Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
1995. január 2., hétfő Húszon Innen - Tízen Túl 7. oldal „Isten szegénykéje” Szolnok. Piszkos, szemetes pályaudvar. Kopár beton, csupasz, szürke falak - visszataszító környezet. A fülsiketítő zajt az emberek könnyedén viselték, csak én álltam megundorodva az egésztől. Körben rozoga padok. Az egyiken mintha lett volna valami. Biztosan valaki „ottfelejtette” rossz rongyait. A kupac egy kicsit megmozdult. Még egerek is vannak benne - gondoltam, s kedvetlenül indultam volna tovább. De hirtelen a ruhakupac felemelkedett. Egy ember volt. Öreg, aszott arcú, fehér hajú, hosszú szakállú bácsika. Felkeltette a figyelmemet, mert más volt, mint a többiek, akik fürgék, vidámak, vagy éppen nevetségesen mogorvák voltak. Megtört, fáradt öregember, kedves arccal: sugárzott róla a jóság. Az a jóság, ami manapság nem árad az emberek arcáról. Úgy döntöttem, figyelni fogom a bácsit, s bevallom, nem is volt nehéz. Egész nap nem mozdult el onnan. Görbe, szúette botját letámasztotta, s ült a pádon. Szemlélődött. Figyelmesen nézte az előtte elhaladó fiatal lábakat, arcokat s a vihogó lányokat. Néha tett egy-két megjegyzést, csak úgy, magának. Es csak ült, ült, ült. Már kezdtem türelmetlen lenni. Estefelé az egyik térre néző ablakban megjelent egy maszatos kislányarc. Szomorúan nézte az apót, s egy idő múlva csak a búsan lengedező függönyt láttam. Egy szépen öltözött nő sétált arra egy férfival karöltve. A bácsi könyörgő tekintettel követte őket. A nő hátranézett, és valamit mondott a társának. A férfi is megfordult. Gúnyosan nézett a bácsira, és pénzt dobott neki. Ő pedig a pénzzel csendben vonult vissza a pádhoz. Később tizenéves fiúk raja vette körül. Persze belőlük is hiányzott az idősebbek iránti tisztelet. Csak nevettek, gúnyolódtak. Szegény kis öreg meghúzta magát. A téren egy fiatal édesanya sétált gyermekével. A kicsi vidáman szaladgált, játszott a galambokkal. Hirtelen megbotlott. Galambok száza emelkedett a magasba, mire a kislány hangosan sími kezdett. A bácsi figyelt. Úgy láttam, tetszett neki a gyerek. Aztán felállt. Megijedtem. Vajon mit akarhat?! Odabotorkált a kislányhoz, és egy nyalókát nyújtott felé. Döbbenten néztem! Hiszen egész nap nem evett. Pénzt kapott, s ajándékot vett rajta! Már erősen sötétedett. A bácsi lefeküdt a padra s elaludt. Közelebb mentem, és láttam, hogy álmában mosolyog. Jó éjt! - suttogtam ... Hazafelé tartva csak a bácsira gondoltam. Talán azt álmodta, hogy száz kisgyerek veszi körül, s ő mindegyiknek cukorkával kedveskedhet. Busi Zsuzsa Jótékony célra kértek adományokat a hollywoodi sztárok. Beverly Hills utcáit Harley Davidson motorokkal járták be, és így gyűjtötték a pénzt. A legtöbbet Chernek sikerült begyűjteni. A pénzt a rákbeteg gyerekek megsegítésére ajánlották fel. _ fotó: feb Kedvenc növényeim Azt kérdezed, mért kell új szövegszerkesztőt vennem? Szívesen elmesélem neked, hisz úgyis megszoktad, velem mindig történik valami. Tudod, azon kívül, hogy írok, még van egy-két hobbim. Például nagyon szeretem a növényeket. (Főleg a futókat.) A dolgozószobám asztalán is láthattál két cseréppel. (A falon meg még többet.) A másik kedvenc időtöltésem a természet- gyógyászat. Te is tapasztalhattad, milyen kitűnően hasznosítható a gyógynövény, na meg a bioenergia. Két héttel ezelőtt a virágboltban vettem kedvenceimnek szuper táprudacskákat, és kiépítettem egy öntözőrendszert, mondván, nem leszek otthon egy hétig. Növényeim jól érezték magukat, szépen nőttek, így bátran hagyhattam őket otthon, csakhogy volt egy kis problémám. Én mindig beszélgetni szoktam velük, és ilyenkor sze- retetet sugárzók, de most mi lesz, hisz szeretet nélkül elher- vádnak? Ez akkora gondot jelentett nekem, hogy még aludni se tudtam. Végül is eszembe jutott egy nagyon jó megoldás. Minden egyes virágomnak adtam bioenergiát, annyit, hogy úgy gondoltam, kitart egy hétig. Most már nyugodtan készülhettem a nyaralásomhoz. (Igen, jól éreztem magam.) Mikor ismét otthon voltam, első utam a dolgozószobám felé vezetett. Nyitottam volna az ajtót, de az makacsul ellenállt. Ezen meglepődtem, hisz soha nem zártam be. Egy kicsit drasztikus megoldást kellett alkalmazni, de sikerült bejutnom." (Azóta fáj a vállam.) Először csak álltam a küszöbön, és ámultam. A szobát ugyanis keresz- tül-kasul befonták a növények. Miután magamhoz tértem, gyorsan telefonáltam Gyuri bácsinak, segítsen normális alakra hozni szobámat. (Persze, ő sem akarta elhinni, amit látott.) Nekiláttunk a dzsungel irtásának, már egy óra múlva az asztalomhoz is oda tudtunk menni, és ott láttuk, hogy a számítógépet se kímélték. Gyuri bácsi óvatosan megpróbálta lefejteni túlnőtt növényeimet, de nem ment. (Nekem se sikerült.) Az erőszakos futók léggyökereket eresztettek a klaviatúra hézagai közé, és ahol még volt rés a számítógépen, oda betették a „lábukat”. (Bocs, gyökereiket!) Miután eltüntettük a rengeteg zöld szemetet, felhívtuk a legjobb hardver- mérnököt a városban, hátha tud segíteni a gúzsba kötött gépen. Miközben vártunk a komputerdokira, Gyuri bácsi alaposan kikérdezett, mit műveltem az ártatlan virágokkal, hogy rámenős erdő lett belőlük. Igen, tudom, én követtem el a hibát, hisz rengeteg energiát bocsátottam a növények rendelkezésére (táprudak, víz, fény, bioenergia), mindezt elég „jól” hasznosították. Utána megérkezett a mérnök is, de nem tudott semmit sem tenni az elképedésen kívül. Feladtam. Beláttam, ez a gép már nem az enyém. (De még mennyire nem az!) Belenyugodtam, hogy félre tehetem mint „botanikai ritkaságot”. Este kimerültén estem ágyba, de nem tudtam kipihenni magam. Lehetett éjfél, vagy egy óra, mikor halk sípolásra ébredtem. Álmosan a hang irányába botorkáltam, ami a dolgozó- szobába vezetett. Meglepetésemre, működött a számítógép, és a monitoron ez állt: „Táprúd- és bioener- gia-utánpótlást kérünk, na meg beszélgethetnénk egy kicsit. A Te kedvenc növényeid ...” Szűcs Gyöngyi Programok Kisújszálláson 9-én 19 órakor a városháza dísztermében újévi koncert lesz, melyen a Debreceni Filharmonikus Zenekar Johann Strauss-estjére várják az érdeklődőket. Karcagon 21-én 15 órakor a Györffy István Nagykun Múzeumban nyílik önálló kiállítása egy fiatal grafikusnak, Kábái Lászlónak. Aznap 16 órakor Hangyási Attila kiállításának lesz a megnyitója a Déryné Művelődési Központban. Este 18 órakor a Művelődési Központ színház- termében a Puszta koncert- és szalonzenekar hangversenyezik. Szolnokon a Híd Színház bemutató előadása lesz a Városi Művelődési Központ Zenetermében 14-én, 19 órakor. Edward Albee: Állatkerti történet című darabját mutatják be. További előadások: 15, 18, és 21-én 19 órakor. KEDVES FIATALOK! Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk mindannyiótoknak, úgyszintén a diákújságíróknak. Reméljük, az új esztendőben is érkeznek hozzánk jobbnál-jobb írások. Eddigi munkátokat is köszönjük, további sikereket kívánunk mind a tanulás, mind a magánéletetek terén! Az oldalt összeállította: Gerendássy Katalin Nők a volánnál Egy kocsi hajtott neki a híd végében álló lámpaoszlopnak. A hangos csörömpölés után fiatal nő szállt ki belőle, majd méltatlankodva megszemlélte a kárt. Néhányan körbeállták. Én is köztük voltam. Odaléptem mellé, és megkérdeztem:- Hogy történt?- Az úgy volt - kezdte azonnal -, hogy elindultam az autóval. Hirtelen megpördültem, azután behajtottam egy zöldségeshez. Onnét kijövet elgázoltam azt az urat, aki ott sétált, mint egy idióta, utána pedig nekicsapódtam valami kamionnak. Még kidöntöttem pár táblát... és akkor elvesztettem az uralmamat a kocsi felett. December 29-én, csütörtökön az Ifjúsági Iroda ProVo(a)káció című programsorozata keretében, a szolnoki Csomóponti Művelődési Házban lépett fel a képen látható Chuck Tayler Band nevű csapat. Továbbá a Csigafröccs és az ADAM 30 koncertjén táncolhattak a „szurkolók”. ’ FOTÓ: KORÉNYI Az én házam, az én váram Az nem kétséges, hogy mindenki számára a saját otthona a legfontosabb. Kirekeszteni a külvilágot, fütyülni a napközben elénk tornyosuló gondokra, némi megnyugvásra lelni. Azonban vannak esetek, amikor nem is olyan könnyű megtalálni ezt a harmóniát. Hogy ez mennyire így van, azt leginkább azok támaszthatják alá, akik már bepillantást nyertek a lakótelepi élet szépségeibe .. . Diadalittasan bezártam magam után az ajtót. Megint itthon vagyok - terebélyesedett el rajtam az örömteli érzés. Már jó előre eldöntöttem, ma este pihenni fogok. A konyhába vonulva összeállítottam a vacsorámat: a hűtőszekrényben egy dobozos üdítő nyerte el a tetszésemet, a mikrohullámú sütőből pedig a melegszendvicseket szedegettem ki. Édességgel szintén el voltam látva, ám azt későbbra tartogattam. Az ínycsiklandó étkek illata lassan betöltötte a helyiséget. Épp hozzá akartam látni a lakomához, amikor furcsa dübörgés hangzott fel a közelből. Nyomban kitaláltam: a szomszédban rántotthús lesz ma este. Erélyesen rácsaptam párszor a papírvékony falra, hátha csökken a zaj, de semmi sem történt. A háziasszony zavartalanul folytatta munkáját. Kedvetlenül kaptam be néhány falatot, majd bevonultam a szobába. A tévében pont egy izgalmas film kezdődött. Rég láttam már igazán jó műsort, ezért sokat vártam tőle. Ahogy a cselekmény kibontakozott, egyre figyelmesebben tapadtam a képernyőre, a drámai jelenetek alatt pedig még néha a lélegzetvételről is megfeledkeztem. De ez az este nem az én estém volt. Kisvártatva hangos kiabálást hallottam a fejem fölötti lakásból, azután a gyerekek szaladgáltak odafönt, amitől a csillár méltóságteljesen himbálózni kezdett. Végül egy ajtócsapó- dás és egy kisgyerek sírása vetett véget a műsornak. A testvérek vitáját alighanem a nagyobbik nyerte. Alig ült el a zsivaly, rögtön új zaj hasított a csendbe. Fúrógép visongott, vájta a falat a túloldalról, bizonyára valamelyik lakótárs képet akart föltenni a szobájában. Általában művészetpártoló vagyok, de ezúttal nem méltányoltam az igyekezetét. Mielőtt újabb megpróbáltatások érhette volna, kiballagtam az erkélyre, és kiszellőztettem a fejem. Tíz perccel később tértem vissza. A lakásban csönd volt, kellemes meleg. Az idillikus hangulatot csak fokozta, hogy sikerült kényelmesen befejeznem a vacsorát, azután letelepedve az ágyra, olvasgatni kezdtem. Furcsálltám is, hogy már vagy fél órája nem történt semmi, amikor csöngettek. Villámként hasított belém a felismerés: mára jelentette be magát a csótányirtó. Sietve kinyitottam az ajtót, ám a folyosón nem az álldogált, akire számítottam, hanem a szomszéd srác. Mint mondta, rosszul fogható náluk néhány program, s szeretné ellenőrizni a dolgot az én tévémen. Vonakodva beengedtem. Gondoltam, szólnom kellene, hol találja a készüléket, de mire észbe kaptam, már a gombokat nyomogatta. Ekkor újfent csöngettek. Ezúttal tényleg a csótányirtó volt. Jó estét kívánva, bevette magát az ebédlőbe, s hozzálátott a rovarok kegyetlen lemészárlásához. Ezek után meg sem lepődtem, mikor a résnyire nyitva hagyott ajtón egy köpcös kis alak nyomakodott be, zöld színű számlát lobogtatva a kezében. Kis fizetnivaló lesz - mosolygott kedvesen. Letaglózva indultam a pénzért. Közben szomszédom épp a televízió hátlapjának eltávolításához készült, a csótányirtó pedig már a konyhában hadakozott a bogarakkal. Bánatos pillantást vetettem a gyümölcslére, amit a férfi épp akkor vert le az asztalról permetező felszerelésével, azután a bankjegyeket a díjbeszedő kezébe nyomtam. Molnár G. Attila Kevin Costner, a nálunk is jól ismert amerikai színész, aki Oscar- díjat nyert a Farkasokkal táncoló című filmjével, most a vietnemi háború emberi, érzelmi hatásairól forgat filmet. FOTÓ: FEB Hovanecz Fruzsina: Harc az idővel Rohanj idő! Te kegyetlen! Vidd el féltett ifjúságom! Kereshetem majd, úgysem lelem Legvigyázottabb virágom. Menj csak, repülj a lét szárnyain Hiszen tudom, gonosz szándékod Pecsétnyomod meghagyni az ifjak arcain. Lelkűket azonban meg nem kaphatod. A gondolat, az ép elme erősebb nálad Monumentalitást éreztet feletted Törekszik, hogy te is lássad: A szívet le nem győzheted! M.G.
