Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-24 / 20. szám
1995. január 24., kedd Jászsági Extra 7. oldal Most éppen nyomtatványboltos A polcokon nem csak nyomtatványok várnak vevőre A télből a nyárba - teljesen ingyen Igencsak szerencsés embernek mondható a porteleki Szappanos Marianna, aki január első napjaiban a nyárban tölthetett egy hetet - ráadásul teljesen ingyen. A 29 éves - barnára sült - Mariannával az útról a visszaérkezése utáni napokban beszélgettünk. Szép kiállású bolt tűnik fel Jászladány egyik utcájában. A kiugró rész az, ami megkapó, no meg a bolt jellege, mivelhogy nyomtatványokat árulnak. Nem szokás ilyet forgalmazni faluhelyen. Pont azért is nyitotta a boltot pár hete Bagi Zoltán, hogy a közületeknek és a vállalkozóknak ne kelljen elmenniük máshova pár hivatalos papírért. Zoltán 28 éves, de már több munkahelye és foglalkozása is volt. Már az is meglepő, hogy cukrász végzettsége ellenére itt árulja a nyomtatványokat. - A cukrászatból szépen meg A jászárokszállási szőnyegszövésnek nagy híre van. Híresek a szőnyegek, akárcsak a készítőik. Dóka Istvánná (Palóci Margit) is neves szőnyegszövő, ezt a szőnyegszövőszakma is elismeri. Az 54 éves asszony hosszú-hosszú éveket töltött a lehetne élni - vetjük fel. Kiderül, ahhoz sok pénzre lett volna szüksége, hogy saját cukrászatot nyisson. Márpedig csak úgy érte volna meg, ha önállóan dolgozik. Merthogy dolgozott ő cukrászként Tiszasülyön, de nem magának. Keveset fizettek, már csak az sem csábította erre a munkára, meg aztán el is vitték katonának. Utána már nem ment vissza Sülyre, hanem itt volt a ladányi kenyérgyárban egy évig. Még mindig nem találta a helyét, elment hát a téeszbe. Ott jó fél évet töltött. Munkanélküliség következett három hónapig. Később a jászkiséri járműjavíszövőszék mögött. A helyi háziipari szövetkezetben 15 évet húzott le. Margitka óvónőképzőbe járt, de azt otthagyta, ahogyan a gimnáziumot is. 1967-től sző szőnyeget. Egészen 1981-ig tette ezt, akkor elment a házitóba ment: a konyhán dolgozott. Itt két évet húzott le. Pechjére leépítés volt, és őt is elküldték. Ismét csak a munkanélküliség következett. Ebbe az üzletbe nagybátyjával vágott bele. Neki volt itt fűszerboltja, azt alakították át. A nyomtatványokon kívül sok mást is lehet kapni: papír- és írószert, piperecikkeket, játékokat, kazettákat, sőt, kötött ruhákat is. , A bolt karácsony előtt nagyon jól ment, de mostanában nincs nagy keletje az árunak. Ezért azon törik a fejüket, hogy mit is kellene még árusítani, hogy a forgalom ismét fellendüljön. ipartól. Kevés volt a fizetés, ezért váltott. Ezután sokfelé dolgozott, sok mindent csinált. 1990-ben azonban kiváltotta az ipart, azóta újra a szőnyegszövésből él. Vett is egy felújításra váró szövőszéket. Ronggyal kezdett. Mikor ennek korszaka leáldozott, áttért a torontálira. Az egész országból van megrendelője. Sokfelé ismerik szőnyegeit. Egyszer meglátták a külföldi rokonok a termékét. így jutott Hollandiába és Németországba is szőnyege. Még a városban üdülők körében is terjedtek szőnyegei. A szövőnő munkássága elismerésre méltó. Volt már kiállítása is, de ezzel nem igazán tud foglalkozni, mert egy tárlat anyagának elkészítése egy évet is igénybe vehet. A szőnyegszövés nehéz fizikai munka. Már maga az állás is fárasztó, hát még a sok munkafázis. Ennek ellenére nem lehet sokat keresni vele. De legalább azzal foglalkozik, amit szeret. Már ez sem mellékes. Marianna a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt. jóvoltából nem máshol, mint az Egyesült Arab Emirátusokban „nyaralt”, miközben idehaza tombolt a tél. Hogyan volt olyan szerencséje, hogy ebbe az országba kijuthatott? Nem kellett más hozzá, csak tényleg a szerencse. És persze némi kitartás is, hiszen Marianna a Perfekt szolnoki, 1-es számú kirendeltségénél hallgató, ahol bizony a laikusnak elég száraznak tűnő mérlegképes könyvelést tanul. A fiatal hölgynek mindemellett mázlija is volt, mert arra, hogy ide jelentkezzen, a munkaügyi központ dolgozója, Kerékgyártó Zsuzsa - a lapunkban megjelent Per- fekt-hirdetést olvasva - hívta fel rá a figyelmét. Marianna útja hosszú volt a Perfektig és persze az Egyesült Arab Emirátusokig. A Jászberényben német nyelvű speciális gimnáziumban végzett diáklány a divattervezői szakmáról álmodott. Mégis Budapesten egy titkárnői magániskolát végzett, majd ott is dolgozott. Később Gödöllőre ment, ahol nappali tagozaton gazdasági menedzserképzést hallgatott intenzíven. Az egyéves képzés után diplomát kapott, de állást nem. A sok-sok ismeret még nem volt elegendő számára, mert már akkor azt ajánlották neki, hogy tanuljon tovább a Per- fektnél. Marianna ugyanis adó- tanácsadó szeretne lenni, és ehhez kell még a bővebb tudás. A kétéves perfektes oktatás után még mindig nem végzett, mert akkor megy adó-tanácsadói tanfolyamra. A száraz számokat soha nem szerette. Mégis, amikor elkezdte a számok világában való elmélyülést, azt mondták, hogy neki ez elég jól megy. Még ő sem gondolta volna ezt magáról. Később már nem volt visz- szaút, maradt ezen a pályán. Mondhatni, megfertőződött. A Perfektnél pedig, aki előre kifizette az éves tandíjat egy összegben, azok között sorsolást tartottak. A díj egyenként 100 ezer forint értékű utazás volt; tizenkét szerencsés utazhatott az ezer, sorsolásra került hallgató közül. Megyénkből egyedül Marianna ülhetett társaival a repülőre, hogy pár órás repülőút után megérkezzen a 30 fokos melegbe. Első osztályú szállodában laktak, teljes ellátást élvezhettek, csak a költőpénzt kellett kiváltaniuk. Amikor kiszálltak a gépből, olyan érzésük volt, mintha egy szaunába léptek volna be. A meleg, párás levegőt hamar megszokták. Most télen ilyen „enyhe” csak az idő, nyáron az 50 fokos meleget még az őslakosok is alig viselik el. Aki csak teheti, elmenekül hazulról, hűvösebb külföldi tájakra. És sokan tehetik ... Bejárták az egész országot, ami körülbelül akkora, mint hazánk. Az országban a datolyán kívül semmi nem terem meg. Olajból és földgázból viszont rengeteg van. A városok a sivatag ellenére telis-tele zöldebbnél zöldebb parkokkal. A növényzetet állandóan locsolják, a földet vízvezetékcsövek kilométerei hálózzák be. Mint az idegenvezetőtől megtudták, egy fának az öntözése napi 300 dollárba kerül. Kibírják, olyan gazdagok ... Az ország egészen más, mint ahogyan azt Marianna elképzelte. Kicsit mindenki attól tartott, hogy kosz, piszok lesz, olyan arabos. Ennek ellenére minden patyolattiszta, az épületek gyönyörűek. Bűnözés szinte nincs, mert aki csak egy kabátgombot is ellop, annak levágják az egyik karját. A tortúra rendes kivég- zőhelyen történik. A páciens karját levágják, és csak ezután viszik kórházba. Mariannák ennek okán nem is igen láttak kar nélküli embereket, csak egyet, az is idős volt. A rendőrök tehát csak arra ügyelnek, hogy ne szemeteljenek az emberek az utcán. A hét emirátus 1971 decemberében egyesült, ezekből áll az ország. Nagyon sok az építkezés mindenfelé, mert szeretnék az idegenforgalmat fellendíteni. Építik a világ legnagyobb Disneylandjét is, amelynek költsége 400 millió dollár lesz. Mindenhol rengeteg az arany, a márkásabbnál márká- sabb divatcégek boltjai egymást érik. A mi Váci utcánk olcsó lengyel piaci bazársor az ottani látványhoz képest. Angolul és franciául nagyon sokan beszélnek, mert legtöbben Franciaországba, illetve az Amerikai Egyesült Államokba járnak egyetemre. Az oktatásért egyetlen állampolgárnak sem kell fizetnie. Ahova szeretne menni a diák, annak az intézménynek a tanulmányi költségeit fizetik. Havonta csak ezért adnak igen magas ösztöndíjat a fiataloknak, hogy tanuljanak. Egyébként minden állampolgárnak alanyi jogon jár egy olyan lakás, amilyet szeretne, ahogyan mindekinek jár egy bizonyos összeg havonta. Ha valakit más országban lehet csak gyógyítani, akkor a kezelés költségeit ugyancsak fedezi az állam. Autója mindekinek van, egy családban több is akad. A járművek olcsóbbak a tevéknél. Az ország őslakosainak száma csak körülbelül 2 millió, ugyanakkor rengeteg a vendégmunkás. Az állampolgárságot a gazdagság megtartása érdekében csak 54 év után lehet megkapni - mesélte a hallottakat Marianna. Az oldalt készítette: Tóth András Visszatért a szőnyegszövéshez Dóka Istvánná azzal foglalkozik, amit szeret: sző Marianna a tengerparton Jellegzetes táj a sivatagi városban; mindent öntözniük kell Amilyen a falu, olyan az iskolája is: mindkettő kicsi. Jászivány oktatási intézménye mindössze két tantermes, a tanulók létszáma tizenhárom, a nevelőké három. Nem is olyan régen van itt iskola, mindössze az 1993-as évtől. Kis iskola - nagy akarat Pontosabban ez az intézmény újbóli „feltámadásának” időpontja. Merthogy valamikor már volt a falunak iskolája, mégpedig olyan, ahova felső tagozatosak is jártak. A tanoda időközben, 1975-ben megszűnt, a gyermekek kénytelenek voltak bejárni Jászapátiba. Az új iskolában viszont már csak alsósokat nevelnek. Az iskola jelenlegi épülete egykor már szolgált oktatási célokat, de amikor megszűnt benne a tanítás, az óvodások vették birtokukba. Most mindkét intézmény birtokolja, egyik részében ugyanis az óvoda található. A két intézmény nagyon jól működik együtt. Az iskola megbízott vezetője Mészáros Istvánná. Ilonka néni már három éve nyugdíjas. Harmincnyolc évig tanított Apátiban, egy tantestületben. Amikor kezdett, 1955-ben, még kijárt a Vasáros dűlői iskolába. Most ismét kijár. Sok iványi nebulót is oktatott a városban, ezért amikor pótolni kellett a vezetőt, köny- nyen „meghódították” azzal a kéréssel, hogy kapcsolódjon be újra a munkába. Tavaly szeptemberben jött ki tanítani. Nagyon boldog, hogy ismét dolgozhat, hiszen nagyon szereti szakmáját, szereti a gyerekeket, és az sem közömbös számára, hogy tisztességes fizetést ajánlottak. Az apróságok összevont osztályokba járnak, az első-második, illetve a harmadik-negyedik osztályok diákjai tanulnak együtt. Távlatban is hasonló formáció szerepel, a felső tagozat visszaállításáról nincs szó. Egyelőre annak is örülnének, ha minden leendő elsős itthon maradna. Az 1995/96-os tanévre nyolc gyermek érett meg. Most úgy néz ki, talán hét gyermek már ide iratkozik be. Már ez is nagy haladás lenne. Ilonka néni szerint az szülő, aki szereti gyermekét, az hozzájuk íratja be, már csak azért is, hogy ne kelljen akármilyen időben a buszra várnia a csemetének. A tudást pedig itt is ugyanúgy megkapják, mint a városban. Ilonka tanító néni az első-második osztályban I
