Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04 / 54. szám
8. oldal Kulturális Ajánlat 1995. március 4., szombat Egy király a kiskocsmában Azt írja Lénárd Sándor egy helyen, hogy „A világtörténelem színpadán mozgó királyok, hercegek statiszták, a nagy változások után semmiben sem különböznek a színpadok lesminkelt királyaitól, akik előadás után egy kiskocsmában eszik a sajtoskenyeret.” Előttem ül egy világsztár, aki a New York-i Metropolitanban énekelt hozzá hasonló sztárokkal, s most jóízüket hahotázik, rajongással beszél a komputer és a fax adta lehetőségekről, tónust vált a hangja, amikor feleségéről szól. Kiderül, mennyire utálja a tiszteletköröket. S ahogyan minden más, jóindulatú ember Magyarországon, szomorúan beszél a kultúra körül kialakult állapotokról. A diskurzus természetesen az amerikai fellépés körül forog.- A kis Monaco rendezett, a Del Monaco fia. Ismerem őt ’72 óta, ő egy nagyon rendes gyerek volt, de „eldurrant a feje”. Nahát, képzeljék el, amikor bejön az igazgató és kivezeti: ha még egy hangot szólsz, akkor elmész innen! Megengedhetetlen, hogy valaki neurotizáljon. A profi a profival munkakapcsolatban van. Az, hogy fegyelmi meg ilyesmi, hát az nincs. Emellett minden azért van, s ott egy külön osztály azzal foglalkozik, hogy te jól érezd magad. Azért kapja a fizetését, s minden így van megcsinálva - az öltözők, a kiszolgáló helyiségek.- Világsztárokkal dolgozott együtt...- Az emberben ez nem fogalmazódik meg. Inkább befelé, a teljesítményre koncentrál. A Simon Boccanegra főpróbája volt. és Domingo énekelte az Adomót, s a főpróbán eltolta az áriáját. Ez volt délután, körülbelül fél kettőkor. Én elmentem próbálni fél háromra a Szerelmi bájitalt, és fél hatkor végeztem a próbával. Ekkor láttam, ahogyan kitántorgott a korrepetitor Domingo szobájából, mert kettőtől fél hatig az áriájának azt a részét gyakorolta. Ettől Placido Domingo, és nem attól, hogy pihen. Döbbenetes a profizmus. Tisztázzunk valamit: nagyon jókedvű a munka, nem az a „görcsösen próbálunk kihozni valamit”, de hülyéskedésre nincs idő, mert az pénzbe kerül; a próbahelyiség, a fűtés, a légkondicionálás, minden pénz, mindennek felelőse van; Nincs az, hogy „a színház”. És csak így lehet. Ez az egyetlen módja annak, hogy jó előadásokat lehessen létrehozni, hogy az énekesek meg a közönség jól érezzék magukat. Itt, most itthon lötyögünk már lassan egy hete, mert ez nem próba.- Ugorjunk vissza még Amerikába! Hogy bírta koncentrációval? És az a törölközős ember?- Voltak némi gyakorlataim, kezdő koromból. VaSzy Viktornál hasonló volt a tempó. Naponta hat órát próbáltunk, teljes koncentrációval. Én most már tíz éve járok rendszeresen az Egyesült Államokba. Nagyon érdekes: van ugye a porosz színház, ahol hat-nyolc hetes próbaidőszakok vannak, s akkor jó az előadás, ha három hónapig gyakorolják. Itt ha valaki két hét alatt nem tudja megrendezni a darabját, az menjen a csudába! Nincs pénze rá, az énekesnek ő állja a szállodáját, csak nem marha hat hétig fizetni egy szállodát.- Na és a művészi elképzelések? Meg a lila ködös megoldás?- Amerika egy szegény ország. Nem engedheti meg magának. Vannak olyanok, mint Magyarország, ahol rengeteg pénz van a kultúrára, ott lehet. A bevétel nagy része Amerikában a jegyeladásból származik. Elmondom, hogy a Metropolitan éves költségvetésének 2 százalékát fedezi az állam. Ez egy szegény ország. Az igazsághoz persze hozzátartozik: én is ismerek valakit a támogatók közül, aki évi 100 ezer dollárral járul hozzá a „Met” tevékenységéhez. Persze ő leírhatja az adójából... De ha én Magyarországon adok a Nemzeti Színháznak 100 ezer forintot?- Beszéljünk a törölközős emberről!- Az egy világ zsenije, James Levine. Én bementem tíz perccel előbb a próbaterembe az első próbára, ami vele volt, és ő már ott ült.- Mindig törölköző van a nyakán?- Váltogatja a sötétkék és a lila törölközőket, és egy nagy üveg kristályvíz van állandóan nála. Kortyol egyet az üvegből, nem pohárból. Ilyen szerétéiből font aurát, mint amilyen ennek az embernek van, az egyedülálló! Szóval, aki vele dolgozik, az minőségileg átalakul. Nem tud tovább úgy muzsikálni, mint előtte. Árad belőle valamiféle megfoghatatlan öröm. Egy zseniális muzsikus! Egy hasonló embert ismerek, 6 Pál Tamás, neki van hasonló metodikája. Ő az, aki nem gorombán próbál, hanem szeretettel.- Ez egy párbeszéd az énekes és a karmester között?- Ez a lényege a dolognak, hogy beszélgetőpartnerek valóban. Egy nívón lévőnek érzi azt, akivel szót vált, nem instrukciót ad, hanem megbeszél. Ha te elveted a véleményét, ahhoz jogod van, csináld úgy ahogy akarod, ez egy másik lehetőség. Azonban mindenki tudja, olyan zseni a pali, hogy ügy is neki van igaza. Dirigál, dirigál s amikor hall egy szép megoldást, felmosolyodik, felint. Érti? Magyarországon igen harapós, haragos karmesterek vannak. Aztán szoktam mondani: felnőtt egy olasz karmester-generáció, amely külsőségeiben utánozza Toscaninit.- Oroszul énekelt. Ezt kérték?- Ott az eredeti nyelven zajlik minden. Az Eladott menyasszony csehül, pár évvel ezelőtt Bartók Kékszakállú hercege magyarul. Vannak keverék előadások, például a Denevér. A zárt számok németül mennek, de a próza az angolul. Szóviccek vannak benne ezért is.- Az évadban még visszatér?- Most a Metropolitanbe nem megyek vissza, a következő évadra volt meghívásom, de az nem jött össze, mert máshová invitáltak, és azt nem rúgom fel. Az utána következő évadot jelenleg szervezik. Most egyébként visszamegyek az Egyesült Államokba, Denverbe, Rossini Hamupipőkéjét csináljuk. Aztán egy kis gárdonyi pihenés, majd Szegeden a Szabadtérin a Trubadúr, és egy berlini fellépés. Úgy alakult az életem tíz évvel ezelőtt, hogy én, akinek már Kiskundorozs- mán honvágya volt, belekényszerültem ebbe az életformába. Természetesen ehhez társ kell, mert ezt egyedül végigcsinálni nem lehet. Á feleségem, aki orvos, jön velem. Ő két évvel ezelőtt nyugdíjba ment. A lábamat ki nem teszem nélküle az országból. Nem a kiszolgálás miatt. Én idehaza mosok, főzök, takarítok, mindent csinálok; nem azért kell nekem, hogy valaki ellásson. Az előadás és a próba után az embernek be kell csuknia az ajtót maga után. Magadra maradni, a szálloda vagy a lakásod ajtaját egyedül becsukni, annál szörnyűbb érzés nincs.- Beszéljünk a szolnoki estről és a szereplőkről!- Ez egy kötetlenebb műsor, a magyar karmesterekkel kapcsolatban nem nagyon jók a tapasztalataim, egyedül Pál Tamás, akinek személye biztosíték arra, hogy ez a találkozás jó hangulatú lesz. Mi Tamással rengeteg ilyet csináltunk, és végigbolondoztuk, néha ki is néztek bennünket, nem voltunk elég komolyak. Frankó Tündére. borzasztó büszke vagyok, már azért, hogy én tettem erre a pályára, még bukott operaigazgató koromban. Tulajdonképpen annak idején kórusba akarták felvenni. Elmentem egy Bohémélet-hangversenyre, a végzős főiskolások csinálták az előadást. Utána mondtam neki, hogy holnap délelőtt 10 órára jöjjön be a szerződést aláírni. De hogy ő akadémiára menne! Nem mégy oda, jössz szerződést aláírni! Azóta itt van, hála a jó Istennek. Az ő színházi debütálásáról annyit, hogy az Álarcosbálban lépett föl először, nem tudom másként mondani, leénekelte az egész színpadot egy pillanat alatt. Szonda Évával én nagyon jó barátságban vagyok. Nagyon tisztelem őt, megszállott munkamániás. B. Nagy Jancsival mi együtt voltunk a Honvéd Művész- együttesben. Ez is egy nagyon régi barátság. Réti Attilát is én tettem a pályára, édesapja - Réti Csaba operaénekes - nekem nagyon jó barátom. Attila egyébként francia-magyar szakos tanárként végzett, és az apja nem akarta, hogy a pályára kerüljön. Tamással ketten meg- hallgatgattuk, ő azóta is sokat dolgozik vele. Nagyon szép színű hangja van. Igen bízom abban, hogy sikerül a pályája.- Ugye tudja, hogy Ont Szolnokon nagyon szeretik?- Én is szeretek Szolnokra járni. Tíz évvel ezelőtt, amikor Lovas Károly barátom először hívott el egy SOS Gyermekfalu és a Nemzeti Színház javára rendezett jótékonysági koncertre, nagyon emlékezetes volt. A színházban volt az előadás. Sietnem kellett haza. Azt mondja a Repülőműszaki Főiskola parancsnoka: „Semmi baj” - percek alatt elintézett mindent. Én hazatelefonáltam Szegedre, s a feleségem „elhűlt”, amikor fél óra múltán beállítottam. Helikopterrel vittek ugyanis haza. Mi jártunk Szolnokra korábban, a szegedi színház operatársulata rendszeresen fellépett ott. Nagyon szerettünk Szolnokra menni, mert a városnak zeneértő közönsége van. Nagy becse volt - éreztük - a szegedi operának, mindenki tülekedett, hogy énekelhessen a szolnoki elődásokon. Szóval, jó szívvel jövünk most is a városba. Hajnal József Gregor József és vendégei Frankó Tünde 1991-ben a Pavarotti nemzetközi énekverseny győztese lett. Az idén Szegeden kirobbanó sikerrel énekli, alakítja a Pillangókisasszony címszerepét. B. Nagy János jelenleg a Magyar Állami Operaházban énekli Otellót óriási sikerrel. Szonda Éva a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Több opera cím- és főszerepét énekelte, alakította nagy sikerrel itthon és külföndön egyaránt. A Pál Tamas vezette Salieri zenekar 1985-ben alakult fiatal magyar muzsikusokból, akik elsősorban a XVIII. századi zene- irodalom művelését és elfeledett remekművek felfedezését tekintik fő feladatuknak. Nyolc ország 50 városában adtak koncertet, s 12 lemezük jelent meg. Réti Attila (magyar-francia szakos tanár!) 1994 óta állandó vendége a prágai Nemzeti Színháznak. A szentesi Hungerit Kft. ösztöndíjasa. z o l n o o n Kertész Zsuzsa Gregor „ménkű nagy” tehetségéről „Jóskát hallva jó magyarnak lenni” Egyik legnépszerűbb bemondó nőnk, Kertész Zsuzsa arcát immár harminc éve ismerhetik a nézők. A ma esti Gregor-est műsorvezetőjeként új oldaláról mutatkozik be a szolnoki közönségnek.- Hogyan történt a felkérése a szónoki Gregor-estre?- Meglehetősen prózai módon - neveti el magát a neves bemondónő.- Fölhívtak és fölkértek, nincs ennek külön procedúrája. Megkérdeztek, én pedig boldogan mondtam igent.- S mit gondol, miért pont Ont?- Feltételezem, hogy Jóska, mármint Gregor Jóska kérte. Jó lenne, ha így lenne . . .-Milyen Gregor Józseffel dolgozni?- Gregorral először egy Vitray-mű- sorban találkoztam személyesen. Már akkor megragadott az egyénisége. Csodálni való az embersége, a humora - a szakmai tudásán kívül. A szakmai tudásával kapcsolatban pedig van egy történetem. Egyszer megkérdeztem tőle: Jóska, hogy az Istenből tör elő belőled így a hang? Azt felelte: megállsz a fal mellett, felemeled a fejed és elkezdesz énekelni. Egyszer láttam egy Gregor József- Kováts Kolos estet. Hát..., hogy őszinte legyek, bugyi nem maradt szárazon. Ahogy ők egymást parodizálták! Kolos humora visszafogottabb, Jóskáé sziporkázó. Fantasztikusak voltak. Ha meg a főztjéről kezdünk el beszélni ...: mindenki rohan a büfébe. Elképesztő jóízűen tud még beszélni is róla. Mielőtt elment volna a Metropoli- tanba, volt egy beszélgetés a Zeneszó című műsorban, amit én vezettem. Bevallom, nagyon büszke vagyok rá, mint minden magyar, és arra is, hogy személyesen ismerhetem. Ha őt hallja az ember, arra gondol: hú, de jó magyarnak lenni. Egyszóval, csak túláradó szeretettel tudok róla beszélgetni.- Hogyan zajlik majd a szombati műsor? Ha jól tudom, az Ón feladata nem egyszerű műsorvezetés lesz, sokkal inkább zenei csevegés.- Remélem, hogy így lesz. Ezt biztosítja egyrészt az ő anekdótázó kedve, másrészt az, hogy annyira szeretik őt, hogy jobban meg akarják ismemi az ő ménkű nagy tehetségét. Cs. Cs. R.
