Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-13 / 61. szám
6. oldal 1995. március 13., hétfő Körkép Életünk a tét Megyénk halandósági viszonyai Az elmúlt negyedszázadban, de különösen a nyolcvanas évektől kezdődően Jász-Nagykun-Szolnok megye népesedési folyamatai - az országoshoz hasonlóan - igen kedvezőtlenül alakultak. A népesség számának változását meghatározó természetes és mechanikus népmozgalmi tényezők közül ugyanis egyedül az ide és az elköltözések - negatív vándorlási - egyenlegének jelentős csökkenését tekinthetjük megfelelőnek. A térség népessége 1970. és 1994. január elseje közötti időszakban több mint 23 ezerrel - egy Törökszentmiklós nagyságú város lakosságával - fogyott, és amelyet nemcsak a kevés újszülött, hanem elsősorban a nagyszámú idő előtti halál magyaráz. Az utóbbi csaknem fél évszázadban az általános halandóság és a halálozások száma megyénkben a hatvanas évek közepéig - összefüggésben az életkörülmények javulásával, a jobb táplálkozással és az egészség- ügyi ellátás színvonalának emelkedésével - fokozatosan csökkenő tendenciát mutatott. A halálozási arány 1946-ban és 1947-ben még igen kedvezőtlen (14,7, illetve 13,5 ezrelék) volt, amely lassan a hatvanas évek elejére-közepére a még jónak mondható 10 ezrelékre esett vissza. Az 1993-as esztendőben már 6200-an haltak meg a megyében, és a nyers halálozási mutató ismét elérte az 1946. évi szintet. Helyünk a harmadik világban Egyes kutatók szerint a halandóságromlás Magyarországon napjainkra úgynevezett epidemiológiai válsággá súlyosbodott, amely lényegében az egész népességet sújtja, de legnagyobb mértékben a felnőtt férfiakat érinti kedvezőtlenül. E' népességcsoporton belül a középkorú férfiak mortalitása jelenleg nagyjából megegyezik az 1920-as, 1930-as években tapasztaltakkal. S ami talán még ennél is nyugtalanítóbb: rosz- szabb, mint jó néhány harmadik világbeli országban. A halandóság az elmúlt mintegy három évtizedben országosan és ezen belül Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében is tapasztalt növekvő alapirányzata a világátlaghoz, de a világ egyes régióinak többségéhez képest is ellentétesen alakult. A világ népessége halandóság következtében az utóbbi esztendőkben évenként átlagosan 10 ezrelékkel fogyott - hasonlóan, mint a hatvanas évek derekán nálunk -, de ez a mutató csak mintegy fele a 40 évvel korábbinak. A magyar- országi halálozási viszonyok ezzel szemben lényegesen, mintegy negyedével rosszabbodtak. A hazai halandósági trend kialakulásában az életmódnak, az egészségügyi ellátás minőségének és a környezeti ártalmaknak volt, illetve van meghatározó szerepe. A legfontosabb ezek közül az életmód és annak is különösen egyes elemei. így az gészségtelen (sok koleszterint, az indokolhatónál több sőt és kalóriát tartalmazó) táplálkozás, az egészséget károsan befolyásoló szokások (közöttük a legjelentősebbek a dohányzás és az alkoholizmus), a mozgásszegény életmód, a szabadidő egyoldalú felhasználása. Egyes kutatók véleménye szerint napjainkban Magyarországon csaknem minden ötödik halálozás azért következik be, mert az egészség- ügyi ellátás nem megfelelő (ez az arány a fejlett országokban a hazai közel felére tehető). A megyei nyers halálozási arány elmúlt 23 esztendőbeni 22 százalékos növekedését nagyobb részben - 57 százalékban - a halálozások gyakoriságának emelkedése és kisebb részben - 43 százalékban - az öregedő népességösszetétel idézte elő. Ez a két összetevő az 1970 és 1985 közötti időszakban 16 és 84 százalékot képviselt, az utóbbi évtizedben tehát erőteljesen megnövekedett a korspecifikus halandóság halálozásban kimutatható szerepe. Figyelemre méltó, hogy az előbbiek alapvetően eltérően játszódtak le nemenként. A férfiaknál a nyers halálozási arány növekedése 70 százalékban a kor szerinti halandóság emelkedéséből származott és csak 30 százaléka tulajdonítható a korösszetétel kedvezőtlen változásának. Ezzel szemben a nőknél az utóbbi a meghatározó, hiszen az egyes korcsoportok halálozási mutatója javult, összességében 21 százalékkal. A gyengébb erősebb nem A férfiak halandósága lényegesen, napjainkban mintegy 25 százalékkal magasabb a nőkénél. A vizsgált utóbbi két év átlagában ezer megfelelő nemű lakosra a férfiaknál 16,33, a nőknél 13,10 halálozás jutott, és tovább nyílt a két nem halandósága közötti olló. A nemenkénti mortalitási különbségek már a magzati életszakaszban is kimutathatók. Erre enged következtetni, hogy az él- veszületetteken belül a fiúk aránya igen hosszú idő óta 50-52 százalék között mozgott, ezzel szemben a késői magzati halálozásokból 52-63 százalékkal részesedtek. A halandóság nemenkénti eltérései a teljes életkori skálán lényegében csaknem valamennyi korcsoportban megmaradnak. A differencia az elmúlt két esztendő átlagát figyelembe véve legnagyobb mértékű a 25 és a 64 év közötti korosztályok esetében volt. Itt a férfiak és a nők korspecifikus halandósága között - ötéves korosztályok alapján - minimálisan több mint kétszeres, maximálisan pedig közel három és félszeres különbség mutatkozott. Az eltéréseket jól érzékelteti az is, hogy százezer azonos korú férfiból például 80-84 éves korban 4552-vel, 85 év felett 2901-gyel, 75-79 évesen 2771-gyel, 70-74 évesen 2729-cel, 65-69 évesen 2403-mal többen haltak meg, mint az ugyanilyen korú nők közül. A nők kedvezőbb halandóságát jelzi továbbá, hogy jelenleg Jász-Nagykun-Szolnok megyében átlagosan 73,1 éves korukban halnak meg, a férfiak ennél 7,5 esztendővel rövidebb ideig élnek. A kilencvenes évek elején is túlnyomórészt öregkorban haltak meg az emberek. Az utóbbi két év átlagában a 60 évesek és idősebbek összes halálozáson belüli aránya valamivel meghaladta a 76, ezen belül a 69 évesnél idősebbeké pedig megközelítette az 55 százalékot. A csecsemő- és gyermekkorban bekövetkezett halálozások az összes haláleset 1,5 százalékát tették ki, jelentéktelen nemenkénti különbségek mellett. A 15-39 évesek részesedése valamivel 4 százalék fölött alakult, s ez az arány a férfiaknál kétszerese volt a nőkének. A középkorú népesség (a 40-59 évesek) halálozásokon belüli relatív előfordulása igen magas értéket, 18 százalékot ért el és a nemek mutatói között itt is kétszeres különbség mutatkozott. A csaknem negyedszázad alatt a halálozások számának kor szerinti megoszlásában kedvező és kedvezőtlen irányú változások egyaránt megfigyelhetők. A 0-14 éves korban meghaltak ösz- szes halálozáson belüli aránya az egyharmadára mérséklődött, a 15-39 éveseké kismértékben növekedett, a 60 évesek és az annál idősebbeké némileg csökkent, míg a középkorú népesség esetében jelentős emelkedés történt. Csökkenő fiatalkori halandóság A halandóság korcsoportonkénti mutatószámai megbízhatóan fejezik ki a mortalitás nagyságát, illetve időbeli változása pedig annak tendenciáját. A korspecifikus halálozási arányok az emberi élet egyes szakaszaiban számottevően eltérnek. A teljes életkori skálát alapul véve a születés utáni négy évben (különösen pedig az első esztendőben) a relatív halálozási gyakoriság igen magas. Az ezt követő években egy ideig erőteljes visz- szaesés következik be, és a vizsgált utóbbi két év adatai alapján a férfiaknál a 30-34 éves korcsoportban, a nőknél tíz esztendővel később haladja meg ismét az előbbi szintet. Említésre érdemes, hogy az elmúlt majdnem negyedszázadban az 5-9 évesek korcsoportjában - mind a fiúknál, mind pedig a leányoknál - legalacsonyabb a halandóság. A korspecifikus halálozási arány a férfiaknál már a 45 éves korban elérte, illetve meghaladta a 10 ezreléket, a nőknél ugyanez egy évtizeddel később következett be. Az elmúlt 23 év alatt a halandóság romló alaptendenciája mellett "korcsoportonként részben eltérő mértékű és részben eltérő irányú változások következtek be. Lényegesen kedvezőbbé váltak a 10-14 évesek kivételével a gyermek- és annál kisebb mértékben a fiatal felnőtt korúak halálozási mutatói. Az előzőekkel szemben a 30-54 éveseknél - ötéves korcsoportok alapján - erőteljes, 52-85 százalékos volt a halandóságromlás, az 55-64 éveseknél az ezer lakosra jutó halálozások száma 30-40, a 65-69 éveseknél 10 százalékkal növekedett. Az ennél idősebbek kor szerinti halandósága a hatvanas évek végéhez képest említésre érdemes mértékben javult. A megyei és az Országos kor szerinti halálozási adatokat ösz- szehasonlítva jelenleg csak a 10-14 évesek, továbbá a 85 évesek és idősebbek korcsoportjaiban jelentős (sorrendben 28, illetve 4 százalékos) a megyei halandósági többlet, számottevő nemenkénti eltérés mellett. A gyermekkori halandóságot élesen külön választható két korcsoportra: a csecsemőkorra és az azt követő évekre bontva elemeztük. Ezek szerint a csecsemőhalandóság az utóbbi 23 év alatt fokozatosan és igen jelentőAsszonyom! Amíg Ön bevásárol, mi főzünk. INGYENES KÓSTOLÓ! Márciusban Önt is vendégül látja a Hera háziasszonya. Kóstolónkon meggyőződhet róla, hogy Hérával minden étel sokkal finomabb. És mindezt szokásos bevásárlása közben. Keresse háziasszonyunkat a nagyobb boltokban. Hera. Kiemeli az ételek valódi ízét. A következő városokban látja Önt vendégül a Hera háziasszonya: Mezőtúr: március 16., 17., Kisújszállás: március 20., 21., 29., Karcag: március 22., 23., 24., Túrkeve: március 27., 28., Szolnok: március 16., 17., 20., 21., 22., 23., 24., 27., 28., 29. sen csökkent. Az ezer újszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak száma az 1970. évi 22-ről 1993-ra 11-re, tehát éppen felére mérséklődött. A vizsgált években a megyében a csecsemőhalandóság az országosnál lassabb ütembe ffjavult, de még mindig lényegesen kedvezőbb maradt. Nagyságának megítéléséhez azonban tudni kell, hogy például 1990-ben 32 fejlett egészségi kultúrájú ipari ország közül csak Albániában, a volt Szovjetunió területén, Romániában, a volt Jugoszláviában jutott ezer élve- születettre több egy éven aluli halálozás, mint Magyarországon. Az 1-14 éves gyermekek koréves, illetve korcsoportos halandósága ezekben az években mind a megyei, mind az országos adatok alapján egyéves korban volt a legmagasabb és azt követően általában kilencéves korig fokozatosan csökkent, majd kismértékben emelkedett. A korosztályon belül az 1-2 évesek korcsoportjában igen jelentősen, 71-80 százalékkal, a 3-4 és az 5-9 éveseknél sorrendben 44 és 54 százalékkal csökkent a korspecifikus halálozások száma, s egyedül a 10-14 éveseknél volt némi emelkedés. Utolsók közt a világon A felnőtthalandóságban következtek be a legkedvezőtlenebb változások az elmúlt csaknem két és fél évtizedben. A 15-59 évesek halálozásokon belüli aránya 18 százalékról 23 százalékra emelkedett és az ebben a korban meghaltak száma 49 százalékkal lett több. Az ezer lakosa jutó halálozások száma az említett években 53 százalékkal növekedett. Ezen belül a férfiaknál közel 1,7-szeres, a nőknél 24 százalékos bővülés történt. E népességcsoporton belül a fiatal felnőtt korúaknái javulás következett be, a 15-19 éveseknél csaknem felével, a 20-24 éveseknél háromtizedével és a 25-29 éveseknél egytizedével esett vissza a halandóság. A többi korcsoportban igen jelentős a romlás, a 35-39 és a 45-49 éveseknél több mint 80 százalékos, a 30-34, a 40-44 és az 50-54 éves korúaknái 52 és 61 százalék közötti értéket ért el, továbbá az 55-59 éveseknél is megközelítette a 40 százalékot. Ez főként a férfiak halandóságának igen gyors emelkedésével magyarázható. A jelenlegi kedvezőtlen szituáció ugyanis a legutóbbi negyedszázadban jött létre. A 35-39 éves férfiak mortalitása most rosszabb, mint 1938-ban volt. A 40-44 és a 45-49 éveseké lényegesen meghaladja az 1930. évit, az 50-54 és az 55-59 éveseké pedig az 1920-1921. évi szintet. Nemzetközi összehasonlításban ezek a mutatók legmagasabbak a világ megbízható adatokat szolgáltató országai között, beleértve a harmadik világot is. Válságos helyzetünket jól mutatja, hogy a szomszédos Ausztriában az 1000 megfelelő korú férfira jutó halálozás 1992-ben az előbbi korcsoportokban csak 34-44 százalékát tette ki a hazainak. A kilenc korcsoport közül ötnél kedvezőbb és négynél kedvezőtlenebb a megyei halálozási mutató az országosnál. Százezer azonos korú lakosból az 1992- 1993 évek átlagában országosan a 15-19 évesek korcsoportjában 14-gyel, a 25-29 éveseknél 1-gyel, a 40-44 éveseknél 66-tal, az 50-54 éveseknél 2-vel és az 55-59 éveseknél 97-tel többen haltak meg, mint a megyében. Ezzel szemben országosan a 20-24, a 30-34, a 35-39 és a 45-49 éveseknél valamivel (1-4-gyel) kisebb a mutató. Az öregkori halandóságot is ötéves korcsoportok szerint vizsgáltuk és a fajlagos halálozások számánál az életkor emelkedésével párhuzamosan erőteljes növekedést tapasztaltunk. Az utóbbi két esztendő átlagában a 85 éven felüliek halandósága csaknem tízszerese volt a 60-64 évesekének. A 60-64 és a 65-69 évesek között az elmúlt 23 évben 31, illetve 10 százalékkal nőtt az 1000 lakosa jutó halálozások száma, a többi korcsoportban ezzel szemben csökkenés következett be. Legnagyobb mértékű javulás a 80-84 éveseknél volt (15 százalékos), ezt követték a 75-79 évesek 8 és a 70-74 évesek 5 százalékkal. Tendenciájukat tekintve azonos változások történtek országosan, de mértékük általában számottevő eltérést mutatott. A megye öregkori halandósági mutatói négy korcsoportnál alacsonyabbak, kettőnél pedig magasabbak voltak az országosnál. Százezer azonos korúra számítva a 60-64 éveseknél 23-mal, a 70-74 éveseknél 44-gyel, a 75-79 éveseknél 291-gyel, j& 80-84 éveseknél 43-mal kevesebb halálozás jutott a megyében, mint országosan. Fordított a helyzet a 65-69, valamint a 85 évesek és idősebbek esetében. A megye lakosai közül 1993- ban az országoshoz képest a férfiak csaknem egy, a nők megközelítően fél évvel hosz- szabb ideig, átlagosan 65,6 illetve 73,1 évig éltek. Fekete-Szabó Sándor (Folytatjuk) r Jól jár, Via a IjáB-ba jár! Térjen be hozzánk a HÍD élelmiszeráruházba, ahol olcsó árakkal és figyelmes kiszolgálással várjuk kedves vásárlóinkat. Mmóevi heten Akciós ái*aU! \ Nyitva: H-P 6-18-ig, SZÓ. 6-13-ig. Szolnok, Abonyi út 38. sz. március 13 és 14-én az Árkádsoron a Divatáru-szaküzletben: női blúzok 40 %, egyes kötöttáru 50 %, egyes Felina melltartók 20 % engedménnyel. A Dáv/'í/férfidivatáru-boltban egyes rövid és hosszú ujjú ingek FÉLÁRON. A Gabigyermekruha-boltban egyes pulóverek 20 %, nagykamasz öltönyök 30 %-kal OLCSÓBBAN