Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-11 / 60. szám
1995. március 11., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Az újságíró szava A minap összehozott a véletlen az előző parlamenti ciklus egy olyan képviselőjével, aki nem sok vizet zavart a négy év során. Úgyis mondhatnánk: elvolt, mint a befőtt. Olyany- nyira, hogy az újabb megméretésnél el sem indult. Beszélgettünk, később már vitatkoztunk, majd azt vonta le végkövetkeztetésként: a helyzetért, azért, hogy baj van az országban, személy szerint én meg az újságírók a felelősek. Lehet, válaszoltam, de akkor hol vannak a politikusok, akik a hibás döntéseket (is) hozták? Avagy azt gondolja, hogy a farok csóválja a kutyát? Mert az embereket manapság már nehéz félrevezetni: írhatok én bármilyen jót egy közéleti emberről, ha a mindennapok valósága mást igazol. De fordítva is igaz, ha nagyon be akarnak sározni valakit, a dolog sokszor fordítva sül el. Elgondolkoztatott a viselkedése, mert állítom: a politikát a világ egyetlen országában sem a toliforgatók csinálják. Legfeljebb hozzásegíthetik a döntéshozókat a határozatok megszavazásához. Feltéve, ha figyelnek a sajtóra. Kérdezem: az elmúlt években milyen fontos döntéseket hozott a sajtó? Nem mi voltunk azok, akik nem vették át még hatvan forintért sem a sertéshúst, és a készletekbe a vidéki Magyarország szó szerint belefúlt. Azt sem mi hoztuk, hogy minden levágott tehén után 10 ezer forint jár. Nem mi privatizáltuk úgy a földeket, hogy mindenki kapott. Az is, akinek járt, meg az is, akinek semmi köze nem volt hozzá. Tessék megnézni: Nyugat-Dunántúl tekintélyes része gazdag nyugatiak kezébe került, ilyen-olyan káef- téken keresztül. Azok sem mi voltunk, akik bagóért, fillérekért eladták a gyárakat, üzemeket olyan érdekcsoportoknak, akiknek sokszor eszük ágában sem volt üzemeltetni azokat. Inkább becsukták, hogy saját termékeiknek biztosítsanak piacot. Hogy közben a magyar munkások utcára kerültek? Na és?! Vagy soroljam a milliós végkielégítéseket? Nem mi adtuk, de igenis szóvá tettük. Egy szó mint száz: hosszasan idézhetném az elmúlt évek felemás eredményeit. Úgy léptünk a piacgazdaság útjára, hogy kétmillióan a létminimum alatt élnek és sok millió magyarnak nem csak fogalma, de lehetősége sincs a fel- emelkedésre. Bármit is mondanak a korábbi meg a mai politikusok. Szóval mi, én, őket szeretnénk, szeretném megszólaltatni, mert jelenleg a legtöbben vannak. Valahogyan úgy érzem, ne csak a politikusok véleményét közvetítsük, de a választókét is, talán ez a legszebb a szakmában. Az volt négy éve, két esztendeje, meg az most is. Az már nem az én hibám, hogy az illetékesek mindezt eleresztették a fülük mellett, féligazságnak tartották. Tavaly májusban azután kiderült: mi volt a túlzás és mi a féligazság. Szó se róla: a hatalom mostani mindennapjaival sem vagyok kibékülve. Mintha elődeikhez hasonlóan ők is túlontúl feledékenyek lennének: sok mindent ígértek, és hogy mit valósítottak meg belőle, arra elég egy üres papírlap. Szó volt esztendeje a gazdaság élénkítéséről, az államháztartás ésszerűsítéséről, szakértő miniszterekről. Lett mindebből nagy-nagy torzsalkodás, hogy most tulajdonképpen kinek az akarata érvényesüljön, például a kormánykoalícióban. A jóval nagyobb vagy a jóval kevesebb voksot kapó párté? Pedig már minden akadályt, elnézést, embert, vezetőt eltávolítottak mindenhonnan, aki útban volt. Most már tiszta a terep, lehetne haladni ... De hol késik például az a bizonyos közmegegyezés? Miért nem kérdezik meg a választókat: uraim, hölgyeim, akik ránk szavaztak tavaly, önök miképpen gondolják? Mert a megyét járva megint azt tapasztaljuk, a politika sokszor jobban a kelleténél átnéz az emberek feje felett. Szóval volt szenátor úr: néhány éve önökhöz szóltam, most a másik összetételű garnitúrához. Úgy vélem, ezek nem(csak) a saját gondolataim, hanem azoké is, akikkel találkozom. Akik nekem szegezik a hasonló kérdéseket, én pedig továbbítom önökhöz. De ha elkísérnek egy-egy vidéki utamra, minderről saját szemükkel-fülükkel meggyőződhetnek. Talán nem baj, ha lehetőségünk szerint igyekszünk tolmácsolni a véleményüket. Ez a mi nagyon fontos feladatunk, szóvá tenni azok szavát, akiké szent, a legtöbb: a választókét. Mert ők maradnak, a politikusok pedig négyévenként - úgy tűnik - cserélődnek. Mert eddig tényleg cserélődtek. Még egy téma: nem vitatom, akadnak újságírók, akik szívesen dörgölőznek a mindenkori hatalomhoz. Ha nekik úgy tetszik, tegyék, hiszen ez nem csak a tollforga- tók, a máshol dolgozók egy részére is jellemző. Viszont hosszabb távon kínos, hiszen négyévenként váltam kell(ene). Félreértések elkerülése végett az írásom még véletlenül sem valami olyasmit sugall, hogy a vezetés mindenkori képviselőivel haragban kell vagy illik lenni. Nem erről van szó, inkább a kritikátlanságról. Elvégre valakinek, valakiknek közvetíteni illik a választók véleményét is. Akkor is, ha ez nem mindig hízelgő. Hiszen a jó politikus ebből is tanul, a rossz meg semmiből nem. És ebben a lehetőleg torzításmentes közvetítésben valóban megvan a szerepe, felelőssége a sajtónak is. Ha egy lap, újságíró, rádiós, televíziós személyiség ezt teszi, talán nem dolgozott hiába. Én legalábbis ezt vallom. Nemcsak most, március 15-e - amely a sajtó napja is - előtt, hanem máskor is. Hogy azután a leírtak menynyire hatnak, igazak vagy púderezettek, ezt senki más nem döntheti el igazságosabban, mint az olvasó. Ha valóságnak tartja: olvassa, veszi a lapot, az írást. Ha nem, köszöni szépen, nem kér belőle, mást keres. De hát nincs ez másképpen a politikusoknál sem, négyévente. Vagy nem igaz? & kifudJt A reumáról Egy pirulától nem fog meggyógyulni Tükröződik benne a személyiségünk Mutasd az írásod, megmondom, ki vagy Reuma ... Olyan gyakori ez a betegség. Mégis: olyan keveset tudunk róla. Arról is, hogy mit is jelent valójában, és arról is, hogy mi okozhatja. Dr. Árok Terézia, a megyei kórház rendelőintézetének bel- gyógyász-reumatológus főorvosa egyetért velem. A reuma összefoglaló kifejezés. Azokat a mozgásszervi panaszokat szoktuk reumának nevezni, amelyek mögött gyulladásos, kopásos, immunológiai betegségek húzódhatnak meg. Reumáról beszélünk akkor, ha valamilyen alapbetegség következménye a mozgásszervi elváltozás. A reumatológia határterület, hiszen minden betegségcsoportból tartozik hozzá páciens. Az anyagcserebetegségek is okozhatnak például ízületi tünetet.- A reumában szenvedő betegek általában sok panasszal élnek.- Igen, hiszen a terápia sem egysíkú. Nem mondhatom azt, hogy kap a beteg egy pirulát és meggyógyul. Ilyen nincs! Olyan terápiát kell alkalmaznunk, hogy azok egymást erősítsék és kiegészítsék. Például a gyógyszeres kezelés mellett az elektromos-, fizikoterápiás-, fürdőkezelés, a diéta, a gyógytorna is fontos. Ahhoz, hogy sikerrel vegyük fel a harcot a reuma ellen, életmód-változtatás szükséges. Úgy kellene élnünk, hogy a környezetünkre a lehető legkevesebb káros hatást gyakoroljuk, és hogy a környezet is a lehető legkevesebb káros hatást gyakorolja ránk. A rendszertelen életmód, a bizonytalanság, a megélhetés utáni rohanás, a nem megfelelő táplálkozás nemcsak reumatológiai, hanem másféle betegségeknek is az okozója lehet. Úgy kellene megszervezni az életet, hogy kedvezően táplálkozzunk, hogy legyen elég időnk a pihenésre, és itt nem az alvásra gondolok, hanem a tornára, a sportra, a túrára.- Mindez vagy mindennek a megszen’ezése nemcsak rajtunk múlik.- Igen. A szellemi fáradtság, a dolgok társadalmi szintű megoldatlansága és a betegség - ez egy ördögi kör. Azt gondolom, hogy az egyénnek mégis törekednie kellene az egészsége megőrzésére. Ehhez az orvosok tudnak segítséget, tanácsot adni. A gyógyszereknek ugyanis - bármilyen jók is -, mellékhatásuk van. Szolnokon alakult reumaklub, ahol a klubtagok rendszeresen gyógytornáznak. A gyógytornász meg tudja mondani, hogy kinek milyen tornára van szüksége. A reuma kezelése azonban nemcsak gyógytornából áll. A klubba hívnak előadókat is, akik a táplálkozásról, a helyes életmódról beszélnek. Távolabbi terveik között szerepel kirándulás, túra is. A klubban egy olyan bázist teremtettek, ahol meg lehet beszélni a problémákat, ki lehet cserélni a tapasztalatokat. Nekünk úgy kell segíteni a betegeken, hogy ne zavarjuk a mindennapi életüket. A célunk a segítség legyen, ne az, hogy a beteg mindennap más pirulát kapkodjon be. Hogy ezt elérjük, csak jóindulatú hozzáállás kell. ^- Általában azt mondják: az életmód-változtatás pénz kérdése is.- Az emberek jó része sokkal többet, és abszolút nem azt eszik, amire a szervezetének szüksége van. Igen, a diétának sokszor az anyagiak a legfőbb akadályai. Az a legnehezebb, hogy kitalálják, hogy mit is egyenek, ami nem is drága, és meg is felel a betegségüknek. Ez is azt mutatja, hogy a betegeknek nagy szüksége van tanácsokra is. Szolnokon megindult egy kezdeményezés. A különböző klubok, például asztmaklub, cukorbetegek egyesülete létre akart hozni egy egészségügyi centrumot. Ha ez megvalósulna, ezek a klubok állandó helyet kapnának, és a segítség, tanácsadás is könnyebben szerveződne. P. É. A grafológia manapság az érdeklődés középpontjában áll. Sokakat érdekel az, hogy mire lehet következtetni a saját kézírásukból vagy más emberek írásából. Lapunk hasábjain bővebben akarunk foglalkozni a témával. Mód nyílik az olvasók által beküldött kézírások elemzésére is. Mindebben Ribárszki Valéria, a Grafológiai Intézet egri irodájának munkatársa, grafológus lesz segítségünkre. Most őt mutatjuk be.- Eredetileg mi a foglalkozása?- Óvónő vagyok, grafológiával három-négy éve foglalkozom, bár mindig is érdekelt. Már tinédzser koromban izgalmasnak találtam, ha levelet kaptam valakitől, hogy olyan-e valóban az az ember, mint amilyen benyomást az írása kelt bennem. Újsághirdetés alapján jelentkeztem a Grafológiai Intézet tanfolyamára. Akkoriban még nem volt elfogadott ez a szakma. Az oktatás felső szintű képzési formában folyik, esti és levelező tagozaton. Államilag elfogadott szakirányú felsőfokú képzésnek minősül az oklevél, amit kaptunk. Tavaly végeztem. Szolnokhoz azért kötődöm, mert fölkértek, hogy vállaljak itt oktatást. Nagyon tehetséges hallgatóim vannak. Mi pszichológiai alapokon álló grafológiát tanítunk. Abból indulunk ki, hogy ugyanúgy, mint bármilyen más mozgás, az írás is kifejezi a személyiségünket. Kíváncsiak vagyunk- Miért van az, hogy nagy az igény az íráselemzésre és a grafológia tanulására?- Mert mindenki kíváncsi önmagára. Nincs olyan ember, aki azt mondhatná: én teljesen ismerem magam. Az élet teremt olyan váratlan szituációkat, hogy utólag magunk is elcsodálkozunk: ez is én voltam? Szeretünk tehát magunkról hallani, hogy milyenek is vagyunk valójában. Az önmagunkról alkotott kép úgy jó, ha kívülről is megerősítik. Szükségünk van arra, hogy az a kép, amelyet magunkról alkottunk, és az a kép, amilyennek mások látnak bennünket, találkozzék.- Ehhez miért nem elég egy barát?- Mert a barát elfogultabb. A grafológus anélkül, hogy egyszer is találkozott volna az illetővel, felismeri a személyiség- jegyeit.- A grafológus jellemzése és az emberek magukról alkotott képe gyakran találkozik?- Általában elismerik, hogy igen, én ilyen vagyok. Sokan szeretnék mélyebben megismerni a grafológiát, hogy ők is tudjanak személyiségjegyeket megállapítani az írásról. Ha tudom, hogy milyen az az ember, akivel leülök tárgyalni, vagy akit a partneremül választok, akkor talán még idejében lehet módosítani dolgokat, ha sikertelenség ér.- Mire lehet következtetni az írásból?- A mentális életre, arra, hogy a hétköznapi szférában hogyan él az ember, a lelki működésekre, a sérülésekre, egészen a szexualitásig. Mindenféle szellemi, pszichés, intellektuális késztetésre, mindenféle ösztöni késztetésre - például a pénz motivációs szerepére, a múlt, a jövő viszonyára a személyiségen belül, a közösség és az én viszonyára, arra, hogy mi motiválja az egyént a tevékenységeiben. Jobbra vagy balra dől?- Azt mondják, hogy mindennek jelentősége van. Annak, hogy dőlt betűket ír-e az illető, annak, hogy hogyan formálja, kerekíti őket...- Vannak, voltak olyan grafológusok, akik egyben pszichológusok, orvos biológusok, akik az írások vizsgálatából felállították ezeket a téziseket. Függőleges irányban a személyiségvonások fejeződnek ki, vízszintes irányban pedig a múlt, a jövő, az én, a szociális közeg közötti viszonyok. A jobbra dőlés például az érzelmi beállítódás, a balra dőlés az önfékezés. Könnyebb úgy írni, hogy egy kicsit megdől jobbra az írásunk. Ha ez balra dől, akkor fékezem magam, ehhez akaratra van szükségem, ez tehát az akarat jele. Áki nagyon jobbra dől, az nem képes magát fékezni. Hentes vagy gyilkos?- Mire lehet következtetni abból, hogy valaki hogyan rajzolja a betűket? Hogy azok teltek, soványabbak stb.? Ribárszki Valéria: Az írás megmutatja a jellemünket- Az „a”, „o” betű mutatja az énemet. Elindulok a múltból a jövő felé, de ez az egész valahol be kell, hogy záruljon bennem, merthogy a múlt és a jövő dolgai is befolyással vannak rám. Akár motiváló, akár fékező szerepük van, mindenképpen hatást gyakorolnak rám. Ha szélesebb a betű, akkor a szellemi- és az ösztönszférában történik valamiféle ráhatás. Az sem mindegy, hogy a jobb vagy a bal oldalon kezdem el, illetve fejezem be ezeket a betűket. Ha nem zárulnak össze a betűk, akkor nem zárom be magamat, hanem hagyok egy teret, ahol kibeszélhetek, ahol kinyitok a közösség felé. Sok összetevője van az íráselemzésnek, amit mind meg kell vizsgálnunk, egy jelből nem lehet igazán következtetést levonni. Minden jelet meg kell nézni. Minden grafológiai értelmezés lehet pozitív vagy negatív. A többi írásjel dönti el, hogy egy adott írásjelet pozitívan vagy negatívan értékelek, tehát így kiegészítik egymást.- Mit jelent az, hogy pozitív, illetve negatív értékelés? Ez a személyiségre vonatkozik? Vagyis mindenkit lehet pozitívan és negatívan is értékelni?- Itt van például az agresz- szió. Ha a személyiség pozitív irányba kezd fejlődni, akkor lehet belőle egy jó sebész vagy egy jó hentes, ha negatív irányba, akkor akár gyilkossá is válhat. Tehát valaki ugyanazokkal a képességekkel a szociális közeg, az otthoni környezet hatásai alapján másképp fejlődik. Az ember írásának a képe tehát változik az élete folyamán, mert minden, ami vele történt, meglátszik az írásán. Az ember megtanul egy írást, az iskolában be kell tartani azokat a formákat, amelyeket a tanító néni tanított nekem, utána viszont teret engedtem a személyiség fejlődésemnek az írásomban is. Vezető kiválasztásához- Manapság Nyugaton divat, hogy például a vezetők kiválasztásakor megkérdezik a grafológust is.- Tudnunk kell, hogy milyen feladatról van szó, milyen típusú vezetőt keresnek, és akkor százszázalékos biztonsággal meg tudjuk mondani, hogy a jelentkező abban a pillanatban alkalmas-e a poszt betöltésére. A grafológiát sok területen használják. Például a pályaalkalmassági vizsgálatnál, illetve a pályaválasztásnál. A munkahelyi grafológia alkalmas arra, hogy eldöntsük, bizonyos emberek tudnak-e együtt dolgozni. A pedagógiai grafológia pedig megmutatja, hogy milyen problémák vannak a gyerekkel.- Ha a pedagógus ránéz a diák írására, abból komoly következtetéseket vonhat le?- Ha probléma van a diákkal, az írása azt is megmutatja, hogy miért, mitől, Nem véletlen, hogy egyre több pedagógus tanul grafológiát. A klinikai grafológia betegségekre vonatkozik. Az írásból ugyanis a betegségek is kiderülnek, már akkor is, amikor az illető még nem érzi. Fölvetődött a grafológusok között, hogy ha egy betegségjelet meglátok az írásban, megmondjam-e. Ártani nem lehet vele, hiszen az nem okoz betegséget, ha megmondom. Ha viszont megtudja tőlem, hogy mire van hajlama, akkor esetleg jobban vigyáz magára, elkerüli a kockázati tényezőket. A betegség mindig először pszichés síkon jelentkezik, és több síkon halad át, mire a testünkben is megjelenik. A bűnüldözésben is- Azt mondják, hogy a bűnügyekben is van jelentősége az íráselemzésnek.- Alkalmazták például Magda Marinko esetében is. Az írásból meg lehet állapítani, hogy hazudik-e a tettes, hogy milyen elmeállapotban követte el a tettét, pillanatnyi felindulásból vagy komolyan készült rá.- Egy búcsúlevélből azt is meg tudják mondani, hogy önként írta-e az illető vagy kényszerítették rá?- Igen. Amikor valaki ön- gyilkosságot akar elkövetni, annyira felbomlanak benne a lelki, pszichés folyamatok, hogy az írását semmi mással összetéveszteni nem lehet. Tehát azt is meg tudjuk mondani, hogy valaki saját akaratából írta-e a levelet. Ä búcsúlevelet már „ránézésre” föl lehet ismerni. A lelkiállapot is- A grafológus szokta elemezni a saját írását is?- Igen, mindannyian beleesünk ebbe a hibába. Egy-két hibát tudunk is befolyásolni az írásunkban, begyakorlással módosíthatjuk. De nem szabad folyton a saját írásunkat vizsgálnunk. Ha figyelünk, akkor nem lesz spontán, és a mesterkélt írás nagyon negatív képet adhat az emberről.- Ha íráselemzést kérünk, az a jó, ha a legfrissebb írásunkat mutatjuk meg?- Szerencsésebb, ha több időpontból származik. Akkor jobban nyomon tudjuk követni a személyiség fejlődését, és kiszűrni a hangulati tényezőket. A fizikai, pszichés fáradtság, feldobott vagy lehangolt lelki állapot is befolyásolja az írásunkat. * * * Legközelebb március 18-án, szombaton foglalkozunk lapunkban a grafológiával. Ribárszki Valéria különböző kézírásokat elemez majd vezető kiválasztáshoz. Várjuk olvasóink íráselemzéshez küldött kézírását, és a grafológiával kapcsolatos kérdéseiket. A szerkesztőségbe beküldött írásukból válogatás alapján elemzést ad a grafológus lapunk hasábjain. Kérjük, írásukhoz válasszanak jeligét, és mellékeljenek egy aláírt nyilatkozatot a következő szöveggel: „Hozzájárulok ahhoz, hogy kérdésem és kézírásom képe megjelenjék az Új Néplapban.” A pontosabb elemzés miatt kérjük, írják meg levelükben nemüket, korukat: azt, hogy jobbvagy balkezesek-e, használ- tak-e szemüveget az íráshoz. Az írásokat lehetőleg szokvány géppapíron küldjék be címünkre: Új Néplap Szerkesztősége, Szolnok, Kossuth tér 1. 5001. A borítékra kérjük, írják rá: „Grafológia”! Paulina Éva Fotó: Korányi Éva
