Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-06 / 55. szám
1995. március 4., szombat 7. oldal Az Új Néplap Abombm Sikeres autóversenyző Telefongyár - idegenként hazai pályán AFESZ-részközgyülés A Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ hétfőn részközgyűlést tartott a sportcsarnokban. A városban 2016 ÁFÉSZ-tag van, mely stabilnak mondható az előző évekhez viszonyítva. Hudár Dénesné tájékoztatta a jelenlévő tagokat a település és az ÁFÉSZ kapcsolatáról. Beszámolt a Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ Abony területén működő egységeinek tavalyi eredményeiről, a változásokról. A kiskereskedelmi egységek az előző évhez képest 31,6 százalék forgalomnövekedést értek el, amely nemcsak áremelkedést takar, hanem minimális forgalomfelfutást is mutat. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kulturáltabb és korszerűbb vásárlási feltételek biztosítására is. Megtudtuk, tavaly augusztustól törzsvásárlói igazolványok kiadásával teszik érdekeltté a tagokat a vásárlásban. 1995-re 12 százalékos forgalomfelfutást terveznek változatlan létszámmal. Sárik Jánosné ÁFÉSZ-elnök figyelemreméltó képet „adott” területükről és az abonyi egységekről. Mint mondta, változatos és mozgalmas év áll mögöttük, amely nagyobb és stabilabb eredményt jelez a korábbi éveknél. Tudják, 1995-ben sokkal nehezebb körülmények várnak rájuk. Az elnök asszony hangsúlyozta a beszerzés és az értékesítés fontosságát. Ez évben Abonyban 1-2 millió forint értékű fejlesztést terveznek. Az ÁFÉSZ terve, hogy vállalkozásba adja a Kossuth éttermet és a sörfőzdét. Erre egy abonyi vállalkozót szeretnének megnyerni. B. Zs. Ahogyan a gazdasági egységek pár éve csődbe mentek, úgy mehetnek most csődbe az ön- kormányzatok - kezdte a költségvetés kifejtését Gajdos István polgármester, aki számokat nem említ, mert szerinte a számok nem mondanak semmit. Bár mondhatna többszáz milliós hiányt, de a lényeg, hogy a kiadásokat a bevételekhez igazították. A vezérlő elv az volt, hogy az önkormányzati intézmények működését biztosítsák. Nem is zárnak be egyet sem. A bevételek növelése érdekében elsősorban nem adókra gondolnak. Viszont emelik a közterületfoglalási, a szemétszállítási díjat, a piaci, vásári helypénzeket és a strandbelépőt. Növelik a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díjait, illetve a lakbéreket is. Fejlesztésre nem futja. A csatornahálózat kiépítését viszont szeretnék befejezni, hiszen az már 70 százalékban készen van. Amikor elkezdték a hálózatépítést, volt 80 millió tartalékuk. Mivel az egész beruházás 500 millió, és Abonynak csak 10 százalékával, azaz 50 millióval kellett rendelkezni, ezért bátran belevágtak. Csakhogy időközben jelentősen elvonták a központi forrásokat, és most ott tartanak, hogy 250 millió saját erő kell a befejezéshez az 50 millió helyett. Ábony önkormányzata országos szinten kezdeményezi annak felülvizsgálatát, hogy nincs összeegyeztetve a számukra előírt kötelesség és a részükre biztosított anyagi forrás, támogatás. Nincs szinkronban a törvényhozás és az elvárás. Ezért ha nem változik semmi, akkor biztos, hogy az önkormányzatok nagyon súlyos gazdálkodási problémák elé néznek. A város sportélete nagyon virágzó. Ehhez a mozgalmas világhoz tartozik Dudinszki István autóversenyző is, aki tavaly sportágában rangos eredményt ért el. A fiatalember a szolnoki Ádám Zoltánnál tanulta az autóvillamossági műszerész szakmát. Lényegében itt „fertőződött” meg az autósporttal, minthogy Ádám Zoltán is e vefsenyágban küzdötte fel magát az ismert sportemberek közé. István szereti a munkáját és az autókat. Ezért önszorgalomból szervizelte Ádám autóját. Ennek révén belecsöppent a szolnoki autósportba. Később autóépítéssel is foglalkozott már. Aztán egy barátja, Kiss Károly megkereste, hogy ő is versenyezne, építsenek neki is egy autót. Sikerei láttán István is épített egy autót, és elhatártozta, ő is beszáll a versenyekbe. Rallye cross-ban indult Lada autóval. Hol ilyen, hol olyan sikerekkel tért haza. 1990-ben elhatározta, hogy megpróbálkoznak egy magasabb osztállyal, a rallye-vel. Meg is volt ehhez a pontszáma. Ehhez azonban már egy navigátor is kell. „Szerzett” is. Az első navigátora Juhász László volt. A rallye 2. osztályban pontokat szereztek, de a dobogóra nem jutottak fel. Később navigátort váltott: Görög Lajosnak hívták. Jöttek a jó eredmények, már dobogósak is voltak. Egyszer aztán valami miatt a navigátor nem tudott egy versenyre elmenni. Már úgy volt, nem indulhatnak, amikor István a versenyzők között keresgélni kezdett, hátha valaki kimarad. Rá is talált egy „felesleges” emberre, Tóth Zsoltra. Szerencséje is volt, mert a rengeteg ember közül egy közeli, hevesi fiatalemberre bukkant. Jobb, mintha egy győrire. Egyből jót mentek. Már négy éve együtt versenyeznek. 1992-ben egy osztállyal fentebb léphettek, így már az első osztályban szerepelnek. 1993- tól Suzuki Swift GTi-vel versenyeztek, majd ezt egy évre újabb típusra cserélték. Ezzel egyébként legjobb eredményüket érték el: 1994- ben a magyar rallye bajnokság 1-2 géposztályában a második helyen végeztek. A versenyzőpáros úgy érzi, hogy elindultak a „durvulás” útján. Szerettek volna egy még erősebb autót. Vágyuk teljesült, most egy négyéves Opel Kadett GSi-vel vághatnak neki az etapoknak. Időközben István a Kontor Gázautó Autósport Klubban versenyez már, ahol rajta kívül Kiss Károly és Vörös János is volán mögé ül. A legfőbb szponzoron kívül támogatóik közé ezen kívül a szászbereki Szász Akku és a vecsési Finn Relax Kft. tartozik. Dudinszki István az új autóval Asztali készülékek összeszerelése Nagy csend honol a Mechanikai Művek Rt. gyárában. Az egykor szebb napokat átélt üzemben a fényes időkben legalább nyolcszázan dolgoztak, ma 150-200 a létszám. 1971-től létezik az abonyi gyáregység, 1975-től készítenek telefonokat. A gyárban kétféle termékkel foglalkoznak manapság: az asztali és a nyilvános telefonkészülékek összeszerelésével. A budapesti részleg mellett - ahol inkább kis szériában gyártanak készülékeket - itt a nagy sorozatra álltak rá. A saját fejlesztésű telefonok után egy Philips-konstrukciót vásároltak meg 1991-ben, ezek már teljesen elektronikusak. Ezekkel az asztali készülékekkel nem igazán váltották meg a világot, nagy a hazai dömping ezekből máshonnan is. Gyártanak ezekből alap- és 10 számot tároló telefonokat is. Sajnos, nagy a konkurencia a külföldi szupertelefonok miatt, pedig azok csak akkor használhatók, ha rajtuk a Postai és Távközlési Főfelügyelet kis barna címkéje megtalálható. Ellenben a chipkártyás nyilvános telefonkészülékeket hazánkban csak az abonyiaknak köszönhetjük. No, meg a Mo- netelnek, akivel együttműködnek. Idehaza 80-90 százalékban készítik elő az egységeket, hogy Franciaországban beléjük szereljék a lényeget, a kártya- olvasó egységet. így kerülnek vissza. Nyilvános készülékből egyébként ők gyártották azokat a szép piros színűeket is, amelyeket általában leváltottak dél-afrikaiakra. Pedig az övék állítja Lankus József műszaki osztályvezető - sokai jobbak. Az új érmékre is sokkal köny- nyebben átállíthatok. Még az a vád sem érheti őket, hogy nem készítettek belőlük törhetetleneket. De bizony, a páncélkazettát ebben sem lehetett feltörni. Mégsem tőlük rendelték ezeket. A nyilvános készülékekből tavaly nem gyártottak a Matávnak, viszont Mexikónak annál inkább. Talán idén várhatóan rendelnek ismét a Matávtól és a koncessziós távközlési társaságok is. A kétfajta készüléken kívül kaputelefonokat is gyártanak. Ezt teljes egészében itt fejlesztették ki. Kettes, négyes és tizes, modullá szerelhető egységekben készítik. Minthogy azonban nagy hiányában vannak a pénzzel, ezért nemigen jut belőle a marketingre. Ha valakik, hát a mechanikások nagyon jól érzékelik, mit jelent a hazai pályán idegennek lenni a magabiztos, pénzes külföldiekkel szemben. Akinek a zene az élete Zongorazene szűrődik ki a városháza díszterméből. Egy fiatalember átszellemülten hajol a billentyűk fölé. Nem „bírt magával”, amikor meglátta az ébenfekete Bechsteint. Nagyhajú István csak úgy, tavaszi kabátban ült a székre, hogy szó szerint elüsse az időt, miközben a polgármesterre várakozott. Tíz éve jószerével most ült először zongora mögé. A 35 éves fiatalember a Kinizsibe járt, majd a szegedi konzervatóriumban zongora és de erre már nem volt szüksége, mert felhívták a Belügyminisztériumba az időközben középfokú német nyelvvizsgát is tett fiatalembert. 1994 elején otthagyta a belügyet. Azóta munkanélküli. Nyolcadikos korában kezdett zongorázni a zeneiskolában, bár hegedülni szeretett volna. Édesapja kiváló előadóművész volt, aki 13 évesen már a családfői szerepet is kénytelen volt átvenni fiatalon elhunyt apjától. Tulajdonképpen az ősök is zenem tanulhatott az akadémián - még csak feléje se nézett hangszerének. Két hónapja gyakorol újra. A zeneiskolában szeretne összhangzatot tanítani. A továbbiakban aztán megpróbálkozik levelezőn a zeneszerzéssel és a zeneelmélettel. István nem szégyelli kimondani, hogy ő magyar állampolgár, de cigány identitású. Szerinte azzal tudja a társadalmat szolgálni, ha identitását adja. Ez az identitás nála a zene. Úgy érzi, ha ezt át tudja másoknak Elmélyülteti az „elhanyagolt” hangszer fölött zeneszerzés szakon végzett. Utána Nagykőrösön és helyben tanított. 1985-ben az akadémiára szeretett volna menni az orgona és zeneszerzés tanszakra. Ehhez azonban nem volt pénze. Ezért postatiszti tanfolyamot végzett, majd Cegléden, az egyik postahivatalban dolgozott főpénztárosként. 1990-ben Nagykőrösön elvégezte az élelmiszeripari technikumot is, nészek voltak. István is már kétéves korában hegedült, de hatévesen eltört a keze. Nem folytathatta. Sok mindent kipróbált, míg végül a zeneiskola akkori igazgatójával, Szabó Sándorral megtalálták a zongorát, mint számára alkalmas hangszert. Öt év alatt jutott el arra a szintre, hogy felvették a konzevatóriumba. 1985-től - talán azért, mert adni, akkor már nem élt hiába. Nem volt könnyű eddig a sorsa, de a mélypontokon a zenei vénája lendítette túl. Hogy nagy ugrásai voltak? - Ugyan már! Csak az tud repülni, akinek szárnya van. Az embernek nem emeletről kell leugrania, hogy repülhessen, mert az zuhanás. A repülés mindig belülről jön, ezt pedig a zenének köszönhetem - mondja István. Az oldalt szerkesztette: Tóth András Csőd előtt? M intha egy tenger közepén szigetként terülne el a város határában egy nagy tanya. A sziget - a ház és a gazdasági épületek - körül a tengert a zöld szőnyeg, a sarjadó búzavetés idézi. * A tanya lakóháza robusztus épület, oszlopos tornáccal. Furcsa, de sugárzik belőle az erő, a benne mindenkor lakók munkaszeretete. Látszik, akik építették, nem két napra terveztek előre. A házbelső tágas, a falakat rengeteg cserépedény lepi be, a ház asszonyának gyűjteménye. Az Egedi-tanya korábban Kása-tanya volt - emlékezik vissza a történelemre Egedi Antal bácsi, akinek családja Egy egész élet - egy tanyán Együtt boldogan talán az 1900-as évek elején vette meg a portát. Tóni bácsi már itt született 1915-ben, itt lakott, élt mindig, bármilyen rendszer is volt. Az Egedi családnak 32 hold földje volt a tanya körül, ezen gazdálkodtak. Ehhez még béreltek is 50 holdat. Kellett a terület, mert rengeteg állatuk volt: hat-nyolc ló, 10-15 marha, disznó meg legalább száz. 1959-ben be- tagosították őket. Tóni bácsi a szövetkezetben dolgozott tovább. Volt üzemegység-vezető, állattenyésztő, majd állatfelvásárló. Három motorkerékpárt szaggatott el, mindig azzal járt. Keresztül-kasul járta az országot egy szál motoron. Feleségével, az idén 70 éves Pálinkás Máriával 1945-ben házasodott össze. Egy gyermekük született. Mária néni itthon dolgozott, övé volt a nehéz házimunka. Együtt laktak Tóni bácsi édesanyjával, mert a családfő még 1937-ben meghalt. A családi földért kárpótolták őket, de azt bent hagyták a szövetkezetben. Nem kell már nekik, mit kezdenének vele ilyen korban. Bezzeg, ha fiatalok lennének, még dolgoznának benne! Csakhogy már öregek, és betegség is kínozza őket. Bármennyire is egyedül élnek itt, nem akarják elhagyni a tanyát. Bár a városban is van egy házuk, és párszor már volt úgy, hogy ezt eladják, de a régi emlékek idekötik őket, főleg Tóni bácsit. *- Küzdelmes és szép volt az élet. Csak azt nehéz tudomásul venni, hogy lassan vége mindennek - mondja Mária néni.
