Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

r'. ■ • A V r W /■ ÍJ, \\v , '- Dehogy farsangi maskara... Én még a szilveszter­nél tartok... Cicero Kft. Indítékszegény ábrázattal ácso- rogtam az utcasarkon és fülem tövét vakargattam, miközben merően fixíroztam a járdát ma­gam körül. Kerestem a témát. A Toyota oly puhán fékezett le mellettem, akár a honi priva­tizációs folyamat. A metálkék csodából Pentele bújt elő, s széttárt karokkal, öles léptekkel indult felém. Ösztönösen hú­zódtam egy hirdetőoszlop mögé, de elkéstem. Pentele mindkettőnket átölelt.- Hogy megy a sorod? - lazí­tottam kétségbeesetten a lelke­sedésén.- Bomba üzlet! - kurjantotta barátom, majd felnyalábolt és betuszkolt az anyósülésre, pe­dig régebben nagyon kedvelt engem. A kocsiban azonnal mesélni kezdett, miközben rutinosan kerülgette az úttesten tébláboló gyalogosokat. Kiderült, hogy Pentele elnökvezér-főigazga- tója a Cicero Kft.-nek, s csupán az éves adójukból fel lehetne építeni egy újabb adótornyot Kabhegyen. A második whiskyt kortyol­gattam irodájában, amikor egy­kori padtársam végre kénytelen volt levegőt venni, és így szó­hoz juthattam én is:- De mi fenével foglalkozik a Cicero Kft.?- Szónokkölcsönzéssel ­csapott ölembe egy vaskos fényképalbumot Pentele, s hosszas magyarázatba fogott. Hála legendásan gyors felfogó­képességemnek, mire ránk este­ledett, már mindent értettem... Megtudtam, hogy a kft. szakképzett szónokokat ad bérbe a politikai pártoknak. A fideszesek például a fürge, iz­gága típust keresik, a kisgazdák az idősebb csujjogatósakat, a szadesz a szakállas filoszokra bukik, a széljobb pedig csak úgy általában bukik. Ide-oda lapozgattam az al­bumban, nézegettem a fényké­peket, s egyszer csak elakadt a lélegzetem:- De hiszen ez itt a Fügedi! - nyeltem félre egy jégkockát.- Naná, hogy a Fügedi - csa­pott hátba előzékenyen Pentele.- Ő az egyik legkeresettebb szónokunk.- A dadogós Fügedi? - rö- könyödtem két aprót. - Az egyetemen még a majmot is el- ipszilonnal írta...- Kit érdekel? Nálunk ő nem ír, hanem beszél.- És ha eljő cselekvés ideje?- költözött hirtelen szívembe az aggodalom.- Nyugi, öreg! Akkor sem lesz pánik - simogatta meg páncélszekrényét Pentele. - Akad itt nálam egy másik fény­képalbum is. Walter Béla- Értse meg, mama, a családi költségvetés hiányát már csak elbocsátásokkal tudjuk ellensúlyozni... Mi leszek, ha nagy leszek?- Gyere vissza, Jenőke, nem kell vízvezeték-szerelőnek menned!- Jó a felnőtteknek, rég túl vannak a pályaválasztás gyötrelmein... ■ Ügyes keze van - műkövesnek adjuk...- Hol él maga, nagypapa, azzal az ósdi tanár, mérnök öt­leteivel!? >

Next

/
Oldalképek
Tartalom