Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 9., csütörtök A népek békességének fáradhatatlan apostola Szolnok vendége lesz A magyar nép szebb jövőjében bízva Hírül adtuk, hogy február 10-én Szolnok vendége lesz Habsburg Ottó, aki aznap este fél hétkor a városházán lakossági fórumot tart. Ehhez a rangos eseményhez kapcsolódva, Deák András olvasónk úgy érzi, a Páneurópai Unió elnökétől decemberben kapott, személyre szóló leveléből a nyilvánosság elé kívánkozik néhány gondolat. Azok a sorok, amelyekből Habsburg Ottó szebb jövőnkbe vetett hite, a magyar nép iránti szeretete árad. Levélrészlet: „Mivel újraválasztottak a következő öt évre az Európai Parlamentbe, biztosíthatom Önöket, továbbra is minden erőmmel azon leszek, hogy Magyarország mihamarabb teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak. Sajnos az Európai Unió legtöbb vezetője csődöt mondott a horvát és boszniai drámában, emlékeztetve azokra a politikusokra, akik rövidlátásukkal és gyávaságukkal belevitték országainkat a második világháborúba. Csüggednünk azonban mégsem szabad! Ellenkezőleg: arra vagyunk hivatva, hogy mindent megtegyünk az olyan veszélyeztetett nemzetekért, akik jogosan számítanak szolidaritásunkra. A béke előfeltétele az Európai Unió kiszélesítése oly módon, hogy azon nemzetek számára, akik felszabadították önmagukat a kommunista iga alól, minél előbb tagságot biztosítsunk. A mai feladatunk, hogy tágra nyissuk a kaput számukra. Bizony lesznek még nehézségek, de ezek azért vannak, hogy közös erővel leküzdjük őket. Isten segítségével remélem, hogy 1995-ben is haladni fogunk. Én, személy szerint mindenesetre ígérem, hogy amíg Isten erőt ad, mindent meg fogok tenni a népek érdekében, így biztosítva mindenki számára az igazságos békét. Bízom a magyarjövőben!” Küldjön egy képet! „A piros bugyelláris”-ban - 1920 Édesanyám a hajdani tiszavárkonyi műkedvelő színtársulat tagjaként A piros bugyelláris című előadásban - jobbról a második -, kis bajusszal, férfiszerepben látható. A felvétel 1920-ban készült. (Édesanyám már sajnos nem él.) Az emlékképet féltve őrzi, s beküldte: Vörös Lászlóné Ötezressel fizetett, ezresből kapott vissza Feleségem a közelmúlt napokban csupán tejet és kiflit vásárolt a szolnoki Szövetség ABC-ben, amikor ötezressel fizetett, de a pénztáros véletlenül ezresből adott neki vissza. A tévedést feleségem sem vette észre, csak két nap múlva, amikor a családi kasszánkból hiányzott az összeg. Talán mondanom sem kell, mit éreztünk, hiszen három kiskorú leány- gyermeket nevelünk - nehéz körülmények között -, és bizony minden forintnak helye van. Feleségem kolléganői tanácsára ment vissza az említett boltba, ahol - legnagyobb örömünkre - azonnal visszaadták a 4000 forintot. Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is szeretnénk köszönetét mondani a Szövetség ABC két eladójának: Králik Józsefnének és Török Mi- hálynénak, akik becsületből, emberségből jelesre vizsgáztak. P. I. Emberségből megbuktak A közelmúltban olvastam, hogy a főváros egyik boltjából nagy mennyiségű szaloncukrot szállítottak a szeméttelepre. Ez nagyon felborzolta a jó érzésű emberek kedélyét. Emlékszem, pár évvel ezelőtt több vagon banán jutott hasonló sorsra, és szemtanúi lehettünk már annak is, amikor megyénkben, a 4-es főút mellett nagy mennyiségű vöröshagyma borította a földet. Amikor az arra járók kezdték szedegetni, a terület gazdája gyorsan beszántotta! Ami az ilyen jellegű pocsékolót illeti, a korábbi időkből, a szolnoki járműjavítóból is említhetnék példát: a nyugdíjazásom előtt több hőérzékelő elemet és leolvasóműszert kellett összetörni - selejtezésképpen. Mint méhészkedő ember, régebben a Füszérttől vettem - engedményes áron - egy mázsa 2 éves szaloncukrot. Azok a kereskedők, vezetők, akik elkótyavetyélik a még használható értékeinket, vagy szemétbe öntik a mások számára elérhetetlen édességet, emberségből megbuktak. Id. Sándor János A főnyeremény bárány- és kakassült volt Jászjákóhalmán már hagyomány, hogy a farsangi vigadalom minden évben iparosbállal veszi kezdetét. Január 28-án is sokan szóra- kozták végig az éjszakát, melynek fénypontja a tombolahúzás volt. A főnyeremény bárány- és kakassült mellett sok-sok értékes, az iparosok által felajánlott ajándék talált gazdára. A képen ifj. Muhari Ottó és felesége - a nagy nyeremények reményében - enged a víg kedélyű tombolaárus, Csőke László csábításának. Egyébként a Muhari család a legnagyobb asztalosdinasztia a községben: Ottó szülei kilencen voltak testvérek, s mindnyájan - a nőket is beleszámítva - az asztalosmesterséget választották. Fodor István Ferenc - Jászjákóhalma Hova nem vezethet az emberi hiszékenység? Napjainkban egyre több az emberek hiszékenységére alapozó vállalkozás. Lassan ott tartunk, hogy az a cég, amelyik valamilyen pozitív lehetőséggel kecsegtet, már gyanús. Itt van például a Prorenta Kft., amely - ügynöke útján - az ország egész területén érdeklődik: vajon hol szoktunk nyaralni, pihenni, családdal-e vagy egyénileg, mi az álmaink útja? A fiatal ügyintéző sejtelmesen mosolyog, ígéri, ha kitöltjük a kérdőívet, valamennyien egy sorsoláson veszünk részt. A fődíj egy álomutazás. Nemrég a kft. képviselője felhívott telefonon, és kedvesen gratulált: a sorsoláson egyhetes nyaralást nyertünk - ötcsillagos apartmannal -, családdal együtt. A helyszínt egy listából mi választhatjuk ki, és az ajándékot január 28-án, szombaton vehetjük át az egyik fővárosi szállodában. Pontosan érkeztünk a megadott helyre, ahol már várt bennünket egy szimpatikus úr, és gratulált a nyereményünkhöz. Sajnos ez volt az utolsó mondat, amely a nyereményről szólt. A továbbiakban hallgatói lehettünk egy közel kétórás előadásnak, mely a világ legnagyszerűbb nyaralási rendszerével ismertetett meg. Most nem akarok senkit sem untatni a lényegtelen részletekkel, csak tömören sorolnám, mi szükséges ahhoz, hogy minden évben Krétán, Mallorcán, Floridában stb. nyaralhassunk. Először is meg kell vásárolni egy üdülési jogot a kft. tulajdonát képező(?) kastélyszállóban, ami mindössze 840 ezer forint lenne a csúcsszezonban. Ezért a csekélyke összegért minden évben egy hetet üdülhetünk negyedmagunkkal Magyarországon, s ha meghalunk, az unokáink is örökölhetik ezt a kiváltságot. Igaz, a szálló még nincs kész, most épül, a videofelvételen sem lehet látni, csak a dombok között megvillanó romos homlokzatát. Persze, ha meguntam a hazai tájakat, ezt az üdülési jogot elcserélhetem a világ bármely tájára, csekély 185 DM-ért. Igen, ezt márkában számolják. Évente még fizetnünk kell egy csekély összegű tagsági díjat, úgy 150 DM-et, valamint a kastély karbantartási költségeihez kell hozzájárulni. (Az üdülési jogért fizetett ösz- szeg 4 százalékával, esetünkben mindössze 33 ezer 600 forinttal.) S már jön is a kedves előadó a papírokkal, csak alá kellene írnunk ... A helyszínen elegendő mindössze 50 ezer forintot fizetni, a többit két részletben küldhetjük. Ja, és a nyeremény? Aki még ezek után is' igénybe akarja venni, az járjon utána. Hadfiné Berényi Ildikó Szolnok Hogyan tovább, munka nélkül? Egy háromgyermekes édesanya szemével nézve munkanélküliek a Jász-Nagykun-Szolnok megyében tapasztalható helyzetét, elkeseredésemben, a fiatalok iránt érzett aggodalommal fogtam tollat. A középiskolákból, szakmunkásképzőkből kikerülő pályakezdők elhelyezkedési lehetősége minimális, mondhatjuk, alig van esélyük arra, hogy munkába állhassanak. A munkaügyi központ a munkanélküliek számára folyamatosan átképzést szervez (pl. tíz hónapos vállalkozói, ügyintézői tanfolyamot); gyermekeink elhelyezkedéséhez ily módon is igyekszik nagyobb esélyt teremteni, a végeredmény azonban elkeserítő. Főképp gyermekeinkre és aggódó szüleikre nehezedik a munkahelykeresés minden kínja, baja, de hasztalan. Ha fiúról van szó, időt nyerhetünk a katonasággal. Közben mindenki ígér fűt, fát, hogy a katonaság után már könnyebb lesz, ugyanakkor minden marad a régiben. A leszerelő katonák helyzete jottányit sem változott. Többségük ha lejárja a lábát, akkor sem talál munkahelyet. Közben letelik a munkaügyi központban regisztrált 180 nap, ami a pályakezdő fiataloknak jár. És utána hová, merre vihet az útjuk? Végtelenül sajnálom a szomorú arcú, szinte kilátástalan élethelyzetben lévő fiatalokat, gyerekeinket. Próbáljunk nekik még idejében segíteni! B. J.-né Új szász Jogi Tanácsadónk A tanúk díjazásáról Egyik tiszasülyi olvasónk, akit már két ízben is tanúként idéztek a bíróságra, a napokban útiköltség-térítési gondjával kereste meg szerkesztőségünket. Nem titkolt felháborodással mondta: először tavaly novemberben, majd az idén január utolsó napján tett eleget állampolgári kötelességének (saját kocsin érkezett Szolnokra), de útiköltség-térítésre csupán 204 forintot kapott. E csekély összeget a bíróságon azzal indokolták, hogy vonatköltséget számolhatnak el... Olvasónk érthető megille- tődöttségében nem hozta mindjárt szóba, hogy a korábbi útiköltségével is tartoznak, hogy a falujából nincs közvetlen vonatjárat, inkább szerkesztőségünk állásfoglalását kérte: valójában mi illeti meg a tanút? Erről most dióhéjban adunk általános felvilágosítást. Az 1/1969. (I. 8.) IM számú rendelet értelmében a tanúnak a kihallgatás helyére és a visszautazással felmerült minden költségét - a helyi közlekedési eszköz használatát is figyelembe véve - ki kell fizetni. Elsősorban személyvonat 2. o. jegy ára számolható el. Ahol nincs vonat, ott a buszköltséget. Saját kocsi költsége akkor merülhet föl, ha az illető súlyos beteg, vagy a kocsival érkezést közérdek indokolja. Ha a beteg tanú kísérőre szorul - ahogyan a kiskorú -, a vele utazónak is jár az útiköltség. A munkaviszonyban álló dolgozóknak - a munkából mulasztott időre - átlagkeresetet fizetnek, amit a munkáltatótól kell kérni. Ha a tárgyalás miatt a lakóhelyről indulás és visszaérkezés ideje meghaladja a napi 8 órát, a tanút plusz 15 forint ellátási költség is megilleti. No, ezt a nevetséges összeget csupán azért említjük, mert a mai napig érvényben van! Hogy ezért már sem egy üdítőt, sem egy kávét nem lehet kapni, kit érdekel? A bármilyen ügyben tanúként idézett olvasóinknak azt tanácsoljuk, az utazási és egyéb felmerült költséget - bíróságon vagy más hatóságon legyenek is - a kifizetéskor tisztázzák. (Tiszasülyi olvasónknak - közbenjárásunkra - a két oda-vissza utazás buszköltségét fizették ki.) - cs Pánik nélkül, egészségesen Ki tudja, megyénkben hányán szenvednek pánikbetegségben? Talán több ezren vannak, akiket bevallottan ez a szorongás kínoz, de magasabb lehet azoknak a száma, akik szégyellik, és nem fordulnak orvoshoz. De lássuk, mi a pánikbetegség, s hogy jómagam hogyan jutottam el a gyógyulásig: Három éve, december egyik éjszakáján erős izzadás, szívverés, remegés, fulladás fogott el, majd a halálfélelemmel párosult rosszullétem egyre ijesztőbbé vált. Másnap megismétlődött, majd a háziorvosom beutalt kivizsgálásra, de betegségre utaló jel nem volt. Két hónap után ismét jelentkezett a kellemetlen szorongás, ami halálfélelemmel, végtagzsibbadással párosult. Az ezt követő újabb vizsgálatok ismét negatív eredménnyel zárultak. Bizonytalanságomban még jobban úrrá lett rajtam a szorongás, már ott tartottam, hogy az út egyik oldaláról a másikra sem mertem átmenni. Életuntán gyötörtem az orvosokat, de a fulladásomnak, a végtagzsibbadásnak és a halálfélelemnek nem sok jelentőséget tulajdonítottak. Az őrület szélén álltam, amikor dr. Torday Zsigmond főorvos úrhoz kerültem. A leleteimet átnézve, rögtön közölte: pánikbetegségben szenvedek. Számomra új fogalom volt, nem tudtam, hogy ez pszichés megbetegedés - erős rosszullé- tekkel járó tünetcsoport. Hosz- szas beszélgetés után, lelkem mélyén örültem, hogy végre megtaláltam azt az orvost, aki komolyan vesz, aki elhiszi, amit az állapotommal kapcsolatban mondok. Minimális gyógyszerfogyasztás mellett, pár hónap után erős javulást tapasztaltam. Felcsillant bennem a remény és az élni akarás. A fulladás még sanyargatott ugyan, de tudtam, nagy baj nem lehet, és megértettem: rosszullét esetén sem fulladhatok meg. Rövid idő alatt - a csodapirulák szedésével és dr. Torday Zsigmond főorvos úr fáradhatatlan munkájával - panaszaim megszűntek, életkedvem helyreállt. Talán ha a hasonló problémákkal küszködő társaim is megtalálják azt az orvost, akiben bíznak, akinek őszintén elmondhatják panaszaikat, elkerülhetik a rosszullétet. A főorvos úr fáradhatatlan, lelkiismeres gyógyításáért ezúton is köszönetét mondok, és a további munkájához sok sikert, erőt, egészséget kívánok. Boros Béla - Rákóczifalva Az aluljárónál A felvétel tavaly készült a szolnoki „Fehér Ház” előtti aluljárónál, de a járókelőket ma ennél is szomorúbb kép fogadja: a védőkorláton alig akad egy-két ép üveg, a többit vandál pusztítók pókhálósán törték össze, vagy teljesen kiverték! (Fotó: Garai György) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
