Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-20 / 66. szám

1995. március 20., hétfő

7. oldal

Barátság - szerelem

Barátság? Szerelem? Mindkettő fontos szerepet játszik életünkben.

Talán már elgondolkodtatok azon, hogy ha választanotok kellene egyszer, merre billen vajon a mérleg? Tapasztalom a környezetemben, hogy ilyen eset bizony gyakran előfordulhat. A konfliktus legfőbb okozója pedig legtöbb esetben - egy negatív érzés, a féltékenység.

A „barátod” és a barátnőd teljes égészében szeretnének téged, s mindketten úgy érzik, elhanyagolod őket a másik kedvéért. Hamarosan válaszút elé állítanak, s csak gyötrődsz kettejük között. Próbálod megtartani mindkettőt, hisz fontosak neked.

S ha mégsem sikerül? Csak két választásod lehet. Ha a barátnődet választod, akkor nem volt igazi a szerelem. Sőt nem is volt szerelem. A barátság erősebbnek bizonyult. Hiszen egy igaz barát másik énünk. Egy olyan különleges kincs, amelyet soha nem szabadna elengednünk . . . Mert szükségünk van barátokra!! A barát az, akire mindig számíthatsz, aki melletted áll jóban-rosszban, aki osztozik boldogságodban, s akinek a vállán jól kisírhatod magad. Egy igaz barát szinte már a részedet képezi. Arisztotelész eképpen fogalmazta meg, mikor megkérdezték tőle, mi a barát: „Egy lélek, aki két testben lakozik.”

Azt hiszem tudja ezt mindenki, akinek van egy igaz barátja. S egy ilyen barát sohasem állítana válaszút elé. Ó maradéktalanul osztozna a boldogságodban. Igaz ugyan, ha szerelmes vagy. a barátság kicsit háttérbe szorul, mert semmi sem lehet fontosabb nála. De ki más érthetné meg ezt leginkább, mint egy jó barátnő!? S ha mégsem . . . Akkor felületes barátság volt csupán. Lelkiismeretfurdalás nélkül választhatod a szerelmet, melynek minden egyes órája új csodát tartogat számodra.

Szerelem! írók, költők százai próbálták már szavakba önteni ezt a megfoghatatlan, gyönyörű érzést. Erskin eképp: „A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sphasem élte az életet a maga teljességében.” így tehát a szerelem épp úgy hiányozna életünkből, mint a barátság. És e kettő nem is zárhatja ki egymást.

„A szerelem a jelené;

Múlté s jövöé a barátság.”

Muhoray Andrea

Nélküled küzdők magamért

Szétszóródott maroknyi erőm is,

Nem tudtam összekaparni.

Kábán feküdtem melletted,

De agyam hevesen dolgozott.

Mit gondolsz? Bár ne mondd el, mert nem érdekel!

Neked, amiért én küzdők,

Sohasem kell.

Berill

A történelemtől az alvászavarig

Legalább akkora zajjal dübörögtem felfelé a lépcsőn, mint egy páncélos hadosztály. Az épület csendes volt, csak az ajtók mögül szűrődtek ki hangok. Csöppet sem lelkesített a tudat, hogy jócskán elkéstem, ezért egyre fokozódó iramban száguldottam a tanterem felé. Az igyekezetemnek megfelelő tempót azonban így is csak akkor diktálhattam volna, ha kölcsönkértem volna egy pók valamennyi lábát.

Kissé kifulladva értem az ajtóhoz. Nem baj, így könnyen azt hihetik, hogy egyfolytában rohantam. Egy életem, egy halálom felkiáltással benyitottam a terembe.

Tanár úr épp lelkesen magyarázott, de amikor betoppantam, abbahagyta és rám nézett. Tudtam, eljött az ideje a mentegetőzésnek. Ám mielőtt bármit mondhattam volna, szívélyesen üdvözölt.- Örülök, hogy megtisztel bennünket a jelenlétével.

Elérkezettnek láttam az időt. hogy felhívjam figyelmét a kedvezőtlen időjárási viszonyok, meg a tömegközlekedés közötti összefüggésre, de ismét gyorsabbnak bizonyult.- ... Annál is inkább, mivel legutóbb azt ígérte, hogy a Kel- log-Briand szerződésről tart majd rövid értekezést.

Kijelentése nyomán le kellett vonnom a következtetést: néha rendkívül meggondolatlan vagyok. Ennek ellenére hamarosan kint álltam a katedrán, s lelkesen szónokoltam. Már épp ott jártam, hogy 1928-ban Párizsban nyolc ország aláírta ezt a szerződést, amelyhez később még 54 állam csatlakozott, amikor feltűnt, hogy hallgatóságom végképp elveszítette az érdeklődését. Zseniális és lenyűgöző előadásmódom kudarca elkeserített. Erősen zan- zásítva fejeztem be monológomat.

Amint a helyemre mentem, kiderült, nem én voltam az aznapi egyetlen áldozat. Utánam még sokan támaszkodtak a tanári asztalra, s rajzolták teli a táblát mindenféle ábrával, no meg szorgalmasan mutogattak a térképen is.

Nem tudom, mennyi idő telt el, mire észrevettem, hogy egykedvűen bámulok kifelé az ablakon. Odakint gyenge záporeső esett, a cseppek lomhán ke- nődtek szét az üvegen, s alig néhány méternyire fák hajladoztak a szélben. Mindez borzasztó érdekes volt. Mégis megkorholtam önmagam. Eldöntöttem: ha törik, ha szakad, figyelni fogok. A dolog egész jól sikerült, s amikor még jóval később is éberen követtem az eseményeket, felötlött bennem: ha több haszna nincs is az egésznek, legalább példát statuáltam. Mert hát (olykor) érdemes odafigyelni a másikra, s nem csak az iskolában.

* * *

Aki ezek után úgy érzi, hogy egy tanmesét olvasott, megnyugodhat, igaza van. De mégsem múlt el haszontalanul ez a kis idő. Egyrészt olvasni jó dolog, másfelől pedig e rövid mű hozzájárulhat bizonyos fokig a délutáni alvás elmélyítéséhez. Persze bánjunk óvatosan a sok szunyókálással. Álljanak itt példaként Napóleon szavai, aki szerint naponta hat óra alvás kell egy férfinak, hét óra egy nőnek, nyolc óra pedig egy bolondnak.

Molnár G. Attila

Egy svéd lány Szolnokon

A tizennyolc éves Anna Udd- hammar Svédországból érkezett a megyeszékhelyre. Pontosabban Uppsala városából. Anna úgynevezett cserediákként tartózkodik egy szolnoki családnál. Arról érdeklődtem, hogy került ide.- Otthon, Svédországban hallottam erről a csere- diák-szervezésről - mondta Anna. - Úgy döntöttem, én is elutazom egy évre, s ebben a családom is támogatott. Már csak az volt a kérdés, hogy hová menjek. Választhattam volna az Egyesült Államokat, Angliát és sorolhatnám még tovább, de számomra Magyarország tűnt a legérdekesebbnek, hiszen oly keveset tudunk erről a kis országról.- Miért Szolnokon?- A lány, akinél lakom, szintén cserediákként utazik majd külföldre. Közvetítés alapján találtunk egymásra. Majd hozzánk, Uppsalába is jön egy lány.- Hogyan telnek a napjaid? Iskolába jársz?- Igen. Először úgy volt, hogy a Varga Katalin Gimnáziumba fogok járni, de ott anyagi okok miatt nem tudtak fogadni. így a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolába kerültem, hiszen Ági — akinél lakom - szintén ott tanul. Jelenleg a harmadikos ének-zene tagozatos osztály tanulója vagyok. Iskola után órákat veszek a zeneiskolában. Gitározok és klarinétozok. Továbbá szeretek sportolni, különös előnyben részesítem a küzdősportokat. Délutánonként a köz- gazdasági szakközépiskolában karatézom.- Úgy látom, nincs időd unatkozni.- Pontosan. Nagyon jól érzem magam. Mindig van mivel eltölteni az időmet. Például tanulok magyarul, hiszen ez nem könnyű nyelv, s én nagyon kevés tudással rendelkeztem, amikor Magyarországra kerültem. Eljárunk moziba, diszkóba és egyéb szórakozóhelyekre. Több barátra is szert tettem - a magyarok kedvesek, barátságosak. Nálunk, Svédországban nem fogadnak be ilyen köny- nyen egy külföldit. Itt, ha valakinek elmondom, honnan érkeztem, mosoly fakad az arcán, és rögtön kérdésekkel halmoz el. Ez kedves gesztus.- Iskolatársaiddal Szlovákiában is jártál síelni.- Igen. Bár - mint egy svédnek, jól kellene síelnem - nekem nem megy annyira jól. Nagyon érdekes volt ez a túra. Megismertem egy másik közép-európai országot is.- Könnyen hozzászoktál a magyar étrendhez?- Először nagyon furcsa volt. Borzasztó zsírosán esznek a magyarok. A pörköltfélék számomra idegennek tűnnek. Viszont a gulyásleves a kedvencem. Nagyon finom a nokedli is.-Jól kijössz az otthont adó. magyar „családoddal” ?- Igen. A szülők segítőkészek és rendesek velem. Különösen jó a kapcsolatom Ágival. Úgy érzem, jó barátnők lettünk. De úgy általában véve, a magyarok jó fejek, s jól ki lehet velük jönni. Ez egy aranyos ország. Egyelőre nem akarok hazamenni. G. K.

A Jézuska kellemes meglepetéssel szolgált a szolnoki Macbeth zenekar számára 1994-ben. Erről és egyéb aktualitásról beszélgettünk Csigával, a zenekar gitárosával.- Hogyan kerültetek a válogatottba?- Felhívott minket a Metál Hammer főszerkesztője, felajánlva a lehetőséget, hogy a 2. Demonstráció című lemezen szerepeljünk. Budapesten, a Proton Stúdióban készítettük el a Nagy mutatvány című szám felvételeit.- Ezután mi történt?- Miután megjelent az album CD és kazetta formájában, a nagyközönség szavazhatott a legjobbakra. Ez egy pénzdíjas verseny volt, amiről az utolsó napokban derült ki, hogy mi nyerjük meg. Töfi, aki Pesten dolgozik, állandóan érdeklődött a szavazatok állása után, és nekünk akkor merte elmondani az eredményt, amikor a második helyről az elsőre kerültünk. Bizakodtunk ebben az eredményben, és nagyon örülünk neki. A pénzdíjon kívül - a másik két helyezettel együtt - meghívtak bennünket Budapestre, a lemezbemutató koncertre, és mint első helyezett, főzenekarként játszottunk a Viking klubban, ahol Benkő László adta át a fődíjat.- Mennyit ért afödíj?- Ez maradjon inkább titok.- Hogy sikerült a koncert?- Közel ezer ember előtt játMacbeth

szőttünk, a zsúfolásig megtelt koncertteremben. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Macbeth aratta a legnagyobb sikert.- Ezek szerint gyümölcsöző volt az eddigi munkakapcsolat a két új taggal?- Mindenféleképpen jól jártunk a két új emberrel, sokkal jobban, mint a régiekkel. Nem mintha baj lett volna Tivadarral vagy Zolival, de Töfi sokkal aktívabban vesz részt a zeneszerzésben, Szabi pedig a szövegírásban. Két értékes embert nyertünk velük.

Jó lett volna ha ezekre a tagcserékre már két-három évvel ezelőtt sor kerül. Zeneileg most vagyunk a legjobbak.- Jól informált körökben terjed a hír, egy nagyszabású szolnoki koncertre készültök . . .- Igen, márciusra tervezünk egy jubileumi koncertet, ahol az összes régi tag is fellép. Korábbi énekesünkkel, Cicával már megegyeztünk, és a többiek is jelezték részvételi szándékukat.- Miért került sor a közelmúltban névrövidítésre, mikor már Lady Macbeth név alatt is komoly eredményeitek voltak, például több ezer példányban elkelt az első kazettaalbumotok?- Egyrészt szinte teljesen kicserélődtek a tagok, már csak Gombával vagyunk ketten a régiek közül, másrészt ez a stílus, amit kialakítottunk, már távol áll attól, amit régen játszottunk. Azért a régi időket sem lehet elfelejteni. már csak a közönség miatt sem, hiszen a már említett lemezbemutató koncerten szabályszerűen követelték a Skócia lánya című, ősrégi számunkat. Jóleső érzés, hogy máshol sem hűtlenek a régi rajongóink.- Még mire emlékszel vissza szívesen?- Vidám és zeneileg nagyon hasznos volt a Pokolgéppel lebonyolított országos turné.

Gyakran vettünk részt jótékony célú rendezvényeken, többek között az akkor újjáépítés előtt álló, Szigligeti Színház javára is adtunk önálló koncertet. Ennél szomorúbb apropója volt a tavaly decemberi segélykoncertnek, amit a szajoli vasúti katasztrófa károsultjainak megsegítésére adtunk.- Melyek a legfontosabb teendői a zenekarnak 1995-ben?- Mindenképpen lemezt kell kiadnunk, értelmetlen lenne tovább halogatni.

Több kiadóval állunk kapcsolatban, akiknek demonstrációs anyagot küldtünk; kaptunk kedvező ajánlatokat, van előszerződés, úgyhogy jöjjön aminek jönnie kell...

A Macbeth (balról jobbra): Cserfalvi Zoltán (Töfi) gitár, Nagy István (Gomba) dob, Matos Zoltán ének, Szeberényi Attila (Szebi) basszusgitár, Láris László (Csiga) gitár

Az oldalt összeállította: Gerendássy Katalin

Egyfajta carpe diem

Mészáros Vanda, r—----Duka Zsigmond és Magyar Zsuzsanna

(balról jobbra haladva ebben a sorrendben láthatók a képen) több dologban hasonlítanak.

Például mindhárman a „keró” diákjai, és a 3. b. osztályba járnak. Azonkívül tehetségesek is, bár nem olyan dolgokban, ami az iskola profiljába vágna.

Vanda az elmúlt évek során egymás után nyerte a nagynevű költőkről elnevezett

megyei szavalóverse- ------n

yékét. Nem kegyelmezett József Attilának, Csokonainak és Radnótinak sem. Zsuzsa főként az általános iskolában prózamondó versenyekre járt, az egy szem férfiú pedig a zongora megszállottja. Ilyen adottságokkal persze el sem kerülhették a végzetüket, hogy állandó résztvevői legyenek az iskolai rendezvényeknek, többek között a roppant komoly hangzású szüli-bulinak. Decemberben azután szerepeltek egy tehetséges fiatalokat felvonultató gálaműsorban. S hogy milyen eredménnyel? A kis létszámú, s a vége felé már hitehagyott közönség némi tapssal jutalmazta produkciójukat. Ennek kapcsán érdemesnek tartják megjegyezni, hogy a gálaestek rendszerint valóban este kezdődnek, az övékén viszont délelőtt kilenckor gördült fel a függöny.

A trió ebben a tanévben állt össze. Azóta a suliban többször szerepeltek együtt, legutóbb épp a szalagavatón. Szívesen emlékeznek a tavalyi huszonnégy órás vetélkedőre is, ahol Vanda dinoszauruszt alakított, Zsiga pedig kis híján felkérte táncolni az osztályfőnökét.

Vajon hogy megy a tanulás? Tök jól - mondják egybehangzóan. Különösen a matematika iránt olthatatlan a rajongásuk, s

ez bizony meglátszik az eredményeken. Sajnos osztályszinten is. A történelem, az irodalom meg néhány szakmai tantárgy azonban aligha jelent számukra gondot.

Persze az élet egyetlen értelme nem az iskola. Olykor időt kell szakítaniuk hóbortjaikra. Zsigmond nagy zenekedvelő, amint valami újat dobnak piacra a könnyűzenében, az neki szinte azonnal megvan. Ez a tulajdonsága roppant népszerűvé teszi társai körében. Emellett a sport sem ismeretlen számára, foglalkozott már atlétikával, asztalitenisszel, kézilabdával és focival is. A horgászásról és a motorozásról pedig már szót se ejtsünk. Zsuzsa sem tétlenkedik szabadidejében. Amellett, hogy jelenleg vezetni tanul, aerobicozik, manökeniskolába jár, társastáncot tanult, tavasszal pedig angolból nyelvvizsgára készül. Nem csoda, ha ebből a nyelvből és oroszból magántanárhoz jár. Igaz, az utóbbira épp azért van szükség, mert kevésbé kulti- válja. Égyébként imádja a dinoszauruszokat. Évek óta olvasgat róluk, s bármilyen fajtát felismerne képről. Rajongása odáig terjedt, hogy dinoszauruszos mamuszban sétálgat odahaza. A legérdekesebb szabadidős

tevékenységet azonban Vanda folytatja, aki hobbi szinten szeret aludni és depressziósnak lenni. Tudniillik könnyen kiborítják bizonyos dolgok. Ráadásul esetenként túl temperamentumos. Néha kedve lenne rászólni a tanáraira, hogy most már fejezzék be a mondpkáju- kat, mert a dolgok távolról sem olyanok, amilyennek ők gondolják. Különben ő sem veti meg a discók világát, de kedveli a komolyzenét meg a dél-amerikai folklórt is.

Éppen ő az, aki a továbbtanulásról a legkülönösebb nézeteket vallja. Pillanatnyilag a Színház- és Filmművészeti Főiskolára készül, de van egy rbásik elképzelése is. Bár nem valami harcias amazon, mégis megfordult a fejében, hogy katonai pályára lép, mert szereti a küzdősportokat, fegyvereket. Ezzel szemben a többiek egészen szerények. Csupán szakirányú továbbtanulásra gondolnak.

A cselekedeteik egyik mozgatója talán a carpe diem, vagyis az „élj a mának” szlogen. Ügy vélik, most fiatalok, most kell szórakozniuk, jól érezniük magukat, s ráérnek megkomolyodni, ha kikerülnek a nagybetűs Életbe. így a magatartásuk voltaképp szükségszerű, hiszen olyan csúnya ez a világ, -mga-