Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
Csurran-cseppen--------------------1 Mi is az, a mi csurran-cseppen? Mondjuk a pénzünk. Nem éppen kiváló helyzet, áradhatna, hömpölyöghetne is felénk a forint, de gondoljunk bölcsen a közmondásra: „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Jó is, ha követjük ezt a gondolatmenetet, mert vigasznak nagyon megfelel, helyzetünk eddig, úgy tűnik, egyhamar nem fog megváltozni. Aztán csurranhat-cseppen- het a csapunk is, ami pláne nem egy kiváló helyzet. Egyrészt pazarlódik az aranyat érő víz, másrészt ha nem vagyunk technikai vénával megáldva, bizony kudarcot vall minden javítgatási kísérletünk. Hiába csűrjük-csavar- juk harapófogóval, tekerünk rá rongyot, spárgát a renitens- kedő csaptelepre, mintha lelke volna és dacolna, egyre szaporábban hullong belőle a víz. Az idegek tótágast állnak, a fül cseng-bong a csepp- csepp-csepp-csepp hangok ütemes ismétlődésére. Éjnek évadján már úgy érezzük, a fürdőszobában vagy a konyhában ágyaztunk meg, és a vízcseppek egyre csak csöpp-csöpp-csöppennek a fejünkre. Virradatkor a^tán első dolgunk kiugorván az ágyból mesterember után nézni, hogy elejét vegyük a további lidérces éjszakáknak. Nagy lelkesedéssel látunk neki a kutakodásnak, végig is hívogatunk minden telefonnal rendelkező szakmabelit, de kiderül, ilyen egyszerű, semmitmondó munkával nem foglalkoznak. Ha esetleg még egy vízórát is fel kell szerelni mellette, az már igen, azért már érdemes megemelni a szerszámosládát. Hiába a győzködés, könyörgés, dühöngés, döntésük megmásíthatatlan. De ahol nagy a szükség, közel a segítség, megszán bennünket valaki. Vagy a szomszédék 70 éves nagypapája, vagy a cégnél a nyugdíjas karbantartó, vagy az éjjeliőr. Meg is érkezik őkelme a megbeszélt napon a jelzett órában, el is kezdi nagy dér- rel-dúrral a munkát, de hama- rost a kis bajból nagyobbat csinál. Mondjuk letöri a csapot, eltöri a mosdót, kilyukasztja a csövet... nem is lehet zokon venni tőle, hisz nem szakmájába vág a feladat, nem tehet róla, ha nem ért hozzá. De az idő pénz, no meg a fáradozás sem ingyen van, akárhogy szabódik, illik neki adni egy kis ennyit, egy kis annyit. A konyha vagy a fürdőszoba most már romokban hever. Újfent a telefon után kell nyúlnunk, ismét feltárcsázni a szakik névsorát. Joggal vagyunk bizakodók, most már talán nem számítunk silány kuncsaftnak. A munkához ezt is kell venni, meg azt is kell hozni... csőfogó meg menetvágó meg ilyesmi... Csupa talányos szerkentyű használata és igen hosszas sürgés-forgás következik, melynek révén a vizesblokk kikupálódik. A mesterek szemrebbenés nélkül nyújtják be a cehhet, mire szempillánk sűrűn verdesni kezd. Nem akarunk hinni a szemünknek, jól látjuk-e a papíron álló számokat. De gyorsan megnyugtatnak, még nincs szemüvegre szükségünk, biz’ az annyi, amennyi. Nincs más hátra, fizetünk, mint a katonatiszt, szomorúan megállapítva, milyen gyorsan folyik ki kezünkből a pénz. Miközben ezen töprengünk, végighallgathatjuk a mesterek áradozá- sát, mennyivel jobban kerestek néhány évvel ezelőtt. Bezzeg most... Most már csak csurran-cseppen a pénz. Nincs megrendelés, nincs munka. Udvariasan bólogatunk, pedig legszívesebben a fentebb citált közmondást idéznénk: „Aki a kicsit...”, miközben csöpögő csapunkra gondolunk. De aztán mégsem szólunk, mert felötlik bennünk egy másik, tapasztalatokon nyugvó bölcselet: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Ősrégi delfintemető ősrégi delfintemetőre bukkant egy ausztrál kutató az Antarkti- szon. A fosszilis csontvázak közt egy nyolc és fél méter hosszú állat - a valaha is észlelt legnagyobb delfin - maradványait is megtalálták. Az ausztrál Davis állomás közelében talált delfintemetőben még további húsz állat megkövesedett csontjait hozták felszínre - valamennyinek az életkora 3,5 millió évre tehető. A felfedező, Pat Quilty, az ausztrál Antarktisz Hivatal kutatója szerint még több száz tengeri emlős tetemét rejtheti a környék. (MTI) Korunk „aranyembere” Szabálytalan portré Erdei Zoltán egy igen sikeres lízingcéget vezet Szolnokon, közel 300 milliós éves forgalommal. Ma, amikor sorra jutnak csődbe a vállalkozások, kíváncsi lettem, vajon mi a titka ennek a harminc körüli fiatalembernek. Hogyan tudta alig három év alatt a nem éppen kedvező gazdasági körülmények között felvirágoztatni vállalatát?- Azt mondták nekem, amikor felhívták önre a figyelmemet, hogy nagyon sokrétű ember. Jókai szóhasználatát idézve talán korunk „aranyemberének” is nevezhetnénk. Amihez nyúl, „arannyá változik a kezében”, amibe belekezd, sikerre viszi. Ilyennek látja önmagát?- Nagyon hízelgő, ha ez a vélemény alakult ki rólam, de erősen túloz. Azt hiszem, hogy egy vállalkozó nem kerülheti el a kudarcokat sem. Mindenkinek meg kell fizetnie a tanulópénzt. En is belekezdtem már olyanba, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Amikor értékeltem a kialakult helyzetet, túl az üzleti tényezőkön, emberi hiányosságokat is tetten értem magamban. Önkritikus szemlélet kialakítására törekedtem, hogy tanulhassak a tévedéseimből.- Úgy tűnik, igen hasznosak voltak ezek az önelemzések. A mostani sikerek ezt igazolják. Hogyan került a vállalkozói szférába?- Mindig nyüzsgő, közösséget kedvelő, szervező típusú ember voltam. Ez már az általános iskolában megmutatkozott. Számtalan tanulmányi versenyen részt vettem, alapító tagja voltam a Corvinka Néptánccsoportnak. A népi zene és mozgáskultúra szeretete később is elkísért, főiskolai tanulmányaim befejezése után néhány évig a Magyar Állami Népi Együttes tagja voltam. Szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre, sokat utaztunk, számtalan országba eljutottunk.- Melyik felsőoktatási intézményben folytatta tanulmányait? A Külkereskedelmi Főiskola külker áruforgalmi szakára jártam, de a folyamatos tanulást most is fontosnak tartom. Jelenleg a Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi szakának vagyok hallgatója.-Úgy tudom, kiválóan beszél négy idegen nyelvet. Mikor jutott ideje a sok elfoglaltság mellett még a nyelvek elsajátítására is?- Szerencsére igen jó érzékkel rendelkezem ezen a téren. A külkereskedelemben nélkülözhetetlen a világnyelvek ismerete, így természetes volt, hogy mire diplomáztam, oroszból és németből felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Most már angolul és spanyolul is jól beszélek.- E sok teendő mellett jutó tt-e idő magánéletre?- Természetesen. Egyoldalúvá válna az ember élete, ha csak a munka, a kötelessége létezne számára. A múlt évben megnősültem, és most várjuk első gyermekünket.- Gratulálunk a kis jövevényhez, és jó egészséget kívánunk. Ember a liftaknában Gerzson feleségével, Edinával együtt kissé kapatosán tér haza késő este egy baráti névnapi buliról. Régimódi bérházban laknak, ahol a lift vasrácsos kalitkában van, ajtaját pedig kulcs nyitja. A házaspár a lift előtt veszi észre, hogy a kulcs nincs náluk. Tudják, a házfelügyelői lakás ajtófélfájára fel van akasztva egy kulcs, így azt használják a lift kinyitásához. Annak rendje és módja szerint fel is mennek vele negyedik emeleti lakásukba, de a kulcsot a földszinten benne felejtik a zárban. Rövidesen megérkezik Tamás, aki szintén ittas állapotban van. Ő nem a házban lakik, egy barátját jött meglátogatni, akinek a lakása a harmadik emeleten van. Örömmel fedezi fel a kulcsot a zárban, legalább nem kell lépcsőznie - gondolja. Kirántja az ajtót, de a mozdulattól egyensúlyát veszíti, és belezuhan a liftaknába. A házmester fedezi fel a sebesültet, ő menekíti ki szorult helyzetéből. Mentőt hív hozzá, mert több helyen súlyos törési sérüléseket szenvedett. Tamás hosszas kórházi ápolásra szorul. Hónapokig kényszerül táppénzes állományba. Úgy érzi, balesetét Gerzson és Édina felelőtlensége okozta, de a házmestert is hibáztatja, amiért mindenki által elérhető helyen tartotta a lift kulcsát. Kártérítési pert indít a házaspár ellen, de kéri a házfelügyelő felelősségének megállapítását is. Mi a véleménye, kedves olvasó? Hibás-e a házmester a balesetben? Vegyi fegyverek A mustárgáz csaknem 100 ezer embert ölt meg az első világháborúban. Nemrégen Irak használt mustár- és ideggázt a kurdok ellen. A vegyi fegyver olcsó. Néhány nappal ezelőtt a világ nagy lépést tehetett volna a vegyi fegyverek törvényen kívül helyezése felé, de nem tette. A vegyi fegyverekről szóló konvenciót csupán 21 ország ratifikálta, bár 159 kormány aláírta. Borárrekord Minden idők egyik legdrágább amerikai bora az az 5 liternyi bordeaux-i, amely 31 ezer 50 dollárért kelt el a hét végén egy New York-i árverésen. Az AP jelentése szerint Amerikában aligha fizettek még ennyit egyetlen üveg borért, jóllehet a szóban forgó palack meglehetősen öblös méretű, lévén ötliteres, s kisebbfajta demizson- nak is elmenne. A bordeaux-i egyébként 1944-es szüretelésű Chateau Mouton Rothschild márkájú. Betiltott szervkereskedelem Néhány napja törvény tiltja Indiában a szervkereskedelmet. A világ legnagyobb vesepiacának számító országban ezentúl tilos élő donorból szervet kivenni, hacsak nem közeli rokonán segít ezzel. A transzplantációt egy külön bizottságnak kell előzetesen jóváhagynia, és szerveket eladni nem szabad - mondja ki az új szabályozás. Az utóbbi időben több veseátültetési botrány is kipattant Indiában. Szegény családok azzal próbálnak pénzhez vagy munkához jutni, hogy egyik-másik tagjuk fél veséjét átültetésre ajánlja fel. A vevők legtöbbször a gazdag olajországokból érkeznek. A jól felszerelt, erre specializálódott indiai klinikákon a másutt többéves várakozási idő napokra rövidül. Eldobta szerencséjét Egy 370 ezer márkát érő nyertes lottószelvényt dobott a szemétbe egy 60 éves férfi a macedóniai Bitóiéban. Amint a belgrádi sajtó jelentette, a figyelmetlen nyertes napokig lázasan kutatott a városi szemét- lerakóban, de eredménytelenül: a gazdagság végleg elve- ' szett. Kalap, kalap A kalapok mindig is hatottak a nőkre, még akkor is, ha nem hordták őket. Az áruházakban, a bolhapiacokon és a kalapbutikokban a hölgyek gyakran megelégednek azzal, hogy felpróbálják a cowboykalapokat, a sapkákat és a kissé különcnek ható kalapmodelleket, ka- céran a tükörbe néznek, és aztán kijelentik: nagyon szép, de én ilyesmit nem tudnék hordani. Miért félnek az emberek a kalaptól? Férfiak és nők az idők kezdete óta minden magasan fejlett kultúrában fejfedőket használtak díszítés, védelem és a rang jelzésének céljából, sőt a fejfedőknek időnként mitikus, szimbolikus jelentőségük is volt. Bár az utóbbi időkben kalapos fejek egyre gyakrabban bukkannak fel az utcaképben, kiegészítő ruhadarabként azonban a kalap harminc éve túljutott fénypontján. Ebszállodák Argentínában léteznek ebszállodák. A vakációzó kutyatulajdonosok, amennyiben nem tudják vagy nem akarják magukkal vinni kedvenc négylábúikat, befizethetik a kutyamegőrzőbe, ahol azok tisztes ellátásban és bánásmódban részesülnek. A kutyaszállók, ha nem is márkacsillagosak, de különböző minőségűek, a gazdi igényének és pénztárcájának függvényében. A szolgáltatás két éve egészíti ki a négylábúak másik szolgáltatását, a napi sétáltatást. A dél-amerikai országban ugyanis régen létezik a kutyasétáltató, mint foglalkozás, pontosabban megélhetési forma. Ily módon eleinte talán főként fiatalok, leginkább diákok pótolták zsebpénzüket. Ma már egy befutott kutyasétáltató havonta 1200-1600 dollárt is megkereshet. Eszkimó kislány múmiája Mintegy nyolcszáz éves az az eszkimó kislánymúmia, amelyet tavaly augusztusban találtak Alaszkában. A kislány körülbelül 1200-ban halhatott meg. A boncolás kiderítette, hogy a 4 és 8 év közötti leányka éhen halt, és egy ritka veleszületett betegségben szenvedett, amely tüdőtágulást és májkárosodást okozott. Erről a boncolást végző szakértő tájékoztatta a többségében eszkimók lakta észak-alaszkai Slope Borough helyi hatóságait. A leletet felfedező archeológusok beszámolója szerint a helyi inuit eszkimók ősének számító kislány egy bálnavadászcsoporttal együtt vándorolt Alaszka sarkköri partjai mentén. A testet egy, a térség első sikeres bálnavadászaiként számon tartott bimirk kultúra idejében épült, félig föld alatti ház hústárolójában találták meg madárbőrbe és tolikabátba öltöztetve, egy szánkó és egy varrott bőrdarab alatt, amely egy kajak takarójának része lehetett.