Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

1995. március 1., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Eddigelé többnyire arról hall­hattunk: materiálisán, anyagi­lag gyengélkedik televíziónk. Most egy, a napokban rende­zett médiavitában aztán el­hangzott: lelkileg és erkölcsi­leg sincs minden rendben, e téren is betegeskedik az in­tézmény. Maga az első számú ember, az elnök Horváth Adám mondta ki a kényelmet­len, kellemetlen igazságot. Ennek a gyengélkedéssel járó, lázas állapotnak bizony gya­korta tapasztalhatni nyilván­való jeleit, árulkodó szimp- tómáit. Most mégsem ezekről kívánok szólni, bár lenne mit mondanom, keserítet, sőt vas­kosan dühöset is. Közelképben az irodalom Arra szeretném ráterelni a fi­gyelmet utólag, ami a tele­víziónak ebben a legyengült állapotában is az értékterem­tés és -megőrzés érdekében történik, tehát javára írható - különös tekintettel az iroda­lomra, illetve a művészet egyéb ágaira. Mert csak a vak nem látja, milyen lendülettel és mennyi energiával hozza létre programjait rendre a kissé fura jelzésű műhely, az X Stúdió azóta, hogy Békés Pál, a közismert regény- és drámaíró vette kezébe a dol­gok irányítását. Lássuk a té­nyeket! Itt van mindjárt a próza öt perce, mely a Vasár­napi vers társául született, s némi helykeresgélés után vég­leges helyét is megtalálta immár: hétfő esték kedves vendége a képernyőn. Egy-egy jeles mű, regény ki­ragadott részlete hangzik fel benne, s hogy ne maradjon pusztán szó, a szöveg tartal­mához illően képi környezet társul, erősítvén a hangulati hatást. Miként legutóbb is, az Anna Kareninából vett részlet megszólaltatásakor történt: a gazdag, nyomasztó, borongó, komorló főúri miliő pompás aláfestés Anna erőteljes voná­sokkal megrajzolt drámájá­hoz. Öt perc nem nagy idő, ám mégis egy világ férhet bele, igaz, ehhez kellett ezút­tal például Takács Kati, aki Anna lelki „megzavarodását”, a váratlanul rátört szerelem miatti feszült nyugtalanságot és ugyanakkor a titkosan ér­zett örömet finom szépséggel tolmácsolta, őszintén, mély emberséggel. Fontos lépésnek tartom a széppróza ilyen mó­don történő bevonulását a képernyőre, a költészettel való egyenjogúsítás eszközé­nek, a képernyőről a jó próza is szólhat oly erővel, akár egy költemény. Érdekes kezdemény, akár írói játéknak is mondhatnám az X-Idő (szombat délután az egyesen), három író - Jókai Anna, Szepes Mária és Vathy Zsuzsa - vállalta, hogy egy 1918-ból származó fotográfia alapján, melyen egy lakodal­mas felvétel látható, rövid, néhány perces elbeszélést ka- nyarít, szabadon engedvén az írói fantáziát. Kinek mit idéz fel képzeletében, netán emlé­kezetében a megkopott fény­kép? Alkalmat ad ez a játék, hogy benne megmutatkozzék az írói egyéniség és az alkotói sajátosság; számunkra is ér­zékelhetővé válik, hogy ugyanaz a tárgy milyen más és más képzettársításokat in­díthat el. Egy kicsit mód nyí­lik beletekintenünk az alko­tómunka titkaiba is. Annál is inkább - tapasztalhattuk -, mert a részt vevő írók, ahogy ezt Jókai Anna is tette, szíve­sen beszélnek magukról és munkájukról. így ez a bemu­tatkozás az élő irodalom ma­gazinja, sőt akár az alkotó ember fóruma is. De talán az olvasásé is, hiszen a született írások egyúttal el is hangza­nak, így akarva-akaratlanul, mi nézők „olvasásra” kény­szerülünk. Ha már egyre rit­kábban veszünk könyvet a kezünkbe, íme, itt az alkalom, csak figyelnünk kell a képer­nyőre: „olvashatunk”, még­hozzá frissen született íráso­kat. Az irodalomnak vannak természetesen műhelyei, a szerkesztőségek, a különböző folyóiratoké, melyek köré olykor csapatok szerveződ­nek, írókból, költőkből, mű­vészemberekből. Ezek, a mű­helyek bemutatását is felvál­lalta most a televízió. Laptár címmel kéthavonta egy-egy szerkesztőséget ismerhetünk meg közelebbről, s ami bár természetes, de mégis bizser- gető, maguk az alkotók szó­lalnak meg, ők mutatják be az adott műhelyt, ahogy első al­kalommal is történt, amikor is a Jelenkor került terítékre, s a műsort Kukorelly Endre ve­zette, s a folyóirat szellemkö­réből Mészöly Miklós, Csor­dás Gábor, Bertók László, Parti Nagy Lajos és mások szólaltak meg, illetve mond­ták el verseiket. Képernyős folyóirat ez az irodalmi folyó­iratokról, s külön is öröm, hogy e sort egy vidéken élő orgánum nyitotta meg, jelez­vén, hogy a sorozat koránt­sem csupán fővárosi műhe­lyek hírverőjévé kíván válni, a műhelylátogatások formá­jában a mai magyar irodalom teljes panorámáját akarja nyújtani. Aki érdeklődik a je­lenkori irodalom viselt dolgai iránt, sok új ismerettel gazda- godhatik. Irodalmunknak nemcsak jelene, s remélhetően jövője, múltja is van, méghozzá ten­gernyi. Megismerése, isme­rete épp oly fontos, mint a je­lenbéli irodalmi történéseké. Hál’ Istennek van is a televí­ziónak egy rendkívüli méretű vállalkozása, A magyar iroda­lom képes története sorozat, amelyben Nemeskürty István a kezdetektől napjainkig ter­jedően vázolja fel irodalmunk megtett útját. Különös vará­zsa e páratlan barangolásnak a személyesség, amely átsüt a „tanár úr” mondandóján; olyan valaki beszél irodalom­ról, akár az első bátortalanabb lépésekről is, aki nemcsak ismeri, szereti is tárgyát. Ta­lán épp azért szereti, mert alaposan ismeri. Sőt, mai szemmel és értelemmel tekint rá, régmúlt eseményeire is. Olyan ez, mint valami mese a képernyőn, de ugyanakkor minden részlete valóságos, tárgyilag megbízható. Janus Pannoniusról szólván leg­utóbb nem rejtette véka alá büszkeségét sem, hangsú­lyozván, hogy Európa legjobb költői közé tartozott ez a lati­nul író, de magyarul és nagy­világi módon egyaránt gon­dolkodó és érző püspök-po­éta. Szemléletes mese, a kor­hűség vizuálisan is megjele­nítve, hogy még színesebb le­gyen az út, amelyet képzelet­ben teszünk meg irodalmunk évszázadaiban barangolván, s amelyen úgy vezet bölcsen és gyengéden Nemeskürty ben­nünket, mint hajdan Dantél Vergilius, hatalmas, képze­letbeli utazása során - taní­tómesterként. A sorozat min­dig vasárnap délelőtt, a kettes programjában látható, s aligha csak diákok és az irodalom hivatásos munkásai, a tanárok meríthetnek ismereteket be­lőle, minden érdeklődőnek tanulságos időtöltés lehet. Múzsák testvérisége Az irodalom képernyős jelen­létének sajátos alkalma az a műveltségi vetélkedő, amelyben a szó, a művészi társaival, a zenével és a fest­ménnyel jelenik meg - mú­zsák testvérisége - egy meg­adott kor keretei között. Pél­dául a múlt századi romanti­kában, merthogy ez a tárgya a Czigány György szerkesztette és vezette Szó-zene-képnek. Nem eredetien új játék ez, hosszabb távoliét, szünet után tért vissza a képernyőre. De rövidebb s talán frissebb is lett. Valkó Mihály Mosolygós kis mazsorettek A karcagi Gyermekek Háza mazsorettcsoportja már több éve működik. Október óta Török Szilárdné a vezetőjük, aki 35 évig tanított az Arany János Általános Iskolában, ahol néptáncot is oktatott. A bírjáni üveges tánccal nagyon szép sikereket értek el, melynek koreográfiáját a tanárnő készítette. Gyakorlás közben A kis mazsorettek a Kováts Mihály és a Györffy István Ál­talános Iskola tanulói. A tam- burmajor: Szántai Beáta. A show-műsorban közreműköd­nek: Czirok Mónika. Kovács Márta, Molnár Viktória, Olajos Zsuzsanna, Kónya Erika, Elek Katalin, Balajthy Bernadett, Brekó Mónika, Nagy Szentesi Agnes, Nagy Szentesi Anikó, Marosvári Edina, Pádár Csilla. Kajtácsi Zita, Szántó Orsolya, Czirok Marianna, Csorba Gab­riella, Kolozsi Mariann, Antal Viktória, Szabó Gyöngyi, Tüdős Márta (óvodás), Kacsándi Ju­dit, Rimaszombati Agnes és Sági Csilla. A heti egy próbán nagyon keményen dolgoztak a lányok, s a főpróbán a Györffy iskolá­ban nagy sikert arattak éppúgy, mint a Kováts iskola farsang­ján. Erre a szereplésre készült az új ruhájuk, s a szponzorok biztosították a botokat is ré­szükre. A műsorba a néptánc elemeit is beépíti a tanárnő, aki a foglalkozásokon alapozni szeretne a jógára is; relaxációt, légzésszinkron-gyakorlatokat tanítana meg nekik, ezzel fo­kozná erőnlétüket, kiállásukat. A show-t így még könnyebben, mosolygósabban mutatják majd be a lányok. Szeretné, ha a kör­nyező településeken is fellép­hetnének. A próbákon fontos a mosoly, a vidámság, a zene, az egymás iránti szeretet. A sok gyakorlás erre neveli őket. Olyan ez, mint egy nagy család, ahol segítik egymást, fogják egymás kezét a lányok, s gyakorolják a lépése­ket. A tanárnő örül, amikor látja a csillogó szempárokat, a mosolygó arcokat, s egy-egy próba után ő is feltöltődik. Áz eredménnyel nagyon elégedett, hiszen 3 hónap alatt felépítették a show-t. Legközelebb május elsején lépnek fel a Múzeum parkban, melyre már nagyon készülnek. D. E. Fotó: K. É. Ötödször is Szolnokon Fiúkórusok országos és nemzetközi találkozója A Művelődési és Oktatási Minisztérium, a Magyar Ének- és Zenekarok Szövet­sége és a Megyei KÓTA, a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Önkormányzat, Szol­nok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Városi Művelődési Központ és a Jendrassik György Mű­szaki Szakközépiskola ápri­lis 22-23-án rendezi meg Szolnokon a fiúkórusok V. országos és nemzetközi ta­lálkozóját. A találkozó fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök, védnökei pedig: Kodály Zol­tánná Péczely Sarolta, Fodor Gábor művelődési és oktatási miniszter, dr. Baross Gábor, a Magyar Kórusok és Zeneka­rok Szövetségének elnöke, Iváncsik Imre, a megyei köz­gyűlés elnöke és Várhegyi At­tila, a vendéglátó város pol­gármestere lesznek. A találkozó célja: országos és nemzetközi fórumot bizto­sítani a hazai és külföldi hat és tizenkilenc év közötti fiúkból verbuválódott kórusoknak. A rendezvény alkalmul szolgál arra is, hogy a fellépő énekka­rok méltó módon megemlé­kezzenek Bartók Béla halálá­nak ötvenedik, Fárkás Ferenc születésének kilencvenedik évfordulójáról. A hangversenyek mellett zenei vetélkedőre is sor kerül, valamint országos konferen­ciára, mely fórum megvitatja fiúkórus-mozgalom helyzetét és jövőbeni feladatait. * A találkozón tizenhét kórus mutatja be műsorát. A hazai színeket a Jendrassik György Gépipari és Műszaki Szakkö­zépiskola fiúkórusa képviseli, Debrecenből a Kölcsey Fe­renc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskoláját pedig a Vox Juventutis Boys. Az ország talán legtávo­labbi városaiból, a Zalaeger­szegi Fiúkórus és a Szombat- helyi Énekiskola fiúkórusa utazik a találkozóra. A fővárosból a Piarista Gimnázium fiúkórusa, Mis­kolcról pedig az Eötvös József Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskola fiúkórusának dalo­sai mutatkoznak majd be. A balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium fiúkórusa, a pécsi Püspöki Énekiskola fiú­kórusa, a nyíregyházi Cante- mus Fiú Vegyes Kar és a pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola fiúkórusa zárják a részt vevő magyar énekkarok sorát. A talákozóra kedves ven­dégek érkeznek: a hangverse­nyek közönsége gyönyörköd­het majd a galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium ének­kara és a Munkácsi Zenei Kö­zösség fiúkórusának műsorá­ban. Sz. J. A ’30-as évek vezető fotográfusai: Halberg és Tabák Lajos A Érzelmeket keltő természetfotók A februári Fotóban az „Ünnepi hangulat” amatőr pályázat érté­kelésénél a szolnoki Antal Já­nos által beküldött kép bírála­tát, míg a pályázati naptárban a Jászkun Fotóklub VIII. nem­zetközi környezetvédelmi fotó- pályázatának kiírását olvashat­juk. A 25 éve alapított Német Ál­latfényképészek Társaságának (GDT) lüneni természet­fotó-fesztiváljáról tudósít a lap nagyon szép felvételek kísére­tében. A jó természetfotó - mint az egymással játszó leo- párdkölykök vagy az antilop felfalását befejező krokodil - érzelmeket ébresztve szólítja meg a képeket szemlélőt. A fotos magányos szamuráj, a filmes operatőr művész-rab­szolga - derül ki az ismertető­ből, amely a „Mintha-film” című, filmhatást imitáló fotóal­bumot mutatja be. Halberg Gyula fotográfiái 1935-39 között a kor vezető fo­tósai - ahogy a Fotó írja: töb­bek között a szolnoki Tabák La jos - munká­ival együtt je­lentek meg. S aztán Halberg vezető, világ­szerte ismert szemészpro­fesszor lett kül­földön. 1948 óta New York­ban él. Portré­ját, fotós mun­kásságát a „Fényérzékeny sors”-ból, a művészettörté­neti rovatban ismerhetjük meg. Techni­kai érdekes­ségként ezúttal a digitális, ál­lókép video­kamerákról ol­vashatunk, a fotósuliban pe­dig a képkom­ponálásról.-scsj­Versmondók, népdalkörök Kossuth­verseny! A Kossuth-évnek ugyan vége, de a nagy magyar politikus és hazafi, a szabadságharc ki­emelkedő alakjának emlékezete nem érhet véget az emlékév be­fejeztével - vallja a kossuthi eszmék és hagyományok ápo­lására született Kossuth Szö­vetség, amely még 1993-ban, március 15-én alakult meg Kecskeméten, méghozzá hár­mas céllal, hogy pályázatokat írjon ki és vetélkedőket szer­vezzen, hogy gyűjtse a Kos- suth-relikviákat, hogy szorgal­mazza az 1848-49-es emlékhe­lyek felújítását. Most versenyre szóló új felhívást tett közzé a szövetség, nemes, hazafias ver­sengésre hív korhatár nélkül mindenkit, aki vállalkozik Kos­suth emlékét idéző vers, avagy próza elmondására, továbbá Kossuthhoz kapcsolódó dalok, muzsika megszólaltatására - népdalkörök és népi hangszeres szólisták -, de legfeljebb három taggal, egy-egy csapatban. A választott művek pedig tükröz­zék - így a felhívás - a kossuthi eszméket és hagyományokat, terjedelmük pedig ne haladja meg a gépelt másfél oldalt, il­letve időben az 5 percet. Jelent­kezni lehet az első fordulóra a helyi szerveknél, 1995. március 25-ig, a másodikra a régiók tit­kárainál 1995. április 25-ig. A területi versenyek győzteseinek jutalma egy hét üdülés a szö­vetség nyári táborában. A ver­senyben való részvétel felté­tele: szövetségi tagság, vagy ha valaki nem tagja még a Kossuth Szövetségnek, jelentkezhet 500 forint tagsági díj befizetésével. A jelentkezéseket közvetlenül a régiók titkáraihoz kell eljut­tatni, megyénkből Monoki Kálmánnéhoz (5310 Kisújszál­lás, Vásár u. 11. sz.), a további helyszínekről és időpontokról ő értesíti ä jelentkezőket. Gyere, Joséphine! A Telihold Színház Alapítvány 1995. július 15-e és augusztus 15-e között Szolnok szívében - a reprezentatív Hozam Klub udvarán - zenés nyári színházi előadás létrehozását tűzte ki céljául. Ä bemutatásra kerülő darab Forgách András-Böhm György: Gyere, Joséphine! című zenés produkciója. A két­részes, úgynevezett revüsített kihallgatásban fiatal szolnoki művészek szerepelnek. A híres, halhatatlan énekesnőt Spolarics Andrea kelti életre - legalábbis néhány előadás erejéig. A férfit Várnai Szilárd alakítja. A mű rendezője: Czeizel Gábor. Mint minden új, így egy új színház megálmodása és meg­valósítása sem egyszerű fel­adat. A hozzá szükséges tőké­nek elsősorban a szellemi része adott, az anyagi még hiányos. Szolnok Megyei. Jogú Város Önkormányzata örömmel üd­vözli a „Nyári színház” elkép­zelését, hiszen a megyeszék­hely eddigi kánikulai kulturális eseményei, rendezvényei na­gyon szűkös kínálatot biztosí­tottak a város vendégei és pol­gárai számára. Az elmúlt évek szabadtéri előadás-kezdemé­nyezései sajnos csak „egynyá- riak” voltak. Remélhetőíeg a mostani „folytatásos” lesz. Várhegyi Attila - Szolnok vá­ros polgármestere - ezért az önkormányzat nevében kötele­zettséget vállal az előadás megvalósításához, valamint több százezer forintos anyagi támogatást is nyújt ahhoz. A Hozam Rt. székházának földszintjét és udvarát két és fél hónapig a Telihold Színház Alapítvány rendelkezésére bo­csátja, a felhasznált energia árát és egyéb költségeket pedig tá­mogatásként átvállalja. Az alapítvány örömmel veszi további szponzorok jelentkezé­sét, akiktől az előadás megva­lósulásán túl végre egy új, ha­gyományteremtő kulturális idegenforgalmi színfolt meg­alapozást is remélik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom