Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

6. oldal 1995. február 9., csütörtök Az Új Néplap Rákóczié jfaluban Kevés pénz - sok feladat Beszélgetés Kecskés János polgármesterrel A decemberi önkormányzati választásokon a község Kecs­kés Jánosnak szavazott bizal­mat a következő négy évre. A polgármestert a jelenlegi hely­zetről s a tervekről kérdeztük.- Egy óvatos polgármester nem nagyon tervezhet, négy évre előre meg pláne nem - kezdi Kecskés János. - Azt sze­retném, ha legalább ezt az egy évet talpon bírnánk ki. Ennek az az egyik oka, hogy az elmúlt időszak miatt komoly adóssá­got örököltünk, mindent össze­adva körülbelül 15 millió forin­tot.- Ehhez képest mennyi az éves költségvetésük?- 63-65 millió forint. 1993-ban a földgáz-vezetéke- léshez vett fel a község köl­csönt, s ezt nem tudták kigaz­dálkodni tavaly, annak ellenére sem, hogy nem történt semmi­lyen fejlesztés. Sőt, további hi­telt is vettek fel. Okokat persze találhatunk: a szűkös állami támogatást éppúgy, mint a nem kellően megalapozott gazdál­kodást.- Milyen feladatok várnak az új önkormányzatra?- Örökül kaptunk egy olyan intézményrendszert, amelynek szinte minden porcikáját fel kellene újítani. Mondok egy példát: az iskola padlócsator­nája teljesen tönkrement, ki kel­lene cserélni. Ez körülbelül 2 millióba kerülne. Annak idején a ravatalozót nem helyi vállalkozóknak adták bérbe, s ez igencsak megemelte az árakat - ezt is meg kell olda­nunk. Aztán azt sem kellene el­felejteni, hogy agrárfalu va­gyunk, tehát nagy szükség van egy állatorvosra. Úgy tűnik, eredmény már van: március 1-jétől dr. Suga Zsuzsanna - aki ide is költözik - lesz a falu állatorvosa.- Szinte minden önkormány­zat kulcsszava a takarékosság lett. Rákócziújfaluban is?- Nem mindegy, hogyan ta­karékoskodunk, mivel spóro­lunk. Az előző önkormányzat ötről négyre csökkentette az óvodáscsoportok számát, va­gyis egy húszfős csoportot ha­zaküldött. Február 6-tól újra be­indítottuk ezt a csoportot. In­kább azon próbálunk spórolni, hogy munka nélküli óvónőt és takarítónőt alkalmaztunk, akik bérének egy bizonyos százalé­kát - egy adott időtartamon be­lül - átvállalja a munkaügyi központ. — Sok munkanélküli azonban fittól tart(hat), ha lejár az a bi­zonyos idő, akkor újra utcára kerül. Egy óvatos polgármester nem nagyon tervezhet hosszú távra - mondja Kecskés János- Nézze, remélem hamaro­san kiderül, hogy én nagyobb figyelmet fordítok azokra, akik nem tudnak beleszólni a körü­löttünk lévő dolgokba, például a kisgyermekekre. Ha az óvónő jól végzi a munkáját, s megsze­retik a kicsik, akkor marad.- Sok kistelepülésen félnek az önkormányzati intézmények dolgozói, hogy takarékosság címén utcára kerülnek. Vár- ható-e létszámleépítés?- Létszámleépítést nem ter­vezünk, de munkaidő-átszerve­zést igen. Úgy vélem, ahol elég 4-6 óra az adott munka elvég­zésére, ott nem kell 8 órára al­kalmazni senkit. Persze ezt ala­posan megtárgyaljuk, megvizs­gáljuk. Szintén a takarékosság­hoz tartozik, hogy az előző ön- kormányzat esetében több olyan megállapodásra történt Egy „családias” bontó Rákócziújfaluban egyetlen au­tóbontó van - s mit ad Isten, azt sem helyiek, hanem a szomszé­dos Rákóczifalván élő Nagy család vezeti, csakúgy, mint a bontó melletti, Tüzép-telepet. Amikor betoppantunk, a két fiatalember, Róbert és László éppen nyakig volt a munkában, de rövid magyarázkodás után kötélnek, illetve „fotómodell- nek” álltak. A Nagy család feje, Nagy László (az idősebbik) immár ki­lenc évvel ezelőtt nyitotta meg a községben a Tüzépet. Kez­detben nemcsak tüzelőanyagot, de építőanyagot is árultak, ma­napság azonban - mint a fiúk mondták - leálltak az építkezé­sek, így maradtak a tüzelőnél. A családi vállalkozás két év­vel ezelőtt kezdett továbbfej­lődni, amikor is a Tüzép-telep melletti raktárt átalakították műhellyé. A család betéti társa­ságot alapított, s megszületett a Bonser Bt. Az ötlet persze me­gint csak a családfőtől szárma­zott, akinek mindig is az autók, illetve azok bütykölése volt a hobbija. (Mellesleg jegyzem meg, hogy két fiára is örökíthe­tett valamit kedvteléséből, hi­szen Róbert autószerelő, László pedig karosszérialakatos lett.) A hobbi és a fiúk szakmája pont összeillett; így aztán megnyitot­ták a bontót, ahol főleg nyugati típusú gépkocsikkal foglalkoz­nak, a keletiek „lefutóban” vannak. A 22 éves Robi ifjú házas, s egy 6 hónapos legényke boldog s büszke apukája. Laci csak egy évvel maradt le bátyja mögött, de mikor a házasságról kérdez­zük, csak annyit mond: Nem, nem, nem, még nem szándéko­zom ... S aki szeretné megkeresni a bontót (vagy a fiúkat), azt hét­főtől péntekig reggel fél nyolc­tól este hatig megteheti. A családi vállalkozás ötlete a családfő fejében született meg, s éppen összepasszolt a fiúk szakmájával kifizetés, amelyeket az év ele­jén felülvizsgáltunk. Az ered­mények szerint közel 600 ezer forintot lehet ezeken megtakarí­tani.- Milyen egyéb sürgős fel­adatok várnak az önkormány­zatra?- A szeméttelep súlyos gon­dot jelent a községnek. Gon­dolkozunk azon, hogy vállalko­zásba adjuk ki, de mindenkép­pen megpróbálunk eleget tenni az elvárásoknak, mégpedig úgy, hogy gazdaságosabb le­gyen, mint az elmúlt időkben. Nagy feladatot jelent a műve­lődési ház fűtése is, ahol a mai napig szénnel és fával tüzelnek. Ennek megoldására egyedüli reményünk az, hogy pályázatok útján kellő támogatást kapunk, különben nincs rá pénzünk.- Vesznek-e fel hitelt?- Én azt mondom, hogy nem szabad felvenni, hiszen a mos­tani hiteleknek csak a kamata 3 millió forint. Ebben meglehető­sen szigorú vagyok, legalábbis azt mondják. Inkább más úton szeretnénk megoldani a gondo­kat, például pályázatot nyúj­tunk be elmaradott települések céltámogatására, és természete­sen új munkahelyek teremtésén is gondolkozunk.- A telefonhálózattal kapcso­latban van-e új hír, vagy az idén egyáltalán nem lehet rá számítani?- De igen. Előrehaladott tár­gyalásokat folytatunk a Matáv­val és a kenderesi Politel cég­gel. Úgy tűnik: ahogy az időjá­rás engedi, nekikezdenek a há­lózat kiépítésének.- Hogyan biztosítják az anyagi hátteret?- A Matáv nem az önkor­mányzattal, hanem a magán- személyekkel köt szerződést, vagyis nem az önkormányzat fizet a vonalakért, hanem a 157 telefonigénylő. Mi csak annyi­ban vagyunk érdekeltek, hogy a község területén folynak majd a munkálatok. Összegezve az idei feladato­kat: pénzügyileg nem süllyed­hetünk lejjebb; az önkormány­zatnak s intézményeinek zavar­talanul kell működnie. Tanulmányi ösztöndíj Az 1993-as év az általános iskola életének nagy fordu­lópontját jelentette: ebben az esztendőben vették föl ugyanis Hermán Ottó nevét, s avatták föl saját zászlóju­kat. Az oktatási rendezvény díszvendége Lezsák Sándor volt, akitől a Lakitelek Ala­pítvány nevében két és fél millió forintot kapott az in­tézmény - tanulmányi ösz­töndíjakra. (Mint azt Marik Mihály iskolaigazgató el­mondta, úgy érzik, ezzel az összeggel azt a több évtize­des munkát ismerték el, amit az oktatásban, nevelés­ben eltöltöttek.) A Lakitelek Alapítvány tanulmányi ösztöndíját a rá- kócziújalui általános iskolá­ban végzett és tovább tanuló diákoknak adják. Tavaly ti­zennyolc, közép- és felső­fokú intézményben tanuló diák kapta meg az ösztöndí­jat. (Egy hónapban 50 ezer forintot osztottak szét közöt­tük.) Hogy kik részesülnek az ösztöndíjban, azt az iskola szakmai vezetősége dönti el. A kitűnő tanulók részesül­nek benne, de nem feltétel nélkül. A döntésnél figye­lembe veszik, hogy kik azok, akik családjukkal együtt segítették az iskolát (például társadalmi munká­val) s kik azok, akik a szor­galommal is megállják he­lyüket a jelenlegi iskolájuk­ban. Az idén is osztanak ösz­töndíjat, de volt diákjaik éle­tét - az ösztöndíjtól függet­lenül - is nyomon követik. A honfoglalás évfordulójára készülve A táblaképek elkészültek, már csak a faragás van hátra A Hermán Ottó Általános Iskolában 1989 óta minden évben rendeznek fafaragó tábort, melyen nemcsak a helybéli lelkes és tehetséges fiatalok vesznek részt, de jönnek Tatabányáról, sőt Csík­szeredáról is. Egy ilyen tábor nem olcsó mulatság, s nem is lenne rá egy fillér sem, ha nem pályázatok útján elnyert pénzekből finanszíroznák. Hiszen az is­kola rendkívül szűkös anyagi helyzetben van: év­ről évre kevesebb pénzt kapnak, az idén pedig - mint az igazgató elmondta - katasztrofális a pénzügyi helyzetük. Ennek ellenére az idén is lesz tábor, mert ezt a rendezvényt tartják annyira fontosnak, hogy megszerezzék a rávalót. Csak pályázni kell, pá­lyázni, pályázni... S hogyan kapcsolódik ez a tábor a fenti képpel, melyen a magyarok éppen átjönnek a Vereckei-hágón? Nos, az iskola már készül a honfoglalás 1100. évfordulójára, melyet ugye jövőre, 1996-ban ün­nepelhetünk. Az iskola hét táblaképet készíttetett Marik Ág­nessel, a képeken pedig a magyarok történelme elevenedik meg: Émese álma, a vérszerződés, Hunor és Magor története s a honfoglalás. A táb­laképeket tervekként készíttették, s e tervek alap­ján az elmúlt nyáron megfaragták Emese álmát s a csodaszarvast is. Az iskola célja mindezzel hangsúlyozottan az, hogy a gyerekekből hagyományainkat tisztelő, azokat meleg szívvel átvevő felnőttek legyenek. Erősíteni szeretnék a nemzettudatot, a hazafiság érzését. A képeknek, pontosában a faragásoknak jö­vőre kell elkészülniük, hogy a honfoglalás 1100. évfordulójára, az iskolaudvaron felállítandó stili­zált jurta falára bekerülhessenek. Bemutatva, ho­gyan is éltek eleink. Sportosan, sportszerűen Vadas Sándor ifjú kora elle­nére nem mindennapi pályát tudhat maga mögött. A harmincadik X-en csak né­hány hónappal túllépő fiatal­ember a Hermán Ottó Általános Iskola testnevelő tanára, de tanít matekot, technikát, s azt is ki­próbálja, milyen érzés osztály­főnöknek lenni. Az előiő önkormányzatban alpolgármesteri tisztséget töltött be. A decemberi önkormányzati választásokon ismét bizalmat szavaztak neki, így most is tagja a képviselő-testületnek. Szintén a decemberi választásokon ka­rült be a megyei közgyűlésbe, a Fidesz listáján, ahol ő az egyik legfiatalabb képviselő. A megyei közgyűlésen Egy tanár képviselőnek kevés ideje van; de azért néha csak hiányzik a labda egyébként két bizottságban is helyet kapott: az oktatási, kultu­rális és sport-, illetve a megyei egyeztető bizottságban. Sőt: immár három éve, hogy bevá­lasztották a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ felügyelőbizottságába is. S mi sem bizonyíthatja még jobban a fiatalember teherbírá­sát: feleségével három gyerme­ket nevelnek - Gergőt, Viktort és Vandát. Vadas Sándor 1990 óta dol­gozik ebben az iskolában, melynek annak idején maga is tanulója volt. Egykor NB III-as szintig focizott. Mint mondja, azért manapság is beáll játszani, de inkább csak „levezetéskép- pen . Csodaszarvas, juhászkutya citerán Hangya László 68 éves, nyug­díjas. Gyermekként volt liba­pásztor, kanász, a kereskede­lemben is dolgozott pár évet. Azt beszélik, szinte az egész világon van saját készítésű ci- terája.- Hányadik citerája ez, amit éppen hangol?- Nem írtam fel, de az ötve- net igen meghaladja. Tetszik tudni, engem elkeserít, hogy nem az ember kétkezi munkáját fizetik meg.- Mióta citerázik?- Nyolcéves koromban kezdtem. Volt a két bátyámnak citerája. A húr drága volt, én meg néha elszaggattam őket, amikor gyakoroltam. Eldugták előlem a pengetőt... Kerítet­tem egy tollhegyet. Azzal meg még több húrt szaggattam el. Aztán volt nálunk táncmulat­ság. A bátyáim citeráztak, de igen mentek volna már ők is táncolni, hát beálltam helyettük pengetni. Megállt mindenki a táncban, úgy néztek. Attól fogva nem dugták el előlem a pengetőt.- És mikor készítette az el­sőt?- Körülbelül hat éve. Ma­gammal vittem a munkába a táskámban a fát, a kiskést. Csi­náltam egy olyan citerát, amire skót juhászkutyákat faragtam. Hetet. Azt a citerát Dániába vi­ták. Spanyolországba meg olyat vittek, amin Hunort és Magort faragtam meg, amint a csoda- szarvast üldözik.- Honnan tudták Dániában, hogy van Magyarországon egy ember, aki citerákat készít?- Hortobágyon szoktam árulni, ott ismerkedtem meg a megrendelőkkel. A citerát olyan semmi hangszernek né­zik, akik komoly hangszeren játszanak. Pedig konyítani kell ehhez is, ismemi kell az akkor­dokat. Bőgőn, nagydudán, cite­rán, szájharmonikán, tangó­harmonikán, hegedűn is ját­szom, meg tanítok két fiút tan- góharmonikázni, Varga Attilát és Ónodi Zoltánt. Komolyan veszik, szórakozásból is.- Milyen lesz a következő ci­terája?- A kismenyemnek akarok egyet csinálni, ő tanár, aztán mutassa meg a tanítványainak. Meg szeretnék még egy csoda- szarvasosat is. De hogy lesz-e időm, meg ambícióm rá ...? Szeretnék még egy csodaszarvasos citerát készíteni, ha lesz még rá időm - mondja Hangya László (

Next

/
Oldalképek
Tartalom