Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-19 / 16. szám
4. oldal A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Közbenjártunk Úton a családi pótlék, a kislány igazolványai Öt kiskorú gyermek édesapja, a fegyvemeki Csőke Béla kereste meg soraival szerkesztőségünket a napokban, és a családját súlyosan érintő gondját osztotta meg velünk. Mint írja, a tavaly október 16-án született kislánya, Annamária után járó családi pótlék folyósítása, tb-kártyája intézése végett a szükséges iratokat még októberben a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz küldte. Azóta is hiába vár: se pénz, se igazolvány, noha a családi pótlékról szóló, november 4-én kelt határozatban arról értesítették, a járandóságát is küldik. A valóság: nemhogy az elmaradt családi pótlékot megkapták volna, a múlt havi ellátmányuk 7500 forinttal kevesebb volt, mint amennyit vártak. Számításuk szerint kb. 17 750 forint „csavarog” valahol, amit nélkülözniük kell. Szerencséjüknek tartja, hogy a jó lelkű, helyi vegyesboltos, Huber Tibor segít rajtuk. Tőle kapják meg az alapvető élelmiszereket. Olvasónk nyugdíjtörzsszámát, ami alapján ilyen ügyekben elindulhat az ember, sajnos nem írta meg, azt a helyi önkormányzat közreműködésével tudtuk gyorsan megszerezni. Kiderült, a rendszeres járadékban részesülő Csőke Béla adatainál - a változás átvezetésekor - a számítógép tévedett, amire csak utólag jöttek rá, így a hiba korrigálása is elhúzódott. Adminisztrációs tévedés sajnos bárkivel, bármikor előfordulhat, de az említett indokot - a család nevében is szólva - mi elfogadhatatlannak, felszínes magyarázkodásnak tartjuk. A számítógépeken is emberek dolgoznak! És ha már véletlenül egy ötgyerekes család zsebére tévedtek, a hibát gyorsan tegyék jóvá, hiszen a megélhetésük forog kockán. Közbenjárásunkra azonnal intézkedtek. Köszönjük. A kallódó családi pótlék (22 500 forint) már úton is van, és a kislány születési anyakönyvi kivonata, a tb-kártyát pótló (februártól új formában állítják ki és küldik!) igazolványa is. Kívánjuk, hogy ez utóbbira ne legyen szükség. - cs _________________________ __________________________iZ K üldjön egy képet! Színjátszó leventék - 1943 Ez a felvétel a tiszavárkonyi kultúrház udvarán örökítette meg a leventék kis színjászó csoportját, 1943-ban. Balról, akinek csupán a bal keze látszik, ifj. Baricza György, Sánta István (leventesapka a fején), Hovodzák József, Baricza István, Farkas Sándor, Boros Ferenc, Deák F. József. Balról, ülve: Garamszegi János, mellette nővérem, Kiss Margit Irén, majd a főoktatónk Varga József, egyenruhában nagybátyám, Kiss József, aztán Garai Gizella és jómagam, 17 évesen. Abból az időből sok kedves emléket őrzök. I. Kiss Béla - Tiszavárkony----------------------------------------------------------------------------M Kerékpárosok sötétben Ezzel a közös címmel két kis levelet adunk most közre, s talán mindjárt ki is derül, hogy miért együtt: A télből kifelé tartva, már egy-két perccel hosszabbak a napok, de még korán sötétedik. Jó lenne, ha ezt minden kerékpáros érzékelné is. Közülük többen mint a sötétben látó denevérek, úgy tekernek a síkos, havas utakon, kereszteződésekben, lámpa nélkül. Az ember haja szála az égnek áll, arra gondolva: vajon pillanatokon belül milyen közlekedési balesetet okoznak? Felelőtlen emberekről van szó, és közöttük jócskán akad, aki valamelyik kis kocsmában a pohár fenekére néz, majd úgy gondolja, szépen hazagurul... Az új év kezdetén vagyunk, talán nem árt az intelem: vigyázzunk jobban a saját és embertársaink egészségére, testi épségére. Ne feledjük, hogy a bajokat könnyebb megelőzni, mint orvosolni! Molnár Ferencné Szolnok * Január elsején, este nyolc órakor kerékpároztunk haza a családommal. Már majdnem a házunkhoz értünk, amikor az út felezővonalára állt egy autó, és lekapcsolta a világítását. Elhaladtunk mellette, mire a gépkocsi vezetője nagy sebességgel az egyik utcába hajtott, megfordult, majd nagy csikorgással, gyorsasággal a mi utcánkban termett. Mi is odaértünk. Az illető kiugrott a kocsiból, és a személyi igazolványunkat kérte. Akkor jöttünk rá, hogy a körzeti rendőrrel állunk szemben. Valósággal üldözött bennünket, és azért tette, mert a kerékpárunk nem volt kivilágítva. Kérdezem: ez az elintézési módja? Miért nem állított meg mindjárt, amikor ezt észlelte, miért kellett „Rambót” játszania?! Kovács Lászlóné Tiszavárkony Leáldozott a társastánc és az ötórai tea korszaka Szombat esti „gőz” Artikulálatlan üvöltözés, énekszó, hangoskodás ... a szórakozóhelyen. Mert szombat este van! A mai fiatalok között sajnos szép számmal akadnak, akiknek a kulturált szórakozás fogalma mást jelent, mint másoknak. Kimondhatjuk: leáldozott a társastánc és az ötórai tea korszaka. A szolid, diszkrét szórakozás helyébe - sok esetben - a végtelenségig elkorcso- sult, mások testi épségéért felelősséget nem érző fiatalok sajátságos szombat estéje lépett. Mielőtt bárki azt hinné, hogy mindezt egy otthon ülő, csupán hallomásából értesülő, konzervatív lélek mondja, be kell vallanom, én sem vetem meg a Matróz, illetve a Boomerang adta szórakozási lehetőséget. S ha már a lehetőségeknél tartunk, álljunk meg egy pillanatra. A hét végi zenés-társas szórakozás egyeseknek a natúr jókedvet, másoknak a csendes iddogálást, a többieknek pedig a felismerhetetlenségig torzító lerészegedést jelenti. Mindez magánügy lenne, ha az utóbb említettek nem zavarnák azokat a fiatalokat, akik igazán emberi, kulturált módon szeretnének kikapcsolódni, szórakozni. Úgy vélem, valamennyien azért járunk például diszkóba, hogy ott jól érezzük magunkat. A mértéktelenül iddogálók sajátságosán értelmezett, jó” hangulata azonban nem mehet mások rovására! E sorok után természetesen nem hiszem azt, hogy azok, akik az elmarasztaló viselkedés jellemzésében önmagukat vélik felismerni, egyszerre mások lesznek. Mégis bízom abban, hogy aki egy kicsit is fogékony a róla alkotott, nem éppen pozitív vélemény elfogadására, a későbbiekben tudatosabban vág neki a szombat esti kiruccanásnak, és a kellemes szórakozásra vágyó társaira is tekintettel lesz. Agócs Zsuzsanna ____________________V 1 995. január 19., csütörtök Jogi tanácsadónk Szövetkezeti üzletrész Több olvasónk, szövetkezeti tag fodult hozzánk az utóbbi időben üzletrészének kiadásával kapcsolatban. Általános problémájuk, hogy a szövetkezet a munkviszony jellegű jogviszonyukat megszüntette, ugyanakkor a „vagyonjegyüket”, ahogyan olvasóink nevezik, sem természetben, sem pénzben nem adja ki. így nem tudnak önálló gazdálkodáshoz kezdeni. Olvasóinkat az alábbiakról tájékoztatjuk: Az új szövetkezeti törvény (1992. évi I. Szvt.) hatályba lépésével a mezőgazdasági szövetkezeti tagok tagsági viszonyon alapuló munkavégzési kötelezettsége és a szövetkezet munkabiztosítási kötelezettsége megszűnt. A korábbi megállapodáson alapuló tagi munkavégzés munkaviszony jellegű jogviszonnyá alakult, amelyre a munka törvénykönyvének szabályai az irányadók. Tehát elvált egymástól a tagi tulajdoni jogviszony és a munkavégzésre irányuló jogviszony. Ez utóbbit a szövetkezet az Mt. szabályainak betartásával felmondhatja, ami nem érinti a tulajdonosi, tagi jogviszony fennállását. A tag, illetve a szövetkezet részéről a tagsági viszony megszüntetésére is lehetőség van, azonban ez nem jelenti a szövetkezeti üzletrész természetbeni vagy pénzbeni kiadásának kötelezettségét. A szövetkezeti tag üzletrészének kivitele - a jelenlegi szabályok szerint - a tagsági viszony megszűnése esetén sem lehetséges, ugyanakkor a szövetkezeti törvény 56. paragrafusa szerint a szövetkezeti üzletrész átruházható, örökölhető, és a szövetkezet adózott eredményéből évente részesedésre jogosít. Erre tekintettel a tag az üzletrészét eladhatja, elajándékozhatja. Ha az üzletrész tulajdonosa üzletrészét kívülálló személyre kívánja átruházni, a szövetkezetei és tagjait elővásárlási jog illeti meg. Ennek módjáról az alapszabályban kell rendelkezni. Az üzletrész megvásárlását a szövetkezetnek is fel lehet ajánlani, de nem köteles megvenni. Ha azonban a megvásárlás mellett dönt, a vételár összege már a kölcsönös megállapodáson múlik. Dr. Lambert István ügyvéd Köszönet a földhivatal dolgozóinak A Karcagon 1993. augusztus 6-án tartott földárverésen vásárolt földünket egy hónap múlva, szeptember 11-én kimérték. Dicséretes volt ez a gyors intézkedés. Nem úgy a tavaly január 31-i árverésen szerzett földünk kimérése, amire több mint tíz hónapig türelmesen vártam - arra gondolva, hogy az újabb igénylések miatt nem érnek rá intézkedni -, majd nagy aggódásomtól hajtatva, levelet írtam a szolnoki földhivatalnak. Válaszukat december 19-én kaptam meg azzal a tanáccsal, hogy forduljak a törökszentmiklósi földhivatalhoz. Még aznap így is tettem, és a levelem keltétől, postára adásától számítva, a harmadik napon már ki is jelölték a földet, és leverték a határmezsgyéket jelző karókat. Nekem csak az átvételi jegyzőkönyveket kellett aláírnom. A törökszentmiklósi földhivatal dolgozóinak a nyilvánosság előtt is köszönetét mondok. Közülük név szerint is megemlítem Rácz Kámán földmérő mérnök urat, aki az ügyben gyorsan intézkedett. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Hogyan keressük elveszett kedvenceinket? Az utóbbi években városon és falun egyre többen tartanak kutyát. Az állatbarátok számára örvendetes helyzet sajnos azzal jár, hogy az elveszett, kóborló állatok is szaporodnak. A múlt évben - csak a fajkutyákat számítva - a következő gazdátlan állatokkal találkoztam: újfundlandi, tacskó, magyar vizsla, jagd terrier, welsh terrier, kaukázusi juhász, puli, német juhász és két doberman. Lényegesen csökenthető volna a kutyák elvesztésének száma, ha betartanánk néhány megelőzést szolgáló szabályt, illetve alkalmaznánk azokat a módszereket, amelyekre saját kutyám elvesztésekor jöttem rá: Az új kutyánkkal először is pórázon ismertessük meg lakásunk környékét és azokat a ho- szabb útvonalakat, amelyeket elvesztése esetén valószínűleg keresztez, így azokon majd haza is találhat. Nyakörvére helyezzünk összecsavarható kis réztokot (a szolnoki KU-MA-ban kapható), melyben a lakcíme és a megtalálónak szánt jutalom összege szerepel. Ha már elveszett kedvencünk, azonnal „forró nyomon” keressük, mert annak reményében várakozva, hogy majd hazatalál, végleg elveszíthetjük. Nem elég kérdezősködni, kis cédulákat kell osztogatni a kutya leírásával, lakcímével - a nyomravezető jutalmazását is említve -, hogy ha majd látják az állatot, tudjanak informálni. Sokat segíthetnek az utcán dolgozók: újságárus, postás, piaci helypénzszedő stb., de eredményhez vezethet, ha a napilapokon, a kábeltévén keresztül is keressük. Ne a kutya fajtáját jelöljük meg elsősorban, mert az jóformán csak a kutyatartóknak mond valamit, hanem az eb pontos leírására törekedjünk, hiszen főképp a kóbor állatokat etető nyugdíjasok tudnak leginkább segíteni. Az elveszett kutyákról - eddigi tapasztalatom szerint - az Új Néplap kérésünkre egy-két napon belül készségesen hírt ad, és a továbbiakban is segítőkész. Ha az első körben végzett nyomozás nem vezetett célra, a kóbor kutyák összefogásával megbízott személyt keressük, és azokat a helyeket, ahol a gazdátlan állatok szívesen tartózkodnak. (Kutyafuttató, iskolák környéke, piacok, büfék, szeméttelep, romos házak stb.) Ugyanis olyan területen állapodik majd meg, ahol viszonylag békességben élhet, s ahol főleg reggel, este - lesben állva - bukkanhatunk rá. Az emberi zaklatások miatt főleg ebben az időpontban jár élelem után. Á frissen elvesztett kutya kinézete, viselkedése eltér a régóta kóborló állattól. Nem csak ápoltabb, kövérebb, gyakran nyakörve is van, és ide-oda futkos, zavartan viselkedik, emberekhez szegődik, élénk. A kóbor kutya viszont gondozatlan, farkát behúzza, fejét lógatja, a földön szimatolva keres élelmet, s menekül az embertől. Hirdetéseinkre sosem rossz szándékkal érkeznek a jelzések, de az emberek gyakran pontatlanul figyelik meg az állatokat. A pontos megfigyelésre akkor van remény, ha a kutya egy helyen már megállapodott, s ott rendszeresen feltűnik. A település állatorvosai is segítségünkre lehetnek, hiszen ha befogadták, az igényes állattartó beoltatja, és nyomra vezethetnek az állateleséget áruló üzletekben is. (Jászberényben például így tudtam meg, kik foglalkoznak kutyák kiképzésével, adás-vétellel.) A továbbiakban keressük fel azokat a helyeket, amelyek az állat számára ismerősek voltak: hétvégi ház, barátaink, ahol a kutyával együtt jártunk. Ha ez sem vezet eredményre, már csak azt remélhetjük, hogy a barátként kedvelt állatunk befogadója értesít: a kutya jó helyen van, egészséges... A most is keresett nagy, fekete, sima szőrű, lógó fülű, pici farkú (mellén fehér folt van, kan, köldöknél diónyi kinövés) kutyámról sok hírt kaptam Jászberényben, de egy részletben sajnos tőle mindig eltérőt. Az esetleges megtalálójától kérem, hogy a Toborzó út 31. szám alatt vagy az 57/312-890 telefonon értesítsen bennünket. D. I. Koncert után, még nem oly távol Úgy vélem, hogy az Uj Néplap múlt hó 31-ei számában megjelent „Koncert előtt” című írásban foglaltakat nem hagyhatom szó nélkül. Kedves Csabai Ágnes! Abban bizonyosan igaza van, hogy „azt a zenét”, amiből Ön kiöregedett, mi szeretjük, de azt hiszem, soha bele sem nőtt. Erre abból következtetek, ahogyan a régi idők „Várklubjáról” ír, ahol a szendvics, üdítő, a lopva elszívott cigaretta légkörében akarták megváltani a világot. Nem értem, miért zavarja, ha egy szórakozóhelyről nem dobnak ki boldog-boldogtalant úgy, mint annak idején, amikor ehhez ittasnak sem kellett lenni. Nem értem, miért zavarja, ha a földön nyomnak el egy cigarettát; miért gondolja, hogy bárki is a folyósó sötét zugában akar sört inni? Igaza van: ez a generáció e felé az életstílus felé sodródik. Ha körülnézek, frusztrációkkal, csalódásokkal, feszültségekkel, az életminőség romlásával, a világ rohamos változásával találkozom. Márpedig ezek nem a felszabadult- ság legfőbb jelei, sőt legjobb tudomásom szerint E. Dürkheim már a múlt században írott nagyszabású alapművében, Az öngyilkosságban definiálta az anómia fogalmát. Az ember társadalmi életében vannak normatív szabályok, melyek segítenek az egyénnek a döntésben, viszont anómiás körülmények között fellazulnak - ezek a körülmények pedig kísértetiesen hasonlóak az általam fentebb említettekhez; könnyen vezethetnek alkoholizmushoz, súlyosabb esetben öngyilkossághoz. Ennyit a fel- szabadultságról. Abban is igaza van, hogy nem kell a hátsó ajtón ki- és beóvakodni, nincs már olyan izgalom, mintha egy tiltott URH-koncert lenne. Nekünk nincs széles szárú nadrágunk, virágos ingünk, mi melegítőben és tornacipőben játszunk zenét. Mert hiszem, hogy ez zene, és kikérem magamnak, hogy egy hivatalos'lap hasábjain alkoholistává redukálva kijelentsék rólam, még a színpadon sem vagyok képes letenni a sört a kezemből. Ezt úgy látom, hogy ott fenn az ember csinálja, amit szeret, és közben cserepes lesz a szája, mert a szó nemes értelmében kiszárad. (Egyébként Kaisert ittam aznap este.) A cikkből ordít: a szerző egy percig sem gondolta, hogy az írását majd mi is elolvassuk. Inkább arra volt felkészülve, nem is tudunk olvasni. Az önpusztítót - minden gyengesége ellenére - jobban becsülöm, mint az előítéletest. Nem akarok senkit megváltani - sem színpadról, sem máshonnan -, és valószínűleg sikertelenül is járnék, ha ezt úgy tenném, ahogyan a cikk szerzője tette. Az életét mindenkinek a saját normái szerint kell rendeznie, bár egy ingerekkel - a hazánkéhoz hasonlóan - telített környezetben belátom, ez néha lehetetlen. A társadalom szociális és mentálhigiéniás intézményei működnek, ha nem is tökéletesen. Javításán társadalomtudósok dolgoznak, melynek értelmét látom. Annak viszont nem, hogy valaki - hangulatkeltő burokba ágyazva - ír egy ilyen bonyolult témáról. Hacsak nem a hangulatkeltés volt a célja. Tisztelettel: Molnár Attila Chuck Taylor Band * A szerző megjegyzése: Nem neveztem meg sem az eseményt, sem az időpontot, ezért levele különösen érdekes. Dürkheim műveit én is jól ismerem, mivel a szakdolgozatomat az ifjúkori öngyilkosságról írtam. Úgy tűnik, érdeklődési körünk ezen a ponton megegyezik. Véleményemet fenntartom, miszerint kulturáltabban is lehetne szórakozni, és a színpadon semmi keresnivalója az alkoholnak - még sör képében sem. A nyilvános szereplést vállalók, ha akarják, ha nem, formálják nézőközönségüket, így a felelősségük is nagyobb. Nem a fiatalok, és nem a zenészek ellen rohantam ki, csak a stílus nem nyerte el a tetszésemet. A demokrácia ott van, hogy Önnek ezzel nem kell törődnie, s azzal sem, hogy én azt nem értem: miért nem érti az okát annak, hogy nem találom helyesnek, ha a cigit a földön nyomják el. Ettől függetlenül: a fiataloké a jövő, zenéje szerezzen Önnek sok örömet, én is hallgatom azt a fajtáját, amelyiket szeretem. Úgy gondolom, véleménykülönbségünkkel azért jól elférünk egymás mellett a palettán.^ Tisztelettel:« ’Gsabai Ágnes
