Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

1995. február 25., szombat Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Egyéni levél egy közgyűlésről Nem tudom mit jelent az átlagos olvasónak, ha ezt leírom: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Szövet­sége. De nekünk nagyon sokat: nyugdíjasfóru­mot, nyugdíj-kiegészítést, ismeretterjesztést, színházlátogatást, kapcsolatot a Kárpát-me­dence népeivel. Egyszóval: gondoskodást. Ez bi­zony - őszintén bevallva - nagyon jólesik. Mert feledve a múlt, amikor kövekből, téglákból, szel­lemi újításokból és erőfeszítésekből újra orszá­got teremtettünk a romokból. Ez magyarázza, hogy nem kis érdeklődéssel vártuk február 3-át, megyei közgyűlésünket. Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Azért sírt, mert tudtuk, hogy meg kell válnunk megyei titká­runktól, Dénes Páltól. De az ígéretes program - beszámoló az előző év munkájáról, az alapszabály módosítása, a ve­zetőség kiegészítése, a számvizsgáló bizottság je­lentése, tervek az 1995-ös évre - mindenkit izga­tott, még azokat is, akik nagyon korán keltek, mert messziről jöttek. Messziről jött Bleyer Jenő is, a pesti közpon­tunk képviseletében, vonattal, mint más közön­séges halandó; de itt volt, és neki is, egymásnak is örültünk. Egymásnak is, mert ritkán van al­kalmunk a megye minden részéből összejönni, beszélgetni, gondolatot cserélni. Szóval a terem megtelt, az elnökség helyet fog­lalt, valami, valakik mégis hiányoztak: a városi önkormányzat és a megyei önkormányzat képvi­selője. Vajon miért választottuk meg őket? Hogy lehet véleményt mondani, döntést hozni vagy ha­tározni olyan rétegről, amelynek nem is ismerik örömeit és gondjait? Hogyan lehet közeledni egy olyan szervezethez, amelyet nem is ismernek? Pedig lett volna mit tanulniuk. A gyűlés előké­szítése mintaszerű volt. Előre megkaptuk a be­számolót, az alapszabályt és az 1995-ös évi munkatervet. A gyűlést levezető Ferencz Tiborné logikusan, az arányokat szem előtt tartva, min­denre és mindenkire figyelve, mintaszerűen ve­zette a közgyűlést. Derűs nyugalmát végig meg­csodáltam. Intézkedni is pillanatok alatt tudott. A vezetőség szolnoki tagjai készségesen segítet­tek neki - másoknak is, ha kellett -, pedig én tu­dom, hogy a közgyűlés előkészítésében is komoly terheket vállaltak. Az értékes beszámolót a megjelentek tapssal jutalmazták. Dénes Pál titkár úr beszámolójában hallottuk, hogy az egyesülethez 24 klub tartozik, több mint 3 ezer taggal. Hangsúlyozta kapcsola­tunkat a fiatalsággal. Én, mint pedagógus, ezt különösen fontosnak tartom. A mi nemzedékünk azért olyan szívós, mert munkában nőtt fel, és nem a játéktermekben vagy a diszkókban. Célja­ink voltak, nem önösek, hanem olyanok, mint embertársaink segítése, a társadalom, a haza felemelése, a kultúra semmihez nem hasonló szépségének minden házba történő eljuttatása és még sorolhatnám. Olyan célok ezek, melyek nem halhatnak meg az emberben, elkísérnek bennünket a kopor­sóig. S ettől vagyunk boldogok. Nem kevésbé fontos a különböző civil szervezetek összefo­gása. Marakodó nép vagyunk. Ezért nem me­gyünk előre. Hiába a derékba tört életek, hiába Mohács és a többi történelmi katasztrófa, nem tanulunk belőle. Legalább mi, idősek, akik egy élet tapasztalatával rendelkezünk, járjunk elöl jó példával. Az előadók között nagy érdeklődés kísérte Bleyer Jenő képviselő úr tájékoztatóját. Orszá­gos szövetségünkhöz 651 egyesület tartozik. A szövetség kapcsolatban van szociálisan érzé­keny, demokratikus szellemiségű pártokkal. Természetesen szóba került a nyugdíjasok anyagi helyzete, nem lebecsülendő sok irányú kulturális tevékenysége, és a megyei szerveze­tekkel történő kapcsolattartás. Megkerülhetet­len volt a gyógyszerellátás kérdése. A 10-15 százalékos nyugdíjemelés a gyógyszerköltségek fedezésére sem elég, nem is beszélve az energia, élelmiszer és ruházkodás költségeiről. Nem hi­szünk a helyettesítő gyógyszerekben, ezek nem váltak be. Az ebéd ideje következett, ezért átmentünk a városháza ebédlőtermébe, majd az elmaradha­tatlan feketekávé elfogyasztása után - minden­ről a vezetőség gondoskodott - folytattuk a köz­gyűlést. Köszöntöttük a vezetőség új tagjait: Sós Ká­roly né t, Poós Jánosnét, Benedek Annát és Torma Mihályt, Deák Miklóst. Szóba került még a nyugdíj-kiegészítés legújabb módozata, s 15 tagklub kapott támogatást. Zárszóként Ferencz Tiborné elnök összefog­lalta a legfontosabb kérdéseket, ügyelve, hogy hozzászólására mindenki megkapja a szükséges felvilágosítást, majd a gyűlést bezárta. Min­denki azzal a jóérzéssel távozott, hogy várjuk a következő, hasonlóan tartalmas találkozót. Ennél nagyobb dicséretet vezetőség még nem kapott. Végezetül elköszöntünk leköszönő titkárunk­tól, Dénes Páltól. S mert ez „egyéni levél”, had vegyek én kü­lön is búcsút Dénes Pál titkártól. Voltak idő­szakok, amikor az én életem hajója erősen zajló megyei és városi vizeken hullámzott, ő akkor is kitartott mellettem. Hitte, hogy mindennel és mindenkivel szemben a legmesszebbmenő jóa­karat vezet. Soha nem kételkedett szociális ér­zékenységemben. Tudta, hogy tisztán állok Is­ten és ember előtt. Nemcsak tudta, ki is állt mel­lettem; akkor, amikor mások egy lépést sem tet­tek, kisujjukat sem mozdították. Szeretném most nyilvánosan is megköszönni neki. Erőt, egészséget, szép élményeket, további sikereket kívánok. És nem búcsúzom! Hitter Piroska klubvezető, Karcag Egy régi Ki mit tűid? Törökszentmiklóson, a kunmadarasiak cigánytánca A nyugdíjas sétái Özvegyek is Február Kínos, keserves hónap a nyug­díjasnak. Ráadásul még több­nyire szégyelli is magát. Febru­árban ugyanis - melyik nyugdí­jas ne tudná - döntenek, döntö­getnek az ő évéről. Mármint az idei nyugdíj emeléséről, ami manapság még akkor se akármi, ha amit nyújt a jobb kéz, elveszi fölösen a bal. Mégse mindegy! No, nem az az egy százalék, amiről most oly hirtelen elkezdtek vitázni. Mert az az egy százalék a legtöbb nyugdíjasnak egy-kétszáz fo­rintot jelent. Mégis oda kell erre is figyelni, nem mindegy, hogy kerek 10 vagy 11 százalék az az emelés, amit januártól visszamenőlegesen kiutalnak neki. Annál is inkább nem, mert szeptembertől aztán az így nyert (nyert?) összeget emelik ismét. Igaz, a most szeptem­berre ígért emelés mosolyog- tató, de nézzük már meg a romló forintos világban, meny­nyivel emelik a gyerekesek csa­ládi pótlékát? No, ugye ... Szóval a február... A kor­mány január végén beterjeszti javaslatát, ahogy a törvény elő­írja, aztán a parlament február elején igencsak hozzákezd a tárgyalásához. A határozatho­zatalt megelőzi a szociális bi­zottság tanácskozása, jó néhány párt sajtótájékoztatója, s úgy következik a vita, amely rend­szerint nem mentes a szenvedé­lyektől se. Ebben évek óta az ellenzék jár az élen, rendszerint nagyobb százalékot javasolva, mint a kormánypártiak. Mond­tuk is sokan évek óta, könnyebb ellenzékből többet javasolni, mint a kassza tudatában keve­sebbet. Nem tudom, emlékez- nek-e még, micsoda szép szó­noklatok fültanúi, szemtanúi lehettünk a plenáris üléseken két-három évvel ezelőtt, amikor Csehák Judit szónokolt az öre­gek érdekében. Az ember szíve még akkor is beleremegett, ha később kiderült, hiába volt a szép szó, az emberséges gondo­lat. (Nem is tudom, sok idős ember kezét-szívét legutóbbi szavazáskor nem befolyásolta-e a jóságos gondoskodás, aggó­dás emléke ... ?) Egy azonban biztos: öt év alatt egyszer volt igazságosnak tűnő nyugdíjemelés, 1991-ben. Akkor nem egyformán emeltek mindenkinek, hanem számított az emelés mértékénél, mikor ment nyugdíjba az illető, s fő­leg az: hány dolgos év után ju­tott a nyugellátásban részesülők közé. így bizony volt, akinek 25 százaléknál is többet emel­tek, hiszen munkában töltött ideje negyven vagy annál is több év volt. Lehet, ez a nyug­díjemelés annyira sikeres volt, hogy azóta nem is jut senkinek, a döntők közül eszébe? Az idén 10 százalékos javas­latnál kezdődött a vita. Alig telt el két hét, a kormány máris meggondolta, hajlandónak mu­tatkozott a 11 százalékra. Igaz, az egy százalékot most úgy mondják, elveszik abból a há­rom és félből, amit szeptem­berre ígérnek. No, akkor lesz csak szép nyugdíjemelés, hátha meg se érjük ... Itt állunk hát, 2,9 milliónyi magyar nyugdíjas 1995 febru­árjában. Hihetünk benne, hogy márciusban visszamenőleg megkapjuk a 11 százalékos nyugdíjemelést. Hiszünk is, mert borzasztóan megnőttek a terheink. Az év eleji áremelé­sek mindenkit megviselnek, aki bérből, nyugdíjból él - mi se vagyunk kivételesek. Csakhogy már azt is tudjuk: nem az előre jövendölt villanyszámla, víz- és gázdíj, emelt gyógyszerár viszi el a sokat, ezt akár előre ki is számolhatjuk - hanem a min­dennapos kis dolgok. A doboz gyufák, a kiló rizsek, a nyolc­van forintos krumplik, az emel­kedő kenyér-, tej-, sajt-, hús­árak apasztják egyre keveseb­bet érő pénzünket. Ilyenkor, februárban rágon­dolni sem szeret az ember, mi jöhet még. S talán az sem vi­gasztalja, hogy a jövő hónap­ban már 10 vagy 11 százalékkal többet hoz a postás. Lesz helye, lenne akár 50 százaléknak is. Úgyhogy talán nem is a nyugdí­jasnak kellene szégyenkeznie. Lassan már húszezer nyugdíjas él a megyeszékhelyen. Többsé­gük nő, s nagyon sokan magá­nyos özvegyek, akik elég nehe­zen élnek ugyan, mégis egy idő óta a városban élő gyerekeik jó­tevői. Ugyanis sétálnak, város­néző körutakat tesznek. Ehhez mindössze egészség kell meg egy nyugdíjas-autóbuszbérlet, s a sétának máris minden feltétele biztosítva van. A sétáló nyugdíjas kedden kezdi a hetet. Kedden már kinyitnak a vá­rosszéli diszkontok. A nyugdí­jas odabuszozik, gondosan ösz- szeírt listákkal, egy szatyrában több szatyorral. Ilyenkor meg­veszi magának, fia, lánya csa­ládjának a mosószereket - netán ha épp nem kell, a lisztet, a cuk­rot, a kávét, a rizst. Pontosan tudja, mit, hol, mennyiért kap, s ez nem kis munkájába került, amíg pontosan megjegyzett és följegyzett mindent. Ugyanis azt már rég sejti - időnként meg is bizonyosodik róla -, hogy a diszkontokkal is baj van. A szerda a vásárcsarnoké. A nyugdíjas rég tudja, drága a csü­törtöki nagypiac, s a világért se menne szombaton a csarnok közelébe. Szerdán is megkap mindent, s a legfontosabbért, a krumpliért úgyis hiába - az még szerdán is nyolcvan, bár hét ele­jén némely csarnoki boltban le­het 3 kilót kapni zsákban, vala­mivel több mint kétszázért. Szerdán vesz almát az unokái­nak, leveszöldséget hétvégére a gyerekeinek, tojást is ilyenkor, mert esküszik rá, szerdánként kifejezetten friss tojás kapható, no nem ott, ahol ötszázasával kínálják, hanem a kis falusi öregeknél - sorstársainál -, akik bebuszoznak tíz-húsz tojással a közeli falvakból. Csütörtökön meg pénteken - mikor hogy van érkezése - be­járja a város olcsó baromfibolt­jait. Ilyen szempontból időként belenéz egy-egy napilapba, mert azokban, kis hirdetésekből kiolvashatja, merre vegye útja irányát. Igaz, nem könnyű buszra fel, buszról le - különö­sen ha már tele egy-két-három szatyor. Szombaton könyvel; oszt - mit vett egyik, mit másik gye­rekének, mert azok olyankor jönnek érte, hisz dolgoznak hál’ Isten, egész héten. S miközben vasárnap este elégedetten álomra hajtja a fe­jét, örül, mint aki jól végezte dolgát, félálmában fölréved. Azokra gondol, akik nem tehet­nek olyan jó, kiadós sétákat hét­ről hétre, mint ő. A falvakban, kistelepüléseken lakó sorstársa­ira, akik legfeljebb egy-két fa­lusi boltba sétálhatnak el. És eszi, nem eszi, nem kap mást alapon, mindenért többnyire jó­val többet fizetnek, mint ő. Ilyenkor félálomban azért azt is tudja, a falusi nyugdíjasnak le­het baromfija, kis kertjében még a krumplit is megtermel­heti. Azért nem irigy. Épp mos­tanában elvetődött egy kertész­boltba is, s megnézte, mennyi a vetőmagvak meg a műtrágya ára. Aztán kedden kezdi elölről az egészet. Mondják is a gyerekei: csak sétáljon tovább ...-S­Az Országgyűlés mindig késve és mindig a késő esti órákban dönt a nyugdíjemelésről. így volt ez négy éven át, s így volt most, február 21-én is. Ráadásul egy módosító in­dítvány miatt név szerinti sza­vazást is elrendeltek, aminek összeszámlálása késő estig tar­tott. így azok a nyugdíjasok, akik tévén szeretnék volna látni, mi­lyen határozatot hoz az Or­szággyűlés az idei első nyug­díjemelésről, legfeljebb hallhat­ták csak, ha van olyan rádióké­szülékük, amely URH-sávon végigközvetíti a parlament ülé­sét. A lapok tudósítói ilyenkor már rendszerint a lapzárta iz­galmában várják a döntést, s mikor a legfontosabb megszü­Szeretnénk figyelmeztetni Ol­vasóinkat, hogy el ne felejtsék: márciustól új gyógyszerár-tá­mogatás lép érvénybe. Ez, bi­zonyos betegségekben szenve­dőknek lehet jó, de lehet rossz hír is. (És sajnos egyáltalán nem pletyka.) Jó hír, hogy az új rendszer­ben mintegy 200 patikaszert ír­hatnak fel az orvosok betegeik­nek, amelyek ingyen vehetők át a gyógyszertárakban. Ingyenes marad például a cukorbetegek sok gyógyszere - az inzulinké­szítmények, sok kötözőszer, ragtapasz, a daganatos betegsé­gek több orvossága, s az ideg-elmebaj 35 gyógyszere. Sok idős, létminimumon vagy az alatt élő embernek van városon és falun közgyógyellá- tási igazolványa, ami azt je­lenti, hogy ezzel térítésmente­sen megkaphatják gyógyszere­iket. Az új ártámogatási rend­szerben is megmarad ez a segít­ség, a szociálisan rászorulók igényelhetik az igazolványt a helyi, települési önkormányza­toknál. Azt azonban nem árt tudni, hogy változik az ingye­nesen fölírható gyógyszerek lis­tája (ezt az orvosoknak kell el­sősorban tudniuk persze), s az eddiginél szigorúbban ellenőr­zik: azok jutnak-e ingyenesen orvosságukhoz, akik körülmé­nyeik miatt nem tudnák megvá­sárolni. Százhússzal bővül március­tól a recept nélkül vásárolható letik, már írják is tudósításai­kat. így történt, hogy a 11 szá­zalékos nyugdíjemelés került csak a szerdai újságok cikkeibe. Van azonban olyan réteg, amely ebből nem tudta meg bi­zonyosan, neki mit, mennyit hoz a változás. Nos, a határo­zatból az is kitűnt, hogy 11 szá­zalékkal emelkedik az állandó özvegyi nyugdíj, valamint a szülői nyugdíj is. Ennek is megállapították az emelés mi­nimumát, és ez 700 forint ha­vonta. Azt egyelőre még nem tudjuk, hogy a szociális ellátá­sok különböző jogcímen járó összegei mennyivel emelked­nek, mert a határozathozatal so­rán csak az derült ki, hogy azok emeléséről a kormány differen­ciáltan dönt majd. gyógyszerek száma. Nem kell orvoshoz menni például Bila- git, Colfarit, Cotazim forte tab­letta, Valeriana kiírásáért, s jó- néhány vitaminért, vény nélkül megvásárolható valamennyi a gyógyszertárakban. A patikai forgalomban lévő 2092 készítmény közül 750 árának 90, 95 vagy 100 száza­lékát fizeti ki a társadalombiz­tosítás, 550 gyógyszerhez 70, 200 árához pedig 40 százalékos lesz a támogatás. Ez lehet jó, de egyben nagyon szomorú hír is, hiszen lesznek olyan betegek, akik a duplájánál is többet fi­zetnek a jövő hónapban gyógy­szereikért. Az is megjövendöl­hető már most, hogy nem na­gyon gyűjtögetünk ezután „há­zipatikánkba” sok orvosságot. Az óvatosabbak pedig kihasz­nálják február hátralévő napjait, s kiíratják gyógyszereiket, hogy még a régi áron, a régi támoga­tási rendszer szerint vásárol­hassanak a patikákban. A népjóléti tárca vezetője - Kovács Pál miniszter - külön­ben a héten azt nyilatkozta a parlamentben, hogy az új tá­mogatási rendszer felülvizsgá­lata a megváltozott térítésű or­vosságok listájának bővítése, változtatása lehetséges, a most egy hét múlva életbe lépő térí­tési mérték nem szentírás ... A többit meglátjuk március­ban, a patikákban. Az igaz, egyelőre sok félelmetes pletyka kering ebben az ügyben. A, dehogy, nem fizet adót Ilyenkor februárban, március­ban, amikor javában mérik és kérik a múlt évi keresetek sze­mélyi adóját, gyakran hallani a kicsit irigy mondatokat: jó a nyugdíjasnak, neki nem kell személyi jövedelemadót fi­zetni! Nem? Valóban nem, ha nem dolgozik. Ám, keressen akár tízezer forintot is egy évben a nyugdíja mellett, rögtön meg­tanulja a magyarokét, s ráadá­sul eltölthet órákat, míg kitölti az adóbevallást. Mert akármi­lyen keveset keres is a nyugdíja mellé - abban a pillanatban adókötelessé nyilvánítják. Nem is akárhogyan! Méghozzá ösz- szevont adót köteles fizetni, ami annyit tesz, hogy évi nyugdíját és a keresetét össze kell adnia, s ha az túl van együttesen az adómentes jöve­delem határán, ki kell számíta­nia, mennyi az összevont jöve­delem adója. Ha ez megvan, utána levon­hatja a nyugdíjára eső összeget a ténylegesen befizetendő adó után, s csak, „csak” a különbö­ze tét kell megfizetnie. Igen, csakhogy a magasabb osztályból indul. így meglehet, hogy nem is érdemes dolgoz­nia, a legszerényebb pénzért sem, ha nyugdíja 11-12 ezer fo­rinton felül van havonta ... Ezért csínján a megjegyzés­sel, a nyugdíjas is adózik - ha szerencséjére akad kis mun­kája. Szerencséjére ... Az oldalt összeállította; Sóskúti Júlia Kunhegyesen készült a fotó egy idős asszony házában, aki miközben életéről beszélt, szólt a fiáról is, aki Kunhegyesről in­dult, s író lett. A fiú neve: Sz. Lukács Imre. FOTÓ: N. ZS. Márciusi változások Patikapletyka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom