Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

Műtét vagy gipsz? A történet a hétnek egy olyan napján kezdődött, amely sok ember kedvence. Lustálkodhat egy kicsit, készülődhet az esti programra, a szombat esti szokásos kis kiruccanásra. Igen, szombat volt az a bizonyos nap. Hősünk barátaival úrnak indult különösebb cél nélkül. Mindössze az volt bizonyos, hogy a délutánt és az éj egy részét szórakozással töltik. Hogy hol, csak később döntötték el egyikőjük bohém indítványa alapján, aki a tinédzserek kedvelt törzshelyét javasolta. Üdvrivalgással fogadták az ötletet. A tizenévesek an­nál kevésbé, amikor meglátták a terembe tóduló 8 tagú gyüleke­zetét. Igaz, ami igaz, kissé feltűnőek voltak a kopaszodó, öltö­nyös urak a bőrdzsekis tinik között. Végül is nem volt tábla ki­téve a szórakozóhely ajtajára: negyven fölött tilos a bemenet. A sors keze - mondhatnánk; meg volt írva a nagykönyvben, hogy akkor ott és úgy kellett cselekedniük. Tévedés ne essék, semmi­vel sem csináltak sem rosszabbat, sem jobbat, mint az előző hét­végeken. Mást nem csináltak, csak máshol. Eddig is iszogatással, csevegéssel és biliárdozással múlatták az időt szombatonként, csak záróra után, kissé kapatosán útra­kelve, ismerős terepen kellett eligazodniuk. Itt viszont ez bi­zony hibádzott. Ahogy lehúzták mögöttük a rolót, és útnak in­dultak a vad éjszakában, rögtön elbizonytalanodtak. No, most ki merre, és főként hogyan. Támogatták egymást jó komákhoz illően, de a baj csak megtörtént. Nevezett hősünk bokája egy alamuszi mélyedésben megbicsaklott. Felüvöltött szerencsétlen fájdalmában, legott fenékre huppant a sáros anyaföldön. Ami ezután következett, burleszkfilmbe illő. Ahogy vak vezet világ­talant stílusban segíteni próbáltak a dülöngélő barátok. Valahogy csak eljutottak az ügyeletes kórház baleseti sebé­szetére, ahol annak rendje és módja szerint megvizsgálták a pó­rul járt urat. Megállapították, hogy ínszalagszakadása van, de hogy egy avagy több, azt kívülről nem tudták megállapítani. Jöjjön vissza hétfőn, akkor majd döntenek sorsáról. A hét első napján, immár színjózan emberünk, a feleségével tért vissza a gyógyítóintézménybe. Sérült lábát újabb tortúra alá vetették, ám ugyanarra az eredményre jutottak. Már csak azt kellett el­dönteni, mit csináljanak a használhatatlanná vált végtaggal. Mint kiderült, ilyen esetekben két megoldás kínálkozik. Vagy műtéti eljárással egyesítik a szakadt ínszalagokat, vagy gipszbe teszik a sérült lábat, és várják, hogy összeforrjon. A sebtében összesereglett fehérköpenyes csapat a kuncsaft feje felett civakodott, melyik megoldást válasszák. Érvek zu­hogtak pró és kontra, mígnem szóvivőjük megszeppent bete­günkhöz fordult, és felszólította: „Tessék eldönteni, műtsük vagy ne műtsük!” A krónikásnak, aki a fenti történetet híven lejegyezte, befejezé­sül már csupán egy kérdése van: tessék mondani, doktor urak, az operációt, esetleg a gipszelést önök csinálják vagy maga a beteg? A csábos mo- f solyú hölgy a nem kevésbé a csábos fehér- I neműben Katja, aki a világ egyik legtöbbet fog­lalkoztatott d- sztármanö- kenje. A kis- IE asszonynak 11 számtalan ljj hódolója van ' van, úgy hírlik, Frederik dán her cég is közéjük tartozik. Jogi J°jA Mindenki fizet Megkérdeztük olvasóinkat, ki a hibás Tamás baleseté­ben, aki beleesett a liftak­nába. Olvasóink véleménye megoszlott a dolog megíté­lésében. Dankó József olvasónk szerint sem a házaspár, sem a házmester nem hibás a szerencsétlenségben, csak Tamás, a szenvedő fél, mert ittassága volt az oka annak, hogy pórul járt. Földi Tibor olvasónk vi­szont pont ellentétesen vé­lekedik. Szerinte a házaspár és a házmester is okolható a baleset bekövetkezte miatt. A történet annyi, hogy Gerzson és felesége, Edina egy este nem találja saját liftkulcsát. Eszükbe jut, hogy a házmester ajtófélfá­jára függesztve mindig van egy pótkulcs. Azt használ­ják, hogy feljuthassanak emeleti lakásukba. A kul­csot azonban a földszinten a zárban felejtik. Tamás, aki a házba barátját jön megláto­gatni, és mivel a lift nem a földszinten van, az üres ak­nába zuhan. Kérdés, ha Ta­más nem önt fel a garatra, elveszíti-e egyensúlyát az ajtónyitás mozdulatától. Jogászunké a szó: * * * Tamás kártérítési igé­nyét érvényesítheti a ház­mesterrel szemben is, ugyanis a baleset bekövet­keztében ő is felelős. A házmester helytelenül járt el akkor, amikor a liftkul­csot a lakása ajtófélfáján helyezte el, hiszen ahhoz idegenek is hozzáférhet­nek. Ugyanakkor az ő fe­lelőssége, álláspontom sze­rint, megosztott a szintén helytelenül eljáró Ger- zsonnal és Edinával. A bíróságnak döntésé­nél természetesen mérle­gelnie kell Tamás ittassá­gát is akkor, amikor a kár­térítés mértékét megálla­pítja. Nyilvánvaló, hogy a baleset bekövetkeztében Tamás alkoholos befolyá­soltsága is közrejátszott. Dr. Mosonyi Csaba Szabálytalan portré «Egy meg egy, meg egy, meg még egy...” Tanár akart lenni, fodrász lett, és filmszereplő Andrea munkában ... a négy számottevő ...” Remélem, kedves Olvasó, dúdolja már a nótát, a Posta­bank reklámjának fülbemászó dallamát. Mindjárt kiderül, nem vélet­lenül kezdtem e strófával. Nem másról lesz szó, mint arról a kedves „kismamáról”, aki a filmbéli jelenetben párjával együtt gyerekbömbölésre riad álmából. Kiugranak az ágyból, rohannak az üvöltő csecsemők­höz. Elő a cumisüveggel, föl a pelenkázóra, a mama ügyködik, a papa mórikálja magát. Megy az egy meg egy, meg ... Mai riportalanyom: Piros Andrea. Megállapodtunk, tegező- dünk. Könnyebb úgy a beszél­getés.- Kézenfekvő az első kérdés: hogyan kerültél a filmbe?- A válasz pedig szokvá­nyos: véletlenül. A férjemet kí­sértem föl egy forgatásra, s amíg ücsörögtem rá várakozva, felfigyelt rám az egyik rendező. Szólt, szükség lenne az arcomra néhány snitthez. Először sza­badkoztam, aztán mégis rááll­tam a dologra. Abban a bizo­nyos filmben csak egy-egy vil­lanásra mutattak, de néhány hét múlva értesítést kaptam, próba- felvételre hívtak. Ekkor már nagyobb munkára tettek ajánla­tot.- Az a bizonyos bankos rek­lám?- Nem az a bizonyos, egy másik. Azt még nem játszották a tévében, állítólag a nyáron fogják vetíteni. Nagyon kedves, romantikus történetbe ágyazott reklám. A forgatások Szentend­rén zajlottak. A „mese” egy lányról szól, aki a szabadban fest, és egy fiú odamegy hozzá. udvarolgatni kezd neki. Közben elered az eső, dörög-csat- tog-villámlik. Futni kezdenek, hogy valami védett helyet talál­janak, de közben bőrig áznak. Ömlik az eső, ők meg csak fut­nak, fúrnak. Aztán a fiú meglát egy... Nem lövöm le a poént.- A népszerű „egy meg egy"-es filmről eddig még egy szót sem ejtettünk. Azt hogyan forgatták, honnan vették a cse­csemőket?- Annak a felvétele tényleg kész bolondokháza volt. Majd­nem úgy zajlottak az esemé­nyek, mint a filmbeli gyorsított jelenetekben. Az eredetileg fel­kért férfiszereplő nem jött idő­ben, gyorsan kerítettek egy lai­kust, a stáb egyik tagjának a sógorát. Szerintem szerencsés választás volt. Nagyon jó meg­személyesítőre találtak. A ma­gánéletben is roppant humoros, jópofa a srác. Önmagát adta a filmben. Aztán kölcsönkértek négy hasonló korú babát, így álltunk a kamerák elé. Lesz, ami lesz - gondoltuk.- Népszerű lett a sztori.- Mi is nagyon megkedvel­tük. Egy nap alatt elkészült az egész film. A zenével együtt igazán jópofa dolog lett belőle.- Sok bajotok volt a gyere­kekkel?- Áldott jó bébiket sikerült kifognunk. Hangjuk is alig volt egész idő alatt. Nekem úgy tűnt, élvezik a hacacárét.- Úgy tudom, te is gyakorló édesanya vagy. Hány éves a csemetéd?- Sarah nemsokára három­éves lesz. Az Abonyi úti böl- csibe jár. Igazán jó kislány, nincs vele sok baj. Imádja a szép ruhákat, szeret illegni-bil- legni a tükör előtt.- Szép eg­zotikus neve van. Miért pont ezt vá­lasztottátok?- Édesapja ragaszkodott hozzá. Hazá­jában kedvelt női név. Ő Algériában született.- Veletek él itt, Magyar- országon?- Igen, bár a család nem sok időt tud együtt tölteni. Férjem sokat jár Buda­pestre. Tán­cosként dol­gozik. Zoltán Erika csapa­tában lép fel.- A tánc révén ismerkedtetek meg?- Egyáltalán nem. Szeretek táncolni, de nem vagyok profi, ő viszont valóban az. Igaz, amikor először találkoztunk, pi­lóta volt, illetve annak készült. Itt tanult Szolnokon, a repülő- tiszti főiskolán.- Szerelem első látásra?- Röviden: igen. De a törté­netünk, szerelmünk és házassá­gunk históriája kész regény. Kevés lenne most rá az idő, hogy elmeséljem.- Beszéljünk a munkádról! Eddig két reklámfilmben szere­peltél. Mikor lesz a következő forgatásod?- Ezt előre sosem tudom. Jön a távirat, és megyek. Ez nem igazi munka, inkább hobbi. Nem lehet megélni be­lőle. Női fodrász a szakmám. Szolnokon dolgozom a Dóra szalonban.- Mióta vagy fodrász?- Érettségi után jelentkeztem az ELTE-re magyar-történelem szakra. Nem vettek fel, és a kö­vetkező évben már nem pró­bálkoztam. A gimi alatt Nagy Dorottyá­nak, a Dóra fodrászat tulajdo­nosának voltam modellje. Ä si­kertelen felvételi után biztatott, menjek el fodrásztanulónak. Kilencvenben végeztem, azóta nála dolgozom. így kerültem a pályára.- Melyik a nagyobb szere­lem? A film vagy a hajszobrá- szat?- Szeretem a szakmám, de nagyon szívesen kísérleteznék tovább a filmezéssel. Úgy ér­zem, ott is megállóm a helyem, van hozzá érzékem. F»maradványok az Antarktiszon Több mint százmillió éves, a földtörténeti krétakorból szár­mazó fosszilis famaradványokra bukkantak chilei kutatók az Antarktiszon. Amint azt a chilei Antarktisz-kutatdintézet mun­katársai közölték, csoportjuk a „Snow” (Hó) szigeteken ötven centiméter hosszúságig terjedő levélmaradványokat és fenyő­fadarabokat talált. Az első vizsgálatok szerint a maradványok a krétakorból származnak, és több mint százmillió évesek. A lele­teket chilei és franciaországi laboratóriumokban tovább vizs­gálják majd életkoruk pontos meghatározása céljából. Arannyal bélelt csizma Nem tudni, hogy miként nézhetett ki a mesebeli hétmérföldes csizma, de annyi bizonyos, hogy megakadt a szeme a kairói re­pülőtér vámosainak azon a jordániai fiatalemberen, aki a szó szoros értelmében arannyal bélelt csizmában akart elsétálni előttük. De nemcsak megakadt rajta a szemük, hanem alaposan meg is nézték, és megállapították, hogy Nadzsem Omar Abu Nadzsem, aki a Royal Air Jordan gépén érkezett Ammanból az egyiptomi fővárosba, enyhén szólva nehézkesen lépdel. Ezután már csak az maradt hátra, hogy a szigorú vámosok levettessék a 23 éves munkással a remekbe szabott lábbelit. Az eredmény meglepő volt: a két csizma összesen nyolc kiló 24 karátos ara­nyat rejtett - mintegy 104 ezer dollár értékben. Az AFP jelen­tése arról nem tesz említést, hogy mi lett a sorsa az aranynak és az aranycsizmás fiatalembernek. A nagy zabálás A szalonnásknédli-evés első cseh bajnokságán Jindrichuv Hra- decben az egyik versenyzőnek 15 perc leforgása alatt 24 darab zsíros tésztagombócot sikerült magába tömnie. A knédlievés bajnoka a jelentős gasztronómiai teljesítmény után alkohollal és tonikkal öblítette torkát. A győztes „zabálási” tempójával egyetlen versenyző sem tudott lépést tartani. Mint kiderült, a nyertes foglalkozására nézve vendéglős, s láthatólag nem ez volt az első hasonló versenye. A megmérettetés után büszkén állt a mérlegre, amelynek nyelve a 230 kilón állt meg. A káromkodás meghosszabbítja az életet A kellő időben és nyilvánosság előtt elhangzott kacifántos ká­romkodás, akárcsak a jóízű nevetés, meghosszabbítja az életet. Erre a meglepő következtetésre jutottak egy moszkvai pszichi­átriai kutatóintézet munkatársai, hosszas vizsgálódás eredmé­nyeként. A tanulmány megállapításai szerint a feszült élethely­zetekben a nyomdafestéket nehezen tűrő káromkodások csök­kentik a vérnyomást, illetve a vér adrenalinszintjét, normalizál- ják az izomtónust. A további kedvező élettani hatások között említik a belső elválasztású mirigyek működésének javulását, illetve az erek tágulását. Kiderült azonban, hogy vannak ellen­javallatok is. így például hívők esetében egy illetlen kifejezés ellenkező hatást válthat ki. A kezdeti megkönnyebülés után lel- kiismeret-furdalás kínozhatja a káromkodót. Elmarad a ked­vező hatás abban az esetben is, ha a páciens minden második szavával nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket ölt egybe, il­letve ha senki sem hallja a káromkodót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom