Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

1995. február 23., csütörtök Körkép 5. oldal Ha az állam kivonul... Bereczkei Miklós atya a kamilliánusok gyűrűjében Egyre lazább a szociális háló, s még jó, ha egyáltalán van. Ennek a hatását érzik az ál­lami gondoskodásra szorult gyerekek, idősek egyaránt. Miután a költségvetés már nem tud többet áldozni a rá­szorulókra, így a jászapátiak „segíts magadon, az Isten is megsegít” elvén bevonták az egyházat is. Kiss Józsefné, jászapáti hivatá­sos pártfogó mesélte, hogy ta­valy az egyik családban a tíz­éves gyermek kabát nélkül ment iskolába. A szociálpoliti­kai intézkedés csak ritkán ad lehetőséget a segélyezésre, s miután tehetetlennek érezte magát, a jászapáti katolikus plébániához fordult segítségért. Bereczkei Miklós atya támo­gatta az ötletet, így megalakult a Kamilliánus Családközösség tavaly szeptember 18-án, 18 fővel. Negyven százalékuk pe­dagógus, de van közöttük főis­kolai hallgató, nyugdíjas, gim­náziumi tanuló is. Céljuk, hogy segítsenek a rászorulókon. Ez természetesen nagyon összetett munka, felkarolják a nagycsa­ládosokat, a beteg gyérekeket, családban élő időseket látogat­ják, valamint az Idősek Szociá­lis Otthonát is rendszeresen felkeresik. Riadóláncuk műkö­dik, az azonnali segítségnyújtás érdekében. Vasárnaponként, a szentmisén tartanak rövid meg­beszélést. A kamilliánusok a nehezen nevelhető, bajban lévő gyere­keket is rendszeresen látogat­ják, ruhagyűjtési akciókat szer­veznek, segítik a nehéz sorban élő családokat. Jótékonysági báljukat nagyon sok helyi vál­lalkozó is támogatta, a „Segíts, hogy segíthessünk” felhívá­sukra is sok segítséget kaptak. Az állam szépen lassan ki­vonul a szociális problémák megoldásából. Nincs pénz se­gélyekre, nincs hely a nevelőin­tézetekben, nem megoldott az intézetben felnövekvők élet­kezdése. Ezekben az esetekben segítséget ad az egyház, de kér­dés: ez a szerepe? A jászapá­tiak, úgy tűnik, megtalálták a választ. -csá­Makkay János: A magyarság keltezése Egy vitára ingerlő könyv Új könyv jelent meg a Damjanich János Múzeum kiadásában, melyben Makkay János régészprofesszor fejti ki véleményét a magyar őstörténet kérdéseiről, a magyar nép etnogenezisének hosszú-hosszú folyamatáról, a honfoglalásról, az Attila-ha- gyományról, a kettős honfoglalás elméletéről és még sok-sok, ezekkel a kérdésekkel összefügő tudományos problémáról. Messze egyet kell értenünk László Gyula köszöntőjének azzal a gondolatával, miszerint „Makkay János hallatlan fegye­lemmel vizsgál meg minden té­telt, amire rábukkant, a tekinté­ly!' 'érvekkel nem bíbelődik, csupán a tényeket nézi, könyve ezért példamutató jellegű. Ő, aki ősrégészként jutott el a finnugor elmélet felülvizsgála­táig, példája lett az elfogulatlan kutatómunkának...” Nem előzmény nélküli Mak­kay János eme könyve. Koráb­ban tanulmányokban és egy első kiadásban (a szerző ma­gánkiadásában) is találkozhat­tunk nézeteivel. Ezek teljesed­tek most ki egy javított és bőví­tett kiadású munkában. Mitől is foglal el különleges helyet ez a könyv a magyar ős­történetről írott könyvtárnyi munka között? A válasz nem egyszerű, hi­szen vissza kell röviden nyúl­nunk magyar őstörténet-kutatás hőskorához. A XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben a maga nemében páratlan vita zaj­lott le a tudományos életben. Ezt „ugor-török háború”-ként tartjuk számon. A vita témája a magyarpk eredete, illetve a magyar nyelv finnugor vagy török-tatár ro­konsága volt. Olyan nyelvész zsenik álltak egymással szem­ben, mint Vámbéri Armin (tö­rök oldal) és Budenz József, Hunfalvy Pál (finnugor oldal). Anélkül, hogy elmélyednénk a szakmai érvekben, csak a vég­eredményt idéznénk. Az az ál­láspont győzedelmeskedett, mely a magyarság rokonait, a magyar nyelv eredetét finnugor környezetben lelte fel, találta meg. Ezt fogadta el azután a ké­sőbbi magyar és nemzetközi tu­dományosság, s ma már újabb érvek sokaságával támasztotta alá a nagy elődök érvrendszerét. Persze ettől függetlenül minduntalan felbukkan az az egyébként jól megfogható, ada­tokkal igazolható tény, hogy Árpád magyarjai, anyagi kultú­rájának párhuzamai törökös környezetben lelhetők fel, a magyar nyelvben pedig közel 300 török jövevényszó talál­ható. Különösen László Gyula fogalmazta meg élesen ezt az „ellentmondást”, számtalanszor leírván, a nyelv finnugor ere­dete és a nép törökös régészeti kultúrája között ellentét feszül. Makkay János könyvében egyértelműen ezt a törökös vo­nalat kívánja kiemelni, bemu­tatni. Hogy mindezt egy példá­val is érzékeltessem, Makkay az Árpád-család tagjainak nevei túlnyomó többségét török nyelvből magyarázza, s úgy látja, az ,Árpád-dinasztia tö­rök” volta ezáltal egyértelmű, bizonyított. Azt az ellentmon­dást pedig, amit a nyelv és régé­szeti kultúra viszonylatban fen­tebb említettünk, úgy oldja fel, hogy elfogadja a kettős honfog­lalás elméletét, a végletekig le­egyszerűsítve azt jelenti, hogy 670-680 táján a Kárpát-meden­cében megtelepedő griffes-in- dás kultúra alapnépessége már a finnugor magyar nyelvet be­szélte, s a 894-895-ben bejövő Árpád népe egy törökül beszélő népesség volt. Ez utóbbi ál­lammá szervezte a finn­ugorokat, majd nyelvileg asz- szimilálódva a mai napig is a Duna-Tisza vidékén élő ma­gyar nép alkotóelemévé vált, csakúgy, mint a mai Bulgáriá­ban a szláv alaplakosság és a bolgár török népesség esetében történt. Makkay János álláspontja a mai magyar tudományosságban ugyan nem egyedülálló, de a kutatók túlnyomó többsége nem osztja nézeteit. így van ezzel ennek a rövid könyvismertetésnek a szerzője is. Ám amiért mégis figyel­mükbe ajánlja a könyvet, az a tudományos módszeresség, amivel a szerző a kérdéskörhöz viszonyul. Sajnálatos ugyanis, hogy honfoglalásunk 1100. évfordu­lójának kapcsán egy sor szerző dilettáns, minden tudományos­ságot nélkülöző ,,könyve(?)” je­lenik meg a piacon. Ezek olyan népbutító gondolatokat vetnek fel (sumér-magyar, japán-ma­gyar, egyiptomi-magyar stb. rokonság), melyek még csak bí­ráló szót sem érdemelnek egy komoly kutatótól, ezek az „ős­történeti csodabogarak” közé sorolhatók. Makkay János könyve nem ilyen. Benne a tudományosság elveinek szigorú betartásával egy végiggondolt, érvekkel alá­támasztott őstörténeti rendszer került megfogalmazásra. Az már más kérdés, hogy nem tudunk érveivel és végkö­vetkeztetéseivel egyetérteni, azonban a korszak kutatóinak vitatkozni, érvekkel érveket szembeállítani csak ilyen for­mában megalkotott művekkel lehet. Madaras László Felfelé ívelő pályán az építőipar Az építőipari vállalkozások az elmúlt évben a Központi Sta­tisztikai Hivatal adatai szerint 326,4 milliárd forint értékű építési-szerelési tevékenységet végeztek, amely volumenében 19,5 százalékkal haladta meg az előző évit. A teljesítmény az IKM-tőI kapott tájékoztatás szerint viszont csak 18 száza­lékkal bővült. Az építési tevékenység több mint felét az 50 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató szervezetek végzik. A KSH és a tárca értékelése megegyezik abban, hogy a legdinamikusabban a mélyé­pítőipar fejlődött, az átlagos­nál jóval mérsékeltebb az épületfenntartás. A statisztikai adatok sze­rint 1994. év végére kisebb mértékben visszaesett az épí­tőipar szerződésállománya. A minisztérium előrejelzése szerint ez évben várhatóan csökkennek a döntően állami megrendelésű infrastrukturá­lis beruházások. Az önkor­mányzatok fejlesztéspoliti­kája viszont fellendítheti az építőipart. A tárca összesítése alapján az elmúlt évben 20.954 lakás épült, ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Az önkor­mányzatok igen kevés, mindössze 419 lakást létesí­tettek. Az építési exporttevé­kenység döntő többsége a magyar-német munkaválla­lási engedélykontingens kere­tében valósult meg. A német hatóságok szigorító intézke­dései és a külföldi ellátmány hazai megadóztatása miatt az építési export 20 százalékkal elmaradt az 1993. évi 420 millió dollártól. A tulajdonváltás első sza­kasza lezárult, az állami tu­lajdon mértéke az építőipar­ban 20 százalék alá, az építő­anyag-iparban mintegy 30 százalékra csökkent. A kül­földi tőke mindkét ágazatban jelentős pozíciókat szer­zett. (MTI) A felzárkózásra elvi esélyünk van Dr. Nógrádi György, a Közgazdaság-tudományi Egyetem ta­nára nemrégiben két szolnoki gimnázium vendége volt. Évek­kel ezelőtt „Külpolitikai körkép” címmel tartott TIT-előadá- sokat. ’89 óta nemzetközi konferenciákat tart világszerte a biztonságról, Magyarország nemzetközi helyzetéről, illetve ennek biztonságpolitikai vonatkozásairól. A diákoknak tartott előadása után hazánk biztonságpolitikai helyzetéről, valamint az európai kontinens gazdasági vérkeringésébe való csatlako­zásának feltételeiről és lehetőségéről beszélt lapunknak.- Az előadások tapasztalata alapján, mi foglalkoztatja ma leginkább a fiatalokat?- Saját helyzetük, lehetősé­geik, jövőjük és a biztonság. Biztonság alatt elsősorban a létbiztonság értendő. Az érde­kel mindenkit, hogy ma Ma­gyarországon milyen esélye van annak, aki tovább tanul, és milyen lehetősége marad, ha nem tanul tovább.- Milyen esélyt ad az elhe­lyezkedésre és a megélhetésre ma egy diploma?- Ma nagyon jó esélye van annak, aki egyetemet végez, és legalább egy vagy két vi­lágnyelvet anyanyelvi szinten beszél. Ez esetben minden ajtó nyitva áll előtte. Aki közép­szerű, annak az esélyei perifé­rikusak, és ez az országra is vonatkozik.- Ezek szerint a középszerű­ség bűn?- Én a kérdést másként fo­gom fel. Ma a világon egy ni­vellálódás, kiegyenlítődés megy végbe. Ez Magyaror­szág számára azt jelenti, hogy a jóléti Nyugat-Európa hatá­rán van. Áz elkövetkezendő 8-10 év kérdése, hogy be tu- dunk-e állni Európa gazdasági vérkeringésébe vagy sem. Tudni kell azt, hogy aki ma Magyarországon születik, an­nak az esélyei sokkal jobbak, mint ha Romániába vagy Bul­gáriába, de sokkal rosszabbak, mint ha Ausztriába vagy Svájcba születne.- Milyen ma az ország biz­tonságpolitikai helyzete?- Pár évvel ezelőtt öt szom­széd országunk volt, jelenleg pedig hét. Határaink mentén a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlott. Ma­gyarország számára alapvető cél a biztonság garantálása, mégpedig nem katonai eszkö­zökkel. Itt a honvédség mindig és teljesen logikusan az utolsó lépés kell, hogy legyen. Két lehetőségünk van. Az egyik, vissza a történelembe, a naci­onalizmus útjára, a másik az európai integráció útja az ösz- szes bonyodalmával együtt. És ez utóbbi a járható, minden fájdalmával együtt. Nincs más lehetőségünk. De hogy meddig tart a me­netelés, az messzemenően az össz-európai folyamatok függvénye. Tavaly decembe­rig a nyugat álláspontja egyér­telműen az volt, hogy belát­ható időn belül a NATO keleti bővítése nem jöhet szóba. A csecsen események után ez a kérdés teljesen más megvilágí­tásba került. Magyarország­nak elsősorban a csatlakozás feltételeit kell megteremteni.- Még ebben az évezredben várható a csatlakozásunk a NATO-hoz?- Ezt nem lehet megmon­dani, mert minden a pillanatnyi politikai és gazdasági helyzeten múlik. Egy biztos, nincs más út, mint a szomszéd államokkal való történelmi kibékülés, az Európai Unió felé való közele­dés gazdaságilag és a NATO-hoz való csatlakozás politikailag és katonailag. A történelmi kibékülés nagyon nehéz lesz, hiszen három szom­szédunkkal, Romániával, Szlo­vákiával és Kis-Jugoszláviával is meglehetősen bonyolult a vi­szonyunk.- A jóléti államokhoz képest mekkora most a lemaradá­sunk?- Nagyon nagy. Jelenleg Európa legfejlettebb térsége az alpesek'Nidéke. Ehhez ké­pest nemcsak gazdaságilag, hanem morálisan is, és ha le­het azt mondani, emberileg is óriási a lemaradásunk. Hogy ezt ledolgozzuk, ahhoz nagy­fokú gondolkodásmódbeli vál­tás szükséges. Ennek viszont egyelőre még jelei sem mutat­koznak. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország ma a jóléti társadalom perifériáján van. Az európai biztonság alapkérdése pedig az, hogy a gazdasági jólét mennyit fog az eljövendő hat-nyolc évben ke­leten előbbre menni. Melyek azok az államok, amelyek be tudnak kapcsolódni az európai vérkeringésbe.- Magyarországnak van rá esélye?- Elvi esélye mindenkép­pen. Jó néhány közép-ke- let-európai országnak még elvi esélye sincs. Egyértel­műen látnunk kell azt, hogy melyek azok a pontok az eu­rópai gazdasági együttműkö­désben, ahová ma Magyaror­szág be tud lépni, melyek azok a szolgáltatások, ahol ver­senyben maradhatunk. A poli­tika feladata megtalálni, hogy melyik az a néhány terület, ahol érdemes azonnali hatály- lyal elindulnunk, és melyek azok, ahol nyilvánvalóan nincs esélyünk a legkülönbö­zőbb okok miatt.- Magyarország az olasz vagy a latitt-amerikai gazda­ságfelé halad?- Mind a kettő lehetőségként előttünk van. Az olasz vagy dél-európai út azt jelenti, hogy esélyünk van a fölzárkózásra. Azzal együtt, hogy a maffiának elég komoly szerepe van, illetve lehet. A dél-amerikai út azt je­lenti, hogy „hátsó udvar” va­gyunk, vagyis elvi esélyünk sincs a felzárkózásra. Az elkö­vetkezendő évek döntik el, hogy a nyugat-európával szem­beni rendkívül nagy lemaradá­sunk csökkenni fog vagy sem. A maffia rendkívül összetett do­log. Mindaddig, amíg a gazda­ság bizonyos alapvető funkció­kat nem tud kielégíteni - bárhol a világban -, ott megjelenik a feketegazdaság és a maffia. Ez esetben a politika feladata, hogy visszaszorítására megtegye a szükséges lépéseket.- Léteznek nálunk ilyen megszorító intézkedések?- Én inkább azt mondom, hogy ezt a politikának nyíltan föl kell vállalnia. -tbg­Harmmcegyezerre nőtt megyénkben a regisztrált munkanélküliek száma Az állástalanok egytizede semmilyen ellátást nem kap A KSH adatai szerint a jogi személyiségű gazdasági szerveze­tek száma tavaly a megyében 2080 volt, az egyéni vállalkozások száma megközelítette a 24 ezret. ’94 első háromnegyed éve alatt 78 munkáltató jelentett csődöt, felszámolási eljárás kez­dődött 106 cégnél, míg végelszámolás alatt 85 szervezet állt. Az ipari termelés stagnált, a mezőgazdasági termelés tovább csökkent. A vállalkozások jelentősen differenciálódtak vagyoni helyzetük, jövedelmezőségük és létszámnagyságuk szerint. A megyében működő szerveze­tek több mint 85 százaléka 50 fő alatti létszámmal működik. Tavaly 59 munkáltató jelezte előre létszám-leépítési szándé­kát, amely 2490 munkahely megszűnését jelentette. A „lát­hatatlan” létszámleépítések ha­tározott időre szóló munkaszer­ződések esetében szezonálisan és viszonylag tömegesen je­lentkeztek. A leépítések 41 szá­zaléka a mezőgazdaságot, 38 százaléka pedig az ipart érinti. Az elbocsátások okai között a belföldi kereslet csökkenése, a szervezeti átalakítás és a fi­nanszírozási gondok szerepel­nek a leggyakrabban. A megyei munkaügyi központhoz beér­kezett létszám-leépítési beje­lentések több mint egynegyede Szolnok körzetéből érkezett. Tavaly a munkáltatók több mint tizennyolcezer betölthető álláshelyet jelentettek be a munkaerő-piaci szervezetnél. Az álláskínálatra jellemző, hogy egyre inkább eltolódik a fizikai állomány és ezen belül is a betanított munkások irá­nyába. 1994 decemberére 29.271 főre csökkent a megyében a re­gisztrált munkanélküliek száma. Jelenleg mintegy 45-50 ezer fő van munka nélkül. Eb­ből 31 ezer a nyilvántartottak és mintegy 20-25 ezer a nyilván­tartásban nem szereplők száma. Mint azt Miskó Istvánná, a me­gyei munkaügyi központ igaz­gatója elmondta, ez utóbbiak létszámának meghatározására pontos adat nem áll rendelke­zésre, a nyilvántartásban nem szereplő munkanélküliek szá­mát csupán becsülni lehet. A re­latív mutatók szerint a megyék között szőkébb hazánk a ne­gyedik helyen áll a legrosszabb helyzetűek rangsorában. Áz újonnan jelentkező mun­kanélküliek 23,8 százaléka ér­kezett az iparból, és 18,4 száza­léka a mezőgazdaságból. A munkanélküliség időtartama tovább emelkedett, az egy éven túl nyilvántartásban lévők ará­nya túllépte a 70 százalékot. Két évnél hosszabb ideje van állás nélkül a munkanélküliek 54 százaléka. A regisztrált munkanélküliek számán belül a 21 év alatti korosztály aránya 12,4 százalékra nőtt. 1994 au­gusztusában 3900 munka nél­küli pályakezdőt regisztráltak. A fiatalok rétegén belül a fér­fiak aránya 61 százalék. A pá­lyakezdők 85,5 százaléka ren­delkezik szakképesítéssel, fel­sőfokú iskolai végzettsége 1,4 százalékának van. A regisztrált munkanélküliek száma az elmúlt évben 15 szá­zalékkal csökkent, míg a mu- kanélküli-járadékban, illetve a pályakezdők munkanélküli-se­gélyében részesülők 43 száza­lékkal lettek kevesebben. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküli­eknek csupán 41 százaléka jo­gosult ellátásra. Jövedelem- pótló támogatást 14.500 sze­mély kap. 10 százalékuk vi­szont semmilyen ellátásban nem részesül. A munkanélküli-ellátás havi bruttó összege 1994-ben 12 százalékkal emelkedett, jelen­leg 10.684 forint egy főre. A férfiak és nők segélye közötti átlagos különbség eléri az 1500 forintot. A megyei munkaügyi központ kimutatása szerint a jövedelempótló támogatásban részesülők 67 százaléka férfi. Fizikai foglalkozású mintegy 92,4 százalék, 20 év alatti 2,4 százalék. A középkorosztályt képviseli több mint kétharma­duk, és 46 év feletti 19,7 száza­lék. Elhelyezkedési nehézsé­geik legfőbb oka szakképzet­lenségük. Iskolázottságukra jel­lemző, hogy 58 százalék csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. 1994-ben a munkanélküliség kezelésére szolgáló foglalkoz­tatáspolitikai eszközök finan­szírozására a Foglalkoztatási Alapból 856 millió forintot biz­tosítottak a megye számára, amit később 648,5 millió fo­rintra módosítottak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom