Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-16 / 13. szám

1995. január 16., hétfő Húszon Innen - Tízen Túl 5. oldal Autóbuszra várva Samuel Beckett után szabadon J Jideg téli este volt. Egykedvűen ácsorogtam a buszmegálló­iét bán, nagy-nagy türelemmel és megértéssel viseltetve a vi­lág dolgai iránt. Időnként ugyan az órámra pillantottam. Már itt kellene lennie. Am hiába kémleltem a sötétséget, nyomát sem láttam a közeledő járműnek. Hosszú percek teltek el eseménytelenül. A környéken nyo­masztó csend volt, csak a távolban ugattak a kutyák. Hogy mégse unjam halálra magam, jobb híján a lélegzetvételeim nyomán keletkező párafelhőket tanulmányoztam. Eközben nem hagyott nyugodni a gondolat, miszerint most leginkább arra a mesefigurára emlékeztetek, amelyről köztudott, hogy fajtársai­tól eltérően csupán egy feje van. Igaz, az az enyémtől eltérően valódi lángot lövell ki. Mielőtt azonban ez a hiányosságom pszichés elváltozást okozhatott volna, különös dologra lettem figyelmes. Lassan, de annál biztosabban szivárgott a cipőmbe annak a tócsának a vize, amelynek a közepén álltam. Ugyanis az egész járdasziget egyetlen pocsolya volt. Elhessegettem ma­gamtól a rémlátomást, miként tudok majd megmozdulni, ha rö­videsen fagyni kezd. Inkább arra figyeltem, ahogy sűrű pely- hekben elkezdett hullani a hó. r élt-múlt az idő. A busz még mindig kérette magát, engem vi­szont egyre nehezebb lett volna megkülönböztetni egy hó­embertől. Szerencsére e késői órán nem jártak erre gyerekek, hogy a fejemre fazekat, a kezembe seprűt, a képembe pedig sár­garépát nyomjanak. Amíg önmagommal voltam elfoglalva, újabb utasok érkeztek, így már öten álltunk mozdulatlanul a kásásodó pocsolyában. A hideg egyre jobban megviselt, úgy éreztem, bebújik a ruhám alá, s milliónyi tűszúrással ingerli a testemet. A kesztyűmön is átütött. Persze igyekeztem tenni ellene. A leheletemmel melen­gettem a kezeimet, dörzsöltem őket, mindhiába. Pont úgy nem érzékeltem a hatását, mint ha a máséval tettem volna. Fokoza­tosan elhatalmasodott rajtam a bizonytalanság. Talán nincse­nek is már a Földön buszok, lehet, hogy elpusztult az egész em­beriség, s ez az éjszaka örökké tartani fog. Lelki szemeim azon­nal elém vetítették, amint a sötétből előbukkanó szörnyek rám vetik magukat, majd dühükben felfalják a még heroikusán küzdő tömegközlekedési járműveket és sofőrjeiket. . . A kavargó hóesésben két fényes pont bukkant fel, egy köze­ledő jármű reflektorai. A lomha, sárga busz csikorogva megállt. Az ajtók kinyíltak, s bentről hosszú fénycsóva vetült a hóra. Én pedig ázott an, behavazva megértettem végre: sohasem szabad feladni a reményt. Molnár G. Attila Filmajánló Született gyilkosok (Natural Born Killers) Oliver Stone filmje az élet mélyrétegeit tárja elénk, azok kegyetlen valóságában. Két ko­rántsem megnyerő tömeggyil­kos, Mickey és Mallony fiatal portréját rakta össze provokatív puzzle-ban. A film nem más, mint egy lidércnyomás, frontá­lis támadás az érzékek ellen, és az érzelmek provokációja. Az alkotók a tavalyi velencei film- fesztivál nagydíját vihették haza érte. Az Oscar-díjas ren­dező sztárjai: Woody Harrel- son, Juliette Levis, Robert Downey és Tommy Lee Jones. Olvasási tilalom Herbert Heckmann, a német Nyelvtudományi és Költészeti Akadémia elnöke azt ajánlotta, úgy növeljék a fiatalok olvasási kedvét, hogy megtiltják nekik az olvasást. A fiatalok általában azt szeretik csinálni, amit nem sza­bad. A szülők tehát így érjék el, hogy gyermekeik olvassanak - mondta az akadémiai elnök egy rádió-előadásban. Bár általában a fiatalokat pozitív példákkal igyekeznek arra bírni, hogy jól viselkedjenek, az olvasási kedv felkeltésére az olvasási tila­lommal megpróbálhatják az el­lenkező módszert alkalmazni - javasolta Heckmann. Az oldalt összeállította: Gerendássy Katalin A tanári pályát választják Egy év pedagógusasszisztensként Toledo, Ohio állam Ilyen egy amerikai középiskola Az elmúlt öt-hat évben Magyarországon valóságos Ame- rika-láz hatalmasodott el. Azzal sem árulok el nagy titkot, ha megjegyzem, hogy nem hazánk az egyetlen az ebbe a furcsa betegségbe esett nemzetek között. Nem érzem magam elhiva­tottnak arra, hogy ezzel a je­lenséggel kapcsolatban bármi­lyen megjegyzést tegyek, any- nyi azonban nyilvánvaló: minden ilyen társadalmi érze­lemkitörésnek okai vannak. Ha egy kicsit alaposabban ta­nulmányozzuk az Egyesült Ál­lamok világát, választ nyerhe­tünk kérdéseinkre, és talán konkrétabbá tehetjük a tizen­évesek rajongásának okát. De hol is kezdjük? Legegy­szerűbb egy olyan területet vá­lasztani, amiben mi is ottho­nosan mozgunk, amit jól isme­rünk, így az összehasonlítást mindenki maga elvégezheti. Lássuk hát, milyen az ameri­kai középiskola, illetve milyen egy közülük! Egy év tapasztalatai alapján Mivel az Egyesült Államok alkotmányában egy szó sem esik az oktatási rendszerről, ezt minden állam a saját belátása szerint szervezheti meg. Én Ohio állam Toledo városában töltöttem az elmúlt évet, így minden, ami a következőkben elhangzik, erre a területre vo­natkozik. Az iskolák semminemű ál­lami támogatásban nem része­sülnek. Fenntartásukat az adott iskolai körzet lakóira kivetett vagyonadó szolgálja. Ennek előnyei és hátrányai is vannak. Egyrészt a körzetben lakók kizárólag az ottani közép­iskolát látogatják, hacsak nem akarják megfizetni a magánis­kolák elképesztő összegű tandí­ját. Másrészt az iskolák olyan anyagi és szellemi függetlensé­get élvezhetnek, amilyet nem sok magyar tanár vagy diák ta­pasztal. Nincsen állami tanterv, nin­csenek tetszésdíjas tankönyvek, a tanár meggyőződése szerint oktathat, a diák megyőződése szerint felel. Nincsen külön gimnázium, szakközépiskola, szakmunkás- képző, hiszen mindenkinek egyenlő oktatáshoz van joga. Ennek során egy kohó alakul ki, ahol a tizenévesek - ambíci­ókra való tekintet nélkül - köz­vetlenül formálhatják egymás tudatát. Magyarországon ez a lehető­ség az általános iskola után meglehetősen leszűkül. A hiányzást szigorúan veszik A fenti megállapítások na­gyon hasznosak lehetnek azok­nak, akiket az ottani oktatási rendszer komolyabban érdekel, mindenesetre semmit sem ad­nak vissza abból az érzésből, amit számomra a high, a közép­iskola nyújtott. Mégis, miben lehetne ezeket a benyomásokat megragadni? Az első néhány napon, amit az iskolában (Whitmer High School a becsületes neve) töl­töttem, igazából az épület mére­tei kötöttek le. Jellemző, hogy az érkező elsősöket rögtön el­látták egy térképpel, amelyen feltüntették az összes termet (204), a folyosót, a mosdót, a többi helyiséget és a belső ud­vart. Mivel az ötperces szünetek­ben az iskola mind a kétezer növendéke rótta a belső utakat, a tájékozódás meglehetős ne­hézségekbe ütközött. A késést pedig ott igen szi­gorúan büntették: három késés - egy igazolatlan óra, három igazolatlan óra - 300 dollár pénzbírság; 9 igazolatlan óra - kicsapás. Ha valaki hét óránál többet hiányzott, lehet igazolt vagy igazolatlan - kérvényez­nie kellett a titkárságon a mu­lasztás „elengedését”. Amennyiben a tisztviselők nem fedeztek fel jó okot a hi­ányzás mögött, a tanuló nem kaphatta meg év végén a tan­tárgyért járó creditet, hitelpon­tot. Egyébként más ügyekben az iskolát liberális szellem hatotta át. Bizonyos megkötésektől el­tekintve, a diák maga választ­hatta a tanulandó tárgyakat. E rendszernek annyi előnye van, hogy puszta felsorolásuk is kü­lön cikket érdemelne. A tanul­mányi eredmények igen jók, ugyanis a tanulók számukra ér­dekes dolgokkal foglalkozhat­nak, nem terheli le őket a pálya­futásuk során majd amúgy is feleslegessé váló passzív adat­halmaz. Ellenben jövendő szakmájuk irányában alapos és széles körű ismeretekkel rendelkeznek. Ér­telmét látják a tanulásnak, így nincs szükség mesterséges, ösz­tönző lépésekre. Egy hasonló rendszer igénye már a hazai diákság körében is megfogalmazódott. Az átlag napi hét órából ugyanis legfel­jebb négy vált ki valódi érdek­lődést a tanulókból. Ezen órák természtesen alkattól és érdek­lődési körtől is függetlenek, de az általánosságban igaz, hogy a fennmaradó három tanóra haté­konysága a zérushoz közelít. Oktatási rendszerünk hazai ter­vezői ugyanis eltekintettek attól az apróságtól, hogy még az ide­ális diák sem érdeklődhet min­den iránt. A fenti szisztémának létezik egy másik kedvező hatása is. Más-más személyek természe­tesen más-más tantárgyakat vá­lasztanak. Talán nincs két olyan ember, akinek órarendjében ugyanazok a tantárgyak ugyan­azon sorendben követték egy­mást. Tehát minden egyes órán mások az osztálytársak, más a légkör. A nap nem válik unalmassá, ugyanakkor lényegesen több társsal lehet ismeretséget kötni, barátkozni, nem jönnek létre kiközösített, utált vagy begu- bózó osztályok. Az egész intézmény egy nagy közösség De még milyen közösség! Még mindig emlékszem az első „be­lelkesítő összejövetelre” (spirit assembly), ahol kosár- vagy amerikai focimeccsek előtt tán­coltunk, szórakoztunk, előad­tuk az ellenfél jelképes legyő­zését. Mindenki felszabadultan vi­selkedett, nyoma sem volt nyomasztó légkörnek. A diákok nem görcsösen, hanem élet­örömmel szeretnek viszonyulni a középiskolához. A diákok pedig mindenütt hasonlóak. Bóka János Bizonyára mindenki tudja, hogy manapság nagyon nehéz bekerülni felsőfokú intézmé­nyekbe. A felvételi követel­mény rendkívül magas, s újabban egyes intézmények­ben a jelentkezés feltétele mi­nimum egy C típusú állami nyelvvizsga. Egy diák életében óriási csa­lódás, ha nem nyer felvételt az általa kiválasztott egyetemre, főiskolára. Ekkor frissen szer­zett érettségi bizonyítványával el kell helyezkednie, állást kell keresnie. Ézeknek a fiataloknak ajánlott élmenniük általános, il­letve középiskolákba, úgyne­vezett pedagógusasszisztensi munkakörbe. Ennek a munká­nak az a lényege, hogy a fiatal dolgozót az iskolában segítik a tanárok a felvételire való felké­szülésben. Két pedagógusasz- szisztenst kértem meg, beszél­jenek munkájukról. Szilágyi Ágota jelenleg a szolnoki Zöld Iskola dolgozója.- Elmondanád, hogy kerültél ide?- Tavaly érettségiztem a Széchenyi Gimnáziumban. A Testnevelési Egyetemre jelent­keztem, de sajnos a felvételim nem úgy sikerült, ahogy szeret­tem volna. Nemcsak testneve­lésből kellett bizonyítanom, hanem biológiából és történe­lemből is.- Nehéz lehetett három tan­tárgyból felkészülni.- Igaz. Idén ismét megpróbá­lom. Tesiből járok előkészítőre, plusz még az edzés, hiszen táj­futó vagyok. Töriből és biosz- ból is járok tanárhoz, de erre már csak hétvégén van időm.- Tulajdonképpen mit takar az a kifejezés, hogy pedagógus­asszisztens?- A tanárok segítése. Bejá­runk órákra helyettesíteni. Az iskolában hárman vagyunk, kü­lönböző érdeklődésűek, s ezt figyelembe is veszik. Testneve­lés órára például kifejezetten engem hívnak be, és ez nekem nagy segítség a tanuláshoz. Programajánlat Szolnokon 21-én, szombaton 9-től 12 óráig a VMK-ban Ufó­klub alakuló ülése lesz. Pótszil­vesztert tartanak ugyanitt a Te+Én Klub rendezésében 28-án, 16 órai kezdettel. Karcagon 18-án, szerdán 11 órától a nemzeti filharmónia előadássorozata keretében a Szentannai Sámuel Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és Gimnáziumban, A menüettől a polkáig címmel a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ad mű­sort. A Gábor Áron Gimnázium diákjai a Déryné Művelődési Központban találkozhatnak 20-án, pénteken 12 órától Réti Árpád színművésszel. Kántor Ivett- Jól kijössz a gyerekekkel?- Igen. Úgy vélem - bár az 5-6. osztályosok nagyon neve­letlenek. A 7-8. osztályosoktól pedig csak pár év választ el. Az alsósok még kis aranyosak.- El tudnád képzelni, hogy egész életedben ezt csináld?- Tanárként szívesen. Hiszen ez a célom. Testnevelő szeret­nék lenni. Kántor Ivett Szolnokon, a Ti- szaparti Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola pó­tolhatatlan pedagógusasszisz­tense.- Hová adtad be a jelentke­zési lapodat?- Szegedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola an­gol-magyar szakára. Bár ma­gyarból felvételimentességet kaptam, mégsem vettek fel. Angolból elrontottam az írásbe­limet, s a nyelvvizsgám sem si­került. Ez az önbizalmamat na­gyon letörte.- Itt érettségiztél. Visszahú­zott a szíved?- Igen. Gondoltam, ha nem vesznek föl a főiskolára, vissza­jövök ide dolgozni. Még tavaly májusban megbeszéltem az osz­tályfőnökömmel, és ő segített, hogy felvegyenek. Nem idegen környezetbe jöttem. Ismertem a rám háruló feladatokat.- A munka mellett jól fel tudsz készülni a felvételire? Szilágyi Ágota- Igen, hiszen a tanárok na­gyon segítőkészek. Feladatokat adnak, s figyelemmel követik, hogy haladok. Továbbá meg tudjuk beszélni, hogy milyen a főiskolán a követelmény.- Tehát a tanárokkal jól ki­jössz. Mi a helyzet a diákokkal?- Jó viszonyban vagyok ve­lük. Főleg a 3-4.-esekkel. Bizta­tom őket, hogy többet tanulja­nak.- Sokban különbözik a mun­kád az Ágotáétól?- Rám nem igazán olyan fel­adatok hárulnak, mint egy álta­lános iskolában. Néha én is he­lyettesítek, ilyenkor videót né­zünk. Arra kell ügyelnem, hogy a tanulók jegyzeteljenek.- Terveid a jövőre nézve?- A főiskola elvégzése után további diploma megszerzése, majd szeretnék kimenni Nyu- gat-Európába. Létezik egy úgynevezett Hungarológia-ösz­töndíj. Ez egy olyan törekvése országunknak, hogy a külföl­dön élőkkel megismertessük Magyarország gazdaságát, ter­mészetföldrajzát, a magyar nyelvet és embereket. Ezt az ösztöndíjat tudomásom szerint csak magyar szakosok nyerhe­tik meg.- Egy évtizedre betábláztad magad! Kívánom, teljesüljenek vágyaid. G. K. Hovanecz Fruzsina: Menekülő elme Hová fut az életem? Belevész a gomolygó lét vad forgatagába. Rohan egyre, egy koncertről fut a vadon rengetegbe Mi elől menekül? Gondolataim űzik el egyedül. Előlük szalad, s az új elmélkedés ismét rászakad. Fut tovább... az elmét megmenteni, rabságba nem ejteni. S a szabadság fénye, mely oly dicső és áhított, Mégsem világíthat ott. Az erdőben sötét van. A Taná-rock nem csak feleltetnek Résztvevők: egy dobszerelés, egy gitár, egy útött-kopott pi­anínó és néhány elszánt pe­dagógus. Eddig három sike­res koncertet tartottak. Sza­badidejüket - a dolgozatok javítása után - a dalok be­gyakorlásának szentelték, hogy örömet szerezzenek di­ákjaiknak és maguknak is. Tavaly tavasszal alakult meg Tiszaföldváron az Ószőlői Álta­lános Iskola tanárzenekara. Harmadik fellépésüket most, té­len tartották. Várdai Erika a gitározást vál­lalta. A slágerek többségét ő énekelte, de a férfiak is próbál­koztak egy-egy számmal. Ko­vács László a pianínó billentyűit bűvölte, Gálik Andrást pedig két dobverő társaságában láthattuk a dobok rengetegében. A zene­kar tagja még Göblyös István is, de ő most katona. Az érdeklődők igen lassan szállingóztak, de a koncert kez­detére szép számban összegyűl­tek. Elkezdődött a buli. Lassú és pergőbb számokat egyaránt hal­lottunk. Eljátszották John Len- non Imagine című szerzeményét és Varga Miklós Európáját, de nem feledkeztek meg a klasszi­kusokról sem, így a Rolling Stones és a Pink Floyd fergete­ges dallamai szintúgy megszó­laltak, no meg az örökzöld Fe­nyőt sem hagyták ki. Tőle a Csavard fel a szőnyeget játszot­ták. A kórusnak is nagy szerepe volt, amely gyerekekből verbu­válódott. Még a Ringasd el ma­gad sem szenderítette álomba a kedélyeket. Zorán számának lassú dallamaira már az egész tornaterem tapsolt, s a takarító néni is lábával ütötte a ritmust. Volt, ki dúdolással segédkezett a zenekar tagjainak, akik bebi­zonyították, hogy nem csak a kegyetlen feleltetésben sztárok, a zenéhez is értenek. -iga-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom