Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
4. oldal Öcsödön ma sincs megnyugtató döntés Honnan ered a kettős mérce? Az elmúlt év végén a tévé, a rádió, a napilapok igyekeztek bizonyítani a sírkövek eladásának jogos és törvényes voltát. Az eladott sírkövek sorsát illetően ma sincs megnyugtató döntés. Valójában az történt, hogy az 1971-ben helyileg műemléknek nyilvánított temetőből, ami örök időkre sérthetetlen, a tisz- teletes úr az ott nyugvók feje fölül eladta a sírköveket. Főleg azokat, amelyek megváltási árát a hozzátartozók nehéz anyagi helyzetük miatt nem bírták megfizetni. Állítólag tévedésből került bele négy olyan, melyek megváltási díja rendezett volt. Ezeket később visszahozták, de volt olyan, amit hiányosan. Meg kell említenem, hogy nagyon sokan élnek, élünk jóval a létminimum alatt, kis nyugdíjból, vagy ami még ennél is rosszabb, munkanélküli-segélyből - sok-sok lemondással. És amikor az egyik hívő szóvá tette, hogy az értékesítés előtt fel kellett volna keresni a hozzátartozókat, mivel nem olvas mindenki újságot, a válasz az volt: ha valaki nem ismeri a törvényt, az nem mentség! Mindezek után sikerült bizonyítani a tiszteletes úr döntésének helyes voltát. De vajon miért volt szükség arra, hogy egy műemléknek nyilvánított temető legszebb és legdrágább sírköveit kiárusítsák? - ami humánusnak éppen nem mondható. Egyébként a temető évtizedek óta rendkívül elhanyagolt, gazdátlan állapotban van. Csak most került az egyház érdeklődésének középpontjába, miután kiderült, milyen értékek állnak ott. Eddig nem szedtek megváltási díjat. Itt a temetőcsősz lakás és javadalmazás fejében látta el a temető gondozását. A valamikori adományozó, aki a területet az egyháznak adta, nem azzal a céllal tette, hogy az árucikk tárgyát képezze! A halottak végső nyughelyének szánta. Még a sírjában is megfordulna, ha tudná a történteket! Ő volt az, aki az egyház javára - vidéki viszonylatban páratlan szépségű orgonát is adományozott. Ennek ellenére az ő sírkövét is eladták. De mi történt volna, ha a megváltott sírkövet maga az örökös adta volna el? Néhány évvel ezelőtt történt velünk: a család egyik sírkövét ellopták, és a megmaradó nagy sírkőből három kisebbet akartunk csináltatni, de ezt sem a helyi, sem a debreceni lelkészi hivatal nem engedélyezte. Sértetlenül maradt 1903-tól 1994 őszéig. Ha akkor eladjuk, bűn- cselekményt követünk el. De vajon honnan ered ez a kettős mérce: ami az egyiknek jogos, a másiknak bűn? Jogtudósoktól gyakran hallani, hogy maga a törvény erkölcsi hozzáállás nélkül semmit sem ér, de vajon kinek kellene vagy illene ezt betartani? Emlékezésem szerint öt vagy hat lelkész teljesített szolgálatot eddig Öcsödön, de senkinek eszébe nem jutott, hogy eladásra kínálja a síremlékeket. Az erkölcsi törvényt betartva, lelkiismeretük és a kegyelet iránti tiszteletük erre kötelezte őket. Nem tettek olyat másoknak, amit maguknak sem kívántak volna. Említésre méltó, ami a történtek után az öcsödi újságban megjelent, hogy a tiszteletes úr a befolyt összegből a templomot akarta tataroztatni. Erről azonban szó sem lehet, hiszen az idevonatkozó jogszabály másképp rendelkezik. Tehát az indok módosítását várjuk! A jogszabály szerint a sírkövek kiárusításából befolyt összeget a temető fenntartására, gondozására kell fordítani. Bárhogyan is szól a paragrafus, a lakosság tud véleményt formálni - ki-ki saját nézete szerint, de a többség a felháborodás hangján. A kegyeletében sértett család egyik képviselője: Rabb Sándor Öcsöd A Szerkesztőség Postájából A modellezők sikerei Szajoli modellezőklubunk - a karcagi, mezőtúri, kisújszállásiak támogatásával - két éve működik önálló egyesületként, s már ’93-ban, az első megyei versenyen - a serdülő A 2 kategóriában - 1. Gulácsi Gábor, 2. Hérnék Pál 3. Berta Norbert lett. Tavaly a pályázatokon nyert összegből és az önkormányzat támogatásával közel 60 000 Ft bevételünk volt, melyből 44 ezret anyag- és alkatrészvásárlásra, a többit versenyeken való részvételre (nevezési díj, szállítási költség) fordítottuk. Az A 1-es szabadon repülő megyei bajnokságon elért eredményeink (serdülő): 2. Farkas Géza, 3. Rózsa Attila; ifi: 1. Fejes István, 2. Berta Norbert. A CO 2-es repülők bajnokságán 1. Lajkó Károly, a vitorláshajó-modellek bajnokságán 1. Elek Péter; az FSR hajómodellek bajnokságán: 1. Lajkó Károly, a 2. helyezett Török Zoltán.Az idén országos versenyekre is szeretnénk eljutni, ám mind nehezebben tudjuk a megfelelő anyagokat, alkatrészeket előteremteni, s az utazás is drágult. Ezért kérjük a vállalatok, vállalkozók segítségét. Lajkó Károly klubvezető Küldjön egy képet! Legkedvesebb ifjúkori élményem volt Jászberényben, a Lehel Vezér Gimnáziumba jártam iskolába, és a nyári tanítási szünetben, aratás idején mindig boldogan dolgoztam a jászboldogházi Aranykalász Tsz-ben. Ez a kép 1963-ban készült, amikor a kombájnon diáktársammal, Sas Józseffel zsákosok voltunk. Jómagam félmeztelenül, mellettem a gépvezetők. Lent Szőrös Elek és Szórád Pál. Sajnos, ők már nem élnek. A hajdani aratás, cséplés a legkedvesebb ifjúkori élményeim közé tartozik. Bódi Péter - Jászboldogháza Általános helyzetkép a „bűvös rockzene” fellegvárairól? Helyszín és nevek nélkül... Nem célom a Koncert előtt című cikk (múlt hó 31.) teljes gondolatmenetét megkérdőjelezni, de engedjék meg, hogy hozzászólásomban néhány tényre felhívjam a szerző és az olvasók figyelmét. Tisztelt Csabai Ágnes! Nem értem, hogy írásának milyen célja, kiszemelt célpontja volt. Minthogy konkrét helyszínt és neveket nem tüntetett fel, nyilván nem járt a helyszínen, vagy pedig általánosító helyzetképet óhajtott adni a „bűnös rockzene” ezen fellegvárairól. Ugyebár itt fordul elő, hogy a fiatalokat olyan alkoholista zenészek buzdítják az önpusztító életvitelre, akiknek „minden másodperc hiábavaló az életükből, amelyben nem iszogathatják a folyékony kenyeret”, illetve egyik kezükben sört tartva „csapkodják a zeneszerszámokat” - idézetek Öntől. Bár a vélemény szabad, de a hír szent, így mutassunk rá, hogy 1. nem vagyunk képesek részegen színpadra lépni és sörrel a kezünkben játszani, mivel ez utóbbi lehetetlen (főleg, mert nem háromakkordos punkot vagy elalvós bluest játszunk); 2. a koncertre magunkhoz vett sörrel nem a zenekar piás, bulizós, laza stb. image-ét próbáltuk kialakítani (bár ez feltűnhetett volna az egyéb külsőségek hiányából is). Ha valaki életében valaha is megpróbálkozott zenéléssel és élő (nem playback) koncert adásával, tudja, hogy ez mivel jár. Az, hogy egy-két üveg sört megiszom, mert minimális drukk mindig jár egy fellépéssel, még nem jelenti azt, hogy ez az életem fő mozgatórugója. (Ilyen alapon például a sportlövők célzóvízfogyasztása is ivásra buzdíthatna másokat.) Ezenkívül a lámpák fényében való játék izzadással, torokkiszáradással jár. Mivel az első pontban leírtak szerint ezt játék közben nem tudjuk pótolni, így a számok közti, néhány másodperces pihenő ad csak erre módot. Ez önnek nyilván úgy tűnt, hogy alig várjuk, hogy életünk „hiábavaló másodperceiért” törleszthessünk, és ihassunk! 3. Minthogy a sör és az üveg szerepe a koncert során ennyi volt és nem több, így a fotózás és a koncert alatt nem azért került a hátunk mögé, nehogy anyuci a képet látva fejünkre csapjon (a zenekar tagjai 21 évesek elmúltak), hanem a fotó készítése alatt játszani kellett, és ehhez két kéz szükséges (lásd 1. pont), így le kellett az üveget tenni - és gondolom, Ön sem a lába elé/alá, vagy például a színpad szélére tenné, hanem oda, ahol nem zavar és elérhető (lásd a 2. pont). Ennyit a tényekről. Úgy érzem, Ön nagyon rossz helyen keresgél, ha már mindenképpen bűnbakot szeretne találni, erre a valóban létező jelenségre. Ha arra gondolok, ki „mutatja meg a világot jelentő deszkákról a kislányoknak, hogy hogyan kell inni”, más nagyságrendek jutnak eszembe (a teljesség igénye nélkül: például az Illés-koncer- ten egy fiatal színészünk megjelenése vagy a szolnoki művelődési központban a munka nélküli fiataloknak szóló fórum után is fellépő döntiblúzbendes; nem folytatom a sort). Azt sem hinném, hogy mindenképpen (csak) ebben a közegben illik valaki(k)re rámutogatni. Javaslom, lapozza fel újságjuk többezres példányszámban megjelent szilveszteri mellékletét... Remélem, azt is gondosan elrejtette gyermekei elől, s így nem kaphattak kedvet egy kis szilveszteri ivászathoz és „egyéb pajzán” élményekhez. Tisztelettel: Rück Péter * Kedves Rück Péter! Valóban általános képet rajzoltam, és nem szolgál örömömre ez a jellemző helyzet. A zenélés komoly fizikai munka, de miért nincs a háttérben ital egy Whitney Houston- vagy Barbra Stra- isand-koncerten? A hazaiak közül említhetném Zoránt is, bár a Pokolgép koncertjén sem láttam ilyet. Nem a zene vagy a zenész, pusztán a stílus, ami szemet szúr. Bűnbakot nem keresgélek, kiváltképp nem a fiatalok között, hiszen a társadalmi problémákért nem felelős az a korosztály, kik nem is éltek akkoriban, amikor ezek a problémák születtek. Sok mindent elrejtek a gyermekeim elől, s szeretném más gyermekei előtt is titokban tartani a Mad Max szadizmusát, az erőszakot, a kábítószert, nem állítom példaképül Jimi Hend- rixet sem, bár a zenéjét szeretem, és leginkább a gyűlöletet szeretném véka alá rejteni. Bennem sincs harag, egyszerűen más a véleményem, mint az Öné. Szeretném, ha kicsit kulturáltabban szórakoznának a fiatalok, bár tudom, ehhez a felnőtteknek kellene megteremteni a feltételeket. Biztos, hogy tudnának ezzel a lehetősségei élni? - Tisztelettel: Csabai Ágnes Surjány derűs és árnyoldala A törökszentmiklósi önkormányzat dicséretére szolgál, hogy a volt surjányi iskolát, ami 10-15 éve a fiatalok szórakozóhelye, klubja volt, tavaly felújították. A falu apraja-nagyja minden összejövetelét ma is ebben az épületben tartja. Örömmel fogadtuk, hogy az ünnepélyes átadáson Szegő János polgármester úr is részt vett, és a helyiség berendezéséhez, felszereléséhez is segítséget nyújtott az ön- kormányzat. Most már a fiatalokon a sor: becsüljék meg, vigyázzanak az értékeinkre. Úgy érzem, örömünk mellett szólnom kell településünk árnyoldaláról is: Hatvan éve élek Surjányban, és emlékszem, legénykoromban, azaz negyven évvel ezelőtt Törökszentmiklóson kb. 10-15 km-re tehető kockaköves út volt, a többi sáros, gondozatlan földút. Ma legalább 100 kilométert tesz ki a szépen megépített aszfaltos út. Talán néhány kis mellékút maradt, amit csupán törmelékkővel terítettek. A mi kis falunk azonban nagyon háttérbe szorul. Az utóbbi évtizedekben - az útépítést illetően - sok-sok ígéretet kaptunk, majd azzal az indokkal, hogy már nincs rá keret, sajnos az is maradt. Egyetlen kiépített járdát említhetek, ami a 4-es főút közelében van, holott a közterheket ugyanolyan arányban viseljük, mint az anyaváros lakossága. Foglalkoztat bennünket a kérdés: talán ha önálló életet kezdenénk, öt éven belül - akár saját erőnkből is - rendbe tehetnénk a kis falunkat. . . Szilágyi József 1995. január 23., hétfő Expressz - Ajánlva Felrúgott kamatlábak K. István, szolnoki nyugdíjas olvasónk személyesen kereste fel szerkesztőségünket különleges problémájával. Évek óta OTP-átutalási számlája van, melyen egy bizonyos összeget lekötött, melynek kamatösszege hónapról hónapra más. Az idős ember számítása szerint 380 forinttal többet írtak neki jóvá, mint amennyi járna, de erre szerinte nem adtak az OTP-nél elegendő magyarázatot. Ha jól belegondolunk, a jelenség nem oly ismeretlen, s nem olvasónk az egyetlen, akiben a többlet félelmet kelt. Józsi bátyám kárpótlási jegyet kapott az 1956-os börtönévek alatt elszenvedett sanyargatásért, de mint bevallotta, ő ennek bizony nem nagyon örül. Mit kezdjek én 300 ezer forinttal, kishúgom? - mondta, és berakta a szalmazsákba, mondván, ha „vissza- gyönnek a kommunisták, úgyis vissza köll adni”. Merthogy ilyen világot élünk. Magasabb a villanyszámla, többet fizetünk a gázért, ez már szinte normális dolog, mi több, az sem furcsa hogy ha túlfizetés mutatkozik a számlánkon, akár keresztet is vethetünk a pénzünkre. Mert, hogy újfent Józsi bátyámat idézzem: „amit egyszer a hivatal bevesz, azt bizony ki nem adja”. A rendszer így működik, számunkra a normális üzemmód az, ha a reklamáló azért veri az asztalt, mert úgy gondolja, hogy őt becsapták, hogy többet vontak le a számlájáról, ne adj’ isten nem kapta meg a neki járó kamatot. No de ki látott már olyat, hogy valaki azért reklamáljon, mert többet kapott a jussánál? Tegyük a kezünket a szívünkre, ez bizony igen ritka eset. Nem rovok én meg ezért senkit, hiszen ez a XX. század. Más kérdés természetesen az ember lelkiismerete, s ilyenkor nagyvonalúan legyint, hogy áh, milyen élhetetlen alak, inkább visz- szaadja, ami nem az övé, hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessen a tükörbe, már amennyire még van tükör, és a végrehajtó nem vitte el. A többletkamatról is csak az jut eszembe, hogy íme néhány értünk versengő pénzintézet. Ki az, aki e hazában nem ismeri a Posta Bank szuper négyesét vagy az Ibusz Bank csengő aranyát, hiszen úton-útfélen ezekkel a reklámokkal bombázzák az agyunkat. Akarom mondani, annak maradványait. Ez a nép egyszerűen jobb sorsra érdemes annál, hogy a szem rágógumiján nevelkedjen. Persze megint megrónak, hogy újfent a régi időket emlegetem, mégis nosztalgiával kell a keddi, pénteki műsorszüneti napokra gondolnom, amikor még ráértünk akár egymással is foglalkozni. Modem világunkban ez kimerül legújabb mosóporreklámban, amely végén az ártatlan gyermekarc felderül és azt mondja, hogy anyu, neked mindig sikerül. Úgy vágyom arra, hogy egyszer ez a szlogen egy barátságos, családi este után hangozzék el - közel hárommillió otthonban. Kedves K. János, szolnoki nyugdíjas! Az OTP-ben érdeklődésemre elmondták, hogy a havi kamat- számítás igen bonyolult munka, s ennek okán már régen számítógép segítségével végzik. A számítógép pontos kimutatást vezet, nem történt műszaki hiba, nem volt áramkimaradás az adott időszakban. A kamatösszegben havonta észlelt különbséget a kamatos kamat, illetve a változó hosszúságú hónap okozza, hiszen nem mindegy a napi kamatszámításnál, hogy december vagy február az adott hónap. Semmilyen visszafizetéstől vagy retorziótól nem kell tartania, valószínűleg azért érezte úgy, hogy nem foglalkoznak önnel kellő tisztelettel, mert hosszú sorok állnak, komoly ügyfél- forgalmat bonyolítanak le, és egyébként is a matematika nem túl szórakoztató tudomány. Kis nyugdíjából megspórolt pénzét nem fenyegeti veszély, s kívánom Önnek, hogy mind a törzstőkéjét, mind annak kamatait még hosszú évekig élvezni tudja. Tisztelettel: $ CA áoJB. Szerkesztői üzenet Mester Sándorné tiszafüredi és több olvasónk kérésére közö- zöljük, hogy a Caritas Hunga- rica Szeretetszolgálat szolnoki csoportja a megyeszékhelyen (Templom út 10. szám alatt) található, ahol postai küldeményként is örömmel, köszönettel fogadják az adományokat, a segítséget. Sajnos nincs módjuk arra, hogy a távolból felajánlott küldeményekért maguk menjenek el, bár nagyon szeretnék, ha így lehetne. Aki teheti, a szeretetszolgálatot e címükön személyesen is felkeresheti. Minden szerdán 9-től 11-ig, valamint 15-től 17 óráig, csütörtökönként pedig délután 3-tól 5 óráig tartanak ügyeletet. Telefonon - az említett időpontban - az 56-377-514 számon érhetők el. Ha ropog a hó... A karcagi Kiskulcsosi Általános Iskola diákjai az udvaron örömmel használják ki a tanítás közti tízperces szüneteket és a napköziben a ropogós hó nyújtotta lehetőséget, fotó: korényi Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
