Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-02 / 28. szám

1995. február 2., csütörtök Szolnoki Extra 7. oldal A. A fészek melege - Családportrék A szőnyeg már nem ül a sarokban Találja ki! Előző heti feladványunkat meglehetősen nehéznek talál­tam, mint ahogyan meg is ír­tam. Olvasóink ezzel vagy nem értettek egyet, vagy egysze­rűen bizonyítani akartak. Mindenesetre rekordmennyi­ségű megfejtés érkezett szer­kesztőségünkbe. Az előző héten az Eötvös téren található víztorony egy részletét ábrázolta a felvétel. A három szerencsés nyer­tes: Szabó Béla (Szolnok), Seszták András (Nagykörű) és Hortobágyi László (Szol­nok). Nyerteseinknek gratulá­lunk, s kérjük, fáradjanak be a szerkesztőségbe nyereménye­ikért, a Kardos Tamás fotó­művész által felajánlott 1995-ös asztali naptárért. (Amennyiben nagykörűi nyer­tesünk levélben vagy telefo­non kéri, számára postán eljut­tatjuk a naptárt.) E heti feladványunk - úgy vélem - szintén nem könnyű. A beküldési határidő: február 7. Címünk változatlan: Új Néplap, Szolnok 5001, Kos­suth tér 1. És ne felejtsék el a borítékra írni: Találja ki! Jó fejtörést! Amikor a 18 éves Lina egy régi együttessel Magyarországra indult vendégszerepelni, édesanyja óvatosságra intette a „for­róvérű” magyar fiúkkal szemben. A sors mégis úgy hozta, hogy mire hazautazott Litvániába, nála volt annak a magyar kato­nának a címe, akihez azután az életét kötötte. Lina a „Jürgens” elnevezésű csoportban énekelt, s az első magyar város, ahol megálltak, Szolnok volt. Deák Zsolt akko­riban katonáskodott, és kimenő­jén sétálgatva keveredett el a Pelikánig, ahonnan kiszűrődött a zene.- Az előtérben próbáltunk, zenéltünk - meséli Lina -, és láttam, hogy engem néz egy magyar fiú. Bárhová ültem, mindig engem nézett. Mindez ’88-ban történt, ak­kor volt népszerű a kacsatánc. Zsolt is beállt, és a tánc után le­ültek beszélgetni oroszul. Cí­met cseréltek, Lina ezután még bejárta az országot a csoporttal. Amikor hazatért Litvániába, színházrendező szeretett volna lenni, de az utolsó vizsgája nem sikerült. így lett zenei óvónő. Náluk ugyanis a zeneoktatás már az óvodában elkezdődik. A szerelem háromévi levele­zéssel, rövidebb-hosszabb ta­lálkozásokkal folytatódott. Lina rendre kapta a leveleket, táviratokat Zsolttól, bennük hol magyarul, hol oroszul, hol lit­vánul írta, mennyire szereti. A lány környezetében meg is je­gyezte valaki: ez a fiú vagy szélhámos, vagy tényleg sze­relmes. S mivel már nem tudtak to­vább élni egymás nélkül, ’91-ben összeházasodtak. Mindez Litvániában történt, s ezután nyolc hónapig ott ma­radtak, a papírokra várva. Moszkvába is el kellett men­niük, hogy Linát kiengedjék. A házasságkötés ideje másért is emlékezetes marad. ’91 janu­árjában, néhány nappal az es­küvő előtt szállták meg az oro­szok Vilniust. Arrafelé is féltek az emberek, így a lagziba mindössze húsz vendég ment el. Hogyha két ember ilyen ha­talmas távolságból kerül egy­más mellé, el sem lehet kerülni az összehasonlításokat. Lina ar­ról mesél, milyen volt számára beilleszkedni a magyar embe­rek közé.- Érdekes volt... - mondja -, szégyellős voltam, nem akar­tam megsérteni senkit. De na­gyon nehéz volt, amikor dol­gozni kezdtem. Óvónői főisko­lát, zeneiskolát végeztem, és itt takarítanom kellett. Magyarul nem beszéltem elég jól, de a pénz miatt meg dolgozni kel­lett. Azután megszületett Karo­lina, aki már elmúlt 3 éves. Vi­szont gyedet, gyest nem kaphat­tak, így amikor a kicsi 8 hóna­pos lett, Lina ismét dolgozni ment. Nagyon hálás munkahe­lyi vezetőjének, hogy felvette daduskának a Zagyvaparti óvo­dába. Óvónőként csak honosí­tott diplomával dolgozhatna. Zsolt ezalatt volt szakács - ez a tanult szakmája -, bizton­sági őr, ’93 óta pedig börtönőr Szolnokon. Mivel kitűnően főz, ezzel még elérhetnének valamit Litvániában is. Hiszen felötlik a gondolat, el kellene menni, megpróbálni, hátha ott jobban boldogulnának. Ugyanis a lit­vánok el voltak bűvölve a ma­gyar ízektől. Talán nyitniuk kellene egy magyar éttermet.- Főztem nekik gulyáslevest, körömpörköltet, hortobágyi pa­lacsintát ... - sorolja Zsolt.- Azt mondta apuka, olyan finoman főz Zsolti, hogy ma­radjon ott és ő főzzön minden­nap - nevet Lina tudod, apuka jó húsban van. A fiatalasszony emlegeti is, hogy vissza kellene menni. Nem bírja a klímát, és ott lehet, hogy mínusz 30 fok is van té­len, de a levegő kristálytiszta, a tenger, a hegyek csodálatosak, a fenyők illatosak és hihetetle­nül zöldek. Gyönyörű képeket mutatnak Litvániáról, s nem­csak a természet kápráztat el, hanem például az építészet is. Az emberek is mások. Ked­vesebbek, vendégszeretőek, összetartóbbak. Persze ott is vannak, akik kevésbé jók.- De a nők, azok mindenhol egyformák - mondja Zsolt ne­vetve. A litván nép őrzi tradícióit. Templomba járnak, karácsony­kor minden ablakba gyertyát tesznek, énekelnek. Ajándé­kozni náluk szilveszterkor szo­kás, a névnapokat pedig sosem ünnepük. Az ottani emberek Lina szerint sokkal családcent- rikusabbak és szentimentáli- sabbak. Szép dolgokat mesélnek ar­ról a helyről - itt Szolnokon, egy negyedik emeleti garzonla­kásban ahol remény is csak arra van, hogy évek múlva talán megvehetnek egy alig nagyobb panellakást... Addig azonban valószínűleg maradni fognak. A kislányuk magyar állam­polgár, magyarul beszél, de ha az anyukája litvánul szól hozzá, azt is megérti. Talán, ha később lesz kistestvére, kisfiú lesz, és ő már Litvániában fog szülemi.. A beszélgetés nem jelent problémát. Igaz, nem éppen gyakori, hogy valaki ilyen gyorsan és ennyire jól megta­nuljon magyarul. Persze, van néha nevetgélés Lina munkahe­lyén, de eleinte a kiejtés több gondot okozott. Elmesélik, hogy egyszer Lina ezt kiabálta: - Zsolti! Ott repül egy szőnyeg! Üsd le, üsd le! Hogy hol van? Oda ült a sarokba! Egészen apró a különbség. Lina egy szúnyogot látott. A litvánt már ritkán hasz­nálja, a leveleiben sok a hiba.- Most egyik nyelven sem beszélek rendesen - mondja -, litvánul már nem, magyarul még nem. S mivel náluk a főzés is magyarul folyik, jórészt ez a férj dolga. Nem is kérdem, hiszen lá­tom, Lina édesanyjának kár volt aggódnia. És a fiatalasz- szony is elismeri: szerencsés­nek érzi magát. Zsolt család­centrikus, figyelmes, mindig segített neki, a pelenkázástól a mosásig. És azt is mondja, talán így volt neki megírva, hogy magyar fiút ismerjen meg, mert ilyet csak itt találhatott.- em ­Fotó: M. J. Nagyon behatárolja az ember életét. Végül már akkora fájdalmaim voltak, hogy nem tudtam főzni sem ... A reuma is népbetegség Klub alakult Szolnokon, a VMK-ban Reumaklub szerveződött Szolnokon. Vajon mit segíthet egy klub a betegeknek? Meg- könnyíti-e az életüket? Éppen gyógytornán vettek részt a klubtagok, amikor bekopogtam hozzájuk. A gyógytorna éppúgy hozzá kell hogy tartozzék a reumás be­teg mindennapjaihoz, mint a fegyelmezett étke­zés - tudtam meg többek között a klubtagoktól, akik nehézzé vált életükről, lehetőségeikről be­széltek. Sz. Gy.-né: - Több mint tíz éve járok a reu­matológiai szakrendelőbe. Úgy vélem, nagyon fontos, hogyan éljük meg ezt a betegséget, tu- dunk-e könnyíteni az életünkön. Mert vannak jobb időszakaink, és léteznek úgynevezett mélypontok. B. F.-né: - Egy betegségsorozat után leszá­zalékoltak. Nagyon sokszor voltam kórházban. Hogy mi a problémám? Asztma, szív, gerinc. Sokszor korlátoznak a mozgásban. F. I.-né: - A betegség sokszor behatárol. Én az utóbbi időben már nem tudtam főzni sem, a fájdalmak miatt. Keresztcsonti ízületi gyulladá­som van. Egy ismerősem szervezett be a reu­maklubba, és nagyon hálás vagyok neki. Örü­lök, hogy egy kicsit kimozdulhattam az otthoni közegből. Jó érzés, hogy van hová tartozni. Ré­gen vártam már arra, hogy legyen egy ilyen klub, amely segít kizökkenteni a megszokott, monoton életformámból. Amikor az ember csak otthon ül, halmozódnak a betegségek: jön­nek a pszichés gondok is.- Tudják-e, hogyan kellene élni ahhoz, hogy könnyebb legyen elviselni a betegségüket? F. I.-né: - Tudni tudjuk, csak nem nagyon csináljuk. Nekem például úsznom kellene sokat Sok múlik azon is, hogy mi magunk mennyire akarunk másképp élni. Az, hogy a két aranyos gyógytornász hölgy a klubban megmozgat bennünket, nem elég.- Megfogadják-e az életviteli tanácsokat? Sz. K.-né: - Szeretnénk megfogadni. De nem minden elérhető. Nekem azt tanácsolta a doktornő, hogy naponta igyák meg egy liter te­jet és egyek meg 10 dekagramm sajtot. Hogy fedezem én ezt a nyugdíjamból? Az ember per­sze próbál megoldásokat találni. Mert lehet ezt a betegséget emelt fővel is viselni, meg össze- roskadni is. Mert azért kegyetlenül tud fájni. Nekem például csigolyameszesedésem, -elcsú­szásom van. Olyan érzés, mintha az ember ösz- sze lenne kötözve. F. I.-né: - Addig nagyon nehéz, amíg az em­ber környezete nem fogadja el, hogy van egy beteg a családban. Mert nekem is kétféleképpen kellene főznöm. A családnak disznóhúst, ma­gamnak meg mást. P. J.-né: - Én egy éve lettem beteg. ínhü­velygyulladással kezdődött, aztán a gyulladás húzódott tovább. Örülök, hogy bekerültem a reumaklubba, mert úgy érzem, sokat segít. Gyógytorna után érzem, hogy könnyebb, hogy fellazulnak az izmaim. Benke Anita és Lőwi Marianne gyógytor­nászok gondoskodnak arról, hogy a klubtagok a betegségnek megfelelően megmozgassák tagja­ikat:- A gyógytorna sokat segít - mondják. Szük­ség van rá, mert általában keveset mozognak az emberek. A torna javítja a légzést, a keringést, az anyagcserét. A klubtagok lelkiismeretesek, nagyon akarnak. Ismerjük a betegségeiket, en­nek megfelelő tornát dolgoztunk ki. A szolnoki reumaklubot támogatja a Phar- mavit gyógyszergyártó cég. Kruchioné Nagy Erzsébet, szaktanácsadó:- A Pharmavitnak sok olyan terméke van (pl. kalcium, vitaminok), amelyek a reumás beteg­ségeknél segítenek. De nemcsak ilyen szem­pontból foglalkozunk ezekkel a betegségekkel. Tomaprospektust jelentettünk meg például ar­ról, hogyan kell helyes testtartásban ülni, va­salni, tévét nézni. A reumás betegek száma olyan magas Ma­gyarországon, hogy népbetegségnek is lehet nevezni. De nemcsak gyógyszerekkel kell befo­lyásolni, hanem megfelelő tornával, öltözkö­déssel, táplálkozással is. A klubba orvos elő­adókat is hívunk, akik megfelelő tájékoztatást adnak az életvitelről. Szeretnénk a megyében két hasonló klubot megszervezni. (A szolnoki reumaklub kedden és csütörtö­kön délután fél öttől tartja foglalkozásait a Vá­rosi Művelődési Központban.) Paulina Éva Elállítás a Mólnál Február 3-án, azaz holnap dél­után 14 órakor nyílik kiállítás Novák András festőművész alkotásaiból a Mól Rt. galériá­ján (Szolnok, Ady E. út 26.). A festőművész 1962 óta dol­gozik önálló festőként, művé­szetét az emberközelség, a ter­mészet, az ősi közösség ábrázo­lása jellemzi. Sokoldalúságát mutatják portréi, természeti ké­pei, aktképei, absztrakt művei és jelenlegi munkája, annak művészi kihívása: egy szlová­kiai templom freskóinak elké­szítése Pataki Ferenc közremű­ködésével. A „Visszatekintés” című ki­állítását - melyet Szuromi Pál művészettörtténész nyit meg - február 28-ig lehet megtekin­teni, naponta 10 órától 18 óráig. Számítógépes, vonalkód szerinti nyilvántartásra tértek át az év elején a Bibliofil szolnoki Szigligeti könyvesboltjá­ban. így könnyebbé válik az adó- és a bérletnyüvántartás, valamint a huszonkilenc üzletből álló bolthálózat közötti könyvátcsoportosítás. fotó: korényi éva Mit és hol a hivatalban? A szolnoki önkormányzat legutóbbi döntése alapján megválto­zott a polgármesteri hivatal belső szervezete. Azzal a céllal is­mertetjük a főbb szervezeti egységeket, hogy a polgárok tájékoz­tatást kapjanak, hová fordulhatnak kisebb-nagyobb ügyeikkel. Az ügyfélfogadás általános rendje egyébként a következő: hétfőn 13-17 óráig, szerdán 8- 16 óráig és pénteken 8-12 óráig. A szervezési és hatósági fő­osztály két osztálya közül az egyik az ügyfélszolgálati osz­tály. Feladata többek között az általános igazgatás, ügyféltájé­koztatás, anyakönyvezés, né­pesség-nyilvántartás, az egyéni vállalkozások engedélyezése és ellenőrzése, valamint a sza­bálysértési ügyek intézése. Ide tartoznak még a területfelhasz­nálással, telekkialakítással, közterület-használattal, építés­sel és használatbavétellel kap­csolatos teendők. A humán közszolgáltatások főosztályán belül a művelődési, oktatási, sportosztály, a nevé­ből fakadókon túl az ifjúságpo­litikával foglalkozik, és közre­működik a munkanélküliség kezelésére irányuló feladatok végzésében. A szociális és egészségügyi osztály elvégzi a központi és önkormányzati döntéseken alapuló támogatá­sokat, segélyezéseket, ellátja a gyámügyi és szociális hatósági feladatokat. A lakásügyi osz­tály tartja a kapcsolatot az ön- kormányzati lakások bérlőivel, így előkészíti, illetve figye­lemmel kíséri a lakások értéke­sítését. A városgazdálkodási főosz­tály kebelén belül az üzemelte­tési osztály működteti például a közterület-felügyeletet, míg a vagyonhasznosítási osztály tartja nyilván az önkormányzati ingatlanokat és foglalkozik a nem lakás célú ingatlanok hasznosításával. A gazdasági főosztály egyik osztálya az adóügyi, feladatköre többek között a helyi és megosz­tott adók kivetése, nyilvántar­tása és beszedése. Emellett köz­reműködik a köztartozások, közmű-érdekeltségi hozzájáru­lások beszedésében is. Röviden Diplomaosztás Mint arról már hírt adtunk: a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola végzős kereskedelmi szakos hallga­tói nagyon jó eredményekkel fejezték be a főiskolát, s tet­tek sikeres záróvizsgát. A nappali és levelező tagozatos fiatalok február 4-én, szom­baton 10 órakor veszik át dip­lomájukat a Városi Művelő­dési Központban. Amerika a moziban „Dzsászt lájk Amerika” címmel szervez bérletes filmklubot az Ifjúsági Iroda és a Tisza mozi. A február 7-én kezdődő sorozatban olyan filmeket nézhetnek meg a filmrajongók, mint az Arizonai álmodozók, a Bronxi mese, vagy a Rómeó vérzik. A tíz filmből álló so­rozatra az Ifjúsági Irodában (Somogyi Béla u. 1.) és a Ti­sza moziban lehet bérletet vásárolni 550 forintos egy­ségáron. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom