Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-13 / 37. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 13., hétfő „A velünk történtek is tanulságul szolgálhatnak” Szerencse, hogy évek múltán is őrizték a csekkeket A gönci hordóban érlelt egri, tokaji bor világhírű Ha már vágásérett a tölgyfa . Expressz - Ajánlva Rangon alul? Egyik szolnoki olvasónk bosszúságát mesélte el. A napokban vásárolt egy videokészüléket, s mivel háziasszony létére nem járatos a műszaki tudományokban, nem is sikerült neki a tévét a videóval összeházasítani, így a gyerekek öröme is korai volt. Visszament tehát az üzletbe, és kérte, hogy egy szerelő állítsa be a készüléket, természetesen fizeti a kiszállási és munkadíjat is. A szerelő közölte, hogy ők beállítással nem foglalkoznak, a hölgy kérje meg a szomszédját, majd az beállítja. Azt kérdezte tőlünk, hogy sírjon vagy nevessen? Nos, mi ilyen szubjektív dolgokban nem tudunk mit tanácsolni, de ha ránk hallgat, inkább nevessen; hiszen sírással a dolog nincs elintézve. Nem mintha másképp sikerülne, de legalább nem szomorkodik. Érdeklődésemre a Skála műszaki osztályvezető-helyettese Guttyán Lajos tájékoztatása szerint minden, garanciát vállaló szerviznek feladata kimenni a helyszínre és a vevő kérése alapján beüzemelni a készüléket. Arról nem tudott adatot szolgáltatni, hogy ez ingyénes-e vagy sem, de abban biztos, hogy igenis vállalniuk kell a beállítást. Másik üzletben is érdeklődtem, ahol a műszaki osztály vezetője megerősítette az előbbi véleményt, szerinte is kérésre - egy létező belkereskedelmi rendelet szerint - a garanciát magára vállaló cégnek ki kell szállni a helyszínre. Es tulajdonképpen itt bezárul a kör. Panaszosunk egy kis üzletben vásárolta készülékét, ahol a szakemberek úgy nyilatkoztak: szakmailag nem méltó hozzájuk két dugó összedugása még akkor sem, ha ezért pénzt kapnának. Ezek után úgy vélem, az általános következtetések levonásával nem segítek, de érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor egy televízió lassan százezer forintba kerül, egy tisztességes mosógép is hatvan-hetven, akkor vajon kúszik-e az árakkal a szolgáltatás színvonala is? Vagy még mindig ott tartunk, hogy a szolgáltatás attól szolgáltatás, hogy az azt igénybe vevő mindennek ki van szolgáltatva? Olvasónk bizalma alapvetően megrendült az esetet követően, meg is értem, de mégis azt gondolom, hogy ne vonjon le mesz- szemenő következtetéseket az esetből. Tessék elhinni és bízni abban, hogy nagyon sok olyan kft. és betéti társaság és egyáltalán, kisebb cég jött létre, akik szív- vel-lélekkel, mi több, szakmai tudással végzik mindazt, amit kiírtak a cégtáblájukra. A piacgazdálkodás ugyan gyerekcipőben jár még, és ennek néha igen pelenkaszaga is van, de előbb-utóbb eljön az az idő is, amikor valaki megmérettetik és könnyűnek találtatik a plac- con. Csak azok maradnak majd állva, akik megbízható és minőségi munkát tudnak nyújtani. Annyit panaszkodnak mostanában a gazdasági egységek, szervezetek. Úgy gondolom, olyan rosszul nem mehet, ha ilyesmit is megengednek maguknak. Példa erre, hogy valamelyik nap, valamelyik étteremben az éhes vendég több mint tíz percet várt a nélkül, hogy bárki, csak egy fejbiccentéssel is üdvözölte vagy jelezte volna, hogy igen, észrevették, rögtön jönnek . .. Biztos, hogy ez a vendég legközelebb másik étterembe megy, és valószínűleg elkövetkezik ez az aranykor majd a szolgáltatóknál is. Valóban nem tartható állapot, hogy a mestereket felkeresőknek görcsbe ránduljon a gyomra, hogy vajh’ a szaki ma milyen hangulatban van. Csak egyetlenben lehet: készséges, udvarias, gyors, pontos. Tessék elhinni, mi talán már nem, de gyermekeink megérik, hogy a szolgáltatások minősége javulni fog. ÍAcU CÄ y Jó barátságban Kedves szajoli olvasónk juttatta el szerkesztőségünkbe ezt az idilli képet, amely a napokban - a tavaszra fordult kellemes időben - kertes családi házuk udvarán készült. A felvétel azt a pillanatot örökítette meg, ami láthatóan is bizonyság arra: a Liza névre hallgató perzsa cica és a házinyúl jó barátságban megfér a portán. Fotó: ifj. Fazekas Géza - Szajol A kollektíva kedvence Az Új Néplapban Csábító ajánlat volt! cím álatt (január 30.) olvastam a karcagi fíézi Ferencné esetét, majd február 2-án a szajoli Balogh Károlyné levelét is, melyek arról tanúskodtak: mennyi csalódást, bosszúságot okozott nekik a Mitax-Organ Kft. Úgy gondoltam, a velünk történtek is tanulságul szolgálhatnak, ezért a nyilvánosság elé tárom. Három évvel ezelőtt mi is beléptünk ebbe a csodálatos lehetőséget' kínáló vásárlási rendszerbe. Gyermekeinknek ifjúsági szekrénysort szerettünk volna vásárolni, majd a katalógusból ki is választottunk egy Junior fantázianevű, viszonylag kedvező árú bútort. Annak rendje és módja szerint befizettük a belépési díjat és az első részletet. Aztán két hónap múlva kaptunk egy felszólítást, hogy emelkedett a termék ára, kérik, ezentúl többet fizessünk havonta. Az ismételten küldött, a díjelemlésre vonatkozó levél után kezdtünk aggódni, hogy a viszonylag elfogadható részlet összege a 24. hónapra a csillagos egekben lesz, no meg a kft. szíves invitálására - miért nem fizetjük rendesen a részleteket?- irodájukat felkerestük. A befizetést igazoló szelvények bemutatása után, tisztázva a félreértést - meglepetésünkre- a következő hónában már ki is sorsoltak minket. Sajnos korai volt az öröm, mert- kiderült, a szekrénysort már nem gyártják, másikat kell választanunk. Egyik lelkes társunk s más szerény támogatónk megszervezte, ■hogy március 18-án. délelőtt 9 órai kezdettel a szolnoki újvárosi iskolában találkozhassanak azok, akik itt végezték el először a nyolc általánost, s 1949-ben indultak tovább a nagybetűs életbe. Élve az alkalommal, e helyen is hírül adjuk: a városszéli egykori iskolánk a jövő hónapban rendezvénysorozaton ünnepli fennállásának 165. évfordulóját. A szervezők - főleg Dezső, aki az osztálytalálkozóval dédelgetett régi tervét valósítja meg - kicsit szomorkodnak, hiszen 1949 óta 45 év telt el, a régi osztályból kevesen viselik Csak azt nem értettük, akkor mitől emélkedett az ára kéthavonta? Mit tehettünk? Módosítottuk a szerződést, és kiválasztottunk egy új szekrénysort, amelynek a neve Cintia (Ezüst) volt. Ezt viszont egy másik cég gyártotta, és hosszas telefonálgatás után kiderült, ők mit sem tudtak arról, hogy a terméket szállítaniuk kell a boldog tulajdonosnak. Szerencsére néhány hónap elteltével megkaptuk a várva várt szekrénysort, ám hibásan. Néhány eleme sérült, törött volt, így kezdetét vette a cserebere. Másfél év múlva, amikor már szinte el is felejtettük az emelkedő részleteket, a bosszúságokat, ajánlott levél érkezett a Mitax jogi képviselőjétől. Az ügyvéd úr - átvizsgálva a szerződésünket, számláinkat - megállapította, hogy a kft.-nek 19.500 forinttal tartozunk. Egyben felszólított, hogy a hátralékot nyolc napon belül fizessük ki. Hála a férjemnek, aki minden számlát, a befizetésről tanúskodó csekkeket évekig őrzi, gyorsan kiderült, tévedés történt: a nyilvántartás pontatlansága, a hiba a számítógépre vezethető vissza, amely törtölte az adatokat. Jól figyeljünk: aki nem őrzi a papírokat, a befizetésekről szóló csekkeket évekig, az fizethet, mint a katonatiszt!, mert ugye egy rossz számítógépen az ember már hiába keresi a véletlenül letörölt törlesztőrészleteket . . . ? Berényi Ildikó Szolnok akkori nevüket, és feltehetően kevesen maradtak a megye- székhelyen, a szülővárosban. Az eseményig mindössze egy hónap van hátra, ezért most valóságos nyomozás folyik, hiszen nem találják Csibit, Icákat, Rózsikát, Marikát, Jolánt és Pistát. Talán e néhány sor is segíthet a felkutatásukban. Tulajdonképpen öreg diákok találkozójára készülünk, hiszen hatvanadik életévünkben jövünk össze a régi emlékeket feleleveníteni - március 18-án, délelőtt 9 órakor, az újvárosi iskolában. A régi kéréssel: aki hallja, adja át - annak, akit illet! Szervezők és szimpatizánsok, egykori kisdiákok A közelmúltban két gazdatarsam látogatott meg. Mindketten a nyolcvanadik évük felé közelednek, alig tíz évvel fiatalabbak nálam. Úgy szólítom őket, ahogy mi réges-régen megszoktuk: János öcsém. Péter öcsém. Éppen előttem volt az Új Néplapban január 21-i száma, melyből együtt olvastuk, hogy a debreceni Nagyerdő védelmében, megmentése érdekében demonstrációt szervezett a Tiszántúli Természetvédők Társulata. Az őstölgyesek kivágása ellen tiltakoztak. Lám: még én is meg tudom magyarázni, hogy a tölgyfák száz-százhúsz éves korukra vágáséretté nőnek. Azt is tudom, hogy a híres-nevezetes gönci hordókban évekig érlelt egri és tokaji borok ízlelése után még a szájukat is megnyalják a külföldi fogyasztók. A nyugati vevők pedig annyira kedvelik ezeket a Betegségem tavaly októberben’ kezdődött, és az egyre erősödő panaszaimmal a körzeti, egyben háziorvosunkat kerestem meg, majd a kivizsgálásom a helyi SZTK szakrendelésén folytatódott. Égy hét múlva átfogó kórházi kivizsgálást kértem, melyhez beutalót kaptam, és decemberben - előjegyés alapján - a szegedi klinikára kellett utaznom, ahol a kórházi kivizsgálásaim eredményeit egy speciális mágneses agyvizsgálattal tisztázták. Erre az útra útiköltség-kedvezményre jogosító nyomtatványt adtak,* de mint azt kérdésemre a háziorvosom mondta, nem tartja indokoltnak, hogy a kedvezményt a kísérőm is megkapja; de ezt tulajdonképpen a beutalót kiállító orvos döntheti el. A beutalót kiállító adjunktus úr írásos javaslatára a kísérőm is megkapta az utazási kedvezményt, és kiderült: e kérdésben a háziorvos saját hatáskörében dönthet. A klinikán végre tisztázódott: betegségem mire vezethető vissza, és hosszú ideig reumatológiai kezeléseket kaptam. Amikor úgy éreztem, állapotom jelentős mértékben javult, vizsgálati eredményeimmel (január 11-én) jelentkeztem a háziorvosomnál. Kértem, hogy a folyamatban lévő kezelések ellenére is *- mivel a kezelésre járást >a munkáltatóm emberséges támogatásával meg magyar nemes italokat, hogy hordóstól vásárolják. És a 135 literes hordókat az Úristen kérésére sem küldik vissza. Az őstölgyeseket akkor kell véghasználatra kivágni, ámikor azok már kellően elgesztesedtek; szíjács alig van rajtuk, csupán egy-egy ujjnyi vastagságú. A vágásérett tölgyfák helyett azonban - a mielőbbi utánpótlásra - csemetéket kell ültetni. Arról is olvastunk, hogy az egyik jászsági faluban már nem is az éj leple alatt lopják az erdő fáit, hanem fényes nappal, mindenki szeme láttára viszik. Ha az állam nem gondoskodik arról, hogy a félmilliónyi hektár parlagföldet megművelhessék a munkanélküliek, és a hasznából élelmiszert, tüzelőt vásárolhassanak, ne is csodálkozzunk ... Id. Kanta Gyula Berekfürdő tudom oldani - a következő hétfőtől írjon ki, szeretnék munkába állni. Meglepett, hogy nem hétfőtől szólóan, hanem vasárnaptól vett keresőképesnek - mondván, hogy arra a napra nem jár táppénz. Tudtam, hogy nem így van, ezért kértem, akkor inkább írjon ki már másnapra dolgozni, de ezt megtagadta. Ingerülten azt mondta, nehogy én határozzam már meg . .; végül is akkor állok munkába, amikor akarok!? No, ezek után kikértem a törzskartonomat, mert úgy gondoltam, nem adom meg az esélyt a továbbiakban arra, hogy az állítólagos hatalmát ellenem felhasználja. Sérelmemmel azonban megkerestem az intézet főorvosát, aki megértette a felháborodásomat, de a kiadott táppénzes igazoláson nem állt módjában változtatni! Azóta új háziorvosom van, aki betegei közé fogadott, bizalmát megelőlegezte. Köszönöm, és ezúton szeretnék köszönetét mondani a lelkiismeretes, emberséges gyógyító munkáért a tüdőkórház nephrológiai osztályán dr. Rédl Jenő részlegvezető főorvosnak, dr. Szabó Győző osztályos orvosnak, az osztály minden dolgozójának, valamint a helyi SZTK-ban a kivizsgálásokat, kezeléseket végző orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Szabó Istvánné Törökszentmiklós Szegény embert az ág is húzza Naponta érezhetjük, életkörülményeink egyre rosszabbak, főképp a kisfizetésűül, kis- nyugdíjból vagy éppen munkanélküli-segélyből tengődőké. Sok család él a létminimum alatt, és a középkorúak is elmondhatják: a keresetükből nem jut színházra, könyvre, de a lakás felújítására sem. A jól fizetett honatyáink vajon hogyan tudnak ezen a kétségbeejtő állapoton mielőbb változtatni? Az elszegényedett emberek mellett szaporodnak a gazdagok. Azok, akik néhány év alatt - a szabad privatizálással - váltak milliomossá. És sokan vagyunk olyan helyzetben, akiknek azt a keveset sem sikerült visszaszereznünk, amiért a szüléink hajdanán keményen megdolgoztak, megszenvedtek. Szeretnénk hinni: a demokráciában minden ember - ha nem is egyenlő, de elfogadható eséllyel indulhat a nagy életnek, és kövezheti ki a boldoguláshoz vezető utat. Szűcs Kálmán - Jászberény Fegyvemekről Szabó András olvasónk (MÁV-alkalmazott) állatbaráti szeretettel a munkahelyi kollektíva kis pártfogolt- járól - ami nem más, mint egy kan kutya - rímbe szedve ezt írta: A szolnoki fűtőháznál született Baki, néhanapján úgy gondolta, valaki. Lassan fölcseperedett, egy-egy emberrel szemben olykor felülkerekedett. Büntetése szivattyúházi szolgálat lett. A tmk-hoz erős volt a vágya, így három lábon is elindult a fűtőházba. Bakelit láttán nagyot néztek a vasutasok, de kapott egy felmentési űrlapot. Ellátja feladatát, s már nem szaggatja a nadrág szárát. Időérzéke megmaradt, tudja, műszakváltással a kaja el nem marad. Falusi házhoz lakomára is meghívták, minden jóval traktálták. Barátait kikíséri az állomásra, majd visszaballag a fűtőházba. Küldjön egy képet! A jászapáti polgári leányiskolában - 1933 Felejthetetlen emlékeim között tartom számon azt az időt, amikor 10-15 évesen a tiszasülyi otthonomból Jászapátira, a polgári leányiskolába jártam. Akkor még nem volt kollégium, így szüleim „ úgynevezett kosztos diákként háznál, jó ismerősöknél kerestek szállást. Általában csak hétvégeken, de gyakran előfordult, hogy kéthetenként utaztunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a polgári leányiskolában, és a községet is a szívünkbe zártuk. A felvétel tomavizsgánkon készült, amikor kis csoportunk - a közönség előtt nagy tetszést aratva - látványos virággyakorlatot mutatott be. Dr. Cs. F.-né Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Csibi, Icák, Rózsi, Pista, Jolám! Újvárosi gyerekek voltak - 1949-ben A gyógyulás útján, némi csalódással
