Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-08 / 33. szám

1995. február 8., szerda Kunsági Extra - Kisújszállás 7. oldal Nem csoda, kávéház! Bármilyen hihetetlen, a Szabad­ság téri panelek közé ékelve egy kis csodapalota bújt ki a föld­ből. Tavaly májusban kezdőd­tek a munkálatok, és a téglából, fából készült épület a föld­szinten hét, az emeleten három ablakszemével figyeli az idő múlását. Ifjú Papp Mihályé, aki kávéházként üzemelteti majd. Fekete- és tejeskávék, nyolc­fajta tea, kávékülönlegességek, üdítők, sütemények, fagylaltok képviselik a kínálatot. Azért azokra is gondoltak, akiket más üdít: mondjuk a csapolt sör meg a feles, mert ezek sem hiányoz­nak. Mint minden kávéházban, itt is lehet sakkozni, újságot ol­vasni, csendesen múlatni az időt. A családi vállalkozásban létesített épület - az elképzelé­sek szerint - ebben az évszá­zadban nem tart szünnapot. Magyarul az év minden egyes napján fogadja a betérőket: reg­geltől estig. Valamint majdnem elfelejtettem, ami nem mellé­kes. A munkálatok jelenlegi ál­lása szerint őkelme az év legrö­videbb hónapjában nyit. Köz­érthetőbben fogalmazva: febru­árban már mindenképpen ven­dégeket fogad. egyébként az idén négy végez a suliban - mindenki tovább tanul va­Ebből a nyolcadikból ­lamilyen középiskolában Hiába no, a jelentkezések, to­vábbtanulások izgalmas napjait éljük, és ez alól nem kivétel az Arany János iskolának az a nyolcadik osztálya sem, ahol összesen harmincketten koptat­ják a padokat. Itt a fiúk örömére több a hölgy: hiszen ők annyian vannak, mint a kártyában a nye­rőszám. Három kitűnő is akad közöttük: Szabó Ágnes, Oláh Krisztina és Varga Adrienn személyében. A fiúk között a legjobb sportoló Süveges Csaba, aki távolugrásban egyszer már 542 centiig is repült, ami megyei második helyezéshez volt elég. A hölgyek között Tóth Éva és Szűcs Jutka jeleskedik a sport­ban. Ami a távolabbi elképzelései­ket illeti: közülük húszán külön­böző gimnáziumokba, tizenket- ten szakközépiskolákba ipar­kodnak. Hogy hová? Debre­cenbe, Szolnokra, Mezőtúrra, Túrkevére, illetve helyben a Mó- riczba. Arról is: ki mit gyűjt közülük? A teljesség igénye nélkül: Simái Gyuri bélyegeket, szalvétákat, képeslapokat; Zsoldos Gabi ci- gisdobozokat, noha elmondása szerint senki nem bagózik a csa­ládban; Monoki Norbert repülő- gépmodelleket, van már belőle vagy ötven; Borhi Nikoletta szalvétákat, Süveges Andi pedig zsebnaptárakat. Páran már arról is beszéltek, hogy vendéglátó­sok, tanárok, bírák, pilóták, mérnökök, ügyvédek lesznek, míg másoknak még nincs kiala­kult jövőképük, legalábbis még most, a nyolcadik végén. A város legelső kávéháza ebben a hónapban nyit » Truman mozdony a gyárban Egykoron a sínek felett száguldva ontotta a meleget, heví­tette a gőzt, most ugyanezt teszi egy helyben állva Akad egy üzem a városban - a Szolnoki Mezőgép Rt. kisúj­szállási gyáregysége - ahol az egyik helyiségben egy megbíz- hető öreg Truman mozdony kazánja képezi, ontja a mele­get. A hajdani, jobb napokat lá­tott gőzöst megfosztották a ke­rekeitől, betontalpazatra állítot­ták, és fűtene;k, fűtenek vele. Jó étvágyú őkelme, évtizedek óta eszi a szenet és adja a plusz fo­kokat a műhelyekbe, a festő­műhelybe és mindenhová, ahol emberek dolgoznak, készítik a kisebb-nagyobb mezőgazda- sági gépeket. Ilyenkor, a nem­szeretem napokban délelőttön­ként negyvenhét-ötven taliga szenet is elnyel a torka, míg délutánonként beéri har­mincöt-negyvennel. Két pár fűtő eteti, és a salakot önmű­ködően lebillenti magából, anjit motor húz, visz ki a sza­badba.­Itt nincs szünet szombatokon meg vasárnapokon sem, mert akkor is várja a kazán a szenet. Október 10-én begyújtották, és etetni kell egészen április derekáig, amíg fűteni szüksé­ges. Ellenkező esetben félő, hogy elfagy a rendszer, amely­nek a reparálása jóval többe ke­rülne, mint a hét végi langyos fűtés, ami olyankor csak tíz-ti­zenöt taliga tüzelőt jelent. Legtöbben gimnáziumokba mennek Ötvenöt éves vállalkozó Juhász Béla autómentő, családi vállal­kozói alapon Más ember ilyenkor már nyugdíjba megy, de Juhász Béla másként gondol­kodik. Korábban 33 esztendőt le­húzott a Tefunál, a Volánnál, az­után az egész­sége romlása mi­att átmenetileg munkanélküli lett. Bizony ez az állapot másfél évig tartott. Igen ám, de közben meggyógyult, és kényszerhelyzet állt elő: mihez kezd egy ötven-egynéhány éves ember? Segített a család, a veje, a lánya, és döntöttek: ha már A, B, C, D, E kategóriás járműve­zetői engedéllyel rendelkezik, a szakmánál kell maradnia, határoztak: közös segítséggel autómentőt vásárolnak neki. Ez meg is történt, vettek egy olyant, amelyik 2 ezer 900 kiló teherbíró képességű. Mivel nemzetközi engedéllyel is ren­delkezik, külföldre is mehet. Ez kimondottan jól jött, hiszen legelső útjaként egy lerobbant osztrák kisbuszt kellett Bécsbe fuvaroznia. Ennyi a történet, amelynek van még egy tanulsága. Tavaly, augusztus 13-án Juhász Béla írt egy levelet a Vállalkozásfej­lesztési Alapítványhoz, hogy segítsék félmillióval: azért, hogy vehessen egy autómentőt. Jött is a válasz sebesen, mégpe­dig pontosan 1995. január 17-én. Ebben indokolták: mivel már 54 éves, ez nem lehetséges. Érti, érti, csak azt nem: erre az elutasításra miért kellett várni száznál is jóval több napot. Hogy pénz nincs, tiszta sor. De hogy toll, papír, tinta sem? Esetleg a bélyeg hiányzott, mert a postaköltség is egyre drágább. . . Ötmillió forintos műtét Katonka Dominikánál hatéves korában észrevették, hogy görbe a háta. Előfordul az ilyesmi másnál is, nem gyana­kodtak semmi különlegesre. Nosza: irány Karcag, ha már a csontok és az izmok valaho­gyan eltérő módon fejlődtek. Hetente kétszer gyógytorna, de bizony nem javult az ifjú hölgy állapota. Aggódó édesanyja Pestre vitte, maszek alapon. Háromhavonta kontroll, fűző, gyógytorna, de sajnos ismét semmi javulás. Pécs az újabb állomás, de a klinikán nem vál­lalták a súlyos gerincműtétet. Az édesanya megtudta, Német­országban, Kalsbadban végez­nek efféle operációt. Igen ám, de a költsége ötmillió. Ennyi pénze az átlagembernek nincs. Szerencsére segített az Orszá­gos Egészségügyi Pénztár, a Népjóléti Minisztérium, Kis- újon a Vöröskereszt, a Család- segítő Központ, sok-sok cég és sok-sok ember. Az időközben 13 éves hölgy tavaly szeptember 18-án indult Németországba az anyukájával. Hónapokig készítették elő, hú- zatták, vizsgálták. Január 2-án reggel fél nyolckor tolták be a műtőbe, ahonnan kilenc óra múlva szabadult. Három napig azt sem tudta, a világon van, miközben egy másik város gyermekintenzívén vigyáztak rá. Utána visszavitték, és min­denki örömére azonnal megis­merte aggódó édesanyját. Január 26-án pedig már jöhe­tett is haza. Pestig repülővel, onnan kocsival. Azóta már há­romszor ballagott a nem mesz- sze lakó nagymamájához. Rit­kán még le-lepihen: tévét néz, újságot ölvas, rejtvényt fejt. Majd ismét gyógytorna követ­kezik Karcagon, noha az operá­ció óta rengeteget javult az ál­lapota. A hatodikat befejezte, és ősszel folytatni szeretné a tanulmányait. Ugyanabban a suliban, a hetedikben. És bol­Most még két-három kilónál nem lehet többet emelnie, de Dominika ősztől ismét isko­lába megy. Természetesen akkor már a degeszre tömött táskával. dog, nagyon boldog, hiszen az emberi összefogás, támogatás, a szülők, az orvosok, a család segítségével ismét van értelme a mindennapjainak. Kijártam az iskolát 1967. augusztus 1-jén nagy izgalommal és felelősséggel érkeztem Kisújszállásra, hogy átvegyem az Arany János Ál­talános Iskola vezetését. Az izgalom és felelősség azért is nyomasztott, mert egy kiváló igazgató, Toroczkay Endre volt az elődöm, akitől jól ösz- szeszokott, eredményekben el­ismert nevelőtestületet és isko­lát örököltem. Vajon képes voltam-e az , eredményeket megtartani, to­vábbfejleszteni? Az eltelt 27 és fél esztendőről nem nekem kell megadni a minősítést. Sokkal inkább alkalmas arra az a sok ezer szülő, akik ma­guk is az iskola tanulói voltak, illetve gyermekeik, akik jelen­leg diákjai az iskolának. Szá­momra mindig a külső hivata­los és nem hivatalos értékelé­sek, értékrendek, a megye is­koláival való összehasonlítá­sok adtak biztató vagy figyel­meztető jelzéseket minden­napjainkról, a munkánkról. Áz eltelt hosszú időszak alatt sok nevelőtársam része­sült különböző kitüntetések­ben. 1984-ben Szolnok megye tanácsa a megye közoktatás^ fejlesztésében szerzett kima­gasló érdemeiért a nevelőtes­tületnek Pedagógiai Díjat adományozott. Azt, hogy a város egy ide­genből érkezőt befogadott-e vagy sem, arra az 1990-es és 1994-es önkormányzati vá­lasztások adtak választ. Mind­két esetben képviselővé, il­letve az önkormányzat alpol­gármesterévé választott. Ez a bizalom az elmúlt évtizedek minősítését, ugyanakkor a na­gyobb felelősség megfogal­mazását is jelenti. Szándékom­tól eltérően az iskolát, a gye­rekeket, a nevelőtestületet fél évvel előbb kellett elhagynom. Tudtam, hogy rövidesen úgyis bekövetkezik, mégis nehéz szívvel búcsúzom tőlük. Évti­zedek alatt összeszokott nagy családtól váltam el, ahol már szinte egymás gondolatait is jól ismertük. Én ugyan távoz­tam, de a legfőbb erőt az ott maradottak birtokolják saját magukban, emberi és szakmai értékükben. Ha ehhez nekem volt valami közöm, a lehető­ségekkel együtt megköszö­nöm. Dómján lászló volt igazgató most főállású alpolgármester *** Kedves Volt Direktor Úr! Mit is kívánhatnánk egy 60 éves embernek, aki életének majdnem felét az Arany isko­lában töltötte? Erőt, egészsé­get, szellemi frissességet az alpolgármesterséghez. Ha ad­nak kitüntetést az elmúlt évti­zedekért, jó, ha nem, az sem jelent semmit. Hiszen az ízig-vérig pedagógus a gyer­mekszívekben él tovább, és ez megfizethetetlen medállal, bármilyen kisebb-nagyobb el­ismeréssel. Elvégre a jó napot, tanár úr köszönés, %jó napot, igazgató úr, hogy van, semmi mással nem pótolható. Ebből kívánunk ezret és ezret, és ahogy ismerjük, hisszük azt, hogy Dómján László ezt meg­érdemli. Ha pedig ez így igaz, aligha volt felesleges ez a ke­vés híján harminc esztendő. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Jótékonysági bálok A farsang, a mulatságok napjaiba léptünk, így nem véletlen, hogy a nagykun te­lepülésen is egymást köve­tik a bálok, jótékonysági rendezvények. így február 18-án este hat órától az I. számú óvoda tartja rendez­vényét, amely bevételét tor­naterem kialakítására szán­ják. Ugyancsak a városban lesz a népművelők megyei bálja, mégpedig február 25-én este héttől. Végül, de nem utolsósorban lesz egy bál március 4-én, szomba­ton este, amely hasznát a re­habilitációs munkahely épí­tésének a folytatására szán­ják. A rendezvény mottója, amellyel kérik a segítőkész támogatásokat, felajánláso­kat, akár szakipari munká­kat is, Albert Schweitzer hí­res mondása, amely szerint: „A világon leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törőd­nek.” Tíz alkotó A városi képzőművészeti kör február 9-én délután öt órakor ‘Szolnokon, a Repü­lőtiszti Műszaki Főiskolán kiállítást szervez. A tárlaton tíz kisúji alkotó munkája te­kinthető meg. Sieg lehet rendelni A Kisbíró, a képviselő-tes­tület helyi lapja egyje nép­szerűbb, és már kétezer pél­dányban jelenik meg. Álta­lában az ülések, tanácskozá­sok után. Panasz, hogy so­kan nem jutnak hozzá, pedig a kiadvány fontos helyi tud­nivalókat tartalmaz. Aki rendszeresen hozzá szeretne jutni, kérjük, keresse fel a városháza 19-es szobáját. Az idén is Azokat a fiatal házasokat, akik az első lakásukat sze­retnék megvásárolni, felépí­teni, az önkormányzat eb­ben az évben is támogatja. Mégpedig családonként 120 ezer forinttal. Hogy az ösz- szeg odaítélésének melyek a feltételei, erről a képvi­selő-testület a költségvetés elfogadását követően hatá­roz. Lehet pályázni Az otkatási és közművelő­dési intézmények vezetőit a jogszabályok szerint öt évre nevezik ki. Ha az idő eltelt, a dierektori állást újra meg kell hirdetni. Az idén a vá­rosban öt intézményvezetői beosztásra ír ki pályázatot az önkormányzat. így az Arany János Általános Isko­lában, a Kossuth Lajos Álta­lános Iskolában, a 625. Sz. Szakmunkásképző Intézet­ben, a zeneiskolában, illetve a Városi Művelődési és If­júsági Központban. A pá­lyázatok majd a Művelődési Közlönyben jelennek meg, külön feltételeket a testület sehol nem határozott meg, írt ki. Hét bizottság Megalakultak a képvi­selő-testület bizottságai. A korábbi ciklushoz viszo­nyítva eggyel több van belő­lük, mert új az ifjúsági és sportbizottság. Hogy kik a vezetői? A kulturális bizott­ságé dr. Vincze Sándor; a pénzügyé Oláh Balázs; az ügyrendié dr. Varga Zoltán; az ifjúsági és sportbizott­ságé Igriczi István; a gaz­dálkodásié Mészáros Endre; a szociálisé Süveges Gyula és az egészségügyié dr. Tölgyvári Béla. Az utolsó napon A helyi honatyák következő testületi ülésüket február 28-án tartják a városházán. Izgalmas kérdések szere­pelnek a napirenden. Úgy­mint: az 1995. évi költség- vetés, azután a víz- és a csa­tornadíjak alakulása, a kü­lönböző támogatások, il­letve erre az időre elkészül az idei munkaterv.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom