Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07 / 6. szám
Mátyás Krónika A szolnoki Mátyás Király Úti Általános Iskola diákújságja ezen a címen 1990-ben jelent meg először. Minden tanévben kétszer adjuk ki: decemberben és júniusban. Nyomtatását a Cifi Nyomda vállalta el. A Mátyás Krónika szerkesztőségének tagjai iskolánk felsős tanulói közül kerültek ki. A diákönkormányzat bizottságainak vezetői leadják az anyagot az addig történt eseményekről és eredményekről. Ezek közül a legkiemelkedőbbek bekerülnek az újságba. A Krónika további tartalma:- interjúk, riportok tanárokkal és tanulókkal,- mesék és versek, amelyeket a tanulók írtak,-rejtvények,- viccek és aranyköpések, amelyeket illusztrációval teszünk nevetségesebbé. Például: Egy okos gondolat biológiaóráról:- Mi a legegyszerűbb növény?- A csiga. Elsősegélynyújtás felső fokon:- Az égett testrészt folyóvízzel kell megszüntetni! Balázs László (5. b.) a Mátyás Krónika diákújságírója A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára magyar népmesék és más mesék illusztrálására írt ki pályázatot általános iskolás korú gyerekeknek. A sok mű közül most Csák Tünde: A kisgömböc című alkotását mutatjuk be nektek. A többi illusztrációt a Gyermek- könyvtárban tekinthetitek meg március végéig. fotó: i. l. Munkamegosztás Két hangya megy a sivatagban, szembejön egy elefánt. Megszólal az egyik hangya:- Én elgáncsolom, te pedig fojtogasd! Ürtárgyalás A vádlott ellopta a Szaturnusz gyűrűjét, ezért három fényévre ítélték... Beteg párna A minap két párna beszélgetett az utcán:- Hogy vagy?- Köszönöm jól! Hát te?- Rosszul. Huzatot kaptam. A szarvas és a nyúl Egyszer volt, hol nem volt, volt a kerek erdő közepén egy tisztás szélén egy üres barlang. Habár nem volt egészen üres, mert egy nyúl és egy szarvas lakott benne. A nyúl nagyon bátortalan, a szarvas pedig bátor volt, de a farkastól nagyon félt ő is. Jó barátok voltak, szerették egymást. Történt egyszer, hogy éppen vadkörtét szedtek, és nem gondoltak semmi rosszra. Hanem egyszer pont arról a bokorról fogyott el az édes gyümölcs, amelyikről a nyuszi szedte. Ezért természetesen egy másik bokorhoz ment. Egyszer megjelent egy négyfejű, félelmetes fekete farkas. Hát mit gondolt, mit nem a sötét alak, elrabolta a szarvast. A nyuszi csak este vette észre, hogy eltűnt a barátja. Kereste az erdőben, a tisztáson, a pataknál, de nem találta sehol. Viszont a patakparton rátalált valaki másra: egy arany- szárnyú tündérre. A kis állat annyira megijedt, hogy ijedtében fél tucat lépést araszolt hátra. A tündér kedves szavakkal bátorította őt, és végül azt mondta: - Én tudom, hogy hol van a barátod! A négyfejű farkas tartja őt fogva. A nyuszi megköszönte a tündér segítségét és azt mondta: - Segíts nekem, erdei tündér, mert nem merek odamenni! - Azt nem tehetem - mondta kedvesen -, saját magadnak kell kiszabadítanod! Szegény tapsifüles félve indult útnak. Ä négyfejű váránál éppen a kamraajtót találta meg, ahol a szarvas volt. Az ajtó alatti résen befért, ügyesen leakasztotta a kulcsot, és kinyitotta a ketrec ajtaját. Igen ám, de amikor ki akartak menni, leesett egy üveg, és darabokra tört. A farkas meghallotta, otthagyta a levest, ami forrt, és megnézte, hogy esett le. A két barát épp kimenekült, és a leves kifutott. A négyfejű nem nézett a lába elé, rálépett a szappanra, és belecsúszott a forró levesbe, azután belefulladt. A két barát visszament a barlangba, és talán még most is élnek, ha meg nem haltak. _ * * * Ez a történet volt a tiszafüredi meseíró verseny 2. legjobb alkotása, amelyet Csabai Nóra 4. a osztályos tanuló írt. Csak párosán Tizenkét képet láttok itt ösz- szekeverve. Pedig a látszólagos rendetlenség mögött van valamilyen rend: minden kép ugyanis logikus kiegészítése egy másik képnek. Ennek alapján hat képpárt állíthattok össze a tizenkét rajzból. Rajta, találjátok ki: melyik képnek melyik a párja? Az oldalt szerkesztette: Horváth Ida Városnézés turbómeghajtású repülő szőnyegről A két, látszólag egyforma kép között öt eltérő részletet fedezhettek fel. Melyek ezek? i Az arany ceruza A két ünnep közötti, téliesnek egyáltalán nem mondható, hó nélküli napsütéses szerda délelőtt úgy döntöttem, gyalogosan indulok befizetni a postára a telefoncsekket. Az egyik hosszú sor végére álltam, és arról kezdtem magamban elkeseredetten elmélkedni, hogy miért mindig akkor van csak két ablak nyitva ügyeket intézni, amikor havonta egyszer én tévedek erre ... Éppen arra a következtetésre jutottam, hogy erre, csakúgy, mint sok minden másra, nem tudom a választ, amikor a lengőajtóban két ismerős arcot pillantottam meg: anyukát és kislányát. Régi ismerőseimnek és nekem is felderült az arcunk a váratlan találkozás örömétől. Az üdvözlés közben Éva a fülembe súgta, hogy kérdezzem meg lányától, mit tart a kezében. Nem mintha látni nem lehetett volna! Én úgy viselkedtem, ahogyan ilyenkor egy buta-okos felnőtt szokott, sejtvén, hogy a kérdésemre érdekes választ, sőt a kislányt ismerve - aki egyáltalán nem szófukar! - még történetet is kapok. Belementem a játékba - és nem csak azért, hogy a sorban állási hosszú időt múlassam. Láttam a kislány arcán, szemén, hogy már alig várja, hogy a beszélgetésben rá kerüljön a sor!- Eszter! Mi van a kezedben?- Az én aranyceruzám - válaszolja a kis, majd’ hatéves gyönyörűség. Nem Barbie baba, sellő vagy más kislánydi- vat-kézbevaló, hanem egy számomra - be kell vallanom - közönséges ceruza. Eszter mondata után viszont már egészen másként állt a helyzet, ez a ceruza nem közönséges ceruza, hanem aranyceruza. Nos, jöhet a következő kérdésem:- Miért éppen aranyceruza?- Ezzel lehet igazi aranyszínű napot rajzolni. Lehet aranycsillagot is, aminek engem nagymama nevez, de tudok vele rajzolni fát, kutyát, kis házat, sőt anyut, aput és Zolit is ezzel rajzolom meg.- Ha ilyen sokat dolgozik ez a ceruza, akkor gyorsan „elfogy”?!- Á, dehogy, nagyon vigyázok rá. Csak akkor használom, amikor „igazán” vele akarok rajzolni, amikor szeretek mindent.- Miért éppen ezt a nevet adtad neki?- Neked csendben megsúgom - nevet huncutul Eszter -, nem egészen én találtam ki, hanem apu. Az úgy volt, hogy még régen, nyáron nagyi a padlásról lehozott egy dobozt, amiben sok limlom volt. Én nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi van benne, így szó szerint belebújtam és túrtam, túrtam. Találtam egy kisebb dobozt, amiben sok-sok kisebbnél kisebb, elhegyezett öreg ceruza volt. Nagyi azt mondta, ezekkel rajzolt apu, mikor ő is kicsi volt. Aztán találtam egy furcsa sárga színest. Az volt a legkisebb. Húztam vele egy vonalat, egy nagyon szép színűt, aztán egy napot, egy nagy, meleg napot is rajzoltam ... Végül beletettem a köténykém zsebébe, és hazahoztam. Nagyi azt mondta, azért ilyen kicsi a ceruza, mert apunak ez volt a kedvence: az aranyceruzája.- És most neked is van egy ilyened.- Á, nem csak nekem, Zolinak, a bratyónak is van. Eddig az övével rajzolhattam néha, de csak nagyon ritkán, mert féltette. De most én is kölcsönadom neki, mert az enyém egész más színű! És ha hazamentünk, belerajzollak téged is a lapba az én aranyceruzámmal - mondta Eszter, kaptam egy cuppanóst, majd sarkon fordult, és mesélte anyjának, hogy mit csináljanak, ha végeztek a postán. Éttől a mondattól mintha bennem is kisütött volna a nap, már az ablaknál álltam, elröpült a sor előlem, mosolyogva fizettem, majd elköszöntem Évától és Esztertől. Hazafelé menet arra gondoltam, hogy otthon megkeresem az én aranyceru- zámat. És neked van ilyen „íróeszközöd”? Horváth Ida Állat és ember Az állatvilág tarka, akár a kaméleon farka. Nincs benne semmi szürke, csak az elefánt füle. A vízben és a földön élnek. Semmi gondjuk, s nem is féltek. Az ember volt, akitől megijedtek, s egyre fogyni kezdtek. Az ember sokáig nem jött rá, milyen szép a természet, amit ő sok éven át lenézett. Az állatok ezidőn csak rettegtek és féltek, míg az ember végre rá nem jött, így mindnyájunknak rossz az élet! Barna Tamás 6. oszt. tanuló Jászszentandrás A gyerekek küldték Papi, mami meséi Hogyan jártak iskolába? A hét minden napján jártak iskolába, hétfőtől szombatig. A tanév hosszabb volt, mint most, mert június végén kezdődött a szünet. Nem nyolc, hanem hat osztályt jártak. Majd hetenként egy fél napot kellett ismétlő iskolába menniük. A fiúk 13 éves kortól leventefoglalkozásra (katonai képzésre) jártak. A jegyek közül a legjobb az egyes volt. A fegyelmezőeszköz, a nádpálca, állandóan a tanítók keze ügyébe került. Ezzel fenekest, tenyerest vagy kormost adtak. A házi feladatot a napos ellenőrizte. Aki nem készítette el, akié vagy hibás volt, büntetést kapott. Aki nem tanult: bezárták, és ott tanulta meg. Hazafelé kettős sorban, csendben mentek a diákok. Vasárnap templomba jártak. A fizikát természettannak, a kémiát vegytannak hívták. A lányokat apácák tanították. Kenderesen külön jártak iskolába a katolikusok és a reformátusok, mivel itt csak felekezeti iskolák voltak. A gyerekek összevont osztályokban tanultak (3-4., 5-6.), csak a 1-2. volt külön. A tornaórát az udvaron tartották. Akkoriban a fiúk golyókkal játszottak. Játékok voltak még: „Adj király katonát!”, kukoricagombozás stb. Ilyen volt régen az iskola. Molnár Andrea 5. osztályos tanuló Kenderes: Általános Iskola
