Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04 / 54. szám
1995. március 4., szombat Szatirikus Melléklet 13. oldal Mucsarátóti abszurdok 2. A leltár sehogy sem stimmelt az alsócsiilöki kórházban.- Két olló, egy érfogó és egy csipesz hiányzik! Meg fogjátok fizetni - ordított lila fejjel a gondnok. Már csak Lujzika segíthetett, a nyugdíjas főműtősnő. Odahívták.- Mindig elfelejtitek, a Lőd- vérc Lajos bácsi hasában van, a Tulipán u. 2.-ben. Még 1982-ban hagytuk benne.- Hál’ istennek - törölte meg verítékes homlokát a gondnok onnan nem veszik el, az egy rendes ember. * Vlagyimir Iljics Lenin (Ulja- nov) a jobb oldalára fordult a Mauzóleumban, föltápászko- dott a könyökére, és kiabálni kezdett.- Grisa! Semmi.- Grisa Stepanics! Az őrszobán Grisa Stepanics ingujjra vetkezve kártyázott. Zsíroztak. Grisa Stepanicsnak három ásza volt meg egy piros hetese.- Most elkapom őket - gondolta Grisa Stepanics. Ebben a pillanatban hallotta meg Vlagyimir Iljics Lenin (Ul- janov) hangját.- Egy lószart hagyom abba, mikor ilyen lapjárásom van - morogta -, az istennek se érti az öreg, hogy nincs pénz arra, hogy havonként újrabalzsa- mozzuk. * Matusek úgy 40 m futás után elérte a buszt, de fellépni már nem tudott rá. Bal keze beszorult a két ajtó közé, a busz elindult. Húsz km után Matusek enyhe fáradtságot érzett. Az út szélén nagy hepehupák voltak, Matuseknek minduntalan nagyokat kellett ugrania. A hátsó ablaknál idős, gondozott küllemű bácsi ült, aki érdeklődéssel figyelte Matuse- ket. Egészen tűrhető kommunikáció alakult ki köztük, szájmozgásról mindent leolvashattak kölcsönösen.- Az SZTK-ba megyek - mondta Matusek, és átugrott egy gödröt -, nem tudtam vizelni, de mióta itt szaladok, már többször sikerült.- Nekem aranyerem van - mondta bácsi szomorúan.- Az nem jó - mondta Matusek -, az nem jó, a nagybátyámnak is az volt. A busz egyenletesen haladt 80 km/óra sebességgel, már látszottak a város tornyai. Matusek futott tovább. * A szegény asszonynak három fia volt. Gerő elvtárs, Farkas elvtárs és Rákosi elvtárs. Sorban világgá mentek, ahogy ez illik a mesében. Legutoljára a legkisebb, Rákosi elvtárs ment világgá. Nem is jöttek haza.- Ott egye meg a fene őket - mondták az öregek a faluban. *- Halló, lelki segély? Jó napot kívánok. Arról lenne szó, hogy van három fa, de nem tudok választani.- Milyen fák lennének azok?- Van egy fűzfa, egy cseresznye- és egy diófa.- Hány éves Ön?- Ötvenhat éves vagyok.- Nézze, a fűzfa nem az Ön korához való, túl romantikus, inkább fiatal lányokat szoktunk fűzfára irányítani, azt már nem is mondom, hogy nagyon könnyen hasad. A cseresznyének túl sűrű a lombja, nehéz a kötelet elhelyezni, tehát mindenképpen a diófát ajánlanám. Egy javakorabeli tekintélyes úr egy komoly fán mutat igazán jól. Különösen a keleti oldalon.- És a kötéllel...?- A kötél vastag legyen, természetesen csúszóhurokkal. Nincs lehangolóbb látvány, mint ha valaki egy vékony madzagon lóg, egy hevenyészett csomóval. ízléstelen. Ne tessék megfeledkezni a kötél faggyúzásáról! Minden jobb üzletben kapható már a világszínvonalú, grönlandi PUKU faggyú!- Igazán meg tetszett nyugtatni...- Ez a dolgunk. Fogjon neki bátran, optimizmussal. És ne feledje: Európa felé csak PUKU faggyúval. * Gugolya két embert gyűlölt szívből, igazán: a feleségét és Csadorkánét, a szomszédban lakó tenyérjóst - valamint jövendőmondót. A feleségét azért, mert egyáltalán a felesége volt; a tenyérjóst csalónak tartotta, és vérlázítóan sokat keresett. Mármint a tenyérjós. Egyszer Gugolyának sátáni ötlete támadt. Egy borongós kora őszi délután akkurátusán feldarabolta a feleségét egészen kis darabokra, hogy beférjen a kisebbik utazókosárba, majd átment a jósnőhöz. A jósnő alaposan megnézte a tenyerét.- Magának hosszú, boldog élete lesz. A jövő héten nagy szerencse éri. Valaki igaz szerelemmel gondol magára. Magát mindenki irigyelni fogja.- Megcsíptem magát, vén boszorkány - vigyorgott Gugolya -, ez nem az én tenyerem, hanem a feleségemé. Kefe f— 1 1 { I~r 1233- A frászt hozták rá mámban. a munkaközvetítőben. Nyolc munkahelyet ajánlottak fel a szákSzatirikus mellékletünk rajzolói: Berki Imre, Gyöngy Kálmán, Jelenszky László, Lehoczki Károly, Marabu (Szabó László Róbert), Nemes Zoltán, Rau Tibor, Szmodis Imre. Mazsolázzunk! Mozi Zsöllye. Csillogó szemek, frivol csevej és áhítat, türelmetlen simogatások, lassan halkuló fények, ropogós sós perec. Mozi. Régi idők mozija. Vertov és Eizenstein, Keaton és Chaplin, Ásta Nielsen és Rudolf Valen- tino, Karády Katalin és Jávor Pál. És filmek, persze, filmek. A képpé varázsolt idő. Greta Garbo a Krisztina királynőben, A nagy ábránd von Stroheim- mel, az Aranypolgár Orsón Wellestől, Anna Magnani arca Rossellini Róma nyílt városában, De Sica Biciklitolvajokja. Fellini, Kuroszava, Bergman, Tarkovszkij, Jancsó. Mifelénk a ráérősebbek mostanság szívesen médiáznak, a kérdés: a kormány, avagy az ellenzék által szavatolt pártsemlegesség a pártsemlegesebb-é. Böngészgetem a Magyar Televízióban sugárzott opuszok tetszési és nézettségi mutatóit, a legfrissebbeket. Hölgyek és urak, nyugalom: az első tízben nincs politikai műsor. A publikumot pedig nem lehet leváltani. Szorongok azért, üstdobok szólnak, remeg a levegő, én meg hárfázok itten. Fejemet homokba? Nem. Bátor strucc vagyok a reptéri betonon. Pereg a film: A demokrácia diszkrét bája. (Ez munkacím csupán.) Szereplői vagyunk mindannyian. Barátaim, vigyázzatok! A felvevőgép nem tűri a ripacskodást. (alt) Időmilliomos A vicc poénját, amelyet a fősorokban rejtettünk el, március 8-ig várjuk" (Új Néplap szerkesztősége, 5001 Szolnok. Pf. 105.). Hiba volt című, február 25-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „Mégse kellett volna megkérdezni tőle, hogy van.” Könyvutalványt nyertek: Antal József Alattyán, Gábor Á. u. 2.; Bartus Sándomé Ti- szapüspöki, Dózsa Gy. u. 28.; Hazám Istvánná Szolnok, Puskás T. kit. 38. II/7. Gratulálunk a helyes megfejtésért. Az utalványokat - amelyek a Bibliofil Kereskedelmi és Kiadó Kft. boltjaiban válthatók be - postán küldjük el a nyertesek címére. Mai Gábor Áron: — Bolond, leszek ágyút önteni! Inkább eladom a rezet a MEH-nek jó pénzért!
