Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
Mátyás-napok Szolnokon A szülőket is várják az iskolában Dél-alföldi táncokat mutattak be az ötödik osztályosok Február 24-e, tehát Mátyás-nap körül tetőzik a Mátyás-napok rendezvénysorozata a szolnoki Mátyás Király Általános Iskolában. Igaz, már októberben - az intézmény alapításának évfordulóján - elkezdődött a program a sportnappal, melyen délelőtt emlékfutás, délután pedig a Mátyás Kupa keretében labdarúgótornán és atlétikában mérték össze ügyességüket a város általános iskolásai. Néhány hete szellemi vetélkedőkkel folytatódott sorozat. Előbb matematika, majd vers- és prózamondó versenyen mérettek meg a gyerekek, tegnap pedig ifjú mesemondókat hallgatott meg a zsűri. A környékbeli óvodásokokat is meghívták, akik természetesen óriási sikert arattak. A rendezvénysorozat záró eseményeként március elején nyílt napok lesznek az iskolában, ekkor a leendő első osztályosokat és szüleiket várják. Ennek keretében az érdeklődők ízelítőt kaphatnak az iskola által nyújtott lehetőségekből, mint például a sporttagozatos osztály, a néptánccsoport és még sorolhatnánk. Minden leendő első osztályost és szüleit szerettei várják az iskolában. Ami három évből iáefér Németh Éva: Névnap Névnap van, aranygyűrűd van, őz ugrál a bokorban - így ugrál a te szíved is? Németh Évát Emlék Hol zöld a rét, és kék az ég, zöld tájban kék tó, szép. Emléke tovaszáll, mint a hajnali homály. Hangulatok Oly gyönyörű vagy. Úgy lobban az én szívem, ahogy tábortűz, mikor meggyújtják. Tudom, hozzád ez az írás nem méltó, szebbet érdemelsz. De tőlem csak ennyi telik, remélem, beéred ennyivel. Szentesi Gábor Technikáéra - a lányok szemszögéből Ti is tudjátok, hogy a fiúk és a lányok külön csoportokban dolgoznak ezeken az órákon. A lányok is szerelnek, csak azt nem értem, hogy mi hasznát veszik majd az életben. Szerintem úgy kellene, hogy a lányok főzzenek, a fiúk pedig szereljenek. Igaz, most is szoktunk főzni, de csak akkor, amikor nincs munkadarabunk. B. I. A nyolcadikos történelemkönyvről A nyolcadikosok fel vannak háborodva, mert nagyon hosz- szúak a történelemleckék. A könyv szerzője szerintem középiskolásoknak írta, nem nyolcadikosoknak. Ráadásul a légiiében sok, számunkra érthetetlen sió, mondat van. A lec- kék'végéri viszont nincs összefoglaló táblázat, és így még érthetetlenebb az egész! T. G. \r*—foS F első sor: Bezsella János, Bánáti Katalin, Olajos Péter, Balogh Lajos. Alsó sor: Szöllősi Tünde, Berényi Sándor, Laczi Sándor, Szabó Renáta, Antal Anita, Székely Krisztina, Kátai Gergely, Varga Petra szerkesztettük az oldal nagy részét. rajz: bezsella A "3 ( e M 16 T Ö ö A, B y IC i kJ 6 O A 21 ! E> L e> KJ j Ai A A T i 1 í K~T ! ic ifsv T 1 B A’ KI IC c A I MS A 1 1 Ó X.-r KI Ó e ' a! ] y W a P O T K i a> + o T V KI A e B IC a? O a-r Oszlopösszerakosgató Csuda jó játékra hívunk Benneteket! Hat oszlopot láttok itt,-te- leírva betűkkel. Ha a betűket összeolvassátok, akkor egy magyar költő népszerű versének első négy sorát kapjátok megfejtésül. Van azonban egy kis bökkenő. A nyomdában kissé összekeveredtek az oszlopok. A ti dolgotok rendet csinálni köztük. Vagyis vágjátok ki a betűoszlopokat, rakjátok azokat helyes sorrendbe egymás mellé, s ha ügyesek vagytok, máris olvashatjátok a gyerekek körében igen népszerű verset. Talán könyv nélkül is tudjátok majd folytatni! Próbáljátok meg! Sőt! Ti magatok is tudtok hasonló rejtvényt készíteni. Ilyeneket nemcsak osztály-, baráti összejövetelek tréfás vetélkedőin lehet használni, hanem mi is örömmel vesszük, ha elkülditek próbálkozásaitokat. Ezeket várjuk az Új Néplap címére (Szolnok, Kossuth tér 1.), hogy a Gyerekoldalt színesítsék. Az oldalt szerkesztette: Horváth Ida Másfél ponton múlott az elsősége Kapitány Csilla a karcagi Arany János Általános Iskola 8. z osztályába jár, s a Tiszaparti Gimnázium társadalomtudományi integrált gimnáziumi osztályába készül. Kedvence a magyar-történelem, s nemrég a megyei helyesíró versenyen második lett. Tanárnője, Fazekas Mária sokat diktált neki, hogy gyakoroljon, több feladatsort is megoldott. Csillának korábban sem volt gondja a helyesírással, így a versenyen is csak a tollbamondástól félt egy kicsit, mert azt hitte, gyorsabban diktálnak, s nem tudja leírni a mondatokat. Mindössze másfél ponttal maradt el az első helyezettől - mondja most már mosolyogva, ám akkor szomorú volt egy kicsit. S hogy mi szeretne lenni? Természetesen magyartanár. Édesapja kőműves, édesanyja a kórházban dolgozik, bátyja pedig a Varró István iskolában tanul. Szereti a zenét, ő maga már hatodik éve tanul hegedülni a zeneiskolában. Qtt a komolyzenével foglalkozik, ám otthon a techno-zene jöhet minden mennyiségben. A tanulás nem okoz gondot, egyedül testnevelésből van négyese. Mountain bike-jával szeret tekemi a városban, emellett olvas, és édesanyjának segédkezik a konyhában. A rántott húst, a ri- zses csokit már egyedül elkészíti. Persze erre inkább csak nyáron van ideje, ilyenkor fő a tanulás. Most angolból nyelvvizsgára készül több társával együtt. Az osztályba nagyon szeret járni, mert jó a közösség. Persze ezt az osztályfőnöknek, Farkas Fe- rencnének is köszönhetik, s már most arról beszélgetnek, hogyan fognak nyolcadik után találkozni. S hogy van-e olyan szó, amelynek a leírása gondot okozna? Biztosan - vágja rá kapásból, ám ilyennel egyelőre még nem találkozott. - de A tanár megkérdi Palitól:- Ha négyből kettőt elveszel, mennyi marad?- Kettő.- Helyes. Mennyi marad, ha tízből tízet elveszel? Nem tudom.- Figyelj! Képzeld el, hogy tíz forintos volt a zsebedben, és Nevessünk! mindet elvesztetted. Mi van akkor a zsebedben?- Egy jó nagy lyuk, tanár úr. * * * Tomi Petihez: - Igazad van. Mindkettőnknek engednünk kell egy kissé ... Tehát ismerd be, hogy nem volt igazad ... és én nem fogok ellene szólni. * * * Tanár: - Na, fiam, ennél a dolgozatnál láttam már jobbat is! Diák: - Igen, de nem a papámtól. „Önéletrajz" Újságunk, aNeteddle ’91 őszén indult. Előzménye egy „ősszám” volt, amit még ’89 tavaszán hoztunk össze az akkori, lelkes nyolcadévfolyammal. Ha a borítóterv nem is, az újság neve így hagyományozódott a későbbi korosztályokra. Két évig önfinanszírozók voltunk, aztán az árak rohamosabb emelkedtével segítséget kértünk iskolánk diákönkormányzatától. Azóta ők állják a gépelés költségeit, a szedést és nyomtatást viszont még mindig az eladott példányszámokból fedezzük. Nekünk is vannak állandó rovataink, bár nem ragaszkodunk hozzájuk fog-' gal-körömmel. De a diákönkormányzat híreinek, a szakköröknek, a versenyeknek, a különböző iskolai és városi rendezvényeknek mindig helyt adunk - na és a SPORT-nak, lévén iskolánk, a karcagi Ko- váts Mihály Általános Iskola sport tagozatos. De a toliforgatóknak sem kell keserű szájízzel elmenniük tőlünk. Igen sok verset, elbeszélést, legutóbb egy készülő regény részletét jelentettük már meg. Persze valamennyi diákok alkotása. Az is megtörtént már, hogy a mi újságunkból vett át irodalmi anyagot az egyik városi közéleti lap. Akárhogy is: ez nagy szó. Valamennyi diákújságírónak ezúton küldjük üdvözletünket, s egyben sok sikert kívánunk! A Neteddle szerkesztőgárdája nevében: Dorkovics Ágnes nevelő Minden kezdet nehéz Ajtóstól az igazgatóiba Egyszer riportot készítettem a nyílt nap alkalmából iskolánk igazgatónőjével. Nagyon tartottam tőle, hogy elkések. így is történt... Éppen betoppantam az igazgatói szobába, mikor egy hirtelen mozdulattal átestem a küszöbön. Persze minden tanárnő részvétteljesen mosolygott. Fölszedtem magam a padlóról, és kissé lelombozva - no meg sajgó térdekkel - kezdtem életem első riportjához. Szántai Beáta Te - maga A tavalyi tanévben egy angol úriember, Simon Steel pontosan tíz hónapig tanította angolul a gyerekeket iskolánkban. Köztük voltam én is. így aztán amikor felvetődött, hogy riportot kellene vele készíteni, nem sokat haboztam. A barátnőm és én elvállaltuk. Gondosan összeírtuk a leglényegesebb kérdéseket. Az első így hangzott:- Tegezzük vagy magázzuk a magyar nyelvű cikkben? A riportra másfél órát szántunk. Majdnem egy órán keresztül próbáltuk megértetni a kérdést, mire megtudtuk, hogy tegezhetjük. A „nagy kérdés” tehát eldőlt, de ma sem vagyok benne biztos, hogy tényleg tudja-e Simon, mit jelent magázni, és mit: tegezni. Székely Krisztina Tízen egyet Elvállaltuk, hogy megírjuk a Kováts Mihály-napokról szóló cikket. Az iskolakönyvtárban akartam megírni Balogh Lajossal. El is kezdtük, amikor jött három osztálytársunk, hogy Lutrát vegyenek a könyvtárban. Ők is segítettek. Nem sok idő múlva még két barátunk is bejött, és rögtön utánuk még hárman, akik addig az udvaron fociztak. Ők is mind „beszállták”. így írtuk meg a cikket. Tízen egyet. Bezsella János Egy vicc - több példányban Egy este fáradtan hozzákezd- tem viccet gyűjteni az iskolaújság számára. Miután lemásoltam az anyagot, dossziéba akartam tenni az irományomat. Előtte összehajtottam a lapot, de balszerencsémre a másik oldalára is volt már írva. Mérgemben összegyűrtem, és újra nekikezdtem a munkának. Másodjára sem jártam jobban, kihagytam vagy két sort. Persze, csak a végén vettem észre. Harmadjára nem a kiválasztott vicc másolásába kezdtem bele. Fél óra és jó néhány összegyűrt lap árán aztán ágyba kerültem. Egyáltalán nem voltam vicces hangulatban. Olajos Péter Monstre parti Barátnőmmel, Anitával egy délutánt szántunk egy cikk megírására.- Van még időnk! - gondoltuk három körül, valamit játszani akartunk. Elkezdtünk sakkozni. Döntetlen lett, tehát ez még egy partit kívánt. Este hat körül felkiált Anita:- Te jó ég, már ennyi az idő?! Hozzáfogtunk, hogy megírjuk a cikket. Kb. tizenöt percig írtuk - el lehet képzelni a kül- csínt és a belbecsét! Azóta mindig a munkán vagyunk túl előbb, ha közösen vállalunk feladatot az újságnál. Székely Krisztina \ k c
