Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 16., csütörtök A „Poligrupo”-ból bárki bármikor kiszállhat, de . . . Pénz a futamidő végén A közelmúlt hetekben több ol­vasónk kereste meg szerkesztő­ségünket, és a Poligrupo Hun­gária Fogyasztói Csoportokat Szervező Kft. szolgáltatásával kapcsolatban tett néhány észre­vételt. Jászladányi olvasónk, K. Istvánná például türelmetlensé­gének, bizalmatlanságának adott hangot, és azt írja, tavaly júniusban kötött velük szerző­dést, de a mai napig hiába vár az ígért 110 ezer forint köl­csönre. Bántja, hogy az eddig befizetett részleteket nem az OTP-be rakta inkább. Kis nyugdíjából négy hónapi részletet fizetett be, de a továb­biakban egy vasat sem hajlandó kiadni, és most ott tart, hogy az eddig befizetett összeget pró­bálja visszaszerezni... Őszintén sajnáljuk, hogy kedves olvasónk figyelmét el­kerülte az a kitétel, amit a Po­ligrupo részvételi szabályzata tartalmaz. Nevezetesen az, hogy a kedvezményezett kijelö­lése sorsolással történik, s kö­zöttük - havi két sorsolással - mintegy 70 százalékos arány­ban azok, akik licitálás nélkül közvetlenül jutnak hozzá a hi­telhez, a szerencse függvényé­ben, míg a többiek kétesélye­sen, licitálással. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az, aki a sorsolással egybekö­tött közgyűlésen a legtöbb havi részlet esedékesség előtti kifi­zetését ígéri, s erről hivatalosan nyilatkozik, majd rövid határ­időn belül ki is fizeti, hamarabb hozzájut a hitelhez Olvasónk - amennyiben a döntése, hogy felbontja a szer­ződést, végleges - arra számít­hat, hogy 36 hónapos futamidő után, egy összegben vissza­kapja az eddig befizetett pén­zét. Nem győzzük eleget hangoz­tatni, hogy emberek(!), csak olyasmibe vágjunk bele, ami­nek a feltételeivel tisztában va­gyunk, de még akkor sem biz­tos, hogy bosszúság, veszteség nélkül teljesül a „kívánságunk”, jelen esetben a mielőbbi ka­matmentes kölcsön! Tehát jól gondoljuk meg: megspórolt forintjainkat - a szerencsében bízva - mikor, mibe fektetjük. , - cs ­Küldjön egy képet! Tiszaburán -1931 júniusában Kedves gyerekkori emlékeim között őrzöm ezt a képet, ami 1931 júniusában örökítette meg a tiszaburai elemi iskola ne­gyedik osztályosait. A felvitelen középen szeretett tanítónk Tóth Sándor, jobbra, fehér trikóban, Viktor becenéven jóma­gam, balról pedig Ratkai Micu, aki a legkedvesebb osztálytár­sam, barátom volt. Egyébként 1930-tól 1939-ig gyerekeskedtem a község­ben. Temesi Győző - Szolnok Rendőr szakemberek az osztályfőnöki órán A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hetedik osztá­lyosai a közelmúltban izgalmas osztályfőnöki órán vehettek részt, hiszen a rendőrség szak­embereivel találkozhattak: Nagyon vártuk ezt a napot. Az első órán - az Egészséged testben, lélekben program kere­tében - Orvos Nagy István őr­nagy beszélt nekünk a külön­böző drogokról, azok káros ha­tásáról. A második órán Sárközi István főhadnagy és Szalai Ibo­lya hadnagy a rendőrök min­dennapi feladatairól, tevékeny­ségéről tartott előadást. A szí­nes képekkel, rendőri eszközök bemutatásával tarkított, illuszt­rált előadás nagy élményt jelen­tett számunkra. (Ezúttal nem a bűnözők, hanem a gyerekek csuklóján csattant a bilincs.) A rendőr szakemberek szíves fáradozásáért, az érdekes elő­adásukért ezúton is köszönetét mondunk. - A 7. a osztály tanu­lói nevében: Szalai Zoltán Felháborító, amit a „csomagküldők” művelnek Jól tudom, hogy egy újszerű (korszerű?) értékesítési forma hazánkban a katalógusok út­ján választott és csomagként postán érkező áruk vásárlása. Sajnos kísérő jelensége, hogy a lépcsőházakban soha­sem látott szeméthegyek „termelődnek” a levélszekré­nyek előtt. Most, amikor mindenki - ahogy egyes poli­tikusok is mondják - már a tű­réshatár küszöbéig jutott, az ilyen zaklatás irritáló. A különböző csomagküldő kft.-k, betéti társaságok vajon kiktől szerzik meg a címeket, különböző adatokat? Van olyan adatvédelem, ami ga­rancia arra, hogy az egyén ­akarata ellenéré - ne legyen senkinek kiszolgáltatva? Ezúton tudatom az Euro Direct Service budapesti csomagküldő szolgálattal, de a többivel is, hogy az édes­apám sajnos 1993-ban el­hunyt! Kérem, legalább a ne­vére már ne küldjenek sem­mit. Talán érthető, hogy özvegy édesanyám nehezen viseli el a különböző csomagküldőktől még most is apám nevére áradó, reklám jellegű levele­ket. Gyanítom, hogy az édes­anyámmal történt felháborító eset nem egyedi ebben az or­szágban! Sárközi Tibor Szolnok Várják a további jelentkezőket Klubot alapítottak A szolnoki nyugdíjas vasutasok arra az elhatározásra jutottak, hogy klubot alapítanak, s ez az esemény január 9-én meg is tör­tént. Színhely a MÁV Csomó­ponti Művelődési Ház volt, ahol - negyven alapító taggal - a Baross Gábor Vasutas Nyug­díjasok Klubja nevet vettük fel. Működési helyünk a további­akban is az említett művelődési ház (II. emeleti terme), ahol minden héten szerdán, 16-20 óra között jövünk össze, tartjuk rendezvényeinket. Örömmel számolhatok be, hogy megala­kulásunk óta hatvankettőre emelkedett a tagság létszáma. A szervezői munka vezetője Guba András, segítői: Horváth László, a nőmozgalom szerve­zésében vezetőként Varga Pálné, tagként Csabai Béláné és Mészáros Imréné tevékenyked­nek. A szervezésben még segí­tettek: Horváth István és Papp Ferenc. A klub alapszabálya szerint vezetőségi feladatokat csak vasutas nyugdíjasok lát­hatnak el, a részmunkákba vi­szont kültagok is bekapcsolód­hatnak. Féléves terveink között sze­repel kollektív kirándulás, mú­zeum-, művésztelepi látogatás, színházlátogatás, történelmi, egészségügyi előadások szer­vezése s még sok más, ami a nyugdíjasokat érdekelheti. So­raink közé szeretettel várjuk a jelentkezőket. - A klub tagsága nevében: Földi József A tiszteletdíjas és hivatásos gondozónőket sértette Az Üj Néplap február 8-i szá­mában, „A 07 jelenti - Rabolt a szociális gondozó” cím alatt közöltekre feltétlenül szüksé­gesnek tartom nyilvánosságra hozni, hogy az abban szereplő jászárokszállási lakos soha nem volt szociális gondozó! Nevezett dolgozott ugyan a helyi idősek klubjánál, de mint ebédkihordó, s négy évvel ez­előtt. Tehát jelen időben semmi­képp nem mondhatjuk azt róla, hogy szociális gondozó. Ez a kijelentés a becsületesen, lelki­ismeretesen dolgozó tiszteletdí­jas és hivatásos gondozónőket mélységesen sértette, sérti, to­vábbá a velük szemben kiala­kult bizalmat ingatja meg a la­kosság és a gondozottak köré­ben. (Ha valakinek elkerülte a figyelmét, e helyen is tájékoz­tatjuk olvasóinkat, hogy „Nem először bukott le az álgondozó” címmel, február 9-i lapunk első oldalán korrigáltuk a félreér­tést. A szerk.) Kaszab Attiláné az Idősek Klubjának vezetője Jászárokszállás Levelekből - sorokban A Tiszaföldvár és Vidéke Ta­karékszövetkezet tavaly de­cemberi vezetőségi ülésén ho­zott határozata alapján 200 ezer forint támogatásban részesítette a Homoki Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diák­otthon „Gondoskodás” Alapít­ványát. Az alapítvány kuratóriuma e nagylelkű adományért - saját és tanítványaik nevében - ez­úton is köszönetét mond. * A gyermekvárosi fiatalok február 11-i esküvőjéhez nyúj­tott segítségért köszönetünket fejezzük ki a Fodor és Társa Kft.-nek, a Helyőrségi Műve­lődési Otthonban Oláhné Bo­ros Évának, a Bástya cukrász­dának, a Pelikán Vendéglátó Rt.-nek és a Marcipán cukrász­dának - írta többek között Nagyné Mészáros Éva, a Ci­gány Szociális Központ veze­tője és Májer Jánosné, gyer­mekvárosi utógondozó. Jogi Tanácsadónk A közlekedési támogatásról Év eleje lévén, több mozgás- sérült, járni nehezen vagy alig tudó olvasónk kereste meg szerkesztőségünket levélben, és az ilyen élethelyzetben kapható közlekedési támoga­tás iránt érdeklődött. A 179/1993. (XII. 29.), va­lamint a 26/1994. (XII. 27.) módosított Kormányrendelet értelmében azok a súlyos mozgássérült beteg emberek (egyéves kortól gyerekek is), akik a közlekedésben oly mértékben korlátozottak, hogy buszon, vonaton stb. nem tudnak utazni, vagy csak nagy nehézségek árán képe­sek erre s a gyaloglásra, - a szükséges feltételekkel — évente egységesen 12 ezer fo­rint közlekedési támogatásra jogosultak. Ezt az összeget azonban minden évben auto­matikusan akkor sem folyósít­ják, ha az illető már korábban megkapta. Ugyanis nem csak orvosi igazoláshoz kötött, ha­nem a családban egy főre jutó havi jövedelem függvénye is! A kedvezményre jogosult­ságot kérelemre - és a szük­séges orvosi, kereseti igazolá­sok függvényében - a moz­gáskorlátozott beteg ember lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatal jegy­zője állapítja meg. Határozat- hozatala után s a kérelmek beérkezési sorrendjében fo­lyósítják az összeget. (A hatá­rozat egy évig érvényes.) A támogatás iránti kérel­met azonban akkor is meg kell ismételni, ha az illető a korábbi években már kapta az 1200 forintot, és az egészségi állapotában semmi javulás nem várható, mert a család­ban megváltozhatott az egy főre eső kereset mértéke! A kérelem benyújtási határ­ideje minden év április 30-a. A határidő elmulasztása jog­vesztő, tehát aki még nem adta be, ne késlekedjen! A jogvesztő hatály alól kivételt képeznek azok, akik egész­ségi állapotában év közben állt be változás. A gépjármű-fenntartási tá­mogatásról, hozzájárulásról - helyszűke miatt - későbbi időpontban szólunk. -cs — Fátylat a sok-sok bosszúságra Megérkezett a bútor Az Új Néplapban „Csábító ajánlat volt!” címmel foglal­koztak (január 30-án) a prob­lémánkkal, ami tömören arról szólt, hogy 1993 óta várunk a Mitax-Organ Kft. ígéretének teljesítésére, a bútorcserére. Családom nevében is köszö­nöm & közbenjárásukat, mert a várva várt bútort végre meg­kaptuk. Úgy gondoljuk, a hu­zavona még jó ideig eltartott volna, ha a problémánk nem kap nyilvánosságot. Megmon­dom őszintén, az egyik ügyvéd úr ajánlotta: forduljunk Önök­höz, mert rajtunk — talán a nyil­vánosság erejével kikénysze­rítve a bútort - lehet segíteni. Sikerült! A bútort február 7-én szállították a lakásunkra, és nagyon szép. A család ap- raja-nagyja boldog, örül neki. Reméljük, most már megnyu­godhatunk, s fátylat boríthatunk a sok-sok bosszúságra. Min­denesetre jó lecke volt! A kivá­lasztott bútor előzményéhez azonban hozzátartozik, hogy az a típus, amit szállítottak, s ami­ről a régióvezető beszélt - ma­gyarázatképpen, hiszen valamit mondani kellett -, nem is sze­repelt a katalógusban. Követ­kezésképpen nem is választhat­tuk azt, amit végül is vissza- küldtünk. Ezt bizonyítani tu­dom! Mindezt csupán azért em­lítem, nehogy bárki azt gon­dolja, szavahihetetlen emberek vagyunk. Még egyszer nagyon köszönjük a szerkesztőség köz­benjárását, segítségét. További munkájukhoz sok sikert és na­gyon jó egészséget kívánunk. Bézi Ferencné, Karcag Az oldalt szerkesztette: Csankó Míiklósné Válasz a mezőtúri lelkészelnöknek Perjési Sándor lelkészelnök úr! A 10 pontba foglalt írása, mely január 26-án jelent meg, tévedé­sek világába kalauzolja az egy­ház dolgaiban járatlan hívőket, illetve az egyház iránti közöm­bösöket. A cikk előszavában Kocsis püspök úr - a korábbi, január 19-i cikkre utalva - meg­jegyzi, „az abban foglaltak nem tartalmazzák a valóságot”! Honnan tudja ezt a püspök úr, hisz soha egyetlen bejelentést sem vizsgált ki, soha nem vette a fáradságot, hogy érdemben el­bírálja a mezőtúri református egyháznál fönnálló visszássá- gbkat! A püspök úr arra biztatja a helyi lelkészelnököt, hogy az írottakat cáfolja meg - akár iga­zak, akár nem? Vagy az egyház „tekintélye” sérthetetlen? A pontos válasz kedvéért kö­vetjük a lelkészelnök úr szabta nómenklatúrát. I Szigethy József egyháztag . sohasem állította magáról, s ez a videofelvételből is kitű­nik, hogy a presbitérium elnöke. Mindez írói félreértés volt! Nem hívta egybe a presbitereket, a sajtótájékoztató a hívek kérésére szerveződött. A világért sem szeretné lelkészelnök úr jelen­legi hatalmát csorbítani. 2 Szigethy József ismeri az . egyházi törvényeket. Ő nem tituláltatta magát elnöknek, e megnevezést a gyűlésen senki nem használta. Azóta elhatárolja magát a jelenlegi presbitérium­tól, lemondott. A mezőtúri református . egyház presbitériumára nem lehet sértő a „bólogatójá­nos” minősítés, mert lelkészel­nök úr ’94 tavaszán Debrecen­ben azt mondta, „ha süketekből és vakokból verbuváljuk a pres­bitereket, úgy nem lesz velük baj”. így vált a mezőtúri presbi­térium a lelkészelnök kiszolgá­lójává! Ezért nincs értelme, hogy a sértést visszautasítsa, hi­szen maga is ezt vallja. 4 Tíz év alatt öt lelkész vál- • tóttá egymást a gyülekezet élén. Mind az öt úgy nyilatko­zott, hogy menniük kell! Katona Miklós, akire az elnök úr hivat­kozik, valóban fülünk hallatára kérte a püspök úrtól - bosszan­kodva - nyugdíjaztatását, holott a szolgálati idejéből még két év hátravolt. Újvároson két év a kihordási idő a lelkészeknek, s ez Katona Miklósra is vonatko­zott. Nem tehetett másképpen, az Ön szava parancs volt! A Visky-Lator házaspár • hosszú távra rendezkedett be a mezőtúri újvárosi paró­kián. Viselkedésük korrekt volt, családi életük példás, gyermekszeretetük kifogásta­lan. A hívek hétről hétre soka­sodtak a templomban, a belvá­rosból is többen ide jártak. A házaspár hadat üzent a képmu­tatásnak, a gerinctelenségnek, a főnöki hatalom előtt hajbókoló, reszkető, állást féltő jellemte- lenségnek. Mivel a hatalommal szemben ellenvéleményre kényszerültek, s nem akartak cinkosok lenni, így érthető, hogy távozniuk kellett. Az er­kölcstelen karrierizmus szá­mukra elviselhetetlen volt. A hajlíthatatlan gerinc nem vált javukra. ’94 augusztusától megkezdődött üldöztetésük. Ennek egyik előjele volt, hogy Árvái Gyula igazgató vezetői értekezleten (1994 augusztusá­ban) Visky-Lator Elemért - a gimnáziumban és kollégiumban egyaránt - „nemkívánatos sze­mélynek” jelentette ki. E minő­sítést a lelkészelnök úr azzal a ’94. évi megjegyzésével, „eljött az idő, hogy eltakarítsam őket Mezőtúrról”, túlszárnyalta. Ezek után valóban nem kétsé­ges, hogy saját kérésükre távoz­tak városunkból. Beszélgeté­sünk során kijelentették, hogy boldogan jönnek vissza Mező­túrra, ha megszűnik az előttük tornyosuló akadály. 6 Az idén január 15-én a bú- . csú-istentiszteleten Visky- Lator Elemér a döntésüket a gyülekezet tudomására hozta, de a szolgálat után az is tisztázó­dott, hogy mindez egy dölyfös nagyhatalom miatt történik. A sajtótájékoztatót a belvá­rosi és újvárosi gyülekezet tag­jai nem törvényellenesen hívták egybe. Mindez a demokrácia ve­lejárója. Még a sajtótájékoztató előtt a hívek - egy kérelem kísé­retében - 449 aláírással eljuttat­ták az esperes úrhoz. Azóta sem tett a hatalom semmit! Az alá­írók egy emberként tettek hitet az elüldözöttek mellett. 7 Visky-Latomé Dögéi Edit . csak eszköz volt a hatalmi játszmában, hogy Korom Kál­mán 4 évre kinevezett igazgató­tól minél hamarabb megszaba­duljanak. Dögéi Edit csak átme­neti megoldás volt számukra. Ő akaratán kívül került a csatáro­zások színhelyére. A színfalak mögötti színjátékot a tanári kar nem értette, így a testület össz­tüze Dögéi Editre vetítődön. így lett egy fiatal hiszékeny lel­késznő áldozat! 8 Képmutatás az, amit e . pontban Perjési lelkészel­nök emleget: „mily nagy veszte­ség érte intézetünket a két fiatal eltávozásával, akiket szerettünk, megbecsültünk!” Mindez a képmutatás magasiskolája. 9 Már mi sem kérjük, hogy . kövesse meg az újvárosi gyülekezetét. Mi Ónt már nem követjük, sem a belvárosi, sem az újvárosi gyülekezet nagy többsége. A gyülekezet hangula­tát és álláspontját Csipesné fej­tette ki a sajtótájékoztatón. Ott megtapsoltuk és elfogadtuk. Sorainkat a tisztánlá- . tás diktálta. Nekünk nem a püspök úr tanácsára kell nyilatkoznunk, hanem a lelkünk megnyugtatására. Az igazság előbb-utóbb felszínre kerül. A tűz nem alszik ki, míg ég a pa­rázs! S a parazsat szítják a sér­tett szülők, a nagymamák, a nagyapák, valamint a damasz­kuszi utat megjárt, s a templom küszöbét újból átlépő hívek. Szívünkben nincs harag, de fájlaljuk mindazt, hogy az öku­menikus istentiszteleteken a tá­vol maradt református híveket kivezényelt tanárokkal és diá­kokkal pótolták. Válaszunkkal is a mezőtúri református egyházunkat kíván­juk megújítani! - A mezőtúri belvárosi és újvárosi gyülekezet nevében. (A levélírók neve, címe ú szerkesztőségben.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom