Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-28 / 50. szám

8. oldal 1995. február 28., kedd Körkép Országos egyesület a veszélyeztetett állatok védelméért Vérszívó denevérek csakis a babonákban léteznek Az irtóztató babonák miatt az emberek nagy része rokonszenv helyett gyűlöletet érez a denevérek, e voltaképpen teljesen ár­tatlan állatok iránt. A téves hiedelmek okozta félelem és ellen­szenv nagyon sok kolónia pusztulását okozta már. Hazánkban 1991-ben Magyar Denevérkutatók Baráti Köre elnevezéssel országos egyesület jött létre a denevérek védelme érdekében. Központja megyénkben, Mesterszálláson található. „A denevér hajba ragad, ráta­pad az ember nyakára, és ki­szívja a vérét, fölmegy a pad­lásra és megrágja a kolbászt”. Ki ne hallott volna már efféle hiedelmekről. Valóban, aki nem tud semmit ezekről az em­berre teljesen veszélytelen em­lősökről, hajlamos arra, hogy higgyen a babonáknak. Ezt még segíti is az állat misztikus meg­jelenése. (Látszólag félelmetes fogazata van, ráadásul még szárnyai is nőttek.) Életmódja is „kísérteties”, ugyanis a dene­vér éjszakai életet él. így hát az sem lehet véletlen, hogy az oly­annyira rette­gett vámpírok alakját is erről a különös ál­latról mintáz­ták. Akik a természettu­dományokban valamelyest jártasabbak, nyilván megmoso­lyogják e tév­eszméket, hisz tudják: a denevérek hasznos, ro­varevő álla­tok. A földön mintegy 950 fajuk él. Eu­rópában kizárólag rovarokkal táplálkoznak, csakúgy, mint például a sün. Ez az egyetlen olyan emlőscsoport, amely meg tudta hódítani a levegőt. Külön­A fogak valóban félelmete­sek, igaz, csak a rovarok szá­mára leges ultrahangos tájékozódási képességük pedig egyedülál­lóvá teszi őket. Mégis komoly veszély fenyegeti fennmaradá­sukat.- Miért veszélyeztetettek ezek az állatok? - kérdeztük Dob- rosi Dénes zoológustól, a dene­vérek védelme érdekében létre­hozott szervezet elnökétől.- Ezek az állatok sokkal in­kább félnek, mintsem hogy rá­támadnának az emberekre. így részben az emberek üldözése az, ami veszélyt jelent rájuk. Ez azonban még a kisebbik gond, hisz az embereket meg lehet győzni. Vannak olyan települé­seink, ahol Isten állatkájának tekintik a denevéreket, és hábo­rítatlanul élhetnek a templomok padlásain. A denevérek eredeti­leg az erdő fáinak odvaiban él­tek. Nagyobb baj tehát, hogy az erdők elpusztulásával leszűkült számukra az élő- és a táplálék­szerzési hely. A denevérek védelme érde­kében nemzetközi egyezmény is született, amelyet 1972-ben írtak alá Bonnban. Ehhez ha­zánk csak az. elmúlt évben csat­lakozott. A már évek óta mű­ködő egyesületünk a denevér­kutatást és az állatok védelmét tűzte ki fő céljául. Jelenleg 160 - gyermek és felnőtt - tagja van a szervezetnek.- Mit lehet tenni a gyakor­latban a kolóniák védelméért?- Fontosnak tartjuk az isme­retterjesztést, ezért az egyesület gyermek tagjai számára tábo­rokat szervezünk, ahol igyek­szünk megtanítani őket a ter­Az elnök, kezében a sokat jelentő kiadvánnyal mészetvédelem teendőire. A konkrét munka a kolóniák fel­mérésével kezdődik. A tényle­ges óvó intézkedések csak ez­után következ­hetnek. A bar­langok esetében például a veszé­lyeztetett terüle­tet le kell zárni az emberi zaklatás elől. Az épület­lakó kolóniák esetében sokszor a galambokat kell távol tartani tőlük. Nem kis feladatot jelent számunkra a felmért állomány folyamatos figye­lemmel kísérése annak érdekében, hogy ha bármi­lyen zavaró té­nyezőt tapasztalunk, azt azon­nal kiküszöböljük.- Milyen kiemelkedő ered­ményeket könyvelhet el az egyesület? * - Lényeges, hogy a szervezet működése érdekében olyan in­tézmények támogatását sikerült megnyernünk mint például a parlament társadalmi szerveze­teket koordináló bizottsága, de alapítványok, egyesületek is támogatják munkánkat. Büsz­keségünk az a tavaly decem­berben elkészült angol és ma­gyar nyelven megjelent kiad­ványunk, amellyel szeretnénk bemutatkozni lehetőség szerint külföldön is. Ez a munka ösz- szegzi eddigi eredményeinket. Bízunk abban, hogy ez a ki­advány sok embert állít a dene­vérbarátok mellé, és újabb és újabb lelkes tagokra számítha­tunk egyesületünkben. Cí­münk: 5452 Mesterszállás, Szabadság út 13. Horváth Győző Különösnek tűnik a denevérek „feje tetejére állított” világa Megerősödött a Rónahús A karcagi Rónahús Húster­melő és Értékesítő Szövetke­zet 1993. január 1-jétől műkö­dik. Jogelődje a Magyar-Bol­gár Barátság Tsz - abból ala­kult meg, a szétválás során. A start kedvezőtlen volt, hi­szen nagyon minimális szer­ves terménnyel és 40 millió forintos adóssággal indultak, minden pénzügyi háttér nélkül - mondja Konrád József elnök. Az alakuláskor a szövetke­zet vezetése úgy döntött, hogy négy kft.-t alakít a Rónahúson belül, önálló vezetéssel, el­számolással. A Pigomix Ser­téstenyésztő és Takarmányke­verő Kft. működteti a szövet­kezet vagyonának döntő ré­szét, hiszen a telephelyén ta­lálható a sertéstelep és a ta­karmánykeverő üzem is. A te­lepen 1050-1100 darab te- nyészkocát termelnek átlagosan, s hízókibocsátásuk éves szinten 18 ezer darab. A kft. takarmánytermelő háttér nélkül, kimondottan a napi piaci viszonyoknak meg­felelő áron vásárolt takar­mánnyal gazdálkodik, a kon- centrátumot a Purina-Hage Rt. biztosítja a részükre. Tavaly márciusban reorganizációs pá­lyázat keretében megvásárolta a Rónahús Hústermelő és Ér­tékesítő Szövetkezettől a ser­téstelepet és a hozzá tartozó takarmánykeverő üzemet. Cél­juk a kahyb sertésen keresztül a minőségi hústermelés folyta­tása s a tevékenység bővítése a feldolgozás és a kereskedelem területén. A tavalyi év első felében ta­pasztalható értékesítési gond­jain túl a kft. problémái a jelen pillanatban a megoldottnak te­kinthetők, így várhatóan az év végéig sem lesznek értékesí­tési gondjaik. Az Agróna nö­vénytermesztési és Kereske­delmi Kft. 533 hektáron gaz­dálkodik, a Rónaker Húsfel­dolgozó és Élelmiszer-keres­kedelmi Kft. a felvásárolt hí­zósertéseket bérvágással fél sertéssé dolgozza fel. A Róna- inter Kft. fő tevékenysége a hízófelvásárlás a kistermelők­től és továbbforgalmazás a feldolgozó üzemek felé. Az elnöktől megtudtuk, hogy a szövetkezet tavalyi nagy beruházása volt egy önálló székházépület megvá­sárlása, melyet az önkormány­zattól vettek meg, s most a Dózsa György út 24. alatt van a szövetkezet és a négy kft. irodája is. -de­Francia-németgyár Magyarországon Az idén mintegy 18 ezer tonna festéket gyárt Magyarországon a Trilak-Haering Kft. francia­német vegyes vállalat. A múlt évben a cég termelése 15 ezer tonna volt, forgalma pedig el­érte a 3 milliárd forintot. A francia-német vegyes vál­lalat három évvel ezelőtt jelent meg a magyar piacon. Jelenleg 60 százalékban van francia és 40 százalékban német tulaj­donban. A cég háztartási és épí­tőipari célokat egyaránt szol­gáló festékeket állít elő, évente átlagosan 1500-2000 féle ter­méket kínál eladásra. Új hom­lokzatfestékekkel is megjelent. Ebből 2000 tonnát meghaladó mennyiséget készít évente. A vállalat hazai fejlesztőmér­nök-gárdát alkalmaz, az ő munkájuk eredményeként kezdték meg a 240 féle színár­nyalatban előállított Modakril festék gyártását. E termékük újabb változata a Modaplex ne­vet viseli. Az idén valószínűleg színes márványzúzalékból ké­szülő bevonóanyagok gyártását is megkezdik. A vegyes vállalat új üzemmel bővíti termelését. Az üzem márciusban indul, s oldószeres alapú festékeket ad piacra. (MTI) Történelem mindenkinek Az utóbbi években a történet- tudományban is, de a közélet­ben még élénkebb vita zajlik az az elmúlt ötven év történései­nek értékeléséről. A vita kézzel fogható eredményei a Pécs-ba- ranyai Értelmiségi Klub gon­dozásában megjelenő törté­nelmi tárgyú kiadványok. A Baranya megyei pécsi ÉK sorozattankönyvekkel, képes történelemkönyvvel, a magyar költészet legjelentősebb verseit összefoglaló kötettel, a történe­lem „hangjait” - hazafias dalo­kat, politikusok beszédeit, az elmúlt évtizedek slágereit, a magyar költészet legjelentő­sebb alkotásait - megszólaltató hangkazettákkal elevenítik meg az elmúlt évtizedek történel­mét, hangulatát. A pécsi Értel­miségi Klub a Janus Pannonius Tudományegyetem Távoktatási Központjával közösen jelen­tette meg az érettségire, felvéte­lire készülő fiatalok számára a Történelem mindenkinek című sorozatot, amelyből az ókor, a középkor, a kora újkor, a pol­gári forradalmak kora, illetve az újkor és a legújabb kor törté­nelmét ismerhetik meg a fiata­lok. A történelem hangjai nyolc kazettán zenés hangdokumen­tumokkal, archív felvételekkel illusztrálják Magyarország XX. századi történelmét. A könyveket, a hangkazettá­kat a Pécs-Baranyai Értelmi­ségi Egyesület címén (Pécs, dr. Várady Antal utca 7/2.) lehet megrendelni. (MTI) A pedagógia hétköznapjai Az „érlelődő” érettségi A jelentkezéseknek már lejárt a hivatalos határideje: február közepéig a végzős középisko­lásoknak írásban kellett nyilat­kozniuk, hogy vállalkoznak-e az érettségi vizsgára, s ha igen, a kötelezően, illetve a szaba­don választható tárgyak közül melyikből. S bár még jó né­hány hét hátravan a nagy megmérettetésig, az utolsó éves diákokon - és többnyire szüleiken is - fölfedezhetők a vizsgaláz tünetei. Valószínűleg kevesen tud­ják, hogy hasonló „betegség” pontosan 208 évvel ezelőtt kí­nozta először az alma matertől, a „tápláló anyától”, azaz az is­kolától búcsúzó sorstársaikat. Méghozzá Poroszországban, mert ott került sor 1788-ban első ízben érettségi vizsgára. Hazánkban csak 63 évvel ké­sőbb, 1851 szeptemberében maturáltak először - de csupán a fiúk. A leányiskolák növen­dékei ugyanis csak a múlt szá­zad vége, 1895 óta zárhatják érettségivel középiskolai ta­nulmányaikat. Az elmúlt évtizedekben az érettségi súlya, jelentősége so­kat változott. Szerepe azonban nagy volt és maradt, részint mert a továbbtanulás lehető­sége csak azoknak adott, akik ezt a vizsgát sikeresen leteszik. Részint pedig mert sok mun­kakör betöltésének érettségi, nem pedig középiskolai vég­zettség a feltétele. Tudni kell, hogy az utóbbi időben azért némileg csorbult az érettségi „tekintélye”, mivel az egyetemi-főiskolai felvéte­liknél nem számítják be az érettségi eredményeket. Ezért napjainkban a matúra volta­képp az adott iskola tükre, amely megmutatja, hogyan hasznosították a diákok az ott tanultakat; tudják-e mindazt, amit a tanterv-törvény előír. De kár volna titkolni: ez a tudásanyag a felsőoktatási in­tézmények számára részben kevés, részben sok és szükség­telen. Ezért a tovább tanulni szándékozó érettségizettek csak újabb sikeres írásbeli és szóbeli vizsgákkal juthatnak be a kiszemelt egyetemre, főisko­lára. Még néhány gyakorlati tud­nivaló az érettségikről: gimná­ziumban az irodalom, a történe­lem és a matematika kötelező érettségi tárgy. Kötelezően vá­lasztható egy idegen nyelv. Az összes többi - az iskolábán legalább négy féléven át taní­tott - tárgyból lehet érettsé­gizni. Irodalomból írásbeli vizsga is van, matematikából viszont csak írásban kell vizs­gázni. A szakközépiskolákban szintén kötelező az irodalom, a történelem és a matematika. Ezekben a tanintézetekben az iskola jellegétől, képzési idejé­től függően határozzák meg a kötelezően választható tárgya­kat. A szabadon választhatók között idegen nyelvből is lehet érettségi vizsgát tenni, ez azonban nem számít nyelv­vizsgának. Ferenczy Az énekesnő neve szülővárosában még nem igazán ismert Almaiban a világ híres operái Azt mondják, a tehetség fel­színre tör, s ha mellé szorgalom és némi szerencse is társul, az út magához a sikerhez vezet. Hogy Sallay Gabriella hogy áll szerencse dolgában, nem tudni, de az biztos, hogy olyan hangot kapott a természettől, mellyel méltó közvetítője lehet a legcsodálatosabb operáknak. Persze operaénekesnek nem elég születni, s az oda vezető út sem mindig nyílegyenes. Gab­riella hatéves kislányként lett zeneiskolás, szolfézst tanult és zongorázott. Hosszú ideig in­kább ez utóbbit művelte, s szinte „véletlenül” került érett­ségi után a Bartók Kórusba, amikor nem vették fel a jogra, sem a választott művészpá­lyára. így hivatásos kórustag­ként kezdett igazából énekelni tanulni, dr. Nagy Lajosné segít­ségével. Miután kiderült, hogy érdemes a hangját képezni, ki is tartott emellett. Mit is nevezhetünk volta­képpen szerencsének? Hogyha felvették volna a Zeneakadémi­ára, ahová több alkalommal is felvételizett, vagy Szegedre, a Zeneművészeti Főiskola ének szakára, vagy a budapesti kon­zervatóriumba? Mindez nem adatott meg neki. Pedig tehet­ségnek nem volt híján. Egyszer aztán megunta a fel- vételizgetést, és elment az egri tanárképzőbe magyar-ének szakra. Ezalatt találkozott a szolnoki zeneiskolában dr. Pusztai Jánosnéval, akinél to­vább énekelt, ám bármilyen jól fejlődött, a Zeneakadémiára ezután sem sikerült bejutnia, így szerzett egy magyar-ének szakos tanári diplomát, és a fő­városban kezdett dolgozni. ’91 novemberében történt, hogy Sass Sylvia meghirdetett egy magániskolát. Erre komoly felvételivel ötven jelentkezőből mindössze hat főt választott ki, köztük Sallay Gabriellát. Sylvia biztosra ment. Olyan „hango­kat” vállalt föl, amikben látott reményt, nem is keveset. Gab­riellát egyből másodikba vette fel. Azóta már az utolsó évét járja Sass Sylviánál, miközben a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának tagjaként dolgo­zik. Tisztában van vele, meny­nyire nehéz a szólóénekesi pá­lyán elindulni. Sok segítséget kap tanárnőjétől, mesterétől, ám így sem könnyű. Mi jöhet ezek után? A siker várja Gabriellát? ő minden­esetre vágyik rá. Szeretne fellépni a világ hí­res operaházaiban, a milánói Scalában, szeretne Violetta lenni a Traviatában, Mici a Bohéméletben, Rosina a Sevil­lai borbélyban ... Mint már említettük, a tehet­ség nem elegendő. A kitartó és alázatos munka elengedhetet­len. Mindig tanulni kell. Sylvi­ánál is, a kórusban is, olaszul is, angolul is ... Mire is maradhat még ezek után idő? Például futni jár a jó kondíció érdeké­ben, mert a színpadon nagy ál­lóképességre van szükség. És nem feltétlenül kövér, aki ope­raénekesnő, mint ahogy ez for­dítva is tökéletesen igaz. A zene tölti ki a szabadidejét, melynek minden műfaját sze­reti, így szokott gitározni is. Fellépni szívesen elmegy, ahová hívják. Szolnokon a Csa­ládi Intézetben énekel esküvő­kön, bár úgy érzi, szülővárosá­ban nem igazán ismert a neve. Mire is jutna még idő? Ma­gánélet, barátok, szerelem . . . Gabriella még várja az igazit. Azt az igazi társat, aki nem ép­pen mindennapi életében vele tartana. Sass Sylvia ki is vetette kártyán, ki lesz az, de nem árul­juk el, nehogy valaki ezért ne merje őt keresni. - em ­Érdekes, sokszínű programokat terveznek ’95-ben Számvetés az abonyi múzeumbarátoknál Közgyűlést tartott Abonyban a Falumúzeum Baráti Köre. A közgyűlés nyitányaként dr. Csillag Zsigmond halálának 85. évfordulóján megkoszorúzták a művelődési ház falán elhelye­zett emléktáblát. Ezután a népes múzeumbarát kör meghallgatta Győré Pál­nak, az MBK titkárának beszá­molóját a tavalyi munkáról. Ócsai János „Emlékezés 1994. október 27-e halottaira” című tanulmányát ünnepélyesen át­adta Gajdos István polgármes­ternek, a falumúzeum és az egyházak vezetőinek. 1994-ben három MBK-tag hunyt el, rájuk néma felállással emlékeztek a jelenlévők. A ta­valyi költségvetés felhasználá­sáról, a Kossuth-reliefre történő adományok elszámolásáról is jelentést tett az MBK titkára, de ismertette az 1995. évi költség- vetési tervet is. Bárány Pál, a számvizsgáló bizottság munká­járól adott számot. Megállapí­totta, hogy Kákái Béláné példás gazdálkodást folytatott, akit di­cséretben részesítettek. Ismertették a változatos, tar­talmas és színes 1995-ös mun­katervet is. Eszerint emlékzász­lót kívánnak készíttetni a doni áttörés áldozatainak emlékére, valamint országzászlót, ame­lyet 1996-ban avatnak fel a te­lepülés szívében. 1996-ra - a kör fennállásának 10 éves év­fordulójára - elkészül a MBK díszzászlaja is. Ezerkétszáz példányban elkészült az a szí­nes képeslap, amely a Kos- suth-reliefet ábrázolja. A képes­lap, más helyi jellegű kiadvá­nyokkal együtt, a Falumúze­umban vásárolható meg. A Múzeum Baráti Kör tag­sága stabil, 127 főt számlálnak soraikban. A kör tevékenysége meghatározó Abony kulturális életében, s ezért Gajdos István polgármester is köszönetét mondott a vezetőségnek, vala­mint a MBK tagságának. B.Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom