Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
1995. január 31., kedd Jászsági Extra 7. oldal Az a hajó elment Sokan hajolnak a gépek fölé, viszont vannak üres munkapadok is; munkaerőt nehéz szerezni Jászszentandráson már 20 éve létezik a budapesti Minta Női Szabó Szövetkezet telephelye. Ez volt az első varroda a faluban. A kultúrházban alakították ki a munkahelyet. A kezdeti időkhöz képest minden a felére csökkent, ahogy a létszám, úgy a műszakszám is - tudjuk meg a vezetőtől, Nagy-Pál Féretlenétől. Eleinte hatvanan dolgoztak két műszakban, most harmincán varrnak egy műszakban. Eveken át szállítottak a Szovjetunióba, de a nyugati megrendeléseknek sem voltak híjával. Hogy a keleti piac megszűnt, mára csak a nyugati irány maradt. Időnként belkereskedelmi igényeket is kielégítenek, például kabátokat varrtak a Firenze divatcégnek. A varrodában a vékony selyemholmitól a télikabátig mindent tudnak varrni. Jelenleg a német Hucke cégnek dolgoznak évek óta. Visszatérő kuncsaftjuk az ugyancsak német Neumann. Dolgoztak már Kanadába, az USA-ba, Angliába és Japánba is. Bőven van munkájuk, bár a konkurencia meglehetősen nagy. Nemcsak az országon belül, hanem egyre inkább az országhatáron kívül is. 1990-ben nagy lehetőség nyílt a varroda előtt. Az az év amúgy is nagyon jó volt számukra, sok árut varrtak, többek között Hollandiába. Fel is buz- dultak a hollandok, akik ki akarták bérelni a varrodát, sajnos a szövetkezet ebbe nem egyezett bele. Azóta is arról az évről álmodoznak. Bizonytalan a miniállomás sorsa Még mindig legényesen Lehet, hiába verték az ujjúkat Kis faluhelyen eléggé meglepő tábla fogadja a jászboldoghá- zára betértőt. Egy oszlopon a Magyar Autóklub miniállomásának helyét jelölő címet keresve jutunk el Gömöri Istvánhoz. A 47 éves férfi éppen egy Barkast bütyköl. Szakmája autószerelő. A „Mióta csinálja?” kérdésre az autóból - a gépkocsivezetőtől - jön a segítő válasz: gyerekkora óta. Ezek szerint többen is ismerik István múltját itt a faluban. A fajtakísérleti állomáson dolgozik 1974 óta, míg a miniállomást 1988-ban létesítette. A falu elöljáróit azzal kereste meg az autóklub, hogy lehetne egy állomást nyitni. Jelentkeztek többen is rá, István nyert. Természetesen igény is volt erre a szolgáltatásra, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a szerelő kapásból több embert beszervezett a klubba. Akkor még sokan szereltették nála autóikat, de ma már egyre kevesebben. Magas a díjtétel, inkább otthon maguk bütykölik járgányaikat „Itt ezt most megigazítom” az emberek. Csak ha már végképp összekuszálták az ütemeket, akkor viszik el járműveiket Istvánhoz, aki természetesen nem csak klubtagoknak vállal munkát. Komoly műszerezettségben, felszereltségben nincs nagyon elengedve István. Van egy CO-mérője, gyújtásbeállító El- kon-táskája és fényszóró-beállí- tója. Kellene fékpad és futómű-beállító. Egyébként amit nem tud megszerelni maga sem, azt Szolnokra viszi be. Most nagy gondban van István: lehet, megszűnik a főállása. Átalakul ugyanis február végével kft.-vé a fajtakísérleti állomás, és lehet, az új tulajdonos nem mindenkit alkalmaz. Ugyanakkor bizonytalan a miniállomás sorsa is, éppen a kevesebb kuncsaft miatt. Már majdnem sötét van, de még teljes lendülettel dolgozik Jánoshida határában levő tanyája környékén Tóth János. A kukoricaszárat - a földhöz veregetve - tisztítja meg az egerektől, mielőtt beviszi az állatoknak. A 72 éves férfinek akkora a tenyere - a kézfogás alapján ítélve -, mint egy sütőlapát. Az idős ember tartása szálfaegyenes. Látszik, alig fogott rajta az idő. Mostani lakhelyével szemben született, itt 1960 óta lakik feleségével, akivel 1952-ben házasodott meg. Gazdálkodó volt egy darabig szülei földjén. Harminkét holdjuk volt. El is vette a téesz, de 1992-ben visz- szakerült hozzá ősei jussa, sőt, még több is. Most 53 hold földje van, a kárpótlás révén. Bár lehet, szívesen elhagyta volna ezt a többletet. Ugyanis kereken 40 hónapot töltött hadifogságban a Krim-félszigeten, Jaltán. Egy év frontszolgálat után esett fogságba a Dunántúlon, 1945-ben. Két év fogság után írhatott először haza, akkor tudták meg az itthoniak, hogy él. Amikor hazajött, sokáig úgy érezte, még mindig mögötte állnak a katonák, és hajtják a több munkáért. 1959-től, a téeszesítéskor nem lett tag, hanem huszonnégy éven át a budapesti lakásépítő vállalatnál dolgozott. Földjén búzát, kukoricát és árpát termeszt, de lucernája is Jól meg kell ütögetni a kévét, hogy kihulljanak a rágcsálók van. Állatainak kell az eledel, de el is adott a terményből. Két tehene, borja, hízói és baromfiai vannak. Gépei viszont nincsenek, bérben művelteti a földjét. A tanyán víz csak az állatoknak való van. Az ivóvizet Jászboldogházáról hordja. Odafelé a tejet viszi, vissza a vizet hozza kerékpárján. Mindennap, ha esik, ha fúj, megy. Villanyuk sincs. Van egy üzem Jászárokszállá- son, ahol szinte minden nő bal hüvelykujján hatalmas véralá- futások láthatók. Hogy miért? Mert egész nap szegeinek. És ha nem jó a célzás, hát, bizony könnyen megeshet, hogy félrehord a kalapács, és máris megtörténik a baj. Az üzem a Kossuth Mező- gazdasági Szövetkezet faipari ágazatáé. Tizennégy éve a szövetkezeté az üzem, a hűtőgépgyártól vették meg. No, a vétel óta nem sokat változott a munka, azóta, is leginkább a helybeli gyárnak készítenek fa csomagolóanyagokat. Emellett persze mindent megcsinálnak, ami adódik. Ami fából van, ahhoz itt nem kell sok magyarázat, a hámfától a bútorig széles skálán mozognak termékeik - mondja Magda István üzemvezető-helyettes. Szakmai tapasztalatuk alapján sokfelé dolgoztak már, többek között Budapestre is. így jött létre egy külföldi kapcsolat - az üzem életében először. Furcsa, de tavaly Franciaországba kulcstartónak használt szekrénykéket szállítottak. A kis dobozokból ezret vettek meg. Kellett volna nekik különleges edénytartó is, szintén fenyőből, ahogy a kulcstartó is. Csakhogy fenyőből kérték az Egy ütés a szögre, egy ütés a fára, egy ütés az ujjra alapanyagot, az árut pedig odakint állították volna össze. Viszont a fenyő összeszárad, vetemedik, mire kiér, addigra lehetetlen összerakni. Nagy megrendelés esett emiatt kútba. Huszonhármán dolgoznak most az üzemben. Helyzetük nem túl rózsás. A mostani körülmények között nehezen tudnak megélni. Amikor árat mondanak a megrendelőnek, az egyből leviszi az ajánlatot az alapanyag árának szintjére. Márpedig ha nincs bevétel, csak kiadás - mert az energia ára is nőtt, meg bért is emelni kellene -, akkor becsukhatják a boltot. Az oldalt készítette: Tóth András Dolgozni csak pontosan, szépen . .. Gmk-ból sikeres vállalkozás A műhelycsarnokban a szokásos állapotok uralkodnak: a hegesztett anyag szaga mindent beleng, az eszterga- és a marópad egymással versengve kelti az erős zajt. A falak szürkék, lehangolóak. Hangosan szól a rádió, hogy valami élvezetük azért mégis legyen a melósoknak. Odakint szárnyait bontogatja a téli tavasz. Ä tervek fölé hajoló férfi az egyik főnök. A másik úton van. Jaloveczky Antallal bemegyünk a szerény berendezésű irodába, amelynek nincs ajtaja. - Tudja, ez egy nagyon elhanyagolt épület volt. Korábban az állami gazdaság gépeket, eszközöket tárolt, javított benne, később aztán kiadták tollfosztóknak. No, azok aztán teljesen le is fosztották. Amikor egy éve ideköltöztünk, nem volt még világítótest sem, nemhogy ajtó, ablak. Mindent elvittek. Azóta mi alakítottunk már rajta, és szereltünk be kazánt, fűtőtesteket, egyebeket. Emellett még gépeket is vennünk kellett, úgyhogy minden pénzünk az új hely kialakítására ment el — mondja a társvezető. Egy évvel ezelőtt költöztek ki ide, a Jászberényt Farmossal összekötő országút mellé, Portelek határába. Az ezt megelőző történet a szokásos cégtörténet. A Flex gmk-t 1983-ban hozták létre a herényi hűtőgépgyárban tizenheten. A munkák szaporodásával harminchétre kúszott a létszám. Amikor megmozdult lábuk alatt a talaj, vagyis látták, hogy hamarosan átalakul maga a vállalat és a gmk-hoz fűződő viszony is, elpakoltak egy tanyára. Nehéz percek voltak azok, hiszen kevesebb géppel és kevesebb emberrel folytatták, mint előzőleg. Tizennégyen vállalták, hogy mennek tovább a megkezdett úton 1990-ben. Főállásban bent a gyárban, mellékállásban kint a tanyán dolgoztak. Á kettős terhelés meghozta „gyümölcsét”. Az embereknek el kellett dönteni, hogy bent a gyárban maradnak vagy kilépnek. És ki tudta még akkor, mit hoz a jövő? Folyamatosan morzsolódtak le a tagok. Aztán a Gmk még ketté is vált, a Flex gmk-ban ketten maradtak főállásúak: Antal és társa, Sólyomi Zoltán. Ők a jogutódok. 11 alkalmazottat foglalkoztatnak. A munka ugyanaz, mint korábban: az anyagmozgatás, a szállítás körébe tartozó görgősorok, kiemelő fordítók, átrakók gyártása. Most többnyire újra a hűtőgépgyár igényeit elégítik ki, ahol termékeik garanciajavítását is elvégzik. Korábban főleg salgótarjáni üzemek megrendeléseit vállalták. Tevékenységi körük igen sokrétű. Lakossági megrendeléseik is vannak, főleg egy speciális területen. Ők ugyanis egy amerikai ereszcsatorna-rendszer területi megbízottai. Feladatuk nem csak a felszerelésből adódik, hanem az alkatrészek összeállításából. Hiába, hogy tavaly ideköltöztek és gépeket szereztek be, már most úgy érzik, kinőtték a műhelyt. A nyereséget a vállalkozásba forgatják. Most épül egy festőrész, ami nagyon korszerű és környezetvédő. Egy soproni BNV-díjas termékről van szó, ami elsősorban gépkocsik festésére szolgál, de számukra roppant megfelelő. Ráadásul ezek után akár autók festését is vállalhatják.
