Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 20., hétfő Szemüveg - felemás szárral? Együttműködést remélve Vérátömlesztést kap Besenyszögön a közművelődés? cím alatt a művelődési ház új igazgatójával, Koczkáné Deme Irénnel be­szélgetett munkatársunk február 11-én. Az interjúban elhang­zottakhoz két hozzászólás, kiegészítés érkezett, melyeket az alábbiakban adunk közre: Szemüvegem szárjavítása és lencsecseréje végett a szolnoki „Danyi” optika szolgáltatóegy­ségét kerestem fel a múlt hó 26-án. Február 3-ai határidőre vállalták, és apait, anyait fel­számolva, azonnal ki is fizet­tem érte 1630 forintot. Hatodi­kén mentem a szemüvegemért, de sajnos a szárát nem csinálták meg. A szolgáltatóegységben dolgozó úr elnézést kért, és ígérte, hogy 9-éig Pesten meg­csináltatja. így is történt, azon­ban a szemüveg egyik szára barna volt és vékonyabb, mint a másik, amit viszont lilásra cse­réltek. Reklamálásomra az úr át­Egyetértek a február 14-i Új Néplapban megjelent „Fekete lyuk” szerzőjével. Semmi ba­jom a Valentinokkal, de a nap­tárban szívesebben látom Bá­lint napját - annak ellenére, hogy tudom, egy tőről fakad­nak. A szokással sincs különö­sebb gondom, hiszen nem baj az, ha szépeket mondunk, üze­nünk egymásnak - főleg ha úgy is érezzük. Ám miközben gör­csösen próbálkozunk az előt­tünk ismeretlen szokások beve­zetésével, arról se feledkezzünk meg, nálunk is jeles volt a nap, hiszen a régi öregek azt mond­ták: „Bálintkor házasodnak a verebek”. Tehát a természet már készülődik az új, termé­keny nyári időszakra. Szeren- csés-e, hogy a vénasszonyok nyara helyett is mostanság in­dián nyarat emlegetünk? Igaz, ment támadóba - mondván, ez így is jó, nem tudták másképp megcsinálni; majd elismerte, hogy nem vette észre a színelté­rést. Arra a kérdésemre, hor- daná-e felemás kerettel, azt mondta, nem. Ezután nyeglén felajánlotta, hogy visszateteti a régi (szétszedéskor „összebar- molt”) szárat, és az újabb határ­időt február 17-re tűzte ki. Be­vallom, félek érte menni, hátha most meg felemás lencsét rak­tak bele. .. Esetemet a nevezett szolgála- tóegység felügyeleti szervének figyelmébe ajánlom - azzal a megjegyzéssel: csak nem szín­vak a látszerész? H. Gy. ugyanazt jelenti, csak az egyi­ket Amerikában, a másikat ná­lunk. Az idegen eredetű dol­gokkal könnyen úgy járhatunk, mint Jerome Klapka Jerome - a neves író -, akinek az apját ép­pen Klapka György 1849-es hősiessége hatotta meg annyira, hogy fia egyik keresztnevét tőle kölcsönözte - nem tudván, hogy nálunk ez családnév. Feledőben népszokásaink, és napjainkban vajon mit is szólna egy jász menyecske, ha a mó­kás kedvű legények — így far­sang táján — bevágnának a gangjára egy bakfazekat, ami­nek a tartalma éktelen csöröm­pöléssel gurulna szét. Pedig nagyanyáink korában a Jász­ságban ez általános szokás volt. Lehet, hogy az amerikaiaknál most ez járja? Kétlem. Fodor István Ferenc A beszélgetésben az igazgatónő részéről - bizonyára véletlenül - a besenyszögi általános isko­lára nézve elmarasztaló megál­lapítás is megfogalmazódott: „Áz iskolában sajnos se nyári, se téli szünetben nincs semmi.” E kijelentés igazából nem lát­szik nagy horderejűnek, mégis azoknak a kollégáknak a vé­delmében, akik szabadságuk alatt díjazás nélkül vállalnak részvételt a programokban, va­lamint azoknak a programok­nak a védelmében, amelyeket szponzorokhoz kilincselve, tá­mogatással szervezünk tanuló­ink számára, szeretnék néhány tényt megemlíteni. Tavaly nyáron negyven gye­reket utaztattunk szinte teljesen ingyenesen Hollandiába - hazai és holland szponzorok segítsé­gével. Az ötnapos út jutalom volt a gyerekek számára, és mintegy harminc gyerekünket vittük el - szintén jutalomkirándulásra - az ausztriai Safari-parkba; hat­van tanulónk üdült 10 napig Balatonmárián - 50 százalékos támogatással, amelyet az iskola pályázaton nyert; a volt nyol­cadikosok Csillebércen töltöt­tek egy hetet osztályfőnökük­Koczkáné, a múlt évben meg­bízott igazgató valóban adóssá­got örökölt, de a deficitet a Képviselő-testület a költségve­tés módosítása során rendezte. A művelődési otthon legutóbbi festése sem tíz évvel ezelőtt, hanem 1990-ben volt, a külső vakolatfelújítással egy időben. A tavalyi festés pedig tervezett feladat volt. Érthetetlen, hogy az intéz­ményvezető miért kerül konf­liktusba a polgármesteri hiva­tallal, mikor a gazdálkodásával kapcsolatos feladatokat az ön- kormányzat gazdasági-műszaki ellátó szervezete végzi. Az in­tézmény költségvetését a kép­viselő-testület állapította meg, a módosítás is a testület hatás­köre. A hivatalnak tehát nincs lehetősége az intézmény gaz­dálkodását befolyásolni, elő­irányzatait megváltoztatni. A falu vezetői részére a képvi­selő-testület nem állapított meg különböző pénzalapokat, me­lyekkel önállóan, szabadon rendelkeznének. így nincs arra lehetőség, hogy a falu vezetői egyéni el­gondolásuk szerint egyes in­kel; kézilabdacsapataink pedig - a testnevelő tanár szervezésé­ben - Fonyódligeten edzőtábo­roztak. Csak röviden arról, hogy az igazgatónő által említett zene­oktatás (zongora és gitár) az is­kolában folyik. Ezenkívül né­met-, angol-, orosznyelv-tanfo- lyamok és szakkörök, számítás- technika, harmadiktól minden évfolyamon matematika, bio­lógia, földrajz tehetséggon­dozó; négy énekkar, irodalmi szakkör; kézilabda-, karate­klub, mindennapos testnevelés; szervezett színház-, mozi-, hangverseny-, kiállításlátogatá­sok, versenyek, vetélkedők szolgálják a háromszázhúsz gyerek fejlődését. Tehát az, hogy nálunk „nem történik semmi”, ebben a formában nem igaz. Ma nem egyszerű talpon ma­radni sem az oktatásban, sem a közművelődésben. Úgy gondo­lom, egymás munkájának alap­talan bírálatával, leminősítésé- vel nem lesz több pénzünk, és a dolgok sem mennek könnyeb­ben. Az együttműködés, egy­más segítése azonban előbbre vivő lehet. Molnár Tamás igazgató tézmények vezetőit külön pénzhez juttassák. A művelődési házban lévő lakást a polgárőrség használja több mint két éve. Tevékenysé­güket - megállapodás szerint - az önkormányzat ezzel is segí­teni kívánja. A község köz­rendje, közbiztonsága érdeké­ben szükségünk van a munká­jukra. A polgárőrség máshová helyezése nem azon múlik, hogy a polgármester a testület elé kívája-e vinni az ügyet vagy sem. Ebben nem lehet olyan igényt támasztani, hogy kérésre a testület azonnal hozzon dön­tést. Az ügy előkészítést igé­nyel, hiszen a polgárőrség veze­tőségének az álláspontját is meg kellene ismemi, továbbá azt is, hogy van-e erre alkalmas más helyiség a községben. Az, hogy a képviselő-testület minek ad prioritást, majd kide­rül az idei költségvetés jóváha­gyását követően. Egy biztos: ennél sokkal nagyobb horderejű feladatok várnak megoldásra Besenyszögön. Mindezek mel­lett a művelődés legalapvetőbb feltételeit is meg kell teremteni. Boros Emil - polgármester Küldjön egy képet! Újvárosi lányok - 1955-ben Gyermekkorom szép emlékei közül való ez a kép, ami az alapí­tásának 165. évfordulójára készülő szolnoki Újvárosi Általános Iskola tanulóinak kis csoportját örökítette meg. Azokat, akik a MÁV Millenniumban a műsoros előadásokon rendszeresen szerepeltek. Elöl - balról jobbra - Majorén Irén, Horváth Éva, Galsi Anna, Töröcsik Klára. A második sorban: Halmai Katalin, Csontos Mária, Brandshott Ilona, Gyetvai Ilona és Galsi Ágnes. - A képet beküldte: D. J.-né - Szolnok Feledőben a népszokások *** Hogy mi kap prioritást, majd kiderül Elhamarkodott stratégia A közelmúltban három, a köz­oktatást alapjaiban érintő do­kumentum került nyilvános­ságra: a Nemzeti Alaptan­terv-tervezet, a közoktatási tör­vény módosítására készített tervezet, s a közoktatás fejlesz­tésének stratégiája, vitaanyaga. Az előző kettőről már szóltunk, most az utóbbival foglalko­zunk. Egyetértünk azzal, hogy a fejlett demokrácia és a modem piacgazdaság nem képzelhető el az oktatás jelentős fejlesz­tése, modernizációja nélkül, azonban nem mindegy, hogy mikor és milyen módon megy végbe. Ugyanis akkor, amikor a társadalmi termelés évről évre csökken, amikor a beruházások költségei és az energiaárak év­ről évre emelkednek, s ezáltal a bruttó társadalmi termék okta­tásra fordítandó hányadának reálértéke csökken, irreális olyan cél kitűzése, amely a közoktatásnak a közeljövőben történő strukturális megváltoz­tatására irányul. Alig másfél éve fogadta el az Országgyűlés a közoktatásról és a szakképzésről szóló fö­vényt, amelynek - a jelenlegi iskolai oktatás teljes átfutási idejére (kb. 10 év) - biztosítják a fejlődő társadalom és gazda­ság művelt állampolgárait és szakembergárdáját. Az oktatási rendszer fejlesztése nem füg­getleníthető a bmttó társadalmi termék alakulásától, ebben je­lentős növekedés a közeljövő­ben nem várható, így a közokta­tás fejlesztésének stratégiája je­lenleg nem időszerű. A fölvá­zolt fejlesztés és modernizáció tartalma ellentmondásos, vár­ható hatásának prognosztizá­lása téves premisszákon nyug­szik. Ugyanis azzal, hogy a pe­dagógiai ciklusokat 6+4+2 mó­don határozza meg, lehetőséget ad az általános iskola tíz, illetve nyolc évfolyamról hatra csök­kentésére és a két évfolyamos felső-középiskola kialakulá­sára. Ez pedig hanyatlásnak ne­vezhető. A stratégia célul tűzi ki a ti­zedik évfolyam befejezése utáni, minden tanuló számára kötelező alapműveltségi vizsga bevezetését. Ezzel megteremti annak lehetőségét, hogy az is­kolák nem a nevelés-oktatás színvonalának növelését tekin­tik elsődleges céljuknak, hanem a vizsgára való felkészítést. Az iskolák egyre inkább teljesít­ményorientálttá válnak, és las­san háttérbe szorul a személyi­ségfejlesztés; az iskolatípusok azonos követelményeivel meg­szüntetik a sokszínű iskola- rendszert, az elmúlt időszak legnagyobb eredményét. A két­fokozatú érettségi vizsga beve­zetésének gondolata elhamar­kodott, társadalmilag káros. Először is azért, mert bevezeté­sével hátrányos helyzetbe ke­rülnének az alapérettségizők - az emelt szintű érettségizőkkel szemben. Az előbbieket meg­fosztaná a továbbtanulás lehe­tőségétől ugyanúgy, mint ahogy a jelenlegi oktatási tör­vény megfosztja a tíz évfolya­mos általános iskolát végzett tanulót a középiskolában való továbbtanulás lehetőségétől. Vagyis: esélyegyenlőtlenséget hozna létre a tovább tanulni szándékozók között. Másod­szor azért, mert a tanulók szá­mára kötelező alapvizsga leté­tele után a középiskolák nem az általános műveltség megalapo­zását szolgáló tananyagot fog­ják tanítani, hanem az adott fel­sőoktatási intézmény specifi­kumait, mivel az ún. emelt szintű érettségi egyben a felső- oktatási intézményekbe történő felvételi vizsgát is jelenti. így a középiskolák egyetemi és főiskolai előkészítővé szür­külnek, elvesztik eredeti funk­cióikat. Lényegét tekintve, az emelt szintű érettségi elnevezés nem más, mint a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgájá­nak átkeresztelése. Harmadszor azért, mert az alapérettségizet­teket társadalmilag diszkrimi­nálja az emelt szintű érettségi­zettekkel szemben. Mindent egybevéve, a köz­oktatás fejlesztésének stratégi­ája társadalmilag, szakmailag egyaránt alkalmatlan a közokta­tás modernizálására. Megyei Pedagógus Kamara _______Expressz - Ajánlva E ső után köpönyeg? Azt mondják, mindennek megvan a maga ideje. Megesik, hogy elmu­lasztunk valamit, nem cselekszünk idejében, és hiába van igazunk, bottal üthetjük a nyomát. így történt ez tiszavárkonyi ol­vasóink esetében is, akik levelük­ben arra kérnek, hogy hallgassam meg a községben lakókat az 1994. december 11-én tartott helyhatósági választásokról. Sze­rintük ugyanis két olyan jelölt nem került be a testületbe, akikre pedig a fél falu voksolt. Nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy a fél falu X.-re vagy Y.-ra voksolt, ha a választás eredményei mást mutatnak. A sza­vazás ugyanis titkos volt. Ha valaki azt állítja a piacon, hogy ő bizony erre meg arra szavazott, az egyáltalán nem biztos, hogy így is van. De tegyük fel, hogy úgy esett, ahogy a levélíróink ál­lítják. Mi történt ama bizonyos választás után? Ezt sok-sok irat és dr. Baranyi Imre, a megyei önkormányzati hivatal közgyűlési irodájának vezetője segítségével nyomon tudtam követni. A panaszosok először a helyi választási bizottsághoz fordul­tak, és a szavazókörben tapasztalt törvénytelenségeket tették szóvá. A bizottság pontok szerint választ adott a felmerült kér­désekre, a kifogásolt történésekre, és a szabálytalanság gyanú­ját alaptalannak találta. Ezután Olvasóink a megyei bírósághoz fordultak. Itt két hibát követtek el: egyrészt kicsúsztak a határ­időből. (A helyi választási bizottság december 16-án kelt dön­tése ellen csak 21-én fordultak a bírósághoz. A törvény szerint viszont három napon belül kellett volna. Ilyen esetben bizonyí­tási indítványt kell előterjeszteni, amelyben konkrétan leírják, milyen szabálytalanság történt és azt mivel, kivel tudják bizo­nyítani.) A tiszavárkonyiak itt követték el a második hibát: nem volt bizonyítási indítványuk, így a bíróság nem tárgyalta az ügyet. A tiszavárkonyiak nem hagyták az igazukat, panaszuk megjárta az Igazságügy-minisztériumot, a Belügyminisztériu­mot, az Országos Választási Bizottságot, végül a területi válasz­tási bizottsághoz került. Ez utóbbinak ekkor már csak arra volt lehetősége, hogy a választások hiteles jegyzőkönyvét bekérje, abban azonban semmilyen szabálytalanságot nem tapasztaltak. Kiderült az is, hogy a törvény értelmében további jogorvoslatra nincs lehetőség. Mi jelenthette volna a megnyugtatóbb megoldást? Ha a ti­szavárkonyiak már először a választás eredményét kifogásolták volna (mint a hozzám írt levélben), és nem a szavazókörben tör­tént törvénytelenségeket, akkor az ügynek nem a bíróságon van folytatása, hanem a területi választási bizottságnál. (Figyelem! A háromnapos határidő itt is érvényes!) Ebben az esetben (há­rom napon belül) a területi bizottságnak módjában állt volna - ha bizonyítási indítványt is kap - bekérnie Tiszavárkonyról a szavazócédulákat, és azok birtokában ellenőrizni a választás hi­telességét. Sajnos, ez a hajó elment. A határidők lejártad továbbijpgprr voslatra a törvény nem ad lehetőséget. Nincs más hátra, a tisza- várkonyiaknak bele kell nyugodniuk a választás eredményébe. Lehet levelet írni, és meginterjúvolni a fél községet - ám mindez hiábavaló. Mert a történteken már nem lehet változ­tatni. Jó hangulat a batyusbálban A tiszavárkonyi „Hagyományőrző klub” tagjainak és a meghívott vendégeknek nagyszerű élményben volt részük a közelmúltban, az öregek napközi otthonában immár hetedik alkalommal rendezett farsangi bálon. Felemelő érzés volt látni, hogy a hatvan-hetven éves emberek milyen nagy izgalommal, lelkesedéssel készültek az eseményre, társaik és a meghívottak megvendégelésére. Volt étel, ital, sok-sok remek, ötletes jelmez, vidámság, jó hangulat, zene, tánc. Boldogok voltunk, hogy e kiváló csapat vendégei lehettünk. Minden elisme­rés megilleti az öregek napközi otthonának vezetőjét, Veszelszkyné Ibolyát, aki ötleteivel, odaadó munkájával nagyban hozzájárult a bál sikeréhez. A helyi óvoda szülői munkaközössége a klubbal együtt rendezte meg az összejövetelt, a jól sikerült ba- tyusbált. Öröm volt látni, hogy a fiatal anyukák, apukák milyen lelkesen szervezték, készítették elő a jeles napot, és szorgalmasan, fáradha­tatlanul szépítették, díszítették az esemény színhelyét, a báltermet. Jólesett, hogy felidéztették velünk a régi farsangok, batyusbálok hangulatát, és tapasztalataink alapján a tanácsainkat kérték. így - lehetőségeinkhez képest - mi is segíthettünk az előkészületekben. A bál, melyen volt tombola, seprűtánc stb., nagyszerűen sike­rült, mindenki önfeledten szórakozott, táncolt. Akik valamilyen oknál fogva távol maradtak, bizony sajnálhatják, és talán nem is sejtik, milyen csodálatos, felejthetetlen élményt mulasztottak el. A „Hagyományőrző klub” nevében: Farkas Károlyné - Tiszavárkony Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom