Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

1995. január 5., csütörtök Szolnoki Extra 7. oldal A fészek melege - Családportrék „Most vagyunk félúton” Azokon a napokon, amikor férje szolgálatban van s Ildikó meghallja a szirénázó autót, tudhatja, hogy párjának dolga akadt. S kérdésemre, hogy szaporábban ver-e a szíve, vagy felötlik-e benne, milyen veszélyes helyzetbe kerülhet tűzoltó férje, hogy aggódik-e, azt mondja: persze. De valahogy meg lehet szokni. Bár nem ment könnyen, s nem csak az első év volt nehéz. Pedig amikor Nádas László le­szerelt a katonaságtól, ahol tűz­oltó volt, nem kívánta, hogy va­laha is az legyen. Aztán a sors mégis ezt hozta. Már családapa volt, amikor újra ennél a hiva­tásnál kötött ki. Most ha nem így dönt, talán nincs munkahe­lye. László a gépipariban végzett, felesége, Ildikó a Tiszapartiban, s egy építőtáborban találtak egymásra. 17, illetve 18 évesek voltak ekkor, nyolc hónap előnnyel a „hölgy javára”, ahogy a férj mondja. Hat évig Reni rövid ideig próbálgatta a bölcsődét, de nem nyerte meg a tetszését. Az óvoda annál in­kább. Nagyszerűen mozog, a gyerekszoba mennyezetére fel­akasztott gyűrűn be is mutatja a tudományát, ami elismerésre méltó. Dia mosolyog, a szőnyegen játszik, beszélget, mászkál... és megint csak mosolyog. Látha­tóan kedveli a társaságot. Szüleik nem akarják őket túlságosan szigorúan nevelni. S a hölgyek, lám, nem is élnek vissza ezzel. Ennek ellenére j írtak együtt, és természetesen I ázasság lett a vége. Közben • olt másfél év katonáskodás, a meg az eljegyzés. László első munkahelye a dezőgép volt, Ildikó a rendelő- ntézetben kezdett dolgozni fo- 'ászati asszisztensként, emel­ett ki is tart, immár 10 éve. Az ifjú házasok négy hóna- >ig éltek a nagymamánál, amíg neg nem találták a megfelelő akást, amelyet aztán az )TP-től vásároltak meg. Ez 89 őszén történt, s a következő v tavaszán megszületett Re- áta kislányuk, akiből időköz­én csinoska ötéves lett. Azaz tajdnem annyi. Diána, a ki- :bbik leányzó ’93-ban szüle- :tt, még csak egyéves múlt, de láris csodaszép. Apukájuk ter- :i szerint most tartanának fél- :on, már ha az anyagiak en- ;dnék. Egy harmadik gyereket azért indenesetre még szeretnének, :m beszélve az örömről, amit ;y fiú hozna. nem könnyű két kisgyereket nevelni, hiszen még nem elég önállóak. Akkor pedig még ne­hezebb, amikor László szolgá­latban van. Ez náluk, tűzoltók­nál úgy néz ki, hogy egyik reggeltől másnap reggelig hu­szonnégy órát vannak benn, míg a következő két napsza- bad. Ez pedig ugye. hátrányos á családra nézve, amíg haaa-nem megy apuka. Viszont ha otthon van, felfogható előnyösnek is. De azért nem ilyen egyszerű dolog egy tűzoltó családjában. László ’92-ben került erre a pályára, amikor előző munka­helyét már-már felszámolták. Most a fővárosba jár, tűz­oltó-szakmunkásiskolába. Azt senki sem képzeli, hogy ez a munka gyerekjáték. - Nemcsak nehéz, hanem az is rossz, hogy mások nagyon könnyű munkával nagyon sok pénzt is tudnak keresni - mondja. - Ha belegondolok, hogy én mit csinálok, és még a megélhetésem sincs bizto­sítva... - sóhajt -, de majd vál­tozik ez, talán, mindenütt... Aztán arról beszél, hogy nyugaton sokkal komolyabban veszik ezt a munkát.- Nincs nálunk elismerve, sem erkölcsileg, sem anyagilag. Nemcsak a tűzoltók, bárki munkáját, aki segít másokon, aki arra a helyre megy, ahonnan mindenki menekül... azért csak el kellene ismerni. Megkérde­zem, szokott-e mesélni az „ese­tekről”. Azt mondja, azt nem lehet úgysem átérezni, mi az, amikor egy épület semmivé vá­lik, vagy egy közúti balesetnél ki kell menteni a túlélőt, vagy éppen ki kell venni a halottat a roncsok közül.- Jó lenne, ha mindenkinek vissza tudnánk adni az életét, de sajnos ezt nem lehet - mondja . László. - Utána eszembe jutnak dolgok, mond­juk, ha beülök az autóba, mö­göttem van a két gyerek, és elő­zök. Óvatosabb vagyok. Az ember saját maga próbál a más kárán tanulni. Ebben a szakmá­ban bármelyik pillanatban ke­rülhet az ember olyan hely­zetbe, amit nem tud megoldani. Előre nem tudja - még egyik percről a másikra sem - hogy ebédel-e. mit fog csinálni, hol lesz egyáltalán. A szabad 48 órában, otthon is gyakran az eszében jár a munka. Hobbi, ami ezt felol­daná? Nincs olyan. Inkább ta­lán a család. A hétvége a nagyszülőké. Egyik héten egyiküknél, a kö­vetkező héten a másikuknál vannak. Szerencsére jó a kap­csolatuk, és számíthatnak a se­gítségükre. Még a megélhetés­ben is, mert ugye, két közal­kalmazottról van szó. Amikor megkérdezem, mi lesz a gyerekekből, egyszerre mondják: tanuljanak. Hogy mindig azt csinálják, amit sze­retnek. Hogy könnyebb legyen nekik. Vagyis, talán felhőtle­nebb. A családban pedig ra­gaszkodjon mindenki minden­kihez.- A gyerekek szeressék egymást, szeressenek bennün­ket is. Mindenki érezze jól ma­gát. Ebben azért az anyagiak sosem játszanak szerepet, bár jelen pillanatban nehéz elvá­lasztani a családtól. Legyen meg mindenkinek mindene, ami elérhető a mai viszonyok közt és a mi helyzetünkben - mondja László, térdére ültetve a kicsi Diánát.- em - Fotó: Korányi Éva Előző feladványunk még íz elmúlt esztendőben je­lent meg, a megfejtést viszont január 3-ig lehe- ett beküldeni szerkesztősé­günkbe. A múlt csütörtöki Szolnoki ixtrában található felvétel a 3elvárosi nagytemplomot áb- ázolta, mint azt minden meg­fejtőnk kitalálta. A három szerencsés nyer­és: Forrai Imréné (Szolnok), legedűs Lajos (Szolnok) és ízegedi Kázmérné (Szolnok). Találja ki! Mindhárman egy-egy 1995-ös naptárt nyertek, melyeket Kardos Tamás fotóművész ajánlott fel. Kérjük kedves nyerteseinket, fáradjanak be szerkesztőségünkbe a naptá­rakért (illetve amennyiben jel­zik, postán küldjük el a nye­reményt). A mai naptól kezdve egy kicsit megnehezítjük a játékot. Az eddigiekben megszo­kott módon, ezentúl is Szolnok ismert épületeit fogjuk bemutatni felvéte­leinken, amely épületeket azonban a megszokottól eltérő szögből fényképezte fotóripor­terünk. Legújabb feladványunk megfejtésének beküldési határideje: január 10. Címünk változatlan: Új Néplap, Szol­nok, Kossuth tér 1. S kérjük, ne felejtsék el ráírni a borí­tékra: Találja ki! Kis késéssel, de átadták a Gábor áron téren lévő Mol-benzinkutat, amely eleget tesz a 2000-től életbe lépő legszigorúbb európai környezetvédelmi szabványoknak FOTÓ: MÉSZÁROS Segítség februárban Megkérdeztük Szolnok város polgármesteri hivatalának pénzügyi irodáját, hogy terve- zik-e a szolgáltatások nagymér­tékű áremelésének ellensúlyo­zását. A hivatal ’95. évi költ­ségvetése egyelőre a bizottsági tárgyalások szakaszában van - tudtuk meg. A költségvetési tervjavaslat elkészülte február végére várható. Folyamatosan végzik a számításokat a lehet­séges kompenzáció mértékéről: az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően többek között a lakás- fenntartás költségeihez, a gyermekétkeztetés díjához is hozzájárulnak. Pontos adatok­kal a támogatás mértékéről és az igénybevétel feltételeiről csak a tervjavaslat megszüle­tése, illetve a képviselők jóvá­hagyása után szolgálnak. Az ügyben az önkormányzat dönt Emelkednek a buszjegyárak A Jászkun Volán Rt. január elsejétől 20 százalékai emelte a helyközi járatok tarifáit. A városban közlekedő járatok esetében február elsejétől várható ugyancsak 20 száza­lékos emelés. Ehhez azonban az önkormányzat döntése, il­letve beleegyezése szükséges. Az már most biztos - mondja Szabó István, az rt. vezérigaz­gatója -, hogy a hivatal sokallja majd annak mértékét. Arányta­lan tarifaemelésre azonban nem törekednek, csak olyan mértékű emelést hajtanak végre, hogy a viteldíj fedezetet nyújtson a költségekre, és lehetőleg ne jár­jon nagyszámú utasvesztéssel. A korábbi évekhez hason­lóan az idén is csak egyszer nő a vonaljegyek ára.- Annak örülnék - vallja a cég első embere -, ha a követ­kező évben és még legalább öt éven keresztül nem kellene ár­emeléssel bosszantani az uta­sokat. Várhatóan kemény harc lesz a százalék eldöntésekor. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy az önkormányzat a lakosság érde­keit képviseli. Sajnos azonban, a nyolcvanforintos gázolajárat másként nem lehetne megfi­zetni - fogalmaz az rt. vezér- igazgatója. Azt ugyanis elképzelhetet­lennek tartják, hogy emiatt csökkenteni kelljen járataik számát. Amennyiben az ön- kormányzat sokallja a tarifát, a tárgyalások újrakezdődnek, így az emelés időpontja is elhúzód­hat. Tizenöt éves lesz az idén a Jászkun Fotóklub A vizuális kultúra helyzete olyan kontrasztom mint a legtöbb fénykép Az utóbbi években szebbek a főterek, az egyes épületek, az üz­letek kirakatai, az általánossá váló színes televízió is színesíti szürke világunkat - ezek pozitív változások. Negatív, hogy el- hagyatottabbak és csúnyábbak a külvárosok, a csillogó-villogó, szemet fárasztó tévéreklámok a kommercializálódást szolgál­ják. A szabadság és sokszínűség megfigyelhető, ám nem egyér­telműek a pozitív, negatív előjelek. Ézekről csak remélem, hogy kiegyenlítik majd egymást. E gondolatokat Hídvégi Péter, a szolnoki Jászkun Fotóklub ala­pító tagja, klubvezető mondta el arra a kérdésemre, hogy mi­lyennek látja a vizuális kultúra mai helyzetét. A helyzet pedig- értettünk ebben egyet - olyan kontrasztos, mint a legtöbb fénykép. Ami a fotóklubot il­leti, csúcsfényekkel - a vizuális ízlésformálást segítő és a VMK fotógalériáján megrendezendő szebbnél szebb fotótárlatokkal- gazdagítja itt-ott bizony szürke hétköznapjainkat.- Túl a vidám, évzáró klub- foglalkozáson, hogyan érté­kelné - nemcsak a tavalyi, ha­nem az elmúlt évek munkáját?- Minden korábbi kezdemé­nyezést - fotókiállítások rende­zését, a péntekenkénti rendsze­res klubfoglalkozásokat és az ifjúsági fotószakkör működte­tését - sikerült megőriznünk és továbbvinnünk. Öthetenként nyitunk meg új fotótárlatot, amit egy-egy hétig tartó ko­moly rendezés, háttérmunka előz meg minden esetben, a klubtagjaink közreműködésé­vel. Klubfoglalkozásaink nyi­tottak, mindenki bekapcsolód­hat ezekbe a programokba. El­nökünk továbbra is Tabák La­jos. A mintegy 30 klubtag munkáját négytagú vezetőség segíti, hangolja össze. Az után­pótlás-nevelés nagy gondunk, mert a fiatalok nagy részét - akárcsak az olvasásról - a fotó­zásról is elorientálja a tévé, a videó és a számítógép. Az ifjú­Hídvégi Péter klubvezető kiállítást nyit meg a VMK fo­tógalériáján sági szakkör ennek ellenére működik, minden pénteken 15- 17 óra között látogatható a Vá­rosi Művelődési Központ föld­szintjén kialakított fotólabor­ban. A jövőben az installálás és a grafikai megoldások terén még ünnepélyesebbé, szebbé szeretnénk tenni kiállításainkat, a megnyitókat.- Gyönyörűséges fotótárla­tok sorát említhetnénk - mint a klubjuk szlovéniai fotóstúrájá­nak anyagából decemberben bemutatott „Slivnica" - ame­lyekkel művészeti ízlésnevelést is végeznek. Ki dönti el, mi ke­rül a falra?- A klubvezető csak javaslat- tevő ebben a kérdésben is, mint másban. Mindig a klubtagok többségi akarata, elképzelése a meghatározó. A hosszabb távra szóló döntésekben az éves klubközgyűlésünk dönt. Mű­ködési feltételeinket jelenleg is a szolnoki VMK biztosítja, de a tartalmi munka érdekében sok­felé pályázunk mi is.- Idén lesz 15 éves a klub. Ünnepelnek-e?- Ez év júniusában lesz az évforduló, de mivel a követ­kező évben lesznek a nagy ren­dezvények, ezért 1996. január 22-ére tervezünk egy emlékki­állítást megnyitni, illetve egy reprezentatív katalógust kiadni az eltelt időszak alkotásaiból, amelynek nyomdaköltsége több százezer forint, s amihez pályá­zati úton próbálunk pénzt sze­rezni.- Rangos rendezvénynek ígérkezik a nemzetközi környe­zetvédelmi fotópályázat is.- Nyolcadik alkalommal rendezzük meg a Fotóművé­szek Nemzetközi Szövetségé­nek, a FIAP-nak a támogatásá­val. Május 19-én nyílik majd meg a VMK-ban, ennek előké­születi munkálatain már dolgo­zunk. Emellett megrendezzük az őszi időszakban a kétévente soros fotópályázat kiírását kö­vetően beérkezett anyagokból a megyei fotókiállítást.- Milyennek ítéli meg elis­mertségüket?- Ha leltárt kell végeznem, elégedett vagyok, hiszen klub­tagjaink jelentős egyéni díjakat nyernek alkalmanként, gazdája lehettünk országos fotós alkotó­telepnek, Szolnokon alakult meg a Magyar Amatőr Fotósok Szövetsége, és sorolhatnám. Kiváló együttes és nívódíjas ki­tüntetésekkel rendelkezünk. Simon Cs. József Fotó: Imre Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom