Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 4. szám
1995. január 5., csütörtök Az Új Néplap Martfűn 9. oldal Hogyan tovább, polgármester úr? Kozma Imre azok közé a polgármesterek közé tartozik, akiket újraválasztottak. Ha viszont hozzátesszük, hogy az előző ciklus polgármestereként is újraválasztott vezető volt már, akkor könnyen kiszámolható, hogy közel tíz éve tölti be a település első számú vezetőjének tisztét.- Ön szerint minek köszönhető ez a siker?- Több oka lehet annak, hogy a választók most újra megtiszteltek a bizalmukkal. Azt hiszem, az is benne van, hogy az elmúlt években teljes erőmmel és a legjobb tudásommal igyekeztem a várost szolgálni.- Ön hogyan élte meg ezt a tíz évet?- Közel egy évtized nagy idő egy ilyen poszton, amely az ember fizikai erőnlétét, idegállapotát nap mint nap igénybe veszi. Szerintem ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Az eredmények azonban megszépítik ennek a tíz évnek a nehézségeit. Voltak nehéz pillanatai a városnak is, nekem is, amikor egy-egy nagy feladatba belevágtunk. Nem dicsekvésként akarom mondani, de tény, hogy ebben az időszakban Martfű nagy fejlődésen ment keresztül. Megindultak a nagy beruházások. Ekkor lett város a településünk. -Amikor 1985-ben idekerültem, az utak mindössze 20 százaléka volt burkolt, ma már szinte kivétel nélkül mindegyiknek van szilárd burkolata. Megoldottuk az óváros belvízgondját, kerékpárút, járda épült szinte az egész városban. Megvalósult a gázprogram, szennyvízprogram, telefonhálózat, kábeltévé-hálózat épült, templomok és új városháza épül, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Igen, voltak nehéz pillanatok. Például a gázprogram megvalósításakor álmatlan éjszakákat okozott, hogy az árkok nyitva voltak, a tél meg közeledett, sürgetni kellett a munkákat. De mindent sikerült megvalósítani, amit elterveztünk, és azt kell mondjam, hogy most már túl vagyunk a nehezén.- A következő évek sem lesznek könnyűek.- Nem. Szerencsére a nagy feladatokon, a nagy beruházásokon túl vagyunk. A következő éveket azzal kell tölte- nünk, hogy alakítsuk, szépítsük a környezetünket, hogy minél hangulatosabb legyen a város, hogy az itt élők jól érezzék magukat, szívesen lakjanak itt. Tudjuk, hogy mi az, ami szebbé teszi a várost, de ezek már nem olyan nagy feladatok, amelyeket ne lehetne megvalósítani. Azt azonban még el kell mondanom, hogy nagyon sokan segítik a munkámat.- A hivatal?- Igen, a hivatal is. Nagyon jó hivatali dolgozókkal áldott meg az Isten. Ilyen kollektíva nélkül nem ment volna ilyen jól a munka. Büszke vagyok rá, hogy ilyen munkatársakkal dolgozom, az önkormányzati intézményeket is beleértve. A hivatalba bárki bármikor be-- jöhet, nálunk nincs ügyfélfogadási idő. Borzasztó rosszul esne nekem, ha valaki a város másik végéből bejönne a hivatalba, és elküldenénk azzal, hogy jöjjön vissza holnap. Azt hiszem, hogy az elmúlt tíz év titkához ez is hozzátartozik. És még valami: a család. Ezt a munkát megbízható családi háttér nélkül nem lehetne csinálni. Én nagyon családcentrikus vagyok. A feleségem a Martos Flóra iskolában igazgatóhelyettes. Rá több háml az otthoni teendőkből, de én is szívesen megcsinálok mindent. Ha otthon vagyok, a kertben, a háztartásban dolgozva el tudom felejteni a gondokat. Szerencsés alkat is vagyok, mert van bennem egy hallatlan nagy optimizmus, különben már ötször szívinfarktust kaphattam volna ebben a székben. Vallom, hogy én ugyanolyan polgára vagyok ennek a városnak, mint a többi lakos. Soha ki nem ejtettem azt a szót a számon, hogy: hatalom. Itt feladat van, munka, amit el kell végezni. Ismerkedik a képviselőséggel Nyolc új képviselő dolgozik az önkormányzati testületben. Mit várnak a képviselői munkától? Milyen reményekkel néznek a következő évek elé? Ezzel a kérdéssel kerestem meg egyi- kőjüket, Tarjányiné Tasnádi Edit pedagógust.- Már korábban játszottam a gondolattal, hogy indulok a választáson, de visszatartott az, hogy a barátnőm is indult, és úgy gondoltam, neki több esélye lesz. Aztán a kollégáim biztatására mégis indultam. Szinte az utolsó pillanatban döntöttem el. Eléggé nagy kérdőjelekkel vágtam neki. Azt mondtam, ha sikerül, nagyon jó lesz, de ha nem, az sem tragédia.- Melyik területet képviseli?- A Munkácsy úti lakótelepet, a Lenin út környékét. Ez a legnagyobb létszámú körzet. Azt hiszem, még igazán nem tudom, hogy mit vállaltam.- Milyen gondok vannak a körzetében?- Itt a problémák nem körzeti jellegűek, a város egész területén hasonlóak. Elsősorban az intézményekben dolgozókat és tanulókat képviselem. Ez viszont szinte minden családot érint. Nagyon fontosnak tartom, hogy a jövőben az intézmények ne váljanak működésképtelenné. Jó volna egy kicsit szebbé, barátságosabbá tenni a városunkat. Szeretnénk felépíteni egy olyan játszóteret, amely természetes anyagból (fából) készült játékokkal várja a gyerekeket.- A következő időszakban sokszor kell majd döntenie. Nehezen vagy könnyen dönt?- Vívódó típus vagyok. Meggondolom a döntésem, előtte is, utána is. Szerencsére ismerem a várost, és az itteni emberek is ismernek engem, hiszen itt nőttem fel, itt tanultam, és ide jöttem vissza dolgozni. A szüleim is itt laknak, sokat segítenek. Visszatérve a döntésekre: jó volna, ha a testület mindig úgy tudna határozni, hogy a város lakóinak nagy többsége úgy érezze: helyesen döntöttünk. A szakközépiskolában A tervezéstől a gyártásig Bekker Istvánné a diákrendezvények felelőse a cipőipari szakközépiskolában. Tevékenysége igen sokrétű, a gólyabál megszervezésétől a környezetvédelemig széles skálát ölel fel a munkája. Minden ősszel csatlakoznak az egészségnevelési hónap rendezvényeihez. Igaz, ez már meghaladná az anyagi lehetőségeiket, így a városi Vöröskereszt támogatását is igénybe veszik. Az idén a hónap keretében dr. Despotov Svetozar tartott előadást az alkoholfogyasztás, a dohányzás ártalmairól. A család nemzetközi éve jegyében a család szerepéről, életcélokról is volt előadás a diákoknak. Erre azért is szükség van, mert itt is találkozhatunk a tipikusnak mondható kor-kórképpel: a fiatalok közül sokan céltalanok, érzelemszegény családból jöttek. De nemcsak a mentális problémákról kell szót ejteni körükben, hanem ugyanúgy téma a higiéné (most a szájhigiéne volt napirenden) és a helyes táplálkozás. Ebben a tanévben a karácsonyt különböző közösségek részvételével szervezték (például kollégisták, bibliakör, szabadidős klub). Erős oldaluk a környezetvédelmi munka is. Működik a természetvédők csoportja. Bekker Istvánné szerint ebben a témában a tudatformálás a legnehezebb. Az iskola egyébként a Tisza Klub referenciaiskolája. Egy másik jó hír az iskolából: minden igénynek megfelelő szakkabinetet sikerült létrehozniuk. Olyat, ahol a tűzőgépektől kezdve a számítógépekig minden megtalálható. Azoknak a szakmai óráknak a jó részét, amelyeknek korábban a cipőgyár adott otthont, most itt, Bekker Istvánná helyben meg tudják tartani. Ehhez persze hozzá kell tenni azt is, hogy az iskola a megyei munkaügyi központ regionális pályázatán nyert. Éz a pályázat arra ösztönzött, hogy olyan tervezőmunkahelyet alakítsanak ki (számítógéppel is fölszerelve), ahol a tervezéstől a gyártásig mindent végig lehet csinálni. A szakkabinet kialakításával javítani tudták a diákok szakmai felkészültségét. Az iskolában egyébként az ötödik évfolyamon van technikusképzés, amely tíz évvel ezelőtt indult újra. Valamennyi technikus eredményesen zárta az ötödik évet. Korábban húszon felül volt évente a számuk, most 12-15 diák választja évente ezt a lehetőséget. Sajnos, a szakmában kevesen helyezkednek el, pedig a cipőgyár minden itt végzettet alkalmazni tudna. Minden megtalálható a szakkabinetben, ami a tanuláshoz, a munkához szükséges Jó a városba jönni Minden településnek megvan a maga arculata. A hangulata is, amelyet az ember szeret vagy elutasít. Egy-egy város, falu hangulatát lehet érezni, ahogy odaérkezik az ember. Nem lehet megmagyarázni, hogy miből szövődik a hangulat. Biztosan hozzájárul az is, hogy hogyan néz ki egy város, tiszták-e az utcák, vannak-e parkok, mosolygósak-e az emberek az utcán. Hozzájárul, de nem csupán ez a lényeg. Fontos az is., hogy otthon érzi-e magát a „bennszülött” lakos és az idegen egyaránt. Martfű hangulatát nehéz lenne meghatározni. A város külső képe mindig alakul. Az utóbbi években egyre több bolt, butik, szalon nyílt, többnyire a centrumban. Az új, ízléses, ötletes formájú, szép kivitelű épületek alakítják a városképet is. Nagy változáson ment keresztül a cipőgyárral szemközti üres rész is. Korábban mindig hiányérzete volt az embernek, ha erre a térségre nézett: hatalmas üresség egy lakott település közepén. Az épülő templomok, a városháza - már most látható - nemcsak betölti ezt a korábban üres részt, hanem át is alakítja a városközpont képét. A tervek szerint a jövőben a környezet szépítésére helyeznek majd nagyobb súlyt. Az új városháza előtt egészen biztosan szép park lesz, fákkal. Szorgos kezek munkája nyomán egyre hangulatosabbak lesznek az utcák, és nemcsak a cipőgyári lakótelep ámulatba ejtően szép fái alatt szeretünk majd sétálni, hanem formálódnak a városnak más olyan részei is, ahol szívesen időzünk. Mindezek persze csak külsőségek. Amelyek nagyon fontosak, de az ember mégsem igazán ezért szeret itt lenni, vagy idejönni. Pontosabban nemcsak ezért. Hanem azért, mert - külső szemlélőnek úgy tűnik - itt nem hagyják magára az embert. Az itteni lakosok segítenek egymásnak, még ha ez olykor nem is olyan egyszerű vagy kézzelfogható. A gondok, problémák tömkelegé jön itt is, de mégis: az embernek mindig az az érzése, hogy van megoldás. Hogy addig keresik a lehetőségeket, amíg találnak valamit. A cipőgyárból küldtek el és küldenek el embereket. Manapság elhelyezkedni — tudjuk - nagyon nehéz. Megalakult egy bizottság, amely segíti a gyárból kikerülők újra elhelyezkedését. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy holnaptól minden munkanélkülit fantasztikus állásajánlattal halmoznak el. Csupán azt jelenti, hogy nem hagyták magára a munkahelyről kikerülőt, hogy nem csupán ő egyedül gondolkodik a sorsán, hogy nem csupán egyedül neki magának a felelőssége a saját személyes élete, hanem mások is felelősséget éreznek iránta, és tesznek érte. Jó, ez csak egy csöpp a tengerben, és nem is oldotta meg minden munkanélküli jövőjét. De példa arra, hogy az itt élők nem adják meg magukat a sorsnak, próbálnak megoldásokat, kilábalási lehetőségeket keresni. Annak idején nagy port kavart a martfűi ötös ikrek sorsa. A család valóban szorongott a kis lakásban, és egy ideig tényleg úgy nézett ki, hogy nincs megoldás, nem tudnak nagyobb lakásba menni. Az ikrek édesanyja kétségbeesett volt: mi lesz velük? Hogyan helyezik el a gyerekeket, ha nagyobbak lesznek? Folyt a párbeszéd a polgár- mesteri hivatal és a család között. Egyezkedtek, próbálkoztak a mindkét fél számára elfogadható ajánlattal. Aztán egyszer csak sikerült... Ez csupán két példa volt egy város naponta megújuló életéből. De talán jól szemlélteti azt, hogy a martfűiekről érződik: nem engedik el egymás kezét. Talán ezt érzi az idegen is, amikor ide érkezik, talán ezért jó ide jönni... Röviden Új gyermekorvos December elsejétől ismét rendel gyermekorvos a korábban megüresedett rendelőben. Dr. Bezsilla Erzsébet gyermekorvos fogadja és várja a beteg kicsiket. Új és régi képviselők A megválasztott képviselő-testület tagjai között régi és új képviselőkkel is találkozhatunk. Régi tagok: Dr. Bozó József, Emészt Pé- temé, Urbán Anikó, Gonda Istvánné, Czuczor Gyula. Új tagok: dr. Despotov Sveto- zár, dr. Kis Edit, Maczó László, Tóthné dr. Gallyas Katalin, dr. Urbán Szabó Béla, Bujdosó Lajos, Pálinkás Mártonná; Tarjányiné Tasnádi Edit. Segítség a rászorulóknak Az ünnepek táján az ön- kormányzatok anyagi erejükhöz mérten próbáltak segíteni azokon, akik a településen leginkább rászorulnak. Martfűn november végétől kezdődően az ünnepekig szinte mindenki részesült valamilyen segélyben vagy támogatásban, aki az ön- kormányzathoz fordult ilyen igénnyel. Közvetlenül az ünnepek előtt áttekintették a hátrányos helyzetű, a sok gyermeket nevelő családok helyzetét, és 3-4-5 ezer forintos támogatásban részesítették a leginkább elesetteket. így húsz család (negyvennyolc gyerek) kapott segítséget kilencvenhárom- ezer forint értékben. Az ön- kormányzat a segítség adásánál figyelembe vette az óvodák vezetőinek, az ifjúságvédelmi felelősöknek a javaslatait. A pénzt ruhanemű és élelmiszer vásárlására lehetett fordítani..Négy . esetben az óvónő vásárolt be a családdal. Az önkormányzati segítségen túl a családsegítő szolgálaton és a Vöröskereszten keresztül is kaptak segítséget a rászorulók. Öt bizottság működik Az önkormányzati képviselő-testület eddig négy bizottsággal működött. Az új felállásban a testület munkáját öt bizottság segíti: a pénzügyi, az ügyrendi, a településfejlesztési és környezetvédelmi, az egészségügyi és szociális, valamint az oktatási, művelődési és sport- bizottság. E két utóbbi korábban közösen működött: az oktatási, művelődési és sportbizottság számít újnak. A különválást a feladatok sokfélesége indokolta. Jó tanuló jó sportoló Martfűi tanuló is volt azon hat szerencsés diák között, akik megyénkből megkapták „A Magyar Köztársaság jó tanulója - jó sportolója” kitüntetést: Rocsa Bettina, a Mártírok úti iskola 6. a osztályos tanulója. Alpolgármestert választanak Az önkormányzati képviselő-testület következő ülésén alpolgármestert választanak. Ekkor történik az önkormányzati bizottságok elnökeinek, tagjainak, külső tagjainak a megválasztása is. A napirendi témák között szerepel az idei munkaterv elkészítése. Többek között ütemezni kell az érvényben lévő helyi rendeletek felülvizsgálatát, esetleges módosítását. Az önkormányzat pénzügyi tervét január végéig kell elkészíteni. Az oldalt írta: Paulina Éva Fotó: Korányi Éva Az Új Néplap éves előfizetői 1995-ben is változatlan áron kapják lapunkat. BELFÖLDRE Bérmentesítés nélkül feladható, az esedékes díjakat a címzett fizeti. néplap SZOLNOK Kossuth tér 1. Pf: 105. 5001 i
