Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-13 / 37. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 13., hétfő „A velünk történtek is tanulságul szolgálhatnak” Szerencse, hogy évek múltán is őrizték a csekkeket A gönci hordóban érlelt egri, tokaji bor világhírű Ha már vágásérett a tölgyfa . Expressz - Ajánlva Rangon alul? Egyik szolnoki olvasónk bosszúságát mesélte el. A napokban vásárolt egy videokészüléket, s mivel háziasszony létére nem járatos a műszaki tudomá­nyokban, nem is sikerült neki a tévét a videóval összeházasítani, így a gyere­kek öröme is korai volt. Visszament tehát az üzletbe, és kérte, hogy egy szerelő állítsa be a készüléket, természetesen fizeti a kiszállási és munkadíjat is. A szerelő közölte, hogy ők beállítással nem foglalkoznak, a hölgy kérje meg a szomszédját, majd az beállítja. Azt kérdezte tőlünk, hogy sírjon vagy nevessen? Nos, mi ilyen szubjektív dolgokban nem tudunk mit taná­csolni, de ha ránk hallgat, inkább nevessen; hiszen sírással a do­log nincs elintézve. Nem mintha másképp sikerülne, de leg­alább nem szomorkodik. Érdeklődésemre a Skála műszaki osztályvezető-helyettese Guttyán Lajos tájékoztatása szerint minden, garanciát vállaló szerviznek feladata kimenni a helyszínre és a vevő kérése alap­ján beüzemelni a készüléket. Arról nem tudott adatot szolgál­tatni, hogy ez ingyénes-e vagy sem, de abban biztos, hogy igen­is vállalniuk kell a beállítást. Másik üzletben is érdeklődtem, ahol a műszaki osztály vezetője megerősítette az előbbi véle­ményt, szerinte is kérésre - egy létező belkereskedelmi rendelet szerint - a garanciát magára vállaló cégnek ki kell szállni a helyszínre. Es tulajdonképpen itt bezárul a kör. Panaszosunk egy kis üzletben vásárolta készülékét, ahol a szakemberek úgy nyilatkoztak: szakmailag nem méltó hozzájuk két dugó összedugása még akkor sem, ha ezért pénzt kapnának. Ezek után úgy vélem, az általános következtetések levonásá­val nem segítek, de érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor egy televízió lassan százezer forintba kerül, egy tisztességes mosógép is hatvan-hetven, akkor vajon kúszik-e az árakkal a szolgáltatás színvonala is? Vagy még mindig ott tartunk, hogy a szolgáltatás attól szolgáltatás, hogy az azt igénybe vevő min­dennek ki van szolgáltatva? Olvasónk bizalma alapvetően megrendült az esetet követően, meg is értem, de mégis azt gondolom, hogy ne vonjon le mesz- szemenő következtetéseket az esetből. Tessék elhinni és bízni abban, hogy nagyon sok olyan kft. és betéti társaság és egyáltalán, kisebb cég jött létre, akik szív- vel-lélekkel, mi több, szakmai tudással végzik mindazt, amit ki­írtak a cégtáblájukra. A piacgazdálkodás ugyan gyerekcipőben jár még, és ennek néha igen pelenkaszaga is van, de előbb-utóbb eljön az az idő is, amikor valaki megmérettetik és könnyűnek találtatik a plac- con. Csak azok maradnak majd állva, akik megbízható és minő­ségi munkát tudnak nyújtani. Annyit panaszkodnak mostaná­ban a gazdasági egységek, szervezetek. Úgy gondolom, olyan rosszul nem mehet, ha ilyesmit is megengednek maguknak. Példa erre, hogy valamelyik nap, valamelyik étteremben az éhes vendég több mint tíz percet várt a nélkül, hogy bárki, csak egy fejbiccentéssel is üdvözölte vagy jelezte volna, hogy igen, észrevették, rögtön jönnek . .. Biztos, hogy ez a vendég legkö­zelebb másik étterembe megy, és valószínűleg elkövetkezik ez az aranykor majd a szolgáltatóknál is. Valóban nem tartható állapot, hogy a mestereket felkeresők­nek görcsbe ránduljon a gyomra, hogy vajh’ a szaki ma milyen hangulatban van. Csak egyetlenben lehet: készséges, udvarias, gyors, pontos. Tessék elhinni, mi talán már nem, de gyermekeink megérik, hogy a szolgáltatások minősége javulni fog. ÍAcU CÄ y Jó barátságban Kedves szajoli olvasónk juttatta el szerkesztőségünkbe ezt az idilli képet, amely a napokban - a tavaszra fordult kellemes időben - kertes családi házuk udvarán készült. A felvétel azt a pillanatot örökítette meg, ami láthatóan is bizonyság arra: a Liza névre hall­gató perzsa cica és a házinyúl jó barátságban megfér a portán. Fotó: ifj. Fazekas Géza - Szajol A kollektíva kedvence Az Új Néplapban Csábító aján­lat volt! cím álatt (január 30.) olvastam a karcagi fíézi Ferencné esetét, majd február 2-án a szajoli Balogh Károlyné levelét is, melyek arról tanús­kodtak: mennyi csalódást, bosszúságot okozott nekik a Mitax-Organ Kft. Úgy gondol­tam, a velünk történtek is tanul­ságul szolgálhatnak, ezért a nyilvánosság elé tárom. Három évvel ezelőtt mi is be­léptünk ebbe a csodálatos lehe­tőséget' kínáló vásárlási rend­szerbe. Gyermekeinknek ifjú­sági szekrénysort szerettünk volna vásárolni, majd a kataló­gusból ki is választottunk egy Junior fantázianevű, viszonylag kedvező árú bútort. Annak rendje és módja szerint befizet­tük a belépési díjat és az első részletet. Aztán két hónap múlva kaptunk egy felszólítást, hogy emelkedett a termék ára, kérik, ezentúl többet fizessünk havonta. Az ismételten küldött, a díj­elemlésre vonatkozó levél után kezdtünk aggódni, hogy a vi­szonylag elfogadható részlet összege a 24. hónapra a csilla­gos egekben lesz, no meg a kft. szíves invitálására - miért nem fizetjük rendesen a részleteket?- irodájukat felkerestük. A befizetést igazoló szelvé­nyek bemutatása után, tisztázva a félreértést - meglepetésünkre- a következő hónában már ki is sorsoltak minket. Sajnos korai volt az öröm, mert- kiderült, a szekrénysort már nem gyártják, másikat kell választanunk. Egyik lelkes társunk s más sze­rény támogatónk megszervezte, ■hogy március 18-án. délelőtt 9 órai kezdettel a szolnoki újvá­rosi iskolában találkozhassa­nak azok, akik itt végezték el először a nyolc általánost, s 1949-ben indultak tovább a nagybetűs életbe. Élve az alkalommal, e helyen is hírül adjuk: a városszéli egy­kori iskolánk a jövő hónapban rendezvénysorozaton ünnepli fennállásának 165. évforduló­ját. A szervezők - főleg Dezső, aki az osztálytalálkozóval dé­delgetett régi tervét valósítja meg - kicsit szomorkodnak, hi­szen 1949 óta 45 év telt el, a régi osztályból kevesen viselik Csak azt nem értettük, akkor mitől emélkedett az ára kétha­vonta? Mit tehettünk? Módosí­tottuk a szerződést, és kiválasz­tottunk egy új szekrénysort, amelynek a neve Cintia (Ezüst) volt. Ezt viszont egy másik cég gyártotta, és hosszas telefonál­gatás után kiderült, ők mit sem tudtak arról, hogy a terméket szállítaniuk kell a boldog tulaj­donosnak. Szerencsére néhány hónap elteltével megkaptuk a várva várt szekrénysort, ám hibásan. Néhány eleme sérült, törött volt, így kezdetét vette a csere­bere. Másfél év múlva, amikor már szinte el is felejtettük az emelkedő részleteket, a bosszú­ságokat, ajánlott levél érkezett a Mitax jogi képviselőjétől. Az ügyvéd úr - átvizsgálva a szerződésünket, számláinkat - megállapította, hogy a kft.-nek 19.500 forinttal tartozunk. Egyben felszólított, hogy a hát­ralékot nyolc napon belül fizes­sük ki. Hála a férjemnek, aki min­den számlát, a befizetésről ta­núskodó csekkeket évekig őrzi, gyorsan kiderült, tévedés tör­tént: a nyilvántartás pontatlan­sága, a hiba a számítógépre ve­zethető vissza, amely törtölte az adatokat. Jól figyeljünk: aki nem őrzi a papírokat, a befizetésekről szóló csekkeket évekig, az fi­zethet, mint a katonatiszt!, mert ugye egy rossz számítógépen az ember már hiába keresi a vé­letlenül letörölt törlesztőrészle­teket . . . ? Berényi Ildikó Szolnok akkori nevüket, és feltehetően kevesen maradtak a megye- székhelyen, a szülővárosban. Az eseményig mindössze egy hónap van hátra, ezért most valóságos nyomozás folyik, hi­szen nem találják Csibit, Icákat, Rózsikát, Marikát, Jolánt és Pistát. Talán e néhány sor is se­gíthet a felkutatásukban. Tulajdonképpen öreg diákok találkozójára készülünk, hiszen hatvanadik életévünkben jö­vünk össze a régi emlékeket feleleveníteni - március 18-án, délelőtt 9 órakor, az újvárosi iskolában. A régi kéréssel: aki hallja, adja át - annak, akit illet! Szervezők és szimpatizánsok, egykori kisdiákok A közelmúltban két gazdatarsam látogatott meg. Mindketten a nyolcvanadik évük felé közeled­nek, alig tíz évvel fiatalabbak ná­lam. Úgy szólítom őket, ahogy mi réges-régen megszoktuk: Já­nos öcsém. Péter öcsém. Éppen előttem volt az Új Néplapban ja­nuár 21-i száma, melyből együtt olvastuk, hogy a debreceni Nagyerdő védelmében, megmen­tése érdekében demonstrációt szervezett a Tiszántúli Termé­szetvédők Társulata. Az őstölgyesek kivágása ellen tiltakoztak. Lám: még én is meg tudom magyarázni, hogy a tölgy­fák száz-százhúsz éves korukra vágáséretté nőnek. Azt is tudom, hogy a híres-nevezetes gönci hordókban évekig érlelt egri és tokaji borok ízlelése után még a szájukat is megnyalják a külföldi fogyasztók. A nyugati vevők pe­dig annyira kedvelik ezeket a Betegségem tavaly októberben’ kezdődött, és az egyre erősödő panaszaimmal a körzeti, egy­ben háziorvosunkat kerestem meg, majd a kivizsgálásom a helyi SZTK szakrendelésén folytatódott. Égy hét múlva átfogó kór­házi kivizsgálást kértem, mely­hez beutalót kaptam, és decem­berben - előjegyés alapján - a szegedi klinikára kellett utaz­nom, ahol a kórházi kivizsgálá­saim eredményeit egy speciális mágneses agyvizsgálattal tisz­tázták. Erre az útra útikölt­ség-kedvezményre jogosító nyomtatványt adtak,* de mint azt kérdésemre a háziorvosom mondta, nem tartja indokolt­nak, hogy a kedvezményt a kí­sérőm is megkapja; de ezt tu­lajdonképpen a beutalót kiállító orvos döntheti el. A beutalót kiállító adjunktus úr írásos javaslatára a kísérőm is megkapta az utazási ked­vezményt, és kiderült: e kér­désben a háziorvos saját hatás­körében dönthet. A klinikán végre tisztázó­dott: betegségem mire vezet­hető vissza, és hosszú ideig re­umatológiai kezeléseket kap­tam. Amikor úgy éreztem, álla­potom jelentős mértékben ja­vult, vizsgálati eredményeim­mel (január 11-én) jelentkez­tem a háziorvosomnál. Kértem, hogy a folyamatban lévő keze­lések ellenére is *- mivel a kezelésre járást >a munkáltatóm emberséges támogatásával meg magyar nemes italokat, hogy hordóstól vásárolják. És a 135 li­teres hordókat az Úristen kéré­sére sem küldik vissza. Az őstölgyeseket akkor kell véghasználatra kivágni, ámikor azok már kellően elgesztesedtek; szíjács alig van rajtuk, csupán egy-egy ujjnyi vastagságú. A vá­gásérett tölgyfák helyett azonban - a mielőbbi utánpótlásra - cse­metéket kell ültetni. Arról is olvastunk, hogy az egyik jászsági faluban már nem is az éj leple alatt lopják az erdő fáit, hanem fényes nappal, min­denki szeme láttára viszik. Ha az állam nem gondoskodik arról, hogy a félmilliónyi hektár par­lagföldet megművelhessék a munkanélküliek, és a hasznából élelmiszert, tüzelőt vásárolhas­sanak, ne is csodálkozzunk ... Id. Kanta Gyula Berekfürdő tudom oldani - a következő hétfőtől írjon ki, szeretnék munkába állni. Meglepett, hogy nem hétfő­től szólóan, hanem vasárnaptól vett keresőképesnek - mond­ván, hogy arra a napra nem jár táppénz. Tudtam, hogy nem így van, ezért kértem, akkor inkább írjon ki már másnapra dolgozni, de ezt megtagadta. Ingerülten azt mondta, nehogy én határoz­zam már meg . .; végül is ak­kor állok munkába, amikor aka­rok!? No, ezek után kikértem a törzskartonomat, mert úgy gondoltam, nem adom meg az esélyt a továbbiakban arra, hogy az állítólagos hatalmát el­lenem felhasználja. Sérelmemmel azonban meg­kerestem az intézet főorvosát, aki megértette a felháborodá­somat, de a kiadott táppénzes igazoláson nem állt módjában változtatni! Azóta új háziorvosom van, aki betegei közé fogadott, bi­zalmát megelőlegezte. Köszö­nöm, és ezúton szeretnék kö­szönetét mondani a lelkiismere­tes, emberséges gyógyító mun­káért a tüdőkórház nephrológiai osztályán dr. Rédl Jenő rész­legvezető főorvosnak, dr. Szabó Győző osztályos orvos­nak, az osztály minden dolgo­zójának, valamint a helyi SZTK-ban a kivizsgálásokat, kezeléseket végző orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Szabó Istvánné Törökszentmiklós Szegény embert az ág is húzza Naponta érezhetjük, életkörül­ményeink egyre rosszabbak, főképp a kisfizetésűül, kis- nyugdíjból vagy éppen munka­nélküli-segélyből tengődőké. Sok család él a létminimum alatt, és a középkorúak is el­mondhatják: a keresetükből nem jut színházra, könyvre, de a lakás felújítására sem. A jól fizetett honatyáink vajon ho­gyan tudnak ezen a kétségbe­ejtő állapoton mielőbb változ­tatni? Az elszegényedett emberek mellett szaporodnak a gazda­gok. Azok, akik néhány év alatt - a szabad privatizálással - vál­tak milliomossá. És sokan va­gyunk olyan helyzetben, akik­nek azt a keveset sem sikerült visszaszereznünk, amiért a szü­léink hajdanán keményen meg­dolgoztak, megszenvedtek. Szeretnénk hinni: a demok­ráciában minden ember - ha nem is egyenlő, de elfogadható eséllyel indulhat a nagy élet­nek, és kövezheti ki a boldogu­láshoz vezető utat. Szűcs Kálmán - Jászberény Fegyvemekről Szabó András olvasónk (MÁV-alkalmazott) állatbaráti szeretettel a munka­helyi kollektíva kis pártfogolt- járól - ami nem más, mint egy kan kutya - rímbe szedve ezt írta: A szolnoki fűtőháznál szü­letett Baki, néhanapján úgy gondolta, valaki. Lassan föl­cseperedett, egy-egy emberrel szemben olykor felülkereke­dett. Büntetése szivattyúházi szolgálat lett. A tmk-hoz erős volt a vágya, így három lábon is elindult a fűtőházba. Bakelit láttán nagyot néztek a vasuta­sok, de kapott egy felmentési űrlapot. Ellátja feladatát, s már nem szaggatja a nadrág szárát. Időérzéke megmaradt, tudja, műszakváltással a kaja el nem marad. Falusi házhoz lakomára is meghívták, minden jóval traktálták. Barátait kikíséri az állomásra, majd visszaballag a fűtőházba. Küldjön egy képet! A jászapáti polgári leányiskolában - 1933 Felejthetetlen emlékeim között tartom számon azt az időt, amikor 10-15 évesen a tiszasülyi ottho­nomból Jászapátira, a polgári leányiskolába jártam. Akkor még nem volt kollégium, így szüleim „ úgynevezett kosztos diákként háznál, jó ismerősöknél kerestek szállást. Általában csak hétvégeken, de gyakran előfordult, hogy kéthetenként utaztunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a polgári leányiskolában, és a községet is a szívünkbe zártuk. A felvétel tomavizsgánkon készült, amikor kis csoportunk - a közönség előtt nagy tetszést aratva - látványos virággyakorlatot mutatott be. Dr. Cs. F.-né Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Csibi, Icák, Rózsi, Pista, Jolám! Újvárosi gyerekek voltak - 1949-ben A gyógyulás útján, némi csalódással

Next

/
Oldalképek
Tartalom