt vi­lágéletében közterület-fel­ügyelő. Géplakatos a szakmá­juk. A kolléga Jászkisér felsőn a MÁV-nál, míg László itt, az Egyetértés Tsz-ben dolgozott 15 évig. Mindketten munka- nélküliekké váltak. Aztán volt ez a pályázat a közterület-fel­ügyelőségre, jelentkeztek és nyertek. Tanfolyamot végez­tek, megtanulták a képvi­selő-testület által jóváhagyott szolgálati szabályzatot. így is csak 1994. április 1-jétől lettek köztisztviselők, addig köz­hasznú munkásként dolgoztak. Nyolc órakor kezdenek, fo­gadják a lakosság bejelentéseit. Kilenc órakor kerékpárra pat­tannak, és körbenéznek. Meg­tekintik a „kurrensebb” illegá­lis szemétlerakó helyeket - van belőlük öt is -, és ha lehet, tet­ten érik az éppen ott „serény- kedőket”, mert már erre is volt példa. Bírságolják a szemetük­től rossz helyen megszabadulni igyekvőket, de azt még na­gyobb büntetésnek veszik a le­füleltek, ha elvitetik velük a szemetet a szeméttelepre. Elő­fordul a közterület engedély nélküli foglalása, amiért szin­tén bírságot szabhatnak ki. Ritkán élnek ezzel a jogukkal, „fegyverük” inkább a meggyő­zés. Csupán egy kirívó esetben éltek feljelentési jogukkal egy „visszaesővel” szemben. Piacnapokon is vigyázzák a rendet. Erre szintén szükség van, mert akkora már a piac - még Pestről is lejárnak -, hogy kevés az egy piacfelügyelő, aki ráadásul nő.- Látszik-e a községképen a munkájuk? - kérdjük. - Állító­lag a lakosság többsége elége­dett munkánkkal. Igényt is tar­tanak már ránk, keresnek ben­nünket ügyes-bajos dolgaikkal - mondja László.- Volt-e már tettlegesség el­lenük? - szól a következő kér­dés. - Munkánk nem veszélyte­len. Gázspray-nk van, azt in­dokolt esetben használhatjuk. Önvédelmi fegyvert is hord­hatnánk, de csak rejtve, ruhá­zaton belül. Sajnos nincs is pisztolyunk, de szeretnénk le­vizsgázni önvédelmi fegyverre, mert a mai korban meg kell vé­denünk magunkat. Bizony volt már összetűzésünk - egyesek eléggé agresszíven lépnek fel velünk szemben. Párszor már majdnem tettlegességig fajult a helyzet. Szerencsére a rendőrség minden segítséget megad ne­künk, de hogy egész nap jö­vünk, megyünk, mi is hallunk ezt-azt, amivel az ö munkájukat segíthetjük - „tárja fel” a té­nyeket László.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom