Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-24 / 20. szám

1995. január 24., kedd Jászsági Extra 7. oldal Most éppen nyomtatványboltos A polcokon nem csak nyomtatványok várnak vevőre A télből a nyárba - teljesen ingyen Igencsak szerencsés embernek mondható a porteleki Szappa­nos Marianna, aki január első napjaiban a nyárban tölthetett egy hetet - ráadásul teljesen ingyen. A 29 éves - barnára sült - Mariannával az útról a visszaérkezése utáni napokban beszél­gettünk. Szép kiállású bolt tűnik fel Jászladány egyik utcájában. A kiugró rész az, ami meg­kapó, no meg a bolt jellege, mivelhogy nyomtatványokat árulnak. Nem szokás ilyet forgalmazni faluhelyen. Pont azért is nyitotta a bol­tot pár hete Bagi Zoltán, hogy a közületeknek és a vál­lalkozóknak ne kelljen el­menniük máshova pár hiva­talos papírért. Zoltán 28 éves, de már több munkahelye és foglalkozása is volt. Már az is meglepő, hogy cukrász végzettsége ellenére itt árulja a nyomtatványokat. - A cukrászatból szépen meg A jászárokszállási szőnyeg­szövésnek nagy híre van. Híre­sek a szőnyegek, akárcsak a ké­szítőik. Dóka Istvánná (Palóci Margit) is neves szőnyegszövő, ezt a szőnyegszövőszakma is elismeri. Az 54 éves asszony hosszú-hosszú éveket töltött a lehetne élni - vetjük fel. Kide­rül, ahhoz sok pénzre lett volna szüksége, hogy saját cukrászatot nyisson. Márpedig csak úgy érte volna meg, ha önállóan dolgozik. Merthogy dolgozott ő cuk­rászként Tiszasülyön, de nem magának. Keveset fizettek, már csak az sem csábította erre a munkára, meg aztán el is vitték katonának. Utána már nem ment vissza Sülyre, ha­nem itt volt a ladányi kenyér­gyárban egy évig. Még mindig nem találta a helyét, elment hát a téeszbe. Ott jó fél évet töltött. Munkanélküliség kö­vetkezett három hónapig. Ké­sőbb a jászkiséri járműjaví­szövőszék mögött. A helyi há­ziipari szövetkezetben 15 évet húzott le. Margitka óvónőképzőbe járt, de azt otthagyta, ahogyan a gimnáziumot is. 1967-től sző szőnyeget. Egészen 1981-ig tette ezt, akkor elment a házi­tóba ment: a konyhán dolgo­zott. Itt két évet húzott le. Pechjére leépítés volt, és őt is elküldték. Ismét csak a mun­kanélküliség következett. Ebbe az üzletbe nagybáty­jával vágott bele. Neki volt itt fűszerboltja, azt alakították át. A nyomtatványokon kívül sok mást is lehet kapni: papír- és írószert, piperecikkeket, játé­kokat, kazettákat, sőt, kötött ruhákat is. , A bolt karácsony előtt na­gyon jól ment, de mostanában nincs nagy keletje az árunak. Ezért azon törik a fejüket, hogy mit is kellene még árusí­tani, hogy a forgalom ismét fellendüljön. ipartól. Kevés volt a fizetés, ezért váltott. Ezután sokfelé dolgozott, sok mindent csinált. 1990-ben azonban kiváltotta az ipart, azóta újra a szőnyegszö­vésből él. Vett is egy felújításra váró szövőszéket. Ronggyal kezdett. Mikor en­nek korszaka leáldozott, áttért a torontálira. Az egész országból van megrendelője. Sokfelé is­merik szőnyegeit. Egyszer meglátták a külföldi rokonok a termékét. így jutott Hollandi­ába és Németországba is sző­nyege. Még a városban üdülők körében is terjedtek szőnyegei. A szövőnő munkássága el­ismerésre méltó. Volt már kiál­lítása is, de ezzel nem igazán tud foglalkozni, mert egy tárlat anyagának elkészítése egy évet is igénybe vehet. A szőnyegszövés nehéz fizi­kai munka. Már maga az állás is fárasztó, hát még a sok mun­kafázis. Ennek ellenére nem le­het sokat keresni vele. De legalább azzal foglalko­zik, amit szeret. Már ez sem mellékes. Marianna a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt. jóvol­tából nem máshol, mint az Egyesült Arab Emirátusokban „nyaralt”, miközben idehaza tombolt a tél. Hogyan volt olyan szeren­cséje, hogy ebbe az országba kijuthatott? Nem kellett más hozzá, csak tényleg a szeren­cse. És persze némi kitartás is, hiszen Marianna a Perfekt szolnoki, 1-es számú kirendelt­ségénél hallgató, ahol bizony a laikusnak elég száraz­nak tűnő mér­legképes könyvelést tanul. A fiatal hölgynek mindemellett mázlija is volt, mert arra, hogy ide jelentkezzen, a munkaügyi központ dol­gozója, Ke­rékgyártó Zsuzsa - a la­punkban meg­jelent Per- fekt-hirdetést olvasva - hívta fel rá a figyelmét. Marianna útja hosszú volt a Perfektig és persze az Egyesült Arab Emirátusokig. A Jászbe­rényben német nyelvű speciális gimnáziumban végzett diák­lány a divattervezői szakmáról álmodott. Mégis Budapesten egy titkárnői magániskolát végzett, majd ott is dolgozott. Később Gödöllőre ment, ahol nappali tagozaton gazdasági menedzserképzést hallgatott in­tenzíven. Az egyéves képzés után diplomát kapott, de állást nem. A sok-sok ismeret még nem volt elegendő számára, mert már akkor azt ajánlották neki, hogy tanuljon tovább a Per- fektnél. Marianna ugyanis adó- tanácsadó szeretne lenni, és eh­hez kell még a bővebb tudás. A kétéves perfektes oktatás után még mindig nem végzett, mert akkor megy adó-tanácsadói tanfolyamra. A száraz számokat soha nem szerette. Mégis, amikor el­kezdte a számok világában való elmélyülést, azt mondták, hogy neki ez elég jól megy. Még ő sem gondolta volna ezt magá­ról. Később már nem volt visz- szaút, maradt ezen a pályán. Mondhatni, megfertőződött. A Perfektnél pedig, aki előre kifizette az éves tandíjat egy összegben, azok között sorso­lást tartottak. A díj egyenként 100 ezer forint értékű utazás volt; tizenkét szerencsés utaz­hatott az ezer, sorsolásra került hallgató közül. Megyénkből egyedül Marianna ülhetett tár­saival a repülőre, hogy pár órás repülőút után megérkezzen a 30 fokos melegbe. Első osztályú szállodában laktak, teljes ellátást élvezhet­tek, csak a költőpénzt kellett kiváltaniuk. Amikor kiszálltak a gépből, olyan érzésük volt, mintha egy szaunába léptek volna be. A meleg, párás levegőt hamar megszokták. Most télen ilyen „enyhe” csak az idő, nyáron az 50 fokos meleget még az őslakosok is alig viselik el. Aki csak teheti, elmenekül hazulról, hűvösebb külföldi tájakra. És sokan tehe­tik ... Bejárták az egész orszá­got, ami körülbelül akkora, mint hazánk. Az országban a datolyán kívül semmi nem te­rem meg. Olajból és földgázból viszont rengeteg van. A váro­sok a sivatag ellenére telis-tele zöldebbnél zöldebb parkokkal. A növényzetet állandóan lo­csolják, a földet vízvezetékcsö­vek kilométerei hálózzák be. Mint az idegenvezetőtől meg­tudták, egy fának az öntözése napi 300 dollárba kerül. Kibír­ják, olyan gazdagok ... Az ország egészen más, mint ahogyan azt Marianna elkép­zelte. Kicsit mindenki attól tar­tott, hogy kosz, piszok lesz, olyan arabos. Ennek ellenére minden patyolattiszta, az épüle­tek gyönyörűek. Bűnözés szinte nincs, mert aki csak egy kabátgombot is el­lop, annak levágják az egyik karját. A tortúra rendes kivég- zőhelyen történik. A páciens karját levágják, és csak ezután viszik kórházba. Mariannák ennek okán nem is igen láttak kar nélküli embe­reket, csak egyet, az is idős volt. A rendőrök tehát csak arra ügyelnek, hogy ne szemetelje­nek az emberek az utcán. A hét emirátus 1971 decem­berében egyesült, ezekből áll az ország. Nagyon sok az építke­zés mindenfelé, mert szeretnék az idegenforgalmat fellendí­teni. Építik a világ legnagyobb Disneylandjét is, amelynek költsége 400 millió dollár lesz. Mindenhol rengeteg az arany, a márkásabbnál márká- sabb divatcégek boltjai egy­mást érik. A mi Váci utcánk ol­csó lengyel piaci bazársor az ottani látványhoz ké­pest. Angolul és franciául nagyon sokan beszélnek, mert legtöbben Franciaországba, illetve az Ameri­kai Egyesült Ál­lamokba járnak egyetemre. Az oktatásért egyet­len állampolgár­nak sem kell fi­zetnie. Ahova szeretne menni a diák, annak az in­tézménynek a tanulmányi költ­ségeit fizetik. Havonta csak ezért adnak igen magas ösztön­díjat a fiataloknak, hogy tanul­janak. Egyébként minden ál­lampolgárnak alanyi jogon jár egy olyan lakás, amilyet sze­retne, ahogyan mindekinek jár egy bizonyos összeg havonta. Ha valakit más országban lehet csak gyógyítani, akkor a keze­lés költségeit ugyancsak fedezi az állam. Autója mindekinek van, egy családban több is akad. A járművek olcsóbbak a tevéknél. Az ország őslakosainak száma csak körülbelül 2 millió, ugyanakkor rengeteg a ven­dégmunkás. Az állampolgársá­got a gazdagság megtartása ér­dekében csak 54 év után lehet megkapni - mesélte a hallotta­kat Marianna. Az oldalt készítette: Tóth András Visszatért a szőnyegszövéshez Dóka Istvánná azzal foglalkozik, amit szeret: sző Marianna a tengerparton Jellegzetes táj a sivatagi városban; mindent öntözniük kell Amilyen a falu, olyan az iskolája is: mindkettő kicsi. Jászivány oktatási intézménye mindössze két tantermes, a tanulók lét­száma tizenhárom, a nevelőké három. Nem is olyan régen van itt iskola, mindössze az 1993-as évtől. Kis iskola - nagy akarat Pontosabban ez az intézmény újbóli „feltámadásának” idő­pontja. Merthogy valamikor már volt a falunak iskolája, mégpedig olyan, ahova felső tagozatosak is jártak. A ta­noda időközben, 1975-ben megszűnt, a gyermekek kény­telenek voltak bejárni Jász­apátiba. Az új iskolában vi­szont már csak alsósokat ne­velnek. Az iskola jelenlegi épülete egykor már szolgált oktatási célokat, de amikor megszűnt benne a tanítás, az óvodások vették birtokukba. Most mindkét intézmény birto­kolja, egyik részében ugyanis az óvoda található. A két in­tézmény nagyon jól működik együtt. Az iskola megbízott veze­tője Mészáros Istvánná. Ilonka néni már három éve nyugdíjas. Harmincnyolc évig tanított Apátiban, egy tantestületben. Amikor kezdett, 1955-ben, még kijárt a Vasáros dűlői is­kolába. Most ismét kijár. Sok iványi nebulót is okta­tott a városban, ezért amikor pótolni kellett a vezetőt, köny- nyen „meghódították” azzal a kéréssel, hogy kapcsolódjon be újra a munkába. Tavaly szep­temberben jött ki tanítani. Nagyon boldog, hogy ismét dolgozhat, hiszen nagyon sze­reti szakmáját, szereti a gyere­keket, és az sem közömbös számára, hogy tisztességes fi­zetést ajánlottak. Az apróságok összevont osztályokba járnak, az első-második, illetve a harma­dik-negyedik osztályok diákjai tanulnak együtt. Távlatban is hasonló formá­ció szerepel, a felső tagozat visszaállításáról nincs szó. Egyelőre annak is örülnének, ha minden leendő elsős itthon maradna. Az 1995/96-os tanévre nyolc gyermek érett meg. Most úgy néz ki, talán hét gyermek már ide iratkozik be. Már ez is nagy haladás lenne. Ilonka néni szerint az szülő, aki sze­reti gyermekét, az hozzájuk íratja be, már csak azért is, hogy ne kelljen akármilyen időben a buszra várnia a cse­metének. A tudást pedig itt is ugyan­úgy megkapják, mint a város­ban. Ilonka tanító néni az első-második osztályban I

Next

/
Oldalképek
Tartalom