Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
1995. február 18., szombat Nézőpontok 5. oldal _________ Szombati Jegyzet K iknek keresünk? Terjed a politikai elbizonytalanodás - tudhatjuk meg a legutóbbi közvélemény-kutatások adataiból. Rohamosan csökken a parlamenti pártok népszerűsége. Vajon mi lehet ennek az oka, teszi fel az ember a kérdést, és keresi rá a feleletet. Mindenkinek van válasza, a válaszhoz pedig egy példája. Azt mondja egy - nevezzük így - bérből és fizetésből élő ember, akinek fillérre ellenőrizhető a jövedelme: - Kaptam az idén 11 ezer 500 forint,fizetésemelést. Hazavittem belőle 2 ezer 900-at. Ennyivel keresek havonta többet, mint tavaly. Ez nem vicc, tény, hiszen valamilyen okok, ilyen-olyan elvonások, adók miatt az emelés túlnyomó részét levonták. Ha történetesen nem kapom ezt az emelést, sok ezer forinttal kevesebbhez jutok, mint tavaly. Mert megint változott az adózás rendszere. Jó, jó, azt is megértem, igazi rabló módjára alaposan leharapnak belőle. Ha tudnám, hogy iskolákra, öregekre, gyermekotthonokra, járdákra, kórházakra fordítanák. De fogalmam sincs merre, hová kellenek a tőlem, a családomtól úgymond törvényesen elvont súlyos ezrek. Mondjuk milliós végkielégítésekre, futottak még kategóriájú vezetőknek? Esetleg a pártok egy cikluson át nemes vezetői, vezérei utaznak belőle külföldre? Ezek miatt már borsózik a hátam. Nem tudom, hogy tavaly, akik ezt a törvényt, az újabb adókulcsot előterjesztették, megszavazták: miből, mennyiből élnek? De szeretném, nagyon szeretném tudni. Mert aligha létminimum körüli összeg náluk az egy-egy családtagra jutó járandóság. És aligha 2 ezer 900 forintos a keresetük évi emelkedése. Ugye, négy évig ostoroztam az elmúlt ciklus ilyen-olyan vezetőit, fontos személyiségeit, amiért egyszerre voltak képviselők, honatyák, és közülük sokan, nagyon sokan másodállást, másodállásokat is vállaltak. Természetesen nem ingyen, szép pénzért. Meg is lett az eredménye: ők nem nélkülöztek, az ország meg úgy haladt „előre”, akár a rák. Igaz, elkezdődött a privatizáció, az a folyamat, amely néhány tízezer meggazdagodásához és néhány millió folyamatos lecsúszásához, elszegényedéséhez vezetett és vezet. Most mit látok? Új ciklus, új virág a színtéren, új vezetők, új képviselők, újabb négy év. Nem kevesen közülük csodálatos képességekkel lehetnek megáldva, mert szűk nekik a Parlament. Kinek ilyen, kinek olyan a mellékállása, ha úgy tetszik, másodállása. Már csak azt nem tudom, ezek az istenáldotta tehetségek hol dolgoznak igazából? Melyik •munkahelyükön? Mert az embereket ez (is) szerfölött érdekli, hiszen nagyon soknak közülük egy állás sem jut. Vagy ennek a kurzusnak bizonyos képviselői sokkal jobbak az előző rendszer szintúgy szabadon választottjainál? Ha ez így igaz, mindez miért nem látszik meg az országon? Mindennapjainkban? Hol van az ígért gazdasági élénkülés? Vagy legalább elmozdulás? Tudják hol? Például Szlovéniában, meg Csehországban. Ott sikerült valamit megvalósítani, az asztalra tenni. Igaz, nálunk is. ígéreteket sorakoztatni. Azután minden maradt, marad a régiben. Vagy ha még maradna, jó lenne. De hát az utazás, a fűtés, a világítás, a víz, az élelmiszerek ára úgy emelkedik, hogy nem érjük utol. Az a fellendülés, skandálom én, hogy valaki megkeresi a négytagú családnak a létminimumot. És aki azt sem keresi? Mert nyugdíjas? Mert munkanélküli? Mert több kisgyereket nevel? Mert olyan helyen lakik, hogy 20-50 kilomérteres körzetben kilátástalan elhelyezkednie? Szóval tele van az ország bajokkal, jajokkal, és erre az a gyógymód: adóztassuk még jobban azokat, akik eddig sem tagadhattak le egyetlen fillért sem. Mert bérből és fizetésből élnek, nem feketemunkából. Vajon miért nem fizet adót, kellő adót az, aki milliókat, tízmilliókat keres? (Tévedések elkerülése végett, van, aki tisztességesen adózik.) Vajon azoknál, akik kibújnak a törvény alól, miért nincs előrelépés, hol késnek a keményebb rendszabályok? Vagy ilyenek a jogszabályok, hogy tőlem könyörtelenül vonják, de a nagyhalakkal képtelenek mit kezdeni? Évi 400-500 milliárd forintra becsülik az eltitkolt jövedelmek összegét. Nem lenne hasznosabb ezt a területet hatékonyabban ellenőrizni, mint a fix fizetésűek nyakába dobni újabb gyeplőt? Kérdezem, tisztelt törvényhozó, törvényalkotó hölgyeim, uraim. Mert most az a gyakorlat, hogy a tőlünk levont ezrekből, tízezrekből, milliókból politizálnak, hozzák az efféle törvényeket. Lehet, eredményes ez a nagymértékű, nagyarányú levonás a dolgozók esetében, de szeretnénk már végre nem csak önöknek, de a családunknak is keresni. Ugye, uraim, nem vetnek meg, ha nem vérzik a szívem a nyugati bankokért, a nagytőkés csoportokért, de szót emelek a magyar családokért. Amelyek embereket, gyerekeket, öregeket, fiatalokat jelentenek. Akik rossz vagy még rosszabb helyzetbe kerültek. Hozzáteszem: a legtöbben önhibájukon kívül. Azért arra kíváncsi lennék: vajon lesz-e olyan vezetés valamikor ebben az országban, hogy érdemes lesz jobban, sokkal jobban dolgozni, mert akkor jobban, sokkal jobban keres a diplomás, a szakember, a fizikai munkás? Tévedések elkerülése végett nem csak az adóhivatalnak, a belső és külső államadósság csökkentésére, hanem a családjának, a gyerekeinek, végső soron önmagának. Vagy ne alapítsunk családot, mert akkor több marad? A folyamat már elkezdődött, sőt folytatódik, hiszen ha hinni lehet a statisztikáknak, fogy a nemzet derekasan. Ez lenne a cél? Igaz, gyerekek azért születnek, csak nem mindig ott, azoknál a családoknál, akik majd el is tudják tartani őket. Vagy úgy gondolja a törvényhozás, hogy nekik is én keresek, mi keresünk? A tőlem, tőlünk levont összegekből? Jó, adok, adjunk nekik is, de mi van akkor, ha ezekre a forintokra nekem, a családomnak is szükségem lenne? Nem kellene ezen gondolkodni és valahogyan változtatni? Úgy, hogy nekem is jó legyen, ha már minden szavazás, váltás után enyém, miénk a terhek növelése. Avagy a hozzám, hozzánk hasonlójának már csak az marad. Pedig szó volt valamikor valamilyen tisztességes emberi életről, megélhetésről is. Emlékezzenek csak rá! Mert az idő fogy, vészesen fogy ... &JŰh Í(a{l£jx Munkahelyi balesetek Dolgozni kockázatos Kvartett Az én feleségem meg a te feleséged - ___a mi feleségünk A gyerekek felnőnek. Férjhez mennek, megnősülnek^ majd nekik is gyermekeik születnek. Ez az élet körforgása. És vagy élnek boldogan, míg meg nem halnak, vagy míg el nem válnak, vagy__Az a két házaspár, amelyről történetünk, szól egy egész en sajátságos módját választotta a boldogságnak. Vállalnák a nyilvános szereplést is, ha csemetéik nagyobbak lennének, esetleg ha nem Magyarországon élnénk. így viszont képzelt nevekkel ugyan, de mindennapjaik valóságába pillanthatunk be. A kétszer két pár eredeti felállása: Ágnes és Béla, Anna és István; illetőleg „módosítva”: Ágnes és István, Anna és Béla. Kétszázötven munkaügyi ellenőr járja az országot, s a Munkaadók Lapja szerint ez a szám „elenyészően kevés”. Nos, attól függ, mihez hasonlítjuk. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek például csupán kétszáz ellenőre van, ám tudjuk, hogy a cégek többsége ennél kevesebbel is megelégedne. Ez persze a munkaügyi ellenőrökre is igaz: nem ritka, hogy be sem engedik, netán elkergetik őket. Nehéz lenne válaszolni arra a kérdésre is, hogy sok vagy kevés az a 3 millió forint, ameny- nyire január óta egy olyan cég büntethető, mely elhanyagolja a munkavédelmi előírások betartását és így veszélybe sodorja saját embereit. Dolgozni persze mindig kockázatos, de hogy mennyire, az igazán csak a statisztikákból derül ki. 1993-ban, az utolsó statisztikaiig feldolgozott évben 46 ezren szenvedtek munkahelyi balesetet az országban, ami nemcsak igen magas szám, hanem körülbelül négyszerese is az 1984-es adatnak (11 ezer). A munkavédelmi szakértők szerint a bajok legfőbb forrása a gyakorlatilag hasznavehetetlen védőfelszerelés. Tavaly nyáron tízezer egyéni védőeszközt vizsgáltak meg, s közülük több mint félezerről bebizonyosodott: semmilyen védelmet nem nyújtanak. Rengeteg a hanyagság és a látszatintézkedés, mert a hatékony munkavédelem sokba kerül. Általános a munkavédelmi előrások teljes elhanyagolása. Persze ha jön a bejelentett ellenőrzés, az más. Olyankor általában „a föld alól is” előteremtik (kölcsönkérik, bevásárolják) a védőeszközöket. A forráshiány nemcsak a cégeknél mutatkozik, hanem az állami gondoskodásban is. Jellemző, bár nem egyértelműen kedvezőtlen tendencia, hogy az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet az elmúlt évben egyáltalán nem kapott állami megrendelést. Ha az intézetnek mégis volt munkája, az a magánszektorból érkezett megrendelések teljesítése volt. Vannak, akik az állami ellenőrzési rendszert sem tartják túlságosan célravezetőnek, mondván, az ellenőrzések mechanikusak, mint fenti példákból is világos, az ellenőröket könnyű kijátszani, s mint az OMMF (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség) illetékes főosztályvezetője, Gáspár Imréné nyilatkozta nemrégiben, a bizonyítás olyankor is nehézségekbe ütközik, amikor az ellenőr visszásságokat jelez. Ha a vállalat tagad, sokszor nincs mit tenni. Mint minden öröklött állami felügyeleti rendszernek, a munkaügyinek a tevékenységében is számos ellentmondás van. A munkaadók például ellenőrizhetők, az egyéni vállalkozók viszont, akikből pedig több mint félmillió van az országban, az érvényes törvények szerint nem. így fordulhat elő, hogy míg egy szervezett munkavégzés keretében alkalmazottként dolgozó darust le lehet parancsolni a gépről, ha azt nagyon rossz állapotban találják, ugyanerre a munkavédelmi felügyelőnek nincs joga, ha darus magánvállalkozó, és „saját kockázatára” használja a veszélyes berendezést. A munkahelyi baleset költséges, sokszor költségesebb, mint az elővigyázatossági intézkedések. Az érvényes rendelkezések értelmében ugyanis a társadalombiztosítás helyett a munkaadó fizet olyan esetekben, amikor kiderül, hogy nem tett eleget a kötelező balesetvédelmi és egészségvédelmi követelményeknek. Olyan esetben, amikor a vállalat minden lehetőséget megadott a balesetvédelemre, de a dolgozó azokkal nem élt, a felelősség az alkalmazottra hárul. Atlantic A lépcsőházban ételszag keveredik a gyereksírással és a műholdas csatornák adásával. Az ötven-egynéhány négyzetméteres lakótelepi lakásban linóleum és padlószőnyeg, nagy mintás tapéta. A felnőttek szobájában margarétamintás heverők és fotelok, szekrénysor, a sarokban tévé, videó. Alig lehet mozdulni. Ági él itt férjével és két iskoláskorú gyermekével. Az asz- szony rövid, divatos frizurát visel, nagy fülbevalókkal. Feszes farmer és póló engedi sejtetni jó alakját. Arca festett, körmei lakkozva, érzéki illat lengi körül. Csacsog, nevet, vibrál körülötte a levegő.- A fiúk később jönnek - közben cinkosan kacsint, de Anna már itt van. - Barát- nője(?) szép arcú, festetlen. Szőkésbarna haja válláig ér. Lezser ruhája sem rejti el csinosságát. Diszkrét illat öleli. Előtte ásványvíz, óvatosan kortyolgatja.- Én esküszök a rumos kólára - nevet Ági, miközben megkínál egy teával. Egy díszpámán törökülésben - a biztonságos padlószint magasságában - hallgatom őket. Miközben elemyednek a fotelban, a zavar legkisebb nyomát sem tudom felfedezni rajtuk.- Egy vállalati bulin ismerkedtünk meg, lehet annak már tíz éve is - kezdi Anna. A fiúk akkor még egy munkahelyen dolgoztak. Mi sem természetesebb, hogy a jó haverok egymás mellé ültek a mulatságon. Mi Ágival akkor találkoztunk életünkben először. A férjem szeret táncolni, én nem, hát elment Ágival ugrabugrálni. Aztán udvariasságból engem is felkért Béla egy táncra. Mintha az áram ütött volna belém, ahogy hozzám ért, pedig nagyon tisztelettudó volt. Istvánék egész éjszaka hülyéskedtek, be is csíptek. Mi meg jobbára beszélgettünk. Józanul, hisz egyikünk sem fogyaszt szeszes italt.- Életem tán legklasszabb bulija volt - veszi át a szót Ági. Végre egy igazit mulattam. Azelőtt mindig az uram mellett savanyodtam csak ilyen helyeken. Néhány hét múlva összefutottunk az áruházban, és indítványoztam, hogy együtt szilveszterezhetnénk. Rögtön beleegyeztek. A gyerekeket a nagyszülők elvállalták, s nálunk csaptunk egy isteni házibulit. Mi, lányok, azon versengtünk, ki süt habosabb süteményt. Istvánnal egész éjszaka rokiztunk meg twiszteltünk. Béláék a sarokban filozofálgattak, de nem szenvedtek azért ők sem. Sőt egészen felvillanyozódtak. István újévköszöntés címén alaposan szájon csókolt. Mint utóbb kiderült, a Himnusz alatt Anna és Béla egymás kezét fogták a hátunk mögött. nyugati kilós-ruhavásár! Szolnokon, a Városi Művelődési Központban (Hild János tér 1.) Február 18-án, J szombaton - 650 Ft/kg áron! g 8-18 óráig 5 Szeretettel és nagy áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat! Az ÁPISZ Kereskedelmi Rt. felvesz üzletszerzőt és nyugdíjas kisegítőt Az üzletszerzői munkakörnél feltétel a kereskedelmi végzettség és gyakorlat, lehetőleg papír-írószer áruismeret, valamint gépkocsi-vezetői engedély. Jelentkezni lehet önéletrajzzal, cím: ÁPISZ, Szolnok, Aztán a kijózanodás után mindnyájan éreztük, történt valami, de még nem beszéltünk róla. Anna vallotta be először - bűntudattól gyötörve - a kézfogást, erre István visszavágott a csókkal. Jól összevesztek, majd az ágyban kibékültek. Ám az összejövetelek egyre sűrűsödtek. Egy alkalommal István több sört ivott, mint kellett volna, s nekiesett a férjemnek, mit fogdossa a felesége kezét. Erre Béla jámborul bemosott neki egyet, mondván, ő meg csókolgatja asszonyát. Jól elagyabugyálták egymást, de néhány nap múlva már szent volt a béke, mely máig is tart, s remélhetőleg örökké így marad. Észre sem vettük, hogy közben megérkeztek a fiúk. István talpig divatos farmerszerelésben, márkás edzőcipőben, vakító fogsorát a világra villogtatja. Béla is helyes. Puha szövetből készült zakója alatt garbót visel. Mindketten mindkét asszonyt arcon puszilják, aztán - jaj, még csak a szilveszternél tartotok felkiáltással - látványosan a konyhába vonulnak. István sört bont, Béla ásványvizet tölt. Olyan otthonosan mozognak mindketten, a külső szemlélő meg sem tudná állapítani, valójában ki is a házi- gazda„- Én javasoltam először, hogy üljünk le beszélgetni négyesben - mondja Anna. Bár rendkívül jól éreztem magam velük, s a gyermekeink is megkedvelték az övéiket, mégis nagyon nyomasztott valami, magam se tudom, hogy mi. Nyög- décselve indult a beszélgetés, aztán közösen megállapítottuk, hogy valami rendkívül furcsa dolog történik velünk, ugyanakkor valamennyien - kézfeltartással 4 úgy szavaztunk: nem vetünk véget a barátságnak. Aztán külön programokat is kezdtünk szervezni. Ági az én férjemmel kerékpározni, korcsolyázni járt, meg el-elmentek a diszkóba, én meg az övével: moziba, színházba, kiállításra. Most is így van, amelyik párnak nincs programja, az vigyáz a négy gyerekre, vagy a nagyszülők. Szerencsére mindkét család csodálatos nagymamákkal, nagypapákkal büszkélkedhet. A kölykeink meg egyenesen imádják egymást. Emlékeztek, amikor együtt nyaralt a két család . ..? István közben lerogy a heve- rőre: - Nehogy elmeséljétek még azt i§, hogy mennyibe került a palacsinta a Balcsinál. Béla mellékuporodik.- Inkább folytassuk a második nagy beszélgetésnél - köszörüli torkát Béla.- Nem kell ezzel annyit variálni. Egyszerűen rájöttünk, hogy el kell cserélni a két asz- szonyt - kurjant István.- No nem egészen így volt - helyesbít Ági. - Akkor te is nagyon kisfiú voltál, mikor arról vitatkoztunk, hogyan legyen tovább. Ami igaz, az igaz, én lánykoromban elég sokat szórakoztam, de Bélát nem csaltam meg a házasságunk alatt soha. Viszont amikor István magához ölelt, nem sokáig kérettem volna magam.- Anna csodálatos nő, de rájöttem, hogy Ágival szeretek igazán együtt lenni - szól közbe István.- Hát én is jól megvoltam Ágival, de Annával teljesen más. Vele lett egész az életem - fogalmaz óvatosan Béla, majd így folytatja: - Szóval zöld utat adtunk egymásnak, hogy beteljesedjenek a szerelmek. Néhány másodperc csend után Anna kezd magyarázni. - A lényegesebb dolgok megtörténtét bejelentettük a négyfős közgyűlés előtt, azonban a naturalista részletekig nem mentünk el - még négyszemközt se.- Szóban - helyesbít Ági. Pontosabban csak szóban - s már visítva nevet.- A gyerekek, szomszédok, rokonok mit szólnak ehhez a helyzethet? - érdeklődöm.- Szerintem a kívülállók nem tudnak semmit. Vagy azt gondolják, jó barátok vagyunk, esetleg rokonok, vagy nem tudják, kinek ki a párja. Mindenesetre rosszalló megjegyzést eddig még nem tettek. Különben sem nagyon. érdekelnek, mert itt nyolc boldog emberről van szó, s ugyanennyi boldogtalan is lehetne - véli Ági.- Ha már így belemelegedtünk, lenne még egy kérdésem - fészkelődök kínosan a párnán.- Hogy négyen . .. együtt? - előz meg István. - Nem, nem! Szó se lehet róla! Ki-ki a párjával.- De melyikkel? - nyöszörgőm. Csend. Egymásra néznek. Anna szólal meg: - Hát, néha úgy alakul hogy István is ..., de csak elvétve - mentegetőzik.- Ugyan már - nevet Ági -, azt hiszed Béla nem? Elvégre ő a hites uram! Ugye, apuci? Azzal feláll, cuppanós csókot nyom férje homlokára. István közben a feszülő farmer hátsó részére paskol. Tekintetük találkozik. Tűz lobban bennük.- Az lenne jó, ha vennénk egy nagy-nagy lakást, ahol mindannyian elférnénk - ösz- szegzi István. Nincs időm (erőm) megkérdezni, tényleg komolyan gon- dolja-e. Ági csörömpöl a konyhán. Az asztalon öt teríték sorakozik. Megköszönöm. Nem vagyok éhes. (Számolni kezdek. A kvartett után kvintett következik? No nem!) Elbúcsúzok.- A riport nem jelent kellemetlenséget? - kérdem.- Ugyan már, tudod, milyen kevesen olvasnak újságot - oszlatja el aggodalmamat Ági. *** A lépcsőházban szaporán szedem a fokokat, hogy mielőbb mélyet szippanthassak a friss februári levegőből.. .-jzsSzolnokon és környékén gazdálkodók figyelmébe! Az Alcsiszigeti Mg. Rt. széles körű szolgáltatásokat végez a mezőgazdasági földterülettel rendelkezők részére.- Őszi kalászosokra komplett termeltetési szerződést kötünk-, technológiai szolgáltatással (gép, anyag) kedvező hitelkonstrukcióban, a terményfelvásárlással együtt;- Egyéb növénytermesztési munkálatoknál esetleges anyagok (vetőmag, növényvédőszer) biztosítása és gépi szolgáltatás igényelhető. Várjuk jelentkezésüket és szíves megrendelésüket az alábbi címre: Alcsiszigeti Mg. Rt. Piroskai kerület Piroskai út Telefon: 56/425-744 •71258/ih* Ügyintéző: Kiss Imre