Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

1995. február 23., csütörtök Szolnoki Extra 7. oldal A fészek melege - Családportrék „Itt vagy, a szívemben” „Megfogjuk egymás kezét, ilyenkor átérezzuk a közössé­get, és elmondjuk a Miatyán- kot. Utána azt mondjuk egy­másnak, hogy legyen békes­ség köztünk - mindenkor.” A második emelettől fölfelé friss festékszag a lépcsőházban, a negyediken újonnan mázolt bejárati ajtó, kisebbfajta, ilyen­kor szokásos felfordulás és egy jókedvű, szívélyes házaspár fo­gad: Csörgő Ottília és Gólya Zoltán. Hogy a dolgokba ek­jüknél fog­junk bele,lás­suk megis­merkedésük történetét: adva volt egy vasútállomás, vonatok, egyik erre, másik arra, a várakozó uta­sok között a főiskolás Ottí- lia és az egye­temista Zol­tán. Meg az a néni, akinek hogy, hogy nem, együtt magyarázták el, honnan indul a vonata. Az övék szerencsére egyfelé tartott. .. S tart azóta is. Debrecenben tanultak, jó egy évre a megismerkedésük után össze is házasodtak. Három évig laktak kollégiumban. Ottí­lia közben már végzett, és kijárt tanítani egy egyházi iskolába. Miután Zoltán is megszerezte a diplomáját, Szolnokra kerültek. Lakásukhoz szülői segédlettel jutottak hozzá, ahonnan, úgy mesélik, hiányzott egy és más, amíg meg nem érkezett kislá­nyuk, Gabriella, aki már elmúlt hároméves. És a kezdeteknél maradva elmondták, nem ment minden könnyen. Egymás szokásaival megbarátkozni, például. Vagy egy ideig az is különbözött bennük, hogy Zoltán vallásos volt, Ottília pedig később lett azzá. Az egyházi iskola, az es­küvő, a hitoktatói képzésen ta­nultak erősítették meg őt is. Az ágyuk fölött kis kereszt függ. A vallásosság minden­napi életük része lett. És ez számukra nem leszűkíti a vilá­got, hanem kitágítja.- Nem is az ima a legfonto­sabb nekünk, meg a templomba járás - mondja Zoltán -, hanem hogy megéljük ezt az egészet. Úgy fogadjuk, mint egy haszná­lati utasítást, és ezt be is tartjuk.- Számunkra kegyelem, hogy hiszünk - mondja Ottília, ez nem mindenkinek adatik meg. Mindennapi szokásaink­ban ott vannak az imák: étke­zéskor, amikor hálát adunk, hogy egyáltalán van mit en­nünk. Este pedig . .. Összegyű­lik a család, gyertyát gyújtunk, együtt imádkozunk, és ilyenkor mindenki elmondja, mit köszön meg, mit szeretne, átgondolja, mi történt vele. És így szépen zárjuk le a napot. Gabi például olyan dolgokat köszön meg, amire mi nem is gondolnánk: hogy van anyu­kám, van apukám, eljött a mama, hogy játékaim vannak. „Legyen béke köztünk” - mondják este, de a konfliktuso­kat nem csak ezzel akarják ren­dezni ...- Mi nagyon sokat beszélge­tünk egymással - mondja Zol­tán -, ahol gond van, arról min­denképp beszélni kell, ezt fon­tosnak tartom, és ajánlom má­soknak is.- A gyereknevelésben van úgy, hogy azért könyörgök, hogy legyen türelmem lehig­gadni - mondja Ottília. - Ami­kor aztán a szeretetkapcsolat helyreáll, újra egymás szívében vagyunk . .. Szoktuk is mon­dani Gabinak: itt vagy, a szí­vemben . . .- Hogy a gyereket is így ne­veljük - folytatja az apa -, nagy felelősség is egyben, mert pél­dát is kell mutatni, és tennünk is kell azt, amiről beszélünk neki.- A gyereknek vannak kü­lönböző korszakai, mindig más érdekli - mondja az anya -, fontosnak tartom, hogy a kí­váncsiságát megfelelően elégít­sük ki, válaszol­junk komolyan a kérdéseire. Ne­künk is tanul­nunk kell például a hittant, hogy pontos választ tudjunk adni neki. Keresztény családban a gyermek aján­dék, mi is örül­tünk az ő jövete­lének. Szeret­nénk, hogy szere- tetben nőjön fel.- Mi nem fé­lünk annyira a jövőtől, mint mostanában szokás - mondja Zoltán -, pedig nekünk is egyre nehezebb, nekünk is többet kell dolgozni, és mi is csúszunk le­felé, de nem fogjuk fel olyan tragikusan. Otti gyesen van, nem élünk fényesen, de nem olyan nagy baj, ha nem tudunk mindent megvenni. Persze, amit lehet, meg kell tennünk maximálisan, és azután kell rábízni a többit Istenre .. . Egy Focolare elnevezésű mozgalomról is beszélnek, mely a katolikus egyházon be­lül indult, itt családok találkoz­nak, beszélgetnek, „együtt élik az igét”. A szó jelentése átvitt értelemben: család, családi tűz- hely/ty. ..... ■ >■ <;■ É lmondják még, hogy tévét ritkán néznek, inkább olvasnak vagy beszélgetnek. Képeket nézegetnek, például a „valódi” Mikulásról, Gabi dobozházáról, ahová mindenkinek be kellett mennie. És persze, ismétlem magam: jókedvűek. És békes­ség van köztük. - em ­Hitéleti támogatás és a hívők adománya Egy plébániának is lehetnek anyagi gondj ai Himfy Ferenc 1970 óta vezeti a „szegényházi” római katolikus plébániát Szolnokon. Az idén nyáron nyugdíjazása miatt mégis megválik tőle. Teendőiről és a plébánia munkáját nehezítő anyagi gondokról beszélgettünk otthonában.- Legfontosabb feladat a misé­zés, a prédikálás és a hittanórák megtartása - kezdi a beszélge­tést. - Óráimon a kérdve kifej­tés módszerét alkalmazom. En­nek lényege, hogy a gyerekek megértsék a mondanivalót. Eh­hez viszont állandó figyelem szükségeltetik. A figyelem pe­dig az idő múlásával csökken. Ezért időnként fel kell „dühí­teni” a tanítványokat ahhoz, hogy odafigyeljenek. Hogy mi­vel? Egyszerűen az ellenkezőjét bizonyítom annak, amit valójá­ban mondani szándékozom. És csak miután mindenki megsza­vazta ezt, tudatom velük, hogy mint mindig, most is bejöttek a „csőbe”. Ez arra kényszeríti a diákokat, hogy figyeljenek.- Á tanításon kívül mi tarto­zik még a plébánosi munkához?- Rengeteg magánbeszélge­tés, továbbá végeláthatatlan adminisztráció. Két pénztár- könyvet kell vezetni, az egy­házközségét és a templomét, fillémyi pontosággal. Időnként nem kis gondot okoz az egy-egy házasság érvénytelení­tésével kapcsolatos tanúkihall­gatás. Ennek megszervezése heteket is igénybe vesz.- Ki dönti el egy házasság érx’énytelenségét? <- A püspöki, illetve az érseki bíróság. Ha e kettő döntése nem azonos, akkor az ügy Rómába megy. Ebben az esetben a pápai hivatal döntése már megfelleb­bezhetetlen.- Sok házasság bomlik fel egyházi berkeken belül is?- Az egyházi házasságköté­sek számához viszonyítva, nem gyakori.- Létezik egy főiskolai jel­legű teológiai tanfolyam is.- Igen. A bejutáshoz feltétel az érettségi vizsga megléte és a szándék, hogy az illető az egy­ház szolgálatát kívánja elő­mozdítani. A négyéves képzés viszont meglehetősen sokba ke­rül. Azt megvalósítani, hogy csak főiskolai tanárok tanítsa­nak, szinte lehetetlen. Ha nem volna temető, képtelenek len­nénk finanszírozni az iskolát. Illetve olyan költsége lenne, amit a hallgatók nem biztos, hogy meg tudnának fizetni.- Kitől kap a plébánia támo­gatást?- Gyakorlatilag senkitől. Annyi pénzünk van, amennyi a hívők adománya. Kapunk úgy­nevezett hitéleti támogatást, de erre igazából nem lehet építeni. ’93-ban plébániánk 350 ezer forintot kapott. Tavaly ennél jóval kevesebbet.- Milyen nagyságrendű a hí­vők adománya?-r 100-120 ezer forint ebben a plébániában. Évek óta gondot okoz a fenntartási költségek előteremtése. A templom belső tatarozása - ami tíz évvel ez­előtt történt - 500 ezer forintba került. És ez teljes egészében a hívők adományából történt. Tavaly végeztük el a templom külső tatarozását, melynek költsége mintegy 300 ezer fo­rint volt. Semmiféle támogatást azon a bizonyos bizonytalanon kívül nem kapunk.- A következő nagy beruhá­zás?- A plébánia külső tatarozása lesz, amit három éve halogatok. Július végén nyugdíjba me­gyek, és nem szeretném, ha az utódomra hárulna ez a feladat.- Ez azt jelenti, minden kap­csolat megszakad az itteni plé­bániával?- Igen. Részben családi okok miatt megyek el. De a változás mindössze annyi, hogy azt kö­vetően egy másik plébánia munkáját segítem majd. -tbg­Az oldalt összeállította: Cs. Csáti Réka Művésztelepi művészek festményeit várják August von Pettenkofen, Adolf Schreyert, Adolf von Weldent, Josef Berres, Josef Strassgschwandtner, Sterio Károly, Újházi Ferenc, Otto von Thoren, Leopold Carl Mül­ler, Heinrich Lang, Tina Blau. Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Nádler Róbert, Böhm Pál, Aggházy Gyula, Med- gyánszky László, Spányi Béla, Kacziány Ödön, Tölgyessy Artúr, Paczka Ferenc, Mül­ler Adolf, Pataky László, Bruch Miksa, Fe- ledy Flesch Tivadar, Borbereki Kovács Zol­tán, Pólya Tibor, Zombory Lajos, Zádor Ist­ván, Vidovszky Béla. Aba-Novák Vilmos, Pólya Iván, Szüle Pé­ter, Udvary Dezső, Mattioni Eszter, Révész Péter Pál, Gecse Árpád, Marosán László, Duran Tibor, Kovács Margit, Áldor János László, Förstner Dénes, Péter Mária, Ber- náth Aurél, Redő Ferenc, Patay Mihály, Pá- tzay Pál, Bényi László, Gáborjáni Szabó Kálmán, Szlányi Lajos. Fényes Adolf, Mihalik Dániel, Hegedűs László, Pongrácz Károly, Olgyay Ferenc, Barta Ernő, Frecskay Endre, Zemplényi Ti­vadar. Perlmutter Izsák, Jávor Pál, Ligeti Mik­lós, Iványi Grünwald Béla, Szírt Oszkár, Kléh János, Koszta József, Lechner János Ödön, Illés Antal. Czigány Dezső, Czinóber Miklós, Istóko- vits Kálmán, Biai Föglein István, Gallé Ti­bor, Kerényi Jenő, Oelmacher Anna, Pohár­nok Zoltán, Basilides Barna, Chiovini Ferenc. f Az idén is lesz Hol élünk? fesztivál A Damjanich Múzeum és a szolnoki polgárok közös kiállítása a galériában Felhívás szolnoki festménytulajdonosokhoz A Damjanich János Múzeum már az első alkalommal megren­dezett Hol élünk? fesztiválon is részt vett: ki ne emlékezne a nagy sikerű kiállításra, melyen a ’20-as, ’30-as évek Szolnokét mutatták be - szolnoki polgárok tulajdonában lévő tárgyak, bútorok, ruhák felhasználásával. A Damjanich Múzeum az idei fesztiválon is szeretné bevonni a szolnokiakat egy közös ki­állítás megrendezésébe. Hogy mi módon? Erről beszélgettem Szabó László professzorral, a múzeum munkatársával.- A galériában kerül megren­dezésre a Hol élünk? fesztivál egyik nyitó rendezvényeként egy olyan kiállítás — mely re­ményeink szerint a teljes galé­riát meg fogja tölteni amely a második világháborúig a szol­noki művésztelepen élő és dol­gozó képzőművészek festmé­nyeiből áll. Most nem a mú­zeum gyűjteményében lévő, már sokszor bemutatott képek kerülnek a falra, hanem azok, amelyek egyes házaknál, laká­sokban vannak.- Tavaly a múzeum adott otthont a kiállításnak. Az idén miért nem?- Múlt évben a két világhá­ború közötti Szolnokot mutat­tuk be a lakosság segítségével. Most azért nem csinálunk ilyet, mert reményeink szerint ta­vasszal sor kerül a múzeum földszintjének felújítására, vagyis csak rövid ideig lehetne a kiállítást megtekinteni. Ezért aztán a galériában fogjuk meg­rendezni a művészeti bemuta­tót, de most is a lakosság rész­vételével.- Milyen képekre számíta­nak, milyen alkotásokat vár­nak?- A szolnoki művésztelep művészei kitűnő, egyenletes színvonalon alkotó festők. Bí­zunk abban, hogy a lakosság segítségével - ha nem is te­szünk szenzációs felfedezése­ket - ismert művészek más ké­peit, esetleg korai alkotásait ismerjük meg. Vagy esetleg olyan témájú képeit, amelyeket eddig még nem ismertünk. En­nek a kiállításnak ez is az egyik célja: a múzeum fotótári gyara­podását is reméljük, hogy kicsit mélyebben megismerjük a szolnoki művészetelepet.- Mennyi festmény lehet ma­gángyűjtőknél, magánszemé­lyeknél?- Sok. A két világháború kö­zötti művésztelep ugyanis úgy működött, hogy a tavasztól őszig itt dolgozó művészek éves terméséből reprezentatív kiállítást rendeztek minden év­ben, ahol vásárolni is lehetett. Mivel akkoriban sokkal inkább együtt éltek a művészek a vá­rossal és a lakossággal - mindez ugye a mai művészte­lepi művészekről nem mond­ható el ezért nagy volt az ér­deklődés a vásárlóképes polgá­rok részéről. Nagyon sok mű­tárgy került így a polgári lakos­ság tulajdonába. Most őket, pontosabban a jelenleg is Szol­nokon élőket szólítanánk meg. Azokat az információkat is szeretnénk begyűjteni, amiket a tulajdonosok tudnak a képről, az alkotóról s arról, hogyan ke­rült a családjukba a festmény.- Mikor nyílik ez a kiállítás?- Március 26-án, vasárnap, s körülbelül két-három hónapig lesz nyitva.- Hogyan történik a kiállítás technikai lebonyolítása? A kép­tulajdonosoknak mit kell ten­niük?- Tulajdonképen csak annyi a feladatuk, hogy jelezzék: van a tulajdonukban festmény, amit szívesen kiállítanának. Telefo­non, a 421-602-es számon és személyesen, a Damjanich Mú­zeumban is lehet minket értesí­teni. Ha összegyűlik egy bizo­nyos számú jelentkező, akkor megkezdjük a kiszállásokat, vagyis első lépésben megnéz­zük a képeket. Szelektálásra szükség van, hiszen átfogó ké­pet akarunk adni az adott kor művésztelepéről, s nem egyet­len festő munkáit akarjuk csak bemutatni. Teháf lnegnézzük a képeket, majd a kiállítás előtt egy héttel vagy Tfz nappal el­szállítjuk a tulajdonos lakásáról a galériába, s a kiállítás végén visszavisszük a lakásba a képe­ket. A képeket restaurálni nem fogjuk, de természetesen letisz­títjuk a keretet és a vásznat. At­tól kezdve, hogy a kép nálunk van, teljes felelősséget válla­lunk érte. Már most fontos le­szögezni, hogy nem fogjuk a képeket védetté nyilvánítani, vagyis mindenki visszakapja tulajdonát. A kiállításra katalógust is ké­szítünk, amiben minden kiállí­tott kép szerepel, s ha a tulajdo­nos beleegyezik, akkor az ő ne­vét is feltüntetjük. A katalógus­ban a művész életének és a festmény rövid ismertetőjét is meg lehet majd találni. Találja ki! Legutóbbi feladványunk vagy nagydn nehéznek bizonyult, vagy egyszerűen megcsappant olvasóink játékos kedve, min­denesetre meglehetősen kevés helyes megfejtés érkezett szerkesztőségünkbe. Közülük választottuk ki a három szerencsés nyertest: Dénesné Fekete Hédi (Szol­nok), dr. Fekete Jánosné (Szolnok) és Vígh Imréné (Szolnok). A helyes megfejtés a Ver­seghy Ferenc Megyei Könyv­tár gyermekkönyvtárának egy részlete volt. S tartozom egy bocsánatkéréssel is: a határidő természetesen elírás miatt lett február 14., noha a feladvány 16-án jelent meg. Az elírásért elnézésüket kérem! Nyerteseinknek gratulá­lunk, s kérjük, fáradjanak be a szerkesztőségbe nyereménye­ikért, a Kardos Tamás fotó­művész által felajánlott asztali naptárakért. Legújabb feladványunk be­küldési határideje: február 28. Címünk változatlan: Új Néplap, Szolnok, Kossuth tér 1. A borítékra ne felejtésk el ráírni: Találja ki!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom