Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-17 / 64. szám

1995. március 17., péntek 3. oldal Hazai Tükör Nemzetközi fegyverkiállítás Nemzetközi vadászfegyver-ki­állítás nyílik április 7-én a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárköz­pontban. Mintegy 100 magyar és külföldi kiállító hozza el termékeit a IV. fegyver, horgá­szat, vadászat nemzetközi kiál­lításra. A „FeHoVa”-t mintegy 3000 négyzetméteren rendezik meg a vásárközpont D-pavilon- jában és a szomszédos szabad­területen. A kiállításon a vadász- és horgászfelszerelések teljes vá­lasztéka látható, a kézzel készí­tett fegyverektől a terepjáró au­tókig. Szakmai tanácskozás is lesz, melynek témája a termé­szetvédelem, a vadászat és a horgászat. Ezt április 10-én, a BNV Kongresszusi Központjá­ban tartják meg. Egy nappal ko­rábban a nagyközönségnek va­dászkutya-bemutatót szervez­nek, sőt koronglövészet és íjá- szati bemutató is lesz. (MTI) Kun hímzések címmel nyűt meg a túrkevei népi díszítőművészeti szakkör kiállítása, me­lyet fennállásuk 20. évfordulójára rendeztek meg a túrkevei Finta Múzeumban. A tárlat már­cius 30-ig tekinthető meg. FOTÓ: KORÉNYI A jó ötlet kevés Felmentették Spiró Györgyöt (Folytatás az 1. oldalról) önkormányzatra hárított felada­tok pénzügyi forrása, az állami költségvetésben meghatározott hozzájárulások változatlanok. A szociális ellátás feszültségeit az állami hozzájárulás csökke­nése mellett, saját erőből kell megoldani, a lakásprivatizációs bevételek kötött felhasználását pedig akkor vezették be, ami­kor a vagyonhasznosítási bevé­telek kieső állami források. A felsoroltak és egyéb szem­pontok miatt az 1995-ös költ­ségvetés korlátozó és a források teljes biztonságára törekvő. Ez komoly konfliktusokkal jár együtt, mert tradíciókat érint, érdekeket sért. Ugyanakkor fel­erősíti a gazdálkodási felelős­séget, és korlátozza a döntés­hozó helyi politikusokat. A konkrét módosító javasla­tok közül a legfontosabbak: a városi rendőrkapitányság mű­ködésének támogatására 2 mil­lió forintos közbiztonsági alap létesüljön, kapjon 3 millióval több pénzt a városi sportcent­rum, 2 millióval a Hild Viktor Városi Könyvtár és szintén 3 millióval a Városi Művelődési Központ. Növekedjék 14,7 mil­lióval a Bölcsődei Igazgatóság költségvetése, és a város közle­kedési rendszerének átalakítá­sára szánt programhoz 36 mil­liót biztosítsanak. A módosítá­sok összesen 68 millió forintot tesznek ki. A belső átcsoporto­sítások viszont kedvezőtlenül érintik az intézmények gazda­sági szükséghelyzetének enyhí­tésére tervezett előirányzatot. A pénzügyi dolgozatról el­hangzott pártvélemények és egyéni hozzászólások többsége azt tükrözte, noha csoda nem történt, bizonyos dolgok a he­lyükre kerültek, és az egyezte­tés hasznos volt. Az előterjesz­tést a közgyűlés 18 igen, 5 nem szavazattal, 3 tartózkodás mel­lett elfogadta. A költségvetés kereken 5 milliárd forint kiadással szá­mol, és ennek teljesítésére 348 millió forint hitel felvétele szükséges. A kiadásokból leg­többet, 3,1 milliárdot a költség- vetési intézmények „visznek el”. A bevételek sorában „vas­tagabb” tételek: az állami hoz­zájárulás 2,1 milliárdot, a saját bevétel 917 milliót, míg a meg­osztott bevétel (szja, gépjármű­adó) 920 milliót tesz ki. Ezt követően zárt ülés kere­tében személyi kérdéseket tár­gyalt a testület. Mint Várhegyi Attila polgármester rövid sajtó- tájékoztatón elmondta, az ön- kormányzat felmentette Spiró Györgyöt, a Szigligeti Színház igazgatóját. A felmentés veze­tői alkalmatlanság okán szüle­tett, és a döntés korántsem volt könnyű, hiszen Spiró az ország egyik ismert drámaírója. írói erényei ellenére azonban az irányítása alatt álló színház produkcióiról az utóbbi idő­szakban egyre több elégedet­lenség hangzott el. Ezt az ön- kormányzatnak mindenképpen figyelembe kell vennie, hiszen az intézmény az adófizetők pénzén működik. Március 2-án már történt egy megbeszélés az igazgatóval, ám akkor Spiró az 1996 végéig szóló közalkalma­zotti jogviszony idő előtti meg­szüntetését nem fogadta el. Ezt követően döntött a testület, a határozat március 16-tól érvé­nyes. A színház vezetését felké­résre Schwajda György, a Spiró előtti igazgató veszi át, akinek feladata az idei évad befejezése és a következő előkészítése. A vezetői poszt végleges betölté­sére a közeljövőben pályázatot írnak ki. (L. J.) Dr. Tamás István, a Dunahol- ding Rt. elnök-vezérigazgatója, az Országos Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke volt a Klub Szolnok tegnapi vendége, aki a vállalkozás és finanszíro­zás kérdéseiről beszélt. A kor­mány döntését így kommen­tálta: - Amíg sokkhatású cse­lekvésre nem szánja rá magát egy kormány, addig nem lehet változtatni. És most van-e kilá­tása egy kezdő vállalkozónak elindulni? Van, de a tájékozó­dást piacfelméréssel kell kez­deni, rendelkezni kell alapvető pénzügyi és gazdálkodási isme­retekkel, hitelt nem szabad fel­venni, és csak magunkra szá­míthatunk. Finanszírozó part­nert olyat kell keresni, aki tar­tós pénzforrást biztosít, s nem szabad a bizonytalan, változó banki kamatokra számítani. Szólt még arról, hogy a befekte­tés szempontjából rossz az or­szág területi struktúrája, ugyanis főváros és környéke centrikus. A megoldás az inf­rastruktúra fejlesztése lenne, ami a munkanélküliséget is mérsékelné. Magyarországon mostanában a legnagyobb vál­tozás a tulajdon struktúrájának átalakulása volt. A privatizáció hazánkban viszonylag gyorsan zajlott, csak nem szabad félúton megállni. Tamás úr szerint egyetlen üdvözítő privatizációs technika létezik, a készpénzért történő vásárlás. Végezetül a kamarákról elmondta, hogy nem érdekvédelmi feladatokat kell ellátniuk, hanem olyan gazdasági környezetet biztosí­tani, amiben a vállalkozók mű­ködni tudnak az általuk kialakí­tott normák szerint. Utolsó tyúkban a nadrágszíj (Folytatás az 1. oldalról) lakossági segítséggel egykor épült iskolát kell bezárni, hogy egy kialakult városrész jogosan lehet büszke: iskolája van, nem is akármilyen. A legfőbb érv azonban az volt, hogy a megta­karítás a bezárással igencsak csekély mértékű. A polgármester érzékeltette, nem jókedvéből nyúl ilyen esz­közökhöz a városháza, hanem az országra jellemző megszo­rító intézkedések miatt kényte­len a lépést megtenni. Ugyanis például a pár évvel ezelőtti 1,6 milliárd forintról 3,2 milliárd forintra nőtt az intézmények fenntartására fordított - akár kötelezően előírt - összeg, mi­közben a források egy huncut fillérrel sem lettek többek. így is idén 340 millió forint hitelt kell felvennie az önkormány­zatnak csak működtetésre. Ha a megszorításokat nem vezetik be, jövőre könnyen csődbe ke­rülhet a város. A nadrág- szíj-meghúzási „akció”, az át­szervezés 25 intézményre ter­jed ki a városban, vagyis nem csak a nagymúltú kertvárosi is­kolát érinti. Mint elhangzott, az önkormányzat 380 millió fo­rinttal egészíti ki az állami normatív támogatást. Azt is megtudtuk a vezetőktől, hogy jelenleg egy átlagos osztályban Szolnokon 20 gyermek tanul, míg az ideális 25 diák lenne. 1989 óta 1600-al csökkent az általános iskolai tanulók lét­száma a városban, ezért 27 ta­nulócsoportot és 54 pedagó­gusstátuszt kell felszámolni. Mindenesetre az innen esetleg elkerülő gyermekeknek bizto­san lesz helyük más iskolában, de még a pedagógusoknak is - jelentette ki a polgármester, ta Látlelet Csak a puszta tények Felsorolásszerűen is nehéz lenne számba venni a napról napra halmozódó nyomorúságok tényeit. Mert gondoljunk csak bele, még mindig vannak olyanok, akik egyszerűen élni akarnak. Az ezredvéghez közeledve, elviselhető színvonalon. Nem vágyál­mokat kergetnek - hiábavaló is lenne -, hanem legalább ahhoz ragaszkodnak, ami időleges nyugalmat jelent számukra. Az al­koholon vagy a lelki tompultságot hordozó élményeken kívül, amelyeket bármi kiválthat. Csakhogy egyre inkább a szomorú­ság költözik mindennapi világunkba. Az elesettség és a tehetet­lenség megannyi kínzó gyötrelme, melytől lehetetlen szaba­dulni. A kapaszkodók vészesen fogyatkoznak, vagy talán már el is fogytak. Ha minden kiszámíthatatlan, ha nem érdemes akár rövid távon sem tervezni, fokozatosan elveszettnek érezheti mindenki magát. Nem csupán arról van szó, hogy a most meg­keresett száz forint fél év múlva esetleg harmincat sem ér, ha­nem sokkal inkább arról, hogy az elnyomorodás megállíthatat­lan. A terhek nap mint nap szaporodnak, s már a részvét vagy a szánakozás jelei sem érzékelhetők. Mert egy szűk társadalmi rétegtől eltekintve szánnivalóak lettünk mindahányan. Mivelhogy újabb és újabb csapások és csalódások érnek bennünket. Jóllehet, a kiábrándultság eddig még nem öltött akkora méreteket, hogy társadalmi robbanáshoz vezetne, de a növekvő ínség előre nem látható és előre nem kal­kulálható következményeket von maga után. Nyilván a kor­mányzati hatalom szereplői is érzékelik ezt, ám a kényszerű gazdaságpolitikai lépések (mint például a forint drasztikus leér­tékelése, a jövedelemkiáramlás radikális visszafogása) mégis nehezen fogadhatók el. Annak ellenére is, ha a katasztrófa elke­rülése miatt történnek. Legfeljebb az késztet némi megértésre, hogy a teljes gazdasági és társadalmi összeomlásból mérhetet­lenül nehéz felkapaszkodni, hiszen nincs használható forgató- könyv, melynek alapján a társadalmi újraépítkezés kivitelez­hető lenne. Mára végképp egyértelművé vált, hogy a piacgaz­daság funkcionális működésének elérése igen hosszú időt vesz igénybe. Évtizedek mulasztásait lehetetlen egyik napról a má­sikra pótolni. S ha az állampolgárok közül egyre többen úgy ér­zékelik, hogy kisemmizték és kijátszották őket, vagy éppenség­gel egy újabb ábránd szereplőinek hiszik magukat, mindebben tagadhatatlan igazság rejlik. De aki a veszéllyel tisztában van, megtette az első lépést ahhoz, hogy a hatalom hazugságait is felismerje. Kerékgyártó T. István Tisztes szegénység és a tisztességes pedagógia Partnerség a gyermekekért Fekete Sándor, a tiszafüredi Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatója nyitotta meg tegnap az iskola kollektívája által szervezett pedagógiai napokat. A rendezvény nyitó programjá­ban az ifjúságvédelem és szoci­ális gondozás mellett, a konflik­tus pedagógiai problematikája témakörben tanácskoztak az érintett szakemberek, a város tanintézményeiből és óvodáiból érkezett pedagógusok. Az első témakörben dr. Szabó Erzsébet, a megyei művelődési és népjó­léti iroda munkatársa tartott előadást. Számadatokkal bizo­nyította, hogy megyénk jelen­tős gondokkal küszödik, ami­nek elsősorban gazdasági hely­zetünk az oka. Amíg a rend­szerváltás óta jelentősen nőtt a veszélyeztetett rétegek száma, addig mind a szakmai, mind a technikai feltételek jelentősen romlottak. A régióban nőtt a rossz köz­érzett! rétegek száma, s ennek egyenes következménye, hogy egyre több kiskorú deviáns ma­gatartásformákat követ. A pénznélküliség sem lehet aka­dálya azonban annak, hogy egy ciklus alatt az önkormányzatok legalább kétszer ne tárgyalják meg a kérdést, s meghatározzák a végrehajtandó feladatokat. A téma kezelése jól felkészült, jo­gilag és szakmailag is független szakembereket igényel, vala­mint elkerülhetetlennek látszik településenként egy koordiná­ciós szerv létrehozása, mely ha­tékonyabbá teszi a szociális gondozás és ifjúságvédelem te­rületén dolgozó számos szerve­zet, intézmény munkáját. Az előadást követő vitában többen szóltak arról, hogy Tiszafüre­den a „partnerség a gyermeke­kért” elve azt jelenti, hogy a tisztes szegénységhez tisztes­séges pedagógia társuljon. Kér­dés csupán az, hogy pénz nél­küli világunkban, ahol a szociá­lis szakemberek és a pedagógu­sok is létbizonytalanságban él­nek, ez mire lesz és mire lehet elegendő. „Hiú ábránd az, hogy különb iskolát, különb meg­előző- és óvórendszert hozzunk létre, mint amilyet a minket kö­rülvevő társadalmi rendszer diktál” - fogalmazták meg töb­ben. Zárszavában erről is szólt Fekete Sándor, aki még hozzá­tette, hogy amennyiben nem változik a politikai szféra meg­ítélése és a gyermekeket nem kezelik értéküknek megfele­lően, akkor az országnak még súlyosabb problémákkal kell szembenéznie a jövőben, -pm­Átfogó érdekegyeztető rendszert! Szolnok város vezetése március 13-ra összehívta az általa fenntartott intézményekben működő valamennyi munkavál­lalói érdek-képviseleti szerv munkahelyi, illetve középszintű tisztségviselőjét azzal a szándékkal, hogy eleget tegyen a köz­alkalmazotti törvényben megszabott kötelezettségeinek. Az ülés tapasztalatairól az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszerve­zete megyei szövetsége, a Közgyűjteményi és Közmű­velődési Dolgozók Szakszer­vezete megyei szervezete, a Liga Szakszervezetek megyei szövetsége, az MSZOSZ me­gyei képviselete, a Magyar Köztisztviselők és Közal­kalmazottak Szakszervezete megyei szövetsége, a Peda­gógusok Szakszervezete me­gyei szövetsége, illetve vá­rosi bizottsága az alábbi köz­leményt fogalmazta meg: Az 1995. március 13-án megtartott ülést, melyen Szolnok város az 1995. évi költségvetés tervezetét tár­gyalták, a szakszervezetek nem tekintik véleményezési joguk gyakorlásának, indok­lás: a költségvetés tervezetét az önkormányzat testületé már egy ízben tárgyalta, és nem a beterjesztők szándékán múlt, hogy nem fogadták el. Ezentúl pedig a munkaválla­lói érdek-képviseleti szervek számára a rendelkezésre álló egy munkanap, továbbá az összehasonlító adatok hiánya az érdemi véleménynyilvání­tást nem tette lehetővé. Az ülést a munkavállalók képviselői az érdemi együtt­működés kezdetének tekin­tik, ezért a körülmények elle­nére nem gyakorolják vétó­jogukat; nem kívánják, hogy a megyei jogú városnak ne legyen elfogadott költségve­tése 1995-re. Kezdeményezik azonban, hogy a költségvetés elfoga­dását követően 8 napon belül alakuljon meg a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsa, amelynek többek között az is feladata lenne, hogy a város intézményeiben folyó feladat- és funkcionális átvilágítást követően az elő­készítésre kerülő intézkedési tervet érdemben vélemé­nyezze. Az idő továbbra is sürget, hiszen az önkormányzat tes­tületé ezt március végi ülésén tárgyalja. A szakszervezetek kinyilvánítják érdekeltségü­ket egy átfogó érdekegyez­tető rendszer kiépítésére és folyamatos működtetésére. MDF, Szolnok: lehetséges egy országos tiltakozó akció Újabb Trianontól kell tartanunk? Az MDF Szolnok Városi Szer­vezete képviseletében tegnap Petronyák László sajtótájékozta­tót tartott, ahol ismertette annak a nyílt levélnek a tartalmát, me­lyet az MDF Országos Elnöksé­géhez intéztek. A Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Városi Szervezete fel­hívással fordul az országos el­nökséghez, hogy fontolja meg egy országos méretű tiltakozó akció megszervezésének lehető­ségét a határainkon túl élő ma­gyarság helyzetét tovább rontó magyar-szlovák és magyar-ro­mán alapszerződések aláírása el­len. Egyébként nem az alapszer­ződés megkötésével nem értenek egyet, hanem a módjával, mivel az nem a már említett két or­szágban élő magyarság érdekei­nek messzemenő figyelembevé­telével és megvédésével tör­ténne. Ha a tervezett feltételek­kel köttetik meg a két alapszer­ződés, valószínű, hogy vállalni kell annak későbbi negatív hatá­sait is. A nyílt levél hangsúlyozza: a kormánynak folytatnia kellene elődje szigorúan hatpárti kon­szenzusra épülő külpolitikáját, és jobban figyelembe kell vennie a külföldi magyar szervezetek véleményét. Továbbá, az sem elhanyagolható tényező, hogy a tervezett alapszerződés megkö­téséhez módosítani kellene a szlovák alkotmányt, nyelvtör­vényt, a román félnél pedig szi­gorú jogi megkötéseket kellene alkalmazni, hisz a román kor­mány még saját alkotmánybíró­ságának határozatait sem haj­landó végrehajtani. Célszerű lenne azoknak a nagyhatalmak­nak is aláírni ezeket az okmá­nyokat, akik valóban garanciát jelentenek az alapszerződésben foglaltak megvalósítására. Ab­ban az esetben, ha mégis meg­köttetne ez a szerződés, számol­nunk kell a hazánkba irányuló tömeges bevándorlással, amely tovább növelheti a hazai munka- nélküliek arányát. Egy ilyen szerződés egyéb­ként is inkább tovább mélyíti a régió feszültségeit. A kormány kapkodó sietsége pedig csak arra jó, hogy a belpolitikai kudarcok­ról elterelje a figyelmet. Petro­nyák László megkérdezte: - Egy újabb Trianon készül? Majd vá­laszolt is: - Csat. az előzőt ráe­rőltették a magyarokra, ezt meg mi akarjuk. Arra kérik az elnökséget, ve­gyék fel a kapcsolatot az MDF helyi, vidéki szervezeteivel, ' pártokkal, sőt az MSZP ok tagjaival is, akik kellő fe' séggel viseltetnek az őrs magyarság sorsa iránt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom