Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

6. oldal Az Új Néplap Abádszalókon 1995. február 3., péntek x Francia pékség, magyaros gondokkal 1992. április 21-én alakult meg Abádszalókon a Mun­kanélküliek és Álláskeresők Egyesülete. A következő év februárjában már lapunk is örömmel adta hírül olvasó­inknak, hogy az egyesület megnyitotta a Széchenyi úton lévő francia pékségét. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a vállalkozás nem jött volna létre a helyi önkormányzat, a megyei munkaügyi központ és a Mezőbank Rt. kunhegyesi fi­ókjának hathatós támogatása nélkül. A hivatal egyik üresen álló épületét adta az ügyhöz, megspékelve a segítségét 2,4 millió forinttal. A megyei központ a gépek be­szerzésében segített, míg a kunhegyesi fiók vi­lágbanki hitelt folyósított. Kezdetben tehát minden szépnek és jónak látszott. Az egyesület példamutató gyorsasággal cselekedett is. 16 millióra rúgott az a beruházás, melynek ered» ményeként már a kultúrház udvarán lévő ma­gyar pékség kemencéiben is sült a kenyér ’93 szeptemberében. Huszonnégy tartós munkanél­küli jutott így munkához. A francia pékségben leveles tésztából süteményeket készítettek, a magyar részleg dolgozóinak pedig az összes pékáru piacra bocsátása volt a feladata. A gon­dok csak azután jelentkeztek, amikor kiderült, hogy az amúgy kiváló minőségű áruknak na­gyon nehéz piacot találni. Míg az üzleti terv napi 8-10 mázsa pékáru hasznosításával szá­molt a gazdaságos üzemeltetésnél, addig a szá­raz tények mást mutattak. A szalóki boltok, me­lyeket a kunhegyesi áfész üzemeltet, korábbi üzleti partnerüktől, a szintén kunhegyesi pék­ségtől biztosították a pékárut. Az egyesület ez­után Tiszafüredtől Tiszaburáig kutatott a piac után. Mire elérték hogy boltjukon kívül két sza­lóki magánvállalkozó is tőlük rendeljen, a fel­kutatott 15 térségi üzleten és pusztataskonyi szociális otthonon kívül, költségeik jelentősen megnövekedtek. Egyrészt azért, mert messzire kellett szállítani az árut, másrészt azért, mert időbe tellett, hogy napi két mázsáról indulva el­érjék a gazdaságos üzemeltetést biztosító 8-10 mázsás napi sütést. Ma már ott tartanak, hogy nyíltan kimondják: ha nem kapnak valakitől anyagi támogatást, akkor 24. órájába lép a vál­lalkozásuk. Körülbelül 1,5 millió forintra lenne szükségük a termelési költségek fedezésére. A gond csak az, hogy az önkormányzat jelenlegi anyagi helyzetében nem vállal több kockázatot, Szorgos kezek munkája nyomán készül a leveles tészta hiszen épületét már így is jelentős jelzálog ter­heli. A helyi takarékszövetkezet pedig csak megfelelő kezes esetén hajlandó segíteni az egyesületen, amelynek elnöke, Bercsényi János látogatásunkkor így-fogalmazott:- Csak egy kis türelemre volna szükségünk. Nagyon szomorú lennék, ha akkor kellene be­zárni a „boltot”, amikor napi 10-14 mázsa pé­káru terítésére is alkalmasak vagyunk. Ez a pénz arra kellene, hogy fedezni tudjuk terme­lési költségeinket - víz, villany, fűtés, üzem-( anyag stb. - mert ennek hiányában nem tudjuk törleszteni a hitelt sem. Bízom abban is, hogy két pályázatunkra - melyeket „A Jövő Munka­helyéért Alapítványhoz” és a társadalmi szer­vezetek költségvetését támogató bizottsághoz nyújtottunk be - megkapjuk a pénzt. Leginkább azonban azzal érvelek, hogy abban az esetben, ha több mint húsz dolgozónk az utcára kerül, annak jóval több lenne a költségvonzata, mint ami rajtunk most segíteni tudna. Hát itt tart most az ügy. A pékáru jó, nem is drága, és így már piaca is van. Ám mire „beállt” a vállalko­zás, addigra a kereslet és kínálat törvénye érze­lemmentes hidegséggel nyakára tette a hurkot. Kinek lenne jó, ha bezárna a vállalkozás? Gya­nítom, senkinek! Az önkormányzat a jelzálog terhei mellett fizethetné még a segélyt, a bank bonyolultan tudná érvényesíteni követeléseit, több mint húsz család pedig bőven létminimum alatti lenne. A dolognak ezért van számomra egy nagyon nagy tanulsága: körültekintőbben kellett volna végezni a piackutatást. Szakemberekkel és idő­ben. Ennek ellenére bízok a pozitív végkifejlet­ben, remélve azt, hogy időben érkezik egy jó szándékú tőkeinjekció a pékség számára. Eb­ben a cudaml kemény világban is .. . Csodák helyett realitásokat ígér Még mindig unikum a Hubertus A Közép-Tisza-vidék egyik legjobban működő vadásztársasága a Hubertus. Annak ellenére, hogy a járulékos költségek növe­kedtek, 1994-ben jó évet zártak. Dr. Pataky Tibor elnök és Esze- nyi László gazdaságvezető előzetes „zárszámadása” szerint a külföldiek - olaszok, osztrákok és németek látogatnak hozzájuk leggyakrabban - bérvadászata a tervek szerint alakult. A tapsifülesek jó jövedelmet hoztak Ugyanez mondható el a fácán- és naposcsibe-értékesítésükről. Szerencsésnek mondhatják ma­gukat azért, hogy őket nem érin­tették olyan súlyosan az ál­lat-egészségügyi problémák, mint a megye többi vadásztársa­ságát. Különösen igaz ez a me­zei nyulak esetében, mert 170 tapsifüles bérkilövetésével és 751 befogás utáni értékesítésé­vel jelentős bevételi többlethez jutottak. Ettől még nem számí­tana unikumnak igazán a Huber­Csillagpart lesz a szántóból Újvárosi Gábor, a földkiadó bizottság elnöke négy munkatársával együtt nem panaszkodhat tétlenségre 1993. február 16-a óta, ugyanis ek­kor bízták meg az abádszalóki részarány-tulaj­donosok ügyeinek a rendezésével. Kis csapatá­nak, bírva a korábbi és a mostani önkormányzat irodahelyiségben és részmunkaidős bérben megnyilvánuló támogatását, nem kis penzumot kell teljesítenie. 2220 igénylő számára 73.252 aranykoronát (ak.) kell kimérniük. Lényegében a dolog dandárján már túl van­nak, mert 59.979 ak. szántó már gazdára talált. Az általuk kiadott 630 érvényes határozat alap­ján a földhivatal már be is jegyezte a földtulaj­dont, amely 1625 szalóki polgárt érintett. Ezután következik még 5946 ak. erdő, 2519 ak. gyümölcsös és 3204 ak. rét és legelő kimé­A tapasztalt visszatérő Bordás Imre, Abádszalók újdonsült polgármestere egyáltalán nem ismeretlen a hazai és külföldi turisták körében egyaránt népszerű üdülőközségben, hiszen 1970-1979 között ő volt itt a vb-titkár. Ezek után került Tiszaörsre tanácselnöknek, ahol a rendszerváltás után polgármester is lett. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a kisközség 15 év alatt gond­jai ellenére sokat fejlődött, je­lentős eredményeket ért el. Tri­viálisnak tűnt ezek után, hogy azok a szalókiak, aki rá voksol­tak decemberben, most valami hasonlót várnak tőle a Tisza-tó partján is. Ő azonban, negyed- százados közigazgatási tapasz­talata ellenére sem ígért csodát, csak realitásokat. Feladata en­nek ellenére - vagy talán ezért - lesz elég. Ottjártunkkor erről kérdeztük.- Polgármester úr! ’ 79-ben ez a község tervekkel és remé­nyekkel volt tele. A polgárok a megélhetési biztonságuk tuda­tában várták, hogy a Tisza-tó kiépülésével még jobbra fordul a sorsuk. Nos, az „aranypart" azóta ki is épült, de a polgárok optimizmusa már nem a régi...- Valóban más volt az a köz­ség, amit itt hagytam. Tervei­vel, reményeivel, meghitt, bé­kés nyugalomban tervezhette a jövőt. Mindenkinek megvolt a feladata. Emellett voltak stabil munkahelyek - téesz, kézmű, erdészet -, viszonylag jó jöve­delmekkel. Mára azonban na­gyot fordult a világ. Azzal, hogy munkahelyek szűntek meg, s a meglévők is jelentős gondokkal küszködnek, odalett a békés egyensúly. Ez néha fe­szültség és irigység táptalaja is lehet, mert volt, aki a váltás idő­szakában is boldogult, de voltak olyanok is, akik kiszolgáltatva élték át az eseményeket.- Nem kontraszt ezzel szem­ben a csodás házakkal épülő üdülőfalu, a pénzét vastagabb pénztárcával mérő vendég?- Hibát követ el, aki a kettő között párhuzamot keres. Le kell szögezni, hogy nagyon jó ennek a községnek a Tisza-tó léte. Kérdem én, mi lenne most több helyi vállalkozással, több privát vendégházzal, ha nem Az újdonsült polgármester lenne. Mert az ipar és a mező- gazdaság a tó nélkül is hasonló sorsra jutott volna. Itt jegyzem meg, hogy mióta a part az ön- kormányzaté, a hivatalnak is hasznot hoz. Ezen döntése, amikor megvásárolták a part­szakaszt, igen bölcs elhatározá­son alapult.- Am most tél van. Nincs vendég. Tartósan sok a munka- nélküli. A 36 százalékos mun­kanélküliség mellett remény sincs talán új munkahelyek te­remtésére. Mit vállalhat fel en­nek ellensúlyozására az új tes­tület, melynek 14 tagjából ki­lencen „újoncok” ? — A tisztességes munkát, mely nem ígér felelőtlenül. Mi nem ígérhetünk csodákat, mert csak a realitásokra támaszkod­hatunk. Nem titok, hogy 100 milliós adósságállományt örö­költünk, ami erősen behatárolja a lehetőségeinket. A legelső az, hogy ez a község megőrizze működőképességét. Ennek ér­dekében is kezdődik a jövő hé­ten az a pénzügyi átvilágítás, melynek feladata nem a bűn­bakkeresés lesz, hanem az, hogy megtudjuk, hol kell spó­rolnunk, meddig terjednek a le­hetőségeink, miben tudunk iga­zán sikeresek lenni. Erre kell építkeznünk, kialakítva egy tisztességes emberarcú közsé­get, melyben jól érzi magát a pedagógus, az orvos, a mező­gazdász, ahol korrekt módon segíthetünk a rászorulókon. Ehhez kell egy valóban demok­ratikusan gondolkodó testület, mert a lakosság csak akkor bí­zik meg bennünk, ha érzi, sorsa nem a hatalommal bíró vagy azzal visszaélő tisztviselők sze­szélyén múlik.- Ennek ellenére előfordul­hat, hogy év közepén már nem háromszázan állnak sorba jö­vedelempótló támogatásért, hanem négyszázan. Hiszen nemhogy arra nincs pénze az önkormányzatnak, hogy mun­kahelyet teremtsen, de még arra sincs hatásköre, hogy a je­lenlegiek jövőjét befolyásolja.- Ennek ellenére remélem, hogy már nem lesz hosszabb az a sor. Az tény, hogy jelen anyagi lehetőségeiben az ön- kormányzat nem sokat tehet. Ám hogy a jövőben erre meg­maradjon a sansza, véghez kell vinni a népszerűtlen döntéseket is, mert most az az első, hogy intézményeink működjenek, a valós igények figyelembevéte­lével segíteni tudjunk minden rászorulót. Persze a magunk eszközeivel - tárgyalások, jó értelemben vett kapcsolati rendszer - azon leszünk, hogy a jelenlegi munkahelyek itt is maradjanak.- Még egy utolsó kérdést en­gedjen meg. Van, aki úgy gon­dolja, azzal, hogy megválasz­tották a megyei közgyűlés tag­jának, ahol információim sze­rint a pénzügyi bizottságban kapott feladatot, sokat tehet Szólókért.- Az természetes dolog, hogy nem lesz számomra kö­zömbös a község a megyeházán sem, de az tisztességtelen lenne részemről, ha a régió más tele­pülései ennek kárát szenved­nék. Annál is inkább, mert a Jászság, a Tiszazug és a Kö- zép-Tisza-vidék településszö­vetségi listáján jutottam ebbe a funkcióba. tus, de attól már igen, hogy kö­zel hatvan szalóki ember kezébe tudnak még mindig kenyeret adni. Harmincnak főállásban, a másik harmincnak pedig szezo­nális jelleggel. Az sem mellé­kes, hogy 60 hektár művelhető szántójukon húsz vagon. búzát termelve saját erőből oldották meg vadjaik takarmányszükség­letének 70 százalékát. 1994-ben 35 hektáros vegyes fás erdőt is telepítettek, ami szintén nem jel­lemző más vidékeken. A környékbeli iskolák tanu­lóit nem csak nevelik a termé­szet szeretetére, de lehetősége­ikhez mérten anyagilag is támo­gatják ezen irányú indíttatásu­kat. Akadályversenyeket, vetél­kedőket, rajzpályázatokat szer­veznek az iskoláknak. Ezen ér­velés után igaznak tűnhet az állí­tás, hogy 1994-ben is igazi unikum volt a Hubertus vadász- társaság, még akkor is, ha most nem büszkélkedhetnek olyan vi­lágelső őzbaktrófeával, amilyen ’93-ban akadt egy bérkilövő belga vadász puskájának a vé­gére. A nemzetközi bírálóbizott­ság viszont ennek az eredmé­nyeként ülésezett tavaly Abád­szalókon. Nyugtalanul alszanak a „kézműsök” A boldog békeidők módija szerint a szalóki községi vezetés is ipart telepített a hetvenes években. 1973-ban nyitotta itt meg a varrodáját a Fővárosi Kézműipari Vállalat. Az anyavállalat 1983-ban bízta meg a Jeanette Ruházati Kft.-t szalóki telepé­nek üzemeltetésével. Ez a cég 1993-ban kötött szerződést az amerikai érdekeltségű Komár Kft.-vel. Ezen szerződés értel­mében a dolgozók munkajogilag a Jeanette-hez tartoznak, de a marketingen keresztül, a munkaellátáson túl a minőség-ellen­őrzés és a bérfizetés is a Komár feladata. Ez a kettősség okoz most gon­dot a cég 120 dolgozója szá­mára, akiknek zöme nő. Hogy miért? A Jeanette-nek 1995. ja­nuár 31-ig volt érvényes szer­ződése a Komár Kft.-vel. A hí­rek szerint egyáltalán nem biz­tos az, hogy épségben marad a közös „babaruha”. A dolgozók ezért várják felfokozottan a fej­leményeket. A mindössze 14-15 ezer forintos bruttó bérük ellenére - ami alig több, mint az, amit öt évvel ezelőtt zsebre tehettek — bíznak abban, hogy munkájuk lesz 1995-ben is. Bíznak, mert legtöbbjük család­jában a munka nélküli férj és gyermek mellett még ők a ke­nyérkeresők. Bíznak azért is, mert 1994-ben jó évet zártak. 270 ezer pizsama és hálóing ke­rült ki Szalókról jó minőségben a nyugati piacokra. A meg nem erősített hírek szerint a Komár ’95-re is biztosítani tudná ezt a munkát. Ha szerződést köt ve­lük a Jeanette. Ellenkező eset­ben marad a kérdés: ki hoz Sza- lókra varmivalót? A Jeanette Vagy az általa megkeresett újabb vállalkozás. így a szaló­kiak most nem Godot-ra, ha­nem az új szerződésre várnak. Legfőképpen az érdekli őket, hogy milyen lesz annak tar­talma. Karkusz Etelka, a buda­pesti cég (Jeanette Kft.) helyi üzemvezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy bírja igazgató­nője ígéretét, aki munkásgyűlé­sen fogja tájékoztatni a szalóki lányokat-asszonyokat. * Időközben kiderült, hogy a „kézműsök” álma, ha lehet, még nyugtalanabb lett, mert a Komár Kft. levonult Abádsza- lókról. így a Jeanette üzemelteti tovább a varrodát. Hogy hány fővel és mi módon, azt most még nem lehet tudni. rése. Ám eddigi munkájukban akadt egy igazi kuriózum, ami valóban szalóki specialitás: 898 ak. földet - még a volt Lenin Tsz határozata alapján - egyenlő arányban osztottak ki a volt téesz aktív és nyugdíjas tagjai között. A részle­tekről a földkiadó bizottság elnöke az alábbi tá­jékoztatást adta:- Ez a döntés átlagosan 2210 négyzetmétert jelentett a 971 tag számára. Közülük 541 -en ezt a területet - körülbelül 111 hektárt - eladták a Tiszatópart Kft.-nek, akik ezen a külterületi szántón, amely az üdülőfalu szomszédságában van, már építik az újságokból már ismert „Csil­lagpart” elnevezésű újabb üdülőfalut. Négy- százharmincan viszont amellett döntöttek, hogy igényt tartanak a földre, amit ki is mértünk ne­kik. Könnyen elúszhat ’95-ben a 14-15 ezer forintos bruttó bérük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom