Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-14 / 38. szám
1995. február 14., kedd Jászsági Extra 7. oldal Nyújtózkodni tilos! Lassan már az egész házat bérbe kell adni, hogy fenn tudjanak maradni A jászfényszarui Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatónője, Nagyné Faragó Mária nagy gondban van: el kell készítenie az intézmény éves költségvetését. Nehéz munka ez, a számokkal való libikóká- zás, akkor, amikor nem kergethet nagy álmokat az ember. Három és fél millió forintból gazdálkodtak tavaly. Hogy mi lesz az idén, még nem tudják. A szűkös költségvetés ellenére nem marad üresen, program nélkül a ház. E hét végén, pénteken 18.30 órai kezdettel népzenei találkozót rendeznek. A műsorban Márkáz, Gyöngyöspata, Pusztamonostor, Jászfelsőszentgyörgy, Portelek, Zagyvarékas együttesei és a vendéglátók pávakörén kívül fellép a művelődési ház gyermeknéptánccsoportja, a szakiskola roma együttese, valamint Farkas Béla és népi zenekara. A találkozó 10 éves, vagyis jelentős múltra tekint vissza. A legrégebbi fellépők mellett új szín lesz a zagyvarékasiak előadása. Összesen 150 szereplőre számítanak, akiket nagyon sok érdeklődő vár már. Tavasszal még lesz égy nagy rendezvényük, az pedig a Fény- szarusiak Baráti Egyesületének jótékonysági bálja lesz. Neves vendégeket várnak erre az alkalomra. Érdekesség, hogy egyáltalán nem szervez a művelődési ház könnyűzenei programokat. Mégis vannak ilyen jellegű események. Nincs ebben semmi ellentmondás, mivel a ház kiadta a nagytermet egy budapesti kft.-nek, azok szerveznek műsorokat, diszkókat szombatonként. Az átadásra azért volt szükség, mert a terem felújítását egyáltalán nem tudták volna saját költségből megoldani. A kft. majd’ 3 millió forintért ezt vállalta (csak emlékeztetőül: az éves költségvetése a művelődési háznak 3,5 millió forint). A diszkó - ami február 18-án ünnepli fennállásának második évfordulóját - nagy látogatottságé, általában hat-hét- százan vannak. Együttesek is lelátogatnak, többek között március 11-én az Edda jön. Készülnek még a házban a jászok világtalálkozójára is. A baráti egyesülettel közösen egy vetélkedőt hirdettek meg jászsági általános és középiskolások körében a jászok és a Jászság történetéről. A döntők májusban lesznek. A vetélkedőre még lehet jelentkezni. Terveznek a házban egy nyári képzőművészeti tábort is. Az elmúlt évben csak egy hosz- szú hétvégén volt ilyen, idén egész hetes programot szerveznek. A július 28. - augusztus 3. között tartandó tábor ingyenes lesz. Már a bika is jól jár „Ha most se sikerült, folytatjuk tovább a Szegfűvel” Hazafelé tart a jászágói főutcán Pethes László tehenével. A 70 éves férfi a nászától jön éppen. A rokonnál bika van, és hát azt látogatták meg a jószággal. Hogy a légyottnak lesz-e foganatja, nem tudni, mindenesetre nagyon reménykedik Laci bácsi, mert az inszeminálásból az utóbbi időben valahogy nem fogant borjú. Ráadásul drága lett a mesterséges megtermékenyítés. Eddig csak akkor kellett fizetni, ha lett eredménye. Most meg minden egyes próbálkozásért le kell szurkolni a 850 forintot, ha van belőle borjú, ha nincs. A sok sikertelen próbálkozás miatt egy év esett ki a tehén életéből, mármint szaporulat szempontjából. És ez bizony komoly pénz a gazdának is, merthogy a borjút eladja. Laci bácsi a mezőgazdaságból élt mindig, földjük volt, aztán a téeszben dolgozott. Tizenöt hold földjük van. Bent maradt a szövetkezetben, azért haszonbért kapnak. Odahaza három tehene, három anyadisznaja van. Most adott el egy alom malacot. És nem is lennénk Jászágón, ha Laci bácsiéknak nem lenne kertjük és fóliájuk. Bizony van mindkettő, a két fóliasátor alatt nagyban paprikáznak, de van abban minden, ami a háztájihoz kell. Az oldalt Tóth András készítette Üldözték, de ő „gyorsabb” volt Ha valaki Jászalsószentgyör- gyön nagy hagymatermelő iránt érdeklődik, akkor minden bizonnyal szóba kerül Tóth János neve is. Valóban így van, bár a 74 éves ember ez ellen kissé tiltakozik, mondván, van nála nagyobb termelő is. Amikor betérünk hozzá, éppen két vásárlót lát vendégül Berettyóújfaluból. Nehéz sora volt János bácsinak, aki 300 évre tudja visszavezetni családfáját Szentgyör- gyön. Sokáig elkísérte az, hogy édesapját kuláknak „minősítették”. Harminchárom hold földjüket vették el 1950-ben. A négygyermekes család feje földönfutó lett. Apja aztán csatornaépítésnél helyezkedett el Ti- szasülyön. Később rizsőr lett, de kulákként nem vigyázhatta a rizst, ezért az erdőgazdasághoz ment faültetőnek. No, persze János bácsi maga is hozzájárult ahhoz, hogy ne „szeresse” az új rendszer. Részt vett a ’40-es évek végén az iskolák államosítása elleni tüntetésen, ezért 10 hónapra internálták. Ma már azon csodálkozik, hogyan maradt életben, olyan mostoha körülmények között volt. Kiszabadulása után megnősült. Felesége tanítónő. Hiába élte túl az intemálótá- bort, megint veszélybe került. 1950-ben házkutatást tartottak nála, és hogy, hogy nem, fegyvert találtak Yiála. Hát persze, el is vitték Szolnokra. Egy pincébe tették, aminek aljában víz állt. Fekhely, takaró sem volt, később adtak be egy hokedlit. Egy foglárnak köszönhetően őt nem kínozták meg. Öt-hat nap után egy éjszaka minden szó nélkül elengedték. Tartott tőle, hogy ráfogják majd, elszökött, és lelövik. János bácsi is elvégezte a gimnáziumot, ennek ellenére gazdálkodott. A felesége kapott néhány hold földet, ehhez bérelt Szászberekén állami tartalékföldet. Összesen 17-18 holdja volt. Disznóval foglalkozott, tizenhárom anyadisznaja volt, meg 20-30 malacot hizlalt. Sokan kinevették, mert ipari növényeket termesztett, de azért, mert ennek ellenében 3 holdra elengedték a beszolgáltatást. Szépen felfejlődött, de a téeszesítéskor nem volt mese, be kellett állnia a közösbe. Traktoros volt, meg gépjármű-ügyintéző és anyagbeszerző is. 1966-ban jött egy rendelet, hogy akik 1956-ban részt vettek a forradalomban, Tóth János, aki nem hagyta magát eltaposrű azokat le kell váltani. És hát ő persze, hogy benne volt. Egy gyűlésen, ahol ott sem volt, beválasztották egy funkcióba, amit aztán nagyon is komolyan vett. Pechjére. No és hát a hagyma. Ahogy Szentgyörgyre betört a hagyma, rá második évre már ő is termesztett. Jó pár évig csak kisebb területe volt. Bugáskölest . (madáreleséget) is termesztett, ami szintén volt olyan jól fizető, mint a hagyma. Ezenkívül volt cukorrépája és mákja is. A kárpótlásból alaposan kivette a részét János bácsi. Amit az apja ültetett erdőt, abból 10 holdja van.- Olyan jó érzés, hogy az megvan. Tudom azt, hogy az apám itt szenvedett, és én azt az erdőt meg tudtam venni - mondja. Összesen 260 hold föld birtokosa. Száz holdon búzát vetett, társulásban 17 holdon mákot. Ismét van bugáskölese, cukorrépája, és kukoricát is vet 6 hektárnyit. Most hét holdon hagymázik. Volt, amikor 40 tonna termett holdanként, a múlt évben viszont csak 10 tonna hagymát adott a föld holdanként. Az őszön 18 forintért adták a faluban a fűszernövényt. Most 45 forint általában a felvásárlási ára, de volt, aki már 52-ért is adta a tisztességes méretű hagymát, sőt, 60 forintról is hallottak már. A szárazság miatt kevesebb hagyma termett, és ami van, abból is sokat visznek Romániába és Ukrajnába. Ezt a két vendég is megerősíti: ők szintén ebben „utaznak”. János bácsitól két bukaresti férfi is vett 20 tonna hagymát. A három szakértő - János bácsi és a két üzletfél - megerősíti, hogy «nemsokára a hagyma is a krumpli sorsára jut: lesz még annyi az ára. A Volga Jászárokszálláson megszűnt létezni egy látnivaló: az ön- kormányzat eladta hivatali gépkocsiját, a hatalmas (fogyasztású) Volgát. Vettek helyette egy takaros kis Volkswagen Golfot. A Volgát egy jász- dózsai fiatalember, Tábori Imre vette meg. Imre 37 éves, közlekedésgé- pész-technikus. Túrkevén végzett. Ért tehát az autószereléshez, de mindent meg tud csinálni, csak megélhessen családjával. Gazdálkodik is, teheneket tart, ötvenet, a borjak száma húsz. A dósai határban épített nekik nemrég egy színt, most ott vannak az állatok téli szálláson. A négy és fél éves járgányért 250 ezer forintot szurkolt le. Kellett neki ez az autó, mert már volt neki hasonló, csak az lerobbant. Mármint a karosszéés a Mercedes házassága Ide kerül a Mercedes-motor fiája. Nem csoda, hiszen 14 évig hajtották: eleinte a téeszben, aztán meg Imre. Árkon-bokron keresztül. No, igaz, ő már nem az eredeti motorral, hanem tett bele egy Mercedes 200-as dízelmotort. Ezt teszi egyébként át az új szerzeménybe. A motort 1986-ban hozta be Ausztriából. Igaz, Volks wa- gen-motort akart venni, meg is vette már a Zsigulit, amibe átszerelte volna, de ilyen szerkezetet éppen akkor nem kapott. Vett így egy Mercedes-erőfor- rást, de az meg csak a Volgába fért bele. Hát így vette az első Volgát 1987-ben. Azóta már felújította a régi motort is. Csak ő ment vele már 100 ezer kilométert. Azt mondja róla, most van bejáródva. Még a hónapban át akarja tenni az új kaszniba, hogy mielőbb le tudja vizsgáztatni. A régi Volgát nem adja el. Nem akarja elkótyavetyélni 20 ezer forintért, amikor csak egy szélvédő ára ennyi. Jó lesz még a régi autó alkatrésznek. Teljesült a vágya: a maga ura A jászberényi Szeremi Sándor meglehetősen elfoglalt ember. Elég csak annyit mondani: azért, mert menedzser. A 45 éves, gépészmérnök végzettségű férfi 21 évig volt hűtőgép- gyári dolgozó. Az úgynevezett kompresszoros termelési részleg igazgatója volt. Ma a Szin- ter-Regal és a Szinter-Coop ká- efték ügyvezető igazgatója. A nagy fordulatszámú életet nem bánja, azt csinálja, amit szeret. Ez mindent ellensúlyoz. Tevékenységét, önnállóságát a hűtőgépgyárnak köszönheti. Négy éve a vállalatnál bízták meg azzal, hogy oldja meg a hűtők polc- és kosárgyártását. Ezek az elengedhetetlen kellékek huzalból készülnek. A termékek gyártását még 1990- ben telepítették ki Erdőtelekre. Az ottani téesz adott helyet az üzemnek, de nem tudott megbirkózni a lehetőséggel. Őt bízták meg azzal, hogy megoldja a feladatot, ha kell, vállalkozás formájában is. 1991- ben megalakult hát a Szinter-Regál Kft. Bérelték az üzemet. Ekkor még Sándor bent dolgozott a gyárban. A kft. akkori vezetője sem tudta a munkát megoldani, ezért 1992 nyarára 10 ezer szekrény volt tartozékhiányos. Akkor már az Elektrolux cég ezt nem engedhette meg magának. Megbízták, tegyen rendet. Naponta adta a jelentéseket, hol tartanak a munkában. Kemény három hónap következett, de sikerült, a termelés a rendes kerékvágáSzeremi Sándor sába zökkent. Mire azonban minden „összejött”, a gyárban ment a csata a helyekért. Szólt, hogy ő már nem megy vissza. Mindig is szeretett volna egy saját céget, ezért 1992 végén otthagyta a hűtőgépgyárat. Azért megjegyzi, ma is „hűtős fejjel” gondolkodik. Annak ellenére, hogy rendben ment a termelés, nem érezték magukat jó helyen. Messze van Erdőtelek nagyon, már a hűtőgépgyárnak is feltűnt ez. Nagy a szállítási költség, meg csak bérlemény az, ahol vannak. 1993 tavaszán saját telephely után kezdtek nézelődni. Kapóra jött, hogy eladó volt Jászberényben, a Jákóhalmi úton egy jó hely. Minden megvolt már rá, csak a hitelt kapták meg túl későn; most a Jééé diszkont van azon a helyen. Időközben a téesz el akarta adni az erdőteleki helyet is, de nem vették meg. Inkább új helyet akartak. Egy jászjákóhalmai átutazás során felötlött a gondolat: mi lenne, ha itt építenének fel a gyárat. Sándor bement a polgármesteri hivatalba, ahol előadta ötletét. Azt mondták neki, sehova ne menjen, megadnak neki minden feltételt, telepedjen le náluk. Ma már épül az új telepe, talán az év végére készen lesz. Hitelt nem vesz fel, saját pénzét forgatja bele. A kft. nem csak az Elektro- luxnak termel. Három éve gyártanak egy német cégnek is nik- kelezett alkatrészeket. Ma már ide a forgalom éves értéke eléri a 10-15 millió forintot. Idén még többre számítanak. A napokban egy olasz érdeklődés futott be, kisgépeket akarnak összeszereltetni velük. Ezért is kell egy saját telephely, ahol a maguk urai, ha kell, bővíteni is tudnak. Ezenkívül nagyon divatos, bútorszerű termékeket állítanak elő színes, műanyag bevonatú huzalból: áruházi, butikba, irodákba való polcrendszereket, fogasokat, asztalokat, székeket, amelyek könnyűek, átláthatóak, szépek. Mindezek előállítása már a közben létrejött Szinter-Coop Kft. feladata. Tavaly a Regálnak 170, a Coopnak 24 milliós forgalma volt. Idén az előbbinek 200, a másiknak 25 milliósat terveznek. A szerkezet könnyű, a pénzt megteremteni rá nehéz; ez lesz majd az új csarnok
