Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

4. oldal A termelők sajnos csak önmagukra számíthatnak Nagykorúságra ítélve A múlt évet veszteséggel záró, nehézségekkel küszködő me­zőgazdasági kisvállalkozók kö­zül az elmúlt hetekben mind többen keresték meg szerkesz­tőségünket, s néhány kérdésben válaszunkat, tanácsunkat vár­ják. Valamennyien arról valla­nak: „bajban vagyunk”. Ez az információ bizonyára nem je­lent meglepetést azok számára, akik figyelemmel kísérték a szaktárca tájékoztatását, kije­lentését, amit a mezőgazdasági kisvállalkozások utóbbi éveire vonatkozóan tett. Nevezetesen azt jósolta: várható, hogy az in­duló vállalkozások jelentős ré­sze egy éven belül megbukik. Köztudott, hogy a sikeres termeléshez három alapfeltétel szükséges: föld, szaktudás, eszközök, de teljes garanciát ezek együttes megléte sem je­lenthet, legfeljebb a termelési kockázat mértékét csökkenthe­tik. Elég egy kis banánhéj, s máris vége a vállalkozásnak. Vegyünk egy példát: Vállalkozó olvasónk 1993 decemberében sikeresen vesz részt egy földárverésen, és 1994 áprilisában kerül úgy­mond „birtokon belül”. A föld elhanyagolt állapotú, de ez sem szegi kedvét. A szükséges ta­lajmunkák elvégzése után jó minőségű kukorica-vetőmag kerül a magágyba. Bizakodva várja a jövőt. Eltelik három hó­nap, és szomorúan tapasztalja: ebben az évben nem lesz ter­mésbevétel. Az aszály nagy úr! Vállalkozónkat elemi csapás­ként éri. Nem várja meg a vég­eredményt - 6 mázsa kukorica hektáronként hanem külső segítség után néz. Reméli, hogy kárának legalább egy része megtérül, ami lehetőséget ad a vállalkozás folytatására. Aszálykár-támogatást kér a megyei FM-hivataltól, de nem kap pénzt a termelés újraindítá­sához, így aztán reménye sincs a vállalkozás folytatására. A kiragadott példánál ma­radva, nézzük meg, milyen té­nyezők játszanak közre abban, hogy egy sikeresnek induló mezőgazdasági vállalkozás megbukjon. Először is a föld megszerzésének időpontja, hogy nem tették lehetővé a te­rület megosztását az őszi és ta­vaszi vetésű kultúrák között; az információk hiánya, mivel az új tulajdonos nem kapott tájékoz­tatást a táblatörzskönyv tartal­máról. így a terület korábbi művelésének módjáról - ter­mesztett növények, alkalmazott agrotechnika, felhasznált nö­vényvédő szerek - sem rendel­kezett kellő ismeretekkel. A termesztésre szánt növényt, a kukoricát kényszerből válasz­totta, így nagymértékben koc­káztatott. A kedvezőtlen időjá­rás miatt az lett a végeredmény, hogy vállalkozónk bevétel nél­kül maradt. Az aszály nemcsak nála, megyénkben másoknál is jelentős kárt okozott. A kompenzációs lehetősé­gekről a megyei földművelés- ügyi hivatal illetékes vezetőit is megkérdeztük, akik elmondták: 1994-ben készpénzes kompen­zációra törvényi háttér és pénz­hiány miatt nem volt lehetősé­gük. A károsultak gondjainak enyhítésére hitelkamat-támoga­tási rendszert működtettek. Is­merve az ország gazdasági helyzetét, illetve a költségvetés lehetőségeit, aszály esetén a termelők erre az idén sem szá­míthatnak. Tehát a mezőgazdasági ága­zat nagykorúságra van ítélve, s ez az ítélet tulajdonképpen már a ’ 80-as években megszületett, csak a kihirdetése késett egy kicsit. És mondjuk ki őszintén: a termelők sajnos csak önma­gukra számíthatnak. Fekete Gergely Küldjön egy képet! Családi körben - 1944 Ez a kép 1944-ben Jászjákóhalmán örökítette meg szeretett apósomat Varga Pált és feleségét, Kiss Amáliát - népes csa­ládjuk körében, akikre mindig jó szívvel, tisztelettel gondolok. Apósom egyszerű hentes és mászáros ember volt, s több év­tizeden keresztül megelégedéssel szolgálta a község lakosságát. Az 1945-ben bekövetkezett halála után gyermekei folytatták ezt a mesterséget. i A képet őrzi és beküldte: Fejes Istvánná - Szolnok Változatos program várta a tiszajenői iskolásokat A szeretet jegyében A Tiszajenői Általános Iskola tanulói a múlt hónapban - a téli tanítási szünet megkezdése előtt, majd folyamatosan - ta­náraik szervezésével változatos programon vehettek részt. Negyvennyolcán a fővárosba, az állatkertben rendezett kará­csonyi ünnepségre utazhattunk, majd a sportcsarnokban a Quella cég ajándékcsomagját vehettük át. A helyi vállalkozók pedig sporteszközökkel (foci, röplabda stb.) leptek meg ben­nünket. Iskolánkban , már hagyo­mánnyá vált, hogy a téli szünet előtti utolsó tanítási napot - a 'diákönkormányzat vezetőinek irányításával, szervezésével - a tanulók kívánságának megfele­lően fejezzük be. E napon volt móka, kacagás, versengés, tá­tika, táncverseny és tanár-diák röplabdamérkőzés, melyen bi­zony jócskán „megvertük” ta­nárainkat. Alsó tagozatos társa­ink ezen a napon Kecskemétre, a planetáriumba, a játszóházba látogattak, ahonnan sok-sok élménnyel gazdagodva tértek haza. December 23-án - a helyi vállalkozók meghívására - a kultúrházban jó hangulatban, diszkóval-zártuk a napot. Az Új Néplap nyilvánossága előtt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik bármivel a felejthetetlen eseménysorozat megvalósításán fáradoztak. Kormos Brigitta a diákönkormányzat titkára A Szerkesztőség Postájából Ha kifogynak a kérges kezű munkások, parasztok .. . Mi lesz a kamrából? Nagy érdeklődéssel olvastam „A leépítést a tetőnél, a százez­reket, milliókat bezsebelőknél kezdjék - Örömkeltő híreszte­lések” című, a berekfürdői id. Kanta Gyula írását (az Új Nép­lap december 1-jei számában jelent meg), és az ebben foglal­takért elismerésemet fejezem ki. Kedves id. Kanta Úr! Azt hi­szem, hogy ami a miniszterel­nök elgondolásának valóra vál­tását illeti, Ön milliók gondola­tát fogalmazta meg. De hát a miniszterelnök úr elképzelése hogyan valósulhat meg? - so­kan keresik rá a választ. Az Ön által említett havi százezreket, fél-, egymilliót bezsebelők mellé teszem azokat is, akik több millió forint végkielégítést kaptak, kapnak - velük szem­ben áll a létminimum határán tengődő, éppen csak megélni tudók többmilliós tábora! Amit évek óta figyelemmel kísérek: még a „szocializmus” utolsó éveiben kezdett élén­külni, és azóta is folyamatosan csinnadrattával kürtölik ország­szerte, hogy a vállalkozóké a jövő! Szépnek tűnik, csakhogy so­kan felfigyelhettek rá: az Ausztráliában használatos bu­merángról, amit el kellene távo­lítani, nincs szó. Mert mi lesz akkor a gazdasággal...? Talán érdemes lenne fel­mérni, hogy kis hazánkban mennyi vállalkozás létezik és ebből mennyi az, amelyikben sem a kapa-, sem a kaszanyelet, de a bányászcsákányt sem akar­ják kézbe venni. És mi lesz Eu­rópa sokat hangoztatott, volt éléskamrájából, ha kifogynak a kérges kezű munkások és pa­rasztok? Ha kifogynak azok, akiket a különböző vállalkozói rendszerekben megszorító adóprésekkel terhelnek úgy, hogy az már katasztrófával fe­nyeget? A sok felesleges, bü­rokratikus, mondvacsinált állá­sok megszüntetésével és az Ön által említett több száz ezres fi- zetésűek korlátozásával millió­kat lehetne a népgazdaság asz­talára tenni - ily módon a költ­ségvetés mérlegének nyelvén fordítani. Bízom abban, hogy a parla­ment, a törvényhozók minden­nek tudatában a sokfajta adós­ságállomány kiegyenlítésére bölcs döntést hoznak, s találják meg azt az utat, amely nem az életszínvonal és a termelés to­vábbi csökkenéséhez vezet. Guth Sándor Melegebb lehet a lakásokban Ha megfizetik Fagyoskodnak a kilencemeletes házban - Nincs meg a húsz fok cím alatt adtuk közre a szolnoki Bajcsy-Zsilinszky út 16. számú házból huszonhét aláírással ér­kezett levelet január 2-án. Az ebben foglaltakra, olvasóink sé­relmére Füzes Tamás, a Szol­noki Hőszolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ügyve­zető igazgatója többek között az alábbiakat válaszolta: A lakótársak nevében tett be­jelentéseiket, panaszaikat ki­vizsgáltattam, lakásaikban többször végeztettem hőmér­séklet-ellenőrzést, legutóbb de­cember 21-én. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a panaszos levél aláírói közül többen ezt nem tették le­hetővé, tulajdonképpen megta­gadták az ellenőrzést. Azokban a lakásokban, ahova a szakembereinknek si­került bejutniuk, a mért értékek megfelelnek, sőt magasabbak is a távhőszolgáltatást szabályozó 129/1991. (X. 15.) Korm. számú rendeletben foglaltak­nál. Megjegyzem, elektromos hőmérőinket az Országos Mé­résügyi Hivatal hitelesítette, azok mérési hibája plusz-mí­nusz 0,1 C-fok. A helyiségek hőmérséklet­mérésével párhuzamosan a me­leg vizet is ellenőriztük. A la­kásokban a mért értékek 40-43 C-fok között voltak. A már hi­vatkozott kormányrendelet 6. paragrafusának 3. bekezdésé­ben foglaltak szerint ez is meg­felelő. Társaságunk mindent meg­tesz annak érdekében, hogy a jogszabályi keretek között elő­írt színvonalon nyújtsunk szol­gáltatást, így a Bajcsy-Zs. út 16. számú épület esetében is. Ugyanakkor sajnálattal ta­pasztaljuk, hogy az említett házban is szép számmal akad­nak, akik nem fizetnek, díjhát­ralékban vannak. (Nyilvánartá- sunkban az ott lakók számláján több százezer forint a tartozás.) Ezúton is tájékoztatom a kedves lakókat: lehet melegebb az otthon, a kormányrendelet előírásaitól eltérő szolgáltatást is igényelhetnek, de abban az esetben a hőközpontból ellátott fogyasztói közösség nem átalánydíjat fizet, hanem hő­mennyiségmérésen alapuló el­számolásra tér át. Erre irányuló kérés azonban a lakóépületük­ből még nem jutott el hozzánk - fejezte be levelét az ügyvezető igazgató. Egy kis értékelés Csipke szakon... Tiszafüreden 1993-ban indult átképző szakmunkásiskola - csipke szakon. A szervezésnél figyelembe vettük, hogy a kör­nyéknek - csipkeverésben - múltja van, és oktatás közben erre építkezhetünk. Azok a lányok, asszonyok, akik az elsők között jelentkez­tek átképzésre, minden bizony­nyal nem értették: a csipkeké­szítéshez miért van szükségük művészettörténeti, néprajzi is­meretre? Kezdetben - e tár­gyakkal szemben - némi ellen­állást tanúsítottak, de aztán fel­oldódtak. Megismerték a helybéli, a magyarországi, az európai csipkeverés történetét is, és ahogy múlt az idő, a hallgatók közösséggé formálódtak. Együtt birkóztak meg a családi és egyéb gondokkal. Sorstársak között ültek-tanultak, s nem volt mit szégyellni. A végeredmény: a csipkeké­szítő mesterséget magas fokon sajátították el. Külön-külön és együttvéve is alkalmasak arra, hogy e szakmából megéljenek. Azok a gyakorlati darabok, me­lyeket maguk készítettek, szakmai tudásukról tanúskod­nak. A csipkekészítés minden ága (a varrt, vert, szalagzsinór- és frivolitástechnikával készült), minden darabja kiállítás szinten megütötte a mértéket. Meggyőződésem, hogy az otthoni gyakorlat (a szakmai ru­tin megszerzése) után teljes ér­tékű, termelésre képes embe­rekké válnak. A helyi művelődési intéz­mény részéről Nagy Tiborné, a jó osztályfőnök, a megértő ba­rát gondoskodásáért, munkájá­ért őszinte elismerést érdemel. Őszintén szólva, nem bántam meg, hogy a csipkekészítés te­matikáját, követelményrend­szerét átadtam megvalósításra. Tiszafüreden jól gazdálkodtak az anyaggal és meggyőződé­sem, hogy az oktatásra kapott pénzzel is. Az országban sok hozzájuk hasonló, sikeres tanfolyamot kívánok. A követelményrendszer szerzője: Petrás Anna Budapest 1995. január 5., csütörtök ________Jogi Tanácsadónk________ A kezesség kockázata Kilátástalannak tűnő helyze­tében fordult hozzánk egyik olvasónk, aki neve kezdőbetű­inek, lakhelyének megírásá­hoz sem járult hozzá. Törté­nete a következő. Egyik jó ismerősének la­kásépítésekor, még az 1980-as évek végén, a felvett közel félmillió forint ked­vezményes kamatozású és bankkölcsön megfizetéséhez készfizető kezességet vállalt. Ismerősének munkahelye a ’90-es évek elején megszűnt, majd - hosszabb munkanél­küliség után - súlyos beteg lett, és leszázalékolták. Jelen­leg rokkantnyugdíjas. Ezek miatt a kölcsönök visszafize­tésénél tetemes hátraléka ke­letkezett. A hitelt nyújtó pénz­intézet most olvasónk ellen is bírósági eljárást indított - a több százezer forint tartozás megfizetése érdekében. Sé­relmezi: a pénzintézet anél­kül, hogy először megkísé­relte volna az adóssal szem­beni végrehajtást (ezek között a lakás árverezése útján a kö­vetelés behajtását), közvetle­nül vele szemben is indított bírósági eljárást. Vele szem­ben. aki csupán 12 ezer forint havi jövedelemmel rendelke­zik. Ä követelést több év alatt sem tudja megfizetni. To­vábbi aggodalommal tölti el, hogy a családja nem is tud a kötelezettség vál lalásáról. Olvasónk esete sajnos nem tekinthető egyedi jelenség­nek. A megváltozott társa­dalmi viszonyok között egyre többen vannak, akik a még konszolidált helyzetükben felvett kölcsönöket a megnö­vekedett kamatterheikkel együtt - anyagi körülményeik megváltozása, ellehetetlenü­lése folytán - nem tudják megfizetni. A törvény ezeket a problémákat sajnos nem ve­szi kellőképpen figyelembe - annak ellenére, hogy az em­berek többsége az ilyen ke­zességet ingyenesen, szíves­ségből vállalta. A Polgári törvénykönyv szerint a kezességnek két formája van: az egyszerű ke­zesség és a készfizető kezes­ség. Az egyszerű kezességnél a kezes a hitelezőnek mind­addig megtagadhatja a teljesí­tést, amíg a követelés a köte­lezettől vagy az őt megelőző kezesektől behajtható. A pénzintézetek azonban szinte kizárólagosan készfizető ke­zességet kötöttek ki a köl­csönszerződéseikben. Ennek az a lényege, hogy a kezes helytállási kötelezettsége a kötelezettől való behajthatat­lanságtól függetlenül is fenn­áll. Tehát a pénzintézet köz­vetlenül a kezestől is behajt­hatja a követelését - anélkül, hogy az adósnál megkísérelte volna. Olvasónk tehát a kezesség­gel nagy kockázatot vállalt, és sajnos a követelést most rajta jogszerűen hajtják be. Amennyiben olvasónk a kért összeget kifizeti, az azt bizto­sító jogok (jelzálogjog stb.) reá szállnak, s a teljesített kö­vetelést behajthatja a kötele­zetten. Természetesen kérheti a pénzintézetet, hogy a behaj­tást az adóssal szemben is fo­ganatosítsák. Ezt adatszolgál­tatással elősegítheti. Reméljük, olvasónk pél­dája a kezességvállalásban másokat is megfontolásra, óvatosságra int. Dr. Lambert István ügyvéd Agyonmarta a kis tacsit A kutyák szorításában Nemrég hallottam, olvastam, hogy emberáldozatot követelt a kutyák támadása. A közelmúlt­ban a mi kis kutyánkkal történt sajnálatos eset, amiről - mások okulására - a nyilvánosság előtt szeretnék szólni. A kis kotorék tacsit, betaní­tott házőrző kutyámat tépte szét egy farkaskutya. Éppen velem volt, amikor a farkaskutya a hátsó kertkapunkban termett, s megtámadta. Hiába kiabáltam, senki nem jött a segítségünkre. Igaz, az utcánkban ritkán van­nak a házak, és az emberek tél­időben nem az udvaron, hanem a lakásban tartózkodnak .. . A farkaskutya tulajdonosa sajnos megtagadta, hogy or­vost, segítséget hívjon. A gye­rekeim Martfűn és Szolnokon laknak. A lányomnak táviratoz­tam, aki másnap Kecskemétre, az állatkórházba vitte a kutyát. (A helyi állatorvos megvizs­gálta, elaltatta, de nem tudott rajta segíteni.) A kutyát meg­műtötték, azonban a szíve már nem bírta ki. Sajnos későn ju­tott kórházba! Hetvenéves vagyok, és öt gyerekem, tizenhárom unokám, november 26-a óta egy déd­unokám van. A családtagok és a jó szomszédok velem együtt sajnálták, siratták a hűséges kis kutyát. Megjegyzem, az Új Néplap kézbesítője, Hír Jánosné, kedves Katikánk reg­gelente a kutyák sorfala közt hordja az újságot. Félő, hogy a kutyák egyszer majd nem csak ugatják, meg is harapják! (Erről már írtam a Néplapnak, meg is jelent, továbbá a helyi önkor­mányzatnak is, de a kutyafron­ton a helyzet változatlan! Úgy látszik, ezzel szemben a helyi polgármesteri hivatal tehetet­len.) Mióta a tacsimat széttépte a farkaskutya, kapun kívül a második házhoz is félve me­gyek - írta többek között olva­sónk. Holecska Imréné Cibakháza Levelekből - sorokban Sugárzott a szeretet - csendül ki Kovács Imréné bánhalmai olvasónk leveléből, aki többek között ezt írta: Kis településünk Kendereshez tartozik, de a la­kosság önálló életet él, és cso­dálatos, felejthetetlen élmény­ben volt részünk azon a kará­csony előtti kis ünnepségen, amit a helyi iskolában rendez­tek. Sok szülő lehetett büszke gyermekére. Minden elismerésem a tan­testületé, akik az esemény sike­réért fáradoztak. Bizonyára kárpótolta őket a szülők sze­méből sugárzó szeretet, ami egyben az elismerést is tük­rözte. A gyerekeim már rég nem iskolások, az unokáim pe­dig még nem, ezért pártatlanul mondom: sajnálom, hogy az ünnepségen Kenderesről, a tan­testületből senki nem volt jelen, s néhány szülő is távol maradt. * Csapó Pálné, a Besenyszögi Idősek Otthona vezetőjének le­veléből: Gondozottaink sokáig megőrzik emlékezetükben azt a karácsony előtti kedves ünnep­séget, melyen Dallos Gizella nótaénekes és Kállai Gábor zenész adott színvonalas mű­sort. A szépen megtérített aszta­lokra Pálszabó Mihály, a szol­noki Gösser étterem vezetője készítette a csodálatos hidegtá­lakat. Gondozottaink nevében ezúton is köszönetét mondok mindazoknak, akik önzetlenül segítik, támogatják a kis közös­ségünket. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom