Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

1995. február 6., hétfő Hazai Tükör 3. oldal Springer­újdonságok Harmadik alkalommal rendezték meg Martfűn a vállalkozók bálját. Több mint 200 ven­dég érkezett helyből és a környező településekről, de akadt köztük püspökladányi és salgó­tarjáni illetőségű is. A jókedvről a Hangulat együttes, Bozsó Rozália nótaénekes, Bozsó Jó­zsef, Teremi Beatrix operetténekesek és Klein Imre műsorvezető gondoskodott, fotó: i. l. Veled, de nélküled! Tanácskozott a Tiszazugi Mozgáskorlátozottak Csoportja Újabb kötetekkel gyarapodik a Springer Hungarica Kiadó nép­szerű SH-Atlasz sorozata. Az Atomfizika című kiadvány vár­hatóan áprilisban kerül a köny­vesboltokba, majd a Kémiát szeretné megjelentetni a tanév­kezdetre a könyves műhely. Utóbbival már tizenhárom kö­tetre emelkedik az SH-Atlaszok sorozata. A magyar olvasók ez ideig többi között a biológia, a csillagászat, az építőművészet, a fizika, a filozófia, a zene rej­telmeibe kalauzoló SH-Atla- szokat vehetik kézbe. Az 1992-ben közzétett Világtörté­nelemnek pedig már a harma­dik kiadását készíti elő a kiadó. Az öt éve létrejött Springer Hungarica ifjúsági sorozatot is útjáraa indított 1994 végén. A kiadványokat azoknak a felsős diákoknak szánja a cég, akik többet szeretnének tudni a tan­könyvekben foglaltaknál. (Folytatás az 1. oldalról) A késői sajtótájékoztatón el­hangzott, hogy az egyesülési tör­vény lehetőséget ad a kiválásra. A kiválást motiváló tényezők iránti érdeklődésünkre Rácz Ist­ván elmondta, hogy a megyei szervezet létrejöttekor is a Tisza­zug volt az egyesület bölcsője. Igény jelentkezett a tiszazugi te­lepülések részéről arra, hogy egy önálló, regionális feladatokat el­látó egyesület jöjjön létre. Kun­Zoltán (8 éves): Tudtuk előre, hogy rossz lesz a félévi bizonyítványom, mert a matek- meg a magyartanár is pikkel rám. Anyukám és apukám már el is intézték, hogy hétfőtől má­sik iskolába járjak. Dóra (10 éves): Nem kell semmit se megmagyaráznom. Kitűnő lett most is, mint eddig mindig. Egyébként is szeretek tanulni. A szüleim nagyon so­kat segítenek. Az osztályfőnö­köm irtó rendes velem, s az is sokat számít. Attila (13 éves): Hát magya- rázgatom, hogy az ének nem olyan fontos meg a rajz se. A történelmen egyáltalán nem le­het kiigazodni, a földrajzban még az országhatárok is vál­szenten már működik rehabilitá­ciós szoba, mely segíti a rászorul­tak épülését. Nem utolsó sorban éreznek magukban erőt, ötletet és tehetséget arra, hogy a szűkebb terület problémáit megoldhassák. A megyei vezetéssel nem igazán felhőtlen a viszonyuk, hiszen a közgyűlésen a megye nem képvi­seltette magát, igaz ugyan, hogy távolmaradásuk a helyi vezetőség kifejezett döntésére történt. Van­nak vitás pontjaik, melyeket csak toznak, a többiről nem is be­szélve. Biológiából a leglénye­gesebbet már tudom, s nem tesz senki idő előtt apává... Az irodalom iskolai része túl szá­raz, viszont szeretek olvasni és rengeteg saját könyvem van, sőt a nevemet is le tudom írni helyesírási hiba nélkül. Engem különben csak a matek és a számítástechnika érdekel, azokból ötös vagyok, meg tesi- ből is. Mindenesetre gyanítom, a bizi jutalma az lesz, hogy anyáék néhány hétre kivonnak otthon a számítógépem bűvkö­réből. Aztán elcsendesedik a vihar, s majd csak júniusban ismétlődik meg újra. Andrea (álnéven 14 éves): Csak egy négyesem lett, a többi jogi úton vél megoldani az új kunszentmártoni vezetőség. Adva van több csoport, szer­vezet, akik ugyanazon célért dol­goznak, tevékenykednek. Úgy tűnik, a probléma megközelítésé­ben vannak különbségek - ese­tünkben -, mély ellentétek. Csak egy dologról nem szabad megfe­ledkezni, aki középen van, mint ütközőpont, s akiért mindez tör­ténik, a- sérülékeny, rászoruló ember. G. A. ötös, de majd megöltek érte a szüleim, hogy nem lettem ki­tűnő. Most nem is beszélnek velem. Pedig láthatják, hogy minden nap éjszaka 11-12 óráig tanulok. Mellette különórákra járok (zene, nyelvek, sport) sőt még versenyzek is. Nem me­rem megmondani mit, mert fel­ismernek és nagyon megbün­tetnek, hogy panaszkodtam. Szabadidőm, szórakozásom nincs, már előre rettegek, mi lesz a gimiben, s aztán még az egyetemet is el kell végeznem, ha addig nem őrülök meg .. . Péter (15 éves): Szerintem nem is tudja anyám, meg a so­ros (nevelőapám) hogy most van vége az első félévnek. Egymással vannak elfoglalva. A jegyeimet se kérdezi soha senki a vidéki nagymamámon kívül. Anyám a szülői értekez­letet, évzárót nem ismeri. Amúgy négyes és ötös közötti az átlagom. Nem tudom, elég lesz-e ahhoz, hogy valaki le­gyek az életben, mert nem úgy akarok élni, mint eddig ... A szabadalmaztatás még várat magára Begipszelt pockok Az újságolvasó lassan azt gondolhatja, hogy a mezei pockokról szóló írások sláger­témává váltak a lapok hasáb­jain, pedig maga a kártevő valóban komoly gondokat okozhat a mezőgazdasági termelőknek. A szakemberek szerint egy-egy területen - kellő védekezés hiányában - akár a teljes őszi vetésállo­mány is odaveszhet. A növényvédelem egyáltalán nem olcsó mulatság, így a poc­kok irtására szolgáló készítmé­nyek árai és azok megfelelő ki­juttatása a földre komöly ösz- szegeket emészthet fel. Me­gyénkben - a költségtakarékos­ság miatt - egyes kistermelők ezért egészen új megoldást al­kalmaztak. Megbízható információink szerint gipszet kevertek össze vanilin cukorral, majd a masz- szát a pocoklyukakba kenték. Mondván, a járatot elzárva, majd csak belefulladnak saját kuckójukba a fránya pockok. Volt olyan termelő, amelyik több hektárt „kezelt” le e mód­szerrel. Az ötlet nem is lenne rossz, bár igen munkaigényes. Né­hány kérdés azonban felvető­dik. Vajon miért kell a gipszhez vanilincukor? Hogy jobb íze legyen és megegye a pocok? Ha viszont a gipsz, mint tömítő anyag jön számításba, akkor va­jon gondoltak-e arra a terme­lők, hogy a pockok a begipszelt lyukak mellett újabb járatokat, kijáratokat tudnak ásni?-ez­Magyarázatok a bizonyítványhoz Pénteken sok-sok diák örömmel lobogtatta, félve süllyesztette táskája mélyére, vagy félvállról dobta csak úgy a kupac tete­jére a félévi bizonyítványt, melyek nagy részét már remélhető­leg láttak a szülök. Bizonyára egy-két jegyet némi magyaráz­kodás, kommentár kísért. Dicsérő vagy feddő szavak, ajándék vagy büntetés, esetleg egy-egy atyai pofon volt a következmény. Még az utóbbi is jobb, mint a közöny. Néhány diák vállalkozott arra, hogy magyarázatát a nyilvánossággal is megosztja. Kevesebb lett a több? N egyvenéves vagyok, húsz éve dolgozom ugyanannál a cég­nél, és most, amikor mindennek megy fel az ára, a fizeté­sem kevesebb lesz, csak azért, mert 1995 van - lobogtatja mér­gesen fizetési papírját a barátom. A nagymértékeit szakember, aki inkább elméleti munkájáról híres, soha nem foglalkozott azzal, hogy mennyi fizetést visz haza. Kapta, eltette. Senki soha nem kapta rajta irígykedésen, ha fizetésemelésről volt szó, és neki nem jutott az új osztásból. Afféle elvont, szelíd tudós ő, egy a számtalan alulértékelt értelmiségből. A dolgozó hagyományosan dolgozik, a bérszámfejtő a ren­delkezésére álló adatokat betáplálja a gépbe, a pénztáros pedig kifizeti a végösszeget. Ők ezért kapják a fizetésüket, bár lehet, hogy nekik is kevesebb volt (lesz) ezután a borítékban. Valami hiba csúszott a gépezetbe. Új adószabályok vannak, új pénz­ügyi helyzet, megszorító intézkedések . .. Az ember figyeli a tévében a parlamenti közvetítéseket, megpróbálja lefordítani magyarra az ott elhangzottakat, aztán várja, hogy mi lesz. Mert ugye, felállt az államtitkár úr, elma­gyarázta népének, hogy valóban megszorító pénzügyi politikát kell folytatni, de a drága jó állambácsi nem hagyja az övéit el­veszni, kompenzálni fogja mindazt, amit kihúz a zsebünkből, így a többgyermekes családok jól járnak. Ehhez képest a három gyermeket nevelő barátom február elsején több, mint négyezer forinttal kevesebb fizetést vitt haza. Nem büntették meg, nem itta el, egyszerűen az új adótörvények értelmében ennyivel ke­vesebbet kapott. Kompenzálással együtt. Mintha nem ezt ígérték volna annak idején - mondja kese­rűen a barátom, és vélhetően nem ő az egyetlen, aki nem képes eligazodni az új törvények útvesztőjében. Az már biztos, hogy a kisembernek jobb nem lesz - teszi hozzá rezignáltan. Csak azt nem értem, hogy miért nem mondják meg tisztán és világosan, hogy ember küzdj és bízva bízzál - és akkor talán néhány év múlva jobb lesz, addig bírd ki! Miért nem kezelik végre felnőtt módjára a magyart? Bevallom, az új törvényekről én sem tudok semmit, a sze­gény bérszámfejtő is csak széttárja a karját, hogy higgyem el, ilyen kellemetlen napja nem volt mostanában. Mindenki ideges, reklamál, pedig nem tehet róla. Talán odafönt, ahol eldöntötték. De vajon az ő fizetésük is ennyivel lett kevesebb? Cs. Á. Farsangi bál Karcagon Szombaton este a karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ báltermében városi farsangot rendeztek felnőttek­nek. A szépen feldíszített, han­gulatos gyertyafényes asztalnál fogyasztották el a vendégek a karcagi specialitást, a bojtár- avatót, melyet az Essen Gyer­mekétkeztetési Kft. készített és szolgált fel. A bál nem múlha­tott el tánc nélkül, a talpaláva- lóról a törökszentmiklósi Zöldmoha együttes gondosko­dott. A tombola sem hiányzott, sok értékes nyeremény várt és talált gazdára az est folyamán. A főnyeremény egy komoly fényképezőgép volt. A hajnal 3 órai sorsoláson mindazok résztvettek, akik még állták a strapát és mulattak. A díj sem volt csekély, hiszen a kisorsolt asztaltársaság fo­gyasztását jóváírta a kft. Ám a nyertesek ezt visszaforgatták pezsgőbe, s minden asztaltársa­ságot vendégül láttak. Igaz, hogy jelmezes felvonulás nem volt, de mindenki nagyon jól érezte magát, s ropta a táncot reggelig. A Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola hatvan vég­zős nappali tagozatos hallgatója vette át diplomáját szom­baton délelőtt a VMK nagytermében dr. Molnár István fő­igazgatótól. FOTÓ: i. L. Jog/Szabálytalankodók Az iskolai síszünet - szabályellenes. Maga a magos hivatal vélekedett így a napokban. Ma­gos hivatalnoka szájából hangzottak el hivatali érvek. Az ezt a gyakorlatot folytató iskolák pe­dig rákalapáltak a sompolygásra, s ideje lenne visszatérniük a jogszabályos gyakorlathoz. Le­het, hogy a magos hivatal azt gondolja, a min­denkori iskolai vezetés ezáltal kívánja pedagó­gusait egy kis szünethez juttatni, hogy azok végre visszavihessék a szilveszterről megma­radt pezsgősüvegeket? Esetleg szakszervezeti beutalóval hévízi kurfürdőt vehessenek? Gyaní­tom azonban, a magos hivatal is tudja, hogy a síszünet nem más, mint a szénszünet eufémisz- tikus megfogalmazása. Különös skizofrénia járja ma a magos hivatalokban. Miközben pót­lólagos források helyett a saját hatáskörű kez­deményezések támogatásáról beszélnek, azon- közben időről-időre ledörögnek az Olymposz- ról, és a törvények szellemének nevében szá­mon kérik a törvény betűjét. Ami történik, igazi paragrafushasogatás. A rezsitakarékos kény­szerpihenőből befolyó összegek ugyanis jog­szabálytalanul szerzett pénzek. Jogszabályos viszont a szemléltető eszközök hűlt helye, a pa­pír híján működésképtelen fénymásoló, minek következtében a tanerő nem irat, vagy maga ké­szít feladatlapot, la generációs virágágyak ön- tözgetése, gyomlálgatása ugyanis alapfeladat. De ugyanígy jogszabályos a megalázó túlóra­pénz és az iskolai rendezvényeken való díjtalan ügyelet is, mint ahogy jogszabálynak megfelelő lemondani a jutalmazásról is, amely már régen nincs beépítve az automatizmusba, s csak az is­kolavezetés ügyességén múlik, a bérmarad­ványból kerül-e valami abba a borítékba. En csak azt nem értem, a magos hivatal miért exponálja magát ott, ahol hallgatnia illenék. Ha lehetőségéből mindössze arra telik, hogy idő­ről-időre szóvirágesőt hullat, legalább ne hivat- lankodjék ott, ahol segíteni képtelen. Ha én lennék a magos hivatal, én legfeljebb csak azon gondolkodnék, milyen más nevet adhatnék en­nek a szünetnek, mert az mégiscsak groteszk, hogy egy alig domboruló ország ifjai évről-évre sílécre kapnak, mintha a síelés nálunk nemzeti közügy lenne. És ha csak egy rövid időre is aj­tón, falon kívül rekednek a világpiaci árak, bi­zonnyal simulnak valamicskét a salétromos szobákban lepedőnyi kimutatásaik fölé gör­nyedő gazdaságisok ráncai is. Bár az is megle­het, ha én magos hivatalnok lennék, én is jog- szabályoskodnék, mert a magos hivatalnok nem egyenest a magos hivatalba születik, hanem volt előtte esetleg tanító, matematika-fi- zika-szakos középiskolai tanár, aki kollégáival együtt csapkodta földhöz a pedagógusnapi „szerény” jutalmat. De ott, a hivatal magasában olyan egyszerű és világos minden. S olyan könnyen moccan az oskolamesteri pálca is . ... Hol van az infláció „műhelye”? Inflációt, azaz a fogyasztói és a termelői árszínvonal folyama­tos emelkedését a kormányzat a termelők, a befektetők, és a fo­gyasztók többé-kevésbé tevé­keny közreműködésével ala­kítja. A mind drágább termékek és szolgáltatások megvásárlá­sához több pénzre van szükség, a többletet egyfelől a jegybank teremti meg, másfelől a háztar­tások, a cégek „hozzák forga­lomba”. Előbb a jövedelmükből csak kevesebbet takarítanak meg, később a „vésztartalékai­kat”, a betétjeiket is felhasznál­ják, így a korábban megtakarí­tott pénz is bekerül a fogyasz­tási cikkek forgalmába. Ez nö­veli a keresletet, s változatlan kínálat esetén természetesen újabb áremelkedést vált ki. Ez a folyamat még akkor is így működik, ha az állam a költ­ségvetés deficitjét a megtakarí­tásokból, s nem többletpénz-ki- bocsátásból fedezi, mint általá­ban nálunk szokás. A megtaka­rításoknak ugyanis az volna a „hivatásuk”, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen beruházások forrásai legyenek, kapacitásokat és készleteket növeljenek, és ne a fogyasztási cikkek, hanem a beruházási javak piacán jelent­kezzenek vásárlóerőként. Az állam „tudathasadásosan” viszonyul az inflációhoz. Pilla­natnyi érdekei az infláció ger­jesztéséhez fűződnek, ugyanak­kor minden józanul mérlegelt távlati érdeke ellene szól. A pil­lanatnyi érdekek között előkelő helye van annak, hogy az inflá­ció lehetővé teszi a jövedelem újraelosztását. A reálkeresetek mérséklődése kisebb konflik­tussal jár, mintha a névleges jö­vedelmekhez kellene hozzá­nyúlni. Az áremelkedés ugyan­akkor megóvja a csődtől a gyenge teljesítőképességű cé­geket is, mert könnyebben tud­ják a külföldi versenytársakénál magasabb költségeiket áthárí­tani a fogyasztókra. A forgalomba kerülő több pénz növeli az állam névleges bevételeit, hiszen bezsebelheti a kibocsátott pénz névértéke és előállítási költségei közötti kü- lönbözetet is. Az árakat lassan követő béremelkedés révén pe­dig olyan jövedelmek is maga­sabb adósávba lépnek, amelyek csak névlegesen nőttek egy ko­rábbi adószint fölé, anélkül, hogy tulajdonosuk reáljöve­delme egyetlen fillérrel gyara­podott volna. Ám a mélyebb és tartósabb érdekek az infláció ellen, a sta­bil pénz mellett szólnak. Meg­alapozott, tartós növekedés el­képzelhetetlen viszonylag szi­lárd pénz nélkül. Az egy hely­ben topogó, vagy csökkenő nemzeti jövedelem mellett lehe­tetlen eleget tenni annak a szo­ciális gondozó és kiegyenlítő szerepnek, amelyet az államtól joggal elvárnak az emberek. Ezért szakadatalan küzdelem folyik az inflációban érdekelt, illetve ellenérdekelt körök kö­zött. Szüntelen változnak az erőviszonyok, s ettől függ, hogy az az állam inflációt gerjesztő, vagy azt fékező intézkedéseket hoz-e. FEB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom