Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

1995. február 4., szombat

Nézőpontok

5. oldal

Szombati Jegyzet

A NAT-roló előtt

Sok, nagyon sok a pedagógia nyitott mondata. Tákolni kell az oktatási, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, hosszan tartó Csip- kerózsika-álomba merült a szakképzés. Láb- tól-lábig fekszik a gazdasággal, a GDP szűkre- szabott pamlagán. Bőven iskolaköteles, hétéves kort ért el maga a Nemzeti Alaptanterv, a „lágy szabályozó” is, mire ötödik variánsát tavaly decemberre (véglegesen?) készre csiszolták. Most aztán a kész mű alappilléreinek jövőbe mutató tartósságán fortyognak a pedagógusok. Merthogy még egyszer (utoljára?) kikérik a véleményüket, hogy aztán májusban lehúzhassa a szaktárca a „NAT-rolót”.

Visszatér a „hatelemis” iskolaszerkezet? A hatodik évfolyam zárná le majd ugyanis az alsófokú - a mai alsó tagozatnak megfelelő - oktatást. Hány vidéki település önkormányzata tudja majd fenntartani a tízosztályos iskolát? Valósnak látszik a gond ma,, amikor már évek óta nem a költségnövekedésekkel arányosan nő az ágazat központi támogatása. Diáknépvándorlás veszi kezdetét a községekből a városi tízosztályosokba? De fortyognak a főiskolát végzett pedagógusok a tekintetben is, elegendő lesz-e végzettségük - s ha nem, lesz-e megfizethető lehetőségük - egyetemi tanulmányokat folytatni, hogy a 12 év feletti korosztályt az újfajta (alsó-, felső-középfokon) taníthassák?

Fortyognivaló van bőven. A NAT-követel- mények négy szintjén: a 4., 6., 8., 10. évfolyam végén - ez utóbbit alapműveltségi vizsgával megpecsételve - milyen tudással rendelkeznek majd az új szisztéma szerint tanulók? Az elképzelések szerint a tíz műveltségi terület felborítja majd a tantárgyak mai hagyományos rendszerét. Többek között a magyar nyelv és irodalom tantárgy helyett külön területet kap az anyanyelv, míg az irodalom beágyazódik a művészetek tantárgycsoportba. A pedagógusok tömegei hogyan tudnak átállni minderre?

De fortyog a szülők, a pedagógusok - akik otthon maguk is szülők - és a tanulók társadalma a tandíj kérdése körül is, ami ’92 óta irritálja a közvéleményt. Az össznépi barkochbá- zás fel-felröppenti hírét így év elején, hiszen a tudás őszi fájának megmászásához - szökőár-inflációs világunkban - nem ártana már januárban betervezni a családi kasszába a „mászóruhára”, vagyis a tandíjra valót. Idén okosabbak, egyúttal még bizonytalanabbak lettünk valamelyest. Miniszteri szinten elhangzott: legkésőbb ’96. szeptember 1-jén be kell vezetni a felsőoktatásban a tandíj-kötelezettséget. És leghamarabb mikor? Minisztériumi főosztály- vezetői szintről nyugtatták a fortyogókat: tandíj idén nem lesz. De nyugtával dicsérjük a napot. Fodor Gábor kultuszminiszterünk - aki információnk szerint a jövő héten látogat el megyénkbe, igaz, az előrejelzések szerint nem a pedagógusokkal, hanem a muzeológusokkal, könyvtári szakemberekkel találkozik (e tárgyalás újabb írás témája lehet) -, tehát a művelődési tárca vezetője még ősszel kimondta: „Olyan gazdaságpolitikába vagyunk beágyazva, amely megnehezíti az oktatás anyagi feltételeit.”

A feltételek hiánya és a tárca jogásza e napokban kényszerítette fortyogással párosuló kettős prés alá az iskolafenntartó önkormányzatokat. Energiaár-emelés, forráshiány okán ugyanis szénszünet miatti ideiglenes tanításbefagyasztásról beszélni sem szabad immár. Ám pedagógiai okok miatt az iskolabezárás nem jogellenes? A városháza illetékes előadója - e hírek hallatán - nem csoda, ha a sajtó elől önkéntes hírbefagyasztásba menekült. így aztán rejtély maradt, hogy a 4-5 (pardon! nem hivatalos információ) szolnoki iskolában a szénszünetet pedagógiai okok miatt megtartják-e. Valószínű nem, mivel az ország több ezer iskolájának kollektív szénszünet-szándéknyilatkozata után kiderült: a pénzügyi tárca rejtett zsebe mintegy tízmilliárd forintot tartogat ez évre a működési hiányok támogatására és az energiaárak kompenzációjára. Csak igényelni kell. Nosza, rajta hát! Tolira, papírra, fenntartók!

S tolira, papírra, kis- és nagydiákok, felnőttként maturálni, diplomázni vágyók. Idén még tandíj nélkül el lehet kezdeni. A továbbtanulási jelentkezési határidők - középiskoláknál február 15., felsőoktatási intézményekben március elseje - gyorsan közelegnek. Választék van bőven, hiszen még javában fortyog - miért éppen ez maradna ki - az egész közoktatás iskolaszerkezete. Állami, egyházi és magánintézmények, szakközépiskolák, négy-, hat-, nyolcosztályos gimnáziumok, főiskolák és egyetemek egy dologban közösek: mindegyikben tanulni kell. Ez ellen garantáltan haszontalan bárminémű fortyogás.

/

Életbe lépett az új vámjogszabály

Fizetés a határon!

Meddig nyújtózkodhat az ember?

Életbe lépett 1995. február

1-jével a 39/1976-os vámrendelet újabb módosító jogszabálya. Ä sokakat érintő változásokról, a rendelkezés végrehajtási gyakorlatáról Szűcs István századost és Czim- mermann István pénzügyőr főtörzszászlóst kérdeztük.

A szakemberek elmondták, hogy a vám- és áfamentességhez továbbra sem haladhatja meg a behozott áruk egyedi vagy összértéke 14 éves korig a kétezer, felnőtteknél a nyolcezer forintot. Ezen értékhatárt túllépő tételekről vámáru-nyilatkozatot kellett és kell tenni a jövőben is.

Az új rendelkezés szerint abban van változás, hogy míg korábban a kivetett vám összegéről a hivatal értesítette ki az állampolgárt - akinek 30 napon belül kellett fizetnie -, addig e hónap elejétől bevezetésre került a határon történő azonnali eljárás.

A devizajogszabályok 10 ezer forintban határozzák meg a határon átvihető forint meny- nyiségét, melyet csak ezer forintos címletekben tarthat az utas magánál. Valutából 20 ezer forintot lehet valutakiviteli engedély nélkül kivinni, engedéllyel való rendelkezés esetén nincs megszabott összeghatár.

Felmerül a kérdés, hogy a külföldre vihető forint összegének korlátozása mellett vajon hogyan tesz a határon eleget vám- és adófizetési kötelezettségének az állampolgár. E szempontból fontos, hogy míg a vámmentességi összegek nem, a kiviteli engedélyhez nem kötött forintösszegek ösz- szevonhatók. Ez megoldást jelenthet a kirótt tarifák megfizetésére, de alkalmazhatók erre az OTP- és Postabank-csekkek is.

Nincs akadálya annak sem, hogy a vám- és adótarifák ki- egyenlítése a valuta - IBUSZ- kirendeltségeken történő - átváltásával történjék meg.

Másik lehetőség, ha a külföldre készülő állampolgár tudja, milyen áruféleségeket kíván magával behozni, s ezeknek mennyi a várható vám- és adóterhe. Ebben az esetben a területileg illetékes vámszervektől kaphat postai befizetési csekket, melyen előre kiegyenlítheti a kalkulált vámok és adók együttes összegét.

Ez az úgynevezett előzetes vámbiztosíték. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a határon letétbe helyezett fedezetül szolgáló összeg is.

Folyamatban van a spedíciós cégek tevékenységi körének megállapítása, az új jogszabály gyakorlatában. Várhatóan az lesz a hatáskörük, hogy az utasok megbízásából megelőlegezik a vám- és adóterhek összegét, illetőleg készfizető kezességet vállalnak.

Amennyiben az utas egyik megoldással sem tud kötelezettségeiért helytállni, a vámhivatali szervek a vámárut raktárban helyezik el, ahonnan a raktározási költségek megfizetése mellett váltható ki.

Külön is említést érdemel, hogy a környezetvédelmi szempontokból károsnak ítélt termékek a továbbiakban nem hozhatók be az országba. Ezek közé tartoznak például a honfitársaink által előszeretettel vásárolt használt hűtőszekrények és gumiabroncsok. Azoknak pedig, akik autót hoznak be az országhatáron, fontos tudnivaló, hogy ennek vámoltatását már nem a kecskeméti, hanem a szolnoki vámszerveknél kell elvégeztetni.- cseh /

Átalakulóban a Magyar Rádió

Fél éve van a rádió abban a helyzetben, hogy a médiaháború idején szerzett sebeit kiheverje, és egy valóban új közrádiózást hozzon létre - hangzott el tegnap Simkó János, a Magyar Rádió alelnö- kének Szolnokon megtartott sajtótájékoztatóján, ahol a vidéki stúdiók helyzetéről volt szó.

Mint mondotta, a magyar rádiózás egy átalakulási folyamat kezdetén van, ezért - az egyelőre még nem létező médiatörvénytől függetlenül - a rádió vezetése a mostaninál hatékonyabb közrádiózásra törekszik. A jelenlegi infrastruktúrával ugyanis csak vesztesként kerülhet ki a hallgatókért folytatott versenyből. Nehezíti a helyzetet a médiatörvény öt éve húzódó vitája. A Magyar Rádiónak jelenleg hét vidéki stúdiója van, amelyekről nem mond le, még akkor sem, ha a törvény fenntartásukra csak lehetőséget ad. Hangsúlyozta: a helyi rádiókat regionális stúdióvá kell fejleszteni műsoridejük megnövelésével. Ezen stúdiók önállósága elvitathatatlan, ugyanakkor megfelelő korszerűsítésre és technikai fejlesztésre is szükség van.

A rádió alelnöke úgy véli, az átalakulóban lévő közszolgálati rádió képes lesz a kereskedelmi társaktól visszahódítani a hallgatókat. A „jól” hallható rádiózáshoz viszont korszerű frekvenciák kellenek -'mondta. Az alelnök kitért a rádió költségvetésére is, ami jelenleg 8,5 milliárd forint. Hangsúlyozta: a szervezet rendezett gazdasági viszonyok között működik. Az átalakulási folyamat vége a Magyar Rádió esetében is valószínűleg a részvénytársasággá való alakulás lesz. -tbg- /

Régi igazság: természetesen addig, ameddig a takarója ér. Hát akkor nézzük meg, meddig nyúlik az a képzeletbeli takaró: magyarán mondva, mire futja, és mire nem.

Túrkevén, a Kossuth Lajos Általános Iskolában kopogtattunk először. Itt Árvái Gabriellát faggattuk, aki 26 éves tanárnő: matematika-kémia szakos. Egerben végzett a főiskolán. Egyébként kisbéri.- Ide férjhez jöttem: a párom számítástechnikus és könyvel is. Samu Gabriella volt a lánykori nevem, az előnevét vettem fel, így lettem Árvái. Egyébként négyéves házasok vagyunk.- Hol laknak?

Saját lakásban- Szerencsére saját lakásban, amelyhez egy parányi virágoskert tartozik.- Ez nem akármi. Fiatalon önálló otthon: nem rossz indulás pénzszegény napjainkban.- Az igaz, de még javában tart a törlesztésünk.- Mennyi a havi keresetük?- Nekem húszezer-nyolcszáz a bruttó, amelyből 16 ezret viszek haza. A férjem is, úgyhogy 32 ezer körül kapunk.- Szorozzunk, osszunk, kedves tanárnő! Mire futja?- A törlesztőrész tízezer körüli. Kettőnk ebédje naponta 240 forint, ez havi négy-, négy és fél ezer. Látja, máris oda közel a fele. Nagy segítség, hogy hét végén havonta egyszer a szülőknél ebédelünk. Azután kell reggelire, vacsorára, költünk villanyra, és ilyenkor nem kevés a fűtés.- Mi marad tulajdonképpen?-• Mi? Őszintén szólva semmi. Jobban mondva nem sok minden.- Szórakozás?- Könyv, olykor mozi. Kéthavonta eljutunk a Szigligetibe. Majdnem elfelejtem, kosarazunk. Ez igazi szórakozás. Szerintem nekünk még könnyebb gyerek nélkül, tessék megkérdezni azokat, akik apróságokat nevelnek!

Meg is kérdezzük például Pagonyiné Mikes Irént, aki biológia-testnevelés szakos, és ugyanabban az iskolában tanít. Tíz éve dolgozik, elvált, ő neveli hatéves kisfiát. Idevalósi, a szülőknél lakik, akik kisnyugdíjasok.- Havonta huszonkét-hu- szonháromezer körül viszek haza. A gyermektartási díj olyan, mint a kutya vacsorája, hol van, hol nincs.- Ennek ellenére bizonyos értelemben szerencsésnek mondható.- Igen, mert a lakásért, a fűtésért, az ennivalóért nem kell fizetnem. Olykor be-bevásáro- lok a konyhára, mert szüleim nyugdíja sem sok.- Akkor sok mindenre futja.- Ugyan, dehogy! Egy kisgyereknek mindig kell valamit venni. Tudja, mi az összes luxus az életemben? Az, hogy van egy többéves Daciám.

És hogy egyáltalán még fenn bírom tartani. Fogalmam sincs, meddig, mert ha az árak így emelkednek, maholnap a benzin is megfizethetetlen. Sőt, most is az, nem is megyek vele hosz- szabb útra, mert az egy vagyon.-Tud félretenni?- Valamennyit. Ebben csak az a baj, ha nagy keservesen összegyűlik egy kevés, kiderül, kell a kocsira. Mert hol ezt muszáj cserélni, hol azt. Ha meg véletlenül jó az autó, annak, amit szeretnék megvásárolni, megy fel az ára időközben, észrevétlenül úgy, hogy képtelen vagyok megfizetni.- Mit tart korunk nagy nyavalyájának? Ont mi bosz- szantja?- A sunyi, suttyomban végrehajtott áremelések. Amelyeknek semmi, de semmi elfogadható magyarázata.

Mert azt tapasztalom, akkor is emelkednek az árak, ha sok van valamiből, és akkor is, ha kevés. És ez a bizonytalanság a nyugdíjasokat, a bérből és fizetésből élőket meg a munkanélkülieket sújtja a legjobban.- Elmondható, hogy ön a szülőknek köszönheti viszonylagosan elfogadható helyzetét?- Nyílt titok, ez így igaz. Nem mondom, jó lenne egy önálló lakás, de gondoljon bele: egy szolid, másfél szobás 1,5 millió. Ez nekem, egy pedagógusnak megfizethetetlen, de úgy is fogalmazhatok: elérhetetlen.- Kikapcsolódás?- Könyv, meg a pecázás. Jön velem a kicsi fiam is.

Robogunk tovább egy újabb településre. Kovács Sándorné fehérre meszelt, cseréptetős házban lakik. Tizenegy éve egyedül, amióta a párját örökre kikísérte a Déli temetőbe.- A két fiam elkerült Kisúj- ról, az egyik Pesten lakik, a másik Tatabányán. Lassan 75 leszek, és a nyugdíjam még most sincs 11 ezer.- Ez bizony nem sok.- Nem, de a magamfajtának mégsem ez a legnagyobb baja. Az, kedvesem, hogy lassan elhagy az erőm. Szépen, fokozatosan. Annyi még maradt, hogy főzök rendszeresen, pedig ha kérném, kihordanák. Köszönöm, egyelőre nem élek vele. Viszont malacot, hízót már nem bírok tartani. Félek tőlük, tavalyelőtt még hizlaltam, de kétszer is leütöttek a lábamról. Szóval megöregedtem hozzájuk. Ez nagy baj, mert a gyerekeknek is neveltem.- így marad...

Marad a csirke- Marad a csirke, az aprólék. A kertet a szomszéd ássa, pénzért, vetek bele veteményt. Ez sokat segít. Évente három kot- lót ültetek. Tudja, hány tojás kell egy alá?- Tudom: 21. Az én anyukám is sokszor ültetett. Amíg élt.- Értem. Szóval a 63 tojásból’ kikel 55 csirke, felnő ötven.' Veszek hozzájuk előneveltet. Ebből élek', meg a gyerekek is visznek, amikor megnéznek.- Mikor jöttek utoljára?- Karácsonyra. A kisebbik fiam felvágta a fát, mert azzal tüzelek. Tatabányáról hozatta egy teherautóval, két évig elég lesz. Hogy mire telik? Most kevesebbre, mert már nem vágok hízót. A múltkor vettem darált húst, és sírva fakadtam.-Miért?- 560 forintot fizettem, és a markomban elfért. Nem bosz- szantó?- Az. Legalábbis a keresetekhez, a nyugdíjakhoz viszonyítva.- Én úgy spórolok, hogy amit lehet, megtermelek. És szerencsére nem vagyok beteg, orvosságra nem kell.- Elnézést, de fiatalabb, fürgébb sem lesz.- Ráérek erről gondolkodni, ha lerobbanok. Most az éltet, hogy várom a gyerekeket. Ha minden igaz, a pestiek jönnek szombaton.- így képzelte el valamikor az időskorát?

Hallgat, lassan válaszol.- Azt gondoltam, több lesz a pénzem meg az erőm. Ahogy hallom, vannak, akik milliókat keresnek vagy kapnak valamilyen végkielégítésként. Miért nem látszik a jó munkájuk az országon? - néz rám.

Széttárom a kezem, erre nem tudok válaszolni. De valószínű azok serfi tudnának, akik efféle törvényeket hoztak.

Vajon mi a helyzet egy átlagcsaládnál, ahol két gyereket nevelnek? Mint Szakállné Györfi Zsuzsánál, aki Karcagon főnővér.

Két gyerekre kell a fele- Huszonnégy éve dolgozom, a férjem gépkocsioktató, a gyerekeink 18 és 10 évesek. Fiúk. Társasházban élünk, a lakást már kifizettük. Ketten ötvenezer körül viszünk haza.- Mire elég?- A gyerekekre mindenképpen, az összeg fele rájuk szükséges.- Spórolni?- Ebből aligha. Ennyi kell az

élethez, ahhoz, hogy úgy-ahogy fenntarthassuk magunkat.- Borravaló?- Elenyésző. Előfordul olykor, máskor hónapokig semmi.- Kocsi?- Van, a férjem oktató.- Mi a legdrágább?- Az ennivaló. Pár év alatt csillagászatiak lettek az árak.- Nyaralni bírnak?- Árra évek óta nem futja. Berekbe, Abádszalókra utazunk. Reggel megyünk, este vissza. Ennyi az üdülés.- Megtakarítani?- Esetleg ha felnőnek a gyerekek, úgy gondoljuk. Persze akkor meg őket kell segíteni - nevet. - Majdcsak emelik a bérünket, állítólag márciustól, visszamenőleg.

Ezek után lássuk, mi a helyzet ott, ahol mondjuk a családban több munkanélküli is akad? Farkas Imréné Piroskáiknál - aki Tiszaörsön adóügyes - ez a helyzet:- Én dolgozom, a férjem, meg a fiam nem tudtak elhelyezkedni. A párom harminc év munkaviszony után az alugyár- tól megkapta a munkakönyvét. Hogy mikor? Ennek hovatovább 4 éve. Két év után vállalkozó lett, de annyit sem keresett, hogy a járulékait kifizesse. Jelenleg semmit sem kap, otthon van, jószágokkal bíbelődik. Sajnos a nagyfiúnk sem bírt elhelyezkedni, noha korábban ’93. november 1-jéig dolgozott. Jelenleg ő kap úgynevezett továbbképzési támogatást, mert iskolába jár, de ez lassan befejeződik.- Egy kereset, az csak egy kereset.- Szerencsére hízót vágtunk, aprólék, tojás is van. Sőt a szőlő meg a zöldség is megterem. Hogy mire kell a forint? Ezekben a hónapokban fűtésre, villanyra, vízre.- Félretenni?- Örülök, ha a fizetésből kijövünk. Esetleg, ha eladunk egy-egy nagyobb jószágot.- Nyaralás?- A szőlőben, meg a Kistó alatt. Ott is van egy kis veteményes. Egyébként utoljára 1986-ban üdült a család. Ennek lassan 9 éve, gyanítom újabb 9 szükséges, hogy ismét elmenjünk. De az is lehet, ennél több.

Most látom, eleddig úgy alakult a riport, hogy az erősebbik nem közül senki sem szólalt meg. Nosza, pótoljuk a hiányt. Kovács Mihály 39 éves, Kunhegyesen lakik, a Csokonai utcában. Gépésztechnikus, géplakatos, hegesztő. Jelenleg késes köszörűs, háztartásigép-szerelő. A felesége háztartásbeli: két apróságot nevelnek.

Egy fillért sem- Hogy meddig ér a takaró? Attól függ, hogy mennyi munkám van.-A bevételük?- Négyőnkre 30-32 ezer jut. A legfontosabb napi cikkekre, élelmiszerre, a két gyereknek ruhára, iskolai szerekre - elég.- Félretenni?- Egy fillért sem, mert ráköltjük a kertes házra. Elvégre köztudomású, hogy aki effélében él, annak mindig kell költeni. Vagy a kerítésre, vagy a csatornára, vagy a tetőre, vagy az ólakra. Mert ha elhanyagolja az ember, később többel toldja.- Szórakozás?- Az, hogy nyaranta a gyerekekkel néhányszor kiu'grunk Abádszalókra. Busszal. Úgy, hogy reggel indulunk, este meg vissza. Ennyi. Ugyanis ennyire telik, ennyire futja . ..

Visszatérő szavak: ennyire telik, ennyire futja az a bizonyos takaró. Van, aki még lejjebb tudja húzni magán, és akad, akin feljebb csúszik. Azonban az látható, hogy egyre kevesebbre jut, egyre többe kerülnek a mindennapok. Azoknak is, akik egyedül élnek, azoknak is, akik egy gyereket nevelnek, és ott is, ahol kettőt. Mert igaz: sok mindenről le lehet mondani és már le is mondtunk, meg mondunk. Vagy las- san-lassan már az emberséges élet is ezek közé tartozik?

D. Szabó Miklós