Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

1995. január 5., csütörtök Az Új Néplap Martfűn 9. oldal Hogyan tovább, polgármester úr? Kozma Imre azok közé a pol­gármesterek közé tartozik, akiket újraválasztottak. Ha vi­szont hozzátesszük, hogy az előző ciklus polgármestere­ként is újraválasztott vezető volt már, akkor könnyen ki­számolható, hogy közel tíz éve tölti be a település első számú vezetőjének tisztét.- Ön szerint minek köszön­hető ez a siker?- Több oka lehet annak, hogy a választók most újra megtiszteltek a bizalmukkal. Azt hiszem, az is benne van, hogy az elmúlt években teljes erőmmel és a legjobb tudá­sommal igyekeztem a várost szolgálni.- Ön hogyan élte meg ezt a tíz évet?- Közel egy évtized nagy idő egy ilyen poszton, amely az ember fizikai erőnlétét, idegállapotát nap mint nap igénybe veszi. Szerintem ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Az eredmények azonban megszépítik ennek a tíz évnek a nehézségeit. Voltak nehéz pillanatai a városnak is, ne­kem is, amikor egy-egy nagy feladatba belevágtunk. Nem dicsekvésként akarom mondani, de tény, hogy ebben az időszakban Martfű nagy fejlődésen ment keresztül. Megindultak a nagy beruhá­zások. Ekkor lett város a tele­pülésünk. -Amikor 1985-ben idekerültem, az utak mind­össze 20 százaléka volt bur­kolt, ma már szinte kivétel nélkül mindegyiknek van szi­lárd burkolata. Megoldottuk az óváros belvízgondját, ke­rékpárút, járda épült szinte az egész városban. Megvalósult a gázprogram, szennyvízprogram, telefonhá­lózat, kábeltévé-hálózat épült, templomok és új városháza épül, hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. Igen, voltak nehéz pillana­tok. Például a gázprogram megvalósításakor álmatlan éj­szakákat okozott, hogy az ár­kok nyitva voltak, a tél meg közeledett, sürgetni kellett a munkákat. De mindent sikerült meg­valósítani, amit elterveztünk, és azt kell mondjam, hogy most már túl vagyunk a nehe­zén.- A következő évek sem lesznek könnyűek.- Nem. Szerencsére a nagy feladatokon, a nagy beruházá­sokon túl vagyunk. A követ­kező éveket azzal kell tölte- nünk, hogy alakítsuk, szépít­sük a környezetünket, hogy minél hangulatosabb legyen a város, hogy az itt élők jól érezzék magukat, szívesen lakjanak itt. Tudjuk, hogy mi az, ami szebbé teszi a várost, de ezek már nem olyan nagy feladatok, amelyeket ne le­hetne megvalósítani. Azt azonban még el kell mondanom, hogy nagyon so­kan segítik a munkámat.- A hivatal?- Igen, a hivatal is. Nagyon jó hivatali dolgozókkal áldott meg az Isten. Ilyen kollektíva nélkül nem ment volna ilyen jól a munka. Büszke vagyok rá, hogy ilyen munkatársakkal dolgozom, az önkormányzati intézményeket is beleértve. A hivatalba bárki bármikor be-- jöhet, nálunk nincs ügyfélfo­gadási idő. Borzasztó rosszul esne nekem, ha valaki a város másik végéből bejönne a hi­vatalba, és elküldenénk azzal, hogy jöjjön vissza holnap. Azt hiszem, hogy az elmúlt tíz év titkához ez is hozzátar­tozik. És még valami: a csa­lád. Ezt a munkát megbízható családi háttér nélkül nem le­hetne csinálni. Én nagyon csa­ládcentrikus vagyok. A fele­ségem a Martos Flóra iskolá­ban igazgatóhelyettes. Rá több háml az otthoni teen­dőkből, de én is szívesen megcsinálok mindent. Ha ott­hon vagyok, a kertben, a ház­tartásban dolgozva el tudom felejteni a gondokat. Szeren­csés alkat is vagyok, mert van bennem egy hallatlan nagy optimizmus, különben már ötször szívinfarktust kaphat­tam volna ebben a székben. Vallom, hogy én ugyan­olyan polgára vagyok ennek a városnak, mint a többi lakos. Soha ki nem ejtettem azt a szót a számon, hogy: hatalom. Itt feladat van, munka, amit el kell végezni. Ismerkedik a képviselőséggel Nyolc új képviselő dolgozik az önkormányzati testületben. Mit várnak a képviselői munkától? Milyen reményekkel néznek a következő évek elé? Ezzel a kérdéssel kerestem meg egyi- kőjüket, Tarjányiné Tasnádi Edit pedagógust.- Már korábban játszottam a gondolattal, hogy indulok a vá­lasztáson, de visszatartott az, hogy a barátnőm is indult, és úgy gondoltam, neki több esé­lye lesz. Aztán a kollégáim biz­tatására mégis indultam. Szinte az utolsó pillanatban döntöttem el. Eléggé nagy kérdőjelekkel vágtam neki. Azt mondtam, ha sikerül, nagyon jó lesz, de ha nem, az sem tragédia.- Melyik területet képviseli?- A Munkácsy úti lakótele­pet, a Lenin út környékét. Ez a legnagyobb létszámú körzet. Azt hiszem, még igazán nem tudom, hogy mit vállaltam.- Milyen gondok vannak a körzetében?- Itt a problémák nem kör­zeti jellegűek, a város egész te­rületén hasonlóak. Elsősorban az intézményekben dolgozókat és tanulókat képviselem. Ez vi­szont szinte minden családot érint. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a jövőben az intéz­mények ne váljanak működés­képtelenné. Jó volna egy kicsit szebbé, barátságosabbá tenni a városunkat. Szeretnénk felépí­teni egy olyan játszóteret, amely természetes anyagból (fából) készült játékokkal várja a gyerekeket.- A következő időszakban sokszor kell majd döntenie. Ne­hezen vagy könnyen dönt?- Vívódó típus vagyok. Meggondolom a döntésem, előtte is, utána is. Szerencsére ismerem a vá­rost, és az itteni emberek is is­mernek engem, hiszen itt nőt­tem fel, itt tanultam, és ide jöt­tem vissza dolgozni. A szüleim is itt laknak, sokat segítenek. Visszatérve a döntésekre: jó volna, ha a testület mindig úgy tudna határozni, hogy a város lakóinak nagy többsége úgy érezze: helyesen döntöttünk. A szakközépiskolában A tervezéstől a gyártásig Bekker Istvánné a diákrendez­vények felelőse a cipőipari szakközépiskolában. Tevé­kenysége igen sokrétű, a gólya­bál megszervezésétől a környe­zetvédelemig széles skálát ölel fel a munkája. Minden ősszel csatlakoznak az egészségnevelési hónap ren­dezvényeihez. Igaz, ez már meghaladná az anyagi lehető­ségeiket, így a városi Vöröske­reszt támogatását is igénybe veszik. Az idén a hónap keretében dr. Despotov Svetozar tartott előadást az alkoholfogyasztás, a dohányzás ártalmairól. A csa­lád nemzetközi éve jegyében a család szerepéről, életcélokról is volt előadás a diákoknak. Erre azért is szükség van, mert itt is találkozhatunk a tipikus­nak mondható kor-kórképpel: a fiatalok közül sokan céltalanok, érzelemszegény családból jöt­tek. De nemcsak a mentális prob­lémákról kell szót ejteni körük­ben, hanem ugyanúgy téma a higiéné (most a szájhigiéne volt napirenden) és a helyes táplál­kozás. Ebben a tanévben a kará­csonyt különböző közösségek részvételével szervezték (pél­dául kollégisták, bibliakör, sza­badidős klub). Erős oldaluk a környezetvé­delmi munka is. Működik a természetvédők csoportja. Bekker Istvánné szerint ebben a témában a tudatformálás a legnehezebb. Az iskola egyéb­ként a Tisza Klub referenciais­kolája. Egy másik jó hír az iskolá­ból: minden igénynek megfe­lelő szakkabinetet sikerült lét­rehozniuk. Olyat, ahol a tűzőgépektől kezdve a számítógépekig min­den megtalálható. Azoknak a szakmai óráknak a jó részét, amelyeknek korábban a cipő­gyár adott otthont, most itt, Bekker Istvánná helyben meg tudják tartani. Eh­hez persze hozzá kell tenni azt is, hogy az iskola a megyei munkaügyi központ regionális pályázatán nyert. Éz a pályázat arra ösztönzött, hogy olyan tervezőmunkahe­lyet alakítsanak ki (számító­géppel is fölszerelve), ahol a tervezéstől a gyártásig mindent végig lehet csinálni. A szakka­binet kialakításával javítani tudták a diákok szakmai felké­szültségét. Az iskolában egyébként az ötödik évfolyamon van techni­kusképzés, amely tíz évvel ez­előtt indult újra. Valamennyi technikus eredményesen zárta az ötödik évet. Korábban hú­szon felül volt évente a számuk, most 12-15 diák választja évente ezt a lehetőséget. Saj­nos, a szakmában kevesen he­lyezkednek el, pedig a cipőgyár minden itt végzettet alkalmazni tudna. Minden megtalálható a szakkabinetben, ami a tanuláshoz, a munkához szükséges Jó a városba jönni Minden településnek megvan a maga arculata. A hangulata is, amelyet az ember szeret vagy elutasít. Egy-egy város, falu hangula­tát lehet érezni, ahogy odaérke­zik az ember. Nem lehet meg­magyarázni, hogy miből szö­vődik a hangulat. Biztosan hoz­zájárul az is, hogy hogyan néz ki egy város, tiszták-e az utcák, vannak-e parkok, mosolygó­sak-e az emberek az utcán. Hozzájárul, de nem csupán ez a lényeg. Fontos az is., hogy ott­hon érzi-e magát a „bennszü­lött” lakos és az idegen egy­aránt. Martfű hangulatát nehéz lenne meghatározni. A város külső képe mindig alakul. Az utóbbi években egyre több bolt, butik, szalon nyílt, többnyire a centrumban. Az új, ízléses, öt­letes formájú, szép kivitelű épü­letek alakítják a városképet is. Nagy változáson ment ke­resztül a cipőgyárral szemközti üres rész is. Korábban mindig hiányérzete volt az embernek, ha erre a térségre nézett: hatal­mas üresség egy lakott telepü­lés közepén. Az épülő templo­mok, a városháza - már most látható - nemcsak betölti ezt a korábban üres részt, hanem át is alakítja a városközpont képét. A tervek szerint a jövőben a környezet szépítésére helyez­nek majd nagyobb súlyt. Az új városháza előtt egészen bizto­san szép park lesz, fákkal. Szorgos kezek munkája nyo­mán egyre hangulatosabbak lesznek az utcák, és nemcsak a cipőgyári lakótelep ámulatba ejtően szép fái alatt szeretünk majd sétálni, hanem formálód­nak a városnak más olyan ré­szei is, ahol szívesen időzünk. Mindezek persze csak külső­ségek. Amelyek nagyon fonto­sak, de az ember mégsem iga­zán ezért szeret itt lenni, vagy idejönni. Pontosabban nemcsak ezért. Hanem azért, mert - külső szemlélőnek úgy tűnik - itt nem hagyják magára az embert. Az itteni lakosok segítenek egymásnak, még ha ez olykor nem is olyan egyszerű vagy kézzelfogható. A gondok, prob­lémák tömkelegé jön itt is, de mégis: az embernek mindig az az érzése, hogy van megoldás. Hogy addig keresik a lehetősé­geket, amíg találnak valamit. A cipőgyárból küldtek el és küldenek el embereket. Manap­ság elhelyezkedni — tudjuk - nagyon nehéz. Megalakult egy bizottság, amely segíti a gyár­ból kikerülők újra elhelyezke­dését. Ami egyáltalán nem je­lenti azt, hogy holnaptól min­den munkanélkülit fantasztikus állásajánlattal halmoznak el. Csupán azt jelenti, hogy nem hagyták magára a munkahely­ről kikerülőt, hogy nem csupán ő egyedül gondolkodik a sor­sán, hogy nem csupán egyedül neki magának a felelőssége a saját személyes élete, hanem mások is felelősséget éreznek iránta, és tesznek érte. Jó, ez csak egy csöpp a ten­gerben, és nem is oldotta meg minden munkanélküli jövőjét. De példa arra, hogy az itt élők nem adják meg magukat a sorsnak, próbálnak megoldáso­kat, kilábalási lehetőségeket ke­resni. Annak idején nagy port ka­vart a martfűi ötös ikrek sorsa. A család valóban szorongott a kis lakásban, és egy ideig tény­leg úgy nézett ki, hogy nincs megoldás, nem tudnak nagyobb lakásba menni. Az ikrek édesanyja kétségbeesett volt: mi lesz velük? Hogyan helye­zik el a gyerekeket, ha nagyob­bak lesznek? Folyt a párbeszéd a polgár- mesteri hivatal és a család kö­zött. Egyezkedtek, próbálkoz­tak a mindkét fél számára elfo­gadható ajánlattal. Aztán egy­szer csak sikerült... Ez csupán két példa volt egy város naponta megújuló életé­ből. De talán jól szemlélteti azt, hogy a martfűiekről érződik: nem engedik el egymás kezét. Talán ezt érzi az idegen is, amikor ide érkezik, talán ezért jó ide jönni... Röviden Új gyermekorvos December elsejétől ismét rendel gyermekorvos a ko­rábban megüresedett rende­lőben. Dr. Bezsilla Erzsébet gyermekorvos fogadja és várja a beteg kicsiket. Új és régi képviselők A megválasztott képvi­selő-testület tagjai között régi és új képviselőkkel is találkozhatunk. Régi tagok: Dr. Bozó József, Emészt Pé- temé, Urbán Anikó, Gonda Istvánné, Czuczor Gyula. Új tagok: dr. Despotov Sveto- zár, dr. Kis Edit, Maczó László, Tóthné dr. Gallyas Katalin, dr. Urbán Szabó Béla, Bujdosó Lajos, Pálin­kás Mártonná; Tarjányiné Tasnádi Edit. Segítség a rászorulóknak Az ünnepek táján az ön- kormányzatok anyagi ere­jükhöz mérten próbáltak se­gíteni azokon, akik a telepü­lésen leginkább rászorul­nak. Martfűn november végé­től kezdődően az ünnepekig szinte mindenki részesült valamilyen segélyben vagy támogatásban, aki az ön- kormányzathoz fordult ilyen igénnyel. Közvetlenül az ünnepek előtt áttekintették a hátrányos helyzetű, a sok gyermeket nevelő családok helyzetét, és 3-4-5 ezer fo­rintos támogatásban részesí­tették a leginkább elesette­ket. így húsz család (negy­vennyolc gyerek) kapott se­gítséget kilencvenhárom- ezer forint értékben. Az ön- kormányzat a segítség adá­sánál figyelembe vette az óvodák vezetőinek, az ifjú­ságvédelmi felelősöknek a javaslatait. A pénzt ruha­nemű és élelmiszer vásárlá­sára lehetett fordítani..Négy . esetben az óvónő vásárolt be a családdal. Az önkor­mányzati segítségen túl a családsegítő szolgálaton és a Vöröskereszten keresztül is kaptak segítséget a rászo­rulók. Öt bizottság működik Az önkormányzati képvi­selő-testület eddig négy bi­zottsággal működött. Az új felállásban a testület munká­ját öt bizottság segíti: a pénzügyi, az ügyrendi, a te­lepülésfejlesztési és környe­zetvédelmi, az egészségügyi és szociális, valamint az ok­tatási, művelődési és sport- bizottság. E két utóbbi ko­rábban közösen működött: az oktatási, művelődési és sportbizottság számít újnak. A különválást a feladatok sokfélesége indokolta. Jó tanuló jó sportoló Martfűi tanuló is volt azon hat szerencsés diák között, akik megyénkből megkap­ták „A Magyar Köztársaság jó tanulója - jó sportolója” kitüntetést: Rocsa Bettina, a Mártírok úti iskola 6. a osz­tályos tanulója. Alpolgármestert választanak Az önkormányzati képvi­selő-testület következő ülésén alpolgármestert választanak. Ekkor történik az önkormány­zati bizottságok elnökeinek, tagjainak, külső tagjainak a megválasztása is. A napirendi témák között szerepel az idei munkaterv elkészítése. Többek között ütemezni kell az érvény­ben lévő helyi rendeletek felül­vizsgálatát, esetleges módosítá­sát. Az önkormányzat pénzügyi tervét január végéig kell elké­szíteni. Az oldalt írta: Paulina Éva Fotó: Korányi Éva Az Új Néplap éves előfizetői 1995-ben is változatlan áron kapják lapunkat. BELFÖLDRE Bérmentesítés nélkül feladható, az esedékes díjakat a címzett fizeti. néplap SZOLNOK Kossuth tér 1. Pf: 105. 5001 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom