Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

1995. február 11., szombat Nézőpontok 5. oldal _________________Szombati Jegyzet M ikor a grozniji parlamentben ültem... ... nem gondoltam arra, hogy huszonkét évvel később a hírügynökségek első helyen számol­nak be a csecsenföldi zavargásokról. Később pedig arról, oroszok ágyúzzák a Kaszpi-tenger- től északra fekvő, olajban gazdag kaukázusi vi­déket. Azokban az időkben sziklaszilárdan tar­totta magát az unió, a szocialista tábor terebé- lyesítésének jelszavát mi magunk is bátran hir­dettük: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Mint a Komárom megyei politikai (sport)küldöttség egyik tagja látogattam meg testvérmegyénk lakóit, Vnukovóról egyenesen Groznijba repített a TU 134-es alig három óra alatt. Az ilyenkor szokásos kenyér és só gondo­san kikészítve a fogadóbizottság (nyakkendős úttörőlányokkal és virágcsokrokkal) asztalára, területi specialitásként pedig ott gőzölgőit a frissen főtt birkafej is, amitől szegény túraveze­tőnk még jó néhányszor megborzongott kinn- tartózkodásunk idején. Első meglepetésemet a repülőtér várótermének látványa váltotta ki, a tengely és kerék nélküli kiszuperált buszkaros­széria valahogy nem illett Tupoljev sugárhaj­tású járgányához a kerozinos kocsi társaként. Az előttünk haladó oldalkocsis motorkerékpár két rendőre közül a jobb oldalon ülő gumibot­jával terelte le a járókelőket a Groznij belváro­sába vezető útról, de a villamos nyitott ablakán bebámészkodó, az úttesten keresztben álló te­henet ő sem merte arrébb tessékelni. Már-már azt hittem, Indiában vagyunk. De amikor lassú araszolásunk közben megláttam a KBAC felira­tot egy utcasarkon álló tartálykocsin, felsóhaj­tottam: mégse hiába tanultam nyolc évig oro­szul. Arra csak később, a Terek-parti szálloda ablakából folytatott hosszas kémle'ődés után jöttem rá, hogy a lajtból sörhöz hasonló, erjesz­tett üdítőt mértek a nyáron is birkabőr kucsmát hordó csecsen férfiaknak a júliusi negyvenfo­kos kánikulában. Igazán nem unatkoztunk. Napi két edzés és néhány meccs volt ugyan betervezve, ám a sportszakmai szempontokat olykor a testvér- kapcsolatok ápolásának jelentősége messze felülmúlta. így aztán tréning helyett irány a 150-200 kilométerre fekvő szomszédos telepü­lés. Olajkutak és fáklyák, monumentális vízi erőmű, úttalan utak, elszórt faházak, oldalukon a gázfűtés vezetékével, alföldnyi paradicsom­táblák, Lenin-relikviák, pisztrángfogás a kau­kázusi hegyi patakban, lovaglás nyereg nélkül, vendégeskedések sűrű egymásutánban. Mit mondjak? Negyven fokban kibírhatóbb volt, mint a hússzor négyszáz két részletben a groz­niji stadion fekete salakján. Persze azért játszot­tunk is a hűvös estéken, meccsenként és fejen­ként ötven rubelért, ha győztünk, ha nem. Négy „fellépés” után négyhavi átlagkereset lapult a zsebünkben. Akkor persze nem értettem, miért tilos kísérő nélkül elhagyni a szállodát, s hogy a tolmácson kívül miért akaszkodott reánk annyi kísérő. Ahogy teltek a na­pok, úgy sűrűsödött a programunk, mert delegációnk híre vélhetően több helyre csak érkezésünk után ju­tott el. Emlékszem, az egyik izzasztó délelőtti edzésről egyenesen a HÍM kombinátba vittek bennünket. Nevéről magyar fejjel azt a követ­keztetést vontam le, valami ipari objektum igazgatója akart a kedvünkben járni hazautazá­sunk közeledtével. Nos, az asztalokon végelát­hatatlan mennyiségű kancsós fehérbor. Mivel a fertőzött csapvízből tilos volt szomjat oltani, mit tehet a hazájától több ezer kilométerre el­szakadt fiatal focista? Nem sokáig tud ellenállni az elvtársias unszolásnak, tisztán kortyolgatja a borkombinát félszáraz és félédes nedűit, aztán egymás után lehúz két pohárral, de azt már csakis a folyadékveszteség pótlásának egész­ségmegőrző szándékával. Hiába a kiadós ebéd, a felszínre érve mindenkit fejbe kólintott a - nitjén tomboló nap perzselő sugara. Nem tu­dom, délutánra mi volt tervezve, de másnap reggelig nem kellett különösebben gondos­kodni rólunk. Az indulás előtti estén újból kitettek magu­kért az ingusföldiek. Meccs után a Lenin-díjas kolhozelnök angolvécés (ott a guggolós a módi) pincéjébe voltunk hivatalosak. A barátságot erősítő birkafej mellett hatalmas gyümölcsko­sarak, ürücombok, hengerelt egész csirkék és bádogdobozos harminchármas Dab sörök. Úgy sziszegtünk velük, mint a madarászkígyó a monguz szájában, Efősödő honvágyamat az áruházi látogatás sem csillapította. Két órára teljesen kiürítették a grozniji unyivermágót, és zárt ajtók mögött próbáltak rábeszélni minket különböző emléktárgyakra. Mellvértre, tőrre, láncon lógó faragott marhaszarvra. Különösen az adapterrel kiegészített kazettás magnójukat ajánlgatták előszeretettel, amely - akárcsak a vasúti nyomtáv, az európai szabványoktól el­térő - változó feszültség esetén is képes mű­ködni. Az utolsó reggelit követően a repülőtérre menet még beiktattuk a grozniji parlamentet. Jobb oldali padsorának harmadik párnázott székén ültem, és hallgattam Dudajev elődjének artikulált szavait. Már bevezetőjében dagadó kebellel hozta tudomásunkra: Csecsenföld au­tonóm köztársaság. Ennyi és nem több, ami megmaradt bennem az akkori grozniji parla­mentből. De ezt a keveset a mai lebombázott, holttes­tekkel borított rongyos állapota sem feledteti, sőt... ‘ e_J A bevételből kórházi műszer Folklórest gyermekeinkért Hajléktalansors: asszony, három gyermekkel Köztünk élnek, s már a mától is félnek A gesztenyebarna hajú fiatalasszony elkeseredetten ül mellet­tem. Gondbarázdákkal keresztül-kasul szelt arcán könny cso­rog, fodros, fehér blúza alatt rázkódnak a mellei, ahogy sír. Tenyerei ideges vitustáncot járnak szoknyáján. Nemcsak ke­zének, egész külső megjelenésének viszonylagos ápoltsága is fura disszonanciában van azzal, amit megtudok róla. Aki csak teheti, váltson je­gyet, jöjjön el és nézze meg a műsorunkat, hogy így segítse a beteg gyerekeket - ezt üzeni Kozák László (becenevén Grófó), a Barna Gyöngyök együttes vezetője. Február 19-én 19 órakor Szolnokon, a városi művelődési központban folklórműsort ad a Barna Gyöngyök. A 150 forin­tos belépőjegyekből származó bevétel fele a terembért fedezi, a másik felét pedig a Gyerme­keink Egészségéért Alapítvány javára ajánlották fel. Az adako­zásnak az a módja, hogy az adományozó ajánlja fel a segít­ségét, ma még eléggé szokat­lan. A ml gyerekeinket is gyógyítják- Hogyan jutott eszükbe ma­guktól jelentkezni? - kérdeztem Kozák Lászlót.- Korábban részt vettünk már olyan jótékony célú ren­dezvényen, amelyet ezért az alapítványért hívtak életre. Ak­kor az alapítvány képviselői kértek fel bennünket. Most ma­gunktól ajánlottuk fel a segítsé­günket, mert a gyerekeinket is a kórházban gyógyítják, mert tudjuk, hogy beteg ember min­dig lesz. Másrészt bizonyítani szeret­nénk, hogy mi, cigányok is te­szünk érte, hogy szívükbe zár­janak azok, akik nem cigányok.- Mit tudnak Önök erről az alapítványról?- Azt, hogy a gyerekekért van és orvosi felszereléseket, műszereket vásárolnak a pénz­ből.- Nagyon megható volt, amikor elhívtak a Barna Gyön­gyök próbájára és elmondták, hogy mit szeretnének - emlé­kezik dr. Vámos Jolán, a me­gyei kórház gyermekosztályá­nak vezető főorvosa. Nem a bevétel nagysága a fontos, ha­nem az, hogy ezek az emberek így gondolkoznak. Ezt én cso­dálatos dolognak tartom. A Barna Gyöngyök együttes 15 éves. Részt vett külföldi és magyar­országi fesztiválokon, a „Ki mit tud?” országos döntőjében első, máso­dik helyen szerepelt. Felléptek Németország­ban, Franciaországban, Ausztriában, Angliá­ban, Csehszlovákiában. Műsoros kazettájuk is megjelent. Jó a kapcsolatunk a Barna Gyöngyökkel, hiszen az osztá­lyunkra hozzák a beteg gyere­keiket, tudják, hogy lelkiisme­retesen foglalkozunk velük. Nagyon örülünk ennek a folklórestnek, mert minden fo­rintra szükségünk van.- Mit vásárolnak a bevétel­ből?- A várható bevétel körülbe­lül arra lesz elég, hogy vegyünk belőle egy inhalátort, amellyel az akut humtos betegeket gyó­gyítjuk.- Ha az alapítvány pénze nagyobb ütemben gyarapodna, mire fordítanák?- Nagy szükségünk van mindenféle támogatásra, hiszen el lehet mondani, hogy az utóbbi tíz évben csak úgy tudott műszert venni az osztály, ha pá­lyázatokból, vagy az alapít­ványból ki tudtuk egészíteni a kórház pénzét. Az alapítvány pénze segített hozzá bennünket, hogy lélegeztetőgépet, EEG-t, légzésfunkciós gépet vásárol­junk. Folyamatosan szükség lenne a régi gépek cseréjére, hiszen van 18 éves inkubátorunk is. Nemrégen sikerült kialakítani a gyermekműtőt. A műtő üzeme- léséhéz szükséges alapműsze­rekkel rendelkezünk, azonban szükség lenne még körülbelül 10 millió forint értékű esz­közre, műszerre. Műszer, műszer kellene Hiányzik egy osztályos ult­rahangkészülék is, amely több mint 10 millió forintba kerül. Mi vagyunk az egyetlen me­gyei kórház, ahol nincs ilyen készülék a gyermekosztályon. A „Gyermekeink Egészségé­ért Alapítvány”-t az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Szolnoki Fiókjánál lehet támo­gatni: a 450-11-999-es számla­számon. A február 19-i folklóresten a Barna Gyöngyök mellett fellép a Kalyi Jag (Fekete Tűz) együt­tes, Mozsár Kálmán és Kállai Flórián cigány népdalénekes. A Barna Gyöngyök alapító tagjai is szerepelnek a műsorban. Mint az együttes vezetője, Kozák László elmondta, egyút­tal ezzel a műsorral emlékez­nek meg a Barna Gyöngyök lé­tezésének 15. évfordulójáról. Jegyek a művelődési ház pénz­tárában kaphatók. Paulina Éva- Öngyilkos leszek! Megölöm magamat! Ennél már az is jobb lesz, mint ami most van! - mondja, csak mondja, miköz­ben halkan csitítom. Kozák Ilona nem magától jött be a szerke őségbe. Kol­léganőm hívta at a szolnoki polgármesteri hivatalból, ahol fájdalmasan támaszkodott a vastag falú folyosó rideg kö­zönyt mutató, élettelen vakola­tának. Előzőleg kapta kézhez az Új Néplap-irodaház földszintjén lévő lakásügyi irodában az .el­utasító határozatot, miszerint „önkormányzati lakás bérletére irányuló kérelmét - nincs érvé­nyes igénylése indokkal - a szociális bizottság elutasította”. Ha nem ért egyet a döntéssel, menjen a polgármesterhez! - mondták neki, s ő szó szerint értette. Ment is, ahol nem ka­pott gyógyírt panaszára, s ekkor már minden összezavarodott. Kolléganőm visszakísérte a la­kásügyi irodához, hogy segít­sen: valamiféle magyarázattal szolgáljon már a hivatal ennek a szerencsétlen szegény asz- szonynak. A fegyveres őr ren­díthetetlen volt, 40 perces vára­kozás után sem adott zöld utat se ügyfélnek, se újságírónak. Az utcákon vagyunk A reszkető asszony most ül mellettem, s én beszéltetem:- Volt nekem egy élettársam, aki elhagyott. A három kiskorú gyerekem velem van.- Milyen idősek?- A nagyobb 11 éves lesz, a két kisebb ikrek, hétévesek, is­kolakötelesek. A nagy most másodikos a kisegítőben, a ki­csiket nem tudom egyszerűen iskolába küldeni, mert az utcá­kon vagyunk. Itt is, Ott is.- Önnek volt lakása az élet­társával. Mi lett a lakással?- Az élettársam tulajdona volt, de ő elhagyott. Biztattak, hogy még néhány hónap, s megkapom az önkormányzati lakást. Bejártam mindig, de csak biztattak. Most meg azt ír­ták, nincs .is érvényes lakás­igénylésem. Nem igaz! Be van adva. Korábban se segítettek, amikor az élettársammal éltem, ezért voltunk kénytelenek az OTP-s lakásba bemenni. Nagy volt a terhe, nem tudtuk miből fizetni, az ember munkanélküli volt. Eladósodtunk. Jöttek a ha­tározatok, bíróságra adnak, ha ezt-azt nem fizetjük ki.- Mennyit kellett volna ha­vonta fizetni?- Össze-vissza hatezer forin­tot az OTP-re és közös költ­ségre.- Volt munkájuk?- Amíg el nem bocsátották az élettársamat, dolgozott.- Ön most munka nélkül van. Korábban dolgozott?- A vendéglátónál voltam mosogató.- Különmentek. És a lakás?- El kelletett hogy adja a sok teher miatt. Az ő nevén volt, én nem láttam belőle semmit.- Mikor volt ez?- Majd egy éve. Csak a családi pótlék- Azóta hol él negyedmagá­val?- Ide-oda kószálok a három gyerekkel. Itt is, ott is dobáltak a rokonok, ők is sokan vannak. Egy hirtelen megcsapás volt ez nekem.- Mennyi jövedelmük van most havonta négyőjüknek?- Csak a családi pótlék, más semmi: 11 ezer 250 forint. El- állnék dolgozni... 1- Munkanélküli-segélyt nem kapott?- Nem, mert 3-4 nap kelletett • volna hozzá, hogy kapjak. Nem volt meg a feltétel.- Kért-e rendszeres nevelési segélyt? Tud róla, hogy van ilyen? •- Kértem, de lejárt az is, egy évig kaptam.-Nem újíttatta meg?- Nem adnak. Azt mondták, új helyzet jött, akinek nincs megdolgozva bizonyos nap, annak nem jár. Rendben, elfo­gadtam. Nagyobb baj, hogy hi­tegettek azzal, adni fognak la­kást. Mindig csak hitegettek.- A családi pótlékot hogy kapja kézhez? Hisz hol itt, hol ott van.- A volt élettársam kapja kézhez, aki átadja egy ismerős asszonynak, ő meg nekem. A családfolyósítótól most kértem, hogy a nevemen szerepeljen.- Hová küldik majd?- A postára. Oda küldik, az a biztos.- Hány helyen lakott az egy év alatt?- Rengeteg helyen. A leg­hosszabb egy hónap volt egy helyen. Mosdás a csapoknál- Most hol lakik?- Sehol. Egy idős K'jgy fo­gadja be napközben a gyereke­ket, amíg én valamit elintézek. Lopva, mert a gyerekei elle­neznek minket. A piacon is­merkedtünk meg. Megsajnálta a gyerekeimet, mondta, min­dent megtenne, de a gyerekei parancsolnak neki.- Tegnap hol aludtak?- A buszpályaudvaron, a há­rom gyerekkel.- Hogy tudja magát rendbe szedni? Éhhez képest rendezett a külseje. Nagyon nehéz lehet.- Ugye, megmosakszom a csapoknál, rendbe teszem a gye­rekeket. Bemegyek a vécébe felöltözni, szóval ahol tudok.- A vasútállomásra is kijár­nak?- Mindenhová, ahol meg le­het húzódni a három gyerekkel.- Vannak olyan szociális munkások, akik azért kapnak pénzt, mert járják a várost, és segítenek a nehéz helyzetbe ju­tott, hajléktalan embereknek. Önt megszólították-e a pálya­udvaron vagy bárhol?- Nem, nem találkoztam ilyennel.- Rendőrök megszólították?- Nem, mert látták, a gyere­kek ott vannak, nem zavarhat­nak ki a buszpályáról.- Tud-e róla, hogy van haj­léktalanszálló Szolnokon?- Mondták a lakásügyön, menjek oda. De hogy képzelik, hogy nyolcéves lakásigénylés után oda menjek három gye­rekkel. Epilepsziagyanús a nagyfiú- Ma hol fognak aludni?- Ahol tudunk. Még nem tu­dom. Nagyon nehéz. Ezt nem tudja megérteni az állam meg a tanács, hogy létezik az, hogy három gyereket csak úgy az ut­cára kidobnak - és vigasztalha- tatlanul sír, patakzanak köny- nyei. Csak betegek ne lennének.- Mi a betegségük?- A nagyobbik, Csaba fiam gyakran rosszul van. A színe megváltozik, befeketedik és le­ragad a foga, elveszti az eszmé­letét. Ki kellene vizsgáltatni, mondta az orvos, de az utcákról nem tudom. Félek, hogy ko­moly baja lehet.- Az van itt a papírban, hogy óvodába nem járt, az iskolában teljesítményzavarok vannak. Epilepsziagyanús.- Igen, de máig se bizonyí­tott teljesen. A másik két gye­reket, az ikreket nem rendes korra szültem, betegek voltak, több mint három hónapig kezel­ték őket, szívelégtelenségi pa­naszaik voltak. Utána meg do­hos, büdös, patkányos lakásban laktunk, ott volt az udvaron a szemét. Nem segített a tanács, ezért kelletett abba a drága OTP-s lakásba beköltözni.- Most is vannak szívpana­szok a gyerekeknél?- Néha-néha. Nem tudunk orvoshoz menni az utcákról, ahhoz ápolnom, fürdetnem kel­lene őket. Az iskolába se tudom elküldeni őket, örülök, ha a nagy el tnd iámi. Féltem, fél­tem őket ' yon. Nekem epe­kövem van, gyomorsüllyedé­sem. Teljesen kivagyok. Ön­gyilkos leszek, és kész. . ^ - Ez az, amit nem tehet meg. Épp a gyerekek miatt. Félti őket, most mondta. Az asszony elmondása sze­rint még nem járt a Humán Szolgáltató Központban. Azt sem tudja, hol van. Segíteni kellene - tűnődöm. Kézenfek­vőnek látszik: hívok szociális munkást a gyalog is tíz percre lévő intézményből, aki elkíséri. Szakmai nap miatt „zárva” Telefonálok. Két ismerősöm közül az egyiket sem tudják adni. Ám kapcsolják a hajlék lanszálló vezetőjét. Vázolom helyzetet. Ő is az övékét. Ne: hogy szociális munkást ne tud küldeni, ma senkit sem fo­gadnak. Szakmai nap van a dolgozóknak, minden kedden. Kéri, menjen az asszony más­nap reggel nyolcra. A gyors segítség lehetőségé­nek illúziója eloszlik. Annyi információt kapok még, hogy két felnőtt nő ré­szére üres hely van a hajlékta­lanszállón.- És. hajléktalan családokat fogadnak-e? Már jó pár éve szó volt róla, hogy lesz - kérdezem bátortalanul, a három gyer­mekre gondolva.- Még mindig csak terv, nem valósult meg - jön a tárgyila­gos válasz. Ilonának lelkére kö­töm, másnap reggel a humán­központban pontos legyen. A remény fogyóban - nálam is -, a buszpályaudvar éjszakai bü­dös melege látszik egyedüli * biztos pontnak továbbra is a család számára. Adja intézetbe! Másnap reggel jön Ilona. Ha lehet, még jobban elkeseredett mint tegnap.- A gyerekek? - nézek köré.- A tegnapi idős hölgy vi­gyáz rájuk. Voltam a humán­központban - sóhajtása mély­ről jön, szíven üt, de még in­kább az, amit mond -, azt mondták adjam intézetbe a gye­rekeimet, s menjek a hajlékta­lanszállóra. Ezt én nem akarom ... - ka­paszkodik görcsösen tekinte­tembe a barna szempár, s újra peregnek a könnycseppek az édesanya arcán. Lakás kellene. Lelkem mélyén a magánem­ber érzelmei birkóznak a rideg valósággal. A gyermekvárost tárcsázom.- Igazgató úr! Három, lakás nélküli kiskorú gyermekről van szó, s az édesanyjukról, aki egyre reménytelenebb körül­mények között, de még mindig gondoskodik róluk. Be tudná-e fogadni a családot? Szügyi Csongor: - Ehhez nincs meg a jogi lehetőségem. A szociális alapellátáson belül a városnak kellene valami megoldást találni, hogy ilyen esetekben együtt maradhasson az anya a gyermekeivel. Olcsó albérlők háza vagy átmeneti la­kások kellenének. Három éve próbálja már a város ezt a gon­dot megoldani.- Egyedüli lehetőségként marad a gyerekek állami gon­dozásba vétele?- Amit felajánlhatok, az nem a szokványos, kiskorú veszé­lyeztetettsége miatti állami gondozásba vétel. Az anya kér­heti a városi gyámügyi csopor­ton keresztül az ideiglenes inté­zeti elhelyezést, amíg nem sta­bilizálódik a család helyzete. Nem elvesszük a gyerekeket tőle, hanem átmenetileg gon­doskodunk róluk, amíg nem ja­vulnak a család életkörülmé­nyei. Az anya kapja tovább a családi pótlékot is, amiből szű­kösen, de fenn tudja magát tar­tani. Látogathatja a gyerekeit, együtt lehet velük hétvégén.- Nehéz, nagyon nehéz - mondja Ilona, amikor újabb cetlin immár a gyámügyi elő­adó nevét adom a kezébe. Most még együtt a család. Vajon meddig? Simon Cs. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom