Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

1995. január 4., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal / „Ágnes” vagy Cecília?! Esztergályos Cecília az elmúlt évek folyamán a Magyar Tele­vízió Família Kft. című szappanoperája dr. Szépné Ágnes szerepének köszönhetően az ország talán legnépszerűbb szí­nésznője lett. Baljóslatokkal ellentétben a sorozat - majd ké­sőbb színpadi verziója is - folyamatos siker volt és maradt. Ezúttal mégis - tudatosan - más kérdésekkel kerestük meg.- Immár eléggé köztudott, hogy pályafutása az akkori Ál­lami Balettintézetből indult, és Árva Eszter, Bretus Mária, Handel Edit, Stimácz Gabri­ella, Uhrik Dóra mellett a Pé­csi Balett egyik balerinájaként folytatódott. Mi vezetett a pá­lyamódosításhoz ? 1 -A kifejezés nem egészen pontos. Életvitelemben, lélek­ben és a gyakorlatban sem szűntem meg egészen tán­cosnő lenni. Az elsőn minden­napos gyakorlatozásomat ér­tem, a másodikon bensőséges Viszonyomat a tánchoz, a harmadikon azt, hogy már bő­ven színésznő koromban, amikor húsz éve nem fejeztem ki magam mozgásban, kaptam egy felkérést A hattyú halála című Örkény-tévéjáték fősze­repére. (A tévé a közelmúltban ismételte - a szerk.) ' Én akkor hónapokon át visszajártam hajdani isko­lámba - a mai Táncművészeti Főiskolára - a gyerekekkel Cgyütt gyakorolni, hogy meg­feleljek a boldogan vállalt fel­adatnak. Szívesen gondolok rá ő- amíg még egyáltalán lehet­séges -, hátha ismét sor kerül­get valami hasonlóra. Persze tisztában vagyok a határokkal. r De hogy ne térjek ki az ere­deti kérdés elől: mint életem­ben oly sokszor, több véletlen 'egybeesése által lett főfoglal­kozásom a színészet. Stílszerű kifejezéssel élve szerepet ját­szott itt, hogy ugyanakkor "éreztem magam patthelyzet­ben Pécsett, amikor Szabó Ist­ván, akkor fiatal filmrendező felajánltotta Te című, később nemzetközileg is népszerűvé lett rövidfilmjének főszerepét. Esztergályos Cecília Hamarosan más szerepeket is kaptam magyar filmekben, és egy amerikai koprodukcióban is. A véletlenek halmozódnak: Károly bátyám Venczel Verá­nak udvarolt, és ő - mármint Vera - akkor jelentkezett a Színművészeti Éőiskolára. Én is jelentkeztem - és felvettek.- Azóta filmen, színházban, televízióban számos igen je­lentős alakítás fűződik az Ön nevéhez, a nagyvilági Miss Arizonától a csúnya Karnyó- néig, az Ajándék ez a nap mo­zifilm, az Édes Anna tévévál­tozat emlékezetes alakjáig. Folytatása következik?- Könnyebbet kérdezzen - és főleg ne tőlem. Kétségtelen, huzamos elfoglaltságom Szépnéként a Família Kft.-ben, amiért - gyorsan hozzáteszem - végtelenül há­lás vagyok megbízóimnak, ki­tűnő, kedves pályatársaimnak és a sorsomnak, ma nem teszi könnyűvé megbízásomat más szerepekkel. De lehetetlenné sem! Ha van tehetségem, ez minden rendező számára adott. Az egyeztetési nehézsé­gek legyőzhetők (ez a szak­mában gyakran bebizonyoso­dik), és én boldogan állok ren­delkezésre.- Mit játszana szívesen?- Nézze, ha lehettem Pet- ruska, Osztrigás Miéi, ha le­hettem Hanumán a Kalevalá­ban, talán hihető, hogy boldo­gan fogadok minden, szemé­lyemmel kapcsolatban reális játszási lehetőséget. * A művésznőről Meddig va­gyok?! címmel nemrég jelent meg egy könyv. Teljesen ért­hető, hogy a karácsonyi könyvpiac keresett darabja lett. írója: Vajda Anikó és Vajda Katalin, a Família Kft. alapító szerzőpárosa. Érthető, hogy tartalmát, arányait, szer­kezetét, a művésznő életútjá­nak mozzanatai mellett erősen meghatározzák a sikeres szap­panopera, ez utóbbi kiváló művészei, kulisszatitkai. Ez rendben is van. Az Esztergályos Cecíliát mélyebben megismerni óhaj­tóknak azonban azt tanácso­lom, hogy - ha másként nem, könyvtárból - kölcsönözzék ki az Adj békét, Uram! című könyvet, amelyet az édesanyja halálát követő megrendülés ál­lapotában a művésznő maga írt, nyolc évvel ezelőtt. Ez az olvasót és az utóbbi könyv író­ját egyaránt megóvja egy ve­szélytől, amely egy Szép Ág­nes jellegű, állandósult nép­szerű szerep nyomán óhatatla­nul fenyeget. Attól tehát, hogy „Ágnes” végképp összetévesz- tődjék Cecíliával (a művész­nőtől tudjuk, hogy ez a gya­korlatban is lépten-nyomon bekövetkezik - a szerk.); hogy egyetlen kedves anyuka sze­repe örökre elhalványítsa egy kivételesen és sokféleképpen tehetséges művésznő valósá­gos emberarcát. R. A. Beszélgetés Dóry Józseffel ■ Banktisztviselőből dalénekes Napjaink legnépszerűbb ma­É jr dalénekese Dóry József. cemberben került forga­lomba a népdalokat, a népies műdalokat tartalmazó „Vár­játok még őszi rózsák” című kazettája. A 83 éves daléne- kfes örök fiatal: nagy operara­jongó, de szíve mélyén kecs­keméti magyar, szereti a vö­rösbort és a szépasszonyokat.- Volt része elismerésekben? p- Sok mindent megéltem. A Gyöngyvirágos kis kertemben cjímű nagylemezem aranylemez lett. A szakma azóta tréfálkozva gyöngyvirágos Dóry Jóskának Hív. Nem régen Göncz Árpád köztársasági elnöktől vehettem át a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csil­lagrendjét, és szülővárosom is díszpolgárának választott. A kö­zönség szeretetén kívül ezek voltak életem legemlékezete­sebb állomásai. Látja, van ér- télme a hosszú életnek is!- Azt mondják, nem az ének­lés volt a fő hivatása...- Valóban nem. Banktisztvi­selőből lettem dalénekes. A szabadszállási hatgyerekes ipari vállalkozó édesapám szá­mára a felső kereskedelmi is­kola jelentette a karriert. Húsz­éves koromban már főkönyve­lőként dolgoztam a zsámbéki takarékpénztárnál. Mi kell a si­kerhez? Tehetség, szorgalom - és szerencse, ami mellém sze­gődött: dr. Darányi Kálmán - akinek bankszámláját vezettem és akit 1936-ban miniszterel­nöknek neveztek ki, felvételre ajánlott a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bankba. Néhány év múlva az egyik fiók igazgató- helyettese lettem, majd részt vettem az OTP fiókhálózatának megalapításában.- Hogyan kezdődött énekesi pályája?- Ismét a szabadszállási évekkel kezdeném. 7-8 éves le­hettem, amikor a református templomban kántori feladattal bíztak meg. Daloltam is boldo­gan a „Te benned bíztunk” kezdetű zsoltárt. Ki gondolta volna, hogy majd hetvenöt év múlva ugyanott, az orgona mel­lett fogok ismét dalolni?- Azért a banktisztviselők többségéből mégsem lesz nép­dalénekes...- Valamikor 1934 januárjá­ban a rádióújság tehetségkutató versenyt hirdetett. így kerül­tünk a döntőbe Sárdi Jánossal együtt. Ettől kezdve kettős éle­tet éltem: délelőtt a bank teen­dői foglaltak le, este pedig ze­neelméletet, esztétikát, össz­hangzattant tanultam. 1939-től rendszeresen felléptem a Ma­gyar Rádióban.- Sikerei közül mire emlék­szik szívesen?- A legelsőre: az első leme­zem 1943-ban készült el a bu­dapesti His Master’s Voice cégnél. A másik, amire szíve­sen emlékszem: 1988-ban, az ötvenéves jubileumon önálló estet tartottam a Vigadóban.- Kik voltak a partnerei, ba­rátai?- Gaál Gabriella, Kovács Appolónia, Madarász Katalin, Vörös Sári. Sárdi Jánoshoz kü­lönösen gazdag kapcsolat fű­zött, egyszerre volt barát, pá­lyatárs és rivális. De összekö­tött bennünket az, ami ma is él­tet: a dal, a muzsika szeretete. Száz éve született Szegő Gábor A nagy matematikusra emlékeznek Szolnokon és Kunhegyesen Éppen 100 esztendeje, 1895 ja­nuárjában látta meg a napvilá­got Kunhegyesen Szegő Gábor, aki később gimnáziumi tanul­mányait a szolnoki főreál gim­náziumban végezte, majd ma­tematikai tanulmányainak befe­jeztével előbb itthon, azután Európában, végül Amerikában fejtett ki eredményes munkát szaktudományának területén. A világszerte elismert és közis­mert tudós - a Magyar Tudo­mányos Akadémiának is tiszte­letbeli tagja volt, de „magának vallja” a bécsi tudományos tár­saság is - a népszerű matemati­kus születési évfordulóját mél­tóképp igyekszik megünnepelni alma matere, a Verseghy Gim­názium, s megemlékeznek majd róla szülőhelyén, Kunhe­gyesen is. Január 13-án délelőtt nyílik - a Verseghyben - az az emlékkiállítás, amely doku­mentumokban kívánja bemu­tatni Szegő Gábor emberi és tudósi életútját, majd ugyanez nap délután dr. Daróczy Zoltán egyetemeti tanár emlékezik a neves professzorra, akinek fel­adatgyűjteménye, könyve ma is „bibliája” a matematikustársa­dalomnak. Előadás is elhangzik majd Kombinatorika, valószí­nűségszámítás címmel - tartja dr. Nemetz Tibor egyetemi do­cens. Az emlékezés része a Szegő Gábor nevével meghir­detett és sikeresen megrende­zett megyei matematikaverseny döntője is, és ez alkalomból összefoglalót is tartanak az álta­lános iskolásoknak meghirde­tett verseny tapasztalatairól a megye matematikus szaktaná­rainak a Verseghy Ferenc Gim­náziumban. A Jászsági Évkönyvben olvastuk Sára Sándor Jászberényben Látlelet Jákóhalma közéletéről Az első magyar Cyrano volt Aki kezébe veszi és felüti az 1994-es Jászsági Évkönyvet, aligha tudja egykönnyen le­tenni - több mint 300 oldalán a legkülönfélébb, felfedezések­kel kecsegtető írásokat kínálja. Kezdve mindjárt egy izgalmas interjúval, amelyben az árok- szállási születésű Tóth Pál Pé­ter szociológus a Duna Televí­zió elnökét szólaltatja meg, filmes alkotómunkájáról, élet- útjáról faggatja. Hogy mi jogon és alapon? Egyszerűen mert Sára Sándor szorosan kötődik egyrészt rokonsági alapon, másrészt iskolái révén Jászbe­rényhez; gyakran látogat anyai nagyszüleihez, és az egykor Jó­zsef Nádor nevét viselő gimná­zium padjait koptatja. Az őszinte hangvételű vallomás­ban feleleveníti Sára gyermek­korának kedves élményeit, a Zagyvához kapcsolódó emlé­keit, s elárulja azt is, hogy a Tízezer nap című filmben, melynek ő volt operatőre, a vé­nek tanácsába beültette - sze­repeltette - szeretett nagyapját is. De álljon itt egy részlet a szíves szavakból: , fi agy a pá­rnáknál, Jászberényben voltunk ekkor. Nekik a Zagyva mellett, a Donátuson volt egy kis tanyá­juk. A tanyát a Zagyva majd­nem körbefolyta, és nyaranta az egész népes család, nemcsak a miénk, hanem a rokonok is, a Donátusra jártak fürödni. Anyám hozta ki délután az uzsonnát, és hencegve mutat­tam, hogy milyen messzire be tudok már menni a vízbe. A Zagyva elég örvényes volt, így elkapott és vitt-vitt. Apám sze­rencsére nem ugrott utánam, hanem előreszaladt a parton, elém ugrott, és kihúzott a víz­ből. Fogták a lábam, folyt belő­lem a víz, de már verték a fe­jem, és életben maradtam. Ké­sőbb mi, kamaszok Jászberény­ben már a Zúgóhoz jártunk fü­rödni" - idézi Sára a csaknem tragikussá vált drámai pillana­tot. Az interjút olvasván egy gazdag életút és művészi pálya képe rajzolódik ki - élvezetes formában. Egyébként akár alapelvként is elfogadható, hogy az év­könyvben olyan írások szere­pelhetnek csak, melyek vagy jászsági szerzőktől származ­nak, vagy amelyek a Jászsággal foglalkoznak, tömörebben a tő­lünk vagy rólunk, vagy mind­kettő együtt elv érvényesül a szerkesztésben. Imponáló a szerzők száma, mintegy ötve- nen vannak jelen írásaikkal a tekintélyes évkönyvben, s múlt, jelen és jövő bontakozik ki lap­jain, a jászsági tudat körvonala­zódik ki bennük, olykor elvon- tabban, tanulmány formájában, olykor szubjektív, vallomásos megnyilatkozásokban. Ä Jászágón végzett ásatások eredményeiből kiindulva viszi el az olvasót Selmeczi László a jászok múltjába, afféle históriai utazást kínálva fel az olvasó­nak. Muhoray György viszont a jövőbe pillant, amikor felvá­zolja az 1995-ben tartandó já­szok világtalálkozójának el­képzeléseit, merthogy ebben az esztendőben lesz 250 éve, hogy a derék jászok önerejükből, anyagi áldozatok árán megsze­rezték szabadságukat, felsza­badítván magukat - redemptió - ezer lovas katonát és 580 ezer rajnai forintot áldozva érte 1745-ben. Történelmi tett, a je­les ősök, akik végbevitték, megérdemlik, hogy emlékük ápoltassák, s most a jubileum jegyében találkozzanak mind­azok a jászok fővárosában, nagyszabású fesztiválon, akik­ben él egészségesen az össze­tartozás gondolata. Július 29-én zenés ébresztővel kezdődnek majd az ünnepi események, s az érdeklődő a terveket felvonul­tató írásból részletesen is meg­tudhatja, mire is készül a Jász­ság népe. Különösen gazdag az év­könyv Örökségünk rovata - merthogy rovatokba illesztve kínálja az évkönyv az olvasan- dót -, Bállá Ferenc például ar­ról számol be, hogyan szerette meg gróf Bethlen István bel­ügyminisztere, Rakovszki Ist­ván Jászapátit; a neves színház­történész, Cenner Mihály pedig a jászárokszállási születésű, majd a gimnáziumot Berény- ben végző Pethes Imréről rajzol pályaképet, a nagy színészről, aki először játszotta Cyranót magyarul színpadon, és aki megmaradt örök Hamletnek, kortalanul. Megemlékezik az évkönyv a jász örökségek sorá­ban Horváth Péterről is, aki a múlt század húszas éveiben írt okos könyvet a kunok és a já­szok eredetéről, múltbéli és ak­kori állapotáról, azóta is forrás- értékű, nagybecsű munka ez. Sugámé Koncsek Aranka a te­vékeny, közéleti embert is be­mutatja, aki igazgató egy ideig a jászberényi gimnáziumban, főjegyzője a jászkunoknak, majd alkapitány, sőt táblabíró­ként is tevékenykedik Pest és Heves megye területén. Jó érzés arról olvasni to­vábbá az évkönyvben, hogy múzeum lesz a Hamza-házból, a filmrendezőként is közismert művész alkotásai így állandóan hozzáférhetővé válnak a széles közönség számára is. Még friss az emlék s fájdalmas - a rák el­leni küzdelem eltökélt harcosa, Figus Illinyi Albert a múlt esz­tendőben hunyt el, Balajti At­tila neki hajt fejet emlékező so­rokkal. Valér Éva a társadalmi változásokat vizsgálja, kutatja, az agglomeráció fejlődését 1977-től ’90-ig a Zagyva völ­gyében, s figyelemre méltó Pethő László statisztikai ada­tokkal is megerősített, többhe­tes munkával szerzett tapaszta­lata arról, hogy 3 különböző fa­luban, a Jászságban például Já- kóhalmán hogyan is alakult a közélet, akár az egyesületi élet is az utóbbi időben. Egyébként szerkesztőként is ő jegyzé a Jászsági Évkönyv Alapítvány kiadásában megjelent kötetet - csupán néhány írást ismertet­hettünk meg belőle -, s amely újabb bizonysága az erősödő jászsági tudatnak s annak is, hogy a kitartó, odaadó igyeke­zet, ha tehetséggel párosul, meghozza a maga gyümölcsét. Egyszer bizonyára majd ezt is megírja valaki, mondjuk ötven év múlva egy akkor megjelenő évkönyvben. VM Amerikai vígjáték a legnagyobb mozisiker Rozika, a makrancos A leglátogatottabb magyar film a Jó éjt, királyfi Tőlünk nyugatra és keletre már megjelentek az igazi házi- mozi-készülékek, melyek mé­reteiket és a képfelbontás mi­nőségét tekintve már mindent ugyanolyan vagy csaknem ugyanolyan minőségben láttat­nak szemünkkel, mint az igazi moziban az igazi filmvászon. A technikai fejlődéstől nem várható el, hogy abbamarad­jon. így a kérdés, hogy Rozika bemegy-e a moziba, egyáltalán nem olyan szubjektív, mint hinnénk. Legfeljebb Rozika a szubjektív, mert még mindig bemegy a moziba... Az per­sze, hogy miért teszi, a közös nagy hahotázások lehetősége vagy a hátsó sorok kamaszos ölelésre ingerlő kollektív ma­gánya végett, rejtély. Az is sokszor kiszámíthatatlan, hogy melyik filmre vesz jegyet. Amit sajnálatos biztonsággal tudni lehet: választása nagy va­lószínűséggel nem magyar filmre esik majd. Az elmúlt évben még nem teljes, de a véglegeshez közel álló adatok szerint a legtöbb hazai mozirajongó a Mrs. Doubtfire című amerikai vígjá­tékért ment be a moziba. Ezt a filmet szeptember végéig több mint félmillióan látták, s mint már megszoktuk, a sikerlista második és a harmadik helye­zettje is amerikai közönség­film. Az „ezüstérem” Frédié és Bénié, a két kőkorszaki szakié a Flintstone család filmváltoza­tából, a „bronz” a Csupasz pisztoly című akciófilmé lett. Mindkettőnek több mint 400 ezer fizető nézője volt Ma­gyarországon. Nézőszámban nem, de jegybevétel szempont­jából még a Csupasz pisztolyt is megelőzte Steven Spielberg közönségfilmnek csak a leg­jobb értelemben nevezhető Schindler Listája című filmje, melynek persze a tavaszi Os- car-eső is jót tett. Mindenképpen elgondolkod­tató, hogy a Schindler Magyar- országon (is) több nézőt volt képes kimozdítani otthonról, mint az év talán legjobb két ak­ciófilmje. A szökevény (Ham­son Ford) és a Féktelenül (Ke- anu Reeves). Az előbbit 343 ezren, az utóbbit 284 ezren lát­ták szeptemberig. Mindent egybevetve január­tól októberig Rozika egyáltalán nem szomorította a filmfor­galmazókat, akik közel ötven százalékkal több jegybevételt értek el, mint az előző év azo­nos időszakában. Ebben persze a mozijegyek tetemes áremel­kedése is benne van, de nem­csak erről van szó. Előzetes adatok szerint a mozinézők száma 1994-ben 10-15 száza­lék közötti növekedést mutat az előző évhez képest. Sajnos ez nem vonatkozik a magyar filmek látogatottsá­gára, mely tovább csökken, jól­lehet már azt lehetne hinni, hogy nincs hová. Az a helyzet, hogy az elmúlt év kilenc hó­napjában mindössze 4732 alka­lommal játszottak magyar fil­met a hazai mozikban, s ez 220-szal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Ebben az időszakban mindösz- sze 150 ezer látogatója volt a bemutatott összes magyar fil­meknek együttvéve, így ma­gyar sikerfilmről semmiképp nem beszélhetünk. Még akkor sem, ha a nemzetközi film­szakma ítélete ezúttal is, s bi­zonyára nem ok nélkül, határo­zottan eltér a közönség verdikt­jétől. A hazai közönség a fesz­tiválokon nagy sikert aratott Woyzecket, Szász János Os- car-díjra is előterjesztett filmjét sem tüntette ki figyelmével. Mindössze 4 ezer látogatója volt a 165 vetítésnek, ami min­den bizonnyal azzal magyaráz­ható, hogy a film fekete-fehér és drámához illően nyomasztó. Ha figyelembe vesszük, hogy a Woyzeck tulajdonságai a jellemzők a Schindler listá­jára is, nem nehéz levonni a következtetést, hogy a magyar filmek alacsony látogatottsá­gában már nemcsak a filmesek, nem is csak a közönség a hibás. Szerepe lehet itt a forgalma­zásnak, a közönségszervezés­nek és a sajtónak is, mely mintha elveszítette volna a bi­zalmát abban, hogy a magyar filmekre be lehet vinni az em­bereket. Egyébként 1994. szep­tember végéig a leglátogatot­tabb magyar film 13 ezer 500 nézővel Rózsa János alkotása, a Jó éjt, királyfi volt. I * a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom